Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-29 / 29-30. szám
2 űuöai Napló Budaiak Budáról A budai társadalom vezetőegyéniségeinelc hozzászólása az aktuális budai kérdésekhez Anfyol Hack uf aücaUciói: Minden este a »Blue Kiddies“ monstre jazz-zenekar jazzkoínicerlje -#- A csütörtöki Művész-esték, hazai és nemzetközi művészekkel -)(- A „Csodarevű 1937“ amerikai méreteket is túlszárnyald csodaprodukciói -X- Pilótaiskola a legszenzációsabb amerikai újdonság -)(- és végül az Autotourimg, amelyben minden kisérő nélkül ki-ki sajátmaga vezetheti a benzines kisautóját -X" Mindéin hónapban uj nemzetközi varieté-műsor az Alpesi Faluban. nál egyetlen átszállással a két pályaudvart a keletivel is. Végül így a Déli pályaudvari végállomáson nem csupán egyetlen autóbusz, a 5-as várná az érkezőket, hanem kettő és megosztaná s két irányban: a Lánchídon és Margithídon át szállítaná a város centrumába a Déli pályaudvari utasokat. Különösen sürgős és fontos lett volna kérésünk teljesítése most a balatoni fürdőidény megindulásakor, amelynek forgalma főként a Déli-pályaudvarion bonyólódik le. Tehát még balatoni közérdek is e meghosszabbítás. A vállalatnak pedig ilyképpen üzleti érdeke is. Miért késik tehát? Majd ha a Boráros-téri hidat is átadják a forgalomnak, akkor a Déli pályaudvartól tovább vezetve az új hidon át a Boráros-térig, körforgalmi traiVurcztllip exptres^z járattá kell kií'ejlesz'teni a 12-es autóbuszjáratot. És erről már nem is korai beszélni, hiszen egyre közeledünk új hidunk megnyitásához. Kizárólag rózsadombi szempontból még csak egy megjegyzésünk, illetőleg kérelmünk van a 12- es autóbuszjárat vonalvezetéséhez. A Margit körúton a Margithidtól a Bem József uccáig megkezdték már a villamossínek középrefektetését. Ezáltal megszűnik a villamosközlekedés Pestről jövet a Zsigmond utcában a Pálffy tér felé és megszűnik az egyirányú villamosközlekedés a Margit körút fenti szakaszán. Megszűnvén tehát a jelenlegi akadályok, kérelmünk az, hogy ezzel a villamosközlekedés változással egyidejűén változtassák meg e szakaszon a 12-es autóbuszjárat vonal- vezetését is. Vagyis ezáltal a Pestről jövő 12-es autóbusz ne a Zsigmond utcán haladjon a Pálffy tér felé, hanem úgy — mint a villamos — a Margit körúton. így mi, rózsadombiak, el fogjuk érni azt, hogy Pest felől jövet is távgyaloglás nélkül szánhatunk majd át a Zárda uccai szerpentin tövén lévő végállomásnál a 11-es rózsadombi autóbuszra. HELLA de PINEDO a Theater an der Wien volt primadonnája minden este a Regent Kávéház - ban II., Keleti Károly utca I. szám Zongorán kísér NOLDI SCHOOL Buda társadalmi életében egyetlen probléma se keltett akkora érdeklődést, mint az állandó budai színháznak a budaiak pénzén készülő megvalósulása, valamint Huber Vilmos pompás gondolata, amely egy angolmintájú, szinte otthon jellegű klub létesítésével óhajtja Buda vezető társadalmi rétegeit, politikai és világnézeti harcokon felül, a fehér asztalnál egyesíteni, ahol tényleg csak gentle- rnanok érintkeznének gentlemanokkal. A Budai Napló szerkesztősége körkérdést intézett a búdat láisadalom vezető egyéniségeihez és folytatólagosan közli az érdekesebb és a helyzet tisztázására szóló véleményeket Elsőnek Messik Ödön gazdasági tanácsos, nagyiparos, a nagykereskedők egyesületének társelnöke. nyilatkozott, aki a legnagyobb örömmel üdvözli a budai állandó színház gondolatát, a Déryné Játékszínt. Kijelentette, hogy ez a mozgalom odaadó támogatóra számíthat benne, mert szükség van olyan színházra, amely ébren fogja tartani a nemzeti szinházkultura