Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-28 / 4. szám

35. évfolyam Budapest, 1937. január 28 4. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA ^SZERKESZTIK LIPPAY GYULA DR. és OLTY ANTAL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: l, KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Játszani fognak nyáron a Budai Színkörben UJ előterjesztés készül a főváros közművelődési ügyosztályában kik pályáznak a Színkörre — Amíg az uj Tabán terve el nem készül, nem lebet felépíteni az állandó budai színházat A budai színkör sorsa, amellyel annak­idején, amikor a főváros közművelődési bizottsága azt lebontandónak Ítélte, any- nyit foglalkozott a közvélemény, uj for­dulathoz ért- Szendy polgármester ugyan még nem változtatott azon az álláspon­ton, hogy a színkör nem alkalmas a ben­ne való játszásra, mindamellett már most is bizonyosra vehető, hogy az idén nyá­ron játszani fognak a budai színkörben. Amióta a bizottság színjátszásra al­kalmatlannak /nyilvánította a színkört, de — óvatosan — egyelőre még se ren­delte el annak lebontását, számos ajánlat érkezett a színház 'bérletére. Ismereted, hogy az Országos Szinészegyesület még a kormánynál is eljárt a színkör érdeké­ben, hangoztatva, hogy a vergődő ma­gyar vidéki színészetnek szüksége és jo­ga van a budai nyári állomásra, újabban pedig az történt, hogy a két legnagyobb vidéki város, Szeged és Debrecen városok polgármestere is Szendy polgármesterhez fordult, kérve, hogy engedje át a budai színkört városuk színtársulatának. Hi­vatkoztak a polgármesterek azokra a nagy áldozatokra, amelyekkel városaik a maguk színházát támogatják és kér­ték Szendy polgármester utján a fővárost, vegye le ezt a nagy gondot róluk lega­lább a nyári hónapokra, amikor a vidé­ki színházak teljesen üresek és még a városi támogatás segítségével sem képe­sek magukat fenntartani. Hivatkoztak arra, hogy a múltban, a boldog béke ide­jén a budai színkör mindig valamely nagy vidéki város színtársulatának nyá­ri állomása volt és azokra a nagy érde­mekre, amelyeket a vidéki színészet szerzett a magyar .színészet fejlesztése- körül, amikor a fővárosi színházak nagy művészei úgyszólván egyedül a Budán játszó vidéki társulatok tagjaiból kerül­tek ki, Makó Lajos, Krecsányi Ignác és más direktorok működése idején­De nemcsak Szeged, Debrecen és másl vidéki városok jelentettek be igényt a budai színkörre, hanem számos pesti, színigazgató is. Legelsősorban Föld Aurél, a Városi Színház jelenlegi igazga­tója, aki arra hivatkozik, bogy a fővá­rossal már jogviszonyban áll, kötelezet- ségeit pontosan teljesiti és mint a fővá­ros pesti színházának igazgatója, joggal számit arra, hogy — miként az Sebes­tyén Géza igazgatása alatt is történt —. a főváros két színháza egy kézben lesz.( Ajánlatot tett a fővárosnak Erdélyi Mi­hály színigazgató is, aki nagy összeget* fizet rá a másik budai színház, a Kis- faludy-szinház fenntartására s igy szin­tén igényt tart a színkörre. Jelentkezett továbbá a Magyar Színházat bérlő tár­saság is, ajánlatot téve a színkör bérle­tére. A számos ajánlattevő erős ostromot in­tézett és intéz a főváros ellen. Ajánlata­ik különbözőek. Vannak olyanok köztük, akik csupán egy évre kérik a színházat, kötelezettséget vállalva, hogy kisebb-na- gyo'bb átalakítások segítségével meg­szüntetik azokat a tűzveszélyességi oko­kat, amelyek miatt a főváros . halálra Ítélte} a .színkört. Szubvenciót egyetlen ajánlattevő sem kér. Ellenkezőleg: vala­mennyien befektetéseket Ígérnek, ame-. yek fejében csak a bérletet kérik­Azok az ajánlattevők, akik hosszabb időre kérik a budai színházat, hajlandók az egész épületet is átépíteni, ha megfele­lő időtartamú hosszabb szerződést köt­ne velük a 1 óváros, ötven-hatvanezer pengő költséggel megszüntetnék mind­azokat' az okokat, amelyek miatt a fővá­ros le akarja bontatni a színkör épüle­tét és kényelmessé, a modem idők szín­padtechnikai követelményeire alkalmas­sá akarják azt tenni. Ismeretes a fővárosi szakbizottságnak az a megállapítása, amelyet Szendy pol­gármester is magáévá tett, hogy t.i- az uj, állandó budai színházat a Horváth- kert mögött, az uj Tabántól északra