Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-06-09 / 23. szám
36. évfolyam Budapest, 1938. junius 9. 23. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VÍRÁQ BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRlSZTlNA*KÖRUT 113/b. T.: 150*2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Acanyvotial Fut az Aranyvonat, drága kincsével, a dicsőséges Jobbkézzel. Ünnepi harangszó, imádság, hódolat fogadja mindenütt az országban; nincs az árva magyar népnek hívebb, magasztosabb őrzője, mint ez a kéz, amely 900 év után is csodát tesz. Csodát, mert égybe- forrasztja, egybetereli a turáni átokkal sújtott nemzetet. A Szent Jobbkéz végigvonul a Dunántúl lankás vidékein, az Alföld rónáin, ünneppé varázsolva a munkás hétköznapokat. De átnyúlik ez a Kéz a trianoni határokon túlra is, ahol elnyomott, szenvedő magyarok millióinak ad biztatást, hitet és reménységet; ő egyesítette, terentiette meg a magyar / államot, az egységes és oszthatatlan szentistváni birodalmat, amelyet hiába dúlt fel és döntött romba a hitvány erőszak és csalárd hazugság: a Szent Jobb még elevenen, élő valóság, ereje nem tört meg: működik, hat és alkot. Mert nemcsak egyházi ereklye, hanem a magyar államiság örökkévaló szimbóluma is. Amikor térdreborul az Aranyvonati kincse előtt a magyar föld népe, a falvak és városok mindenrangú és felekezetű lakossága: folytatja a Szent Jobbkéz azt a munkát, amelyet több, mint 900 év előtt kezdett meg. És ezt a munkát be is fogja fejezni, a pokol ösz- szes kapuinak minden gonosz ármánykodása ellenére is. BumtMeíi taciaxásA fővárosnak becsületbeli tartozása van Óbudával szemben — mondta Karafiáth főpolgármester nemrégiben — és — mint ezt más helyen megírtuk — már meg is kezdte ennek a tartozásnak kiegyenlítését. Óbudán, ha kissé lassan, tapogatózva is, megkezdődött az újjáépítés munkáját. A személő egyelőre még nem lát sokat belőle. Az ősi városrész egyelőre még ro-1 mohban hever, másrészén pedig dühösen dolgozik a csákány. Az állványozás még nem kezdődött meg. De elkészült a kivezető főút és épülnek egyéb főforgalmi utak is; előőrsei az újjáépítés nagy hadseregének. Szendy Károly polgármester és Lamotte Károly alpolgármester a hadvezérei ennek a hadseregnek, mellettük Kempelen és Király tanácsnok az alvezérek; ami biztosítéka - annak, hogy a hadjárat diadalmas és hóditő lesz. Hódító, mert Budapest, a modern, gyönyörű világváros, bevonul Óbudára is. Óbuda mezővárost hiába egyesítette a törvény ereje ezelőtt közel 70 esztendeje, Óbuda nem tudott Budapestté lenni. Maradt egészen mostanig, ami volt: mezőváros,, míg csak a csákány földig nem rombolta. A romból, mint a mesebeli főnixmadár hamvaiból, újjáéledve emelkedik ki a diadalmas Óbuda, a magyarság örökvárosa. Óbuda megvolt már a történekem előtti időkben is, tündökölt az ókorban, királyok városa volt a középkorban, élt és virágzott az újkorban is, mindaddig, amíg a két testvérváros, Buda és Pest rohamos fejlődése el nem nyomta. Óbuda méltán panaszolta fel keserves sorsát, míg ö senyvedt és pusztult, Pest-Buda épült, emelkedett, gyarapodott. Most a két testvér kinyújtja kezét a szegény Hamupipőke felé és magához emeli. És meg fog ismétlődni a mesebeli csoda: Hamupipőke lesz a legszebb, legtündöfilőbb a húrom testvér közül. Mert van, igenis van költői igazságszolgáltatás, mág a városok történetében is, csak hinni kell a — népmesében. Hinni, mert íme: valóra válik. Fürdőmuzeum, történelmi képtár és a Magyarok Bejövetele a Citadellában A