Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-08-12 / 31-32. szám

2 CYAPJU SZÖVET GYÄRB Ó L IV.PROHASZKA OTTOKAR-US VI.TERÉZ-KÖRÚT 8. . KÉRJEN SZÖVETMINTÁT fel, és közük cikksorozatokban bíz eredménye­ket és megfigyeléseket. A jövő váratlan eseménye lehet az, hogy egy napon Óbuda arra ébred, hogy kórháza ré­vén az egész világ orvostársadalmának érdek­lődési középpontjába került Ezzel szembeni a hosszú álmot alvó Óbuda közepén megépüld a kórház, annak idején elég­gé modernül, és ma is olyan, mint amikor meg­épült. Egészségügyi szempontból a körzet, ame­lyik a gyógyítás terén erre a kórházra támasz­kodik, — ia hegyvidékkel és környékkel — százezer ember. Százezer emberre, a székes- főváros más területein a községi és állami kór­házak összteiseni körülbelül kétezer kórházi ágyat tartanak fenn. Az óbudai százezer szá­mára azonban a Mairgit kórházban csak száz­hetven ágy jut. Ehhez most már nagyolni ke­vés a hozzátenni való. A százhetven ágy kö­zül huszonhét a szülészeti osztályon. Huszon­hét férőhely, százezer lakos számára harsogva hívja fel magára a figyelmet. Óbuda világvárosi, nagy éléire készül és sebki sem fogadhatja ellenkezéssel azt biz ál­láspontunkat, amikor a világvárosi lendület első feladatának hangsúlyozzuk, hogy a Mar- gitkórház kibővítése szőnyegre kerüljön. Az óbudai nagy gyógyintézet ennek a városrész­nek beléthataltOa'm fejlődést, sőt. idegenforgal­mat eredményez, s a kibővítés munkáját nem hagyhatjuk külországok és más világrészek orvos közvéleményére, ahol nagyon is jól tud­ják, hogy micsoda érték sorvad és kallódik a Mairgit-kórház jelenlegi szűkre szabott kór­termeiben. Mi, a magunk részéről napirendre tüzzük ezt a kérdést és cikksorozatban számolunk be a Margit-kőrliáz életéről, s ezt ,ai mindennél fontosabb óbudai közügyet élénken tartjuk mindaddig, raig a kóirliázbővüflés első kapavá­gása meg nem történt. Orbán Dezső. A falusi Hatádus Milyennek látta Gvadányi József gróf n. Budát 1787-ben Kalugyernek hívják a görögkeleti szerzetese­ket, Vladika pedig a püspök, Slusba meg isten- tisztelet. Mire Nótárius uram odaért, már tizenhat rác pap volt ott együtt. A Vladika hozzáfogott a Slusbához, Papság, Kaluggerek a sok térdhajtáshoz, Számtalan Hoszpodi pomilaj mondáshoz, , A sok Atgafiság pedig a síráshoz- E Ceremóniát amint elvégzették, A testet szent Mihály lovára feltették, A temető helyre fáklyák közt kivillék. Koporsóját sírnál itten bészegezték. A görögkeletieknél a szigorú kormányrendele­tek ellenére még sokáig nyitott koporsóban vitték ki a halottakat a temetőbe. Sírját is a Papok szüntelen füstölték, Köröskörül szentelt vízzel azt öntözték. Testét a sír-ásók sírba eresztették, Földet reá vágván, azzal bétetézték Nótárius uram a temetőből jövet szóba elegye­dett egy rendes, de csintalannak látszó ifjúval, ki is elmondá, hogy a rác bírónak, ki életében legalább is ötszáz köböl babot megevett olajjal, Ma estve házánál fogják lakni torát, Láttam, vittek oda sok ezer Pruszkovát, Bozsenitzát, azaz ketske bak sódorát, Kaluggerség, Papság majd fogyasztja borát. Jó Slavomai erős Rokiában, Lesz részek, mert fogják inni ólig vigságban, De csak tor ez és nem lésznek oly vigságban, Amint még ma estve lészek in a Bálban. Nótárius uram megmagyaráztatván magának, mi is az a bál, maga is kedvet kapott hozzá s estére át is ment Pestre a Hét Electorhoz, vagyis Vá­lasztófejedelmekhez, melynek szálájában akkoron a bálokat tartották­Következő nap, megunván már a gavallérokat csúfolni, feltette, hogy már ezentúl dolga lészen dámákkal, lesz módja most ezeket vezálni. Először is elment a pesti állathetzbe, majd a Duna hiú­jánál lévő „tzifra kávéházba“, a pesti Dunapartra, seholsem fukarkodván a cifra ruhájú, nájmódis I Budai Napid 1937. augusztus 12. /1 világ nagy városainált találkozója Budapesten 1940~ben Emilé Vinci szenátor, a Városok Nemzetközi I Szövetségének vezértitkára és igazgatója levelet | intézett a Magyar Városok Országos Szövetségéhez és ebben kérdést intézett, nem volna-e hajlandó Budapest vállalni a városok legközelebbi nemzet­közi kongresszusának rendezését. 