Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-02 / 27. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. Julius hó 2-án 3 27. szám. faiiiaf;miiiaiiiaiiiDiMa»HaMiB»iiamn»ipiiiniiiniiiDiHamagiiaHiaium»ramaiiiainai88í38Ha!»BiiitgigiaTng ELŐFIZETÉSI ARUK: Egész évve ............... 16 K Fél évvé........................... S K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős jzepftíjzíS : Dac só Emil. TAfssrcr-hesztS, dv. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szev- dán, esetleg hetenkint többszöv is, Szevkesztö • ség és kiadóhivatal: VI. Kis János-utca 40 szám Kapuzárás V aszilievits öröké Küzdelem az alpolgármesterségért lesz a szerdai közgyűlésen. Az előadó tanácsnokok sietve ledarálják előterjesztéseiket, szapora beszédű szónokok még egy utolsó pontot szereznek a szorgalomnak nevezett tantárgyból, azután szavaznak, a napirend kimerül és az elnök kellemes nyaralást kiván a városatyáknak. Sajátságos egy esztendő,, amely az utolsó közgyűléssel véget ér! Legfőbb jellemzője, hogy teljes pangás állott be üzleti téren. Az üzletszerű városigazgatásnak a reakciójaképpen, majdnem minden olyan előterjesztés megbukott, amelyhez valami magánérdek fűződött. Ugylátszik, a nagyobb nyilvánosság, a fokozott ellenőrzés, mérséklésre és óvatosságra intette nemcsak a tanácsot, hanem a közgyűlés tagjait is. Általában azt. lehetett mondani, hogy a főváros közgyűlésén sok az oda nem való, seleites elem, de vannak néhá- nyan, akik becsületes önzetlenséggel, dicséretre méltó buzgósággal foglalkoznak a város ügves-bajos dolgaival. Ez a számra nézve kevés, de egyénileg súlyos ember megakadályozta a Piccadilly-merényletet, a sel- cei villát, a javadalmi bérletet, az Entrepri- se-megváltását, a bányavételt, legutóbb pedig a városháza elhelyezésének spekulátiv megoldását. Természetes, hogy ezek a javaslatok csak prolongáltalak a jövő esztendőre, mert egy városházi előterjesztés soha sem lehet olyan ocsmány, hogy végérvényesen agyon lehetne ütni. A tendencia határozottan lanyha volt, amint az a felsorolt példákból is kitetszik. Ami csak azon az egy ponton okozott sérelmet, hogy a városatyák elvesztették disztingváló érzéküket és egy kalap alá vonták a nem sürgős javaslatokkal az olyan közérdekű és halaszthatatlan előterjesztést is, mint amilyen pl. az autóbusz. A letűnt szezon vitáiból azt a meggyőződést merítettük, hogy a jövő évben különösen a közlekedési és a közegészégügyi problémák fognak dominálni a városházán. És ez igy van rendjén. A közlekedés és a közegészség terén a legkirivóbbak a hiányok s talán a legkönnyebb a segítség. A közlekedési kérdések kedvező elintézése különös fontossággal bir a városházán, mert a tapasztalat azt bizonvitja, hogy ezen a ponton törnek ki a legerősebben a szenvedélyek, ez az a választóvíz, amely két pártra szakítja a köz- ' gyűlést. Testi és lelki megerősödést kívánunk mi is a városatyáknak. Ha visszatérnek, ne ismerjünk órájuk, ők viszont önönmagukra: — ez a legjobb, amit a bizottsági tagoknak, még inkább pedig a főváros lakosságának kívánhatunk. Budapest szorgalmasan szülő hölgyeire a legszebb napok virradnak. Nem valószínű ugyan, hogy a gffsíwgí "ffT kálóm megjavulása kedvezően fog hatni a főváros születési statisztikájára, hogy a szanatórium birtokában gyorsabban és akadálytalanabbul sikerül majd öszehozni azt a rongyos harminc millió magyart. Olyan szkeptikusak vagyunk, hogy még abban sem hiszünk, hogy a Bakácstér ózondus levegője animálni fogja hölgyeinket a szanatóriumban való felvétel legfőbb feltételének a megszerzésére. Azt azonban szilárd hittel valljuk, hogy 1. A kórházalapitás, általában pedig a közegészségügyi intézmények létesítése elsősorban állami föladat, nem pedig városi. A főváros tehát ismét indokolatlanul bőkezű, nemesszivü és nagylelkű . 