kell felépíteni. Az ajánlattevők megegyez­nek abban, hogy ez a hely nem megfelelő. Nem felel meg közlekedési szempontból, mert nem középponti fekvésű és csak vil­it, moson közelíthető meg, de — ezzel ér­velnek a direktorok — egyelőre fel sem lehetne ott építeni a színházat, mert hi­szen, az uj Tabán tervei még el sem ké­szültek, sőt a közeljövőben nincs is prog­ramon az uj Tabán felépítése. Könnyen megeshetnék tehát, hogy valamelyik vál­lalkozó felépiti 500-600 ezer pengő költ- jséggel az állandó színházat és aztán jön a nagy rendezési terv, amelybe az nem illik bele, mire le kellene bontani. Egy­behangzó vélemény ugyanis, hogy 150- 200 ezer pengőből, mint ahogy az a szak- bizottságban elhangzott, nem lehet fel­építeni Budához méltó színházat, ehez Hétfőn tartotta igazgató-választmányi ülését dr. H e n n y e y Vilmos elnöklete alatt a Hol­lós Mátyás Társaság, amelyen a folyó ügyeken kívül több olyan ügyet is megtárgyaltak, me­lyek Buda közönségét méltán érdeklik. Szilágyi Károly ügyvezető-főtitkár ja­vaslatához képest elhatározták az irodalmi-, történelmi-, képzőművészeti-, színügyi-, gyógy­forrás-. és fürdőügyi-, társadalmi- és gazda­sági bizottságok megalakulását. Ezek közül az irodalmi osztály fogja munkálni a sajtó- és könyvtárügyeket, míg a történelmi osztály kü­lönösen a budai oldal oknyomozó történelmi felderítését és maradandó megjelölését ismeri feladatául. A színházi bizottság, a Buda kö­zönségének kulturális igényeit annyira érintő állandó színház ügyével, a gyógyforrás és für­dőügyi osztály' a „fürdőváros" Ígéretének tettre váltásával s végül a társadalmi osztálv mind­ezen munkálkodásoknak népszerűsítésével .és -a vigalmi ügyeken kívül Buda szociális Ahoz a hatalmas megmozduláshoz, amely Óbu­da jövő fejlődése érdekében indult meg a III. ke­rületi városrendezési és stadionbizottság megalakí­tása révén, csatlakozott Csillaghegy társadalma is. Január 21-én a Csillaghegyi Kereskedő és Iparos Körben két előadás is hangzott el a III. kerület legfontosabb kérdéseiről. Az egyiket Ilózsa Aladár taVtotta a III. kerület közlekedési, a másikat pe­dig Pólya Antal dr. a stadion ügyében igen nagy közönség előtt, amely teljesen megtöltötte a Kör nagytermét. A két előadáshoz többen szólták hozzá a csil­laghegyi kereskedők és iparosok részéről. Kijelen­tették, hogy szívvel lélekkel csatlakoznak Óbuda legkevesebb félmillió pengőre van szük­ség. A különböző ajánlatok Némethy ta­nácsnok előtt fekszenek, aki most dol­gozik az előterjesztésen. Mint látható, az érdekelt színházi körök nem vették túlsá­gosan komolyan a főváros határozatát és bíznak abban, hogy határozat nem végleges. Nem is lehet az. Érezte ezt maga a szakbizottság is, amikor kimondta, hogy a színkör játékra alkalmatlan, nem en­gedi meg, hogy ott újból játsszanak, de ugyanakkor sietve kimondta azt is, hogy „egyelőre“ még nem bontatja le­Amint Némethy tanácsnok elkészül előterjesztésével és azt a polgármester magáévá teszi, újból összeül a szakbizott­ság. Uj határozatra van szükség és már­is bizonyos ézskuián, hogy nyáron ját­szani fognak a Budai Színkörben. A nehéz kérdés itt már csak az lesz, hogy kinek a társulata fog a nyáron Budán játszani és hogy csupán egy év­re adja-e oda a főváros a színházat, vagy belemegy-e abba, hogy több évre is bér­beadja valamelyik pályázónak, aki ez- esetben a színkört át is építené. Min­denesetre most már sürgőssé vált a dön­tés, mert bárki kapja is meg a bérletet, olyan átalakításokat kell elvégeznie, melyekhez kora tavasszal hozzá kell lát­nia, ha 1937 nyarán játszani akar a színkör épületében. feladataival is foglalkozik. Dr. Pávai Vájná Ferenc, dr. Chris- t i á n Rezső, Istók János. 