Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-10-27 / 43. szám

2 Budai -Napló 1938. október 27. Alapítási év ; 1SSS. Uj cserépkályh&k, kandallók, takaréktüz- helyek, fayence falburkolatok, vaskályhák Magyaros díszítésű JVtuvé&szi agyagmunkák >lia(masi f »«java. ”°uItKros7ŐlLs K.ÁEYHMSME.S '^ IBy e norosxJay GyUja Kalocsai H O r V á í ll O O r I», Szent JállOS-tér |/a SZ» tanár le és_zj_f_mé_n>^ei lettet éfeé Krém Géza, Zeneművészeti Főiskolai tanár, hege­dűművész nemes célkitűzését, mellyel a kamarazene­irodalom remekművei népszerűsítésére vasárnap dél­előtti matinékat Tendez a Nemzeti Múzeum régi fő­rendiházi termében, már tavaly, az első évben is, si­ker és elismerés kisérte. A főváros zeneértő közönsége megértette Kress Géza törekvésének kulturális jelentő­ségét és nagy számmal jelent meg a matinékon. Az érdemes vállalkozás első matinéja vasárnap volt. A műsoron Mozart Esz dur (252. sz.) divertimentoja és Beethoven szeptetje szerepelt. A pompás, stílusos össz- játék és a kitűnő előadás maradéktalanul érvényre jut­tatta a két remekmű minden szépségét. Basilides Mária. Monteverdi egyik áriáját énekelte előkelő, ne. mes művészettel, páratlan kultúrával és elmélyedéssel, Kósa György finom, alkalmazkodó kíséretével. Liszt Ferenc születésének évfordulóját (1811 okt. 21.) évenként emlékhangversennyel ünnepli meg a Ze­neművészeti Főiskola. Szombaton az intézet 3 kitűnő müvésznövendéke: Dániel Ernő, Mészáros Erzsébet és Falaky Márta .adta elő a halhatatlan zeneköltő 3 alko­tását. Dániel Ernő a Haláltánc megszólaltatásával adott tanúságot nem mindennapi képességéről. Mészáros Er­zsébet rendkívüli muzikalitása, igen szép előadása az Orleansi Szűz eléneklésében érvényesült hatásosan, Falaky Márta pedig a Magyar fantáziát játszotta zon­gorán ragyogó technikával, nagyszerű lendülettel, ma. gával ragadó hévvel. A zenekari kíséretet Melles Béla tanár vezényletével az intézet zenekara szogáltatta, stílusosan talkalmazkodva a kitűnő fiatal művészek já­tékához. A Fővárosi Zenekar közel másfél évtized óta foly­tat értékes, megbecsülésre méltó zenei kultúlmunkát vasárnap délutáni hangversenyeivel, melyekkel a kö­zönség ama rétegének teszi lehetővé olcsó áron szín­vonalas hangversenyek hallgatását, amely különben I alig juthatna nívós koncertekhez. Az első hangverseny október 16-án volt a Vigadóban. Ezen került bemuta­tóra a Szent István jubileumi pályázaton első dijat nyert: Magyar ünnepi nyitány, melynek szerzője Készt 1 er Lőrinc zeneszerző. Az első előadás nagy sikert hozott. Az est szólistái Hir Sári és B. Szabó Ilonka voltak. A nagyszáméi közönség a hangverseny karna­gyával, Bor Dezsővel együtt, kitűnő teljesítményeikért lelkesen ünnepelte őket. B—s Gy—gy---------------------------------------------------------­SI MVCON sxörmef>áx XI. Irinyi János u. 12. Hortßy Körtérnél Női" és férfikalapok Iegmegblzhalóbban BREZN4Y kalapüzem, II., Batthyíny-tír 4. Az a gyönyört! felhívás, amelyet Horthy Miklósné és Imrédy Béláné intézett a magyar társadalomhoz, a budai szívekben kellő vissz­hangra és megértésre talált. A Budai Napló is közölte legutóbb a két felhívást és örömmel jelentjük, hogy olvasóink közül többen jelent­keztek adományaikkal szerkesztőségünkben. Az egész ország megmozdult, hogy segítségére siessen rövidesen hozzánk visszatérő testvéreink­nek, akiket a cseh martaiócok kifosztottak és akik tőlünk, a a csonkahazában élő testvérektől Lapunk (tártéiig az alábbi adományok élr* keztek a Budai Napló kiadóhivatalába a Ma­gyar a magyarért“ akcióra: Fritz Leó é® neje 10 pengő, Reich Rezső mérnök, I., Naphegy u. 21. 