Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-09 / 35-36. szám

Budát Napid 1937. szeptember 9. D U mm gk folyamhajózási vállalat. BUDAPEST' U II A KRISZTINA - KÖRÚT 121. SZÁM. KaráUonyf gróf palotájában. — Vál al mindennemű viziuton való szállítást [szén* sóder. fa. kő. áru, termény, bútor stb.J Hivatalos órák: 8— 1-ig. — Biztos, olcsó, gyors!_______ ímtékvzí& Báwzty (ftyulázóí, az ifycvzi faudoi tnÁfytyüc úccot Zsül, igy neveztük: barátai, atyafiai, tisztelői ezt a Dérbeli, igaz magyar nagyurat, bárcziházi Bárczy Gyulát, aki úgy beletartozott a budai élet­be, mint ahogy a Mátyás-templom nélkül se tud­nák a budai várat elképzelni. Halkszaoú, mindig csendes, derült kedélyű müvészlélek és tudós volt, ezt a turáni magyar urat hangoskodva, mell­veregetve és fölényeskedve el sem lehetett kép­zelni. A magyar múlt tradícióinak élt, a magyar művészet lelkes apostola és a rászorultak jószívű támogatója volt. Az iparügyi minisztériumban, mint miniszteri tanácsos teljesített szolgálatot. A magyar népművészet megértő munkatársát vesz­tette el benne, aki maga is mint festő és karika- turista tisztelt nevet biztosított magának és a magyar nemzetnek. A csehek elvették ősi birtokait, 80 éves édes­anyját, a Felvidék nagyasszonyát odakint tartják és még fia temetésére sem engedték haza. De so­kat panaszkodott, ha a Császártürdoben kúráltuk reumás tagjainkat, uagy egy-egy vacsorára betér­tünk a■ Hubertusba és Tarjánhoz, a Lukácsba. Néha-néha meglátogattam Margit-körúti laka- sábrin, ahol teljes visszavonultságban csak a máit emlékeinek élt csodás berendezésű szobáiban, hol minden kép, szőnyeg, bútordarab nagy muzeális értékkel bírt. A gyertyatartója Mária Antoinetle-é volt, a Bastilleban, utolsó éjjelén ennek a fagy- gyúgycrtyának lángja mellett imádkozott, amely­nek maradványát Zsül oly kegyelettel őrizte. A támlásszék Napóleoné, a képek, drága perzsák, ezüstök történelmi becsű örökségek és ajándékok régi nagyuraktól. Csupa művészet, műkincs min­den darab. Eltemettük ezt a széplelkű magyart. Temeté­sén a kormányzó, a kormány és az egész diplo­máciai testület résztvett. A gyász őszinte és mély\ volt.- László Zoltán d ■ 115 tisztviselője és alkalmazottja lesz a XII. kerületi elöljáróságnak Májusban már megkezdi működéséi a hegyvidéki elöljáróság A hegyvidék lakossága türelmetlenül várjaj mi­kor állítják fel a XII. kerületi elöljáróságot, mely papiroson már évek óta megvan, a valóság azon­ban az hogy még mindig a Várba kell felmász- niok a kerület lakóinak ügyes bajos dolgaik el­intézése végett. A Budai Napló munkatársa érdeklődött a Vá­rosházán aziránt, mi lesz a kerületi székház építé- tésével. Milyen lesz az és mikorra készül el. Ille­tékes helyen a következőket mondták: — A kerületi székház, tervei már elkészültek.: Modern, sima felületű háromemeletes épület lesz,* manzárddal ellátva. Henny Péter építész tervezte" a művészi ízlésű épülete^ amelynek felépítésére 500.000 pengő áll rendelkezésre. A berendezés. 