Gellérthegy végleges rendezésére igen sok terv merült fel már eddig, de közülük egy sem valósult meg. Különösen a Citadella felhasználására nézve voltak eltérőek a vélemények. Mintegy félszázada annak,' hogy a gellérthegyi fellegvár a főváros tulajdonába ment át, Ferenc József király jóvoltából, aki megszüntette a Citadella erőd-jellegét. Erre szükség is volt, mert nem éppen kellemes emlékek fűződtek hozzá: hiszen a Citadellát a szabadságharc leverése után azért építették, hogy féken tartsa a „rebellis-1 magyarokat. A lő- rések megett ott meredeztek az ágyucsövek mindannyiszor, amikor a kamarilla magyar megmozdulástól tartott. Legutoljára Kossuth Lajos temetésén néztek farkasszemet az ágyuk Budapest lakosságával. Ezt akarta megszüntetni a megbékélt király, amikor elrendelte, hogy a Citadella ne legyen erőd többé és a főváros rendelkezzék vele tetszése szerint. Már Széchenyi Istvánnak is volt érdekes terve a Gellértheggyel kapcsolatban: itt akarta felépíteni a magyar nemzeti Pantheont. Jókai gazdag fantáziája pálmacsarnokot képzelt cl a hegy déli oldalán. Később gróf Ambrozy- Migazzi István ligetszerű virágoskertté szerette volna kiképezni a hegyet. A kilencvenes években az a gondolat merült fel, hogy a magyar nemzet megdicsőülését kifejező hatalmas emlékmű kerüljön a Szent Gellérthegy tetejére. Lendl Adolf Nagymagyarország óriás méretű plasztikus térképéti, az ország érdekesebb tájait és magyar városok egyes részeit szerette volna itt. diorámákban bemutatni. Dr. Rapaich Raymond a magyar virágok sziklakertjét akarta idevarázsolni, amely a magyar flóra minden kincsét magába foglalta volna. Ezt az eszmét karolta fel az Országos Magyar Kertészeti Egyesület is. Alpár Ignác és Kofái Henrik nemzeti kálváriát terveztek a Gellérthegyre. Minden stáció egyik elszakított országrészünket, vagy városunkat jelképezte volna jellegzetes stílusában. Az utolsó állomáson — Herczeg Ferenc elgondolása szerint — az Árpádházi szentek: Szent István. Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit szobrait helyezték volna el. A sok terv után végre 1926-ban a főváros közgyűlésié kimondta, hogy a Gellérthegyet 40 évre átengedi a Budapest Fürdőváros Egyesületnek, azzal, hogy annak rendezését illesz- sze be a fürdőváros nagyszabású terveibe. A végleges rendezés ügyét azonban ez sem vitte előre. Sőt újabb tervek merültek fel, így Bán- laky Géza, a fővárosi fürdők igazgatója a múlt esztendőben az Eucharisztikus Kongresz- szus és Szent István év maradandó emlékeként a Citadella egyik ! kiugró bástyáján lépcsőkkel és felvonókkal ellátott 40 méter magas kilátótornyül szolgáló hatalmas kettős keresztet ajánlott. Egy másik terv bástya- sétánnyá akarta kiképezni a hegyoldalt, a keleti részében szabadtéri színpaddal. Közben Morbitzer Dezső, a főváros kertészetének igazgatója, mindent elkövetett, hogy addig is, amig a tervek bármelyike megvalósul, legalább kertészetileg képezze ki a Gellérthegyet. Ez igy kissé hivatalosan hangzik. A valóságban Morbitzer tündérkertté varászolta az elhanyagolt Gellérthegyet, amelynek regényességét nagyban emeli a sziklatemplom és a sziklákba épített Páloskolostor. Morbitzer Dezső nemzeti parkot akar megteremteni a Gellérthegyen. Ez a park gyűjtőhelye lesz Nagymagyarország flórájának: már eddig is közel 7—8000 növényt és virágfajtát sikerült itt muzeális csokorba fűzni. Legújabban a Szent Gellérthegy barátainak Egyesülete vette a kezébe a Gellérthegy sorsának jövőjét. Alapos tanulmányok után kész tervekkel és