Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-25 / 47. szám
1937. november 25. Budai Napló 3 BUDA es csodája PEST A MAGYAR VILÁG KÁVÉHÁZ II., Margit-körut 40. Telefon: 151-888. SácU&zty muzsikát, Szalag énekel Elvész, széízüllik Óbuda polgársága 4 környékre 'vándorol az otthonából kiűzött őslakosság — a főváros elveszti leghívebb adófizetőit — Helyszíni szemle a haldokló városrészben BÚD fi! MÓNIK/! ■■■■■■ Photogén-világitás Budán Buda város vi’ágítási problémái máig- is sok gondot okoztak a város vezetőségének, még abban az időben is, amikor Pest városa már megállapodott a lögiszesä társulattal a 'világításra nézve. Pásztor Mihály kitűnő könyve szerint Buda csak 1862-ben tért át a gázvilágításra, addig pedig mindanféljévell próbálkozott, mént az a’ábbi jelentés is mutatja: ,,(A photogén-világílás Budán) az alagút bejáratánál és a vár egy részében egy időre próbakép használtatván s alkalmasnak bizonyulván be, most már kiterjesztik azt az egész városra s külvárosokra. Az ellátásra egy pesti nagykereskedőhöz ajánlkozott, kedvező feltételek mellett. A világítás természetesen jobb lesz és nem sokkal fog többe kerülni, mint az olajlámpák.“ Itt tehát arról van szó, hogy az olajlámpákat petróleum1 ámpákra cserélik ki. Erdélyben még ma is fotogénnek mondják a petróleumot, amely 1859-ben vonult Budára, de három év múlva helyet adott a gázvilágitásnak. Végleg azonban még sokáig nem tűnt el a , .photogén" Budáról, hiszen amíg le nem rombolták a Tabánt ; annak egész sor utcájában még néhány évvel ezelőtt, is .petróleumlámpák terjesztették a — sötétséget. Miért öröm a légihábora Boldog idők boldog emlékeképen hadd iktassunk ide egy hírt, amelyből kiderül, milyennek képze ték most 80 esztendeje a jövő légihábo- rüját. Hát nem egészen olyannak, ahogyan ezt most látjuk a borzalmas valóság fényénél, A 80 év előtti jeles tudósítás a következőket mondja: ,, (Uj találmány). Egy königsbergi orvos állítja, hogy ő olly légkészületet talált föl, melly egyes embert, mint léggolyót a levegőbe szállít. Mondja, hogy négy hélí alatt egy egész ezredet képes illy készülékkel ellátni s a légbe emelkedésre képessé tenni, mikor azután az ellenségnek roppan 1 károkat tehetne. E titkát azonban csak 40.000 tallérért szándékozik felfedezni. Bizony, bizony, megérjük még, hogy a hadseregek a levegőben s nem a földön fognak hadakozni — jobb is lesz úgy, legalább nem tiporják el a vetéseket.“ Valami nagy ÜantfLziával bem volt megáldva a múlt idők jeles újdondása. örült a légi háborúnak. mert megkíméli a vetéseket! Ó Sangháj! Ó Spanyo'ország! . . És: Ó légi gyakorlatok. rettegések, borzalmak!.. Gül baba sírja Az alábbi tudósítást nemrégiben mi is közöltük, nem is egyszer. Úgy látszik, nemzedékről nemzedékre öröklődik. Amiről szó esik benne az azonban megvalósulni sohasem fog. Az alább közö t szöveg 1859-ből való és a Pesti Napló közölte, de Írhatná a Budai Napló is 1937-ben: ,,(A régi török mecsetet Budán), mint hírlik, buzgó müzülmánok adakozási segélyével ki fogják újítani s ki csinosítani. Közelebb már három török dervis zarándokolt Palesztinából Gül-babának ezen mecset alant levő szent sírjához.