Fővárosi Hírlap, 1912 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1912-12-04 / 11. szám
6 Budapest, 1912. december 4Jpar Bénzügy VáOatkozás Xeieskedetem , Biztosítás Építészet Xözfeáeöés Bányászat és ellen. Addig kísértett a sajtóban az értékpapírok árfolyamcsökkenése, amíg végre beleszugge- rálták a kormánynak, hogy a pénzintézeteket és különösen a biztosító társaságokat kivételes mérlegezési szabályok törvénybe iktatásával meg kell menteni. Legalább a Pénzintézetek Országos Egyesülése nevezetű testület egy kommünikéje ezt sejteti. Authentíkus nyilatkozat a, kormány ily tervéről még nem jutott nyilvánosságra, de a dörgésből már ki lehet venni, hogy a törvényhozás rövidesen novellá- ris úton a kereskedelmi törvényt abban az értelemben fogja módosítani, hogy a mérlegbe az árfolyammal biró értékpapírok, nem mint eddig, decefmber 31-iki árfolyamukkal állítan- dók be, hanem a beszerzési árfolyammal. Az ilyen novelláris intézkedés kihívja a legélesebb kritikát. Általában és elvileg per- horreskálni kell minden incidentális ad hoc törvényhozást, amely a szükséghez képest, az ! adott körülményekhez idomítja a törvény betűjét. A mérlegezés fix szabályai a kereskedelmi törvényben azért vannak megállapítva, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok szolid üzletvitelre kényszeríttessenek, és a tényleges árfolyamértéknél nagyobb értékben felvenni az értékpapirókat, annyit jelent, mint a ténylegesnél nagyobb nyereséget kimutatni. Bármiként vegyük is tehát a dolgot, az árfolyamveszteség, melyet egy vállalat szenvedett, éppen úgy belekalkulálandó az évi zárószámadásba, mint az egyéb vagyonértékben szenvedett csökkenés. Mit szólna például az államhatalom ahhoz, ha egy vállalat, melynek telkei a konjunktúra folytán ma 20 százalékkal kevesebbet érnek, e telket mégis a magasabb értékben venné fel a mérlegbe, csak azért ,mert az építési konjunktúra majd megjavul és akkor a telek majd ismét többet fog J érni ? Az árfolyamnál magasabb értékelése az ér- i tékpapiroknak csak azért, hogy a mérlegek J kedvezőbbek legyenek, nem egyéb, mint álla- I milag támogatott mérlegszépítés? Mi jogon vegye fel a vállalat az értékpapírt a múlt évben történt sokkal magasabb beszerzési árban, amikor most e papír 10 százalékkal kevesebbet ér? Hiszen ez az árfolyamérték nem fiktiv taxáció, hanem tényleges érték és az a remény, hogy az árfolyam a jövőben javulni fog, a mai vagyoni státusba aktívum gyanánt be nem állítható. Ha tehát novelláris utón fel- jogosíttatnak a vállalatok, hogy értékpapírjaikat, a tényleges mai árfolyam helyett, az egykori beszerzési árfolyammal állíthassák a mérlegbe, ezzel az állam feljogosítja a társaságokat, hogy olyan nyereségeket mutassanak: ki, amelyek nincsenek és osztalékot fizessenek tehát nem a jövedelemből, hapem a vagyon állagából, ami legnagyobb delictum, melyet valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat egyáltalán elkövethet. Ebbe az államilag engedélyezett mérleghamisításba korrekt vállalat bele nem fog menni, I még akkor sem, ha a törvényhozás novelláris úton meg is engedi. Valami rettenetes demoralizáló és a közhiteit és bizalmat szörnyen aláásó tudat venne erőt a közvéleményen, ha azt. j látná például, hogy egy biztosító társaság ér- tékpapir-tárcája 5—6 millióval magasabban van mérlegbe állítva, mint amennyi értéket az a mai tőzsdei