Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-08-26 / 33-34. szám

Budai Napid 1937. augusztus 26. tikiűzhúúáúon peléti úrion befejező útját a Horthy Mik­lós körtér küszöbén, a XI. kerületi elöl­járóság épülete niellett és innen fortlulna vissza, ingajárat módjára. Pedig nagyon egyszerűen megoldható, hogy szépen kö­rül szaladjon a körtéren és úgy folytas­sa! útjáit. Nagyon félnek a Kelenföldén attól is, hogy a Beszkrt beváltja régir fenyege­tését és a Hév végállomását1 a Szent Gel- lért térről a Horthy Miklós körtérre he­lyezi át. A Horthy Miklós híd küszöbön álló nagyszabású avatjó ünnepsége alkal­mas időpont arrai, hogy a Beszkárt for­galmi elgondolásait revideálják és új buai vonalait az új adottságokkal hozza összhangzásba. GYORSÍRÁST és gépírást KOZMA iskolában ■■ ■ II., ISKOU-U- 27. SZÁM. ===== lfia Ahtica 6budát% Olgyay Viktor és Aladár, két lehetséges fővárosi építész, Óbuda rendezésével kapcsolatban érdekes terveket dolgozott ki. Olyan fórum, vagy fórum- szerű út építését gondolják, amely a budai rész antik eredetét kihangsúlyozná és módot nyújtana a nem-muzeális értékű leletek elhelyezésére is, mert az óbudai hid rendezésének munkálatai igen sok régiséget hoznak felszínre. Ez a hely a volt római Casrtum és a régi ve- teránus város területére esik. Az út érintené Európa egyik legnagyobb méretű, tömött mészkőből épült nagyszerű amfiteátrumált, továbbá az ttqu(ncuimi cirkuszt, míg az ut gyepsávjain a római idők em­léktöredékei tanúskodnának fővárosunk múltjáról, amiről az ideérkező külföldinek alig van fogalma. Az lút.a Via, Anlica,lenne, -amelynek nagy1 része tel­jesen a régi vízvezeték útvonalán haladna, tehát válóban történelmi hangulyozottságú. Helyenként ötven méterre is szélesednék az út, amely a Bécsi út tengelyének egyenes folytatása lenne észak felé és ez a forgalmi szempontból elsőrendű fontossá­gú, egészséges ütőér az egész városrész tengelye is lehetne egyúttal. Ennek a grandiózus tervnek megvalósítása nem Iierüle sokba, de még áldozatok árán is meg kell valósítani, STRENITZER GYULA Vas, réz, océlbutor és sodrony ágybetét üzeme. — Speciális autogén hegesztő, tűzhelyek, kályhák, zárok, redőnyök készí­tése és szakszerű javítása. — Vendégágyak csak l-a Iclvite’ben Uj típusú féregmentes sodrony • betét Készítése Egy magyar ur halálára Pompéry Elemér emlékezete Irta: Becsey Antal kimondottan uj anyagból ■ BUDAPEST, VII., DOB-UCCU 45 NLAUZÍL-TÉR 13 _______________ telefon hívó: 14 31-52. Patr iarchal korhűn, airanyciipiomás mernoKi, katonai es larsanaimi kitunte- icsekket ekesitve, üannonikus elet után, hirtelen távozott kórunkból. Hirtelen, bar nem varatianui! itg>1 eve, hogy mí­vese meghalt, azóta megbarátkozott az elmúlás gondolatával, soil óhajtotta a véget. Pedig temperamentuma, karaktere, nem az élettel való megalkuvás, a vál­tozatlanba való beletörődés jegyében formálódott. Örökölte a veleszületett magyar dacossagot, a meg nem alkuvó akaratot; ezek a magyar tulajdonságok formálták ki egyéniségét és irányították elhatározásait. Mindezekhez járult nyelv- ismerete és nyugtjalan, ötökké mozgé­kony lénye, amely sokszor tudat alatt, de ugyanannyiszor tudatosan, lelkében forrongó céloktól űzve, utazta be a kon-, tinenst, sőt a tengerentúli világrészeket is. Úgy érzem, tartozom az ő egyénisé­gének és ki/iuno barátságának azzal, hogy halála után abból a szemszögből emlékezem meg róla, amelyben .csak ke­veseknek volt módjában őt megismerni: az egyre gyérülő magyar ur típusa volt, célkitűzéseiben, elhatározásaiban és cse­lekedeteiben egyafánt. A négy és fél esztendős háború bor­zalmai, s a másiéi esztendős iorradalom nyomorúságai után, a lelkünket, a cse­lekvőképességünket megbénító békeszer­ződés terhei alatt a magyarság életösz­töne uj orientációkat keresett az Élet leié. baráti körben többször beszélget­tünk a kínálkozó életlehetőségekről. Az első ily szembeötlő lehetőség a karitatív munka kereteinek kiszélesitese volt. Tu­domásunkra jutott, hogy háborúitól ki­méit országok nepe fokozódó rokon- szem wel néz a mi letiport ezeréves or­szágunk megmaradt roncsai/ felé. A rész­vét és lelkifurdalás egyvelegéből szüle­teti) meg Amerika népében is a segíteni akarás vágya. Nero-York utcáin divatba jöttéik a plakátok, amelyek az amerikai nép érzésének megfelelően a mi .nyo­morgó gyermekeinket exponálták. „The Children of Hungary are hungry", .• Magyarország, gyermekei éheznek.“ És megindult) az amerikai nép mentőak­ciója, amely pénzbeli és természetbeni segélyekkel igyekezett a .magyar gyer­mekek nyomorán enyhíteni. Sok száz­ezer dollárt tett ki egy évben, az az ösz- szeg, amelyet! ilymódon az amerikai jó­szívűség juttatott nemzetünknek. Meg­állapítottuk, hogy a segítő dollárnak be- szniremkedéséblen héről-hétre emelkedő szerepe volt az Amerikából hazakiván- kozó magyar, dollártőkének. És végig gondoltuk azt., mennyivel eredményesebb és gyakorlatibb megmozdulás lennCi, ha a segítés munkája a karitativ jellegen túl gazdasági irányba terelődnék. Meny­nyi hazakivánkozó magyar dollárt lehet­ne a vergődő nemzet közgazdasága ré­szére megmenteni és a termelő munka szolgálatába beállítani, ahelyett, hogy a nyomorúságból élősködő spekulációt hiz­lalnák fel a tájékozatlan jószívűséggel. És mennyivel méltóbb lenne letiport, de ezeréves múltra hivatkozó nemzetünk­höz, ha nem alamizsnából lélnénk, ha­nem a nemzet ezeréves törzséből; táplál­nék életünk forrásait. És fokozatosan ki­alakult bennünk a meggyőződés, hogy mi magyarok nem lehetünk még nyomorú­ságunkban sem utszéli koldusai a nem­zetek országútjának; nem akarunk abból élni, hogy sebeinket, csonkasagunkat ki­teregessük, Ihogy vele részvétet ébresz­tünk. A nemzeti Ezeréves törzséből kell életlehetőségeink fő forrását: a nemzeti önbizalmat kifejleszteni. E problémák tárgyalása során ala­kult ki konklúziónk. Vállalkozni kell ar­ra, hogy, amerikai honfitársainkat a te­endőkről és lehetőségekről tájékoztatva', őket az egységles nemzeti problémákba bevonjuk, ezzel párhuzamosan idehaza is meg kell szervezni ennek a nemzeti célkitűzésnek híveit; és a két hidpillér felhasználásával kiépíteni ai hidat, amely az országot amerikai honfitársainkkal összeköti. Tisztában voltunk, hogy az el­gondolás kockázatos, szinte kivihetetlen vállalkozás az akkori viszonyok kö­zött, amely legjobb eset[ben erköl­csi és anyagi kockázatot jelentett. E kockázat anyagi terheit pedig csak azok vállalhatják, akik e feladatra önként vállalkoznak. , Pompéry Elemér habozás nélkül fel­ajánlotta személyes közreműködéséi és a reá eső költségeket. Magyar úr volt, akinek lelkében nemcsak ai nemzeti ér­zés izzofci, hanem az áldozatkészség is megvolt. Az erkölcsi kockázat vállalásá­hoz pedig közéletünk néhány kimagasló tényezőjének biztató szavai adna meg az erkölcsi bátorságot. Apponyi Albert gróf, ixákosi Jenő, Matlekooits Sándor és má­sok, akiket elgondolásainkba beavattunk, nemcsak helyeselték terveinkéit, hanem magasan szárnyaló cikkekben hívták fel az amerikai magyarság figyelmét e nem­zeti célú akcióra. Annak a három hó­napnak munkája, amelyet 1921. március- május hónapokban e gondolat ' szol­gálatában töltöttünk, kétségtelenül érté­kes mozaikszeine volt annak a képnek, amely ai háború utáni idők; során a ma­gyar nemzeti ébredés jegyében bontako­zott ki. Pompéry Elemér élete és munkája is ilyen mozaikszeme a magyar nemzeti élet láncolatának. Nehéz időkben, az el- esettség időszakában az ő egyénisége élő tanúságot tett arról, hogy a magyarság­nak ezereves múltján felül életenergiája is megvan, elegendő még nehéz időkben is sze'rény impulzus a'rra, 'hogy ez az energia cselekedeteket váltson ki a nem­zetből. Bár sosem kérkedett vele, vállalta ai nehéz időkben a nemzeti munkát oly területen, amely nem terem babérokai, csak áldozatokat kivan. , Megérdemli, hogy az emlékezés ko­szorújába én is befonjak egy babérágat. Tartozom vele atyai barátomnak, mun­katársamnak, akivel együtt kerestük ne­héz? időkben a magyar jövendő útját; aki nem riadit meg a legyőzhetjetlennek látszó nehézségektől, de akit felemelt a tudaít, hogy részese lehet nemzete fel­élesztésének, vállalta a munkai kockáza­tát és a velejárd áldozatokat. Igazi magyar úr volt! ÁCDÁSSY JÓZSEF ár. levele Clark Áriám és asz Áláássy család 39 tágjánál* sírhelyéről Igen tisztelt Szerkesztő Url A Budai Napló jú­lius 29,-ilü számában „Robespierre menyasszonya Budán van eltemetve“ feliratú cikkében a cikkíró azt mondja, hogy „Buda avara nem lesz különb­séget: egyformán elboritja és átadja a feledésnek az idegent és magyart; már nem találhatjuk meg sírját ... még Clark Ádámnftk sem." Clark Ádám esete csak annyiban felel meg a valónak, hogy Clark már nem fekszik Budán. Clark Ádám magyar lányt vett feleségül és pedig édesapám nővérét, Áldásy Máriát. Nagyapám ha­lála után, nagyanyám kérésére Clark családi sír­boltot tervezett a régi vízivárosi temetőbe, amely 1857-ben épült fel. Ebben a sírboltban helyezték Clark Ádámot 1866-ban örök nyugalomra. Mint­hogy azonban kegyeletien kezek nemrégiben neki­estek ennek a temetőnek, jóllehet a múlt század 80-as éveiben a Székesfőváros kimondta, hogy ez a temető örökös dísztemető lesz ® annak ellenére, hogy mi is, Darányi Ignác volt miniszter is, vala­mint több, mint 30 más család is örökáron vettük meg sirboljtaink helyét, — a temetőt kezdték fel­dúlná. Családom 39 tagját 1930-ban exhumáltat- tam és Pesten, a kerepesi temetőben épített két sírboltba helyeztem át. A sírboltot, melyet Clark Ádám tervezett,l!vál­tozatlan alakban építtettem fel, s hogy feledésbe ne meníjeni, a hatalmas gránit obeliszk hátára be­vésettem, hogy a sírboltot Clark Ádám tervezte 1857-ben és azt 1930-ban helyezték át mostani he­lyére. — A sírboltban nyugszik tehát Clark Ádám is és a nagy gránit fedőlapon ehhez képest ott is van a régi felirat; ADAM CLARK Engl. Civil-lngenieur, Erbauer der Pest Ofner Kettenbrücke, des Tunnels, ele Gest, am 23. Juni 1866. Alt 55 Jahr. Kiváló tisztelettel Dr. ÁLDÁSY JÓZSEF ny. belügyi h. államtitkár Zarándoklat Lourdesba Irta: Répássy György dr. Amikor az idén tavasszal megkaptam a Za­rándokok Társaiságának utazási értesítőjét, na­gyot dobbant a szívem. 