“ Vájjon nem kellene-e a régi nótát imigyen átalakítani. Várhatsz Gül-babám. elvárhatsz?... A ravasz budai atya A budai háziurakról nemrégiben közöltünk már egy kis jellemző történetet, az alábbi eset is egy budai Hausherr esetéről szói: ,,(A photograph-arckép, mint áruló.) Egy budai háztulajdonos, kinek fia Bécs- • ben tanult, meghallotta, hogy ez kicsapongó életet él, értékes gyűrűit, óráját, aranyláncát, aranymelliűjét eladogatja. Hogy tehát e hír alaposságáról meggyőződjék, az írta fiának, hogy fényrajzolt arcképét mielőbb küldje meg neki. A fia, mitsein gyanítván, atyja kívánságát sietett teljesíteni. Midőn az arckép megér kezet!, szomorúan tapasztalta a gondos atya, hogy a hír nem hazudott, mert az arcképen a fia ékszerei nem voltak láthatóit“ Tanulság: atyák, ne legyetek kíváncsiak diaicflatok ékszereire, mert könnyen megeshetik 1937i-ben is hasonló szomorúság. Óriás abroszként bontja be a terein hosszú asztalát egy új térkép: Óbuda térképe, amely az új városrendezési terv alapján készült. Hosszan* érdeklődéssel szegeződik rá a szem. Végre! Eltűntek a szűk, kacskaringé«, kisviskójú utcák: a hegyvonal és a Dunapart közé ékelődött ezeréves várost hatalmas sugárutak szelik át, amelyek mintha pihenőt tartnának a tágas tereken, parkokon, amelyeket bőkezűen szór szét a tervezői gondosság. Annyi gyülésezés, kilincselés, memoram- dumszerkesztés után megszületett végre a város- rendezési terv, amely megad minden fejlődési lehetőséget arra, hogy Óbuda méltó része legyen egy nagy világvárosnak. Ha feltámadnának egykori királyi lakói, gyönyörűséggel telnék meg lelkűk: az új Óbuda méltóvá nőtt a régihez, királyi itt minden: a sugárutak, a levegős parkok, a szabályosan egymás mellett sorakozó paloták, a kilátás ... Sajnos mindez azonban még mindig csak álom. Az új városrendezési tervezet még mindig nem jogerős. Valahol, egy íróasztal titkos fiókjában hever még az a bélyegző, amelyet rá kell majd ütni az aktákra, hogy végire az egész vonalon megindulhasscpi a rendezés és ezzel kapcsolatban az építkezés. Az idő azonban türelmetlen, és ha a végleges terv ma még nem is hajtható végre, megvan az igyekezet arra, hogy legalább egyes részletek már most megoldáshoz jussanak. Uigy látszik mintha az lenre a cél, hogy a döntő tényezőket befejezett tények elé állítsák. Így, már megkezdték a Pacsirtamező utca I kiszélesítésének és meghosszabbításának nagyiszabású munkálatait. A Pacsirtamező utca sugárútként fogja átszelni egész Óbudát. Uj útvonala az evangélikus templom mellett a Selmeci- és Perec utca között kissé megtörik, hogy aztán a Flórián téren át egyenes irányban bekapcsolódjék a Szentendrei útba, közvetlen kapcsolatot teremtve egészen Vise gr ódig, sőt azon túl is. Az új útvonalba beleesik a Flórián-tér, Majláth- és Miklós- utca egy része is. Mintegy harminc házat kell lebontani, hogy szabaddá tegyék az utat. A főváros megindította a kisajátítási eljárást, megszerezte a hézakat, a benne lévő üzlethelyiségek és lakások bérlőinek sorra felmondott november ’ 1 -éré. Aliig három-négy régi lakó maradt még meg a helyén, akik sehogyan sem tudnak beletörődni abba, hogy a városrendezés miatt télvízf idején földönfutókká váljanak. A környék lakói élesen kifakadnak amiatt, hogy a városrendezésre való hivatkozással egész házsorokat bontanak le, anélkül, hogy nyomban a lebontás után megindulna az építkezés. A lakók jelentékeny részét száműzik Óbudáról,új lakók nem jöhetnek, mert nem áll lakás rendelkezésükre. A kereskedők, az iparosok elvesztik vevő'két, megrendelőiket, nem tudnak eleget tenni pogári kötelezettségeiknek, nem