1st ó k László, Magyar József és if j. Sebő Károly hozzá­szólása után elhatározták, hogvg a társaság irodalmi estéit is elsősorban ezeknek a fent- vázolt céloknak a szolgálatába állítják, éspe­dig figyelemmel arra a két különösen idősze­rű feladatkörre, amelybe a Tabán lebontásá­val a fürdőváros kialakítása, továbbá a budai nyári színkör elhatározott megszüntetésével a budai állandó színház megépítésének ügve ju­tott. Ebből az üléséből teszi örömmel közzé a társaság, hogy a február 8-iki irodalmi esté­lyen, amelyet a. Szent Gellért gyógyfürdő kü­lön termében tartanak meg, a társaság védnö­ke. vitéz dr. József Ferenc kir. herceg, saját verseiből fog felolvasni. Ennek az estély­nek részletes műsorát lapunk legközelebbi számában közöljük. nagy megmozdulásához és annak a kívánságuknak adlak kifejezést, hogy a városrendezési nagybizótt- sgg keretében alakított szakbizottságokban egye­sületeik kiküldötte által ők is képviseletet nyer­jenek és ez által olyan kapcsolat létesüljön, hogy az együttes működés révén az Óbuda fejlesztése érdekében kitűzött célok biztosabban megvalósít­hatók legyenek. Igen sok panasz hangzott el a Hév ellen. A szentendrei vonalon halaszthatatlanul szükséges a sűrűbb és megfelelőbb vonat járás, továbbá a mai nál méltányosabb tarifapolitika, mert ennek a vi­déknek hátramarad ott ságát főként a közlekedési mizériákban kell keresnünk. A „Hollós Mátyás ** Buda múltjáért és jelenéért Csillaghegy társadalma Óbuda fejliídéséért Meg kell nyitni a kocsiközlekedés számára az újpesti vasúti hidat Csak zcfjf&zet... így oa.ii ez az életben mindig. Ami az egyiknek orom, a másiknak szomorúság, henéz volna a mérleget megvonni, hogy a bőséges hóesés után az. öroendezök serpenyője billenik-e lejjebb, mint a bosz- szankodóké ? K sorok szerény írója — fájdalom az utóbbiak közé tartozik — de a saját hi­bájából. Miért vágyott jó levegőre és nuért lakik a Rózsadombon? Mert hát az öroendezök a társadalmi tagozódás két végéről kerülnek ki. Fent- rőt: a boldogok, akiknek idejük és erejük van a téli sport örömeinek áldozni. Lent­ről azok, akiknek kenyeret jelent a hó­hullás. De ezeknek az öröme nem zavar­talan. A hólapátolókét megzavarja a gond', lé$z-e holnap is hó ? (bár Budán lesz — itt még a múlt hetiből is Dan.) A síelőkét megzavarja — a sokat panaszolt budai közlekedés. Az a közlekedés, mely örömtől nem enyhített bosszankodást je­lent Buda legtöbb részén, de főképen a Rózsadombon. Ennék a bosszúságnak csak skálái vannak. Nyáron, rekkenő melegben a várakozás a ritkán közleke­dő körúti járművekre, őszi sárban, eső- b.ey ,a járhatatlan utak és most téli för­getegben elérünk a magas ,,C1i‘-hez- Sí­kos, hófedte utak, még ritkábban és még lassabban érkező autóbuszok miatt jaj- dúlnak fel a szelidebbek és káromkodnak a kolerikusok. Mi egyiknek sem adunk hangot- Csak nagyon csendesen és félve kérjük a köz­lekedési ügyek intézőit, — csak egyszer egyetlenegyszer álljanak velünk sorba egy ilyen fehér januáriusi napon az au­tóbusz- és villamosmegállóknál. Csak egyszer — egyik jármű indulásától a másik érkezéséig. Azután üljenek visz- sza nyugodtan autójukba. Szentül hisz- szűk: egyetlen ilyen próba is elég lesi ahhoz. hogy megkönyörüljenek rajtunk Adni Megdöbbentő a polgármester panasza amelyben az uj koldusellátási rendbeli mutatkozó zökkenőkről szól és a társa­dalom kötelességteljesitésében szomorú elégtelenséget lát. Buda e téren különleges helyzetben van. Kerületeiben ■— egy kivétellel — • •több segély folyik be, mint amennyibe í kerületek szegényeinek ellátása kerül Nem sajnálják, akik a segélyt adják, fil­léreiket, ha azok más városrészek nyo­morgóihoz jutnak is el. Szólni kell azonban a III. kerületről Itt már van szegény. Sokkal, de sokkal több, mint szabad lenne, hogy ' le­gyen — de a kerületben befolyó adako­zások összege fájdalmasan kevesebb mint amennyit e kerületben várni lehe­tett. Félreértés ne essék. Nem a kerület pol­gárainak áldozatkészségét keveseljük. A kisember és a középpolgári réteg mindig arányosan többet ad, mint a tőke hatal­masai Óbudán nagy ipartelepek sora­koznak egymás mellé. Régiek és újak, amelyek nemcsak a korlátlan terjeszke- desi es olcsó építési lehetőségek miatt te­lepedtek oda. Odavonzotta ezeket éppen a kerület népének szegénysége — a bő­séges munkastoborzás lehetősége. így is van ez jól, hisz minden szegénynek a " mgigazabb es legvágyottabb segítség — a munkaalkalom­t Ám mégsem szabadna a nagy ipurte- lépek urainak elfeledni, hogy azokkal szemben is vannak kötelességeik —' sőt fokozott kötelességeik — akiknek mun­kát adni nem tudnak.

Next

/
Thumbnails
Contents