375 pengőért clzarándo­kolni Lourdesba, az olasz és francia Riviérán át, megnézni a párisi világkiállítást, kirándulni Lisieuxbe — néhány pengő ráfizetés mellett, — hát mindez nagyon tetszett nekem, aki annyira szeretek utazni. Már vagy hat éve nem teittem nagyobb utat, «el is határoztam, ha idén megyek valahová; csak Lourdesba. És nem bántam meg. No de térjünk át az utazásra magára. Ismer­kedjünk meg a vitéz József Ferenc kir. herceg védnöksége alatt álló Zarándokok Társaságá­val, amely már annyi szép zarándokutat ren­dezett bel és külföldi zarándokhelyekre^ Be­mutatjuk népszerű Caipónkat: Paulovits Sán­dor dr. pápai lovagrendi! commjsmdátbrt, aki hozzáértéssel és önzetlen fáradozással azon volt, hogy a zarándokok közül mindenki megtalálja a magáét. A zarándoklat voltaképen három önáló uta­zást foglalt magában, melyeknek főbb állomá­sai; Lourdes, Párizs; Lisieux és London voltak. Nemcsak lelkiekben volt gazdag az út, de világi látnivaló is bőven akadt. Nagy és tanul­ságos körutazás volt hetedhét, sőt: nyolc or­szágon ktertesztüL Magyatrország, Jüjgcfezláviai, Olaszország; Franciaország; Anglia; Belgium; Németország és Csehszlovákia. És a végén még ki is hagytam a legkisebbet: — laist, not least — Monacói Pedig itt van Montecarló, remek függő kertjeivel, dsodaszép fekvésével, Casi- nőjávál és itt van at monacói óceánografiai mú­zeum, ahol csodálatos tengeri világ tárult sze­münk elé... Egy rövid kis tárca keretén belül legfel­jebb csak csipegethettünk a rengeteg látnivaló között, de akit közelebről érdekel aa út, sze­retettel megb.ivjuk <ai "Társaság által tervezett őszi, nelítettképes előadásra. Sasváry Lajos mérnök volt az út . technikai szervezője, aki az utazási alatt nagyszerű hozzáértéssel és agi­litással magyarázott meg mindent; olyan szak- szerűséggel, hogy az már sok volt. Ki is dől­tünk mellőle. Sok szép felvételi is csinált, de ezek egy részét Prágában ielkobozták. Állító­lag ezeket a képeket is visszakapjuk rövi­desen. Lourdesi zarándoklat . . . Álljunk meg egy percre Lourdesban. Velence,. .Lidó) -Pádtia, Milánó; Genua; San- Remó; Momtecarió; Monaco1; és Nizza után ér­keztünk ide, délben. Kellemes elszállásolás után résztvehettünk ebéd után a délutáni nagysza­bású processzión. íourdesról már mindnyájan hallottunk. De amit láttunk, az minden elképzelhetőt felül­múlt. Amikor délutáni a körmiemet alkalmával, kitolják a sokszáz beteget a kegyhely mellett levő kórházból, körülhordozzák az Oltári Szentséget, imádkoznak és könyörögnek; Uram add, hogy lássak; hogy halljak; hogy járhas­sak, mindez olyan megható; egész életre szó­ló élmény, - hogy leírni nem lehet. Szem nem maradj szárazon és itt igazán megtanul imád­kozni az ember. Este a milliónak tetsző gyer­tyafény; iaz esti körmenet. Hogy szárnyal, szin­te emeli fel közelebb az éghez az „Ave Maria“ az embert. rA Grotta, ahol a kis Bernadettnek megjelenít .» Boldogságos Szűz, és ki tudná fel­sorolni mind az itt látottakat és hallottakat?! A templom mögötti Kálvária egyik állomását magyarok építtették, mint azt egy emléktábla mutatja. A véletlen szeszélyes játéka folytán egy cseh zarándok-társasággal találkozunk itt. És - milyen szépen megféri a, különben farkas­szemet néző két társaság Isten imádásában! Lourdes és Pádua mellett lisieux volt a harmadik kegyhely, amit meglátogattunk. Pá­rizstól vagy két ée fél órára van gyorsvonaton. Itt van eltemetve az Anyaszentegyház egyik legbájosabb szentje, a nálunk Magyarországon is oly népszerű kis Szent Teréz a Karmeliták templomában. Néhány naippal előttünk járt itt a pápa bí­boros-államtitkára: Pacelli, hogy felavassa Ő- Szeintsége nevében a kis Teréz tiszteletére épí­tett új nagy, bazilikái Még láttuk a felvirág­zás nyomait, beszéltünk az ünnepélytől még mámoros lisieux-beliekkel, akik lelkendezve bszéltek ai felavatásról. A 30.000 lakosit szám­láló kis város talán még sohase látott annvi embert a falai közöl'. Volt ott, mint mondták, vagy 40.000 ember és a körmenetbem is voltak vagy 120.000-ren. Pacelli bíboros különben Pá­rizsban isi misézett a Notre Dame-bram és majd széjjeltépték a franciák. Csókolgatták a ruhá­ját, éljenezték a pápát. Kiemelték az újságok, (az Illustration;) hogy több, jmint 100 éve an­nak, hogy a pápa bíboros-államtitkárát küldte el legátusként Franciországba. És mennyi min­den a kis Teirézke életéből: a, Panorama, a Dio­rama, a Karmel’ták temploma, ahol el van te­metve stb. Mi, akik nem mentünk el L’sieuxből vissza Párizsba, 4 napot töltöttünk el iit és mindig akadt uj látnivaló. Vazv egy órányira van gyorsvonattal ide Deauville és Trón vilié, srvönyörű pla,<reával. Az egyik nap ólriási hul­lámverésben fürödtünk. Párizsban megfogott a szédítő forgalom, pe­dig amit ezután Londonban láttunk, az volt ám csak a hajmeresztő. Párizsban nagy hotel és kávéház-sztrájk volt, és egyeseknek bizony több megértéssel kellett volna a vezetőséget nehéz munkájában támogatni! Mint később megtudtuk, az Idegen- forgalmi Hivatal egy tornateremben akart szük­séglakást kiutalni részünkre, de sikerült min­denkinek szállodai szállást biztosítani. Persze ez nem ment simán és az éjjeli utazástól feliz­gatott kedélyek kissé lázadoztak. No, de meg­úsztok ezt a válságot, meg a fiatal kommunis­ták egy barátságosnak álig nevezhető látogdi- lását is közös étkező helyiségünkben egy dél­ben. — Ebben az időtájban: volt a fiatal kommunis­ták gyűlése Párizsban. Szinte aggasztó, mieinv- nyire kacérkodnak a franciák a kommuniz­mussal. Megnéztük a világkiállítást, amely még távolról sem kész, és gyönyörködtünk ai ma­gyar pavillonban, amelyre csak büszkék lehe­tünk. Általános vélemény szerint egyike a ki­állítás legsikerültebb pavilonjainak. Londonban 4 napot töltöttünk és mielőtt Dieppeben hajóra szálltunk, volna, szinte drá­mai körülmények között találkoztunk íágifis vezetőnkkel: Sasváry mérnökkel, aki Bécsből jött vissza, miután a társaság nagyobb részét Reims, München, Passaun át Bécsig vezette. Londoni, általában Anglia, Európa: de már nem a kontinens. Más világ. Két dolog fogja meg az embert talán a! legjobban itt: ,a< konti­nentális fogalmak szerint, szinte hihetetlen méretek és arányok és a tradícióikhoz való ra­gaszkodás. Eleinte talán szinte nevetségesnek ’fiaik fel, de! néhány hét mulvtal már más szem­mel nézzük. Milyen erőt, öntudatot ad ez a népnek! Londonból aztán már tényleg haza­felé száguldunk. . Aachenben rengeteg zarándokot talaltunic. Minden hét évben kegytárgyakat mutogatnak a Dómban és mi is résztveitünk este egy ilyen nagy körmenetben. Nagyon megörültünk, ml, kor a Dómban megláttuk a Nagy Lajos ora- beJi magyar kápolnát. Köln után Berlinbe is ellátogattunk, egy két múzeumát is megnéztük. Én a múzeumot élveztem. Délután Po s , , során egy gyönyörű San Soue. ^ste lyal c rákkal Az utolsó állomás Praga volt LjM Budapesten vagyunk Elmélkedjünk a sok-sok látnivaló1 felett és szoriteuk Sf| retet Capónknak: Dr. Paulov ts Sándornak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents