Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-02 / 27. szám
2 Budapest, 1913. julius 2. bér, a modora lebilincselő. Kitünően tud reprezentálni és nagy diplomata, aki yezető állásra van predesztinálva és többször hozták a nevét forgalomba a főpolgármesteri állással kapcsolatban is. Déri Ferenc tanácsnok, a legfiatalabb a jelöltek között s épen ez a körülmény bizonyítja, hogy nem olyan ember, aki a szamárlétrán halad fölfelé. Déri dr. egyike a legképzettebb tisztviselőknek. A városházi közigazgatás minden ágában fényesen megállotta a helyét, mindenki ^szereti, tiszteli, becsüli s ha a közgyűlés többségének a bizalma feléje fordulna, ez a választás a fővárosra rendkívül szerencsés volna. Akármelyik győz majd a jelöltek közül, a választás némi hullámzást jelent a főjegyzői és tanácsi egyzői karban is. Ha Festetich vagy Rénvi, vagy Déri lesz az uj alpojgár- mester, úgy Marker Aladárból valóságos tanácsnok lesz. Ebben az esetben a tanácsnokfőjegyzői állásra sorrend és érdem szerint Csupor József, Berczell Jenő, Wigh János, főjegyzők, az ő helyeikre pedig Kemény Géza és Till Antal tanácsiegvzők pályázhatnak a legtöbb kilátással. Az autóbusz. Őszre halasztják a döntést. Hiába, nem tud a városházán egy becsületes, közhasznú törekvés akadály nélkül célt érni. A főváros polgársága érthető örömmel és megelégedéssel fogadta a hirt. hogy a közlekedési ügyosztály elkészült az autobusz- forgalom megindítására vonatkozó előterjesztéssel. A javaslat a közlekedési bizottság retortáján keresztül ment s az ott lefolyt vita alapossága még a kétkedőket s a rosszhiszemű gáncsotokat is meggyőzte arról, hogy az angol társasággal kötendő szerződésnek lehetnek szépséghibái, ezeket azonban némi jóakarattal, simán ki Tehet küszöbölni. Ezek után joggal várhatta volna mindenki, hogy az autóbusz-kérdésit még ebben a szezonban elintézi a közgyűlés. A polgármester urnák azonban nem fontos, nem sürgős a polgárság óhaja. Bárczy István dr. a nála , depu'tációban járt polgárok előtt azt a cinikus ! kijelentést tette, hogy ma már julius van. a bizottsági tagok jórésze nyaral, ennélfogva ; nem szabad ilyen nagvfontosságu ügy gyei, | mint amilyen az autóbusz, a közgyűlés elé | lépni. Ha ebben a nyiihkozatban a polgármes- ! tér ur alkotmányos felfogása tükröződne | vissza, akkor legföljebb azt a kifogást emel- | hetnők, hogy 1. úgyszólván téli idő van, a | nyaralásra még kevesen gondolnak, a bi- I zottsági tagok nagy többsége Budapesten van. 2. nem a közgyűlés és nem a polgárság az oka a késedelemnek, hanem egyesegye- diil Bárczy István, részben azért, mert nem találta eléggé sürgősnek az ügyet, részben pedig, mivel illetéktelen és jogosulatlan befolyásoknak engedett. Bárczy István polgármester ur azonban a történeti hűség ellen vétett, amikor nevezetes kijelentéseit megtette. A főváros holnapi közgyűlésén ugyanis egész csamó nagyfontossá- gu ügy szerepel. Hogy egyebeket ne említ- I sünk, itt vannak a zárszámadások, itt van az | Erzsébet-sugárut kérdésének megoldása. | Miért, hogy a polgármesteri disztinkció eze-= két a tárgyakat kiemelte a molvkár ellen biz- ' tositandó javaslatok szürke tömegéből? Az I Erzsébet-sugárut, kétségtelen dolog, óriási | horderejű, életbevágó fontosságú dolog. .De j éppen ezért, mert a kérdés megoldása nagy körültekintést és óvatosságot igényel, nem veheti fel a versenyt az autóbusz-javaslattal abban a