1940-ben lesz ez a kongresszus. Szendg polgármester, a Szövetség elnöke sza­badságon volt, amikor a levél megérkezett, minél­fogva az átiratra Lukács Ödön ügyvezető alelnök válaszolt, örömét fejezte ki azon, hogy a világkon­gresszust Magyarországon akarják megtartani, ér­demleges választ azonban csak akkor adhat, — irta, — ha a székesfőváros törvényhatóságának rendkívüli közgyűlése, amelyet augusztus 23,-ára hívtak össze, határozott már az ajánlat fölött. Kérte, hogy egyelőre vegye tudomásul a szenátor ezt a választ. Lukács Ödön azért volt kénytelen ilyen tartóz­kodó feleletet adni az ajánlatra, mert a kongresz- szus megrendezése tekintélyes kiadásokkal jár, melyekhez közgyűlési határozatra van szükség. Kétségtelen, hogy a főváros rendkívüli közgyűlése megszavazza ezeket a költségeket és ez esetben 1940-ben rendkívüli jelentőségű világtalálkozó lesz Budapesten. Azt jelenti ez a kongresszus, hogy 1000-1500 polgármester érkezik a világ minden tájáról Buda­pestre kísérőkkel és szakreferensekkel úgy, hogy 4000-5000 előkelő, magasállású ur érkezik az 1940. évi budapesti tanácskozásokra. Mint Emile Viitck igazgató közölte, máris biztosítva van, hogy a | b'-dnorsti kongresszusra eljön London lordmagor- fa, Párizs polgármestere, de ide érkezik New-york polgármestere is, valamint a világ összes nagyvá­rosainak vezetői. Mint ismeretes, a Városok Világ- kongresszusát legutóbb Párizsban tartották meg éá azon Budapest fővárost Szendy Károly polgár- I mester képviselte, titkárával, Lázár Imre gróffal, valamint több szakreferenssel együtt. A jövőévi Eucharisztikus Kongresszus és Szent István-ünnep is rendkívüli idegenforgalmi esemé­nye lesz Budapestnek, amelyre óriási apparátussal j készül a rendezőség. Soha nem látott tömegek ér- I keznek a jövö évben a magyar fővárosba és ha­talmas gond, miképpen helyezzék el ezeket al tö­megeket. 1940-ben aránytalanul kevesebb vendéget vonz hozzánk a Városok Világkongresszusa, még­is űgv érezzük, hogy ezeknek az előkelő vendégek­nek az elhelyezése semmivel sem lesz könnyebb, mim a jövö évi tömegeké. Budapesten kevés a szállodai férőhely, bfir- '■nnvire tiltakoznak is a szállótulajdonosok újabb szállók építése ellen. Vannak idegenforgalmi idő­szakok. így a tenyészállatvásár, Nemzetközi Vásár, Szent István-liét stb., amikor rendes körülmények között is rendkívüli gondot és erőfeszítést jelent a fővárosi Idegenfongalmi Hivatalnak a külföldi vendégek elhelyezése: nagy kérdés tehát, miképpen fogják elhelyezni jól és kényelmesen azt a sok elő­kelő vendéget, aki a világkongresszusra Budapest­re jön. Még közel három év van hátra, tehát ele gendö idő arra, hogy előkészítse a főváros a kon­gresszust. Sokezer jó és modern vendégszobára tesz szükség, mert hiszen, hogy csak egy példát Tagadjunk ki, kétségtelen, hogy a londoni lord- mayor, vagy a newyorki, buenos-ayresi polgármes­ter szinte fejedelmi kísérettel érkezik, de több, mint bizonyos, hogy egyéb nagyvárosok vezetői is magukkal hozzák a szakreferensek egész tömegét, akik a kongresszuson részt akarnak venni a kü­lönböző szakkérdések, víz