Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-03-17 / 11. szám

VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ.

ALAPÍTOTTA: VJRAÄG BÉLA SZERKESZTI;

LIPPAY GYULA dr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL

I. KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 150-2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

Cvikli Atidcás

Szürke, k ispolgári név, nem olyan, amilyennel hadvezér, nagy vezető államférfi lehet valaki. Az úgynevezett nagy nyilvánosság nem is ismeri ezt a furcsa, kissé szokatlanul hangzó ■nevet; amíg élt csendben dolgozott, kerülte a feltűnést, nem akart hadvezér lenni.

És mégis az volt. A szívós, csendes, szakadatlan munka, a produktív termelés vezetője. Jótevője Budának és ezzel egész Magyarországnak, megalapítója számtalan egzisztenciának. elindítója annak a békés harcnak, amely a budai őszibarackot világszerte híressé tette. A budai barack egyik büszkesége a magyar gyümölcstermesztésnek, nemzetközi márka és hogy azzá lett. az Cvikli András érdeme.

Nem volt hadvezér, hadserege mégis sokszázezernyi. Az a rengeteg barackfa a budai és környékbeli lankákon mind-mind Cvikli András katonája. Ez a néma hadsereg ezer meg ezer kisember jólétéért hm col, aranyat termel az agyagos, már gás földből, amely láthatatlan folyamként ömlik egyre dúsabban és dúsabban Buda Jelé. Feltaláló volt, de nem az Edisonok ('S Marcüni-K vtlárp'mgr&tő módján, hanem a maga szerény, kispolgári eszközeivel, amelyek nem alkalmasak a világ megváltására, de arra unnál inkább, hogy jobbá, szebbé, gazdagabbá tegyék polgártársainak életét.

Cvikli András élete és halála a legszebb, legnemesebb polgári példa. — Meg kell tar- taniraz emberek-elé tárni:-íme, egy igazi ember, aki nagy ember is volt,' anélkül, hogy erre. törekedett volna, mert nem az az igazi nagyság, »ki a fórumokon ágál, elvakítja a tömegeket és két marékkai tépi a dicsőség babérjait. Cvikli András nem ért rá babérokat tépdesni: két keze egyéb munkával volt elfoglalva, olyannal, amely áldást hozott polgártársaira.

Ha nem üres frázis a „polgári érdem“ kifejezés, úgy Cvikli András esetében egész bizonyosan nem az. Csendben élt és csendben halt meg a polgári munkának ez a nemes hőse, de emlékét örökké hiuletm fogják azok a barackfák, amelyek most tavaszi virág pompára készülnek a budai és budakörnyéki kertekben.

De egyéb emléket is kell állítani a munka közkatona-hadvezérének. Emlékoszlopnak kell hirdetnie a Sasodon, hogy ki volt Cvikli András, mit tett és mit köszönhet neki ez az egész áldott vidék. Külföldön az ilyen jótevőknek szobrot állítanak, sőt az elszakított Magyarországon is volt erre példa a torontálmegyei Nagyősz községben, ahol gey Toutenuy nevű állatorvosnak emelt szobrot a hálás gazdaközönség, melynek állatállományát ő mentette meg és fejlesztette magas színvonalra. Amit meg tudott tenni egy bánáti sváb község, azt sokkal könnyebben teheti meg Buda.

A Budai Napló felhívja Buda-polgárságát, állítson emléket Cvikli Andrásnak. Induljon meg a mozgalom, amely eljuttat ja*hozzá, halála után a legnagyobb érdemrendet, amely a pol fári munkát érheti: polgártársai hálájának, kegyeletének, emlékezetéhez való ragaszkodásának kifejezését. Kérő szóval fordulnak Buda es a környék lakóihoz: alakítsák meg áz emlékmű bizottságot, hogy mielőbb ott álljon l Sósadon Cvikli András halhatatlan munka jónak hirdetője: Ha már nem tudták életében, ki volt Cvikli András, tanulja üteg halála után ezt a nevet a nagy nyilvánosság.

Lechner Jenő professzor:

Óbudát a főváros legszebb kerületévé lehetne tenni

Az óbudai hid munkálatainak megkezdésével most már elódázhatatlanul napirendre kerül Óbuda végleges rendezésének ügye. Ennek ellenére az egységes terv még mindig nem alakult ki. Megkezdték ugyan a házak kisajátítását, nagyban folynak a bontási munkálatok is, anélkül, hogy az újjáépítés megindulna. Puszta hellyé vált egész Óbuda és felkiáltójelként sürgeti a végleges tervek elkészítését.

Ami munka most folyik, az részlettervek alapján történik. Csupán a nagy keretek vaunak meg, nyitva hagyva az egész nagyfontosságú kérdést. Vannak ugyan elgondolások, az elmúlt esztendőben volt egy városrendezési tervpályázat is, a legilletékesebb hatóság rendezésében: ez lett volna hivatva a nagyszabású újjáépítéshez ötleteket szolgáltatni. Ezek kö5wit.t kétségtelenül a legkomolyabb és legnagyszerűbb az Olgyay-fivérek nagystílű elgondolása, a Via Antica. Sajnos, ennek megvalósítása is háttérbe szorult és a két Olgyay fivér — régi magyar sors — kénytelen volt elfogadni egy amerikai egyetem meghívását, amely teljes mértékben tudta méltányolni .ennek a két magyar tehetségnek igazi értékét.