költségvetéssel . járult Szendy Károly polgánneterhez, arra kérvén öt, tegye komoly tanulmány tárgyává előterjesztésüket és ennek elfogadásával váltsa válóra a terveket, melyek idegenforgalmi szempontból is sürgetik az ügy mielőbbi megoldását. v Az egyesület kevés változtatással Bornemisza Géza miniszter elgondolásait hasz nálta fel és vitte a polgármester elé. Bornemisza kereskedelmi miniszter korában elfogadott javaslata szerint történelmi képtár kerülne a Citadellába, olyan művészi festményekkel, amelyek a magyarság, de főként a főváros történelmi múltját örökítenék meg. A képtárhoz sikló, vagy felvonó vinné fel az idegeneket, ami azt jelentené, hogy a pesti és az idegen könnyen juthatna fel a Gellérthegyre és igy sűrűn keresné az alkalmat, hogy a Citadella építendő kilátójáról gyönyörködhessék Buda és Pest gyönyörű együttes körpanorámájában. Ezenkívül itt épülne meg, az egyesület elgondolása szerint, a fürdőmuzeum, amely magába foglalná a budai fürdők évszázados I relikviáit, a régi fürdők rekonstruált modelljeit, a fürdési módokat ábrázoló képeket, a gyógyforrások keletkezését feltüntető geológiai anyagokat és általában midazokat a rajzokat, tárgyakat és egyéb dolgokat, ante lyek a fürdőüggyel kapcsolatosak, beleértve I a propagandát feltüntető módokat is. Ezt a gondolatot a Budai Napló vetette fel és az egyesület az eszmét magáévá tette. Ebbe belekapcsolódnék Lux Kálmán műegyetemi tanár remek alkotása, Mátyás király budai várának közel hatméteres rekonstrukciója, amely ezidöszerint a Vár egyik pincéjében pihen. Végül ide szeretné áthelyezni az egyesület Feszty Árpád világhirü körképét, a Magyarok bejövetelét. Ez most a ligeti vurstli környezetében igazán nincs a méltó helyén. Szendy Károly polgármester a legnagyobb megértéssel fogadta a Szent Gellérthegy Barátainak Egyesülete előterjesztését. ígéretet- tett arra, hogy az abban foglalt tervekkel I komolyan fog foglalkozni. Hétfőn, január 13-án este Viraág Béla emlékének áldoz Buda a Farkasréti temetőben Gyászünnepre gyülekezik június I3-án este fél 7 órakor Buda népe a farkasréti temető Hóvirág utcai bejártánál. Néhai Viraág Béla emlékének áldoz a hálás budai lakosság, amely nem felejtette el nagy barátját, igaz szerelmesét, a Budai Napló szerkesztőjét, a Hollós Mátyás Társaság megala pitóját. Hogy ki volt Viraág Béla, -azt a Budai Napló olvasóinek nem kell magyarázni. Izzó magyarsága, lángoló szeretete Buda múltja és jelene iránt, rendkívüli tehetsége, amelyet szolgálatába állított minden olyan gondolatnak, amely szeretett Budájának javát, nagyságát, fejlesztését szolgálta, a Budai Napló hasábjain öltött testet. Innen indult ki számos olyan terv, amely azóta már megvalósult és hozzájárult a főváros világvárosi nagyságához: rendkívüli harcokat vívott Viraág Béla a Budai Napló hasábjain és ezeknek a harcoknak az emléke még sokkal elevenebb, semhogy közömbös maradhatna Buda közönsége annak a Viraág Bélának az emléke iránt, aki élete alkonyáig lankadatlan lelkierövel és küzdöképességel harcolta vé- I gig azokat. Június 13-án a budai egyesületek képviselői, tisztelők és barátok tömege jelenik meg Viraág Béla sírjánál, hogy felavassa azt a gyönyörű emlékművet, amely Balás Farkas, Lechner Jenő professzor és Füredy Richárd szobrászművész lelkes áldozatkészségéből, a budai társadalom segítségével jött létre. Az emlékmű felavatásánál ott lesz a Hollós Mátyás Társaság és a Budai Napló, ott lesz a Budai Dalárda is, de ott lesznek a budai társadalom képviseletei