2. Ebből a bérletből — vétel lesz, akárki meglássa. Kedves szokása az a városháza urainak, hogy csak adagonkint adják be a mérget a közönségnek. Most drága pénzen, évi negyvennégyezer koronáért, bérbevesszük a szanatóriumot, esztendőre vagy kettőre pedig azt fogják mondani: igazatok van, belátjuk, nem volt jó üzlet a bérlet. Igazatok van: — ennélfogva térjünk át most már a bérletről — a vételre. Igazatok van, mondják majd ők. Holott nékik lesz igazuk. Mert a végén mégis lenyelik majd a városatyák ezé a milliós békát is. Aki bé-(rle- te)-t mond, annak vé-(tel)-t is kell mondaötvenhat esztendős korában, harmincöt évi városházi szolgálat után, vasárnap este örök pihenőre tért Vaszilievits János dr., a székesfőváros alpolgármestere. Nem volt nagy kaliberű ember, de voltak kiváló egyéni tulajdonságai, amelyekkel tiszteletet szerzett magának széles körökben. Szimpatikus, jó ember volt, akinek tehette, kedvében járt s a bizottsági tagok között nagy volt a népszerűsége. Vaszilievits János csaknem ugyanazon a napon hunyt el. amikor elérte a teljes nyugdijképesség idejét, korai halála annál tragikusabb, mert nem élvezhette a nyugalmat, amelyre 35 esztendei szakadatlan munka után méltán rászolgált. Talán kegyeletsértőnek látszik, pedig a dolgok természetes rendje hozza magával, hogy a gyász első hírére megindult a lázas kombináció az elhunyt polgármester utódja körül. A kérdés ma még egyáltalán nem aktuális, mert a díszes állás betöltése őszre marad. Egészen bizonyos, hogy Budapest uj alpolgármestere Bódy Tivadar dr. lesz, aki mindeddig alpolgármesteri hatáskörrel felruházott tanácsnok volt csupán, most azonban egyhangúlag fogják megválasztani arra a helyre, amelyre nálánál méltóbb ember nincsen. Ebből következik, hogy tulajdonkénen nem Vaszilievits János ihelyének betöltéséről van szó, hanem a Bódy Tivadaréról. Erre az állásra pályázik elsősorban Hamvai Sándor V. kér. elöljáró. nia . . . Üdv az olvasónak! Zavartalan pihenést kívánunk mindenkinek, akit illet. Utolsó napján a városházi esztendőnek engesztelő szent misét tartunk és bocsánatot kérünk azoktól is, akiket megbántottunk azzal, hogy fájó igazságokat olvastunk a fejükre. Pihenje ki az év fáradalmait Bárczy István polgármester ur, akit joggal tettünk felelőssé minden rosszért, ami a városházán eredt. Élvezze a nyaralás örömeit Rózsavölgyi alpolgármester ur, nyaraljon vidáman Folkusházy tanácsnok és találjon esztendőre hathatósabb irt az élelmiszer-drágaság ellen. Antal tanácsnok örüljön, hogy levették a válláról a közegészségügyek gondját, Harrer tanácsnok ne búsuljon, amiért a városháza a helyén áll még. Szterényi Józsefünk spekuláljon tovább a budai telkekkel, Neuschloss mester hagyja élni a fiatal építészeket is, Szápáry Pali biztosítsa molykár ellen a Piccadillyt, Wälder Gyula pedig a pénzügyi talentumát. Az apró emberek (Hüvösék, László és Beetcz, Lengyel Endre, Winter Lajos) is pihenjenek nyugodt lelkiismerettel és megnyugtatásukra szolgáljon, hogy mi a nyáron is lankadatlan buzgalommal fogjuk folytatni a munkánkat! és pedig azon a címen, hogy ő a rangban legidősebb elöljáró. Talán épen ez a körülmény ássa alá Hamvai sánszait, mert közelfekvő az a valószínűség, hogy. a törvény- hatósági bizottság fiatalabb erőre óhajtja bizni Bódy Tivadar mostani munkakörét. Szó van arról, hogy a pályázók között lesz Melly Béla dr. árvaszéki elnök is. Ha Melly jelenlegi hatáskörét el akarja hagyni, úgy mindenestre jelentékeny esély- lyel veheti fel a küzdelmet, mert nagyon sok hive van a közgyűlésen, még abból az időből, amikor tagja volt a tanácsnak. A Vásárpénztár rt. elnöki székében minden valószínűség szerint utódja lesz Melly dr. a meghalt alpolgármesternek, .A tanács tagjai közül Festetich, Rényi és Déri tanácsnokok szerepelnek a legsűrűbben a tippelésekben. Közöttük rangban legidősebb Rényi Dezső tanácsnok, a közlekedési ügyosztály vezetője, aki jelenleg is helyettes csoportvezető, Rénvinek óriási érdemei vannak a főváros közlekedésének javítása körül. Koncepciózus, okos ember s amellett rendkívül szerény. Az ő megválasztásában senki sem látná a maga mellőzését, mert Rénvi kiválóságát mindenki elismeri. Festetich Géza grófról szintén igen bajos dolog volna rosszat írni. Értelmes, ügyes em-
