Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-14 / 20. szám
2 BudaDest, 1913 május 14. nja|k. Pedig a nyilvánosság ellenőrzésével általánosságban is nagy baj van a városházán. S a bajt a legtöbb esetben nem a tisztviselők okozzák, nem fal tanács, hanem azok a bizottsági tagok, akik érthető okokból irtóznak a vajolvasztó napfénytől. Ezek a városatyák az ő kisebb és njágyobb üzleteiket, kijárásaikat közügyeknek óhajtják deklarálni, és sántító logikájuknál fogva önmaguknak kérnek pardont akkor, amikor ja! közügyektől el akarják vonni a nyilvánosságot. Azt mondják, hogy olyik tanácsnoknak pontosan vezetett naplója van Iái bizottsági tagok által elkövetett kijárásokról, amelyek a legtöbb esetben éppea a papit türelmes volta és a -tanácsnokok diszkréciója folytán sohasem kerülhetnek nyilvánosságra,. A sajtó és a közönség sohUísem fogja megtűrni, hogy elsikkasszák az ellenőrzés jogát, körülbelül az egyetlen jogot, amely őket a városházi ügyekben megilleti, Minden bajnak éppen pjz a főfcrrása, hogy kevés a nyilvánosság beleszólása, laza az ellenőrzés, szabad a garázdálkodás. Aki az ellenkezőjét ál- litjla) ennek, az nehezen mossa le magáról azt a gyanút, hogy teljes joggal irtózik a nagy nyilvánosságtól, a nyilvánosság ellenőrzésétől, amely nem tűri, hogy a közügyek fórumán magánérdekek érjék el mindunt'allan elsőknek a célkarikát. C!fidlZBB(IBaeiSl!SOt3BK!SBQ^5BaSBgaBllliKeBaXBHfl2EBaBaBBlSBaa Házilag InsiteiinM A főváros megveszi az Entreprise részvénytöbbségét A főváros közegészségügyének megjavítására Heltai Ferenc dr. főpolgármester által kezdeményezett akciónak egy jelentős lépése lesz a temetkezés-ügy rendezése. A rendcsinálást megelőző tárgyalásokat a közegészségügy ügyosztálya már teljesen lefolytatta és az erre vonatkozó javaslatot még a nyár beállta előtt, a július első felében tartandó közgyűlés elé viszik. A temetkezési vállalatok egészségtelen versenyének tulajdonítja az ügyosztály’ hogy a kötelező ravatalozás fontos egészségügyi újítására a talajt nem lehetett kellőképpen előkészíteni. A temetkezési vállalatok ugyanis oly drágán vállalták a temetéseket, hogy különösen a városi lakosság alsóbb rétegei, kik nem tudták fizetni a tulmagas árakat, odahaza ravatalozták halottaikat. De van egy másik sokat panaszlott ok, miért az ügyosztály halaszthatatlannak tartja a cselekvést s ez a temetkezési vállalatok ügynökeinek hatósági beavatkozást provokáló konkurenciája; néhány perccel a haláleset után múlott van a vállalat ügynöke s tolakodó magaviseletével sérti a kétségbeesett hozzátartozók kegyeletét. Mikor az első hir hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra jutott- a kisebb vállalatok mindenike ajánlatot tett a fővárosnak, hogy váltsa meg üzletét. B u z a y Károly tanácsos tárgyalt az ajánlattevőkkel; az ügyosztálynak most véglegesen kialakult véleménye az, hogy a temetkezés házi kezelésbe való vétele csak fokozatosan valósítható meg. Az első lépés a házi kezeléshez az lesz, hogy a főváros megszerzi a legnagyobb temetkező társaság: az Entreprise des Pompes funebres részvényeinek többségét. . . Az Entreprise részvénytőkéje 700,000 korona- Buzay tanácsnok a társaság egyik vezetőjével, Diner igazgatóval folytatott tárgyalást. A város 400,000 korona névértékű részvényt vesz át, miáltal az Entreprise ügyvezetésében diktáló szerepe lesz. A 400-000 korona névértékű részvényeket részben magánosoktól szerzik meg; igen