tekintetben, hogy kellően előkészítve. minden oldalról megvilágositva volna. Miért nincs többé idő az autobusz-előterjesz-. tés Tetárgyalására? Csak nem azért, mert az időt lefoglalja a —- szülő-szanatórium megszerzésének sürgős gondja? Az sem találó érv, hogy a javaslattal előbb a jogügyi és a pénzügyi bizotságoknak kell foglalkoznia, utána pedig a tanácsnak. Ami az utóbbit illeti. a helyzet az, hogy a tanács illetékes tagjától származik az eltőerjesztés s az előzetes szankciót annak idején megadta hozzá a polgármester. A bizottságok pedig nagyon rövid idő alatt végezhetnének az előterjesztéssel, úgy hogy semmi akadálya sem lehet annak, hogy az autóbuszt egy julius 9-ére, vagy 16-ára összehívandó rendkívüli közgyűlés letárgyalja. Természetes akadálya nincs a dolognak, legföljebb mesterséges . . . a Tattersallban. Mókázik a tanács, A Fővárosi Hírlap elsőnek adott hirt Bcketow Mátyás és a főváros között létrejött legújabb üzletről; a cirkuszigazgató ügyvédje, Pető Sándor dr. által szignált kérvényben ajánlatott tett a fővárosnak a Tattersall egy részének kibérlésére, melyet a közélelmezési ügyosztály javaslata alapján a tanács elfogadott. Beketowék nagyon is átlátszó terve az volt, hogy monopóliumukat biztosítsák, kibérelték a lattersallnak azt a részét, ahol tavaly ősszel a C h a r 1 e s-c i r k u s z előadásai alapján győződhetett meg a város közönége arról, hogy a monopólium révén milyen kitűnő helyzetbe van Be- ketow mester és hogy a városligeti cirkuszban milyen silány produkciókkal traktálják a főváros báránytürelmü közönségét. Kész szerencse,hogy a város publikuma megbocsátó elnézéssel szemléli Beketow esténkénti mókázását. Az előadások nívóját szemléltetően jellemzi hogy a cirkusz slágerszáma, valami békanyelő és hosszutávu vizivó matador, most a liget egyik bódéjának vegetáló atrakciója. A Tattersall területének gyakorlatozás céljára való kibérlésével azonban nem menekülhet meg Betekow egy másik társulat konkurrenciájától ■s főleg attól, hogy a közönségnek összehasonlításra alkalom nyíljék. Nemcsak Charles társulata jelentkezett a Tattersall kibérlésére, hanem legutóbb a Henry-cirkusz is bérleti ajánlatot tett. A Henry-cirkusz beadványa Drezdából van keltezve s kijelenti benne a vállalat igazgatója, hogy a területnek szeptember és november hóban való átengedéséért ugyanazokat a föltételeket hajlandó elfogadni, melyet Beketowék akceptáltak; ezenfelül világvárosias programmot igér a város közönségének. A főváros tanácsa legutóbb foglalkozott a köz- élelmezési ügyosztály erre vonatkozó javaslatával s azt a kétszínű határozatot hozta, hogy a területet lefoglalni hónapokkal előre nem engedi. Mintha nem tudná a tanács, hogy egy nagy vándor-társaság utazási programmját ötletszerűen, máról-holnapra nem lehet megszabni s több hónapra előre kell a kiszemelt városiokban helyet biztosítani. A kétszínű határozat folytatásaképpen kijelenÍTlesedélelőtt. I. mese. Miért vijjog a saskeselyü. {Meséli Kati néni a madárház előtt) Mese, mese, meskete. Tudjátok-e gyerekek, hogy ki a Hatsek ur? Hát bizony a Hatsek az a férfiú, akinek ut-utfélen van egy optikus boltja. Na igen Jenöke . . . hogy mi az az optikus bolt? Ott kapni olyant, ami mind a két szemén van a nagymamának, félszemén az Izidor bácsinak. Olyant is kapni, ami a papának van. De nem a szemén, hanem a tárcájában. Ott van egy féltucat. Azért vagytok itt