Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-09 / 35-36. szám

35. évfolyam

Budapest, 1937. szeptember 9

35—36. számVÁR OS PO LITTKAI; FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI:

LIPPAY GYULA dr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 1-502-96

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

A tfci/éMfUató*áyL év, UüvzÖbít*

A városháza uj esztendejének kezdetén; körültekintve a reánk, váraikozó feladatokon, úgy érezzük, hogy nem közönséges munka vár. a főváros sorsának in tézőire ebben az évben. Már az a program is, amellyel az őszi szezon megindult, kivételesen nagyszabású, de bizonyos, hogy az még tovább javul, emelkedik a későbbiek során.

örömmel állapítjuk meg, hogy a főváros munkaprogramjában ezúttal Budáé az első hely. A városrendezési, útépítési és fejlesztési munkák túlnyomó része Buda érdekeit szolgálja. Sokáig volt Hamupipőkéje Buda a> fővárosnak, de nem panaszkodunk emiatt, mivel a Hamupipőkéből királylány lett, de nem panaszkodunk már csak azért sem, mert —, szerencsének tartjuk, hogy Budát régebben elhanyagolták.

Igen, szerencsének, bármilyen para-\ doxonnak látszik is «|z. Szerencse volt, mert a mai városrendezés más, mint a régi volt. Elég, ha aTra a tervre gondolunk, amelyet Wargha László készített a Tabán beépítésére és máris boldogok lehetünk, hogy ez a terv nem valósulhat meg. Borzasztó még csak a gondolata is annak, hogy a mostani szépséges park helyén, aniely a készülő fürdővárosnak a magva, azok a masszív háztömbök, fojtott utcasorok merednének, amelyeket ez az elvétett városrendezési terv szült a világra. Uj „Csikágók“ városa lett volna Buda, ha nem hanyagolták volna el; ezer szerencse, hogy nem jutottunk szóhoz, nem méltattak arra, hogy „rendezzenek" bennünket.

De most soron vagyunk. Mint Lamotte Károly alpolgármester annyi szeretettel jelenti a Budai Naplóban: Buda mindenki kedvence, szive ügye a fővárosnak. Kell is, hogy az legyen, mert lehet,, hogy Pest a főóáros gerince, gyomra és feje, de bizonyos, hogy szive — Buda. Szive nemcsak Budapestnek, nemcsak Csonkamagyar országnak, de minden magyarnak is, bárhová sodorta is a sors.

A most kezdődő törvényhatósági munkának kivételes karaktere is van: a jövő évi nagy egyházi, ünnepségek előkészítése, az idegenforgalom lebonyolításának biztosítása. Nagy feladat ez, sok áldozatot kell hozni a siker érdekében. Ez az „áldozat“ azonban nem kidobott pénz, mert mindaz, amit a főváros erre a célra költ, egyrészt megtérül, másrészt maradandó alkotás, amelyet a kivételes alkalom nélkül is meg kellett volna teremteni. Az eucharisztikus évnek köszönhető, hogy most egész sereg városépítészeti gondolat valósággá válik. Hélyes, hogy igy van: jó lenne, ha minél gyakrabban lennének a jövő évihez hasonló nagy események, — meggyorsulna a t város fejlődése.

Buda örömmel üdvözli a most kezdődő munkát. Bizakodással indul az esztendő sok-sok feladata elé, abban a hitben, hogy a szépség, nagyság és haladás felé viszi ez az év, olyan pérspektivák felé, amelyekről eddig csak álmodoztunk. Ezzel a bizakodó optimizmussal tekintünk az 193?—38-ik törvényhatósági év elé.

Lamotte Károly alpolgármester:

Buda dédelgetett kedvence mindnyájunknak

Lamotte alpolgármester nyilatkozata Boda városrendezési kérdéseiril

a Budai Napié számára

Az uj városházi év kezdetén, amikor fokozott munkai vár a főváros vezetőire, szükségét éreztük, hogy megkérdezzük, mit tervez a főváros Budára és Budával a most kezdődő törvényhatósági esztendőben.

A nagy városrendezési tervek, amelyek Budával kapcsolatosak, közismertek: a XI. kerületnek a Horthy Miklós híd megnyitásával kapcsolatos szabályozása, a Víziváros uj tervek alapján való rendezése, a Tabán felépítésének megkezdése az új gyógyszállóval kapcsolatban, Óbuda újjáépítése stb. stb. Ezek a munkák teljesen átalakítják a jobbparti ősi város képét*. Vannak azonban egyéb tervek, sőt folyamatban lévő munkák is, amelyek ugyanolyan mértékben érdeklik a nyilvánosságot, mint aiz előbb említettek. Éppen ezért felkerestük

Lamotle Károly dr. alpolgármestert,

kérve, nyilatkozzék mindazokról a problémákról, amelyek Buda lakosságát legelsősorban érdeklik.

Elsősorban a Krisztinaváros legjobban érdeklő kérdés, a Délivasút kihelyezése iránt érdeklődtünk. Lamotte alpolgármester erről a következőket mondta:

— Egyelőre még nem aktuális a kérdés. Tudom, hogy az államvaisutak és a minisztérium foglalkozik a Déli- páljyaudvarnak a Kriszttinarvárosból a^ Kelenföldre való kitelepítésével, a fővároshoz azonban ez a kérdés még nem jutott' el. ezért nem is tudok erről bővebben nyilatkozni.

Ezután az óbudai kivezető főút építése iránt érdeklődtünk.

— Az óbudai kivezető főút munkálatai tervszerűen folynak. Nagyon nagy munka ez, de mégis minden remény megvan arra, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra olyan állapotban lesz az útépítés, hogy ideiglenesen már használható lesz az ut, az azonban már is bizonyosra vehető, hogy a fövő év égére véglegesen elkészül. Sok minden akadálya volt és van az útépítésnek, nagy nehézségeket kellett leküzdienünk, amelyek közül, hogy csak egyet említsek, a kisajátítások ügyéli teszem szóvá. Mint ismeretes, kicsiny lakóházak egész tömegét kellete lerombolnunk, amelyekben szegény emberek laktak, akik ^kétségbeesetten ragaszkodtak otthonukhoz. A főváros szociális lelkiismerete nem engeídte meg, hogy könyörtelenül kitelepítsük őket, de mégis szükséges volt, hogy bizonyos eréllyel lépjünk fel, mert máskép sohasem lehetett volna megoldani, illetve megvalósítani ezt a naigy útépítési tervei).

Érdeklődésünkre elmondta Lamotte alpolgármester, hogy a kivezető főutat nemcsak azért építi meg a főváros, hogy a külföldről Bécs felől ékező aiutós utasok a fővároshoz méltó és szép úton érkezzenek Budapestre, és ne legyenek kitéve olyan zaklatásoknak, amelyek nem éppen a legkedvezőbb fényt vetették a múltban a fővárosnak erre az elhanyagolt részére, hanem azért is, mert a most épülő Esztergomba vezetői dunaimenti országutat az állam, illetve Pestvármegye, az

eddigi útba kapcsoltai volna be. Minthogy j a főváros ezt nem akarta, már ezért is sürgősen meg kellett építeni a kivezető főútat, amelynek folytatása lesz az az öt- méter szélességű, tiopekaburkolatú országút, amely a Dunamentén Szentendrén, Leányfalun és Yisegrádon keresztül most van épülőben. Az országúinak az Eucharisztikus Kongresszusig el kell készülnie, hogy aiz ősi primási székvárosba a fővárosból ellátogató tömegek közlekedése biztosítva legyenEzután a legújabb városrendezési terv, az Olgyay-fivórek által tervezett Via Antira felől érdeklődtünk.

— Kétségtelen — válaszolta Lamotite alpolgármester kérdésünkre — hogy evvel a tervvel érdemes foglalkozni. A főváros ügyosztályai most dolgoznak ai meg valósítás lehetőségének megoldásán, hogy megállapíthassuk, mennyiben kell a tervet egészben, vagy egy részében azonnal meg valósítani, vagy pedig részletekben tudjuk-e biztosítani, hosszú évekre elosztva a munkát. Sok telket kellene megszerezni ahhoz, hogy* a Via Antica megvalósuljon, ezt pedig, úgy hiszem, csak lassan-lassan tudná a főváros biztosítani.

— Két nagyon jó dolgot oldana meg a Via Antica. Áz egyik, hogy széles, szép útvonalat biztiosít a közlekedés számára, ai másik pedig, hogy olyan érdekességgel gazdagítaná Budapestet, .amelyre minden nagyváros törekszik. Minden nagy városnak érdeke, hogy oly érdekességgel gazdagodjék, amilyen máshol nincs. Budapestnek külön nagy idegenforgalmi értéke lenne ez az út, olyan attrakció, amely a magyar főváros ősi eredetét és kultúráját dokumentálná. A már föltárt vagy ezután föltárandó rómaikori leletek elszórva, a mai földszintnél mélyebben fekszenek, semmiképpen sem szembeötlőek, De ha egy ilyen ősi útvonal két oldalán terülnének el. kétségtelenül jobban érvényesülnének, hogy úgy mondjam olyan kirakat lenne a külföldiek részére, amely

arra csábítaná őket, hogy a „boltba“ is bemenjenek.