tudják megfizetni a közterheket, az adót, aminek végeredményébetf maga a város is nagy kárát vallja. Bármilyen tapintatosan, tárgyilagosan igyekeznek is az illetékes hatóságok a kisegzisztenci- áknak súlyos műtétet jelentő kisajátításokat lebonyolítani, ezeknek az egzisztenciáknak legtöbbje elvérzik, tönkremegy. Azt Hangoztatják Óbudán, hogy , ha már komolyan hozzálátnak a város rendezéséhez, necsak romboljanak, hanem nyomban utána építsenek is. — A Lajos-utcán a zsidótemplom és a Kulcsár utca között — mondják — már kora tavasz- szal lebontották a házakat, mert itt fog átvezetni az új óbudai híd tengelyében az új széles, hatalmas út. Azóta elmúlt már több mint tiz hónap, itt a tél és még nyoma sincs annak, hogy ezen a simára hcretvált területen építkezésre is gondolnának. Ezeknek a kis házaknak a kereskedőit, iparosait, lakosait, munkásait szétszórták a szélrózsa minden irányában: igen sokan környékbeli községbe költözködtek, akik többé soha nem térnek vissza ősi hazájukba, Óbudára. A főváros elvesztette ezeket a szorgalmas, derék Salakokat, becsületes adófizetőket. Ez nem vezethet jóra. A Budai Napló munkatársa sorra járta azoknak a halálra ítélt házaknak a lakóit, akik piég itt maradtak, a reménykedés és kétségbeesés örvényében hánykolódva. ARI házbért fizet a saját házában Beszélgetünk velük: mondják el panaszaikat. Kempf Mihály, angol úri szabó a Flórián tér 7. számú háznak — volt a tulajdonosa. A következőkben mondja el kálváriáját: — Két éve vagyok itt. A Vörösvári utcáról költözködtem át, ahol 29 esztendeig volt műhelyem. Verejtékes _ munkával rakosgattam össze a pénzt, hogy ezt a kis házat megvehessem. Mielőtt megvettem volna, illetékes helyen is érdeklődtem, lehet-e itt építkezni, nem lesz-e baj, nem húzza-e át valami városrendezés-féle a számításaimat. Mindenütt megnyugtattak. Így történt, hogy a régi rozoga, korhadt viskót nagy költséggel átalakíttattam, rendbehozattam. Öt üzlethelyiség került ki belőle, amiket mind kiadtam és most, uram, mehetünk valamennyien. A házat kisajátították, ma már nem én vagyok a háziúr, hanem a székesfőváros. — Igen különös helyzet állott elő, folytatja izgatottan Kempf Mihály. A kisajátítási Összegből még egy fillért sem láttam eddig és nekem a saját házamban most lakbért kell fizetnem. De miből? Próbáltam helyiség után nézni, de vagy rossz volt, vagy drága. Nem is merek itt a környéken helyiséget bérelni, mert ki tudja, nem ér-e utói itt is á kisajátítás végzete?! ' És mikor kell elhagyni a házat? kérdezzük. — Minden pillanatban várom a. végrehajtót. (Mutatja is a bírói végzést.) A főváros vezetősége számolt azzal, hogy nehezen fogunk megmozdulni és ezért a felmondással csaknem egyidejűleg indította meg a kilakoltatási eljárást is. Én azonban védekezem, ameddig csak lehetséges. Ha teli, a parlament elé viszem a dolgot... Kempf Mihály itt elhallgat, kihúzza az asztal- fiókját és igazán váratlan meglepetéssel szolgál: kiemel a fiókjából egy vastag törvénykönyvet. — Tetszik látni? Szabó 'létemre kénytelen vagyok jogtudománnyal is foglalkozni. Megszereztem az 1881. XLI. törvénycikket, amely a kisajátításról szól. Megszereztem — és már megmutatja is Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géza iparügyi miniszter együttes törvényjavaslatát a városrendezésről és építkezésről. Ezeket én alaposan áttanulmányoztam és megállapítottam, hogy