Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-16 / 37. szám

VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

ALAPÍTOTTA: VI R A ÁG BÉLA SZERKESZTI:

LIPPAY GYULA dr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS ;KIADÓH1VATAL:

L KRISZTIN A*KÖRUT 113/b. T.: 150*296 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

Az, uf Uid is Buda

Felavatták az új hidat és ezzel Pestnek egy eddig elhanyagolt része közelebb jutott Buda. legelhanyagoltabb részéhez. Nem panaszképen mondjuk ezt, ellenkezőleg: a Horthy Miklós híd, a magyar alkotó tehetségnek ez az új remeke csodát fog művelni és hihetetlenül rövid időn belül jóváteszi a múlt hibáit. Megindul az élet a híd két végén és olyan fejlődés veszi kendéiét, amely a legvérmesebb reménységeket is túlszárnyalja.

Es itt elsősorban Buda déli részére gondolunk, az Alsóvárosra. Ezernyi a panasza ennek a városrésznek, amely eddig nem tudott hozzájutni a maga igazához: nem akarták elismerni a többivel egyenjogú kerületnek. Az új híd ellenállhatatlan erővel viszi be a városi élet közepébe Buda déli végét, megadja neki mindazt, amit eddig megtagadtak tőle.

De ez még nem jelenti, hogy abba lehet hagyni a harcot és a továbbiakat rá kell bízni a hídra. Nem! Harcolni, verekedni kell tovább is, de a győzelem nem kétséges, amióta a gyönyörű új alkotás szövetségestársa lett Buda-Alsó- város derék bajvívóinak.

I

tnMfyóiáea

Nem hisszük, hogy akadna aktívabb, szorgalmasabb és munkabíróbb férfia 'a fővárosnak, mint Szendy Károly polgármester, akit a múlt napokban ünnepelt a városháza abból az alkalomból. hogy születése napját ülte. Nem volt az ünneplés formája fényes és hangos: a polgármester nem ér rá önmagát ünnepeltetni, nem teszi le a munkaszerszámokat akár egyetlen napra se.

Nem mulhatik el azonban ez a nap a nélkül, hogy Buda ne forduljon hálájának és szereteté- nek minden melegével Szendy Károly budai lakása felé, akinek polgármesteri működése egybeesik Buda feltámadásával, reneszánszának kezdetével. Szendy Károly teremtette meg az új Tabánt, elindította a fürdőváros-koncepció megvalósítását, újjáépíti Budát és a Vízivárost és az ö polgármesterségéhez fog fűződni a kelenföldi városrésznek a megszületése és kialakulása. Egykét év alatt csodák egész sorozatát művelte Szendy polgármester Budán, melynek történetébe örök betűkkel írta bele a nevét.

JíacafiátU

is cuz ibtlMMtoány&at

A mai idők nem kedveznek az önkormányzat gondolatának. Még a szabadság klasszikus földjén, az Egyesült Államokban is hatalmas réseket ütött Roosevelt elnök a túlzásig vitt amerikai individualizmuson, hogyne szenvedne, pusztulna nálunk az autonómia gondolata, mikor körülöttünk a totális állam gondolata éli beteljesülését, amelynek nálunk is vannak éppen elég számban hívatlan szószólói.

Éppen ezért örvendetes Karafiáth Jenő főpolgármester kiállása az autonómia mellé. Sajnos, a főpolgármester jóakarata sem elengedő, mert bármerre tekintünk is a főváros életében, mindenfelől csak azt Iájuk, hogy az államhatalom nem nagyon respektálja az önkormányzati szabadságot. f.gyre-másra olyan intézkedések történnek, amelyek lassankint még a mostani látszat-autonómiát sem kímélik.

Ki a hibás? ... A főváros a legkevésbbé. A kormány? ... Talán még az sem. Egyedü1 a korszellem, mely — és ez egyedüli vigasz — nem örökéletű. Nem lehet az, mert ellenkezik nemzeti hagyományainkkal, azzal a szellemmel, amely kilencszáz évig éllentállt minden tárna- dasnak és minden kísértésnek.