olyan kevesen; mese, mese, meskete, most már tudjátok, hogy ki a Hatsek ur. Egy szép napon Hatsek ur kutyája látogatására az állatkertbe sétált. Éppen itt haladt el a sasok ketrece előtt, amikor igy vijjogott reá a székes fővárosi állatkert egyik legdrágább madara: a kondorkeselyü. — Hatsek bácsi . . . Hatsek bácsi . . . Hatsek ur megfordult. —- No mi az, Kohn? Mért vijjogsz? — Nem vagyok én Kohn. Kondor vagyok. Oh jajj, bár sohse lettem volna. — Ejnye édes fiam, talán segíthetek rajtad. — Csak ön, cukerzüsz Hatsek bácsi. Én voltam a szabadság madara. Fent szállottam a fellegek felett és szemhunyoritás nélkül tekintettem bele a trópusi napba. De itt ebben az árajánlat utján beszerzett idomtalan kalickában? Itt nincs szabad levegő, itt nincs napsugár, itt csak szénporos füst és mozdonyszikra van. Hatsek bácsi, ha istent ismer, küldjön egy fekete pápaszemet, mert ha már meg kell siketülnöm, legalább ne égjen ki a szemem. És a jó Hatsek ur feljegyezte a noteszbe a saskeselyü kívánságát. El is küldi a pápaszemet, ha még el nem küldte. Mese, mese, meskete. i II. mese. A krokodil könnyei. {Meséli Tasziló bácsi a szamojéd gunyhó előtt). Hol volt, hol nem volt még a Hűvös-völgyi végállomáson, ahol az áram se jár, még azon is túl volt, olyan régen, hogy talán igaz sem volt, szóval volt a fővárosnak egy jó ideája. Az, hogy jó lenne egy kis szimfonikus klasszikus zene. Igen ám, de nincsen állat, aki hallgassa. No ha nincs, hát csináljunk egy uj állatkertet. Mibe kerülhet? —■ Három millióba. Úgy is lön. Meg lett az uj állatkert egy-kettő- harminckettőre és még annyiba se került. Legfeljebb ha hat millióba. De meg is éri. AJese, mese, meskete. Ti azt hinnétek gyerekek ugyebár, hogy talán elkalandoztam a tárgytól. Óh dehogy. Itt va-~ gyünk már. Nézzetek csak le ide ebbe a léckeri- téses gödörbe. Na mit láttok? . . . . . . Semmit? Pedig bizony itt kuksolt a kétezer koronás óriási teknőc s minden órában megevett egy adag idei fejes-salátát. (Lásd az akkori állatkerti étlapöt.) Viz is volt a gödörben s abban úszkált a krokodil. Jajj de gyönyörű egy állat volt. Még a Vázsonyi bácsi is megnézte. Olyan volt a hasa, mint az onkel Max pénztárcája. Félre ne értsetek! Nem volt olyan tele (mert soha nem evett), csak olyan pikkelyes volt. A teknőc és a krokodil egy ideig csak nézték egymást. Mig egy szép, esős napon, amikor végre szóhoz lehetett jutni a folytonos muzsikától, a teknőc igy törte meg a csendet. — Ugyan édes barátom. Én már annyit hallottam a dologról, még sem értem. Magyarázd meg csak, hogy: mik azok a krokodil könnyek? A krokodil megtörő szemének sugarát a tek- nőcre vetette, kitátotta száját, látni lehetett rettentő fogsorát és igy kezdte: — Hap—hap—ha . . . á . . . többet nem tudott szólani, mert ebben a pillanatban telt le az a kötelező három hét, ameddig .egy jó nevelésű krokodil a fővárosi állatkertben elélni szokott. Megdöglött szegény abban a minutában s nem bírta befejezni megkezdett mondatát. Ha a krokodil élete hosszabb lett volna: az én mesém is hosszabban szólna. III. No, most egy találós kérdés! Hopla—hop, gyerekek! Ki tudná köziiletek megmondani, hogy mi a külömbség egy állatkerti kis fenevad és a lábszőnyeg között? Ne féljetek semmit. Terítsétek ki mind a kettőt egymás mellé. Azután húzzatok rá mindegyikre jó nagyot ezzel a nádpálcával. És amelyik felugrik . . . . . .az csak a lábszőnyeg lehet.