5 pengő, Grünbaum József 5 pengő. Trattner Béla 5 pengő, Keresztes István 8 pengő, Nyá- rasdy Boriska 2 pengő, Lippay Gyula dr. 20 pengő. . A „Horthy Miklósné“ akcióra ugyancsak 5__5 pengőt juttatott el hozzánk Griinbaum Jó­zs ef és Trattner Béla, amit köszönettel nyug­tázunk. várnak vigaszt, erőt és támogatást. |Rád ió, Csillár, \ Hilary iij„ » XI., Vásárhelyi Pál-utca 10. | 1 • Molnár, = Telefon; 257-104 | Régi budai lengyel-magyar holmi Irta: Bevilaqua Borsodi Béla Ma: lengyelek a régi felvidéki magyar Végeken, lengyel és magyar kiáltások Bem apó budai szobra előtt. Nem uj dolog a lengyel és a magyar barátsága, köteteket írtak erről, ezer­nyi írás jelenik meg erről ma is, lengyelül is. Nagy irodalma van a *égü budai lengyel napoknak, amikor Róbert Károly és Nagy Lajos idején már lengyel szó csacsogott Budán , és Visegrádon. Sok lengyel jött Budára. Kazsi- miers, vagyis magyarosan Kázmér lengyel ki­rályfival is Budára Sok lengyel ur volt a lengyel Jagiello házból való királyaink, Ulászló és H. Lajos kamarásai és egyéb udvari nemesei között. Ekkor ízesedett el Budáról kiindulóan a magyar viselet lengyel elemekkel is. A kurta, kerek kis lengyel suba, a Subicza is, de a vá- gottujjas, gombolós Kanczamente a lengyel Konczabajkából lett Kaczabajka is ekkor lépett be a magyar viseletbe. Lengyel volt Mátyás király pozsonyi Egye­teme egyik csilagászati katedrájának professora, Jan Jufkufszkij kanonok. Az irodalmi köztudat csak latinos Johannes Hkus nevét ismeri, ennek lengyel írása azonban Hkówski, helyesen ejtve Jufkufszkij. Budán is csillagászkodott és pedig a máig álló úgynevezett Zsigmondtomyon fel­állított egyik hazai csillagvizsgálóban. Diák­korában Brudznoskivel, a krakói Egyetem ké­sőbbi csillagászprofesszorával a magyar diákok Testvérládaházában, vagyis a Magyar Bursában lakott. ■Számtalan ilyen nagyjelentőségű lengyel kapcsolatunk van. Néhány egyéb budai lengyel apróholmit alábbiakban szedünk össze. Budai gyerekkorunkban vígan énekeltük a kis lengyelvonatkozású gyermekversikét: Kis kacsa fürdik fekete tóba’ Anyjához készül Lengyelországba Akit szeretsz, kapd el! Senki se gondolt eddig a gyermekesnek lát­szó szöveg megfejtésére, pedig az olyan világos és egyszerű. A mi vadkacsánk az északorosz tundrákról vándorol le délre hozzánk. Itt telllel, a mi 10—20 fokos telünk meleg tavasz a tundra szörnyű arktikus teléhez szokott szegény orosz kacsának. A kacsavándorlás egyik stációja Len­gyelország. A kacsa átröpiil a Tátrán és át­átrepül a Piipjet és a Polesia óriás tavas mo­csárvidékén is. A tátrai tengerszemek és a Piipjet dágványos, morotvás tavainak vize sötét. Majdnem fekete. Ezeket láthatták a Báthory István és Jagellók Lengyelországot járó magyarjai. Ezek után ugye egészen logikus, hogy a kis kacsa anyjához való hazautazásában a Nad Zsabiem .lengyelvégi tengerszemében, avagy a Litwa és Mázsufja litvák és mazsur tavaiban fürdik meg. Boldog ifjúkorunkban bizony mindnyájan hódoltunk a „stampedlizés“ nemes szokásának. Ennek lényege az, hogy az ifjoncok bál avagy egyéb sokadalom után frakkosan és tömegesen mennek be a kávéházba, holott is fejükön cilin­derrel, fehér bálikeztyűsen, hónuk alatt elegáns bottal a Kasszára könyökölve koccintgatnak a pecsétnyomő alakú, azaz Stampiglia formájú pohárkákkal, a Stampedlikkel. Nos: ez lengyel szokás. A régi lengyel Kawia miakban a Kassza trónusához négy-öt széles lépcső vezet, itt to­long az ifjúság. A szokás az 1830—1848 közötti nagy lengyelbarát korszak, valamint az 1863 'utáni lengyel Emigratio idején terjedt el. Lengyel