Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-14 / 2. szám
2 Budai Napló 1937. január 14 Javaslatok a Szent István év programjához Irta: Hennyey Vilmos dr. REGEST CBFE-RESTflURBHT (II. Keleti Károly utca, Marglt-kKrut sarok) Buda intim kis kávéháza Esténkint zene—ének Megkezdődik a forráskutatás a Tabánban Szendy Károly polgármester, mint már említettük, geológiai vizsgálatot rendeli el, amely Buda talajviszonyait tisztázza a fürdőváros érdekében. Rövid időn belül meg is kezdik az uj fúrásokat a Tabán területén, úgyhogy az egész lankás részt végigvizsgálják. Alkalmasint a Szent Imre fürdő mellett fogják végezni a fúrások egy részét. A Margitsziget déli csúcsán fölszinre hozott hévforrást a közmunkatanács döntése alapján úgy a fedett uszoda, mini a strandfürdő üzemében használják föl. A Széchenyi-fürdő mellett, ahol 800 méteres mélységben 5-t fokos vizet találtak, még körülbelül 1200 méternyire folytatják n fúrási, hogy a Széchenyi-fürdőt minél előbb melegvízzel füthe6sék. Hunyady Ferenc könyve a kismarjai választókerületről A maga nemében egészen újszerű könyv jelent meg a könyvpiacon: Hunyady Ferenc országgyűlési képviselő Irta a saját kerületéről, a kismarjai választókerületről. A képviselők sokféleképen szoktak törődni a választókkal és e sokféleségnek csak egy a célja: biztosítani a mandátumot. Kisistyenei és nyitra- szeghi Hunyady Ferenc vaskos könyve azonban tanúbizonysága annak, bogy a képviselő akadhat olyan komoly feladatokra is. amelyek megvalósításával nemcsak kerülete érdekeit szolgálhatja önzetlenül, hanem közvetve az ország egyetemes érdekeit is. A kismarjai kerület egyike a legszegé nyebbekenek és a legelhanyagoltabbaknak az országban. Jó magyar népe a csapások egész som zatát szenvedte és emiatt közegészség és kultúra tekintetében messze elmaradt, gazdaságilag pedig nagyon visszafejlődött. Hosszas, fáradságos munkával kutatta fel Hunyady Ferenc a bajok kutforrásait s hozzáértéssel, szaktudással, lelkes odaadással igyekszik megtalálni azokat a módokat és eszközöket, amelyek révén kerülete jobb sorsra érdemes községeit a boldogulás útjára lébet vezetni. Hunyady Ferenc úttörő munkát végzett könyvével, amely megérdemli, hogy felfigyeljen rá és elolvassa mindenki, aki a magyar nép sorsát, jövőjét a szivén viseli. Ha az ország minden egyes törvényhozója olyan lelkiismeretesen fogná fel kötelességeit, mini Hunyady Ferenc teljesíti azokat, úgy szebb jövő elé nézhetne a megcsonkított ország népe. Éhgyomorra naponta így ék egy pohár Kristály-viz el A Hollós Mátyás Társaságot drnken foglalkoztatja a küszöbön álló Szent István ov é.s összejövetelein tagjai Tószéröl figyelemreméltó javaslatok hangzottak el. Álljon itt tanulságul mindenekelőtt a kivetkező esel. Szeptember elején történt. Kiskunhalas város alapításának 500-ik évfordulóját ünnepelte él ugyanabban az időben tartották meg a kulaloiy sport ünnepeket is. Amidőn a kiskunhalasi iinne-* pély rendezősége idegenforgalmi kozüieleinkiiél aziránt érdeklődött, hány külföldire számíthat, ér-! lésére adták, hogy egyetlen idegen sem vesz reszt az ünepségen, a vonatok és autóbuszok hosszú sora mind a Balatonra fogja irányítani Magyar- ország vendégeit. Ha Kiskunhalas 3 nappal előbb, vagy 3 nappal