és világítási problémák, közlekedési, útépítési és egyéb kérdések megvita­tásánál. Ha — amint ez nem kétséges — a főváros tör­vényhatósági bizottsága hozzájárul a világkon­gresszus Budapesten való megrendezéséhez, óriási munka vár a Magyar Városok Országos Szövetsé­gre. Bírunk abban, hogy a szövetség vezetősége, élén Szendy Károly polgármesterrel és Lukács Ödön ny. miniszteri osztályfőnök, úv. igazgató aleinökkel meg fogja oldani az összes ezzel járó feladatokat és ezzel Budapest olyan világpropa­HELLA de PINEDO a Theater an der Wien volt primadonnája minden este al Regent Kávéház - ban [ II., Keleti Károly utca I. szám Zongorán kísér NOLDI SCHOOL | gandához jut, amely páratlan a maga nemében. A világ polgármesterinek budapesti találkozása i*rü- kivüli jelentőségű lesz a fürdőváros gondolat előbbre vitelében is, olyan eseménye lesz a kon­gresszus a magyar főváros életének, hogy annak kihatásait ma még felmérni nem tudjuk. Hossz példára asz újpesti polgármester... A Közmunkatanács jogkörének kiterjesztése I folytán a Tanács hatásköre alá kerültek a pestkör­nyéki városok. A Közmunkatanács elhatározta, hogy helyszíni tanulmányozás céljából sorra veszi ai hatáskörébe jutott községeket és városokat és elsőnek Újpestre szállott ki taniulmányutra. Semsey Aladár dr., Újpest érdemes polgármes­tere hosszasabban nyilatkozott erről a kiszállásról. Nyilatkozatában aminak az aggodalmának adott ki­fejezést, hogy a Közmunkatanács kiterjesztett ha­táskörének könnyen áldozatul eshetik Újpestnek és a többi megyei városnak önállósága. — Ebben az esetben pedig — hangsúlyozta Semsey polgármester, — ezek a városok kedvezőt­len helyzetbe kerülhetnek. Ha a pestkörnyéki vá­rosokat Budapesthez csatolnák, akkor területüket a főváros külterületeinek minősítenék és így fej­lesztésükről nem gondoskodnának. Bizonyítékként elég, ha Óbuda helyzetére hivtakozom ... Ez az Óbudára való hivatkozás figyelmen kivul hagyja a történeti igazságot: hogy, Óbuda fejlődését I épp az egyesítés alapozta meg is biztosította örök időkre. Bizonyítékként elég éppen a most megin­dult hatalmas közmukákra, legelsősorban a már épülő kivezető főutra hivatkozni, amelyek Óbudát a városrendezési élére állították. Kétségtelen, hogy Óbuda sokáig mostohagyer­meke volt a világvárossá lendült főváros fejlődését irányító illetékes tényezőknek. De hatóerői, ame­lyek a régi mezővárosi keretek között feltétlenül elsorvadtak volna, ha lassú ütemben is, az egyesí­tés révén kezdtek kibontakozni. A Szent Margitsziget terjedelme (a Sziget Óbu­dával együtt és egyidejűleg lolvadt Be a fővárosba) I | az egyesítés előtt 58 hektár volt, 1932-ben pedig ez! a terjedelem már a 100 hektár felé közeledett a nagyszabású feltöltésekkel és parti munkálatokkal. A Margithid mellékágával a Sziget egybeforrt a testvérvárosokkal és ez a kapcsolat még szorosab­bá válik az óbudai hid révén, amely valószínűleg a Margitsziget felső csúcsának érintésével kapcsol­ja majd össze a két partot. Óbuda fejlődését biztosította már területének hagysága is: 3,645.47 hektárjával az egyesült fő­város kerületeinek élére került. Óbuda: területét a városrendezés érintetlenül hagyta, annál erőseb­ben tépázta meg az I. kerületet, amelyből előbb a XI., majd a XII. kerületet hasították ki. A népesedés terén is rácáfolnak a statisztikai OÁZIS ARAB KÁVÉZÓ kitűnő úri konyíü XI., HORTHY MIKLÓS UT 60. TELEFONI 4-590—93 ___________(Bejárat Irinyi János utcai oldalon)__________ Mi f : 1 s s JÉl etét, nyugalmát, vagyonát védi a fó drótkerítés készíti : HUTTER és SGHRANTZR.T. Budapest, X.