43.000 pengőbe kerül. A belügyminiszter már jó­váhagyta az építési terveketj úgy hogy az építke­zés most már megkezdődhetik, annál is inkább, minthogy a költségek költségvetésileg fedezve van- nak Az új előljárósági épület központi fűtésű lesz. A magasépítési ügyosztályban már készülnek a végleges tervek és rövidesen meghirdetik az épí­tésre a versenytárgyalást. ­— Megállapítottuk azt is, hogy az elöljáróság tisztviselői és alkalmazotti létszáma 115 főnyi lesz. Farkas Ákos dr. tanácsnok.; az elnöki ügyosztály vezetője és Duday Alajos elöljáró, az elöljárói értekezlet vezetője már letárgyalták ezt a kérdést. Ezt a 115 tisztviselőt és alkalmazottat természete­sen nem tudjuk valamennyit az l. kerületi elöljá­róság létszámából kiszakítani, minélfogva új tiszt­viselőkkel kell kiegészíteni a fővárosi tisztviselők jelenlegi státuszát. A belügyminisztérium ismere­tes álláspontjánál fogvaj ragaszkodik ahhoZj hogy a mostani létszámból kerüljön ki a XII. kerület személyzete, minthogy azonban ez alig lehetséges, tárgyalások folynak a minisztériummal a megfelelő létszámemeléshez való hozzájárulás dolgában. Re­mélhető hogy ezek a tárgyalások eredményesek iesznek és a jövő májusban már megkezdheti mű­ködését a főváros legújabb kerületi elöljárósága. A tervezett autóbusssgarászs tönKre- lenné a Városmajor nyugalmát Miilyen uj útvonalain épülnek, butién IV. PROHÁSZKA O.Ü.8. VI. TERÉZ - KÖRŰDÉ VIDÉKRE KÉRJE SZÖVETMINTÁINKAT A súlyos gazdasági viszonyok miatt a székes! fővárosnak nemcsak hogy nem állott módjában új úlak építéséről és azok fenntartásáról gondos­kodni hanem ellenkezőleg, évről-évre /kénytelen volt csökkenteni a már meglevő utak karbantar­tási munkálatait is. Most azonban, hogy küszöbön áll a Szent István év és a Nemzetközi Euchariszti­kus Kongresszus, sürgősen szükségessé vált 'mind azj idegenforgalom, mind a kongresszusnak minél si-j mább lebonyolítása érdekébe^ az ünnepségek szín­helyéhez vezető útvonalak rendbehozása. Hozzájárult még a munkák halaszthatatlan vég­rehajtásához, hogy a nagysúlyú teherautókj az esö-j zések és felhőszakadások nagyon megrongálták kJ utakat. Evégből a főváros elhatározta, hogy a jövő év májusáig rendbehozza az útvonalakat. Az előkjéj szftéssel a jövőheti közgyűlés foglalkozik. Az útépítési program szerint igen jelentős műn1 ka esik majd a budai részekre is. így új kövezettel látják el Buda egyik fontos kivezető útját, a llamzsabégi utat, a Horthy Miklós-ut és Budaörsi­út között. Erre 80.000 pengő költséget irányoztak elő. Az erősen megnőtt forgalmú Pasaréti út kocsi- útját 180.000 pengő költséggel kiszélesítik és át­építik. Rendbehozzák a Horthy Miklós-hid budai hídfőjéhez vezető utakat, különösen a Budafoki utat, összesen 150.000 pengő költséggel. Útburko­lást kap az Árok utca} Városmajor utcaf Csaba utca, Vám utca, Kacsa utcaf Pilsudszky ut és a Tétényi út. Ezeknek az utaknak a költsége 130.000 pengő. Az útépítésekkel kapcsolatosan a BSzKRT igaz­gatósága a budai oldal számára a Városmajorban autóbuszgarázst építtetj mely szintén hivatva lesz arra. hogy a megnagyobbodott idegenforgalom le­bonyolításán könnyítsen. A Városmajor lakossága nincs elragadtatva ettől a tervtől, mert a garázs — ettől tartanak — tönkreteszi, a környék csendjét és nyugalmát. Remélik, hogy a BSzKRT megfele­lőbb megoldást is találj mert — így mondják — tönkretenné a Városmajori ha ott építené fel az új autóbuszgarázst. SsüRség van-e Budán újabb Rávéfjaxra? Az a hatalmas iramú fejlődés, amely az utóbbi években megindult Budán és az idén érte el tető­pontját, elsősorban