Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-10-06 / 40. szám
36. évfolyam Budapest« 1938. október 6. 40. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA : VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BEM JÓZSEFsUTCA 7. T.: 150*2% ELŐFIZETÉSI ARA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Öc&n* u fytyá&z ftOfiftft | Október hatodika néhány év óta nemzeti ünnep: a magyar gyász, az aradi tizenhárom vértanú megdicsőülésének szomorú emléknapja. 1938-tól, a mostani esztendőtől kezdve újabb jelentőséget kapott október hatodika a magyar történelemben: a felvidéki magyarság felszabadulásának, a nemzeti örömnek lőtt szimbolikus ünnepnapjává. Gyász és öröm: ez az emberi élet. És a nemzetek élete is ez. Nékünk a gyászból több, sokkal több . jutott ki, mint az örömből. A magyar nemzet európai ezer esztendeje a fájdalom és szomorúság sorozatainak csodálatos történelme. Rettenetes erőfeszítések, hallatlan áldozatok, veres kataklizmák láncolata ez az ezerév; dátumok tömege, amikhez csapások és fájdalmak tömegének emléke ■ kapcsolódik. És e dátumok között is egyike a leggyászosabbaknak október 6. Legalábbis eddig az volt. Ebben az évben azonban a gyászlobogók mellett meg kell gyújtani a nemzeti lelkesedés és boldogság piros-fehér-zöld örömtüzeit október 6-án. Az önálló, a szabad és független Magyarországért halt meg vértanúként az aradi tizenhárom és az ő ünnepük ma teljesebb, mint eddig volt. Nem haltak meg hiába és mintha a sors is ezt akarná igazolni, amikor éppen az ő ünnepnapjukon kezdődik, ha egyelőre csak jelképesen is, a magyar felszabad ylásnak egy új korszaka. Már ott leng a magyar zászló a Csallóköz boldog falvaiban és városaiban... Egekig csap a lelkesedés örömmámora azon a „csehszlovák“ területen, melynek határait örökidőkre szenteknek és sérthetetleneknek mondták ki húsz év előtt a trianpni kastély bölcs mágusai. Most, mint egykor a kiirt sztvára Jerikó falai, leomlanak ezek az örök határok és ezentúl az igazság és becsület lesz, a határ északon; az az igazság és becsület, melyet meg akartak örök időkre tagadni ott, Trianonban. A Szabadság-téren — a magyar- vértan,u- ság vérrel áztatott szinterén — ott áll a. négy szobor, némán hirdetve a nemzet fájdalmát. Ott áll a félárbócra eresztett országzászló és a nemzeti fájdalom ércbeönött szobra. Az aradi tizenhárom emlékét nem hirdeti külön szobormű az ország fővárosában. De azért ennek a, térnek minden talpalatnyi földje az ő emléküket sugározza felénk és amikor most „Észak“ szobra mosolyra 'derül., megenyhül október hatodikának fájdalma is: egybeolvad a magyar vértanuság fájdalma a magyar fel- szabadulás örömével. ; ~ ' DeßicitmetaUs lcditség.vetés Meglepetés volt a főváros új költségvetése. Hetek óta beharangozták mindenfelől, hogy Tipgy deficit fenyeget és a közvélemény .már tudomásul is vette, el is^ könyvelte a hiányt. Sőt, továbbmenve, már arról is tudtak, milyen ilj terheket raknak majd a polgárság vállára, hogy pótolják azokat a milliókat, amelyeket pótolni kell a költségvetési egyensúly helyreállítására. A mglepetés tehát abból állt, hogy — nincs hiány. Ez a negatívum is öröm. Öröm és elégtétel. Mi, akik évtizedek óta figyeljük 'a főváros életét, nagyon jól tudjuk azt, amit a kevésbé beavatott közönség nem tudhat, vagy legalábbis kevésbé, mint a városháza életének krónikásai: milyen gonddal, milyen, végtelen lelkiismeretességgel őrködik a főváros önkormányzata és az adminisztráció vezetősége azon, hogy megkímélje a polgárságot újabb terhek önkéntelen, vállalásától. • Éppen ezért pozitív örömünk telik ebben a negatívumban is. A becsületes gazdálkodás, a polgárság szeretetének diadala ez a deficit nélkül való■ költségvetés, melynek részletes taglalására még visszatérünk. Addig is azonban köszönjük ezt a meglepetést, hiszen aktív tételként kell elkönyvelnünk, nyereségnek kell számítanunk. Mint ahogy már előre veszteségként könyveltük el a deficitet, amely — nincs. A Vár mullja, Jelene, jövője Irta: Dr. Lechner Jenő, műegyetemi tanár Mindnyájan- tudjuk, hogy a mi székesj- fővárosunk. csak hat évtizeddel ezelőtt egyesült egységes fővárossá, három, egyaránt ősi múlttal bíró városból. Óbuda, Buda és Pest félszázaddal ezelőtt kezdtek új életet, feledésbe temetett hagyományaik romjain. Azt azonban kevesen tudják, hogy a három ősi város között a legfiatalabb az a Buda, mely a Várhegyen fekvő és régi falakkal öiiezett területén leginkább megőrizte régi köntösét, hagyományait és műemlékeit. Ma, mint fővárosunk történelmi múltját hordozó városrész, műemlékvédelmünk különösen védett, gondozott területe. Amíg Óbuda a rómaiak Aquin- cumán is túl, a kelta eraviscusok idejére visszatekintő múlttal bir, Pest pedig már a magyarok bejövetelekor lakott terület volt. addig a Várhegy történelmi múltját csak, IV. Béla idíejéig tudjuk visszavezetni, aki a tatárjárás után itt várat építtetett. Bár a hagyomány már Szent István korában itt emelt templomról regél, konkrét bizonyossággal csak a XIII. századbéli Budaváráról beszélhetünk. A Vár középkori képe eléggé élénk kontúrokkal rajzolódik ki előttünk régi metszelek, leírások és egykorú történelmi feljegyzések alapján. Ha a fölötte elviharzott századok pusztításai csak' annyira kímélték volna meg, mint . szerencsésebb fekvésű nyugati és északi szomszédaink városait, akkor ma Budavára külső kepében vetekedhetnék Nürnberg, Krakó, vagy Prága középkori műemlékek által kihangsúlyozott romantikájával. A Várhegy déli ormán állott a XV. század egyik legpompásabb, a külföldi követek és utazók által még a török időkben is magasztalt királyi várkastélya. Odább, a mai Várszínház helyén a minoriták gótikus temploma állott, mely később a karmeliták barokk tempóménak adott helyet és amelyből II. József rendedet éré a XVIII. százául végén színházat építettek. A mai Dísz-téren, az egykori Szent György-téren, ahol Hunyadi László kivégzésének szörnyű tragédiája játszódott le. állott a Szent György tiszteletére emelt gótikus templom, amelynek gazdag faragványairól csodálattal' emlékezik meg Evlia Cselebi, a XVI. század hires török utazója. A templom falai az 1686. évi felszabadító ostrom után romjaikban is látványosságszámba mentek. A Koronázótemplom, melynek kőfalai az Árpádok korából is megörökítettek részleteket, fényes kiképzését Nagy Lajosnak, majd Mátyás királynak köszönhette. Hogy viszonylag épen maradt a török hódoltság alatt is, annak köszönhető, hogy a törökök, főinecsetükké avatták. A Mátyásfy?mploni szomszédságában állott a. Dominikán nsok csúcsíves temploma, melynek csonka tornyából az alsórész ma is áll az Iskola téren, míg a Halászbástya felől ma (is égnek merednek egykori diadalívének pillérkötegei, a szentély támpillérei p/edig ma az alsó bástyafalakat támogatják. yÁz Úri utcában csak egyetlen csonka falmaradvány a hírmondója az egykor itt állt középkori Mindszentek templomának. A Helyőrségi templom tornya is a középkori Szent Magdolna templom maradványa, az előtérben szép csillag-boltozattal és késő gótizlésű nyíláskeretekkel. A polgári város kiépítése főleg Mátyás rendeletére vesz nagyobb lendületet. E kor emlékei a régi házak kapualjaiban felfedez- 'hető csúcsives részletek. A spekuláció pusztításai a Vár történelmi fellegén A Vár mai képét főleg Mária Terézia, és II. József korában kapta. A királynő a mai királyi palota magvát alkotó délkeleti számy- épüléttel adott új jelleget a várhegy látképének. Templomai barokk stílusban már korábban átépültek az ostromok alatt rombadölt középkort templomok helyén. A lakóházak épüléséti elősegítette a Kalapos Király által Budára helyezett sok német hivatalnok, akiknek otthont kellett teremteni. Ezt a képet őrzi a Vár jórészt még ma is, de egységes históriai jellegét ,mindjobban kikezdte a XIX. század rohamos fejlődésirama, mely végigsöpört a pesti parton is és nem kímélte a Várban sem azt, ami viharos múltjából drága emlékként örökségül megmaradt. Ez a türelmetlenül. romboló szellem pusztította el a Vár négy kapuját is. A Tabánba alagúttal lekanyarodó Ferdinand kaput az új királyi palota építésekor temették be. A nyugatra néző Fehérvári kapu a Palota út kiépítésének esett áldozatul. A Hunyadi János út torkolatában állott Ferenc József kaput és a régi Bécsi kaput pedig a közlekedés szent nevében pusztították el, teljesen felesleges búzg-ósággal. A Vár hangulatos utcáira is rávetette magát a türelmetlen spekuláció 'és egymásután pusztultak el a bájos kis patriciusházak, hogy ormótlan és Ízléstelen bérkaszámyáknak adjanak helyet. Már-már végpusztulás fenyegette a fővárosnak ezt az egyetlen, még történelmet lehellő városrészét, amikor — ha kissé elkésve is — de megálljt parancsolt a történelmi hagyományok jelentőségét későn felismerő lelkiismeret. Már a legutóbbi építési szabályzat gondoskodott arról, hogy a hatóságok külön műemléki szempontok által Ti rá nyitott, feltételeket szabjanak a várbeli építkezéseknek és felhatalmazta a hatóságokat a már elkövetett barbarizmusok lehető jóvátételére. Ezen az alapon bontogatták le egyrészét a Halász- bástya kilátását zavaró építményeknek és ennek a beavatkozásnak köszönhetjük, hogy a várbeli építkezők már évek óta respektálni tartoznak a vár hagyományos külső képét és az építkezések a műemlékvédelem hivatalos apparátusának hozzáértő felügyeletével folynak. Ez a hagyománytisztelö új szellem állította vissza a Bécsi Kaput, is, igen helyesen, a mai közlekedési igények figyelembevételével. A legsürgősebb tennivalók Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Vár történelmi hangulata mindinkább fokozódó hangsúllyal bontakozik ki. De sok még itt a tennivaló, hogy végleg kiküszöböljünk /utcaképeinkből mindent, ami az összhangot \z4- varja. Egy, a napokban közrebocsájtott, tanulmányomban egy egész fejezetet szenteltem a várbeli tennivalóknak. Ezek főleg műemlékek helyreállítására vonatkozó gondolatok, mint aiainő volna például a Várszínháznak barokk templommá váló visszaállítása a megmaradt építészeti részletek nyomán. Hasonló feladat a levéltárul szolgáló egykori ferencrendi templom átépítése