Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-05-05 / 18. szám

VARUS POLITIK AI, FÜRDŐÜGYI ÉS I JÉGENFORGALMI HETILAP ELÖF ZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VJRAÄG BÉLA SZERKESZTI : LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 150-296 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÓbucLou* műiden Május elsején nem költözködtek Óbudán, Nem volt hová: a főváros legrégibb kerülete, a többezeréves város egyik része romokban hever, más része már eltűnt, a. megmaradt rész lakossága, a kereskedő és iparos pedig re­ménytelenül nézi a pusztaság helyét, ahol nem­rég még megrendelői, vevői, fogyasztói laktak. Most nin.es fogyasztó: elfogyott. Sokszor irtunk már Óbuda tragédiájáról. Ve még mindig rifiin eleget. És ha talán száz­szor meg ezerszer unalmas is: a Budai NaplóM nak kötelessége fennszóval hirdetni: bűn az, ami Óbudán történt, bűn, amelyet — ha még lehetséges — sürgősen^ jó vá kell tenni, hogy megmentsük azt az ezer meg ezer leiket, aki­ket az elhibázott városrendezési politika tönk­retett, elkergetett ősi otthonából. Óbudán is az történt, ami nálunk gyakori jelenség: romboltak, a nélkül, hogy építeni tudtak volna. Az történt, ami a régi Nemzeti Színház és a. Budai Színkör esetében: lerom­bolták a magyar kultúrának sokévtizedes haj­lékait, de újat állítani nem tudtak. De a zeli Színház hajlékot talált egy másik szín­házi épületben, a Budai Színkör helyett rövi­desen felépül a Déryné Játékszín; Óbuda tra­gédiájára azonban nincs mentség, a katasztró­fa borzalmasságát nem enyhíti semmi sem. Nagy nemzeti érték pusztítását jelentette en­nek a két színháznak a Lerombolása: de a nem­zet legnagyobb és legigaziob értéke mégis az emberi élet meg a polgári munka, amelyet száműztek Óbudáról, amikor lerombolták az Árpád fejedelem útja mentén elterült házak tömegét és a. tervezett óbudai híd fejének kör­nyékét. Ha unalmas is, mégse maradhat pusztába kiáltott szó a Budai Napló jajkiáltása. El kell jutnia azokhoz, akik a polgárság ügyeit in­tézik. m hogy eljut, hogy meghallják az ille­tékesek, annak már itt van az első bizony­sága: Szendy polgármester intézkedésére 124 kislakást épít Óbudán a főváros. Nem sok. Csepp a tengerben„ de mégis valami: kezdet, amelynek — hisszük — folytatása lesz. Buda­pest legelső polgára gyors alkotómunkával siet a bajbajutott polgárság segítségére, hogy megmentse legalább egy töredékét annak a sok-sok egzisztenciának, amelyet pelyvaként szórt szerteszéjjel a városrendezési láz forgó­szele. Megnyugtat és megvigasztal bennünket a polgármester intézkedése, ae csak — egy-\ előre. Érezzük a jószándékot, a megértést, azt az emberi szolidaritást, amely a polgármester szivéből árad az önhibájukon kívül szeren­csétlenné tett szegényemberek felé, de ezzel az első lépéssel nem merülhet ki a segítés. A megkezdett munkát sürgősen, folytatni kell. Elismerjük, hogy az óbudai híd és a Horthy Miklós híd építése döntően fontos ese­mény volt a városfejlődés irányítása tekin­tetében. A két új hídnak meglősz a maga nagy1 nemzetgazdasági és városalapító szerepe. A két híd kijelöli a jövő útjait, irányítja a jövő fejlődését. De ezúttal nem a jövőről, hanem a jelenről van szó. A szomorú, kétségbeejtő je­lenről, amely vigasztalan és amelyet meg kell menteni, mert ez a jelen — a jövő. Emberek nélkül, dolgozni és áldozni akaró polgárok nélkül hiába