jegyzés szerint tényleg képvisel, És az a biztosított, akinek biztosított tőkéjéért mindenkor a díjtartalék szavatol, mit szóljon, ha látja, hogy a díjtartalék 6—8 százalékkal magasabb, tehát fiktiv értékkel szerepel a mérlegben, csak azért, hogy a részvényesek osztalékában ne álljon be csökkenés! I Qyógyelixir az árfolyamcsökk ! Nem, ennyire a magyar állam nem mehet a nagy vállalatok iránt való előzékenységében. A mérlegvalódíság elvén ilyen rést nem üthet az állam melynek egyébként semiféle ellenőrzési hatalma! nincs a számadásra kötele- j zett vállalatok felett. A mérlegezési szabályok i enyhítése, a szolíditás garanciáinak megszüntetése veszedelmes kísérlet volna, amelytől : óva kell inteni a kormányhatalmat. Az, ha ! eéY~éY vállalat nem fog osztalékot fizetni, | nem nemzeti szerencsétlenség. Ellenben az egész magyar közgazdasági élet kárát látná, | ha a külföldön az a: tudat kelhetne lábra, hogy a magyar állam a törvényt a mindenkori szükséghez képest toldozza-foldozza és osztalék- politika kedvéért bármikor felrúgja a törvényes rendet. Ezt fontolják meg a kormány illetékes tényezői. Inkább kisebb osztalék, csak a bizalom a magyar állam törvénytíszteletében ne rendüljön meg. Revizor. Budapest a legutolsó. Valóban lesújtó kimutatást közöl a londoni „Economist", a londoni értéktőzsdén jegyzett városi kötvények árfolyamáról. E szerint Budapest székesfőváros négy százalékos kötvényei valamennyi város közt a legalacsonyabban állanak. E kötvények most 86 százalékkal jegyeztetnek .holott Bergen városéi 99, Christiánia kötvényei kilencvenkilenc, Stockholm kilencvenkilenc és Kopenhága kilencvenhét százalékos árfolyamon állanak. Honnan ez az óriási külömbség, holott a magyar székesfőváros ez említetteknél sokkal nagyobb, vagyona is több, költségvetése jóval tekintélyesebb? A nagy távolság nem magyarázza a rengeteg értékelési különbséget, mert hiszen például a magyar koronajáradék és az illető államok közkölcsönei között nincs ilyen roppant nagy különbség. Ugylátszik, a londoni tőzsdén alaposan ismerik a mi fővárosunk gazdálkodását és tudják, hogy községi háztartásunk egyensülya csak költségvetési manőverek labilis eredménye, mely mindenkor deficitbe csaphat át. Ezt jelenti a 86 százalékos árfolyam! A háború vámszedői. Manfréd mester csepeli kohójában éjjel-nappal konzerválják a töltényeket. Kivüle a Zsolnai katonaposztó és pokrócgyár r. /.-nak van különösebb oka arra hogy örüljön a háborús kilátásoknak. — Nem a harci vágy heviti a zsolnaiakat, hanem az a nehány milliós megrendelés, amelyet ez a két- ségteleníil nagyjelentőségű, mintaszerűen vezetett ipari vállalatunk a közelmúltban a hadseregtől kapott. Zsolnán kivül a gyár összes telepein, a besztercebányai, rajeci, késmárki fíókgyárakban is, éjjel-nappal folyik a munka, amelynek legfőbb intézője Vogel Samu vezérigazgató. Zsolnán állandóan katonai bizottságok vannak, amelyek a kész árut nyomban hivatalosan átveszik. A balkáni háborúból ily módon a magyar ipar is kiveszi a maga tisztességes hasznát, csekély rekompenzácíó- jaképpen ama mérhetetlen károknak, amelyek Mars istennek és Berchthold grófnak egyesitett jóvoltából gazdasági életünkre rászakadtak. — A milliós hadsereg-szállításnak bizonyára jelentékeny nyoma lesz a Zsolnai posztógyár évi mérlegében, részvényeinek árfolyamában. Lapunk uj telefonszáma: 137-15. r