is, míg a helyőrségi templom tornyának restaurálása útján az eredeti középkori toronyfalakat szabadítanék ki a burkoló vakolatrétegek alól. Az elöljáróság barokk épületéből, mely Buda egykori városháza volt, fővárosi múzeumot kellene létesíteni. Ennek kapcsán a kibővítés alkalmával elbontatnának azok az idétlen bérkaszárnyák, melyek a Baltaköz szomszédságában rontják a Tárnok utca prespektíváját. Ez az elbontás már az utcaképek javítását szolgálná, mert a legfájóbb sebek éppen itt vannak. A legsürgősebb tennivaló ezen a téren annak a borzalmas építménynek a lebontása, amely ma a Disz téren a Hon védemlék mögött éktelenkedik. Fái jó szívvel gondolunk a helyén állott bájos kis empire palotára, középen a gyönyörű kovácsolt vasrácsos erkéllyel, mely fölé finom klasszieizáló timpanon borult. Ha lehet és kő- meg vasrészei megvannak, vissza kellene állítani a tudomásom szerint még meglevő felvételi rajzok alapján. De ha ez már lehetetlen lenne, akkor is le kell bontani a mai életlen házóriást és stílszc-rű építményt riUítani helyére. Ezt a célt talán a mai épület alsó emelet-sorainak megtartásával és megfelelő átépítésével is el lehetne érni. A honvédelmi minisztérium palotája és a Palota út felöli Sarokház nyugodt architektúrájúkkal még tűrhetően illeszkednek be a Vár e részének arehitektonikus keretébe, de a külügyminisztériumul szolgáló egykori Völöskereszt Egylet palotája már homlokzati átépítésre szorul, mert mai jellegével nyugtalanul kirí környezetéből. A levéltári palota problémája Fájó seb a Vár test év az új levéltár palotája is. Enn.ek legalább a kéménnyel kombinált víztornyát kellene lebontani, hogy kiküszöböljük a Vár látképéből ezt a diszharmonikus motívumot. Magát az épületet a Bécsi kapu felöl ampelopsis-sal kellene befuttatni, ez hamarosan a párkányzatig ellepné és jótékonyan enyhítené a merev és kegyetlenül rideg formákat. Ezt az eljárást már figyelmébe ajánlottam Bessenyey Zénóuak, a Közmunkatanács agilis elnökének is és úgy emlékszem, tetszéssel fogadta az ötletet-. Valószínűleg nem rajta múlt, hogy nem valósult meg, alighanem a levéltár urainak idegenkedésén, amin-1 azonban őszintén csodálkozni kellene, mert ez az idegenkedés semmivel sem indokolható. Sem a falaknak nem árt, sem falnedvességet nem okoz, sőt- ellenkezőleg. Angliában százszámra akadunk ilyen repkénymezbe öltöztetett középületekre. Németországban. Hollandiában és az északi országokban nemkülönben. Örömmel jegyezzük fel. hogy a. Bécsi kapun túl, most már a Duna felöli oldalon is megnyitották a bástyasétányt. Ezt. sürgősen ki kell egészíteni egészen a Halászbástyáig, akkor ez lesz a Vár legszebb panorámát) nyújtó sétánya. , Hasonlóképen meg kellene nyitni a Miniszterelnökség tövében levő bástyaszakaszt is és talán még vissza lehet itt térni annak a tervnek a megvalósitására, hogy a Petőfi térre helyezett, de ide tervezett Erzsébet emlék áthozassék. Itt a .Juitháznak" csúfolt, egyébként szép architektúrájú, kupolás pavilion megfelelően érvényesülni;. Itt vetem fel azt a gondolatot is, hogy a Szent György téren egy monumentális kút keretében emléket illenék állítani Hunyadi Lászlónak is, mig esetleg a Halászbástya alsó iép- csözetének keretében' Mátyás király méltó emlékművéről is ideje volna gondoskodni. Végül elengedhetetlen követelmény, liogj a Fortuna utca rideg és stilszerütlen keramit