A Krisztinaváros

Tóih Gábor tvh. bizottsági tag a „Krisztina” szomorú Jelenéről és Jobb jövőjéről ~ Hogyan kell megoldani a megkisebbedett I. kertilel

problémáit

Az a nagy átalakulás, amelyen az I. kerület, Budia egykori legnagyobb kerülete, az új kerületek kihasításával átment, a megcsonkított és megtörpült kerület lakosságát új helyzet elé állította. Sorra merülnek fel újabb és újabb problémák, amelyek megoldása lehetővé tenné a megmaradt I. kerület jövő fejlődésének megalapozását. Tóth Gábor törvényhatósági bizottsági tag, a Fűszerkereskedők Orsz. Egyesületé-* nek elnöke, egyike azoknak a budai férfiaknak, akik fáradhatatlanul dolgoznak kerületeik érdekében. Újabban különösen a kereskedői érdekek fölött tornyosulnak sűrű fellegek és ezért a Budai Napló munkatársa kérdést intézett Tóth Gáborhoz, melyek volnának azok a legsürgősebben megoldandó' kérdések, amelyek al-- kalmasak volnának arra, hogy újból fellendítsék ezt a már-már elsorvasztásra ítélt városrészt.

ahhoz, hogy a színházat, amely egybeforrott ezzel a kerülettel, ne vigyék él.

— Kell azonban jót is mondani: a Tabán paradicsommá történt átvarázsolása nagy nyeresége a kerületnek. Különösen, ha majd megvalósítják a nagyszabású gyógyfürdői programot. is. Az új Tabántól igen sokat vár az I. kerület lakossága.

Azokkal a támadásokkal kapcsolatban, amelyek megalakulása alkalmából a Budai Egységár üzletet érték, a Buda Napló egyik legutóbbi számában rámutatott arra. hogy az Egységárüzlet nem áruház, amelynek fogalmát kis terjedelménél fogva meg sem közelíti. Ennek visszhangjaként Tóth Gábor a következőket mondotta a Budai Napló munkatársának:

— Az egyesület és vele együtt a többi kereskedelmi érdekeltségek áruházrendszert láttak

■ I ál—BMH——W—

ebben az új alakulásban és együttesen mentek fel ebben az ügyben, a kereskedelmi miniszterhez. Az áruházak túlteszik magukat azokon a kereteken, amelyek között a kiskereskedelem mindén körülmények között megmaradni igyekszik. Különösen áll ez a budai kereskedőkre. A budai kereskedő konzervatív, nem lehet tőle rossz néven venni, ha nem néz jó szemmel olyan megmozdulást, amely merészen újszerű. Különösen azt kell kifogásolni, hogy áruk adagszerű csomagolással, súly megjelölése nélkül kerüljenek forgalomba. A budai kereskedelem szigorúan tartja magát a törvényes rendelkezésekhez és a törvénnyel egyenlő erejű szokásokhoz. A. budai kereskedő idegen ettől a versenytől, ez nem az ő mentalitása és ha lát ilyen törekvést, ez ellen minden rendelkezésre álló eszközzel tiltakozott a múltban és tiltakozik a jövőben is.