( Gyömrői-ut 80. Városi mintaraktár s VI., Vilmos császár ut 63. sz. dámák csúfolódásával. Majd visszatért a hídon át Budára. Elmernem s nmegálltam a híd túlsó végén, .4 hol egy szép sátor állott a bal felén, Ebben sok sétálló muledgatott kedvén, Egyik Lemonádét, másik fagyost kér <ér; Magam is bemenőén néztem a zöld sátort, , Leültem és kértem magamnak meggyes bort, Mellettem sok Dámák ültek, fogtak egy sort; Ngúgodtak, mert gyalog nézték ók a tábort. Tehát százötven évvel ezelőtt is körülbelül ugyanott kanalazták a fagylaltot s szürcsölték a hűsítő limonádét a budai dámák, ahol ma, mert a Hajóhíd melletti nyári Lemonátás. Sátor ott állt, ’,’°1 ma a Várkert-kioszk és ugyanúgy dédelgették ölebeiket akárcsak ma: A szélső mellettem Pamarantsot evett, ólig eleven s friss vát mint ágon az évelt •.. Karján ült egy gyapjas Balonézer kntyő Ólig szép fekete volt, mint fekete holló. Bizsu volt a neve, mert úgy szólVlgatta, Mint egy kis gyermeket, szint úgy ápolgatta, Undorodtam látván, miként tsókolgatta, Főkép mikor száját ettől megnyalatta. Több se kellett Nótárius uramnak, pláne, hogy: Kalapja volt, azon volt sok olasz virág, Hasonló munkából szép zöld Czipruszfaág, Testén öltözik lebeget, ’s vala tág, Hlyen tsúfos szabást ritkán látott világi le is szedte róla még a keresztvizet is, úgy, hogy az megfogadta, hogy mindjárt hazamegy, szülei előtt letérdepel s megmondja, hogy többé illyet nem visel. Elment a sátortól, én is kisétáltam, A Rudas Fürdőig, ’s mint ott megálltam, meglátott egy férfiasán öltözött nőt, ki tubákkal kínálta, mire Nótárius uram Mondám: Anyám Asszony/ tán Szent Gellérthegyén Mulatott az éjjel, ’s tántzolt a tetején? Hogy a gellérthegyi boszorkányokra való ezen első irodalmi célzásunk szegény Nótárius uramra milyen szóáradatot zúdított, azt helyszűke miatt itt nem idézhetjük, csak idézzük Nótárius uram szavait: Bóldog Isteni ezen pokol Hegérája, Mint nem szidott, mennyi átkot mondott raja. Tsipás volt, mint Lia, de szeme szikrája ■ Tűz vala, méregtől zöld volt két pofája. Elmentem; utánam kiabált, és morgóit, Néhány fogaival mérgesen tsikorgott, Hányta, vette magát, mint szélvész úgy forgott, Epéjétől gyomra, és a hasa korgotl. Ez volt aznap utolsó megróvási kalandja. Csak­hamar hazaért s lefeküdt, de az utcai Iáimétól nem tudott jnyugodtan aludni, felkelvén reggel, látja hogy tele vannak néppel az utcák és mindeneket lát nyughatatlanságba lenni -.. hogy Török háború va- gyon.„ j íj’ ] Morpheus botsátván szemeimre álmát, Aludtam; de néha hallék még is lármát. Más nap, látván Titán feljött szekerével, Belepte a földet ragyogó fényjével, Felkeltem ágyamból; hát város népével Az útszák megtöllek, ’s nem voltak békével. Földim béjött hozzám, láttam, hogy szomorú; Ijedve ezt mondja: Háborúi Háborúi Jön a Török sűrűn, mini égen a ború, Majd viszi a népet, legyen bár melly korú. Ily hirtelen dolgon nagyon álmélkodtam Azért a Dunának hídjára futottam, Mint már fennebb említettük, a két város életé­nek főütőere a Hajóhíd volt, tehát nem csoda, ha hírt hallani Nótárius uram ide sietett. És nem hiába. A „Kávéházi Konrádok“ céhe már akkor is élt, sőt virult, s Nótárius uram legottan reá is akadott a hídon egyre, ki rögvest mindent megma­gyarázott neki: miért haragszik a „Tzárné“, vagyis II- Katalin a minden oroszok Nagy Katalinja a török szultánra! s ez viszont a cárnőre, miért tűzette ki Konstantinápolyban Mahomet zászlaját, hogy gyűjti össze janicsárjait, spahijait, a Nagy Vezér, hogy útban vagyon már számtalan Egyiptomi Tö­rök, többnyire Szeretseny fekete bőrök, a Tatár Kán is siet számos Tatáraival, a