eredetű az egymásra töltött, nem keveredő pálinkákkal űzött kávéházi tréfa. Igen hosszú, keskeny pohárba öntötte az ügyeskezű Kasszatündér a különböző színű pálinkákat. Ezek nem" keveredtek össze, viszont ügyes válo­gatással nevet lehetett belőlük kihozni, termé­Ószi újdonságok. Colerus ; A ponttó a négy dimenzióig p 7 so w M. Du Gard : Egy lélek története 2 kötet 12 00 Hunyady Sándor 1 A tigriscslKos kutya 3m~ Kovács Imre 1 A ktv-ndorl s 3*60 Pourtalós t Csodálatos halá'zat 6*40 Minden uj, bel-vagy külföldi könyvet gyorsan szállít Tisza Testvérek könyvkereskedése II., Fő-u. 12. __________________Tel.: 152-718. sz etesen női nevet. Az „Ö" nevét. Például a Melinuflka, az Allas, a Curacao és az Allas a Maca nevet adta ki. A rengeteg édes lengyel rózsólis, a Hatamenufka, a Jazsembiak, a Mo- relyafka, a Jezsembdanka, a Zlatka Wudka és á Kontusutka alkalmas volt az ilyesmire. A lengyel szabadságharcok alatt börtön jár Budán is a Bach korszak idején a tüntető len­gyel himnusz énekléséért. Ezért a Bozse Csősz Polyszka (Isten ki lengyel hont oly számos évig...) szövegét, ezt a szabadságharci szent dalt csak ártatlan gyermekversikévé enyhítve lehetett dalolni. Családunkban az 1890-es évek­ben még élt anyánk gyermekségének, az 1860-as évek lengyel imádsága. így énekelték a lengyel himnuszt: „Eljött a tavasz, ébred a természet, Tavasz jöttével oh mi szép az élet. Az erdő zöldül, ibolya virágzik, A kis bárányka zöld pázsiton játszik- A k:s madárka felrepül és ott fenni Szép énekével dicsőíti Istentt" Prottmann és Worafka urak cseh spiónjai nem füleltek be 1890-ben a Ids budai ház abla­kán, de anyánk elmondta, hogyan vitték be a budai Stokházba nagybátyánkat, mert a lengyel himnuszt énekelte egy sírva vigadó úri kompá­niában. A lengyel a Romantika jelképe. Lengyel Légió, a havas tornyos Krakó, a négyszegletű lengyel Csapka, szabadságharc, Kosciusko, Chopin, Mazurka. Ma politikai barátsággá érett a lengyel magyar romantika. Hol vásároljunk a pesii Maroit~f)id[főnél _____________Vridivat-cilelteleel ING SSäBä SCHWaRCZ Cridivai VSxenf Mslván-körut Sß Különlegesség ele Telefon: 127—703. Ezüstáruit HÖRVÁTBÉL4 ezüstmüves I készít, javít, ez'istöz, becserél. V., Pannonia-u. O., A Viíszinh z mallet Szüreti levél Két hete egyre járomt a budai hegyeket meg a közeli környéket. Elmúlik az idő. Lema­radtam a tokaji szüretről; közben balatonvidéki barátaim és szomszédaim is haragszanak, mert évek óta először vagyok távol a kenesei, alsó­örsi, paloznaJki, csopaki, arácsi és füredi szüre­tekről. Idén a budai és környékbeli szőlőket já­rom. Sajnos, kénytelen voltam paloznaki szőlőmet parlagon hagyni; elfagyott, elverte a jég, a ma­radék pedig a peronoszpóra és szőlömoiy, no meg a zöldrothadás martalékává lett. így leg­alább megtakarítottam a szüreti költségeket. Am Füreden ez nem tehettem meg s így leszü­reteltem, ami még megmaradt. Vállaltam a budai szüreteik riportázsát, mert Lippay dr., szerkesztőm, igen szigorú s mindig utódot keres helyettem. Ifjú erőt akar az öreg helyett. Hogyha nőkről lenne szó, még mgérteném, de munkatársaknál?! No, de ez a szerkesztők egyéni joga. Maradjunk a témánál. Társaim is akadtak a sétákon, Kapcza Imre és Gegns Dániel, budai ismert litterátusok és borkedvelők, tehát elég jó társaságba kerültem. Diczenty Dezső, a Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelodógpa Intézet nagyszerű igazgatója idejében figyelmeztetett az Intézet szüretjére, ott fönn, a Hermann Ottó utcában, s így alkalmam volt ennek az állami mintaszőlészetnek jókedvű, daltól hangos sziiretjét végigélvezni, édes