ami itt történik, az nem mindenben stimmel a törvénnyel. Régi adófizetője vagyok a fővárosnak, lehetetlen, hogy ne tudjak a magam igazának érvényt szerezni. Nekem ügyvéd sem kell, az én védőm, az én jogom itt van: és ezzel ráüt a vastag törvénykönyvre. Ugyancsak a Flórián tér 7. számú házban várja sorsát Magyar László festékkereskedő. ,Mi maradunk az utolsó pillanalig1 — Mi az elődeinket szidjuk, kezdi, bennünket pedig majd az utódok szidnak a városrendezés miatt. Nem sírok én, uram, beletörődtem a változhatatlanba: teljesen tönkremegyek. A Kórház utcából jöttem ide, abban a reményben, hogy itt megmaradhatok. Szerény vigasztalás, hogy a Kórház utcát is lebontják. Állandó egzisztenciára törekedtem és lettem többedmagammal vándor- kereskedő. De mit is keresnék itt? Hiszen a vevőim is elszéledték, valamennyien. Egyelőre nem tehetünk mást, megpróbálunk szívósak lenni, felmondtak, megindult ellenünk a kilakoltatási eljárás, de mi maradunk az utolsó pillanatig, amig megjelenik a végrehajtó, hogy kitegyen bennünket...- Raab Józsefnek a Miklós utca 22. szám alatt van vendéglője. Ez az utolsó ház, amelynek már csupán az udvara és kertje esik bele az új szabályozási vonalba. Ezért esik áldozatul maga a ház is. Az üzlet 40 esztendős, 7 év óta a fiatal Raab József vezeti, mióta megnősült. Vannak olyan vendégei, akik 40 esztendő óta lát ogat fák a vendéglőjét. Csupa meghitt, régi törzsvendég és most itt kell hagyni őket. i|KjL — Pestre menjünk? — kérdi a fiatalasszön^T A kisajátítási árból nem tudunk megfelelő helyiséget szerezni, de ha szerzünk is, lesz-e kitartásunk, amig az üzlet megindul? De egyébként se tudunk megmozdulni, mert a kisajátítás összegét még mindig nem kaptuk meg, Egy öreg úr, régi vendég, hallgatja beszélgetésünket. Nem szól, de a meghatottság az arcán visszatükrözi a fájó érzést, amely lelkében honol. A beszélgetésekből azt a tanulságot lehet leszűrni, hogy a városrendezésnél az illetékes tényezők ne kívánjanak a kelleténél nagyobb áldozatot azoktól, akiket végzetük a rendezés útjába sodort. A kisajátításnak úgy kell történnie, hogy a kártalanítás teljes legyen és tegye lehetővé, hogy az üzleteiktől és lakásaiktól megfosztott áldozatai a városrendezésnek új elhelyezést, új otthont találjanak. Speciális - ___ har isnya szaküzlet ÁTRIUM Finom kötöttáruk, női fehérneműék, keztyük. É)(i.TÍ&Ik'y(tl}á.3Z Belvárosi nívó. Olcsó árain. II., Piarglí-körul 65. A legjobb magyar művészeket is bele kell vonni a Várhegy Duna felőli lejtőjének rendezésébe Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi értéke a dunai panoráma. Az idegenek megbü- völve szemlélik azt a városképet, amely a pesti dunapartról tárul eléjük, áld egyszer látta, annak örökre feledhetetlen emléke marad az a csodálatos kép, amely eléje tárul. A Várhegy keleti lejtője ál! ennek a képnek a középpontjában. Sok minden rontja ott a kilátást és az összhangot; a városrendezők eddig nem törődtek azzal, hogy minél szebbé, tökéletesebbé tegyék a budai o'dal panorámáját, hatásosabbá a képet, amely a pesti korzó felől gyönyörködteti a szemlélőt. Külföldön az olyan hegyoldalt, mint amilyen a Várhegy keleti lejtője, legelsörendü művészek gondjaira bízzák, gondosan kitervezik; hogyan alakítsák ki a hegyoldal képét, hiszen ez a pont Budapest legfőbb szépségeinek kirakata, itt ke'lene kulminálnia mindannak az Ízlésnek, művészi értéknek, amellyel oly dúsan van megáldva a magyar teremtő tehetség. Mindez- ideig azonban semmi Uyesmi nem történt, boldogboldogtalan úgy építkezett ezen az isteni hegyen, ahogy akart és egészen véletlen csupán, hogy az emberek munkája nem tudta teljesen tönkretenni mindazt a természeti szépséget, ami Budapest egyik legfőbb vonzóereje. Most, úgy látszik, mégis történik valami ebben az irányban is. Rendezik a Várhegy ke'eti lejtőjét. Ez a lejtő, amely a Halászbástya alatt húzódik le a Dunáig, eddig nagyon el volt hanyagolva, most végre elkészült a hegyoldal végleges szabályozási terve, ame'y gyökeres rendet teremt az építkezések körül. A tervezet szerint, amely ezen a héten kerül az illetékes szakbizottság elé, a Várhegy lejtőjén lévő szüle utcák nagyrészét kiszélesítik, így sor kerül a Vám, Pala, Apor, Szőnyeg és Szalag-utcák, továbbá a Hunyady János-út felső szakaszának kiszélesítésére. A szabályozás mintegy 400 telket érint. A legtöbb utcában kötelezővé teszik az, időkertek létesítését. Kötelezni fogják az épittetőket az egyforma pár- Itánymagasságra. A Fő-utcában és a Dunaparton ötemeletes, a mellékutcákban két-háromemeletes építkezéseket írnak elő. A hegyi' lejtő középpontjában, a Halászbástyából lefelé, a Corvin-téren át egé- I szén a Dunapartig szé’es parksávot létesítenek, \ amely több ingatlan kisajátítását teszi azüksé- i gessé. Ez persze még nem ^elég. Bele kell vonni ebbe a rendezési munkába a magyar művészek legjavát, mert nem közönséges mérnöki munkáról van itt szó; hanem a legnemesebb értelemben vett művészi feladatról is, melynek szép — monhatnánk — minjél frappánsabb megoldása Budapest idegenforgalmi hírnevének is legfőbb éi’deke. Ha most nem úgy oldják meg ezt a problémát, ahogyan kellene, később már nem lehet majd jóvátenni ezt a mulasztást. REGENT Cafe-Restaurant li Keleti Károly-u. 1 Igazgató: BOCK--------Tel efon i 153 326 Esténklnt 4 öngős Gyuri és Losonczy Pál együttese VOGL és VILLÁNYI TÁNCISKOLÁJA II. Medve-utca 6. Telefon: 152-346. Autógarázs a Batthyányién csarnokban A Batthyány-téri vásárcsarnok sorsa, mint azt a Budai Napló már többször megírta, régóta foglalkoztatja az illetékes tényezőket. A csarnok teljesen elnéptelenedett és nemcsak a vevők. hanem az árúsok is elhagyták. A több, mint 800 árúsító helyre berendezett épületben mindössze 36 árús viaskodik még a napi megélhetésért. A hata’mas épület nagyrésze le is van zárva, úgy hogy a főváros jdentős összeget fizet rá a csarnok fenntartására és gondozására. Több terv merült fel, hogyan lehetne a csarnok épületét hasznosítani. MáxSmár úgy volt, hogy lebontják, az anyagot értékesítik, a te’ket eladják, de mert mindössze csak 150.000 pengőt lehetett volna így kihozni, megkegyelmeztek az épületnek. tJíosH, <úgy (látszik, olyan terv jutott előtérbe, amely végű' megoldja ezt a régóta vajúdó kérdést. A KMAC tett bérleti ajánlatot a fővárosnak. Az ajánlat szerint a vásárcsarnokban autógarázst, autójavító műhelyt és service állomást |!ékesítene!. Vállalja a 200.000 pengős átalakítási költséget és hajlandó évi 12.000 pengő béri) fizetni 25 éven át. 25 év múlva a garázs a főváros tulajdonába menne át. AZ eddigi .árusok kü'ön zárt területen a Béllet tartama alatt azonban .továbbra is ottmaradnának és megmaradnának a csarnokban levő üzlethelyiségek is. 40 elárusítóhelyei fenntartanak a piac részére.