is, hogy áldozzanak Viraág Bélának és letegyék sírjára a szeretet és kegyelet koszorúit. A simái számos beszéd hangzik majd el, de mindennél szebben fogja hirdetni Viraág Béla emlékét az a munka, amelyet 35 éven át folytatott Budáért, annak minden egyes lakójáért. Gyülekezés este fél 7 óraikor a temető Hóvirág utcai bejáratánál. Már eddig is számos egyesület jelentette be részvételét az ünnepségen. Az emlékműbizottság kéri mindazokat az egyesületeket és társasköröket, melyek részt kivátinik venni az ünnepségen, hogy azt jelentsék be a Hollós Mátyás Társaság elnökségénél. Hennyey Vilmos dr. ny. h. államtitkárnál (II., Vérmező u. 14., telefon: 150-278). Valóra -válnak végre az óbudai álmok Megkezdődött a nagy épitőmunka, amely Óbudát a főváros legszebb kerületévé varázsolja A III. kerületi Polgári Társaskör egy régebbi összejövetelén Karafiáth Jenő főpolgármester elismerte, hogy a fővárosnak becsületbeli tartozásai vannak Óbudáival szemben, amelyek ren dezését tovább elodázni nem lehet. Óbuda lakossága megnyugvással veheti tudomásul, hogy a főpolgármesternek szinte szállóigévé vált kijelentése nem jutott a pusztában elhangzott szavak sorsára, a társasköri megállapításnak komoly foganatja lett: a becsületbeli tartozás törlesztése, ha részletekben is, megkezdődött. Óbuda az utóbbi időkben az illetékes, sőt leg- illetéikesebb tényezők érdeklődésének középpontjába került. Az új hid és a kivezető főút — Árpád fejedelem útja — tanúságai annak, hogy a nagy városrendezési terv most már feltartózthatatlanut halad a teljes megvalósulás felé. Nagy részük van ebben a főváros ama vezető férfiainak, akiknek ügykörébe a rendezéssel kapcsolatos tennivalók tartoznak és akik egész lélekkel karolták fel Óbuda jövő kialakulásának nagy horderejű problémáját. Ezek között a férfiak között első helyen kell említeni Lamotte Károly alpolgármestert, Kempelen Ágoston és Király Kálmán tanácsnokokat: ök lelkes munkatársaik egész kis hadseregével állottak Óbuda mellé, hogy régi elhanyagoltságából kiemeljék és a nagyszbású városrendezés keretében megalapozzák lendületes fejlődését és idegen- forgalmi jelentőségét. A kivezető főút után most Óbuda egy másik új föútjának munkálatai indultak el. Ez az óbudai tranzverzális út, amely az újlaki templomtól a Pasaréti úti templomig terjed és igy átszeli az egész újlaki hegyvidéket. Megvalósításáért sokat harcolt az Újlaki Hegyvidéki Egyesület, élén fáradhatatlan elnökével, dr. Hüttt Károly törvény- hatósági bizottsági taggal, mig végre sikerült az útépítés terveit elfogadtatni és 160.000 pengőre rugó költségeit a decemberi közgyűlésen megszavaztatni. A hatalmas tranzverzális út munkálatait két részre osztották. Az első rész magában foglalja a Pusztaszeri utat, a Zöldmáli utat és a Zöldmáli lej töt. Itt-már serényen folyik a munka: munkások százai egyengetik a hepe-hupás úttest felületét simává. A második részbe sorozták a Csatárka út munkálatait. A Csatárka út terveit a III. ügyosztály elkészítette, a Közmunkatanács jóváhagyta. Az építkezés útjában mindössze néhány ház áll még, ezeknek kisajátítását azonban a kisajátítási bizottság már elrendelte és napokon belül végre is hajtja. Rövidesen ezen az útszakaszon is megindul a munka, amely a mérnökök megállapítása szerint legfeljebb negyvenöt—ötven napot vesz igénybe és igy befejezése már a nyár második felére várható. Ilyen körülmények között most már minden remény megvan arra, hogy a nagyszabású útvonalon még az ősz beállta előtt megindul az autó-