Példátlan kulturbotrány lenne, ha pusztulni hagynák a Karátsonyi-palotát

Buda társadalmát rendkívül megdöbbentette a készülő meránylet terve — összefogásra készülnek az egyesületek és társaskörök a palota megmentésére

Tóth Gábor

többek között a következőket mondotta nekünk:

— A városrendezés magasabbrenidű, általánosabb szempontjaiból bármennyire szükséges is volt a XI. és XII. -új kerületek kihasítása az I. kerület hatalmas testéből, ez nem jelentheti még azt, hogy a megcsonkított I. kerület most már sorvadásnak induljon. Igen sok érdekes megoldás lehetőség merült fel már eddig is, amelyek alkalmasak arra, hogy friss vért öntsenek a kerületbe és lendületet adjanak további fejlődésének. Ébren kell tartani ezeket a kérdéseket, mert hiszen tapasztaljuk, hogy a kihasított új kerületek sorsával milyen odaadóan törődnek az illetékes tényezők. Ott van a XI. kerület, amely hozzájutott a Horthy Miklós- hídhoz és amely minden valószínűség szerint megkapja a Nemzetközi Vásárt és esetleg a Stadiont is. Területének nagyságánál fogva nagy jövő vár az új XII. kerületre is. Nem a féltékenység, hanem az I. kerület lakosságának érdeke követeli, hogy ezzel a kerülettel most már sokkal behatóbban foglalkozzanak.

— így merült fel a gondolata annak, hogy az elöljáróságot és adófelügyelőséget a Várból le kell hozni a Krisztinába. Az elgondolás igen egészséges és megragadjuk az első alkalmat, hogy ezt a város közgyűlésén szóvá tegyük. Az elöljáróság elhelyezését kapcsolatba lehetne hozni a Krisztirui-körúti vásárcsarnokkal, ahol megfelelő terület is áll rendelkezésre. Ezzel az áttelepítéssel sokat nyerne az egész Krisztina. Megnépesülne a környék és fellendülne a kereskedelem is. A lakosság érdeke is megkívánja azt, hogy ügyes bajos dolgaikban ne kelljen mindig a hegyre kapaszkodnia.

— Ezzel kapcsolatban meg lehetne végre oldani a Vérmező kérdését is. Hiszen a város úgy is már rég tervezi, hogy a katonai kincstárnak más megfelelő gyakorlóteret bocsát rendelkezésére. Mihelyt a Vérmező a város tulajdonába megy át, szinte elképzelhetetlen perspektívája nyílik a fejlődésnek. Addig is azonban, míg az valóra válik, gondolhatnának már egyszer az illetékes tényezők arra, hogy a Vérmező peremét parkozzák.

— Nagyon fáj az I. kerület lakosságának a Budai Színkör lebontása is. Ennek hatását már az idei nyáron is nagyon megérezte a Krisztina kereskedelmi élete. Valósággal elnéptelenítette a környéket és lesorvasztotta a forgalmát. Az I. kerület lakossága, azt lehetne mondani, őslakossága Budának és ezen az ősi jogon ragaszkodik

Egész Buda felzúdult arra a hírre, hogy minden tiltakozás ellenére is lebontják a krisztina- körúti gróf Karátsonyi-palotát, az üres telket pedig felparcellázzák. Ezt a kulturbotrányt nem szabad megengedni. Semmiféle üzleti érvvel megokolni nem lehet. Maga az épület műemlékszámba megy, rengeteg tradíció és történelmi gondolat fűződik ahhoz, nem is említve, hogy a boldog ferenejózsefi világ nemzetileg és nemzetközileg is fontos számos társadalmi 'eseménye ebben a palotában zajlott le. Ez a n»!ivészdleg értékes, jókar- ban lévő, reprezentatív külsejű épület nem arra való, hogy lebontsák, madárdaltól hangos, szép. séges, ősi pánkját felparcellázzák és Budát megfosszák egyik látványosságától.

