Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-06-16 / 24. szám
36. évfolyam Budapest, 1938. junius 16. 24. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGY ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VIRÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: l., KRISZTINA-KÖRUT 13/b. T.: 150*296. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN UbctUty Jflildás Hetvenéves Magyarország kormányzója, vi-\ téz nagyványai Horthy Miklós. Kivételes ünnep ez a születésnap, a magyar nemzet minden egyes fiának bensőséges örömünnepe: hálát ad az ország minden egyes polgára ezen a napon az Egek Urának, hogy Horthy Miklóst adta nékünk, „mennyországból oltalmunkra A régi osztrák-magyar monarchia idején azt irta az egyik legkiválóbb osztrák publicista, hogy a magyarok szerencsésebbek, mint az osztrákok. A magyarság mindig ki tud termelni egy-egy nagy államférfit, aki géniusza, vezetője a nemzet szellemének. Hivatkozott a történelmi példákra, felsorolta azokat a nagy- jainkat, akiknek szerepére irigykedő elismeréssel hivatkozott, állításának bizonyításául. Ausztria — irta — nem tud nagy államférfiéi kát nevelni, ahoz csak a magyarok értenek. Pedig nem nevelés kérdése ez. Nem is véletlen. Ausztria, a dédelgetett Ausztria nem volt alkalmas talaj nagy államférfiak kitermelésére. Éhez arra a politikai légkörre, arra a nemzeti szellemre volt szükség, amely a magyarság sajátja. Arra a szerető féltésre, amely bennünket elmúlt ezer esztndőnkhöz köt, arra a rengeteg küzdelemre és szenvedésre, amely osztályrészünk volt, amióta Európában, gyökeret vertünk, „Sub pondere ereseit palme.“ A kényelem, a jólét nem szül nagy hősöket és nagy férfiakat: a magyarság élete sohasem volt kényelmes, történelmünk egyetlen pillanata sem volt nyugodt és biztonságos. Ha voltak és vannak nagyjaink, úgy a szinte állandósított nagy idők termelték ki nagy embereinket. Horthy Miklóst is a nagy idők tették igazán naggyá. A képességek — természetesen, — ott szunnyadtak lelkében. De az idők és események formáló ereje kellett ahoz, hogy megtalálja a kellő helyet és időt, ahol és amikor rendkívüli történelmi feladatát megoldhassa. A nemes carrarai márványtömbben is benne vannak az isteni formák, csak épen egy Michelangelo vésője szükséges ahoz, hogy örökidök- Ye való remekmű váljék belőle. A magyarságnak élete legtragikusabb pillanatában, a trianoni csapás és az összeomlás okozta borzalmas katasztrófája közepette össze kellett volna omolnia, fel kellett volna morzsolódnia. És ekkor jött Horthy Miklós. Nem véletlenül jött. Történelmi szükségesség volt, hogy eljöjjön: nélküle talán nincs már Magyar- ország, csak egy meghasonlott, egymással halálos gyűlölettel farkasszemet néző amorf tömeg, mely elvesztette történelmi hivatottságá- nak tudatát. Nagy pillanatban jött. És amióta itt van, azóta állandóan küzdenjink, harcolnunk kell. A történelmi idők állandósultak. És állandósult Horthy Miklós nagysága is, pillanatról- pillanatra, évről-évre növekedett, amig szinte a magyarság szimbolikus héroszává nemesedett fenkölt alakja. Ezen a születésnapi ünnepen hódolattal, boldog elragadtatással tekint fel a magyarság Horthy Miklósra. Tudja, mit köszönhet néki és tudja, mit várhat tőle. Hittel hisszük, hogy mindaz, amit várunk, beteljesedik, tudjuk, hogy Horthy Miklós elvezet bennünket álmaink, történelmi vágyódásaink birodalmába. Ezen a gyönyörű évfordulón arra'kérjük .a Magyarok Istenét: segítse őt, hogy befejezhesse azt a művet, amelyre a végzet kijelölte: a nagy, oszthatatlan, egységes magyar birodalom visszahóditását. Nemzetközi várostudományi kiállítással kellene összekapcsolni az 1940. évi Nemzetközi V ároskongresszust Irta: MEDRICZKY ANDOR dr. 1940-ben Budapesten