Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-08-04 / 31-32. szám
36. évfoyam Budapest, 1938. augusztus 4. 31—32. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ES IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÄG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 11., BEM JÓZSEF*UTCA T. T: 150-296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN jtcunoüe\ Könnyű léptekkel, ruganyosán, frissen lép ki egy karcsú úriember a pesti városháza kar púján. A szive összeszorul kissé, amikor elhagyja az egykori Károly-kaszárnya ősi falait. Lamotte Károly búcsúzik Budapesttől, a főváros adminisztrációjától, amelynek szinte gyermekkora óta tagja, hogy új, díszes pozíciót foglaljon el az ország legnagyobb pénzintézetének, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak az élén. Szédületes pályát futott meg az egykori ifjú. Pedig még most is fiatal, szinte fiatalabb, mint az egy bankvezérhez illik. A Kereskedelmi Bank nagyon sokat nyer Lamotte Károly- jal (ha ez a nyereség nem is mutatható ki külön tételként az évi mérlegben) és Budapest székesfőváros közönsége nagyon sokat vészit távozásával. Nagyvonalú, nagrytudásií városvezető volt, minden kicsinyesség és hiúság 7/ ékül való: olyan erényekkel teljes, amelyekkel okvetlenül meg kell hódítani a világot. És a világnak mindig szokott annyi esze lenni, hogy meghódoljon az olyan emberek előtt, mint amilyen Lamotte. . Pénzügyi szakember, —■ mondják róla, -— finánczseni lehet. Sőt bizonyos. Vtóvégre tények és eredmények igazolják ezt. De Lamotte Károly csupa mosolygás, csupa derű és kacagó jókedv: nem nincs benne semmisem a száraz pénzügyi emberből. Hogyan egyeztethető ez össze? Különösen, ha még hozzávesszük, hogy rendkívüli érzékkel vezette a nagy városrendezési ügyeket, izgatta minden kulturális és művészeti gondolat és nem volt a társadalmi, gazdasági és művészeti életnek egyetlen olyan megnyilvánulása sem,. amely elkerülte volna figyelmét. Mindenütt ott éreztük Lamotte Károly csillogó eszét, műveltségét és tudását, fölényes úriasságát, a városigazgatásnak, az életnek minden vonalán Hát elmegy. A városháza fájó mosollyal búcsúzik tőle. Kár. Kár érte. Kár, hogy itthagyja Budapestet, hogy elvész a főváros közönségére nézve Lamotte Károly n/agy talentuma. Nincs a főváros közéletének egyetlen tényezője, ennek a nagy organizmusnak egyetlen szervecskéje sem, amely ne fájlalná a veszteséget, amely Budapestet éri, Mert lehet, hogy az egész magyar közgazdasági életet felvirágoztatja majd Lamotte Károly, lehet, sőt bizonyos, hogy páratlan bankvezér lesz, jövedelme többszöröse az alpolgármesteri fizetésének: mi mégis siratjuk. Siratjuk magunkat, a városházát, Budapest életét, amely elveszít egy különlegesen finom, elragadóan kedves fiatalembert, akit szeret, aki lelkének kedves és mégis át kell engedni őt az országnak, a csonkaország közgazdaságának. Buda egyik legjobb 'barátját veszíti el, aki annyit tett érte. De hiszi, bízik benne, hogy Lamotte Károly ezután sem feledkezik meg Budáról, elősegíti azoknak a nagy terveknek a megvalósulását, melyeket 6 indított el. Minden póz, réinden hüönösebb gesztus nélkül megy el Lamotte Károly. Elegáns mozdulattal emeli meg utoljára kalapját a városházi portás előtt és eltűnik. Csendben, halkan, mint ahogy csendben, szinte észrevétlenül dolgozott egész életében. Newyorlc és I&uáapesi városrendezési problémái azonosak /is OlQyay-fivérete érdekes beszámolója amerikai tapasztalataikról Az Olgyay fivérek, Viktor és Aladár, Olgyay Viktor képzőművészeti főiskolai tanár és festőművész fiai, akkor tűntek fel, amikor a Közmunkatanács által az óbudai hid budai hídfőjének rendezésére kitűzött pályázaton együttes munkájukkal az első dijat nyerték el. Azóta is sokat és beiiatóan foglalkoznak városrendészeti tervezési munkákkal. Tavaly a Budai Napló