ősi hagyományait, színház- ra, ahol hazai, szinte már feledésbe menő színműíróink juthatnak ismét szóhoz. Ez a színház a mi színházunk lesz — mondta Messik Ödön — és uem fog függni mástól, mint a művek irodalmi, esztétikai és morális értékétől. Az legyen a vezérlő elv, hogy nem a kasszasiker a fő, hanem a darabnak a társadalomra való morális kihatása, örömmel hallotta, hogy népszerű főhercegünk, vitéz József főherceg tábornagy, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és fia, vitéz József Ferenc főherceg dr. állottak ennek a nemes mozgalomnak élére. Ami a klub alapítását illeti, azt is örömmel hallja. Egy ilyen klubra Budán feltétlenül szükség van, lesz legalább egy olyan hely, ahová minden család nyugodtan elviheti leánygyermekeit is. A következő nyilatkozatot Willheim Artuí, cukorgyári Igazgató, budai villatulajdonos tette. A színház kérdését ő is végtelenül fontosnak tartja, — mondotta, — mert hiszen a budai színház hozzátartozik Buda történetéhez. — Szinte fájó szívvel gondolok arrai, — mondotta, — hogy a Horváthkert régi, fából készült színköre eltűnik hagyományos helyéröl, ahol pedig annyi kedves estét töltöttünk fiatalabb korunkban és ahonnét a magyar színművészet legnagyobbjai kerültek a nagy pesti színházakhoz. Krecsányt mindig felejthetetlen marad, érdemeit a magyar színművészet körül alig lehet kellőképpen méltányolni. Színművészek és Írók, valamint a nagyközönség sokat, de igen sokat köszönhetnek a Budai Színkörnek, amelynek családias hagulatát nem le' hét bármely más színházban megtalálni. Hogy hová kerüljön az új színház, a múzsáknak e kőből épült budai temploma, nem lehet hirtelen megmondani, de talán legjobb lenne azt odaépfteni a régi színkör helyére, de legyen aztán egészen a budaiaké. — Ami a klub, illetve a budai, politikán, pártokon és felekezeti kérdéseken felülálló társadalmi kaszinó létesítését illeti, azt is melegen üdvözlöm, — mondta Wilhelm igazgató — és mindenben segíteni fogom a mozgalmat. Világnézet és politika, amúgy is széjjelválasztja a magyarságot, talán itt Budán megtaláljuk azt a közös plattformot egy nemescélú társadalmi intézmény keretében, amely nem mélyíti tovább a szakadékokat, hanem inkább összekovácsolja az amúgy is erősen széjjeltagolt társadalmat. Azt a szellemet kellene belevinni ebbe a speciálisain budai klubba, melyet ott látunk a Tisza István Körben, ahol a magasabb társadalmi elgondolások hozzák egymáshoz közelebb az embereket. Willheim igazgató felkérte a Budai Naplót, hogy. továbbra is őrködjék a speciális budai érdekek fölött és tartsa állandóan napirenden ezt a két fontos problémát. A budai előkelőségeknek a budai kérdésekről való nyilatkozat-sorozatát folytatjuk. (Iz.) Második cukrásztmester viszsg a Hu dán Csütörtökön tartották meg a cukrász-céh második mestervizsgáját Ravasz Lászlónál. Hat jelölt jelentkezett: Csepeli János, Kovács László, Rút 'Ede, Sághy László, Spehla Vilmos és Sztraka Vince. A gyakorlati vizsgán az összes jelöltek remekeltek, nemcsak a vizsgabizottság, hanem a nagyközönség és a sajtó képviselői sem győztek a cukrászművészet alkotásaival betelni. Egy marcipánból és csokoládéból készült virágállvány és egy kosár tele pezsgősüvegekkel, gyümölccsel ugyanazon anyagokból, első dijat kapott. A vizsgabizottság elnöke: Spelter Henrik, al- elnöke: Ravasz László, tagjai: Szabó Endre és Tornai László voltak. A Kereskedelmi és Iparkamarát Lipcsey Ádám dr. főtitkár képviselte, aki a jogi és adminisztratív kérdésekről vizsgáztatta a jól elkészült jelölteket. Az írásbeli és szóbeli vizsgálatokat