Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-22 / 4. szám
Budapest, 1913. január 22. 99 3 .Bárczy István tehát lepaktált a kormány- nyál, ezt a tényt nem lehet többé letagadni. Ennél is bizonyosabb azonban, hogy a közgyűléssel nem rendelkezik a polgármester és nem rendelkezik a kormány sem. Déry tanácsnok a pedagógiai szemináriumról, a tanügyi büdzséről, a szakfelügyelőkről. Múlt heti számában pikáns hirt közölt a F ő v á- rosi H ir 1 a p. A tanítóság köréből azt a megdöbbentő értesülést szereztük, hogy a pedagógiai szeminárium a gyakorlatban nem felelt meg annak a várakozásnak, amelyet hozzáfűztek, az intézet hallgatói, a fővárosi tanítók, kerülik a Mária Terézia-téri cifra palotát s akárhányszor üres padsorok előtt tartanak előadásokat a szép tiszteletdíjjal honorált előadók. Regisztráltuk ezt az értesülésünket, de hozáfliztük rögtön, hogy annak ténybeli állításait nem tartjuk valószi- nüeknek, mert nem tudjuk feltételezni, hogy a tanítók önmaguk kergessék csődbe azt az intézményt, amely kizárólagosan az ő érdekükben létesült. Cikkünk megjelenésének váratlanul széles hullámverés volt a következménye: A Budapesti H i r 1 a p-ban viszhangja kelt a hírnek, a Pe s t i Hírlap vasárnapi számában pedig egy fővárosi tanító — névaláírás nélkül —- pontokba foglalja össze a tényleg fennálló bajoknak az okait Ezek után nem volt többé jogunk és okunk arra, hogy hírforrásunk elfogulatlanágában és megbízhatóságában kételkedjünk. És minthogy a tanügyi osztály vezetőjének, Déri Ferenc dr. tanácsnoknak legilletékesebb felvilágosítását az idő rövidsége miatt az elmúlt héten nem állott módunkban megszerezni, igyekeztünk ezt a hiányt kipótolni. Déri tanácsnok azzal a lelkes szeretettel nyilatkozott a pedagógiai szemináriumról és egyéb aktuális kérdésről, amelyet a gondjaira bízott intézményekkel szemben mindenkor tanúsított. Nagy- érdekü nyilatkozata a kővetkező: Háromféle előadás folyik a pedagógiai szemináriumban. Az állandó továbbképző tanfolyamra 30 kezdő tanítót és 30 tanítónőt veszünk fel. Aki felvétetett, köteles valamennyi előadásra és gyakorlatra eljárni. a költségvetést, vagy sem? Amikor ezen túlestünk, egy szüzszónokhoz lett szerencsénk. Óbuda környékén felállt egy ember, kicsi, köpcös, szőke bajszu, pirospozsgás képű. Úgy nézett ki, mint egy kedélyes vidéki körorvos. Ki ez az ember? És mit akar? — kérdezték az emberek. Kiderült, hogy Óbuda uj gyöngyét Mittelmann Bernátnak hívják, foglalkozására nézve orvos, Óbuda hitközségi életében nevezetes szerepet játszik, a káveházban pedig alsóst. Rögtön azt is elmondták, hogy Mittelmann hitközségi elnök akart lenni, de Stern József legyűrte, hát most megmutatja Mittelmann, hogy kicsoda ö. És csakugyan, alig hogy belefogott a beszédébe, feléje fordult a közérdeklődés. Voltak ügyes megjegyzései, szellemes hasonlatai. Beszélt kolibri tojásokról és egyéb színes dolgokról, metsző szatírával boncolta a költségvetés tételeit és valahányszor felfedezett egy-egy szépséghibát, mindig azt mondta V a - s z i 1 i e v i t s alpolgármesternek: „Négyszem között többet is tudok“ .......... Me nnél többet beszélt, annál figyelmesebben hallgatták s a végén megálapitották az emberek. hogy ez a Mittelmann nem is olyan M i t- t e 1 -mann! Aáost az elnök azt mondta: —- Következik Q á 1 Károly bizottsági tag. És elhangzott egy beszéd, amelynél népszerűbbet, nagyobb figyelmet keltőt, okosabbat, szebbet