később rendezte volna az évforduló ünnepségeit, akkor a sokszáz idegen le# rándulhatott volna, gazdagíthatta volna a városka vendéglátó iparát és alkalmasint nagy vásárt csapott volna a halasi csipkeház is. Egyike a legsürgősebb teendőinknek tehát az legyen, hogy állapítsuk meg, hogy az egyházi ün-« nepek mellett milyen világi események rendezése* 1 jöhet szóba, milyen keretben és milyen sorrendben. Törekedjünk a Szent István év vendégeinek mennél több avatási ünnepet nyújtani, hogy ne csak szürke hétköznapjainkat látbassk, hanem ünnepeinket is. A nemzeti élet lüktetésének magasztos pillanatai azok. amelyekben a társadalom valamilyen alkotást. vagy intézményt avat fel, ad át rendeltetésének. amidőn pl. valamilyen szobrot, vagy épületet bocsátunk a mostani nemzedék és az utókor | rendelkezésére. Az ünnepi órákhoz méltó szokott [ lenni a keret is. A kormányfőnek, a legmagasabb hatóságoknak, küldöttségeknek, a társadalom színe* javának megjelenése, diszmagvarban, népviseletben, zene, egyházi szertartás, gondos, művészi rendezés, mind arra vallanak, hogy a nemzet ünnepel. Aki ilyen avatási ünnepet végignéz, annak nemcsak érdekes, szemet-fület gyönyörködtető látványosságban van része, hanem egyszersmind tanúja a nemzeti élet lélekemelő pillanatának is. A jól sikerült avatási ünnep feledhetetlen élmény marad minden tanúja számára. Budapest nagy fejlődési hullámának idejét éljük, válogathatunk a szép alkotások alapkőletételében és felavatásában. Uj utak és terek megnyitását tervezik és rengeteg nagyszabású városrendezési kérdés indult el a megvalósítás útjára. Intézzük ezeknek az alkotásoknak felavatását olv- képen, hogy mennél több essék a Szent István évi. ünnepségek idejére. Tagársunk, Vajda János, a következő intézkedések szükségét hozta szóba. 1) A minisztériumok, a Főváros, a Közmunkatanács, egyéb vezető közületek és a vidéki városok is, nyomban jelentsék be a Szent István év bizottságának, melyek azok az 1938-ik esztendőre tervezett alkotások, amelyeknek felavatása az ünnepségek idejével eshetik egybe. (Különösen az 1938. májustól-szeptemberig terjedő időszak jöhet szóba. 2) Közöljék, hogy a tervezett felavatás, lelep- i lezés, vagy megnyitás «mikorra (lehetőleg un)ly napra) Van előirányozva. Hl lelve beosztható-e a jelied időszakba. Ha nagyobb alkotásról van szó, amelynek felavatás! időpontja bizonytalan, közöljék, van-e kilátás a befejezést úgy szabályozni, siótIölni. hogy az avulás a jelzett időszakba essék? 3) A S/ent István év bizottságában létesítendő „avatási ünnepek bizottsága" az érdemesebb kÖ*> alkotások felavatásának akadályoztatása esetén járjon közbe a nehézségek elhárítása végett. Ha szükséges, eszközöljön ki kölcsönt, hiszen a Szent István év a maga százezrekre tehető látogatójával nemzeti jövedelmünket az idegenforgalmi ipar számos csatornáján keresztül sokmillió pengővel fogja gyarapítani, tehát néhány hitelművelet az ünnepségek fényének emelése érdekeben anyagilag is indokolható. Ha a Nemzeti Stadion felépítésére ma még nem volna fedezel, esetleg található lenne olyan megoldás, melyben valamilyen tőkecsoport előlegezné a költségeket s fedezotké- pen lekötné a Stadionban az ünnepségek idején lejátszódó sportesemények jövedelmét is. 4) Az említeti bizottság állapítsa meg at elébe terjesztett avatási tervekből, hogy melyek azok. amelyeknek jelentősége eszmei tartalom és látványosság szempontjából vendégeink számára figyelmet érdemel. 