tekintünk a jövőbe: nincs jövő, Ita elpusztul az a polgárság, amely ezt a'vá­rost naggyá, gyönyörűvé tette, ha otthonta Ionná és nincstelenné lett az a tösgyökös bu­dai polgárság, amelynek szorgalma, tehetsége és becsületes munkájo megteremtette Közép- Európa legnagyobb csodáját, — Budapestet, Verescsagirtfiak, a nagy orosz festőnek van egy megrendítő képe: „A Sipka-szorosban minden csendes“. Halott katonák tömege bo­rítja ütközet után a csatateret. Óbudán most minden csendes. De ne legyen az, verje fel a csendet a munka harsány kalapácsolása, az élet ritmikus lármája, melyet sürgősen, minél előbb fel kell támasztani. A budai templomok asz euci>arisszíikus ünnepségek küsszöbén Irta: dorogi Farkas Ákos dr. A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Vi­lágkongresszus és .Szent István király halálá­nak 900 éves évfordulója alkalmával hatalmas arányú ünnepségekre készül a székesfőváros. Ezek az ünnepségek a világ minden részé­ből ezrével fogják 'hozzánk vonzani az idegen népeket, akik azonban nekünk csak nemzeti­ségüknél fogva idegenek, ünnepi lélekben azonban egyek velünk, mert az „Eucharisztia Est vinculum charitatis“ fenséges gondolatá­ban velünk, magyarokkal valamennyien össze­forrnak Az ünnepségek belső megnyilatkozása is természetszerűen főleg az Isten házaiban, a templomokban fog lezajlani. Vessünk egy pillantást ezekre a templo­mokra és nézzük, hogyan készült a székesfővá­ros. mint kegyur az ünnepségekre. A székesfővárosnak, mint kegyuruak, a kegyúri jogból fakadó és a templomokkal kap­csolatos kötelezettsége kétirányú: a meglévő kegyúri templomok karban tartása es a szük­séghez képest új kegyúri templomok létesítése. E helyen és ez alkalommal különös figye­lemmel arra, hogy a „Budai Napló“ számára Írom e -sorokat, azt a munkát kívánom ismer­tetni, amelyet a kegyur, a székesfőváros az utolsó öt év folyamán e kötelezettségeinek te-| réü a székesfőváros budai oldalán fejtett ki, azt a munkát, amellyel a budai hitélet fejlődé­sét kivánta Isten dicsőségére, a hívek lelki életének biztosítására és ezáltal a székesfővá­ros javára előmozdítani. A kegyúri templomok karbantartásával kapcsolatban első helyen a Budavári Koronázó Főtemplomról, a Mátyás templomról kell meg­emlékeznünk. Ez a templom, amely IV. Béla király ide­jéből származik, .egybelorrt a magyar nemzet történetével. A templom nagy nemzeti jelen­tőségű események színhelye volt, minden köve egy-egy emlék a múltból. Érthető tehát min­den idők vágya, hogy ez a templom hosszú időkön át hirdesse a magyar múltat. A templom mai formáját néhai Schulel: Frigyes építésztől kapta, aki a templom át­építését 1896-ban, a Millennium évében fejezte be. Azóta többször végeztek részleges javítást a templomon, mig 1933-ban a székesfőváros megkezdte a templom radikális restaurálását. Ez évtől kezdve a székesfőváros tetemes összeget áldoz a templom restaurálására, amelynek eredménye a toronysüvegnek, vala­mint az északnyugati és délnyugati lépcsőtor­nyoknak és támpilléreknek újjáépítése és a toronytest alapos helyreállítása. A restaurálás munkája még nem fejeződött be, ahhoz még sok áldozatra és munkára van szükség. Ha az anyagi eszközök rendelkezésre fognak állani, a munkát szívesen vállaljuk. A régi idők emlékeit őrzi a legszebb budai barokk templom, a Batthyány-téri Szent Anna templom is. A templom a XVIII. század közepén épült. Az