jelentékeny számú részvényt vesznek át az Erdélyi Református Egyháztól. Az egyház- község annakidején 470 koronával vette a papiJÖV/WQ4ÍlŰ/Z'ftP rókát, közben túl akart adni rajtuk, akár pari értékben is s megbízta az eladással a Temesvári Forgalmi Bankot; az intézet most hét percent províziót követel a fővárostól, amit minden bizonnyal meg is kap. A Fővárosi Hírlap a temetkezés házi kezelésbe való vételének részletkérdései felől megkérdezte Buzay Károly közegészségügyi tanácsnokot- ki a következőket mondotta: — Nem szívesen nyilatkozom e kérdésben, mert még van többféle elintézni valónk; csak ennek megtörténte után, de mindenesetre még a nyári szünet beállta előtt, megtesszük előterjesztésünket. Az Entreprise részvénytöbbségének megszerzése csak első ténykedésünk a temetkezésügy rendezéséhez; a főcél az, hogy a ravatalozást minden szabály- rendelet nélkül általánossá tegyük. Követni fogja ezt a tiszti orvosok egységes eljárása’ az otthon való ravatalozás megengedésénél. Igen nagyfontosságunak tartom, egy olyan tervnek a megvalósítását, hogy mindenki még életében letörlesztheti temetésének költségét. Ellentétben a bécsi mintával- hol tudvalévőén az Entreprise és a Concordia megváltása után a város életbiztositásszerüen fizettette a közönséggel előre a temetkezés költségeit, mi teljesen optimista alapon fogjuk megcsinálni. A temetkezésre sokféle osztályt állítunk fel s mindenki befizetéseinek megfelelő osztályú temetést kap. Nem lesz tehát úgy mint Bécs városának- az első esztendőben, hét millió korona haszna, de az elengedhetetlen közegészségügyi és szociális szempontok teljes egészben érvényre jutnak. Az ügyosztály előterjesztést tett, hogy egy.j tisztviselője s egyik műszaki szakember a kérdés tanulmányozására Bécsbe és Grácba kimenjen. |jj ^*ggő kölcsön. B árczy tervez, a nagybankok végeznek. A főváros legújabb kölcsöne a közeljövő legaktuálisabb témájja'. Erről elmélkedik a sajtó, erről beszél ma mindenki a városházán. A nyilatkozatok és kombinációk lavináját Bárczy István polgármester indította ' meg, aki Az Est-ben kifejezte azt a reményét, hogy a főváros rövid időn belül 120 milliós kölcsönhöz jut. Úgy látszik, hogy ez a remény jámbor óhlaff volt csupán. Legalább erre vall, hogy tegnap j ugyancsak Az Est-ben ismét sugalmazott közlemény látott napvilágot, amely már nem szól egy ujhlbb nagy kölcsönről, hanem szerényen megelégszik annak a megállapításával, hogy tulajdonképpen nincs is olyan égető szükség a pénzre, mivelhogy a junius elsején rendezendő függő kölcsönnek iái prolongálása biztosítottnak tekinthető. Általában úgy kommentálták ezt a közleményt, hogy nem a közönségnek szól, hanem a nagybapkokilalk, amelyeknek ezen az utón és ezen a módon akarták értésükre adni, hogy a főváros nincsen szorult helyzetben és igy a n|a|gybankok nem használhatják ki az alkalmat arra, hogy uzsoraüzletet kössenek a fővárossal. A polgármesternek ez a célja egyrészt nagyon átlátszó, másrészt viszont feltűnően naiv. Bárczy István tapasztalatból tudhatja, hogy a pesti n(a)gybankok,_ amelyek egy fővárosi kölcsönnél komolyan számbajöhetnek. sokkal jobban vannak tájékoztatva fa.) főváros pénzügyi viszonyairól és külföldi tőke hajlandóságairól, mint akáf maga a polgármester. Annakidején, amikor Bárczy István néhány előkelő bizottsági tag társaságában Londonban^ járt s ott néhány bankárral tárgyalt tev főváros pénzszükségletének kielégítéséről, a tárgyalásoknak legapróbb mozzanfettairól is még aznap pontos információt kapott mindig Lánczy Leó v. b. t. t. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke. Sőt megtörtént, hogy amikor az egyik angol pénzcsoport képviselőjével már csaknem létrejött a megállapodás, íaí hatalmas bankférfiu ezzel a kérdésse.l fordult a fővárosi urakhoz: Mit szól majd ehhez Lánczy Leó? A nagybankok . egy állandó, nemzetközi kartellben tömörülnek: ezt ma már mindenki tudja, csja|k a polgármester nem. A kölcsön körül pedig igen nagy nehézségek vannak j még. Biztos helyről szerzett értesülésünk szerint az ötven milliós függő kölcsön prolongálásába a hitelező külföldiek nem akarnak belemenni. Ezzel különben sem volna segitve a fővároson, úgy hogy kettős kényszerűség hajtja a polgármestert lakkor, amikor nem j 50, hanem legalább 120 milliót keres. Azon az I értekezleten, amelyet a múlt héten tartottlak a városházán s amelyen a kerületek vezéremberei vettek részt (Lánczy Leó nem volt ott, ezt a hirt tévesen közölték egyes lapok), egységesen kiafelkult az a felfogás, hogv ha már prolongálásról nem lehet szó, annál ke- vésbbé szabad hozzájárulni egv végleges nagy kölcsönhöz, mert a jelenlegi pénzviszonyok között öngyilkosságot követne el ezzel a főváros. Nem marad tehát más hátrhl, minthogy a bjaliokon egy újabb 120 milliós függő kölcsönnel segítsen a közgyűlés illetve a tanács. Ez a kölcsön egy esztendőre szólna s alrra a reménységre volna bazirozva, hogy esztendőre kedvezőbbre fordul a gazdasági helyzet, s a főváros akkor előnyösen elégítheti ki |ai pénzszükségletét. Nagyon természetes, hogy egy esztendő múlva már .lényegesen több pénzre, mintegy 200 millió koronára lesz szükség, mert hiszen a kölcsönből elsősorban a most felcserélendő függő adósságot kell majd kifizetni. A helyzet tehát e pilllafnatban úgy áll, hogy csak egy nagyobb függő kölcsönre van kilátás. Ennek a kölcsönnek az összege pedig nem lesz htkkora, mint amennyit Bárczy István felvenni óhajt, mert a nagybankok 80 milliónál aligha adnak többet. Ezt az összeget is rfa)gyon. nagyon drágán fogja megfizetni afőváros. H ol lesznek az autoiaxi-standok. Június hó első napja nevezetes dátuma lesz a főváros fejlődésének: akkor indulnak hóditó útjukra a taxaméterekkel felszerelt bérautók. Két hét választ el mindössze junius elsejétől, természetes tehát, hogy a publikum kiváncsi érdeklődése napról-napra erősebb. A közlekedési ügyosztálynak, elsősorban pedig R é n y i Dezső tanácsnoknak, nevezetes ünnepnapja lesz junius hó elseje. Temérdek munka, izgalor.N és gond szűnik meg ezzel a nappal és remélhető, hogy a nagyközönség ezt az önfeláldozó, lelkes munkásságot jóakarattal, hálás szeretettel fogja honorálni. Az autotaxi-üzem megnyitása úgy fog történni, hogy a pesti ember junius elsején, mit sem sejtve, kilép az utcára s máris szembe találja magát a legújabb közlekedési eszközzel. Nem lesz valami nagyszabású megnyitási ünnepély, annál kevésbbé’ mert junius elsején még csak egy kis hányada kerül az utcára annak a kvantumnak, amelynek üzembehelyezésére a három rendszámtulajdonos, a Marta, a Benz és a Na- mag koncessziót kapott. A szerződés értelmében ugyanis a nevezett cégek az autókat január elséjétöl kezdve a folyó esztendő végéig, szue- cesszive tartoznak a forgalomnak átadni. Most már csak egy kérdést kell tisztáznia az ügyosztálynak: hol fognak állani az autótaxik? Erre vonatkozólag kész tervezet van már- ame-