a kereskedelmi életben érezteti itatását. A hatalmas, modern bérpaloták többnyire r’esiröi beköltöző új lakói erősen megnövelték a la­kosság számát és az emelkedő kereslet természet­szerű következményeként egyre-másra nyílnak az új üzletek. Ezen a téren nincs is panaszra ok: ma már a budai ember minden igényét kielégítik. Egyetlen téren tapasztalható csak hiányosság. Budának alig van számbajöhető kávéháza. A meglevő néhány ko­moly kávéház még 2—3 év előtt is elegendő volt. Az a kisszámú budai bennszülött, aki kávéházba járt, megtalálta a neki megfelelő helyiséget. A pes­tiek nagyarányú Budára való költözése azonban ezen a téren is nagyobb követelményeket támasztott a kávéházakkal szemben. Ennek felismerése vezette ilorváth Jánost, a Spolarich-kávéház volt főpincé- iél, amikor kibérelte a Margit-körut és Bem Józséf- ulca sarkán levő Casinó-kávéház helyiségét és azt teljesen átépítve, „Magyar-Világ“ néven rövidesen megnyitja. Erhardt Ernő, a neves építő-iparművész készítette az új kávéház terveit és ezekből megálla­pítható, hogy olyan látványossággal gazdagodik Buda, amelyhez hasonlót Pesten is alig találunk. Ilyen művészi, intim berendezésű kávéházra, igenis, szüksége van Budának. A főváros ás Békásmegyer együtt rendezik a Kalászi-utat 1 A kalászi-ut;*' amely* Öbüífá TegSszklcílilb ’{ni^áííin, a Szentendrei-uttól a római partig húzódik, elvá­lasztó határvonal a főváros és Békásmegyer közt. A fejlődésnek indult Rómaifürdő és a Csillaghegy közelsége meglehetős vonzóerőnek bizonyult, ami­nek bizonyságaként a Kalászi-ut mentén a villák és családiházak egész tömege épült fel rövid idő alatt, Ennek ellenére az út környéke és maga az út is még mindig a legrendezellenlebb állapotban van. Különösen esős időben nehéz a közlekedés, nemcsak a járművek, hanem a gyalogosok számá­ra is. A rendezés legnagyobb akadálya az volt, hogy az északi rész Békásmegyer, a déli rész a főváros Taíásköréée esik & így csak együttes megegyezés­sel lehet a kérdést megoldaná. Ebben az irányban nemrégiben mozgalom indult meg, mely most, úgy látszik, teljes eredményre vezet, a tárgyalásokat Hanthy-Haidekker III. kerületi elöljáró vezette és azok síma lefolyását nagyon elősegítette a csillag- hegyi fürdőérdekeltség bekapcsolódása. A költségvetés a 1 napokban készült el. Békás- megyer község elöljárósága értesítette Hanthy- llaidekker elöljárót,, hogy a költségek felél készség­gel vállalja. Ilyen körülmények között most már nincs akadálya annak, hogy a nagyfontosságú út- rendezési mukálatokat megkezdjék. Válasz a krisztinavárosi kereskeáök panaszaira A Budai Naplónak a budai kereskedők panaszai­val foglalkozó cikke nagy visszhangot keltett a budai kereskedők tekintélyes társadalmában. A va­sárnapi szokásos kereskedő-köri összejövetelen élén­ken tárgyalták lapunk cikkét és egy krisztinavárosi iextil-kereskedő a következő kijelentést tette: — A cikkel teljesen egyetértünk. A panaszok jo­gosak, hálásak vagyunk a Budai Napló-nak, amely annyi rokonszenvvel teszi magáévá a budai keres­kedők nehéz helyzetét. Al budai közönség —i érthe­tetlenül — azt hiszi, hogy a pesti kereskedők ol­csóbbak, holott ez tévedés, mert nekünk, budai ke­reskedőknek majdnem felével kisebb a kiadásunk, mint pesti kollégáinknak, minthogy itt a lak­bérek 30—40 százalékkal alacsonyabbak és a sze­mélyzeti kiadások sem emésztenek föl annyit, így lehat természeteSj hogy a budai kereskedők- áruikat a pesti áron alul tudják adni. Erről bárki könnyen meggyőződhet. Amellett mi, budai kereskedők a vevőket egyé­nileg, mint ismerőst és jóbarátot kezeljük, ez a kölcsönös megbecsülés az, ami a budai kereskede­lem alapját képezi, ehhez pedig ragaszkodunk. ,don6ö“ Étterem REMEK KONYHA LEGJOBB CIGANYMUZSIKA MÉRSÉKELT ARAK II. MflRGIT-KŰRUT 20- - TELEFON: 1-576-50. KlupáR, a budai ijus füstölő Irtai Bevllaqua-Borsoöl Béla Kiupák Jaroszláv .uram budai husfüstölő és hente^mester .volt egykor, a budai Országút neve­zetű régi várpsícrtáiyban. Morva férfiú volt, mint általában á régi Lusfűstölő és hentesmesterek kö­zül oly sokáhi. L'éhfetséges, hogy hazai Szentje, a csehországi Nepömoucz városkából való ama Ne- púmuezénosi Szent' Járos közelségében óhajtott működni a m'alacpör'zsölés, a kolbászfüstölés és a májashurkatöltéS terén, - kinek nevéről a budai Szent János Ispotály ,neveztetett el, állván ez a szent az ő utcája, a Szent János-utca sarkán, hol -Kiupák mester háza is állott. Kiupák mester háza szemközt volt ama csodá­latos, kedves, ódon házzal, mely az ismert Budai Kisfiú kedves édesalyjának háza volt egykor, igen régen. A kisfiú számára ez a kis atyai ház jelen­tette a világot, viszont TUtf^Sk .mester háza jelen­tette mindazt, ami ezen az otthoni világion kivül esett, vagyis azt, ami a família utcai-nappali szo­bájának ablakaiból látszott. Ezek az ablakok tud­niillik Kiupák mester uram házára nyíltak. Óh, Kiupák. üléstér husfüstölő házának régi képe .örökké él az egykori Budai Kisfiú szeme re­tináján. Kép, melyet, máig mindörökké szép, fe­hér olajfestékkel festett ráma, aü ablak keretez be. Az ablak, melyből Kiupák mester háza látszott, finom patyolatfüggönyön keresztül, gyöngéd, pu­ha pasztellszínekben. Látszott a Kiupák mester nagy, ódon, íves kapuja, fölötte a számkő, azon furcsa óriásfej, mellette a számok: Ix7x8x9. Lát­szott az ódon kémény, a füstölőkamra kéménye, ezen a kedves három kürtő, rajtuk a szüntelenül forgó szélkakasok. Valóban olyan farkuk volt, mint a kakasnak, Mindig összevissza forogtak; a füst csavarkodva forgott ki belőlük, úgy mint a dugóhúzó. Husfüstölő: a Kisfiú keveset értett e tisztes céhbeli mívhez, de azt logikusnak tartotta, . hogyha egy mester husfüstölő, akkor a házai ké­ménye mindig füstöljön. A kapuív mellett jobbról Szent Flóriánus szob­rocskája állott egy fülkében. A szent szép, ara­nyos puttonykából szép, ezüstös vizet öntött egy lángoló, füstölgő piroatetejü házikóra, több nemes budai ezéhek között a hentes ós füstölő ezéh, így Kiupák czéhbeli mester úr pailronusa is lévén. A kaputól balra lógott a hentescégér: arany malac, szájában arany citrom, hátába szúrt araniynyelű szúrókés, alatta keresethetett bárd és tagló. A Klupák-ház mohos tetején bögyös galambok és több jeles macska volt látható, a házon túl, az udvarból vén ecetfa koronája emelkedett ki, vi­szont az ecetfa fölé más házak tetői, ezek fölé pedig a csodálatos, kékbe és aranybatetsző álom­város tornyadozott fel a kék égbe és az ezüst fej- hőkbe: Budavára. Óh, gyönyörű volt a fehér ablakkeretbe kerete­zett régi kép. Felejthetetlen kép, mely