utcarendezés következtében mélyebbre ke­rült a templom, s ezért a talajnedvesség miatt mind kívül, mind belül légszigetelést kellett készíteni. A templom belseje! ebben az évben restaurálják s- az eliptikus kupola Kontuly Béla és Molnár C. Pál festőművészek tervei szerint al fresco technikával készül az eucha­risztikus gondolat és Szent Anna életéből vett jelenetek megörökítésére. A restaurálás alá került budai templomok egyik nevezetesség-»: a Fő-utcai Szent Flórián templom, amely ezidöszerint a budai görög katholikus egyházközség plébániatemploma. A templom a XVIII. század, .közepén épült és eredetileg kórházi kápolna céljait szolgálta. A Szent Anna templomhoz hasonlóan a Bő-utca feltöltése következtében a templom az utca színvonala alá süllyedt és ezért az 1337 évben Frídrich Lajos műszaki főtanácsos ter­vei és szabadalma alapján felemeltetett, majd úgy külsőleg, ifiint belsőleg restart rá Itatott. A mennyezetképek Medveczky Jenő festőművész munkáját dicsérik. A restaurálási program során az újlaki Sarlós Boldogasszonyról elnevezett plébánia­templom külsőleg tataroztalott, oldalkijáratct kapott , a szentélyben a padlóburkolat újra készült az oltárlépcsővel együtt. A szószéket és mellékoltárokat újrafestették és aranyoz­ták, a mellékoltárok magánkézben volt fest­ményei pedig helyreállítva ismét visszakerül- t á méltó helyükre. Restaurálás alá került Wälder Gyula mii építész, műegyetemi tanár tervei szerint a sző lőbirtokosok által épített, de az idők folyamán elhanyagolt rózsadombi Veronika-kápolna is. A kápolna a restaurálás során új harang- tornyot és hátsó lépcsőházat kapott, kívülről I helyreállittatott, a belső restaurálási munkák I pedig a befejezéshez közelednek és remélhető, hogy a hívek áldozatkészségéből hamarosan elkészül a kápolna új főoltára is. Ezeken a restaurálási munkálatokon kívül az utolsó öt év folyamán rendbehozatott- a Szentendrei úton lévő Mária-kö kápolna, a Szépvölgyi úti kápolna s elkészült a római fürdői, továbbá a Szent Imre herceg úti kúpot na belső díszfestése is. Ha mindezekhez a munkálatokhoz hozzá­vesszük azt a sok apró restaurálást, amelyek a tabáni, krisztinavárosi és óbudai templo­mokban végeztettek, láthatjuk, hogy a székes­főváros híven teljesítette a templomok restau­rálására/ kapcsolatos kegyúri kötelezettségen. Amint azt már elöljáróban említettem, a kegyúri jogból származó másik kötelezettség, a szükséghez képest új kegyúri templom léte­sítése. A székesfőváros kegyúri költségvetésében hosszú évek óta jelentős tételként szerepel a templomépitkezésre előirányzott hitelösszeg. A székesfőváros budai oldalán a hívek ál dozatkészségéből, valamint a zirczi apátság és a székesfőváros, mint kegvur támogatásával az 1937. évben megindult a Szent Imre herceg úti ciszterci római katolikus plébániatemp­lom felépítése. A plébániateploui. amely barokk stílusban I Wähler Gyula műegyetemi tanár tervei szerint készül, 3000 személy befogadására le-z alkalmas. .Modern szerkezetek es anyagok fel- használásával épül. Az új templom már ott áll a Gellérthegy déli oldalán, az építkezés rövid időn belül tel­jesen befejező»lik és lehetséges, hogy a temp­lom felszentelése az Eucharisztikus Kongresi- szus ünnepségének egyik nevezetes program­pontja lesz. Ezekben ismertetem azt a nagyszabású munkát, amelyet a székesfőváros a budai ré­szen a kegyúri templomok restaurálása és a tempiomépítés terén a legutóbbi évek folya­mán végzett. Az ünnepi eseményekre idesereglő idegenek előtt büszke önérzettel tekinthetünk templo­mainkra, mert azok hirdetői a magyar nép Is­tenbe vetett hitének és a székesfőváros áldo­zatos munkásságának. 