A Budai Napló munkatársának már többször volt alkalma beszélgetni Óbuda újjáépítésének kérdéséről a városrendezés egyik legszakavatottabb ismerőjével, dr. Lechner Jenő professzorral. Most, hogy sürgősen napirendre kell kerülnie Óbuda rendezésének, újból Lechner professzorhoz fordultunk, aki többek között a következőket mondotta:

Piszkos és elhanyagolt a főváros legősibb része

— Ha a bécsi országúton a magyar főváros felé közeledünk és ai;'< nk Óbuda utcáin robog, a legkezdetlegesebb kultúrájú külváros szegényes benyomásai fogadnak. Senkiben eem kelti fel azt a büszke öntudatot, hogy a Szentendre felőli úton kétezredéves útvonalon, a főváros legősibb lakóterületein, egy romokba temetkezett római város utcáin halad, olyan városnegyed viskói közt, ahol a fényesmult.u magyar középkor emlékezete kísért, ahol lép- ten-nyomon a magyar hajdankor ragyogó műemlékeinek egy-egy hírmondó kőfalazatát, vasry beszédes mii vészi faragvánvát leli fel. Óbuda a római táborhely és katonai határ- örvároska, mely. már a kelta araviseusok idejében lakott terület volt. az Árpádok idejében nagyszabású középkori műemlékekkel bíró gazdag város, majd az Anjouk alatt a „Királynők városa“, tehát a fővárosnak legnagyobb múltra visszatekintő városrésze, ma a legelhanyagoltabb, legvisszamaradottabb, legkopot- tabb terület, melynek szegényes ruházatán a rongyok között itt is, ott is kikandikálnak a nagy múltra emlékeztető szerény töredékek.- Itt terül el Aquincum kiásott telepe. Tartalmához mérten szerény külsejű múzeum épületével, olyan látványossága a fővárosnak, aminövel alig dicsekedhetik más város a kontinensen, amerre a rómaiak toppant birodalma- kiterjedt. A középkor emlékei csak pincegádorok sötétjében kereshetők fel, vagy éppen csak az archeológiái tanulmányok foliánsain vannak megörökítve. Óbuda VIII. századbeli urainak, a Zichy grófoknak mecenási gesztusai és a barokk-kor emlékművei hol félig eltemetve, hol felismerhetetlenül átépítve' vagy gondozatlanul összeomolva fedezhetők fel a

tervszerütleniil épült zegzugos sikátorokban. I úgy hogy a büszke ősi barokk kúria is raktárépületekkel övezett telektömb közepére szorulva, magárahagyatttan tűnődik régi szép időkön és egymásután jövő és letűnő nemzedékek érzéketlen közönyén.

Nem akarják megcsinálni a Via Antica-t

— Szinte elképzelhetetlen, hogy lehetséges volt idáig lezüllenie egy városrésznek, amely :■ magyar történelem oly fényes korszakainak volt szintére. Itt keressük a honalapító Árpád sírját is, itt ásták ki az első magyarországi keresztény templomnak, a Raktár utcai cella triehorának alapfalait is és köteteket írtak össze tudósaink úgy a római ásatások eredményeiről, mint az Árpádok és Anjouk királyi székvárosáról és elpusztult nagymult-ú műemlékeiről.

— Az óbudai Dunahid építésével kapcsolatban csak a legutóbbi években merült fel konkrét formában Óbuda területének város- rendezési problémája. Főleg a bécsi országúton ideirányuló idegenforgalom szempontjai irányították a figyelmet Óbuda újjáépítésére.