Kapuszi Basa is sok hadi hajókkal a tengeren úszkál, Frantzia- Országból jött Pattantyúsokkal,“ viszont a muszka cárné aliánszba lépett a mi tsászárunkkal, vagyis II. Józseffel, „készen kell hát lenni egész tábo­runkkal,“ pogányság rosszúl bán máskép orszá­gunkkal. így beszélvén láttam: egygyik Kurír Bétsbe, A másik pedig sietett Berlinbe, Párisba egg gárda veres öltözetbe , Bétsből küldetett, ült pásta szekérbe. A másika méné sebesen Londonba, Harmadika nyargalt Petroburgba nyomba, Gondoltam Udvarunk van most nem kisgondba; De a Burgereket tsodáltam azonba. A jó budai polgárok ugvaivs, akárcsak mi jó­magunk húsz és egynéhány év előtt, mind szü­letett hadvezérek voltak, kik az egész török há­borút egy-kettőre kitervelték, elintézték, meg­nyerték. Egész nap hallottam tsak Projectumokat, Belgrádot megvenni hogy kell, Plánumokat, Itt Budán Törökkel sok töltött halmokat; Nevettem e tenitás vitéz bolondokat Sok közülük megjött már Jérusálemböl, Az Ur koporsóját a török kezéből Kivette: de láttam a Jordán vizéből Sokat ivott, részeg, tetszett beszédjéből Mi lész a dologból, még öt nap itt vártam, Dél előtt, dél után a hídra sétáltam, Ezt mindenkor néppel én tele találtam, Számtalan sok hajót Dunán jönni láttam. Terhelve közöttük sok vala lisztekkel Sok Pattatyúsokkal, sok pedig Pékekkel, Sok Inzsenérekkel, sok regementekkel, Ágyukkal, Bombákkal, s más hadiszerekkel, A Fa lspitályt is, mellgt Bétsbe tslnálták, Elszedték egymástól, és hajókra rakták, És így ezt a Dunán az Átsokkal hozták, Péter Váradjára ismét leusztatták. Mint mondám a Duna fedett volt hajókkal, Mellyekben sok fegyver villogott zászlókkal, Látszott granatéros süveg kaskétokkal,. A szép muzsikálás sípolás dobokkal. A Dunának partján lovas Begementek, Szüneti nem vala, le fel mint mentek.. ■ E nagy hadikészülődésre Nótárius uram megszep­pent: A nagy készület láttán megrezzentem, Hanem a szállásra föídimhez elmentem. Mondám néki: Sógort rosszúl van a dologi Eddig Temesvárnál tán az ágyú morog Ládd é: Katonaság mint őgyeleg, ’s forog, Jön a Törökl e nem sánta, nem tántorog. Az ország is adja d sok Rekrutákat, Béres kotsisokat, és . vongó marhákat, Szénát és abrakot a sok gabonákat, Le visznek pálinkát, sert, bort, szalonnákat. Tudja Isten: hogy van otthon Feleségeml Talán Rekruták már Fiam, és tselédem. Nótárius uram tehát elhatározta! hogy haza megy- Igen ám, de hogyan? Jó lovát megvette tőle egy hadba vonúló kapitány, a gyalog menésre meg nem akarta adni magát. „A Cancellista tanátsot ád nékie — mint a Tizenkettedik Rész elöljáró sorai­ban írja, — hogy menjen át Pestre; mivel éppen adatok az újpesti aggodalomra. Az egyesítés előtt Óbudának mindössze 21.040 lakósa volt. A szapo­rodás ettől kezdve rohamos: 1580-ban 24.889, 1890-ben 29.688, 1900-ban1 38.116, 1910-ben 49.056, 1920-ban 51.164, 1930-ban 60.465, 1936-ban pedig 62.587 lakósa van, már Óbudának, tehát csaknem a háromszorosa az egyesítés előtti állapotnak. Folytathatnók még sokáig az adatok felsorolá­sát, de felesleges. Az újpesti polgármester óbudai hivatkozására tulajdonképpen csak a legközelebbi jövő adja meg az igazi választ, amikor Óbuda új szabályozási terve megvalósul. A főváros legszebb része lesz Óbuda és ha az új hid elkészül, néhány év múlva, hire-hamva se lesz a mai kisvárosnak, mely kisváros maradt volna örökre, ha nem ol­vasztják be — polgárainak tiltakozása ellenére — a fővárosba. Ez lesz az igazi felelet az újpesti aggodalmas­kodásra. „KURTH" művészi szobafestés, cimfestés, mázolás, fényezés, zománcozás Budapest, VI. Izabella-u. 89

Next

/
Thumbnails
Contents