6.) Az igy kiválasztott alkotások felavatási időpontját egyeztesse Össze az egyházi ünnepségek naptárával, hogy ne történjék időbeli összeütközés. Az egyéb világi események (pl. kiállítások, sport- mérkőzések, vásárok, stb.) sorrendének egyeztetése ugyanezen alkalommal végzendő. Ennek megtörténtével a bizottság értesítené kőzüleleinkrl, hogy a kiválasztott alkotások felavatása mely napon kívánatos. ö.) Tiszta képet nyervén arról, hogy mi készülhet el, mi nem, a Szent István év bizottsága már most készítse el az (aratási ünnepek napi árát, publikálja ezt és kérje fel illetékes közülctvinket, hogy az ünnepek részletes sorrendjét is dolgozzák ki. Kívánatos lenne, ha köziiteteink ac avatást minél szélesebb keretben tartanák meg. minél több külföldi rokon-testület meghíváséval F.zekenek az intézkedéseknek az lenne az előnyük, hogy elkerüljük az ünnepségeknek a bevezetésben említett összeütközését. Továbbá haszon, hogy emeljük a Szent István év fényét. Ezenkívül tüntetünk a nagy világ előtt életképességünkkel. Bemutatjuk, hogy mennyi alkotókészség lakozik abban a nemzetben, amelynek elnyomásában az egész világ közreműködött. Ez a leghatásosabb ^propagandaeszköz annak hirdetésére, hogy vezető- szerepre vagyunk hivatottak a népek családjában. Az építőipar élénkebb foglalkoztatása is értékes eredmény. Végül, ha a később esedékes építkezések befejezését a Szent István évre hozzuk előre, ezzel elérjük azt is, hogy amiként a millenáris évre számtalan intézmény, műemlék és alkotás emlékeztet, i Ugyanúgy figyelmezteti majd a következő nemzedékeket a Szent látván évben létrejött alkotások sorozata nemzeti életünk nagyságára, elevenségére, hagyományainknak és nemzetünk nagyjainak tiszteletére, emlékük ápoláséra. Éhgyomorra naponta igy ék egy pohár Kristály-viz el A Budai átmegv Pestre Találkozásom a budai Rip van Wlnkle-vel. — Háborús Igaz, való budai história anno 1914. Irta : Bevilaqua Borsódy Bála Alábbi csodálatos budai história szórul-szóra úgy esett meg. mint ez. iti alább következik. Budaibb Históriát ennél nem tudok és azt hiszem, nincsen is história, mely ennél budaibb lenne. 1914 októberében történt. A behívómat már megkaptam, életemet felfüggesztettem, hátralevő polgári heteimet kizárólagosan háborús szemlélődésekkel töltöttem, híreket lestem és hordtam, mindent megnéztem: a . tábori erődítéseket, lövészárkokat a Kakukhegyen, a Hűvösvölgyben, és a nagykovácsi határban. Pestbuda az oroszt várta, a városra a háborús rémület ült rá. Rémhír: ez olyan hír volt. mely igaz volt. Tudniillik ez nem volt benne az újságokban, mert, azokban semmi sem volt, csak a K. u. K. Pr'éssebnréan „Hírei", ezekből viszont egy árva szó sem volt igaz. „Rémhír": ez azt jelentette, hogy rémhírnek minősítették azt,,ami igaz volt .Beredorvos barátom — Mayer Károly, Médgyaszay Vilma férje — például éjszaka bekötözött fejjel jött meg Szerbiából, valahonnan Csacsak aló). (A Baross kávéházban elmondotta, hogy Potyorek altábornagy paralitikus. Ez igaz volt, de „Rémhír“ volt Meri igaz volt Ha