— Az elmúlt esztendőben zajlott le egy városrendezési tervpályázat, a legilletékesebb hatóság rendezésében, amely hivatva volt a nagyszabású újjáépítéshez ötleteket szolgáltatni. Csodálatos módon a pályaművek között csak egyetlen akadt, amelyik a rendezés tengelyéül a rendezendő városrész nagy történelmi múltját állítótta be és még csodálatosabb. hogy a döntő faktorok, bár elismeréssel adóztak a szép gondolatnak, .érdemben nem méltatták e gondolatot a megérdemelt figyelemre. Mint értesülünk, a hatóság által a tervpályázati eszmék felhasználásával készült hivatalos tervek teljesen figyelmen kívül hagyták az Olgyay-fivérek „Via antica“ nagystílű elgondolását. Ez a Via antica az ú. n. Királyhegy helyén kiásott amfiteátrumtól az aquincumi régen feltárt amfiteátrumhoz vezető két- ezredéves római utat állítja helyre és teszi az óbudai úthálózat tengelyévé. Nincs kultiqncp a világon, amelyik hasonló helyzetben nem két kézzel ragadná meg a gondolatot, hogy alkalom kínálkozik városa évezredes múltjának ilyen nagyszabású dokumentálására. Örömmel értesülünk, hogy a főváros hivatalos köreiben is előkelő szószólói akadtak az Olgyáy-féle eszme valóra válásának. Ez a Via antica nemcsak hogy szervesen illeszkednék Óbuda forgalmi úthálózatába, de Óbuda hatalmas területének szabályozása nem állítja a várostervezőket komplikált feladatok elé. A forgalmi úthálózat főbb irányai adva vannak és nem igényelnek jelentősebb változtatásokat, mindösz- sze az új Dunahíddal való szerves forgalmi kapcsolatok oldandók meg, igy a hídforgalom- nak a Lajos-utcával, az alsó és felső rakparttal való keresztezés nélküli összeköttetése és a Vörösvári-, illetve Szentendrei utakkal való szerves kapcsolatai. A hídlejáratok a külföldi hasonló esetekben jól bevált úgynevezett bajuszlejáratokkal könnyen megoldhatók, amint azt a tervpályázaton szerepelt nem egy tervezet megoldotta, sőt kettős kanyarulattal az alsó rakpart megközelítésére is ötletes megoldás kínálkozik. E lejárók egy, a hídfőnél elhelyezett parksávbau helyezkednének el, amely egyúttal Óbuda két értékes műemlékének: a barokkstílü Zichy kastélynak és a neoklaszszikus ízlésű zsinagógának hatásos plassziro- zására is egyszerű lehetőséget nyújt.

Ideális lakóvárossá kell tenni Óbudát

—■ Ez az útvonal azt a büszke nemzeti öntudatot ápolhatná, hogy közel kétezeréves úttestén közelíthetjük meg a főváros múltjának a rómaiak idejébe viszonyuló maradványait. Az úttest két oldalán square-szerű. parksávon állíthatnék fel a római kor műemlékeit, amelyek ma a Nemzeti Múzeum alagsorában vaunak, a nagyközönség részére szinte hozzáfér- hetetleniil elrejtve. Elképzelhető az is, hogy >■ töredékek megvédésére stílszerű árkádokat építünk az útvonal mentén, ami csak fokozná annak monumentális jellegét. Minő lélekemelő és vonzó hatást keltene a Bécs felől érkezőkre ezen az útvonalon való beérkezés a magyar fővárosba. Ez az útvonal, amelyen az Árpádok s Anjouk is közlekedtek, lehetne az igazi ..Via del Impero" is. amelyről ma olyan soka 11 ábrándoznak.

'— Tagadhatatlan, hogy Óbudán minden

lehetősége megvan annak, hogy elöregedett, rozoga viskói helyére a legmodernebb igényeknek megfelelő ideális lakóváros épüljön. Sajnos, felelős hatóságaink nem nyaltak ehhez a problémához azzal a megértéssel, amelyet megérdemel. Az eddig ismert tervek nélkülöznek I minden fantáziát és a legújabb lakóvá rosépités i | törekvéseknek mérlegelését, hanem megelé- | gedni látszanak egy jól-rosszul megtervezett sablonnal, amelyet aa éveukint rendelkezésre álló fedezeti összegek felhasználásával részletekben építenek ki. Ez a szűz terület pedig a legalkalmasabb arra, hogy egv egvszersmin- ! denkorra meghozandó nagy áldozattal egységes ten- alapján egyszerre megépíttessék a városépítési tudománynak a lakónegyedre vo- 1 natkozóan kialakult legkorszerűbb erednie nyei figyelembe vételével.

A 1 la antica megvalósításával és a fenti szempontok kielégítésével Óbudát a főváros legszebb kerületévé varázsolhatjuk. Történelem és modern városépítési tudomány szerencsés harmóniában ölelkezhetnék itt, kárpótlá- I sül fényes múltjának letűnt dicsőségéért.

Van*e barack a Barackos-utcában?

Igen tisztelt Szerkesztő ur!

I Nagy élvezettel olvastam a Budai Napló már- I cius 10-iki számában a minap elhunyt Cvikli Andrásról szóló cikket. Mint sasadi polgár már régen ismertem az ö nagy érdemeit s bizony megérdemelné Cvikli András, hogy mi, akik neki köszönhetjük egész barack-kulturánkat, méltó emlc- ket állítsunk néki. Azt hiszem. Sasad polgársága s főképpen barack-termelői, nem fognak elzárkózni attól, hogy közadakozásból szobrot emeljünk neki Sasodon, azonkívül meg kell kérnünk a Közmunkák Tanácsát, nevezzen el róla ut at a sasadi bankos kertek között.

Amit azonban a kegyeJetes és kitűnő cikkben kifogásolni akarok: a Barackos-utca nevének hibáz tatása. Azt olvasom ki a cikkből, hogy a Cse- resnye-utcábain inkább van barack és nincs esc- resnye, a Barackos-utcát pedig úgy állítja be mintha jogtalanul kapta volna a nevét, mert nincs benne barack. Mint odavaló polgár, engedje meg nekem a Budai Napló, hogy a való helyzetet lerögzítsem. A Barackos-utca elnevezését nyolc esztendeje kapta, a Cseresnye-utca pedig, amelyet csak két éve nyitottak meg, talán másfél éve.