Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-10-20 / 42. szám

36. évfolyam Budapest, 1938. október 20 42. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAA SZERKESZTI: G BÉ LA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: il., BEM JÓZSEF-UTCA 7. T.: 150*296 ELŐFIZETÉSI Ara : EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN I*álffy-tér 5: a Magyarorsxági Russin Sserveset sséKQelye Tömegesen felentkesnek iiiélö russin testvéreink budai sservesetüknél anya Buda királyi dombja felé tekint a Felvidék minden boldogtalan magyarja. Mekka felé for­dul imádság közben af világ minden, igazhitű mohamedánja: elszakított testvéreink tenger sóhajtása, minden imádsága Buda felé száll. Mert Buda jelenti a magyarságot, azt a felbont­hatatlan köteléket, amely minden magyart egy­befűz, bárhol éljen is: akár az élet szele sodorta el innen, akár pedig az a „béke“, mellyel húsz év előtt szakított el millió és millió magyart édesanyjától: Szent, István országának főváro­sától, az. örök Budától. Buda most visszavárja elszakadt gyerme­keit. A budai fiúk is ott állnak az északi hatá­ron, hogy, ha kell, a magyar kar erejével, a magyar szív viharzó lelkesedésével siessenek segítségére a visszatérni akaróknak. Buda leá­nyai pedig, az elszakított magyar városok, ti­tokban készülődnek a nagy örömünnepre, ami­kor a boldogság mosolyával orcájukon egye­sülhetnek ismét édesanyjukkal. A komáromi tárgyalásokon a csehek egyet­len magyar várost sem akartak visszaadni. A városokhoz ragaszkodtak. Aki ebben a maga­tartásban logikaí keres, értetlenül áll meg: hi­szen épen a városok a legmagyarabbak, a Fel­vidék városaihoz semmivel sincs több joguk, mint a falvak magyarságához. Amikor a „Visz- sza mindent!“ végigzúg a reménykedő, felsza- badidást váró nemzet síkságain és hegyein, el­sősorban mindig a városokra gondolunk, a ma­gyar szellemiségnek ezekre a erődítéseire, ame lyeket hiába akar a cseh statisztika bűvészete csehszlovákokká mesterkedni, magyarok marad­nak örökké és Buda felé tekintenek: FI ma­gyar, áll Buda még! A Felvidéken sok a város. Történelmi okok hozzáfog magukkal ezt. A Felvidék nem szen­vedte végig a másfélszázados török uralmat, ott szabadon alakulhatott ki a városi élet, fej­lődhetett az ipari és kereskedői polgárság. Po­zsony, Komárom, Nyitro, Léva, Érsekújvár, Rimaszombat, Kassa, a tizenhat szepesi város, a magyar bányavárosok, Eperjes, Vngvár, Be­regszász, Munkács, meg a többi gyönyörű kis­város, egytől-egyig a magyar kultúra kincses házai: múzeumai annak a művelődésnek, ame­lyet Buda és a többi hódoltság alatt elpusztult alföldi meg dunántúli városok nem őrizhettek meg a jelenkor számira. A magyar középkor és renaissance már csak a megszállott területek városaiban él: minden egyes kisváros a magyar múlt dicsőségének egy-egy ékköve, nemes hirdetője. Történel­münk századait sugározzák széjjel a felvidéki városok utcái és házai, azét a történelmét. amelyet szeretnének eltüntetni, letagadni az ..összehazudott“ állam megteremtői. Húsz évig sikerült is ez, de most vége: elmúlt, visszavon­hatatlanul elmúlt a cseh farsang, lehullott az. álarc, a Felvidék magyar városai tomboló lel­kesedéssel vetették le a rájukerőszakolt cseh­szlovák hazugságot. Vad erőszak, véres terror akarja visszaerő­szakolni könnyes orcájukra az álarcot, hogy ismét felismerhetetlen legyen ezeknek a gyö­nyörű kultúrájú városoknak a magyarsága. Nem lehet. A legszebb farsang se tarthat örök­ké. Utána elkövetkezik a böjt, a magábaszállás, a hatuvazás, hiába szeretné az idők végéig pro­longálni a hazugságok farsangját Prága. Vége. Vége és a Felvidék városai visszatérnek Buda kebelére, „ó, jertek, ó, jertek gyermekeim, inig el nem apadnak hév könnyeim“, — éne­kelte a költő a múlt század derekán, és Buda. az elhagyott anya most a boldogság könnyeivel szemében hívja vissza leányait, akiket húsz év gonosz erőszaka tartott tőle távol. Buda kitárja reszkető karjait és ölelésre hívja édes leányait: a Felvidék városait. Népes összejövetelt rendezett a magyaror­szági ruszin ifjúság Budán az elmúlt napokban. Nagy számmal jelentek meg a,zon a rutének, akik Budapesten, vagy Magyarországon élnek, élnek. Ennek folytatásaképpen október 14-ikén megalakult a Magyarországi Ruszinszkói Szer vezet. Vezetését és megszervezését készségesen vállalta Illés József professzor, az alkotmá­nyos jogtörténet tudora. A budapesti ruszinok pár nap óta szájról-szájra adják a címet, amely­nek megszületését már olyan régen várták: Pálffy-tér 5. . . Telefon: 358—018. . . — Ó mennyi minden is van ebben a címben, ebben a számban! Ili élet, új remény, új akarás. Budapest nemcsak fürdőváros, hanem a bar­langok városa is, ahogy a magyar fővárost Kadic Ottokár e. egyetemi tanár, legkiválóbb barlang­ügyi szakértőnk elnevezte. Ha a budapesti embert megkérdezlek, hány barlangot ismer Budapesten, a legtöbben csak a gellérthegyi sziklatemplomot fogják megemlíteni. De azt már a legkevesebben tudják, hogy az csak előcsarnoka egy nagykiterjedésű barlangnak. So­kan ismerik a pálvölgyi oseppköbarlangot ás, töb ben hallottak a Vár barlangjairól, de a. közvéle­ménynek sejtelme sincs arról, hogy Európa egyet­len nagyvárosa sem dicsekedhetik a barlangoknak olyan nagy számával és oly sokféle fajtájával, mint a székesfőváros. E nagyszerű természeti kincseinknek tudomá­nyos és idegenforgalmi jelentőségével egészen a legutóbbi időkig édeskeveset törődtek. Csak a gellérthegyi Szent Ivárt-'barlangot tárták fel és bő­vítették ki Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos egyéni kezdeményezésére és irányítása mellett, hogy a maga nemében páratlan szikllaitemptomot és kegyhelyet teremtsék meg ott. A barlangkutatás fejlődését Kadic Ottokár professzor indította meg. Szívós és fáradságot nem ismerő munkával kezdte meg a várbeli elöl­járóság épülete alatt húzódó és régóta ,,török­pincék" néven ismert üregek feltárását. Kadic professzor abból indult ki, hogy ezek az üregek nem lehetnek egyszerű pincék- Ennek ellentmond az is, hogy az üregek feltárása és a törmeléktől és szeméttől való megszabadítása' utáni semmiféle olyan tárgyra nem akadtak, amely a .pincejelileget igazolta volna. Napfényre kerültek azonban olyan letetek, amelyek semmi körülmények között sem maradtak volna meg, ha az üregeket a lakósság pusztán pincének használta volna. Kadic tanár munkája felkeltette a hatóságok figyelmét is- Fő képen, amikor rámutatott a bar­langok nagy légvédelmi jelentőségére Is. Néhai Liber Endre alpolgármester karolta fel elsőnek a barlangok ügyét és a várhegyi barlang feltárását a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta. A fő­város szerény anyagi támogatásának és a látoga­tóktól szedett mérsékelt belépődíjaknak felhaszná­lásával a Társulat bámuLatos munkát végzett: a már feltárt üregeket rendezte, bevezette a legtöké­letesebb világítási hálózatot, az alkalmas pontokon reflektorokat szerelt fel, újabban pedig az elöljá­róság által rendelkezésre bocsátott épületszárnyon kényelmes, korszerű lejáratat épített, Mind­ezeknek a munkáknak a lelke Kadic professzor volt, iaki ezenkívül az elöljáróság alatt húzódó felső pinceüregekben lerakta egy nagyszerű bar­langtani gyűjtemény alapjait is, miint azt a Budai Napló már régebben ismertette. Ma már évente sokezer bet- és külföldi látogatója van a barlang­nak és a gyűjteménynek. Főleg az iskolák ifjú­sága keresi fel nagy számban. További barlangpincék feltárása és igy a vár­hegyi barlang bővítése révén olyan hatalmai — informált egy lelkes ruszin ifjú. — A szi­vekben megerősödött a visszhang, az, otthon, Kárpátalján ólök, a család életének hangja, de nem volt szabad meghallanunk a szülőföld hangját. Most szabad lesz! A szervezet címe és telefonseáma a budai görögkatolikus plébániáé. Nemrég költözött az új helyiségbe. A szervezet megalakulása után már az első nap olyan volt az iroda, mint a rajzó méhkas. Őszinte lelkesedéssel ajánlot­ták 'fel az itt élő ruszinszkóiak személyes szol gálataikat a szervező bizottságnak, nem riad­va vissza a teljes erkölcsi" és anyagi támoga­tástól sem. Alig győzik a munkát az önzetlen mésztufa barlanghoz jut Budapest, amelyhez ha­sonló sehol a világon nincs. A Vár barlangjain kívül azonban a /óvárosi többi barlangjának a feltárása is ott szerepel a Társulat programján. Igy sorra kerülnek a rózsa­domb-zöldmáli városrész barlangjai: a pálvölgyii szemlöhegyi és ferenchegyi barlangok is, hogy ki­építve az idegenforgatom szolgálatára álljanak­E barlangok közül különösen a pálvölgyi bar­lang keletkezése érdekes. Itt ugyanis a beszivárgó vizek először kivájták, kémiai hatásuknál fogva feloldották az üregeket, majd a mélységből fel­szálló melegvizek porhanyós, kovasavas anyaggal töltötték meg azokat, végül pedigl a folyóvizek mechanikai hatásuknál fogva kivájták az eltömött részeket. Ebből a szempontból a pálvölgyi barlang egyedülálló a földön. De bonyolult szerkezete cs pompás cseppköves képződményei is elsőrangú látványossággá teszik. A barlang nagykiterjedésű ■kőfejtőbe nyílik, ezt a Társulat rendezi és karszt- nöwényekkel ülteti be. A vidék másik in agy ürege a szemlöhegyi barlang, amely fökép arról nevezetes, hogy belse­jében nagy mennyiségben fejlődtek ki a kelvirágra és mohára emlékeztető mészkópzödmények, az úgynevezett mészrózsák. Ezek a gyönyörű képződ­mények termális vizek, hatására keletkeztek ily nagy mennyiségben, ami szintén páratlan a bar­langok történetében. A barlangot tulajdonosa Miklóssy Géza gyógyszerész tárta fel és tette részben járhatóvá. Az utóbbi években a Magyar Barlangkutató Társulat együttműködést kísérelt meg a tulajdonossal, sőt anyagi támogatást is közvetített a fővárosnál, sajnos minden igyekezet hiábavalónak bizonyult­A harmadik nagy üreg ezen a környéken a ferenchegyi barlang, amelyet csatornaépítés alkal­mával fedeztek fel. Terjedelmes barlang, járatai azonban annyira szukák és nehezen megközelithe- töek, hogy rendezését arra az időre kell halasz­tani, amikor a többi nevezetes barlang feltárásá­val már elkészültek. A felsorolt barlangokon kívül még legalább tiz, feltárásra érdemes üreg van a főváros terüle­tén. Ezek a munkálatok nem is kerülnének sokba. A barlangkutatás terén elért eredményeket fő­leg a főváros vezetőségének anyagi és erkölcsi támogatása tette lehetővé. A legnagyobb köszönet jár ezért Szendy Károly polgármesternek, Néme- thy Károly dr. és Király Kálmán, tanácsnokoknak, valamint Czebe Jenő dr. 1. kér. elöljárónak éS> Makoldy József műszaki tanácsosnak. A pálvölgyi barlang érdekében Terbócz Imre és Hitítl Károly dr. törvényhatósági bizottsági tagok tettek sokat. Budapest székesfőváros újabb idegenforgalmi látványosságát jelentik a barlangok. A rövidesen megnagyobbodó ország fővárosát el fogják özön- lend a felszabadult területek felszabadult magyar­jai, akiknek büszkén mutathatjuk meg az azóta 'eltárt barlangokat. munkavállalók, úgyhogy most már arra kérik a továbbiakat, megelőzőleg írásban jelentsék be magukat, hogy azután a pontos adatokat is feljegyezhessék. A szervezet tagjainak, száma már az első napok mán többezerre rúgott. Felhasználnak minden alkalmat, hogy a Felvi­dék visszacsatolását sürgessék. Csütörtökön, október 20-án délután 5 órakor a Bem-szobor- nál tartandó nagy ünnepségen testületileg je­lennek meg a magyarországi ruszinok, hogy demonstráljanak a magyar-lengyel közös ha­tár mellett. A Magyarországi Rnszinszkói Szervezet kö­veteli az önrendelkezést, teljes önkormányzatot Kárpát-alja részére, de itt nem áll meg, hanem követeli a népszavazást és a Ruszin-föld visz- szacsatolását az ezeréves anyaországhoz. Nem szabad neveket közölnünk. Nem írhat­juk meg, kik a lelkes tagok, buzgó munkások a társadalom minden" rétegéből; " némPszabad: hogy megtudják a „húszesztendős népbarátok \ mert akkor jaj az ott élő ruszin vagy magyar családtagoknak . . . És mégis: benn van minden mozdulatukban, minden szavukban, ott lángol a szemükben: \ isszatér Ruszinszkó! Haza lehet menni majd megint, nem kell félni senkitől. A levelek, üzenetek keserű hangját felváltja majd az örömé — csak türelem. Isten adja — keblünk­re ölelhetjük szeretteinket, szabad magyar föld lesz, mert visszatér, hozzánk tér nemsokára Ruszinszkó ! . . . — Addig is még csend és munka, hallgatás és éberség és ha hív Ruszinszkó, megyünk! — fejezi be szavait könnyes szemmel lelkes infor­mátorunk, egyike a sok-sok névtelen ruszin ifjúnak. Boltay. Uj tervet készíttet a Közmunka- tanács a Dobogókő rendezéséi e A Közmunkatanács a Dobogókő üdülőhellyé való kiképzésére és ezzel kapcsolatos rendezésére nyilvános tervpályázatot rendezett. A Budapesthez aránylag közelfekvö Dobogókő ma is népszerű ki­rándulóhely, a Közmunkatanács elgondolása alap­ján azonban dísze lesz Buda környékének ez a terület. Már a tervek megvalósítása előtt megindult az érdeklődés a Dobogókő iránt a töke részéről. Különböző vállalkozók, intézmények, köztük a Fővárosi Tisztviselők Sfjgitöatapja is, .gyönyörű szállókat, üdülőtelepeket akarnak ott létesítem. Ezek a tervek azonban csak a Közmunkatanács egységes rendezési és beépítési tervei alapján va­lósulhatnak meg, a hatóság nem engedi meg a vidék ötletszerű beépítését. A Közmunkatanács tervpályázata a közelmúlt­ban folyt le és arra számos érdekes pályamunka érkezett be. A kiküldött zsűri Bessenyey Zénó el­nöklésével a napokban döntött a tervpályázat fe­lett: nyolc pályamunkát díjaztak, illetve vettek meg. A kitűzött három darab, egyenként 1000 pen­gős dijat Dávidházy Kálmán, Radnay Lóránd és Wollmann Károly Frigyes terveinek Ítélték. Öt darab legjobb pályamunkát egyenként 500 pengő­ért megvásároltak. Ezek szerzői: Medgyaszay Ist­ván, Olgyay Viktor és Aladár, Thomas Antal, Tömböly Dénes, valamint Kopeczky Raoul és Bán- laky Géza. A díjazott és megvásárolt pályamunkák között nincs olyan, amely minden változtatás nélkül al­kalmas lenne a kivitelre. Ezért a Közmunkatanács vezetősége úgy határozott, hogy a díjazott és megvett pályatervek ötleteinek és megfelelő elgon­dolásainak figyelembevételével új tervet dolgoztat ki és annak alapján hajtja végre a dobogókői fen- sik rendezését. Ugyancsak új, egységes terv álla­pítja majd meg az egész vidék beépítési módoza­A földalatti Buda A Magyar Barlangkutató Társulat céltudatos munkájúnak köszönhető a budai barlangok feltárása

Next

/
Thumbnails
Contents