must­ját megkóstolni. A rossz prognózisok az Ampe­lológiai Intézet szőlőjében nem váltak be, mi­nőségileg és mennyiségileg elég jó bor termett, ami azt bizonyítja, hogy kár volt a híres budai «zöíőket a Sas- és Svábhegyen, a Rózsadombon, meg az óbudai hegyekben kivágni, veszendőbe hagyni. Pedig nem is olyan régen • — erre régi atyámfiai közül Hegedűs Lóránd bátyám a tanú — ott a Jókai Mór svábhegyi szőlőjében milyen kedves, derült, víg szüretek voltak! Ennek alig harminc esztendeje. A nagy mesemondó poli­tikai elvbarátai, író társai, tisztelői bizony ilyenkor fellátogattak a Svábhegyre, akadt ott murci, bor, harapnivaló és néha tarokkparti is. Bessenyey Ferenc, Szüry Dénes, László Mihály, -Mikszáth Kálmán, Tibád Antal; Szebeny Antal, Fenyvessy Ferenc, Szilágyi Dezső bizony több­kor megfordultak a Jókai-villában szüret tá­ján, azt hiszép; a pest-budai podeszták sem ke­rülték el. Talán Bárczy István tudna erről re­gélni. De ezek a szép idők elmúltak, ha nem is olyan régen, de sajnos, már csak emlékük él. Hiszen akkortájt a Rózsadomb is tele volt még szőlővel és magam is nem egy szüreten voltam ott jelen. Víg nótázás mellett folyt a munka es aki a Rózsadombról ilyenkor átsétált a Szemlö- hegyre, mondjuk a Zöldi Máron egykori villájáig, az bizony a sok kedves és barátságos kinálgatás folytán teljesen .elázva érkezett, ha ugyan el­érkezett, a rendeltetési helyére. Legtöbbször valamelyik árokszélen leült, eldőlt s aludta az igazak álmát. Jó világ volt, szép világ volt. Más volt a kedély, mások az emberek. Keve­sebb a hajsza, de több a nyugalom. Nem autó­buszon robogtunk, még szüretkor sem, a Sváb­hegy. vagy a Rózsadomb felé, hanem Tóvasuton, később villamoson, de legtöbbször omnibuszon, az előkelőek és jómódúak komfortáblin. A fiata­labb generáció ezeket a kedélyes, idegcsillapító közlekedési eszközöket már nem látta, pedig velük együtt eltűntek a régi emberek is, a régi jó világ, a kedélyes, talán soha vissza nem térő budai szüretek. Negyven év előtt még nagy szőlők voltak az Istenhegyen is. A Holub család szüretei hí­resek voltak s bizony mi, süvölvény gyerekek, ki érettségiző, ki már főiskolás, szorgalmasan hordtuk az ismerős családoknál a puttonyokat, az úri családok dalos leánykái pedig a sváb munkásleányokkal együtt szedték a szőlőt. Ez akkoriban nobilis, úri kedvtelés volt; úgy óhaj­tottuk az ismerős, vendéglátó ház jó uzsonnáit és kitűnő szüreti vacsoráit meghálálni. A tánc is jobban esett utána. Hiába, no, mi is voltunk egyszer fiatalok és akkor ez járta, nem a lég­védelmi gyakorlatok. Azután milyen jó munká­sok voltunk s milyen előkelőségek kerültek az úri puttonyos fiúkból. Emlékszem, hogy az Is­tenhegyi úton valamikor ilyen kedélyes szüreten voltunk s a puttonyosok között ott volt köz­tünk Friedrich István és Moravek Gyula is, __ az egyikből miniszterelnök, a máskból a legen­dáshírű Ostenburg ezredes lett. Ki gondolta volna ezt akkor? Elnézegetett az ilyen szüretekre néha Böschatt János is, a későbbi Bakács prépost és Hock János is. Akinek nem volt .szőlője, az összevásárolt a sváboktól a bombatéri vagy várbeli piacon jónéhány puttony sashegyi szőlőt, otthon a konyhában kipréselte, meghívta bartU tait szüreti vacsorára és otthon rendezett minia­tűr szüreti murit. A szőlőkkel együtt ez a jó szokás is kimúlt. Ezentúl már nem az egykori puttonyos legénykékből lesznek a miniszter­elnökök vagy ezredesek; puttonyt ez a pest­budai ifjúság már nem láthat. A budakömyéká hegyvidék ma is hangos a nótától, zenétől: az idei szüret a szükebb hegy­vidéken elég jól sikerült. Az Időjárás is