Mozirészvények a tőzsdén. A mozgóipar nagyarányú fellendülését jellemzi, hogy a Projektograph mozgófénykép- és gépgyár részvénytársaság beadványt intézett a tőzsdetanácshoz, amelyben a társaság részvényeinek a tőzsdén való bevezetését és hivatalos jegyzését kéri. Értesüléseink szerint, a részvénytársaság alaptőkéjének a fölemelését is tervezi. A pénzműveletet a társaság főrészvényesei és igazgatói, Neumann Adolf és Ungerleider Mór még a folyó évben végrehajtani szándékoznak. A tőkeszapori- tás azért vált szükségessé, mert a vállalat folyton terjeszkedik, a már meglevő mozgószínházaihoz (legjelentékenyebb közöttük az Apolló), újakat alapított és ezek között a fényesen berendezett Tivolit már a napokban megnyitják a Nagymezőutcában. Kibővítik a bécsi fiókíntézetet is és a vállalat a kontinens több metropolisában fog még önálló képviseleteket felállítani, hog ya magyar filmkészítményeknek a külföldön is piacot teremtsenek. Cseh-cipők Magyarországon. J. Sigel et Comp kortwestheími (Németország) cipőkereskedő cég Jesco cím alatt három cipőüzletet nyitott Budapesten: a Kossuth Lajos-utcában, a Kecskeméti-utcában és az Erzsébet-körúton. A „Jesco" üzletekben egyöntetű árak vannak és a cipőket 20 és fél, 16 és fél és 12 és fél koronáért árulják. Azt híresztelík a cipőkről, hogy azok csakis elsőrendű német gyártmányok. Megbízható helyről értesülünk, hogy az olcsó fajta Jesco-ci- pők sohasem látták Németországot, ellenben Glas- ner, Stein és Társa sesenitzi (Csehország) gyárából származnak és ez köztudomás szerint^a silány minőségű cipők forrása. 28,000.000 liter tej. A Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet szombaton tartotta gr. Keglevich Gábor elnöklete alatt XXIX-ík évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság jelentése a szövetkezet további nagyarányú fejlődéséről tesz említést. A tejbeszállitás a tavalyi 23.9 millió literről 28.1 millió literre emelkedett, a lefolyt üzletév összes tejforgalma tehát 4.2 millió literrel volt nagyobb a tavalyinál, amely emelkedés legnagyobb részben a közvetlen kicsiny- beni forgalmat illeti. A fióküzletek száma is ehhez képest 166-ra emelkedett. E nagymérvű fejlődés a szövetkezeti vezetőség ama sikeres törekvéséről tesz bizonyságot, hogy a termelő és fogyasztó érdekeit összhangzásba hozva elégitse ki. A közgyűlés, elismerésének nyilvánításával, tudomásul vette az igazgatóság jelentését, a fölmentvényt minden irányban megadta és a lelépő igazgatósági és fel- ügyelőbizottságí tagokat újból megválasztotta. A Polgári Serfőző közgyűlése. A Kőbányai Polgári Serfőző Részvénytársaság a napokban tartotta huszadik rendes évi közgyűlését. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentéseit a közgyűlés tudomásul vette és elhatározta, hogy a 19. számú részvényszelvényeket december 1-től kezdve 20 koronával váltja be. A szelvényeket beváltja a társaság pénztárán kivül a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepe, továbbá a K. K. priv. őst. Kreditanstalt für Handel & Gewerbe Bécsben. Az igazgatóságba dr. Egyedi Artur és lovag Scanavi Miklós újból beválasztattak. A felügyelő bizottság tagjaiul megválasztattak: alsóterényí Auer Róbert, Franki Aladár, Havas Emil, Mendl Gyula és Winkier Géza, Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. Merkantil Nyomda (Havas és Lehner) Budapest. VIII., Német-utca 27. szám.