nem lett volna igaz. akkor „harctéri jelentés" lett volna, amit viszont senki sem hitt volna el. Ez voll a rémhír helyzete, amikor az újságok megírták, hogy zsákmán volt orosz ágyukat állítottak fel az Országháza előtt Tisza István gróf állíttatta fel a néhány ütegnyi mozsarat tarackot és ágyút, hogy bizakodást keltsen a mindig erősebben terjedő bizalmatlansággal szemben. A „rémhír“-rel szemben Budáról átmentem Pestre, hogy megnézzem az orosz ágyukat. A Szilágyi Dezső-térről induló derék, vén propelleren kehem át a Dunán, a kedves „Hableány"-on„ Furcsa öregúr hódítót# meg. Borotvált bäjusztalun arcát dús, szürke pofu l szakáll díszítette, csodálatos, régimódi galléros „á la Mencsikov" köpönyege és pepita nadrágja volt. Megszólított ékes budai nyelven : „No, lieba* Hea, wohin gehn'sz balti" Megmondottam neki utazásom célját, mire az öregúr — lehetett vav nyolcvan esztendős — metsző gúnykacajt hallatott. „Én is oda megyek —1 mondotta — i' will mia anschán dize orosz ágyuk, ja! Ezek a verflpchta ujságskriblerck minden félét tun czamsrájbn : aztat írnak, muszkák vannak Pesten. Szg a rémhír. Die Batterien ham- scho‘ aufkstöltt fua te Országház, holnap már lőnek a budai Bástya. no ezt megnézek magamnak! Asztat a rémhírt! Derm ed ten hallgattam az öregúr szavait. Ez- az öregúr azt hitié, hogy az oroszok bennt, vannak Pesten és most majd Budát lövik... Szó a rémhír. Pesten minden Spitzbüberei lehetséges i—, mondotta. Az oroszok csakis arra a romlott, erkölcstelen Pestre jöhetnek be. Buda — az rendes polgári város, tehát minden rontás, nyavalya, veszedelem, baj. háború csakis Pestről jöhet Budára. Az orosz is csak Pestről lőheti Budát. • Kezdettem megérteni a csodálatos öregúr budai logikáját. A koronázás óta, 1867 óta nem volt a bűnös Pesten! A jelent nem látja és a múltban él. Húszéves... Milyen szép ez és milyen boldogság ez. 1849-ben az ostromot Budán élte végig. Igaz, hogy 1849 januárjában az a General Windisch-Graetz Budáról ment át Pestre, de a die Honvéderls, — cue waren brave Kerls, azok a derék fickók — Pest felől is. Hidegkút felől is, sőt Óbudáról is jöttek Budára és Görgey is Budáról lövette a Várat, de hát hol vannak azok a szép. régi. rendes, jó budai idők ! Megértettem az öregurat. Egy kicsit gyöngeelméjű volt, de éppen ez volt az érdekes. Egyszerűen az történt, hogy kiesett a tudatából minden, ami búszesztendős kora óta, 1849 óta történt vele és a világgal, ö látta Buda ostromát, minden részletre pontosan emlékezett. 1849-ben élt, noha 1914-et írtak. Akkor is bajok voltak az átkeléssel. Hentzi, der verfluchter General, felgyújtotta a hajó- tudat, a Lánchídon felszedetté a félig kész padlókat, Görgey csak a Csepel-szigetnél tudott honvédhidászaival hajóhidat veretni. Logikus, hogy az orosz sem tud átjönni Budára! Beül Pestre, az ágyúit felállítja a Dunaparton és onnan lövi Budát! Hallatlanul tetszett nekem az öregúr. Úgy éreztem, hogy Rip van Winkte-vel találkoztam. A fantáziával, az emlékkel, a múlttal, mely ime valósággá lett. Rip van Winkle elaludt 1849-ben'* és most felébredt. Aggkori gyengeelméjűség ? Mi közöm hozzá! Gyönyörű álba: ime, egy 1849 tavaszáról való húszéves budai ifjúval beszélek, aki írnok a helytartótanácsnálI Kinek adatott