mindent jelentett: a Valóságot, a Külsővilágot, melyet a Kisfiú elsőül ismert meg a gyönyörű és csúnya, boldog és boldogtalan budai világból. Voltak egyéb földi dolgok a budai ég és föld között, igy volt Városmajor is, Lövőház is, a Terka néni háza is, Duna is volt, de ezek minid távolabbi Valóságok voltak. A közeli, a legközelebbi, a legvalósabb Valóság a Kiupák mester háza volt. Kiupák mester házát nézte a Kisfiú, Jessy ku­tya és Habakuk, az óriási, fekete kandurcica, a Kisfiú legjobb barátai. Az Élet nyüzsgött a Kiupák mester portáján, az élet víg nagymenete, víg bu­dai élet, úgymint: rézveretű, sallangos szerszámú fuvaroslovak és kocsisbácsik (ostoruk volt, «mi igen fontos egy ötéves Budai Kisfiú szemében), kik ötért töpörtyűt vettek; továbbá favágók (fű­résszel és fejszével), verklisek (féllábon és rézme­dáliával mellükön, volt honvédek), bokorugrós szoknyás, csizmás magyar cselédkék (födeles ko­sárral), budakeszi születésű strimplis és papucsos ■ kis német cselédkék. Ezek mind husért jöttek Kiupák úrhoz. Szekerek állottak meg a ház előtt, ezeken malacok érkeztek, visítottak és gyorsan le­szaladtak egy pallón és eltűntek a kapuban. Téli reggeleken a Kiupák mester udvaráról ék­telen visítás hangzott fel, majd hörögve elhalt, ez­után reszkető sárgás, vörös fények csaptak fel és megfestették a kéklő reggelben a hótól fehérlő, piros cseréptetőt. Malacot pőrzsöltek. Füst szállon­gott az udvarról, füstöt forgattak a szélkakasok, füstölt a Szent Flóriánus házikója. A hentesmű­hely előtt állongó lovacskák párája is füstölgött, füst módjára gomolygott a hajnali köd is, Kiupák mester hatalmas alakja is megjelenít a hentescégér alatt-. Duplatalpú, bőrrel fejelt északvidéki halina­csizmája, barna nyirett bársonynadrágja volt, fe­hér volt a hentesjanklija, kék üveggombos, mint a hentesmestereké általában. A fején igazi cseh hentessipka volt, a búbján szalaggal összekötött prémes leffentyűs cseh sipka, valóságos „böhmi­sche Haube“, ahogyan a régi boltíveket nevezik e sipka bordái nyomán. Szelíd, vörösképű, veres- szőke hajú és szakállas férfiú volt Herr Meister Kiupák aus Jaroslau, Böhmen, egykor a Kaiser- dragoner-Regiment No 1. káplárja, hentes és hus­füstölő mester. Cseh porcellánpipájából bodorodva szállott a füst. A régi füstök elfüstölögtek. Elszállott a szél- kakasok és a Szent Flóriánus kis kéményeinek és a Kiupák mester porcellánpipájának a füstje, el­szállott a budai gyermekszív misztikus köde, el­szállott a malacpörzsölések pernyéje és füstje is. Az Élet valóban elszáll, mint a bugyborék és a füst, mely utóbbira nézve Reviczky Gyula (egykori költő a múltban és az egykori füstös Kammon kévéházban a Kisfiú néhai atyjának ifjúkori ba­rátja) így énekelt: „Elfüstölgünk, elenyészünk, mint a kicsi cigarett s lángot, álmot hamu fedi“ Nos, Kiupák mester, a Valóság egykori képe és szimbóluma is füstté lett. Emlékké váll. Budai gyermekkori emlékké. Alakja és háza mindig meg­jelent, ha a Kisfiúból lett későbbi Nagyfiú valahol ódon utcát, ódon házat, téli reggelt, malacpörzsö- lést látott. Megjelent, ha a heves ifjúvá lett egy­kori Kisfiú lélekben a gyermekséghez fordult vi§z- sza, aminek Mult'nosztalgia, azaz B indián oszt algia a neve. Ódon boltíves termek „Cseh Süvege“, a Böhmische Haube Kiupák mestert kötötte az ifjú legtitkosabb tudatához és az ódon Prága tornyai között Kiupák mester termetes alakja kísértett. Kiupák mester lépett ki Dickens, Anatole France és Thomas Mann ódon, Londont, Párist és Lü- becket leiró írásai lapjaiból. Ott volt Kiupák mes­ter emléke Jókai, Mikszáth és a felejthetetlen Krúdy Gyula irásaiham is, mert az általuk leírt régi mesterekhez Kiupák mestert kötötte a fan­tázia. Kötődés: az Elmúlthoz, az Elérhetetlenhez, a Gyermekséghez, vagyis a Boldogsághoz. A gyer­mekséghez, ami biztonságot jelent, azt a boldog világot, amikor még Apuka, a hatalmas, minden­ható Apuka gondoskodik a Kisfiúról, akiről, mi- I re Vénfiú lett, legfeljebb csak önmaga gondosko- ! dik, ami igen szomorú állapot. Kötődés a Nem­valóho^, az örökifjúsághozi ami illúzió csupán, azaz füst csupán; Szent Flóriánus és Kiupák mes­ter kürtőjének és pipájának, egy szivarfüstbe és kávéházi fekete leves párájába elfüstölt Életnek és füstöt érő irodalmi sikernek füstje csupán. Nos, Kiupák mester — egykor a gyermekkori ablakon át tündöklő Valóság —í az idők múlása során Valóságból 'Emlék lett, sőt még ennél is kevesebb és rosszabb valami: Irodalom lett Klu- pák mesterből. A Budai Vénfiú pontosan tudja, sőt érzi: Kiupák mester emléke késztette őt arra, hogy barátja legyen a régi ezéheknek, e réven a czéhbeli budai romantikának és egyéb haszontalan és fölösleges, elfüstölgött régi dolgoknak. Klupákból Valóság, majd Emlék, a végén Iro­dalom lett, amikor valami szörnyűséges, rettentő dolog esett meg Kiupák mesterrel. A Vénfiú a: bu­dai mészárosok czéhládájában -^kotorászott!, ami­kor sárgult iratcsomó került a kezébe. No. 618. Kiupák Jaroszláv. Szentjános u. No. 9.“ Ez volt a fosztó madzaggal összekötött fasciculus elme. Benne — oh — Kiupák Jaroszláv egész élete. Va­lóságos élete. Valóság. Kiupák, mint Valóság. Kiupák: az Emlék, Kiupák, mint Anatole France által álmodott figura, Kiupák, mint Múlt, Kiupák: mint gyermekség-szimbólum: ez most, mint való­ság jelent meg. Papirosvalóság. Kiupák újra! Valóság lett. Oh, Kiupák már nem, mint illúzió, hanem mint akta jelentkezett. Meg kellett tudnom Kiupák nagyszüleit, gyermekségét, inaséveit, vándoréveit, meg|telepédését Budáín- Klupák mint valami szorgos hisztorikus által ösz- szeböngészett életrajz jelentkezett az aktából. Kiderült, hogy Kiupák valóban élő ember volt. 1890-ben mindössze negyvenéves volt. Kiderült, hogy a szelíd, vörösesi-szőke Kiupák a valóságban házsártos, verekedő^ a tekintetes felsőbbséggel szemben pökhendi lázadó, vastagnyakú rebellis volt. A Valóság legvalósabb fényeiben jelentkezett, ott volt adókönyve és telekkönyve. Megtudtam, hogy a csodálatos álomháznak is volt helyrajzi száma, sőt ez ölekben volt felnégyszögeivel Emlék és Álom, Illúzió és Irodalom, óh, melynek adö- köiiyve vanl Kiupák, óh, nem a budai Andersen-mese kály- hafénlyes világában, nem egy holdas téli éjszaka titokzatos révületében, nem haivas budai téli rég­gel kékellő derengésében, hanem fertelmes hivatali akták józan valóságaiban elevenedett meg a halott HELLA de PINEDO a Theater an der Wien volt .primadonnája minden este a Regent Kávéház — ban II., Keleti Károly utca I. szám Zongorán kisér NOLDI SCHOOL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents