Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-31 / 13. szám

VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKI SZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : I. KRISZTINÁDKOR ÜT 113/b. T.: 150-296 MEGJELENIK MINDEN CSÜ1ÖRTÖKON Jl rohamosan fejlődő Sasad bajai és örömei fützdötéácósi totiÍM. t A tabáni gyógy szálló építése dolgában kiküldött bizottság halasztó határozatot hozott és bár a határozatban nincs szó ^ arról, hogy egyelőre ,»eltekintenek“ a szálló felépítésétől, mégis az ti felfogás kezd úrrá tenni, hogy a mái idők nem alkatmasak erre az építkezésre, mert nincs szükség újabb deficites■ szállóüzem­re. Olvashattuk a részletes megindokolást is, amely kimutatja, mekkora kockázatot vállal a főváros, ha felépíti ezt a „felesleges“ szállót, nem szólva arról, hogy márcsak azért sem szabad• építkezni, mert hiszen a Tabán vég­leges rendezési tervét még nem csinálták meg, minélfogva megengedhetetlen, hogy egy úgy­nevezett befejezett lénnyel elgáncsolják a későbbi rendezés számos lehetőségét. Amikor ezeket a közleményeket olvassuk, ■tíi eg elevenedik előttünk a főváros pénzügyi bizottságának egy régi ülése, amelyen még néhai Borvendég Ferenc főpolgármester elnö­köli. Izgalmas ülés volt. Arról kellett dönteni, megvegye-e a főváros a Rácfürdőt — amely azóta Szent Imre-fürdőré lépett elő — vagy sem. Az ellenzék tiltakozott a milliós vásárlás ellen,, a vezérlő pártoknak nem volt kialakult álláspontjuk, csupán a szanáló főpolgármes­ter volt határozott és magabiztos. Kijelentette, hogy a fürdőt meg kell venni, elősorolta az iilevanatkoaó összes- érceket, amelyek koznif egyike volt a legfontosabbaknak, amely el is döntötte a vitát: a főváros nem foghat hozzá a Tabán végleges tervének elkészítéséhez, amíg a Rác fürdő felett nem rendelkezik. A Tabán az alapja a jövendő Budapest-fürdö- vdrosnak és amíg a Tabánnak ez a legfonto­sabb gyógy tényező je nem a fővárosé, nem le­het megkezdeni a fürdőváros kialakítását. Ez az érvelés döntő hatású volt: a bizottság és nyomában a közgyűlés megvette a fürdőt. Ez történt a k k o r. és mellékesen még valami: az, hogy a főváros egyidejűleg el­határozta a tabáni fúrások folytatását, mert a szakértők azt vallották, hogy számos forrás rejtőzik még a föld mélyén, Olyan hér vizek, amelyek esetleg egészen új perspektívát tár­nak a fürdőváros-gondolat szolgálatára. Hogy mi történt azóta?... Röviden, elmond-, hatjuk. Akadt egy, egyetlenegy ember, Szendy Károly, Budapest polgármestere, aki a maga hatáskörében máról holnapra eltüntette az ócska viskókat és gyönyörű fürdő parkot csi- nált a Tabánból. Ugyanő volt az, aki meg­szerezte az ötmilliós kölcsönt a gyógyszálló felépítésére. A többi már a törvényhatóság dolga lett volna, azé a törvényhatóságé, amely sürgősen megvásárolta a Szent Imre-fürdőt a fentemlített meqokolással. Néni fúrtak tovább. Nincs szükség arra,, mondták, hogy még több melegvíz folyjék a a Dunába. Arra sem gondoltak, hogy ezek a ..melegvizek“ mit jelenthetnek, hogy új „Ju­ventus“ források fakadhatnak fel a Tabán ta­lajából, vagy 77 fokos hévvizek, mint azok a Ligetben. És nem készült el a Tabán rende­lési terve sem, a jövendő fürdőváros közép­pontjáé, amelyre még Ripka Ferenc írta ki annakidején, az első eszményi tervpályázatot, hogy ezzel elindítsa útjára a egész fürdővárosi gondolatot. Ennyi történt, illetve nem történt a fürdő­város körül azóta, hogy Ripka Ferenc 4s Szendy Károly megkezdte munkáját. Ha fúrásról egyáltalában