Ezután a Margit körút vidékén folyó városrendezési munkákra tereltük a szót:

— A Hév új állomásépülete a Császárfürdőnél már épül és kora tavasszed a Hév végállomást kitelepíthetjük a Pálffy térről az uj végállomásra. Csupán egyes tolatóvágányok maradnak meg, a forgalom azonban már az új végállomásról bonyolódik le. Megkezdődtek a Margit körút környékén a szomszédos utcákban az útburkolási munkák is, amelyek mindaddig folynak, amíg az időjárás azok folytatását lehetetlenné nem teszi.

A tabáni gyógyszállóról is megemlékezett Lamotte alpolgármester:

— Érthetetlen, hogy Budapesten nem épülnek új szállók. Külföldön mindenütt rengeteg szálló épült, nálunk pedig a Gellértszálló óta nagyobb, európai stílusú hotelt nem emeltek. A főváros úgy érezte, hogy — ha nem is fővárosi feladat a szállóépités

— a tabáni gyógyszállót mégis fel kell építenie, hogy ezzel1 a kezdeményezéssel buzditólag hasson a magánvállalkozásra. El vagyunk készülve arra és tisztában van ezzel a törvényhatósági bizottság is, hogy a tabáni szálló esetleg deficites vállalkozás lestz, mégis egyhangú helyesléssel találkozott ez a nagyszabású építkezés, amelynek tervezésére most irta ki a főváros a pályázatot.

Nyilatkozatát Lamotte Károly alpolgármester a következő szavakkal zárta be: —

— Buda dédelgetett kedvence mindenkinek. A főváros vezetősége mélyen átérzi annak szükségét, hogy Budát minél nagyobb erővel és szeretettel karolja fel. Buda: szívügye a fővárosnak és hisszük, hogy fokozott munkával sikerül majd a jobb- parti vámost olyan széppé varázsolni, hogy az egész világ érdeklődését maga felé fogja vonzani.

Pesszimista nyilatkozat a budai színházról

Rövidesen megkezdi romboló munkáját a csákány a Budai Színkör falain és néhány hét alatt eltűnik a színház épülete, amelyhez annyi kedves I emlék fűz minden budapesti polgárt, amely annyi nagy színészt adott a magyar művészetnek. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a Budai Színkör, az egykori Fővárosi Nyári Színház napjai megvannak számlálva, de teljesen bizonytalan, hogy mikor lesz, vagy egyáltalán lesz-e szinház Budán?

Érdeklődtünk a főváros közművelődési ügyosztályában az állandó budai szinház ügye iránt. Érdeklődésünkre a következő választ kaptuk:

— Rövidesen megkezdődik a Budai Színkör lebontása. Október elején kezdődik a munka és tavasszal már park lesz a nagymultú szinház helyén. Hogy ugyanezen a helyen épül-e fel az új szinház, vagy esetleg máshol, az teljesen bizony tálán. A jövő héten ül össze a közművelődési szakbizottság, amely elé a szmházügy tartozik. Konkrét ajánlat nincs a budai állandó szinház felépítésére, de még nem is lehet, mert hiszen a pályázatot még nem Írták ki. Arról, hogy hol lesz a budai szinház, csak akkor lehet határozni, ha itt lesznek az ajánlatok. ,

— Egyelőre teljesen bizonytalan az is, mikor

épül fel a szinház, sőt az sem bizonyos, hogy egyáltalán épül-e? A fővárosnak az a régebbi terve, hogy 1938 tavaszára, az Eucharisztikus Kongresszus idejére álljon már az új szinház, megdőlt. Még ha azonnal megkezdenék is az építkezést, akkor sem készülhetne el idejében, de erről most még szó sincs, hiszen még a pályázat sincs kiírva.

— A bizottság dönt a továbbiakról, a pályázat feltételeiről. Előreláthatólag nehéz kérdés lesz a budai színházé, amelynek az lenne a hivatása, hogy nyáron, amikor a pesti színházak zárva vannak, pótolja a hiányt. Hogy téli-nyári színház legyen-e, azt is a bizottság dönti el, de még inkább a pályázók, mert hiszen közel egymillió pengőbe kerül maga az építkezés, ami nagyon sok pénz a mai nehéz időkben. Nem hisszük, hogy ekkora összeget társadalmi úton össze lehessen

gyűjteni, bár, ismerve a budai közönség lokálpatriotizmusát, ez sem lehetetlen.

— A budai színház dolgában tehát csak két pozitívum van: az egyik, hogy a színházat lebontják, a másik, hogy 1938-ra nem lesz színháza Budának. A többi mind bizonytalan és nagyon nagy kérdés, lesz-e egyáltalán uj színháza Budának és ha lesz, mikor lesz?