124 kislakást épít a főváros Óbudán a hontalanná tett kispolgárság megsegítésére Horony-Palfi Aurél tanácsnok nyilatkozata az óbudai szociális építkezésről Számos alkalommal elpanaszoltuk a Budai Naplóban, hogy a Víziváros és Óbuda újjáépíté­se folytán a budai őslakosság kispolgári része hontalanná vált és követelte, hogy a hatóság sürgős építkezéssel segítsen a bajbajutott városré­szeken. A Tabán lebontása kezdte meg a sort, folytatódott a kicsiny, ósdi házak lerombolása a II. kerületben, most pedig Óbudán meg Újlakon kergeti világgá a törzsökös polgárságot a romboló csákány. Az a kispolgári réteg, amely a lassan- kint eltünedező földszintes házakban lakott, nenj tudja megfizetni az új „összkomfortos" bérpalo­ták házbéreit, kiszorul eddigi otthonából és a kör­nyékre költözködik, hogy ott próbáljon új fészket verni, holott a szive visszahívja Budára, Óbudára. A főváros most segíteni akar ezen a bajon. Beszélgettünk Horony-Pálfi Aurél dr. tanácsnok­kal, a főváros szociálpolitikai ügyosztályának ve­zetőjével, aki érdekesen nyilakozott a polgármes­teri előterjesztésről; 124 kislakás építéséről Óbu­dán. Horony-Pálfi tanácsnok a következőket mond­ta a Budai Napló munkatársának a tervezett kis- lákásépitésről: — Nagy a hiány kislakásokban az egész fő­város területén, de különösen nagy Óbudán, ahol a közelmúltban történt és a jövőben még folyta­tandó lebontások következtében nagy területek maradtak megfelelő bérű kislakások nélkül. Te­kintve, hogy az anyagi kockázatot kerülő magán­tőke részéről a kétségtelenül csekélyebb jövedel­mezőséget jelentő kislakások epitesére a közeljö­vőben nincs kilátás, a főváros nem zárkózhatott el az elöl a közérdekű feladat elől, hogy a rendelke­zésére álló anyagi eszközök keretén belül a most már aggasztóvá vált kislakáshiany enyhítésében hathatós kezdeményező szerepet vállaljon. — Éppen ezért, — mondta Horony-Pálfi ta­nácsnok — addig is, mig a főváros egész terüle­tére kiterjedő és esetleg több évre felosztott kis­lak ásépitésd program megfelelő előkészítést nyer. a III. kerületben legsürgősebbnek mutatkozó kis- lakásépitkezésre javaslatot terjesztettem elő. Eb­ben arra kérem az önkormányzati képviseletet, határozza el, hogy a III. kerületben az ott ezidö­szerint rendelkezésre álló egyetlen fővárosi telek felhasználásával a 18.135/5. hrsz. teleknek a ter­vezett Szél utca és a nyitandó Névtelen utca sar­kán lévő mintegy 1480 négyszögöl kiterjedésű ré­szén 580.000 P. építési költség keretén belül 108 drb. szobkanyhás, 8 drb szoba-konyha, hálófülkés és 8 drb kétszobás lakás, összesen tehát 124 drb. lakás építtessék. — Az építendő kislakások, a telek adottságá­nak megfelelően „U” alakban, háromemeletes alápincézett épületekben, függő folyosós rendszer­rel készülnek. Az erre vonatkozó tervek szerint egy kislakás áll: egy 18 négyzetméter alapterületű szobából, cca 8 négyzetméter alapterületű konyhá­ból, amelyekhez előszoba, kamra W. C. padlás és pincerekesz járul. Az „U” alakú épület két szárnyában lesz egy-egy lépcsőhöz, melyekkel kapcsolatban a félemeleti magasságban vetkőző-

Next

/
Thumbnails
Contents