közölte a nagyszabású Via Antica megvalósítására vonatkozó tervüket az óbudai városrendezéssel kapcsolatban. A Via Antica a legilletékesebb körökben is feltűnést keltett és kiváló szakértők, közöttük Lechner Jenő professzor is. behatóan, foglalkozott! vele és megvalósíthatónak találta azt. Nyilatkozott a tervről a Budai Napló hasábjain Lamotte Károly alpolgármester is, igen elismerő hangon méltatva a fiatal művészek szép elgondolását. Az Olgyay fivérek októberben a new- yorki Columbia egyetem meghívására New- Yorkba hajóztak, hogy az ottani egyetemen kutató és tervező tapasztalataik alapján előadást tartsanak. ' Csaknem egy esztendőt töltöttek kint és nemrégiben érkeztek haza. A Budai Napló munkatársa felkereste Olgvavékat, megkérte, számoljanak be amerikai benyomásaikról, főként abban a tekintetben, találtak-e olyan elgondolásokat, amelyek az itthoni talajban, a fővárosban, különösen a budai részeken megvalósíthatók volnának. A két fiatal mérnök érzésben, gondolkodásban és tudásban annyira egy. annyira összeforrott, hogy felváltva előadott elbeszélésüket szinte úgy kell venni, mintha csak az egyik mondotta volna. Egyek ők a szerénységben is. — Mindenek előtt —• hangsúlyozták — ki kell jelentenünk, hogy a columbiai egyetemre való meghívás, bár fölötte kitüntető, mégsem olyan természetű, mintha magyar egyetemre hívnak meg valakit előadónak. Tudni kell ugyanis, hogy a Columbvi-egyetemen mintegy hétezer előadó van, az egyetem hallgatóinak a száma pedig harmincezer körül jár. Az egyetemen, mint általában mindenütt az amerikai egyetemeken, rengeteg az alapítvány. Bármely témakör iránt mutatkozik érdeklődés, az egyetem vezetősége gondoskodik arról, hogy ö témakörre megfelelő .előadók álljanak az érdeklődő hallgatók rendelkezésére. így történt. hogy szerény munkálkodásunk a kutatás, tervezés és városrendezés terén tudomására jutott az egyetemnek és megfelelő ajánlat alapján kaptuk meg a meghívást. Tanulmányozták-e — kérdeztük — az amerikai városrendezési problémákat? — Természetesen időt szenteltünk erre is. Érdekelt bennünket, hogyan és mi módon hajtják végre az amerikai városokban a nairvobbszabású városrendezéseket. Mile épen valósítanál* meg Jlmeril*ában a Via Antica~t Fel is vetettük magunkban a kérdést, hogy ha a Via Antica elgondolása Amerikában kerülne sorra, hogyan valósítanák meg? Nem nehéz rá a választ megadni. Az amerikaiak mindent gyakorlati szempontból ítélnek meg. Ez a gyakorlati szempont érvényesül az ő „gyorsufrjaik“ tervezésénél és kalkulációjánál is. Egy^egy útvonal meghúzásánál ugyanis mindenek előtt azt veszik tekintetbe, érdemes-e pénzügyi szempontból megcsinálni? A kalkulációnál fontos az új útrész rövidsége., Az időnyereséget aztán átszámítják pénzbeli nyereségre. Például, ha egy útszakasz három perccel rövidíti meg a régi utforgalom idejét, akkor az azon keresztül haladó átlagember a három percnek megfelelő tőkenyereséget ér el. Ezt véve alapul, a teljes átmenő forgalommal egy olyan elvi tőke kamatait kapják, ami ennek az időnyereségnek kézzelfogható gyümölcse. Ha az építkezési költség az elvi tőkén alulmarad, akkor az út kiépítése előnyös befektetés és aztán amerikai gyorsasággal mindjárt meg is csinálják. — A Via Anticát is, amit mi Óbudára terveztünk, ugyancsak ebből a szempontból néznék Amerikában. Hozzá kell még fűznünk, hogy az amerikaiak a kalkulációnál az anyagiakon felül figyelembe veszik a kultumyere- séget, a nemzeti öntudat emelését, az idegen- forgalom értéknövekedését és a város forgalmúnak természetes levezetését is. Ezeket a nyereségeket mind beleszámítják az elvi tőke kamataiba. Sohasem a pillanatnyi szempontok döntők valamely terv megvalósításánál, hanem mindig a reális -alap, az épp rendelkezésre álló pénz. Mosolyogva jegyzik meg: — Csakhogy a pénz Amerikában sohasem probléma, bár a tőke mindig óvatos