Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-04 / 11. szám
5 Budapest, 1912. december 4. Jjj városatyáit. Dr. Forbáth Imre született 1875-ben Érseku j várott. Középiskoláit Nyitrán és Bécsben végezte, a műegyetemet Bécs- ben és Berlinben. Műszaki doktor. Összes vizsgáit kitüntetéssel tette le. Sok évig Magdeburg és M. Frankfurt városok szolgálatában állott, mint mérnök. 1904-ben Budapestre jött s mérnöki irodát nyitott. Marosvásárhely, Brassó, Nagyszeben, Székesfehérvár, Resica városok vizvezetékéflek és csatornázási munkálatainak terveit készitette és e munkálatokat vezette. Egyike volt a főváros szakértőinek a gázgyár megváltásánál. Városszabályozási tervével Antwerpenben díjat nyert. 1906-ban műegyetemi magántanár lett és mint ilyen a városrendezést, vízellátást, csatornázást adja elő. Elsőrendű szakíró. ❖ Lajta Henrik 1865-ben Budapesten született. Kereskedelmi iskolát végzett, külföldön hosszabb tanulmányútat tett, majd hazatérve, atyjának üzletébe lépett. 1892-ben átvette a Leitersdorfer D. és Fia cég vezetését. Az 1885. és 1896. évi országos kiállítások rendezésében tevékeny részt veti, csoportbiztosi minőségben. Tagja az értékmegállapító bizottságnak. Ipari és kereskedelmi téren nagy szerepet játszik s a Belváros társadalmi életének is jelentékeny társadalmi tényezője. * Bar anyavári dr. Ullmann Pál ügyvéd, 1862-ben született a fővárosban. Hosszú ideig működött mint szerb konzul, csak a szerbmagyar ellenségeskedések kezdetén . mondott le állásáról. Jelenleg a Haitii köztársaság budapesti főkonzulja. Ullmann számottevő közgazdasági író s hosszabb ideig már tagja volt a törvényhatósági bizottságnak. Néhány jelentős vállalatnál és banknál igazgatósági tag, a Fővárosi Kereskedelmi Hitelintézet alelnöke. ❖ Várpalotai Palotay Ödön született Budapesten, 1869-ben. Felső iskolai tanulmányainak befejezése után több évig külföldön tartózkodott, ahonnét hazaérkezve, a Szt. Lukácsfürdő-vezetésének élére került. Ebbéli — közel negyedszázados — működése alatt teljesen újjá alakította, modern szellemben vezette és fejlesztette a Lukácsfürdőt. Megalapította a „Kristály" kút- vállalatot, amely az importált asztali ásványvizeket kiszorította a belföldi forgalomból. Palotay Voivwavl///LVTr> Ödön érdeme, hogy a magyar asztali ásványvizet a tengerentúl is megismerték és megkedvelték. Egyébként is élénk közgazdasági tevékenységet fejt ki: az Óbuda-Ujlakí Takarékpénztár R. T. alelnöke, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara beltagja, a Vörös-Kereszt Egylet megbízottja, japán császári konzul. Elismert balneologiai szaktekintély. Az idegenforgalom fejlesztése körül is érdemes munkásságot fejt ki. Több külföldi kitüntetése van. Dr. Rényi József Esztergomban 1871-ben született. Jogi tanulmányokat végzett a budapesti egyetemen (1891—92. az egyetemi ifjúságnak és annak a szerk. bizottságnak elnöke, amely a bukaresti diákság magyar- ellenes memorandumára magyar részről felelt és a válasziratot az európai főiskolákon terjesztette). 1894-ben a belügyminisztériumhoz nevezték ki; később innen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba lépett át, hol az elnöki osztály vezetője volt. 1900-ban tud. egyetemi magántanárrá avatták 1905. óta pedig a magyar közigazgatási jognak rendes professzora a műegyetemen. Könyveket írt az önkormányzatról, a gyülekezési jogról, legutóbb ez év folyamán, a külügyi közigazgatásról. A pol- tikában csak annyiban szerepelt, hogy 1910-ben Justh Gyula elienjelöltje volt Makón. Akarja látni Kelet mesés Kincseit. Látogasson el SchönwaSd Imréhez, Deák Ferenc-utca 21 Viz alatt a főváros iskolák „Itt a tizenharmadik óra, legfőbb ideje, hogy egy külön testnevelési ügyosztályt állítsunk fel. Ezt fogják mondani, akik elolvassák az itt következő épületes dolgokat. A városházán tudvalevőleg nem sokat haboznak, ha valami életrevaló, kitűnő ötlete akad valakinek. Legutóbb valakinek eszébe jutott, hogy az iskolákat korcsolyapályákkal illenék felszerelni. A terv csakhamar valóra vált. Öt-hat méter széles udvarokon is korcsolyapálya készítésére adták ki a parancsot. Az összes fővárosi iskolák udvaraiba