ritkán hallott ez a közgyűlés. Kitűnt, Ennek a kötelességnek annál nagyobb örömmel tesznek eleget a hallgatók, mert a tanfolyam úgyszólván előkészítő iskolája azoknak, akiket a főváros szolgálatra alkalmazni akar. A jelentkezés itt mindig messzivel túlhaladja azt a korlátot, amelyben a tanfolyam hallgatóinak számát megszabtuk. Itt tehát szó sem lehet kötelesség- mulasztásról, sőt ellenkezőleg, az eredmények igen szépek s a tanfolyam teljesen megfelel ama kitűzött céljának, hogy az állami tanitóképezdékből kikerülő helyettes tanerőknek az ismereteit a főváros speciális viszonyaihoz, tantervéhez képest kiegészítsük. A továbbképző tanfolyam hallgatóinak a fővárosi elemi iskolák gyakorlatába való bevezetése végett u. n. mintaelőadásokat tartunk, amelyeken a hallgatók megtanulhatják, hogyan kell o tanítás anyagának egy-egy részletét feldolgozni, valamely újabb elv hogyan vitessék át a gyakorlatba stb. Ezeknek a tanítási gyakorlatoknak a hallgatóságát 30 tanulóban kellett korlátoznunk. Az előadások zavartalanul folynak, a látogatottság kifogástalan, A harmadik kategóriába tartoznak a tudományos előadások. Ezekre az előadásokra minden fővárosi tanító, vagy tanítónő jelentkezhetik s a látogatás nem kötelező. Az előadók között találjuk Alexander Bernátot, Pauer Imrét, Sebestyén Károlyt, Révész Gézát, Simonyi Zsigmondot, Beöthy Zsoltot, Négyessy Lászlót, Riedl Frigyest, Heinrich Gusztávot, Cholnoky Jenőt. Hehe Manót és tudományos világunk több kiválóságát. A látogatók szép számmal jelentkeztek s ha itt-ott elmulasztottak egy- egy előadást, nem kelthetett nagyobb feltűnést. Vannak azonban elvont tárgyú előadások, amelyeknek a hallgatósága természetszerűleg kisebb számra redukálódik. —- Ezeknél a különben sem kötelező előadásoknál lehetségesnek tartom a gyér látogatottságot. Weszely Ödön dr. főigazgatótól, a pedagógiai szeminárium vezetőjétől jelentést kaptam az ügy állásáról. A jelentés szerint a látogatottság csökkenése a harmadik kategóriába sorozott előadásoknál tényleg szembetűnő. Nyomban körlevelet intéztem a fővárosi tanítókhoz és tanítónőkhöz és iparkodtam felvilágosítani őket, hogy önmaguk ellen vétenek, ha az ö érdekükben létesített intézményt elhanyagolják. Meg vagyok róla győződve, hogy a felhívásnak hogy Gál Károly nemcsak mint ember egyike a legelsőknek, a legjobbaknak, hanem mint szónok sem utolsó, snájdig és temperamentumos, amellett minden póztól mentes, úgy beszél, ahogy érez, bátor és igaz. A városatyák számára nagy s kellemes meglepetés volt Gál bácsi debiit-je. nagy szeretettel élvezték is, körülfogták, vigyáztak, hogy nagy legyen a sikere, minden mondatát megtapsolták s a végén tüntető melegséggel ünnepelték. Nagyon kedves, nagyon megható volt az általános tiszteletnek és rokonszenvnek ez a spontán megnyilatkozása! Oly nagy volt a beszéd hatása, hogy az utána következő szónokok, U 11 m a n n Gyula és V é r- t e s Emil erősen letompult érdeklődés és megfogyatkozott publikum előtt voltak kénytelenek egyébként érdekes mondanivalóikat közölni. Az újságírók karzatán is vidám enyelgés váltotta fel a nagy munkát. A mester itt is R a d ó Ricsi volt s akivel évödött, egyik érdemes, régi tagja a cigánysornak. Ez a köztiszteletnek örvendő társunk a sors szeszélyéből háztulajdonos lett és akkor szent Ígérettel fogadta, hogy dús vacsorával egybekötött házavatási ünnepélyt rendez a barátai számára. A ház már régen felépült, de