kedve- zett, no meg ára is van a mustnak. A szölös­[ FERENC és TSA ~LAKBERENDEZŐMŰHELYE iüargit-rakparfZO gazdák is barátságosabbak, nem eresztik el az embert, beinvitálják egy-egy pohár mustra, murcira (csípős must), meg'óborra. Akad mel­léje pogácsa, házisonka, kolbász, füstöltszalonna és itt-ott birkapörkölt, a szüreti vendégeskedés elmaradhatatlan kellékei. De szép is a szüret verőfényes, őszi nap­sugárban! A budai hegyoldalakat bearanyozza a nap meleg, éltető, ragyogó sugara. A pincék és présházak előtt nagy kádakba rakják a pompás­ízű szőlőt s ott azonmód ki is préselik az életet- adó nektárt. Nótás, nevető, fiatal leányok gug­golnak a dúsantermö tőkék mellett és szaporán szedik le kis bugylibicskájuk, vagy ollójuk segít­ségével a pattanásig duzzadt, hamvas fürtöket, néha szájukbakapva gyorsan egy-egy ingerkedő gerezdet. Köztük járnak daliás legények, leg­inkább környékbeli fiúk és derekasan viszik a puttonyt utánuk, incselkedve, a lassúbbakra néha füzafbotjukka! rásuhintva. Ilyenkor azután van sikongátás, villán colás és a jókedv megtízszere­ződik. Csak jókedvben és jókedvvel lehet szü­retelni. Amint a nap lenyugszik, a présház előtt kezdődik az esti élet. Mindenki énekel, mustot iszik, vacsorához lát. Megszólal egy-két szál cigány vagy harmónikás s azután áll a tánc. De éjfélkor mindenki aludni tér, mert hajnal­hasadáskor már ismét munkába kell álllani. De azután utolsó nap, a szüret befejezésekor van a hagyományos szüreti muri, amikor jókedvükben még az öregek is táncraperdülnek. Szól a zene. de pisztolyt is durrogtatnak a bátrabbak és már katonasorban levő legények. Nem is csodálkoz­tam, amikor Gegns Dániel és Kapcza Imre, a hangos jókedv láttára, szintén táncraperdüllf, a fiatalságot is megszégyenítve ropogós, igazi magyaros csárdással. A sváb leányok biztosan egy hónapig fognak még a két öregúrról ál­modni. Vájjon az a búzavirágszín szemű, szelíd sváb menyecske, akit többízben megforgattam az est folyamán és akinek — talán az ital hatáisa alatt is — jól a szemébe néztem, gondol-e rám? Nékem gyakran jut még ma is eszembe, mint üAogy emlékezetes marad hennem az egész idei szüret. És emlékezni fog reá az egész ország is. A csonkaország, amely most szintén „szüretre“ készül. Húsz év minden fájdalmának, aggódá- sának és vágyakozásának | gyümölcslét készül leszüretelni, a budai szüreteken csak erről fo- lyUk a szó és amikor a gazda, vagy a vendég poharát felemeli ,szólnia sem kell, úgyis tudja mindenki, „mire“ iszik: „mire“ üríti a poharát. Hát igy szüretelünk Budán az Ur 1938-ik esztendejének napsugaras őszén.. ______ Lé. izlé Zoltán dr. Kö nyvet p -wr KÖNIVKEREKE OÉS ■MT JOj V.j Szent ls(vá.i-kürut ö. Az összes magyar Is külföldi újdonságok, nyelvkönyvek Selytnsf, szövet e Y?1Ü selyem és Belvárosi nívó, olcsó ár ~~ * vet V. Szt. István körút 23. különlegességek Visegrádi utcai villamosmegálló Sportáruleaf ]{ Gyártás sport | íj Tenisz- és sportáru szaküzlet V., Pozsonyi I! § ut 19. (Phönix-u. sarok) Telefon : 123-601. í! ______________________Kávét Le gjobb minőségben, legolcsóbban „COSTARIKAI“ kivé is tea szakOzletben, V., Pozsonyi ut 3. szám. Budai kávéházak REGENT Caf é-Restaurant II. Keleti Károly-u. 1. Tulajdonos: Bock Lajos Telefon: 153—326 Buda legszebb kávéháza A MAGYAR VILÍG kívéhIzbak Sxtáray Márton énekel a nÉctv/tsvT k4vEh4zbak közismerten kitűnő konyfia ín2? i?T HL°rVá,h üe;a CIPŐ megnagyobbítva és modernizálva------ budai kozonsen rendeli,e/rsere. — II., Csalogány utca 50. Telefon : 367^370. Ma gyar a magyarért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents