Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-12 / 31-32. szám
f 1037. augusztus 12. Budai Naniö Laticel matrac légáteresztő NEM MELEGSZIK HYGIÉNIKUS Gyártja a Magyar Ruggyantaárugyár Bemutatták ok ni nafyty (ttuzmunkákat Lamottel Károly alpolgármester és Király Kálmán tanácsnok, az ÄH- és csatornaépítési osztály vtezetője péntékemi délelőtt helyszíni szemle során mutatták be a7. 'új nagy közmunká- kalt, az, út- és csatornaépítési szakbizottságnak, valamint a meghívott bizottsági tagoknak és a sajtó képviselőinek- Az íij-közmunkák egy részé már teljesén 'készen- van, más része pedig még a nyár folyamán,, de, legkésőbb őszre elkészül. Ä székesfőváros wizetői, a bizottsági tagok és a sajtó' képviselői, .először az angyalföldi csatorniaiszivattyútelepet tekintették meg, majd az óbudai új. kivezető főút építkezési, és csatornázási munkálataihoz mentek. Megszemlélték azt az építkezést is, amely, a, Pálffy-téri HÉV- végállomásának a Margit-híd budai, hídfőjéhez való áthelyezésével kapcsolatos. A szakbizottság tagjai végül a Verpeléti-út rendezési munkáit és a Horthy Miklós-híd budai hídfője kö rül folyó, kertészeti rendezést nézték mleg. I/átrendezési fntutluUatoic a Hoctíuf HUUlás-ldddaí kapcsolatban A Boráros terét a Lágymányossal összekötő Horthy Miklós-híd építkezése annytrá előrehaladt, hogy szeptember elején a hidal már át akarják adni a forgalomnak. A budai hídfőnél elhelyezendő íengeréss-éimléjkművet előreláthatólag csak október közepe felé készítik el, de a hidat ettől függetlenül üzembe helyezik. A főváros polgármestere soron kívül elrendelte, hogy pótköltségfedezet igénybevételével sürgősen építsék át á budai feljáróhoz kapcsolódó Berlalan-ucca kövezetét. A Verpeléti úton a villamossínek már le vauinak fektetve, ezek majd a hídon átjövő villamosforgalmát fogják a Horthy Miklós körtérre bekapcsolni. Tervek merültek fél a híddal kapcsolatban a budai oldalon a hídtól délre lévő lágymányosi tófenék feltöltésére, ami a híd elkészülte után kétségkívül indokolt és sürgőd feladat, mert hiszen itt mintegy 93 kát. hold nagyságú rendezetlen lápos terület van. Úgy hírlik, ho^y a lágymányosi tó feltőltésére azt a nagymennyiségű "-földet szándékoznak felhasználni, aiíu-'v a vo'L <-l,yivású!i vcral Székes feTfétivárigí terjedő ■szakalssán'--a második sínpár építésével kapcsolatosan, az . ottani bevágásaikból fog kikerülni. A felfőltésliezF ' mintegy másfélmillió köbméter föld szükséges. vásár vala, ott fog találni Száthmárl Görögöket, vagy is Szigethi örményekei, akikkel haza fog mehetni, még is alkudott." A Vásári-ól visszatért szállására és bejelentette házigazdájának, hogy Itten Budán immár elvégeztem dolgom', Teneked is régen alkalmatlankodom, Görögökkel menni vagyon most jó módom, Házamhoz megtérni elég fontos okom. A Serfőző erre Frántzli leányát hívta, kibe a Can cell ista termés?'teserv szerelmes volt. Megparancsolta neki, hogy Nótárius uramat lássa el az útra mindenféle jóval. A leány azonnal nekilátott a ka- lácssütésnek, sődaxfőzjéSnek’J sütött boTjuppcse- nyét, spékelt szarvashúst. Mindezeket maga rakta iszákomba, F.gg pintze tokot is megtöltött azonba' Jó Budai borral, ezek utón- nyomba' Finom Somlai bort tsapolt kulatsomba. Másnap ebéi titán Nótárius uram érzékeny búcsút Vett kedves vendéglátó házigazdájától, a budai Serfőzőtői, leányájóL Fránintől és a Cancellisttától, kinek a búcsúcsóknál még fülébe morogta: Fránzlit vegyfe éli1 Felüli eókmókjáVal a görög szekérre s elindult Pestről; Gyöngyösre estére jókor behajtottunk, Igen jó út vala azzal boldogúltunk- Nem volt sehol bajom haza megtértemben, Mint vala Budára való feljöttömben. Útközben találkozott idősebb fiával, ki beállott katonának, mire adta atyai áldását reája. Estére megérkezett Peleskére, hol nagy pompával fogadták. Egy. idő múlva Azonban Postán jött Budáról levelem, Véltem, hogy Janitor vagyok, benne lelem: De a Cancellisia írja, hogy már helyem Mássé; V a szerentse bánt így balul velem. Irta: a Serfőzöt, hogy ő eltemette, E» Frántzli leányát feleségűi vette, Hl. által 6 magát boldog karba tette; Mert vele sok kintset, sok pénzt nyert felette. Én, pedig ki voltam, tsak az is maradion,, EL sic Budára is héjában fáradtam; Még jó a toronyba hogy bé nem zárattam, Mivel sok Govalért, 's Dámát megtámadtam. Tsak Nótáriusság éltem' reménysége, Míg járul falunak hozzám kegyessége, Itten nagy Peleakén lész életem vége, Valamint most vagyán Verseimnek VÉG £• Bontják felettük, a háztetőt és mégse hagyják el lakásaikat az óbudai halálraítélt házak lakói Az óbudai új kivezető főút építése elé olyan akadályok tornyosultak, amelyekre nem igen gondolhattak az ut megtervezésénél. Ezekről az akadályokról nemrégiben már megemlékezett a Budai Napló és akkor úgy volt, hogy rövidesen elhárítják azokat és. ezzel biztosítják a nagyszabású ütés csatornaépítkezés sima lefolyását. A helyzet azonban most, hónapok után sem változott. A kivezető főút, mint ismeretes, túl a Zichy-utcán az óbudai rakpartról a Szentlélek-tér felé kanyarodik és a Tavasz-utcán át kapcsolódik be a Vörösvári-utcába. Nemcsak a Bécsi-ut tehermentesítése és a Zsigmond utcai híres „Császár- szoros" kikapcsolásai, hanem az a magasabb szempontokból irányított cél is vezette az illetékes tényezőket, hogy az idegenforgalmat a gyári kéményeknél szebb kilátást nyújtó Dunapartra tereljék. Ennek a célnak a megvalósítása tette szükségessé a Lajos-utca áttörését az óbudai zsinagóga és a Kulcsár-utca között. A Lajos-utcának mintegy tizennégy földszintes háza esik ebbe a szakaszba. Keskeny, udvari házikók ezek, amelyeket kisajátítás utján kérlelhetetlenül halálra kellett ítélni, hogy lebontásukkal szabaddá tegyék a megindult munkák számára az utat. A kisajátítási eljárás meg is indult és ennek során a Közmunkatanács birtokába kerültek a házak. Az uj háztulajdonos felmondott május elsejére . az összes lakóknak, hogy a bontási munkálatokat meg lehessen kezdeni. Ezt a munkát vállalkozókra bízták, akik arra kötelezték magukat, hogy legkésőbben. augusztus elsejére szabaddá teszik az egész utcaszakaszt. Egyet azonban számításon kívül hagytak: ezekben az apró, rozoga és valójában rég lebontásra megérett házakban, igen kevés kivétellel, csupa szegény munkáscsalád lakott. A családfő is a legtöbb fészekben rokkant, vagy munkanélküli. Csak egy dologban voltak valamennyien egyformák: minden családban sok volt a gyerek.'A sok gyere- kű család számára pedig tudvalévőén nem olyan egyszerű probléma a költözködés. Ha lakást keres, az első kérdés, amivel szembekerül: — Mennyi a gyerek? A háztulajdonosok közül, sajnos, sokan, talán a kelleténél is többen, nem is az „egyke“, hanem az „egyse“ rendszer hívei, riadoznak a gyermekzajtól, különösen a lerongyolódott szegény gyermekek lármájától. így történt, hogy a Lajos-utca kisajátított házainak lakói nem tudták május elsejére kiüríteni a lakásaikat, azon egyszerű oknál fogva, mert nem volt hová költözködniük. Bonyodalmak st kilakoltatás körül A Közmunkatanács kezdettől fogva a legmesz- szebbmenő méltányosságot tanúsította az önhibájukon kivül bajbajutott szegény munkásemberek- kcl és csak akkor volt kénytelen a kilakoltatás fájdalmas eszközéhez nyúlni, amikor a lebontásra adott határidő sürgőssé telle a dolgot. A bíróság el is rendelte rí kilakoltatást, azonban ennek az eredménye sem mutatkozott az egész vonalon. A 167, 173, 183, 187. és 189. számú házakban több lakó ottmaradt a lakásban és a legutolsó pillanatig sem mutatott hajlandóságot arra, hogy kimozduljon. — Nincs hová mennünk, uram — mondotta egy munkanélküli rokkant munkás a Budai Napló kintjárt munkatársának — még ha munkám volna, sem kapnék lakást. Megható szeretettel mutat rá öt apró gyermekére, akik, szegények, riadt szemmel néznek ránk és belekapaszkodnak az édesapjukba. Sorra mutatja be nekünk. — Pistuka 12 éves, Bözsi 10 éves, Anti 8 éves, Frici 7 éves és a legkisebb, akinek nagyon komoly hangzású neve van: Genovéva... Sejtik, hogy valami nagy dolog van velük készülőben és mintha azért kapaszkodnának olyan görcsösen édesapjukba, hogy nem hagyják, vagy ha kell, együtt mennek vele valamennyien. Ki tudja hová, milyen bizonytalanság elé... Az apa villmosszerelő, most napszámos. Naphosszat szaladgál fűhöz-fához szükséglakásért, amelynek szüksége pillanatról pillanatra égetőbb, de hiába: a bürokrácia ólomlábon jár... Biztatást kap eleget, ez azonban kemény nyoszolya annak, aki pihenni szeretne már. — Az urak, akiknél megfordultam — folytatja a szerencsétlen apa — jó emberek mind, megdobban a szivük a bajbajutott szegény emberért, de nem rajtuk múlik a dolog. Hogy kin, a jó' Isten a megmondhatója? így beszélnek valamennyien és aggodalommal várják, mit hoz: nem a holnap, hanem a következő óra ... Barikádok közölt eyy naílagu családdal A Budai Napló munkatársa sorra járja azokat a házakat, amelyekben még lakók maradtak. Feltűnik két kis utcai ablak, virágcserepekben frissen öntözött virágok elárulják, hogy még mindig gondos kezek ápolják. Be szeretnénk jutni a lakásba, ez azonban igen körülményes. A kapu be van zárva és fent a tetőt éppen most szedik szét a munkások. Kis kerülővel, a szomszédos lebontott ház kőtörmelékein és rettentő portengeren keresztül leltet eljutni a lakáshoz, amelynek hasadozott, szer- temálló bezárt üvegajtaja mögött négy apró gyermek szorítja arcocskáját az ablaküveghez és bámulja tágranyílt szemmel, hogyan szedik szét mellettük, felettük a házat. — Egyedül vannak szegények — mondja a pallér. Az anyjuk' munka után szaladgál, az ápjuk még reggel elment a városházára elsírni, hogy feje fölött bontják a házat, adják még a már annyiszor megígért szükséglakást. Nagyon, sajnáljuk őket, de tovább már nem lehet várni. Augusztus végére súlyos pénzbírság terhe alatt le kell bontani a házai. A vállalat várt, ameddig lehetett, de hát hajtja' a kényszerűség, mert lejár a határidő, amelyre az elvállalt munkát minden körülmények között be kell fejezni!... — Reméljük, hogy az a szomorú helyzetkép, melyet a Budai Napló tudósításai tár az illetékesek elé, meg fogja gyorsítani a bürokrácia ólomlábú tempóját. Szerencsések, akik fülőit megmaradt sk tető és Ingyen laknak tovább Vannak azonban lakók, akik, úgylátszik, burokban születtek és akiken nem fog semmiféle kisajátítási eljárás és nem sodorják magukkal a kilakoltatások hullámai. A halálraítélt Lajos-utca! házak közt van Molnár Jánosné vendéglője. Annak idején megírta a Budai Napló, hogy ennek a háznak a lebontása körül különös bonyodalmak támadtak. Molnár Jánpsné azon az alapon, hogy vendéglői üzemét tíz évet meghaladó időn túl tartja fenn, egy évi felmondásra és megfelelő kártérítésre tart igényt és perre vitte a dolgot. A per megakasztotta a ház lebontását. Kiderült, hogy a mellettelevö házban is van egy üzem: a Végh Dezső hajógép műhelye. Itt a helyzet még érdekesebb, mert ez az üzem huszonhat év óta áll fenn. Végh Dezső is egy évi felmondásra és kártérítésre tart igényt. Egyelőre azonban még meg sem kapta a felmondást és Így várakozó állásponton van. Ugylátszik, az ő sorsa összefüggésbe került a vendéglő sorsával és ezzel együtt dől el. A körülmények ilyen kifürkészhetetlen alakulása meglepő következményekkel járt azokra a szerencsés lakókra, akik ebben a házban jutottak fedél alá. Hatan vannak, családosak, fel is mondtak valamennyiüknek, már május elsején el kellett volna költözködniök, de vártak, amíg a> házat lebontják. Erre pedig egyelőre nem kerül sor. Nem állanak a munkálatok útjában és ezért a Közmunkatanács sem sürgeti a kilakoltatási eljárást. Jóindulatúan szemethuny a dolog felett és a szerencsés lakók ott laknak ingyen, fohászkodóan, hogy ez az állapot mentül tovább tartson... Furcsa pestbudai utcanevek Irta: BftMlaquia Borsody Béla Budapest „a szép kilátás, a csodálatos du- I naparti alkonyat, hí kávéházak, a cigánymu- | zsika és az éjjeli élet, a Goulasch, Tschikosch és a Piatprika városa“, illetőleg „Budapest the iomalmtik Town“ azaz „a Romantika városa“, mint a fenntieket biz 1830-as évek óíta Írja le szeretett városunkról minden itteni forgó idegen. vagyis a litterátus Idegenforgalom. Amit azoiniba|n| az ittforgó Idegen nem vesz észre, mert magyarul nem tud, az, hogy szeretett városunk a legidétlemebb, leghagyo- mánytalanabb, legsiiletlefnebb és — mondjuk miéig magyarán — legtudatlanabb utcakeresz lelősdi klasszikus helye. Elmellőzve azt a jóvátehetetlen Barbardest. mely az 1890-es éviek óta felelőtlenül és megfellebbezhetetlenül törölt le mindjein várostörténeti, várostájtörtiémetíi, •nemlzle'fliteégij, (fertály- történeti és polgártörténeti szint Városunk orcájáról: alábbiakban egy budai, egy pestbu- daii és egy pesti utcanévről akarunk szólni. Olyanokról, melyekről leddig még szó sem esett. A Karpferstein és a Freudenthal utca nevének, azaz a „Pontykő" és az „Öirömvölgy“- utcék nevének kaicagtátó sfstbbaságáról mindenki tud. Alábbiak a Mészáros, a Nádor és a Kazár utcák nevéről szólnak. MÉSZÁROS-UTCA Pest és Budai a középkorban Középeurópa marhakereskedelmének gócpontja volt. A budai mészáros céh középkori okleveleiről szóló munkámban bőven ismertettem a Zsigmond császár és király nevében hozott ama királyi Ítéletet, mely Pest, Buda1 és Óbuda mészáros- céheinek jelenlétében Pest város mészárosainak adott előjogot a Pestre felhajtott marha megvásárlására. A pesti marhavásár a 15. században Pest város falai között folyt le, de a hajtott marhal a ma Budaörsi út nevezetű mar- hahajtóúton ment Bécsig, onnan tovább Nürn- bergig és Lübeckig. Az ut a mai Vérmezőnél keízdodött és annak az 1870-es évekig Mészárosát, azaz Reischhacker Strasse volt a ineve. A mai Nó- mertvölgy az 1870-es évekig a budai mészáros céh legelője volt. Itt a Námietvölgy alatt húzódott el az ősi középkori marhahajtó út. Ta- káts Sándor, a legkitűnőbb és a legmagyarabb, egyben legtehetségesebb historikus irtai meg a marhakereskedelem útját Budától Nürnbergig. Ő emlékezett meg a nürnbergi mészáros céh székházáról, melyen máig ott van egy gyönyörű, <nm,eresszarvú m|agya|r ökör feje, a közeli hídon pedig Magyarorszag cimieire. Az ut kanyargósain máig épen fut Budaörsön és a komárommegyei Kócsfalun át Bécs felé. Az öregek máig Mészárosát néven ismerik. Mégis megtörtént, hogy ezt a budai miai- gvar művelődéstörténeti, várostörténetit, hely- törté|neti emléket ostoba t hivatali ponmáva'1 Alkotás utcára változtatta egy korlátolt korszak. „Alkotás“ óh! — vallóban talpraesett alkotás volt ez, aizomi a címen, hogy a tavaly lebontott „Zum Schöpfer“, vagyis a „Teremtő Úristenhez“ házjegyzeltt házjellegű 18. századi ház nevét viselő utcarészlet, — ,a| Mészáros utca egy részlete, — „Schöpfergasse“ nevét ..Alkotás-utca“ névre gárgyitotta az akkori bürokrácia. Az ősij Mészáros út nevét pedig ráidétlemifetták egy utcára, melynek stemmt köze nem volt ialz ősi Mészáros-úthöz. HAJÓCSIGÁZÓ-UTCA, SZÉL-UTCA, NÁDOR-UTCA, Ha a mai Nádor utcának Hajócsigázó-utca lenne a neve, akkor mijndén pestbudai! süvöl- vény tudná, hogy ez egyik várostörténetileg oly érdekes emlékünk névhordozója. Ugyanis: 1790. nyarán nyílt1 miéig az uj, a második re- pülőhid a budai Bomba-tér ésj a pesti! Ács Piarcz között, alzaz a mai Ba'tthyámy-tér és az Országház déli sarka között. Ide helyezték a Hajóhíd tartódereglyéinek csigázó helyét is, vagyis azt a sVmtailpas csiusztatóművet, melylen a téli jégzajlás idején úgy a Hajóhíd, mint a Repülőhid hidtestét, lillleftőleg a Repülöhfd röpitőláncaSt tartó dereglyéket partra húzták. A dereglyéket partra vontató láncot henger- kerékre csavarták fel. Az ilyen hengerkerék, illetőleg annak csigasoros műv)ei németül Winde. A Winde-Plntz és ,ai Winde-gasse ne,ve tehát Hajócsigúzó Piacz és Hajőcságázó utca volt. A németül se, magyarul se tudó Irégi kupaktanácsi bölcsesség ezt Szél-niek, Wind-nek gondolva a Winde gadse nevéből Szél-utcát kanyaritott. Ebből lett a Nádor-utca neve. Óh szefnit Lájterjakab! KAZÁR-UTCA Kezdetben Kék Kakas utca volt a neve, a régi sercskorcsma cégérneve után, mert a régi Király-utcán sorbain, egymás mlellett voltak a Blaumontagot, a Korhelyhétfőt, v,a|gyis a Szent- heverdel-napját tartó, a hétfő délelőttöt Bérezéssel agyonütő mesterleigányek „kék“ korcsmái: a Kék Kakas, a Kék Macska, a Kék Kutya, a Kék Palack. Egy derék pesti polgár az 1870-tes évek elején Petőfi kis mellszobrát helyezte el ottani házán és e címen arra) kérte a Tekintetes Tanácsot, hogy a Kék Kakas utca nevét keresztelje át Petőfi utcára. Ez meg is történt. Az utcát ócskamihaáruházak ülték meg, akik bizony nem voltak éppem császári és királyi kamarások, sem, járják“- 1921-ben az utca enne távolról sem „árja“ jellegét azzal óhajtotta az akkori Közmunkatanács az akkori Politika — hogy ugymondjuk — ideológiájának szellemében kifejezni, hogy (a zsidót ösz- szetévesztvie azzal, ami nem zsidó) azt Kazár utcának nevezte el. Óh szent Lájterjakabl Kazár: annyi mint „fehér kun“, vagyis „északi bugár“ azaz északi bolgár, ázsiaá turáni magyar. Atyafiságunk oldalága, mely még a magyar honfoglalás előtt mózeshitű lett. Az óriási kazár birodalom egyik Kagánja, a nagynevű Jászef Kán, vagyis József Ur vette fel a mö- zesbitet. Árpádházi fejedelmeink vérséges atyafiságban voltak a kazár fejedelmekkel. Szent László király anyja is kazár fejedelem- lány volt, hogy a többiről ne beszéljünk. Nos a néhai való jó Horváth István se csinált vala kalandosabb, délibábosabb filológiát, mint amilyen művelődéstörténetet az, akinek ez a homérosi derűt kiváltói ostobaság eszébe jutott. Ez olyam, mintha feketét akarnék mondani és fehéret mondanék. Ja vallom, tűnjön el mihamarabb ez az ostobaiság, a pesti utcn- kenesztelősdi egyik legragyogóbb cégéne. BUDAI PÉKEK Ruzlcaka Pál kenyérgyára II., Horvölh-u. 29. T Telefon : 1-518-23. INTÉZETEK, KÁVÉHAZAK, ÉTTERMEK SZÁLLÍTÓJA STANZEL NI- Zsigmond u elismert 45 a Tel: t-ssi-u