szó lehet, úgy csak annyiban, hogy ismeretlen eíők merj? túrták a fürdőváros-koncepciót és megfúrták a további fúrásokat. Mindezekhez, amiket itt elmondtunk, féles- eges bármit, is hozzátenni. Nincs értelme, hogy magyarózgassuk, következtetéseket von­junk le belőle; beszélnek az események. Töb­bet mondanak minden bírálatnál, támadásnál; elmondjak, hogy hiábavaló egyes derék em­berek jóakarata, nemes szándéka, hé még oly magas pozíciót töltenek is be, ha minden Z fekvésnek meg keU törnie az „átoksúly“ mt' amely Budapest életét, jövőjét dirigálja. A Budai Napló legutóbbi számában a Ke­lenföld bajairól, reményeiről', sérelmeiről és kí­vánságairól igyekezett hű képet adni. A Kelenföld tőszomszédja a budai hegy­vidék legdélibb lejtőjén elterülő Sasodnak, amelynek épp úgy megvannak a maga nagy megoldásra váró égetően sürgős problémái, mint a Kelenföldnek. A két nagy terület sors­közössége elvitathatatlan, mert hiszen Sasad jóformán csak a Kelenföldön, keresztül juthat megfelelő közlekedéshez és a közüzemek vég­leges megvalósításához. A Sasadnak egyik legalaposabb ismerője, ügyeinek bátor és lelkes harcosa. Agf> Róbert posta főtanácsos a budai hegyvidéknek erről a nagy és elha­nyagolt területéről a következőket mondotta a Budai Napló munkatársának:-— Nem túlzás, ha azzal kezdem, hogy Sa­sad a gyenge tüdejűek, szívbetegek és "Baze- dov-betegek mokkája. A Dalmát partvidékkel vetekedő insolációja, a budai erdőkön meg­szűrt páratlan tisztaságú, ózondús levegője ^ iöváTósoan — á fürdőkön kívül — rendelke­zésre álló természetes gyógyeszküzök legelső- rendű klimatikus tényezője. Jóllehet ezt az itteni őslakókon kívül számtalan hivatalos és nemhivatalos orvosi hatóság és illetékes sze­mély már megállapította és annak ellenére, hogy ezt az egyre sűrűsödő település és roha­mos fejlődés napnál fényesebben igazolja: mégis meg kell állapítani, hogy a rárosrende- \zés itt nem halad abban, az ütemben, amint azt a Sasad fejlődése megkövetelné. . — A városfejlesztés és szépítés terén a Se.sat?/ Ingatlantulajdonosok Egyesülete fejt ki figyelemreméltó tevékenységet és bár, mint teljesen politikamentes társadalmi egyesülés­nek, csak szerényebb keretek között állnak rendelkezésére az eszközök, mégis sikerült en­nek az egyesületnek Sasad városfejlődésébe bizonyos lendületet belevinni. Az egyesületnek erre irányuló fáradozásait, legnagyobbrészt azért koronázta siker, mert Király Kálmán tanácsnokban a székesfőváros és annak közön­sége olyan vezetőegyéniséget nyert, aki min­den szép és nemes cél iránt lelkes megértést tanúsít, ö volt az, aki szakítva az eddig szo­kásban volt bürokratikus rendszerrel, Vályi Lajos törvényhatósági bizottsági taggal együtt a helyszínén szerzett meggyőződést azoknak a panaszoknak fennállásáról, amelyeket a sasa- diak feltártak előtte. — Hasonlóképpen nagyon sokat köszönhet Sasad a XI. kerület igazi atyjának, bujában- bajában patrónusának, dr. Duday Alajosnak, aki télben fagyban, tavasszal és ősszel sok­szor minden képzeletet felülmúló sárban- is igyekezett személyes tapasztalatokra szert tenni és ezek alapján szociális megértéssel le­hetővé tenni a sasadiaknak mindennapi életét. Mindhármukat meleg- szeretettel zárta szívébe Sasad közönsége. Autóbuszét Sasadnak !- Hosszú harc eredménye volt a sasadi autóbuszközlekedés megteremtése, amelyet próbaképen a repülőtéri forgalom szünetelése idején indítottak meg. A forgalom megindítá­sával a 27-es viszonylatot kivitték cégi útvo­nalára és így Sasad megint közlekedés nélkül maradt. Az egyesület eljárt ebben az ügyben és hír szerint a Beszkárt vezetősége hajlandó elfogadni azt az ajánlatot, amely a sasadi köz­lekedést a joggal megkívánható mértékben és módon oldja meg és emellett a Beszkártra sem ró a mostaninál számbavehetően nagyobb meg­terhelést. Megvan minden remény arra, hogy a Sasad végre hozzájut ahhoz a közlekedéshez, amely ezt a gyönyörű vidéket fekvésénél és jó levegőjénél fogva egyaránt megilleti. A Beszkárt vezetőségének szociális érzékét és talán üzleti meglátásának helyességét még job­ban fogja dicsérni, ha a Sasadi úton feljáró kocsik fordulópontját nem, mint eddig, a Tö- mö& utcához, hanem, amint azt az érdekeltség állandóan kérte: az Érdi úti villamos végállo­másához helyezi át. 1— A közlekedési probléma után „rangsor­ban“ a csatornázás ügye következik. Sasodon számos sűrűn beépített utca van. amelynek még nines csatornája. Ilyen sürgős csatorna- ügye van a Brassó útnak. (Jenkhegv utcának és Törcsvár utcának is. Az utóbbi két utcában már nincs üres telek, mind be van építve. Bér­házak és magánvillák sorakoznak egymás mel­lett, amelyeknek tulajdonosai saját maguk kénytelenek a szennyvizek elvezetéséről gon­doskodni. Csak természetes, hogy az ilyen mó­don elkerülhetetlen talajfertőzés veszedelme, főként a közeli keserűvízforrásokra való te­kintettel is, ráirányította erre a kérdésre a hatóságok figyelmét, aminek eredménye az lett. hogy az említett útvonalak csatornázásá­énak-költségeit már felvették az idei-költség­vetésbe. Városrendeseési és sseociális kérdések- Régi égő sebe Sasadnak a Rákó utcá­nak forgalomképessé tétele. Ez az út bonyo­lítja le a Tömös utca után a legnagyobb for­galmit. az egész vidéken. A legrövidebb átlós út Kelenföld és Sasad között és már ez egy­magában is megköveteli sürgős lejtszinbe való j hozatalát és kiépítését. A Kákó utcai forgalom a Dajka Gábor utcán keresztül jut a Hamzsa- | bégi útra és ezzel Kelenföldre. Ezen a réven j jut közlekedéshez az ezidőszerint még elzárt Bőd Péter. Töhötöm. Élőpatak és még néhány kisebb utca. — Nem halasztható az Érdi úti iskola mel- | lett létesítendő óvodai gyermekotthon meg- | építése sem. Az ittlakó munkáscsaládok apró, ! 3—6 év közötti gyermekei otthon hiányában felügyelet nélkül maradnak, amíg a szülőket a megélhetés gondja a munkahelyhez köti. F.z az egyetlen olyan súlyos szociális problémája Sasadnak, amelynek megoldása érdekében, noha polgármesteri és más ígéretei. már több­ször hangzottak el, mindmáig semmi sem tör­tént. Fásiiani, fásítani !___ A beszélgetés sora ezután a városszépítés kérdéseire terelődött át. Ágh Róhertnek itt is sok a mondanivalója: — Felül áll minden kétségen — hangsú­lyozta — hogy a fásítás az eső lépés egy vá­rosrész korszerű megszépítése felé. Ezen a té­ren kettős a tennivaló: gyakorlati és elméleti. — Az „elmélet“ szerint a- fásítás az utca szélességétől függ. Ezt a elméletet nem lehet érvényesíteni a hegyvidéken. Ha a belterüle­ten az utca nem elég széles, a fákat, melyek a forgalmat akadályozzák, újabban ki is vágják, hogy ne álljanak a közlekedés útjában. — Más a helyzet a hegyvidéken, ahol ki­sebb a forgalom, de kevesebh az árnyék is az apró házak között. Itt a szűk utcák befásítása is indokolt, — A gyakorlati rész az, hogy a már vég­legesen kiépített utcákat haladéktalanul be kell' fásítani. Meg kell állapítani, hogy erre Irányuló kérésünket illetékes helyen meg is hallgatták. Elsősorban a Tömös utca- Zajzon utca, Törcsvár utca felső szakasza, a Német­völgyi út felső vége és az Érdi út kerülnek sorra. Hálás köszönetünk illeti Morbitzer De­zső kertészeti igazgatót, aki a Sasadi út hosszú idő óta esedékes fásítását végre elrendelte, ami­nek következtében ez az itt rövidesen Buda­pest egyik legnagyobb és legszebb sétaútja lesz: Asz Apponyi~kilátó a Sasbegyen Az Apponyi-kilátótorony és a C vikii-emlék is beiktatódlak a sashegyi problémák közé. . — Mintegy két éve annak — mondta Ágh ; Róbert —• hogy az egyesület azt kérte a fővá­rostól, építsen a Sashegyre kilátótornyot. A budai hegyvidéken teljesen kört mutató kilá­tás, a Jánoshegyen kívül, csak a. Sashegyén I van. Ennek olyan szerencsés a fekvése, hogy innen nemcsak a pesti oldal, hanem a budai hegyvidék panorámájában is gyönyörködni le­het .Ezenkívül a Délipályaudvartól két Út­szakasszal megközelíthető. Ünnepi kirándulók ezrei igazolják ennek a kilátó pontnyi; idegen­forgalmi szem pontból is átütő jelentőségét és vonzóerejét. Teljes joggal, mert a nézőt való­sággal meglepi a lenyűgöző. 360 fokos kilátás, amely szinte kézzelfogható közelségben tárja elénk azt a sok szépséget, amelyet a főváros I architektúrája> egyrészt, a hegyek és zöld er­dők gazdag színvállüzata másrészt nyújtani tud. Apponyi Albert grófnak, a modern idők I egyik nemzetközi viszonylatban is nagy ma­gyarjának óhajtottunk emléket állítani a ki­látón és azt az ő nevéről elnevezni. A főváros már komoly formában foglalkozott is a javas­lattal. Az Eucharisztikus Kongresszus különö­sen indokolttá tette volna ennek a kérdésnek I elintézését, mert mind katolikus, mind idegen- forgalmi szempontból jelképe lehetett volna az ő emléke annak az őrtállásnak. amelyet a nem­zet harcában ez a „great old man“ jelentett. Reméljük, hogy a főváros újból felkarolja ezt az ügyet és felállítja a • sekély költséget igénylő .emlékművet. Cvikli András-emlékmtí és utca Sasodon — Örömmel vettünk tudomást a Bud-ó Napló mozgalmáról, hogy Cvikli Andrásnak, a budai őszibarack nagyhírű meghonosítójának emléket kell állítani. Egyesületünk legköze­lebbi válaszmányi ülésén már foglal-kosni fog ezzel a kérdéssel, annál is inkább, mert Cvikli András a mi egyesületünknek is egyik oszlo­pos tagja volt. Az ö termelői és közéleti mű­ködése egyaránt indokolja azt a meleg támo­gatást. amelyben emlékének megörökítését a Budai Napló részesítette. Hír szerint az elnök­ség ebben a tárgyban a választmány elé már konkrét javaslattal fog jönni és az emlékmű meg is valósul. Emellett illetékes helyen lépé­seket teszünk az inint is. hogy a Sasadnak azon a terüetén. amely egykor Cvikli András birtoka volt. az egyik utcát az ö nevéről ne­vezzék el. A Sasad problémáival kapcsolatos a töútvi •- nalak kiépítése is, amiről az alábbiakat írja eg>ik munkatársunk: Uf főútvonalai Sasodnak. Példátlanul álló az a nagyarányú fejlődési fo­lyamat, melynek a fővárosban szemlélői vagyunk, különösen a nagy tervek alapján épülő kelenföldi kerületben. Máról-holnapra utcák bontakoznak ki olyan helyeken, ahol nemrégiben még nád és sás termett a vízzel borított lapályokon. Még két-három évtizeddel ezelőtt a Sósfürdö környékétől a kelenföldi pályaudvarig csak szán­tóföldek és üresen álló parcellák váltakoztak. A vá­rosi külteleknek megszokott parlagi képe tárul: az e vidéken megforduló és az állomásna igyekvő utasnép elé. A pályaudvar környéke jóformán napjainkig is még teljesen rendezetlen s miként a

Next

/
Thumbnails
Contents