ül össze a ,,világ városainak parlamentje”, hogy megtartsa VII. Nemzetközi Kongresszusát, amelynek tárgyalási főté- mái — a Városok Lapja közleménye szerint — előreláthatólag a kővetkezők lesznek: 1. az állami beavatkozás a községeit és városok pénzügyi gazdálkodásába, ennek a beavatkozásnak a módozatai és feltételei; 2. a községek és városok feladata az összes ilyenirányú kongresszusok, valamint az egészségkultúra („la culture physique”) terén. Mindkét tárgykör, de különösen a második, igen széleskörű nemzetközi érdeklődést tudna biz- tositani, különösen ha úgy dolgozzák fel ezt a kérdést, ahogyan már a brüsszeli Nemzetközi Város- és Község-Szövetség is utalt arra azzal, hogy a második tárgykör kiválasztásánál „tekintettel volt Budapest gyógyfürdőinek egészen kiváltságos értékére.” Tehát ebből is már arra kell gondolni, hogy a kijelölt kongresszusi tárgyalási fötéma nemcsak egyszerűen a testnevelés, hanem: az egész egészségkultúra, egészen szélesrétegü vonatkozásban. Beletartozik a testnevelésen, a tested" zésen, a sportokon és kihangsúlyozott tisztasági és gyógyító fürdőkön kívül: a hétvégi pihenés, a dopo-Iavoro intézkedések, a szűkebb értelemben vett turisztika és utazás, — ámde mindezeken kívül a testi épséget, biztonságot szolgáló minden hatósági tevékenység is: a preventív szociális embervédelem egészen széles munkaterülete, a testi épséget szolgáló biztonsági és rendészeti intézkedések, a közlekedésrendészettöl a balesetbiztosításon át a légvédelemig, — a preventív közegészségügy, beleértve a lakásparaziták elleni küzdelmet, — a városfejlesztésnek és városrendezésnek az egészségkultúrával kapcsolatos kérdései: szűk sikátorok kiszélesítése, parkosítás, kertes háztelepek létesítése, nyomortanyák elleni küzdelem, a csatornázás és világítás, a városi levegő tisztasájgának a problémái, a népbetegségek elleni küzdelem, a társadalmi biztositó intézményeknek az Egészségkultúrával kapcsolatos tevékenysége, stb. Ha tehát ezt a kongresszusi programpontot kiterjesztőleg értelmezzük, akkor olyan rendkívül széleskörű, érdekes és vonzó tárgyalási anyagot biztosíthatunk — kellő hozzáértés, mozgékonyság, és rugalmasság mellett, — amelynek segítségével a kongresszus résztvevő hivatalos tagjainak számát — az eddigi adatok figyelembevételével — legalább 2500—3000-re szaporíthatjuk. A tudományos elméleti tárgyalási anyag összegyűjtése pedig — megfelelő széleskörű hozzáértés, mozgékonyság és rugalmasság, valamint megfelelő pro- pagandalehetöségek biztosítása esetén — egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a budapesti VII. Nemzetközi Városkon/gresszusra az összes hasonló városkomgresszusok között a legmaradandóbb értékű demonstratív tárgyalási anyagot hozhatjuk össze és igy ez al kongresszus nemzetközi viszonylatban is messze kimagasló jelentőséghez juthat szakkonferenciák között, amit elősegíthet Budapestnek egyre növekvő nemzetközi népszerűsége is. ' Nemzetközi kiállítást a kongresszussal kapcsolatban önként adódik ebből az a gondolat, hogy a Nemzetközi Kongresszus elméleti jellegű tárgyalásait "össze kellene kapcsolni ugyanebből a témakörből vett demonstratív Nemzetközi Kiállítással. Egy ilyen demonstrativ kiállítás, az egészségkultúra hatalmas és mindenkit érdeklő témaköréből, még akkor is óriási érdeklődést tud kelteni, hogyha azon Budapesten és néhány vidéki városon kívül csak kevésszámú, 10—20 külföldi világváros venne részt. Már pedig a statisztika szerint 45 olyan világváros van a világon, amelynek 1,000.000 felüli laikósszáma van! Pedig itt 1— az anyagi terhek figyelembevételével — kb. 200.000 lakösszámnál kell vennünk azt a határt, amelyen túl remélhetjük több városnak a kiállításba való bekapcsolódását. Ilyen várost pedig kb. 220-at ismer a statisztika. A demonstratív és oktató, felvilágositó-jellegű kiállítás természetesen nemcsak a kongresszus idejére szólna, hanem kb. három hónapig tarthat-1 na, de megnyitása egybeesnék a kongresszus idejével. Ilymódon hónapokon keresztül hatalmas idegenforgalmi attrakciót is jelentene, ami, a tokiói olimpiász évében, Magyarország idegenforgalma szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű | lenne. Hiszen egy ilyen kiállítás már nemcsak a hivatalos városvezetőket érdekelne, hanem az orvost, mérnököt, sportembert, kereskedőt, gyárost, iparost, — de érdekelne úgyszólván minden magánembert, akinek az egészségkultúra fontos. És kinek nem fontos? A kiálitásnak a nagyközönségre nézve óriási nevelőhatása lenne. Nemcsak saját egészségének megfelelő kultúrája szempontjából, hanem azért is, hogy megbecsülje a közigazgatási közületeknek azt a fáradozását, törekvését, hogy az ö adófillé- reiböl a tudományos kutatásnak milyen eredményeit veszi ma már igénybe — az egészségkultúra terén. Ilymódon a nagyközönség ráébred annak a tudatára, hogy a községi közszolgáltatás nem súlyos egyoldalú megterhelés többé, hanem a hozott áldozatok fejében sokkal több előnyben részesül, mint amennyire eddig tájékozatlanságában valaha is gondolhatott volna. Morális előnynek kel! nyilvánítani azt a szinte felbecsülhetetlen óriási tapasztalatot és tanulást is, amit az illetékes hivatalos közgazdasági tényezők az ilyen kiállításban szerezhetnek arra vonatkozólag, hogy a többi városban hogy oldják meg az egészségkultúrára vonatkozó ezt, vagy azt a problémát. A kiállítás jelentős bevételi lehetőségeket is tudna biztosítani, ha talán nem a jegybevételekből, hanem a részvételi költségekből, dijakból, helypénzekből stb., amelyeket nem a városok, mint erkölcsi testületek, hanem sokkal inkább a kapcsolódó gazdasági érdekeltségek (közüzemek, gyárak, cégek, vállalatok, idegenforgalmi érdekeltségek) tudnának viselni. Módot lehetne nyújtani a résztvevő városoknak arra is, hogy a fenti, előírásos kereteken túlmenően, résztvehessenek egyéni alkotásaikkal, intézményeikkel, amelyeknek bemutatását szükséges-, nek, előnyösnek tartják: közüzemek és intézmények, vagy különös jellegzetes helyi értékek. Pl. Budapest, mint a világ legnagyobb gyógyfürdő városa, Bari, Leipzig, Frankfurt, mint vásárvárosok, Sheffield, mint ipari város, Róma, Genf, mint idegenforgalmi gócpont, stb. stb. Igen könnyen lehet, hogy egyes városok ilyen célokra talán külön pavillonokat is építenének saját költségükön, ami egyes esetekben külön attrakciókat jelenthetne. Pl. igen valószínűnek vehetjük baráti kapcsolatok segítségével Delhi város bekapcsolódását. Ez a legrégibb, 4000 éves városias település, indiai jellegű pavillonjával, nagy vonzóerő lenne, nemcsak a nagyközönség, hanem még inkább a szakemberek számára is! A Nemzetközi Kiállításhoz kapcsolódó egyéb kiállítások és kongresszusok De kapcsoldódhatnának ehhez az általános kiállításhoz egyes egyéb speciáis nemzetközi kiállítások, pl. Nemzetközi Fürdőügyi Kiállítás, vagy Nemzetközi Sportkiállitás, vagy Nemzetközi Egészségügyi Kiállítás, stb. Ugyancsak kapcsolódhatnának a kiállítás nyitvatartásának ideje alatt ebből a hatalmas témakörből, a kiállításra támaszkodva, — a városkongresszus lezajlása után — egyéb külön nemzetközi kongresszusok, mint pl. Nemzetközi Népélelmezési Kongresszus, stb., amelyek akár a brüsszeli Nemzetközi Szövetséggel, akár ettől függetlenül szerveződhetnének meg. A kiállítás lezárását pedig kapcsolatba lehetne hozni a már amúgy is 1940 szeptemberére tervezett budapesti Nemzetközi Archeológiái Kongresszussal. * A Nemzetközi Kiállítás anyaga A kiállítás központja vagy az addigra kialakuló budai vásárváros, vagy esetleg a városligeti Iparcsarnok volna, amelynek belső helyiségeit a részvételre jelentkező városok számának megfelelően venné igénybe ez a fökiállitás. A kiálitás magja lenne minden résztvevő városnak egy és ugyanazon lépték (1:5000) alapján készült modern, áttekinthető, átvilágítható, lehetőleg domborúan készített fali térképe. Ez csak látszólag jelent megoldhatatlan problémát, mert pl. Berlin térképe (878 knr) ráférne kb. 6x6 m nagyságú felületre, amelynek a kiállítása az Iparcsarnok arányaiban nem is volna olyan túlságosan nagy. Természetesen a térképek nemcsak a közigazgatási határokon belüli várost, hanem a témakörnek megfelelően a közvetlen környéket (kirándulási, weekend, sportlehetőségek stb. szempontjából) is ábrázolná. Meg lehetne csinálni kiegészítésül, vázlatos térképek alakjában, a városok kialakulását, egyes történelmi cezúrákat jelentő időpontok szerint is. A térképekre viszont mindig egységesen megállapított jelek szerint kerülnének a megfelő színezések, (lakássűrűség, házmagasság, laksűrűség), a csatornázás, a vízellátás, az egyéb közművek. Jelezve volna a különböző szociális, egészségügyi, kulturális stb. intézmények hálózata. Kapcsolódnának megfelelő statisztikai grafikonok, fényképfelvételek, különösen városképek, pl. 1914 előtti és 1914 utáni időkből. Nap-nap mellett lehetne pl. filmet vetíteni az érdekelt városokról, községekről, vidékekről, sőt országokról, ami megfizethetetlen progagandalehetöséget jelentene. Ettől az elgondolásom szerint talán teljesen díjtalan elhelyezésű, de már önmagában véve is rendkívül érdekes és tanulságos anyagtól eltekintve, bekapcsolódhatnának azok a közüzemek, valamint külföldi és belföldi vállalatok, amelyek a városok egészségkultúrái igényeinek a kielégitésére szolgáló anyagok, berendezések szállítására vannak hivatva. Az 1940. évi Nemzetközi Városkongresszus előreláthatólag 1940 június hőnap közepe táján lenne. Minthogy abban az évben a pünkösd május 12. és 13-án lesz, júniusban nagyobb ünnep nincs. Kb. június 15-én, szombaton nyílhatnék meg a kiállítás. Ilymódon a Budapesti Nemzetközi Vásár után még egy teljes hónap állna rendelkezésre a Nemzetközi Városkiállitás berendezésére, ugyanazon a területen, esetleg ugyanazoknak az ideiglenes jellegű építményeknek a felhasználásával. A megvalósítás részletes módozatainak a megállapítása már az illetékesek feladata. • Ezúttal csupán arra mutatunk rá, hogy a költségek egyáltalában nem lesznek olyan nagyok, hogy ne állnának arányban a várható anyagi és erkölcsi eredményekkel. Közös érdeke volna a városkiállitás az államnak, a Közmunkák Tanácsának és a székesfővárosnak. Az 1940. évi Nemzetközi Városkongresszusra az állam és a főváros már úgyis 100.000 pengőt szavazott meg. Ennek a 100.000 pengőnek az eredményességét is elősegítené a kiállítás. Arra a kérdésre, hogy ki rendezze, az illetékesek döntése a mérvadó. De véleményünk szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsában látjuk azt a szervet, amelynek anyagi eszközei, szakemberei és mozgékony, friss szervei vannak ahhoz, hogy az érdekelt minisztériumokkal és a székesfővárossal egyetemben a világ polgármesterei előtt méltó keretben mutassák be a magyar tehetség, a magyar szorgalom és a magyar tudás kiálitását! Thordai Lajos elöljáró julius elején nyugalomba vonul Dr. Thordai Lajos tanácsnok, a XI. kerület volt elöljárója, mint ismeretes. már hosszabb idő óta betegszabadságon van. Amikor szabadságot kért, előrelátható volt. hogy hivatalába nem tér többé vissza. Ennek tudható be, hogy a II. kerületi elöljáróság vezetésével dr. Farkas Lajost, az I. kerület elöljáróját bízták meg. Azóta dr. Thordai Lajos nyugdíjaztatását kérte. A tisztifőorvos is megállapította