is kiáltották a jelöltek és csak egytől tagadták meg a mesteri oklevelet, aki 3 hónap múlva egy tárgyból pótvizsgát kénytelen tenni. A vizsgálatnak volt egy érdekes jelöltje, egy süketnéma jelölt, akivel írásban és jelekkel érintkezett a bizottság. Letette a vizsgát és ő lesz ebben a szakmában az első süketnéma mester, A vizsga befejeztével Spelter Henrik, az Jpar1937. július 29. testület nagyérdemű elnöke és Ravasz László üd vozölték az új cukrászmestereket, akikhez Lipcsei, dr. is meleghangú felhívást intézett a testületi szellem ápolásáról. A sajtó részéről Gegus Dániel ny. főkapitány és László Zoltán dr. szerkesztők köszönték meg az élvezetes és tanulságos vizsgát A cukrász — mondták - nemcsak iparos, keres- kedő és jogász, de intuitív művész, szobrász, festő, sőt költő, mert minden egyes tortába, fagylaltba parfait-be, a lelkét viszi bele. Egy lipcsei nagy német cukrász, a leipzigi „Corso“ tulajdonosának, Fischerneb a fia is végighallgatta a vizsgát és tolmács segítségével sűrűn készítette jegyzeteit, melyekből, mint mondta, a német cukrász-céh is tanulni fog. A vizsga után Ravasz László löncsön látta vendégül a bizottság tagjait és megkóstoltatta saját termésű borait is. L Z =*=*= A magyar nemzeti orthodox egyház (görögkeleti magyalr) nagyon szépen halad szervez- kedéséhein. Amint a kulturminiszterium előtt fekvő adagokból kiderül, ismét többszáz család csatlakozott ehhez az újonnan szervezett, de már a honfoglalás idején vezetőszerepet vivő ősi magyar keletid egyházhoz, amelynek feje: Németh Theodosius István felszentelt püspök, akit a keleti (szír) pátriárka érseki rangra emelt!, metropolitává s pariárka-he- lyettesé tett A hívők száma közel jár a hétezerhez a Duna balpartján, (ezenkívül a fővárosban 3000, Dunánltiulon 1000 a számuk, de itt is a nyári hónapok alatt megkezdődik a missziós munka. Az érseki székhelyet a Balaton mellett állítják föl. A Budai Napló agitá- cLójának gyümölcsei már érnek. A S&ázötueHév&$ falusi Holácius Milyennek látta Gvadányi József gróf Budát 1787-ben „Éhez fogtam 1787. Esztendőben Skorpió Ha- ■vónalc másodikán, és végeztem Bak havának húszadikán“ írja Gvadányi a Falusi Nótárius elé irt ,,Ajánló levél“-ben. Gvadányi e nagyhatású munkájának, amelynek címe: „Egy falusi nótáriusnak budai utazása, mellyel önnön maga abban esett viszontagságaival eggyütt az el aludt vérü magyar szívek fel serkentésére, és mulatságára e versekbe foglaltezidén ,van tehát születése másfélszázados évfordulója. A Pcleskei nótárius-nak Montesquieu Perzsa levc/ei-vel való rokonságát, az európai városgu- nyoló várospamphletfel és az utazási regénnyel való szellemi kapcsolatait és pestbudai városfej- lődéstörléneti érdekességeit a 18. századvégi Pestre vonatkozólag elsőnek Bevilaqua Borsody Béla írta meg a Falusi Nótárius serfőzős és kávéháztör- téneti kapcsolataiban. Alábbiakban e szempontok nyomán a régi Budát mutatom be, vagy ahogyan azt Gvadányi látta, 1787-ben. Gvadányi finom dámák tükrös toilette-jére, azalz pjpercasz'latkájára valói „tükörajándék“-nak nevezi a nótárius utazását. Lássuk, miiyen tükörben látta Gvadányi Budát 1787-ben, az 1790-i budai országgyűlés magyar nemzeti felbuzdulásának közvetlen élőidéiben? Nótárius uram az Első rész első soraiban elmondja „ki légyen, hol lakjon, és mi okra való nézve tökéllette el magában Budára elmenni.