és csak egészséges és gyümölcsöző befektetésre mozdul meg. A magyar viszonyokra inkább a francia rendszer, az elvi tőke rendszere vonatkoztatható. Az elvi töke mindig biztos támaszul szolgál egv-egy terv keresztülvitelénél, anélkül, hogy nagyobb tökét kellene mozgósítani. Kolumbus-iojása a pestkörnyéki kisajátításnál — Erre az elvi tőkerendszerre élénken rávilágít a páriskörnyéki kisajátítások politikája és végrehajtása. Nálunk a kisajátítást a telkek azonnali felvásárlásával bonyolítják le, ami a közületet hirtelen terheli meg. Ilyen rendszer mellett a nagyobbvonalú elgondolások megtorpannak. A párisi kisajátítási rendszerben a nagy pénzláadás egyszerű hitelműveletté módosul. így történik: a telekérték megállapítása után a tulajdonos az értéknek megfelelő kötvényt kap, amely után a város csak a kamatokat fizeti készpénzben. Ez természetesen egészen kis megterhelést jelent. A i városrész átrendezése utón az útvonalakba ‘eső telkek — az utlcaszélesítések, telek kiképEz a magyarázata annak, hogy a páriskömyé- ki városrendezés folyamán ez a rendszer teljes sikerrel járt. ezért alkalmazták eddig és fogják alkalmazni a jövőben is. — Szinte érthetetlen, hogy ezt az annyira észszerű rendszert nálunk eddig még nem alkalmazták. Holott ehhez nem kell sok pénz, amit - annyiszor emlegetnek egv-egy nagyobb- szabású és feltétlenül eredménnyel kecsegtető városrendezési elgondolás megvalósításának akadályaként. Magától értetődő, hogy ez a tárgyilagos megállapításunk nem éleződik ki semmiféle irányban, |em tárgyi, sem személyi szempontból. De rá kell mutatni arra, hogy az ilyen hitelművelet csak haszonnal zárulhat a városra és lakosságára egyaránt. Newyork és ‘Budapest — Amerikában annyi a- töke. hogy ott a kisajátítás nem probléma. New-York éppen most fejleszti útjait a külső részeken. Ugyanaz a problémája, mint Budapestnek: a centrum a külső zöld részek felé gra vitái, egvre újabb és újabb lakótelepek létesülnek, ami természetszerűleg maga után vonja a központ, Manhattan népességének csökkenését. Igaz, hogy Manhattannek 1929-ig csak a tetői nőttek a felhőkig, de azért már 1910 óta érezhető a fordulat és a népesség, elérvén csúcspontját, áramlása megindul a lazábban beépített területre. így történt, hogy a központban a lakosság sűrűsége visszaesett oda. ahol 30 évvel ezelőtt volt. — Budapesten, hasonló átalakulás megy régbe. A túlságosan beépített, levegőtlen központokból a népesség a levegősebb külterületekre, elsősorban pedig a budai részekre özön- lik. Ez nagyon egészséges törekvés, különösen Óbuda szempontjából. Talán szerte a nagyvilágon még jobban tudják, mint nálunk, hogy Buda milyen kivételes fekvésű, egészséges, szép vidék, telítve régi patinás emlékekkel. Mindent el kellene követni, hogy ez az áramlás fennakadást ne szenvedjen, ennek pedig egyetlen lehetősége: biztosítani a budai részek fejlődését. Ennek egyik sarkalatos követelménye a közlekedési lehetőségek kellő kiépítése is. Általában fel kell ismerni a fejlődési lehetőségeket, ezek fontosságát, megvalósításuk módozatait és aztán mindezeket a rendesnél nagyobb mérzések által eleső részek kivételével — csak alaki változást szenvednek. A kötvénytulajdonos a legtöbb esetben, lehetne mondani mindig, a rendezéskor kötvényei értékének megfelelő telket kap. A kötvény mint értékpapír szerepel, jegyzik, árfolyama van, emelkedik és ha a városrész kedvezően és szerencsésen alakul ki, akkor régi telkénél nagyobb értékhez jut. Akkor is, ha magasabb drfoyamon tovább adja kötvényét, ami gyakori eset Paris környékén. — Itt láthatjuk — jelentik ki hangsúlyozott határozottsággal az Olgyay fivérek — hogy a helyesen keresztülvitt városrendezési akció a közvagyon emelkedését eredményezi. Budai Napló szerkesztősége és kiadóhivatala augusztus I-én II., Bem József-utca 7 sz. alá költözött. TELEFON: 150-296.