napok óta bokáig eresztik a vizet. A víz persze — miért lenne ő okosabb, mint a városházi intézők — beszivárog az osztályokba, elönti a tornatermeket, a pincét, mindent. A Német-utcai polgári iskolában, a földszinti osztályokban, lehetetlen tanítani. A nehezen szerzett, kölcsönvett százezrekből építették a főváros iskolapalotáit. Semmiesetre sem azzal a céllal, hogy egy rossz ötlet miatt használhatatlanná tegyék őket. Erről különben legközelebb szó lesz a bizottságokban is, mikor majd a tornatermek rendbehozására szükséges linoleum több ezer koronás fedezetét megszavazzák. Nem oda Óbuda. Schőnbergerné, drága nö. Amikor a főváros szabályoz, a városi ügyek ismerői rettegve gondolnak arra, hogy ismét néhány telekspekuláns jut jogosulatlanul nagy profithoz. A főváros a telekspekulánsok eleven öröme. A legjobb Pali — amint azt a következő hősi ének is bizonyítja. A kisajátítási bizottság múlt pénteki ülésének napirendjén szerényen meghúzódott egy telekeladási ajánlat. A főváros Óbudán haltartót akar építeni s a haltartó céljaira Schönberger Adolfné óbudai lakos, azzal az önzetlenséggel, amely a fővárosi telektulajdonosokat egyenként és összesen jellemzi, felajánlotta a fővárosnak a III. Lőportár malomdülöben fekvő, 2100 négyszögöl kiterjedésű ingatlanát. Önztlnségénk jlképzésére mindössze tizenhárom és fél koronát kért négyszögölenként, holott az ingatlant ő rövid idővel ezelőtt négyszögölenkint öt koronájával vásárolta. (Azóta a telkek értéke tudvalevőleg csökkent). — A kisajátítási albizottság sehogy sem tudott felmelegedni az üzlet iránt. A bizottság tagjai drágának mondották a telek árát és hasznavehetetlennek az ingatlant amelyről kiderült, hogy talaja posványos, a jelzett célra teljesen alkalmatlan. Schmelhegger tanácsjegyző, az ügy előadója egészen szokatlan lelkesedéssel szállott síkra Schőnbergerné ajánlata mellett s közben azt a nevezetes és jellemző kijelentést tette, hogy az eladási ár kissé túlmagas, ennek azonban az az oka. hogy Schőnbergerné ötezer korona províziót va'í kénytelen kifizetni! A kisajátítási bizottságot e különös indokolás csakis ötven percentre indította meg: nem utasították el rögtön az előterjesztést, hanem a telek hasznavehtőségének és értékének megállapítására szükebb bizottságot küldött ki. Az albizottság jelentésének beérkezte után újból lesz szerencsénk Schönberger Adolfnéhoz és a néki kijáró ügyvéd úrhoz. í) közraktárati megváltása. Múlt heti számunkban hirt adtunk arról az akcióról, amelynek célja a Leszámítoló bank egyik vállalatának, a közraktáraknak közsé- gesítése. A gyönyörű terv nem jelent egyebet. mint azt, hogy a főváros ismét drága pénzen jutna egy olyan üzemhez, amelynek rentabilitása legalább is kétséges. A Leszámítoló bank erősen tagadja a mozgalommal való közösségét. A bank vezetőségének köréből azt a nehezen hihető információt kaptuk, hogy nékik teljesen mindegy, mi történik a vállalattal. Annyi bizonyos, hogy a közraktár az elveszett fővárosi szubvenció nélkül nem nevezhető fényes üzletnek. A Leszámítoló bank nem is önmagában véve ezt az üzletet sajnálná, hiszen a fekbéreket a főváros meglehetősen alacsony összegben állapította meg. Nem is az volt a bank tulajdonképpeni haszna. Ellenben tudott dolog, hogy a raktárjegyekre tetemes kölcsönt nyújtottak a beraktározóknak, a kölcsön után pedig tetemes kamatot és egyéb járulékokat szedtek tőlük. Közönséges zálogházi üzlet volt ez s meg volt még az az előnye is. hogy nem tartozván szorosan a közraktári vállalathoz, a banknak a nyereségét szaporította s nem is szerepelt a közraktári vállalat mérlegében az ebből folyó jövedelem. így történt, hogy hosszú éveken keresztül nem mutatott fel öt százaléknál nagyobb jövedelmet s vígan szedték a százezres fővárosi szubvenciót. Természetes, hogv ilven üzleteket a főváros nem csinálhat, nincs is pénze hozzá. Ilyenkor látszik, mennyire szükség volna a községi takarékpénztárra. A közraktárak megváltásából semmi sem lesz. Nincs rá szükségünk és nincsen rá pénzünk. A Gabonakereskedők Országos Egyesületének és a kereskedelmi és iparkamarának a, takarója alatt rejtőző érdekeltség nem fog célt érni.