az avatási ünnepély egyre késik. Ezek voltak a történeti előzményei R a d ó Ricsi kérdésének : — Tudjátok, hogyan avatták fel a barátunk házát? — Majd megmondod! — Sub auspiciis — gébniksz! . . . meg lesz a kívánt hatása és mi sem állja többé útját annak, hogy továbbra is fennálljon és viruljon ez az intézmény, amelyet én hasznosnak, célszerűnek és szükségesnek tartok. — A szakfelügyelőkről téves információt közölt a Pesti Hírlap■ A vonatkozó szabályzatot még tavaly jóváhagyta ti miniszter s a szakfelügyelet életbeléptetésének költségvetési akadályai vannak csupán. Ezeket a szakfelügyelőket tudvalevőleg a tanács jelöli ki, de a megbízást és a tiszteletdijat a minisztertől, illetve az államtól kapják. Már most megtörtént az, hogy valamivel több szakfelügyelőre lesz szükség, mint amennyi állást eredetileg terveztünk s mint amilyen összeget eredetileg preliminált a kultuszkormány. Összesen 35 szakfelügyelőt terjesztettünk fel megbízásra, ezek közül nehánynak a tiszteletdiját utólag kellett beleilleszteni az állami költségvetésbe. A szakfelügyelők kinevezése azért késett mostanáig, értesülésem szerint azonban a legközelebb megtörténik a kinevezés. A tanügyi osztály legközelebbi előterjesztése az egységes fővárosi iskolai tan- tervre fog vonatkozni. Általában mondhatom, hogy minden lehetőt elkövetünk a tanügyi kiadások redukálására és igazságtalanoknak kell nyilvánítanom azokat a vádakat, melyek szerint a tanszemélyzet szaporítására aránytalanul nagy összegeket fordít a főváros. Az erre vonatkozó kifogások nagyon egyoldalúak, nincsenek tekintettel a múltra, hiányzik belőlük a múltban történt költségszaporitásnak a mostanival való összehasonlítása. jfjjöntés előtt. Az autotaxik ügye. Az autotaxi néven ismert tengeri kígyó ismét megmozdult. Ezúttal, úgy látszik, előre lépett, nem hátra. Az Est jelenti, hogy a belügyminiszter azt a nevezetes Írást, amely az auto- taxik viteldijszabására és a szabályrendelet egyéb pontjaira vonatkozó döntést tartalmazza, átkíildte a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Az idézett lap értesülése szerint a belügyminiszter nem hagyta jóvá a főváros közgyűlése által módosított, illetőleg felemelt viteldijszabást és a régi olcsó és az uj felemelt tarifa középarányaiban uj tarifát állapított meg. Föltétel lesz az autotaxik engedélyezésénél a honi származás bizonyítása és igy a megrendelendő automobilok túlnyomó része magyar gyárakban fog készülni. A legnagyobb rész jut az aradi Westing hous e-g y á r n a k, a mely teljesen be van rendezve automobilok gyártására, azonkívül kisebb részt kap a R ö c k-g y á r és egy kisebb rész fog jutni a külföldi iparvállalatoknak is. „A z E s t“-nek ez a közlése kétségkívül nagy figyelmet keltett s a legnagyobb meglepetést éppen városházi körökben okozta, mert a polgármester, amikor a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén kérdést intéztek hozzá ebben az irányban, bizonyos rezignációval Ígérte, hogy utánanéz a dolognak a minisztériumban, de nem sok eredményt vár az utánajárástól. Munkatársunk előtt R é n y i Dezső tanácsnok, a közlekedési ügyosztály vezetője, kijelentette, hogy hivatalosan nincs tudomása a belügyi kormány döntésérőj, nem tud többet, mint minden más újságolvasó ember. Az autotaxi- ügvben érdekelt gyárak szintén ezt a íövilágo- sitást adták lapunknak. Ragyogó brilliáns ékszerek Schönwald Imrénél, Deák Ferenc-u. 21.