meg ez n csoda ? H. G. Wells „Időgép"-e engem vitt vissza a budai múltba. Az „Időgép" a propeller volt. Ott zakatolt a masinája. Költők és egyéb álmodok mind gyöngeelméjück: álmai kát valóságnak hiszik, papirosra kenik fel és a nyájas olvasó is valóságnak érzi azokat. Az álmok azért szépek, mert hazudnak. Az öregúr a pesti parton megfogta a kabátom gombját és titokzatosan ezi mondta : „Tudja, kedves uram, 1849 május 2-án az a Hentzi becsűkatta az összeg budai várkapu- kát. Én hallottam a dologról a Vörös Sün-nél - tudja, kedves uram. hol van, az Iskola- téren — de nem hittem a dolgot addig, míg magam nem láttam! Május 4-én kimentem n Bécsi kapuhoz. Hát csakugyan ott voltak a honvédtüzérek u Rózsadombon, meg a kis Svábhegyen, meg a Naphegyen, meg a Gellérthegyen! Akkor már elhittem -a dolgot. Most is megnézem! Ha látok oroszt, meg orosz agyút, to klaub* j schou dasz wia Kriug ham n! Ha nem akkor azok a nyaralás pesti iijságíró skriblérek már megint hazudnak! Azt hazudjak. Iiogv háború van! Én ismerek a munka! Láttam 49-ben! Engem nem lehet becsapni! <, Nos, egy félóra alatt megtettük az Arpád- Mtcu propellerállomásától u két percnyi utat uZ Országház elé. Az öregúr meglátta az ágyukat. Ott voltak... Első pillanatban meghökkent, de azután szigorúan összeráncolta n szemöldökét: „Hát maga. i* huh* sz* kszugtl I huh sz kszugtl Én megmondottam! Az ott orosz? Engem akarnak becsapni? Az ott magyar honvéd! lösz szán luuiu Honfétortelerie! Hol van itt muszka? iluhuha! Odament az egyik honvédtűzérhez, aki ott állotta az istrázsát, u muszka tarock mellett. FigyH«*inr«*itiálti') javallatot tcrjcftxtcli «lő <lr. Christian Rctuő is, u II. M. T. igacKnló válui/hu;« nyi tng u. Megemliletle, hogy társaságunknak, mint budai csiiblnvk i»l»ö sor buti arra kell törekednie, hogy Esztergom és Székesfehérvár mellett Hada is minél fényesebben kapcsolódjék bele az ünnep tégekbf. Kívánatos b mir. ha S/ent Islxáiiunl együtt u/ ArpádliA/al is ünnep« limk II\ s/t |rs« bb u lapon Buda szerepe is megnövök szik. Eléír«* kel lene lehal kel lem az Árpádháx/al kapea«»|&lot mii - riiüákek propagandáját, leltárin, vagy restaurálni I ellene, ho/znlérh€*lövé tenni, u nem/éli kegvebli helyek sorába U-iktatni e/eket az emlékeket, ainc vekben különösen Buda bővelkedik. Ilyen emlékek pl. Árpád óbudai sírja. Itt. Héla budavári i/r/ri, III, Itéla és felesége budavári síremléke, Szent Imre szobra, Kiterjesztendő lenne a megemléke/.és az összes árpád kori budai műemlékekre is (óbudai, margitszigeti romok, budavári főtemplom, helyőrségi templom, megfelelő k illám ozás és restaurálás után a helyőrségi templom nuciivcn torony marad - várnya stb.) A külföldön levő árpádba/i emlékek (Hagusa, továbbá Németországban Szent Erzsébet) propagan dája önként kínálkozó folytatása lehetne a hazai emlékek kultuszának. Ezáltal nemcsak történél • műnket ismerteijiik az irántunk egyre jobban érdeklődő Nyugattal, de ráeszméltetjük a világ közvéleményét arra is, hogy o magyar állam nem mesterséges csinál mán y, hanem ezredéves történelem tanúskodik népének állam fenntart ói hivatottsá- yárót. I EUdrandü munkát jutányos áron kétsM VALI GABOR Cl iá budai clnldblafúii4ix«itP [I Ik, I sítől a-u. 18. Talafon Mrá! M043 | A Budai JUfóanátus HSegyUt Uacáuooya A „Budai Ref. Nőegylet"-ben. miután évi munkáinkat befejeztük, minden erőnket a karácsonyfavásár rendezésére fordítottuk. December 6-án este műsoros teaestét rendeztünk, melyen, mint előadót — Hegedűs Lóránt őexcellenciáját volt szerencsénk hallgatni. A megjelent nagyszámú közönség áhítattal hallgatta a magas színvonalú előadást, unielyet zeneszámok és bibliamagyarázat követett. Csak esti 9 óra tájban oszlott szét a közönség. Közben megtekintette a karáesonvi vásárt is. A Lefolyt összeg előnyösen segítette elő a szegény- gondozást. Ez a jövedelem volt alapja a karácsonyi kiosztás élelem- és ruh»beszerzésének A teaestén a tagok egyenkint és együttesen rendkívül sokat fáradoztak önzetlenül. Ezután következett a karácsonyi kiosztáshoz az előkészület. Összesen 200 meghívott család részesült bőséges élelem- és ruhasegélyben. A kiosztást dec. 21-én d. u. V7 óráig tartottuk meg. Haypálné nagytiszieletú asszony a „Békesség Néklck" c. egyházi lapot osztotta ki a megjelentek között lelkiépülésként. A kurácsonyfaiinnepséget n templomban tartottuk meg, ahol 400 gyermek vallásos est keretében ízlésesen rendezett élclmiszcrzncskó- kat kapott. Ez volt utolsó funkciók 1956-ban. Isten segítségével remél jiik. hogy jó munkát végeztünk! özv. dr. Zimanyi Józsetné Vitéz úr — szólt hozza —, rnOszka maga vagy magyar?" „Muszkái ám az úrnak a keserves édes öregannya!" — feleHe kurtán a tüzér. Hamn khört? — kérdezte az öregúr diadalmasan. Igazat adtam neki. Szidtuk azt a nyavatás Pestet, meg azokat a semmirevaló Spitzpúbo- kat. azokat az njságsmirkászokat. Mentünk haza u mi jó, öreg. becsületes Budánkra! Fn- kcpnél hagytuk azt a romlott Pestet! Pest, feketére festi" ■*- mondtuk. Budaiak vagyunk, vagy mik ? I Beültünk a jő öreg Filá-ba, a Philadelphia kávéházba. Össze barátkoztunk. Értettem vala- rrfit a régi Budához, tehát úgy beszélgettünk az öregúrral, mintha 1849»ben .éltünk volna. Állottam a csodálatos játékot. Csak az volt a haj, hogy én a valóságban huszonhét éves voltam 1914-ben, ő meg húsz. Az álmaiban. £i mint komoly, ^neglett férfi, rendes, komoly 1849-béli budai dolgokról akartam beszélgetni. Politikáról,- a Metternichről, a fiatal Kaiser- ről, az új Lánchidat és azt a vacak, új Vaspályát akartam szidni és a régi, jó postakocsit és a hajóhidat akartam dicsérni. Akartam beszélni, Herr Bürgermeister Franz Oeffner- ről, aktuális budai közügyekről, így például a borról, melynek duplapintje — inillen idők. miilen idők! — immáron négy garasra mg fel —, de az a zöldfülű húszéves mindenféle léha. haszontalan asszonyt, dolgokról fecsegeti, mrm ez mér azoknak a haszontalan, ifjú helytartó- tanácsi írnokoknak szokásai Valami fehér sírim fii ről beszélt és a fiatul özvegy asszony nil. valami ablakon be- es ki mászásról, 'a kikapós, szép, gömbölyű sárga- rézkovácsmesterné asszonyság piros alsószoknyájáról. Neveket, pletykákat mondott el: komoly, meglett, huszonhétévé* emberekhez, rendes budai Bürgerekhez méltó dolgokról nem beszélt. Megróttam, mire selymén megfenyegetett tíz tijjával: „Nono! Majd, ha én is olyan öreg leszek, mint maga, kedves bátyám, akkorra majd én is meg fogok komolyodni!" Szép álom volt, játék u budai Rip vna Winkle -veL így volt.