“ Híres Buda Várát még soha sem láttam, Krónikákban róla bár sokat olvastam, Áztat hogy láthassam, mindenkor kívántam, El is tökéllettem oda tenni álam. Mostan minden Táblák tétetlek Budára, Azon okból, hogy az van Ország’ javára, Mert Hazánk közepén fekszik Buda Vára, Mindennek egygyenlő majdnem útja arra. Vagyis itt arra céloz Nótárius uram, hogy II. József császár az országos főkormányszékeket s főbiróságokat Budára és Pestre helyezte át, hogy ezzel is kiemelje az ország hajdani fővárosát kisvár ősi állapotából. Nótárius uram úti • elbeszélése kalandos magyar utazási regény, tehát Zajtay István nótárius more palrio, lóháton, csak kalandokban bővelkedő, hosszú utazás után került Szatmánnegyéből Pest megyébe s egy szép napon Cinkotára. Ide éppen déli tizenkét órára ért, tehát annak rendje és módja szerint evett-ivott, lovát is megetette megitatta, majd újra nyeregbe szállva: Mentem; de nem többet, hanem egy kis órát, Hát meglátám Pestet és Budának várát, Megállottám: ’s véltem Salamon oltárát Látom: ’s tsúdáltamba alig vettem párát. Akkor még állottak a pesti várfalak, a külvárosokból még alig volt valami, tehát semmi sem gátolhatta a látást, messziről láthatók voltak Buda várának közismert körvonalai. Nótárius uram sebesen keresztül léptetett Pesten s elérkezett a Hajóhidhoz, amely tavasztól őszig összekötötte a két várost.. Amint a hajóhídon csendesen átkocogott Budára, ott látja sétálni egykori tanítványát, a szatmári biró fiát, kit is lóháton csakhamar utolért és megszólított. Az ifjú, ki kancellista a királyi Táblánál, igen megörült egykori precepto- rának s azonnal magához hívta szállásra, mely egy gazdag serfőző házában volt. Egy gazdag Ser főző T sászár Fördő mellett, Mint egy Kastély olly szép házat építtetett, Szép mobiliákkal felékesittetetl, Dunán lemenőknek ád szép tekintetet. Itt a serfőző házában szívesen fogadták Nótárius uramat s ott is marasztották. Innen indult el mindennap budai s pesti megrovó útjaira. Mielőtt azonban pest-budai kalandjait elmondaná a Negyedik Rész-ben Budát, Pestet és ezeknek vidékét írja le. Ki is mentem más nap a Duna partjára, Szememet vetettem Pestre, hol Budára, Nem tudtam, mit nézzek, elől ’s utoljára, Azért mostan adom mindennek tudtára: A természet tette itt remek munkáját, Mert ha ki tekinti Buda Vára táját, Nem fog itt mást látni, fsak szépség tsodáját, És a teremtésnek egy nemes formáját. Menedékes hegyen van a Vár építve, Erős kőfalakkal, ’s bástyákkal kerítve, Nap fényen ragyogó tornyokkal szépítve, Utczái kövekkel vannak béterítve. Ezeket nagy roppant házak ékesítik: Sok költséggel épültt Templomi szépítik, Piartzán felszökő kútak díszesítik, Gyönyörű lakósi nagyon nemesítik. Nótárius uram figyelmét ;a várolsrendezés és városfejlesztés akkor két legfrissebb alkotása rögtön megragadta: az új, eddig nálunk szinte ismeretlen utcakövezés és az egészséges vízzel szolgáló nyilvános kutak. Lelkesedve nézi a Mária Terézia által restaurált királyi palotát és a főkormányszékek, Helytartótanács és a Kamara jórészben ma is álló épületeit. (A Belügyminisztérium épülete az Országház utcában volt a Helytartótanács székhaza, a Kamaráé pedig a ma régi pénzügy mi nisztéjriumnak nevezett, jezsuita rendházt) De főképpen Mátyás Király Palotája Kevélyen áll benne, ritka is pompája, Bár mennyi idegen szem tekint reája, Királynak való az! mást nem mondhat szája. Országunk Oszlopi itten lakást vettek, Kik Fejedelmünktől ide idéztettek, Hogy Hazánk Kormányi légyenek, küldettek, Szegények ’s gazdagok Bírójává lettek. A Vár után leírja az elővárosokat, a fürdőket és a budai Hegyvidéket: E Vár alatt még más három Város fekszik, Egy mértt föld a hosszok, melly is jól kitelszik, 0 Buda, Víz-Város, Tabánnak nevezik, Ezeket tsodálva jövevények nézik. Néhány meleg Fördök bennek találtatnak, Minden sorsból valók ezekben mulatnak, Doktorok, Borbélyok ezek körül laknak, Azért is betegek itt felgyógyulhatnak. Fedetlen tornyával még egy Török Metsel, A Vizi-Városban hogy áll, azért esett: Hogy ez arról légyen jelt, ’s emlékezetet, Hogy Kara Mustapha itt megverettetelt. Kara Muszljafa megvere/ttetéise Budaválr visz- szafoglalúsára céloz, mert a felmentő sereget ő vezette. A mecset, amelyet Nótárius uram még látott, az 1810-es évekig állott a Vízivárosban mint utolsó ilynemű emlék s úgy tűnt el, mint napjainkban a Tabán. A Városokon tál feküvő szép megye, Amphilheatrumot mulat völgye ’s hegye, Akár merre ember szemét vesse, ’s tegye, Mást nem lát, tsak mellyből szí örömét vegye. Hegyei bé vannak szőlőkkel terítve, Alattok borházak sorba felépítve, Egygyik a másiknál tzifrábban szépítve, Prés, sajtók és kádak szürethez készítve. Van itt bőven gyümölcs, virág, vadak, halak es madarak, híres vörös bor, hideg kút forrása s mind ezek tetejébe A Városok között mintegy méltósággal, Szőke Duna vize folg tsendes habzással. Leírja a dunai élénk kereskedelmi hajóforgalmat és a két várost összekötő Hajóhidat: Ez hídon sok ezren napnak lementével Sétálnak, és telnek örömök kedvével, Sok Pyranus játszik rajta Thysbéjével. Enyhülnek fagyossal, ’s mandola tejével. A hajóhídon s a két hídfőnél elterülő sétáló erdőcske, lemonátás kunyhó s kávéházak előtt zajlik a két város nagyvilági élete, zene szól, tűzijáték gyűl, szívek labirinthuísa, gavallérok útvesztője ez. Amennyire elragadta nótárius uramat a város külseje, oly annyira elbúsította annak belső élete. Mind így vannak ezek, szemeimmel láttam, Pest’, Budát mind belől, mind kívül vizsgáltam: De hogy ide jöttem, azt már most sajnáltam: Mert amit kerestem, itt fel nem találtam. Nótárius uram ugyanis úgy vélekedett, „hogy Budán ollyan régi magyarokat fog találni, mint valaha lakták, de reménységibe megtsalattatván, le-irja a régi Miagyar öltözeteket.“ Illy öltözeteket Budán nem láthattam, És még magyar szót is tsak ritkán hallhattam. Hogy lehet ez? éppen azt nem foghattam, Ezen dolgon méltán én álmélkodhattam. Igen szépen kértem én a Cancellistát, Hogy mutasson nekem Magyar Urat s Dámát, Vezessen helyekre, hol ezeknek számát, Láthassam Hazámnak fényes ragyogványát. A kalncelfisita először is elvezette az Ország, Házhoz, a Főrendi Tábla ülésére, de bizony ott kevés uron volt magyar ruha, inkább francia, angol s német, no meg paróka, mind idegen nyelven szólt s ezért Nótárius uram bús magyar hazafias elkeseredésében feltette, hogy tsúfságot tesz rajtok. Ezen feltett szándékát derekasan végre is hajtotta, alaposan tsúfolta a magok viseletekért minden Rendből lévő Magyarokat, a Hídon, a tabáni Dunasoron, a dunai malmoknál, majd a Császár-fördőnél, addig elkalandozott, míg a Bakter kiáltott tizenkét órára“ s szállására men- vén hosszú forgolódás után végre elnyomatott. Másnap ünnep lévén, nem volt ülés a Táblán» Nótárius uram elment megnézni a tabáni rácbiró temetését. Akkoriban még a Tabán rác lakosai külön rác községet alkottak, külön rác tanács rác nyelven közigazgatta őket a rác bíró vezetése alatt, s a magyar és német céhek mellett mindenkoron virultak a "rác céhek is. Másnap ünnep lévén Sessio nem vala: Hanem a Rátz Biró Tabánban, meghaló, Fekete posztóval egész háza fala Bé volt vonyva; mivel gazdag ember vala. Hallván temetése, hogy pompásan lészen, Sok Pap, sok Kdugyer állna immár készen, Maga a Vladika hogy májd Slusbát tészen Sok nép már megtölié udvarát egészen. ; . (Folytatjuk)