De nemcsak ez a tradicionális szempont szól ellene, hanem a józan ész is. Közintézményeink egész sora hajléktalan., nem lehetne-e ide néhányat áthelyezni? Csak a Magyar Műszaki Múzeumra, a Magyar Néprajzi Múzeumra, a Hadilevéltárra gondoljunk a többi között. Inkább nemzetközi játékkaszinót csináljanak belőle, semmint lebontsák. A legtöbb minisztérium is szégyenletes ócska épületben van, nem lenne jó egyik minisztériumnak? Színház vagy mulatónak sem utolsó elgondolás. .Mindenesetre jobb, mint a lebontás és parcellázás, amely 5—6 emeletes, ízléstelen külsejű, művészieden bérházakkal tömné tele ezt a szabad, levegős, szép helyet. Hát nincsen fővárosnak, államnak pénze erre a kulturcélra, amikor annyi minden fölösleges dologra van pénz? Buda közönsége minden megoldást elfogad, de teljes erővel tiltakozik az ellen a kulturális merénylet ellen, amely a Krisztinavárost egyik legszebb díszétől akarja megfosztani.

A fővárosnak számtalan hasznavehetetlen s célját be nem töltő ingatlana van. Csak úgy 'hirtelen a Budai Vigadóra gondolunk. A főváros igen jól járna egy ilyen cserével és a Karátsonyi- örökösök szívesen belemennének a cserébe. Másutt is lehet parcellázni,, nem kell a vállalkozónak okvetlenül a mi szép budai területeinket felhasználnia. Sok olyan ingatlana van a fővárosnak, melyet nem tud mire használni, adják oda és vegyék a főváros tulajdonába a Karátsonyi-palotát, csinál, janak belőle valamit, amiből a budai közönségnek és az idegenforgalomnak egyaránt haszna van.

A Karátsonyi-palota lebontásának hírére mozgalom indult meg a budai egyesületekben és társaskörökben, hogy Buda társadalma egységesen tiltakozzék a vandál merénylet ellen. De nemcsak

Budán keltett megdöbbenést ez a kétségbeesett lépés, amelyre a Karátsonyi-palota tulajdonosát ajánlatainak ismételt visszautasítása kényszeri- tette, hanem akciót indit a gyönyörű palota megmentésére a Tisza István Társaskör, de egyéb előkelő társaságok is.

Egy bizonyos: nem szabad megengedni, hogy eltűnjön a Karátsonyi-palota. Ha már a Közmunkatanács elkövette a hibát, hogy hozzájárult a parcellázási tervekhez, (valószrinüleg nem volt rá törvényes alapja, hogy elutasítsa az ismételten benyújtott ezirányú kérelmet) úgy a fővárosnak, államnak, társadalomnak kell megakadályoznia azt a pédátlan. kulturbotrányt, amit ez a készülő esemény jelentene.

Csikszentimrei Szentjmrey Antal

[sikkéi! a Ferenc Jízai-i forgalma az új kid megnyitása óta

A hidavatás ünnepségének lezajlása után óriási közönség áramlott át az új hid gyalogjáróin Budáról Pestre és Pestről Budára. Megindultak a villamosok, a személyautók és a teherautók ezrei is. Az első nap óriási forgalma valósággal teher- próbaként hatott. Természetes, hogy ez csak az első napon volt így.

Másnap hétfőn reggel és a következő napokban már a rendes hétköznapi forgalmat mutatta a hid. Az emberek természetesnek találták - és úgy sétáltak át rajta gyalog, vágy robogták át kerékpáron, motorfoieklin és autón, mintha a hid már időtlen idő óta kötne össze a Duna két partját.

Hogy azonban még csak kialakulóban van a forgalom, mutatja az, hogy fürge fiatal BSzKRT tisztviselők intézkednek a Verpeléti úti végállomásnál. Itt nincs hurokvágány és kissé bonyolult meg a villamosok motorkocsijainak a viesaaíná- nyitasa. A közönség nincs még tisztában a helyzettel és jobbról balról, elölről hátulról rohanja meg a kocsikat, amelyek csakhamar zsúfolásig megtelnek.

Már az első napokon érezhető volt a Ferenc József hid forgalmának a csökkenése. Lassankint azonban' beáll a kiegyenlítődés és a Horthy Miklos-hidmak éppúgy meg lesz a maga törzsközönségé", mint a többi pest-budai hidalunk '