Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-29 / 29-30. szám
1937. július 29. 3 Illyefalvi tanár úr lllyefalvi J. Lajost, a székesfővárosi Statisztikai Hivatal kitűnő vezetőjét a kormányzó a kultusz- miniszter előterjesztésére nyilvános rendkívüli tanárrá nevezte ki a szegedi egyetemre. Bizonyos, hogy jobb professzort, aki a statisztika tudományát jobban értené, mint Illyefalvi, nem kaphattak volna a szegedi egyetem diákjai. Kiváló statisztikusok egész sorát produkálta már a magyar élet, Illyefalvi J. Lajost mégis külön hely illeti meg a statisztika történetében, ő az az ember, aki népszerűvé tudta tenni a statisztikai tudományt, aki szivet, lelket, fantáziái és ötleteket vitt ebbe a látszólag száraz tudományba. Amióta a fővárosi hivatal élén áll, csak- azóta tudjuk, mennyire nélkülözhetetlen segítőtársa azoknak, akik a magyar élet, elsősorban a főváros problémáival foglalkoznak, hogy megoldást leljenek a nagy kérdésekre. A halott számoszlopok életrekel- tek Illyefalvi varázslatos érintésére. lllyefalvi tanár ur megtanította Budapestet arra, miképen kelt meghallgatni és megérteni az úgynevezett „beszélő“ számokat. Ezek a számok beszéltek ugyan ő előtte is, mint ahogy a zongora billentyűi, vagy a hegedű húrjai is zengenek, de művész, hivatott interpret tátor kell ahhoz, hogy szórakozás és tanulság váljék az élményből. Illyefalvy Lajos nagyszerű munkásságát szinte hétről hétre méltatni kellene, hiszen ez a káprázatos munkaképességű, csodálatos produktivitásu tudós nem hagyja megvilágítatlanul a főváros életének egyetlen zúgát sem, számadatainak reflektorával bevilágít ennek az életnek legrejtettebb homályába is. Mégis ez az esemény, hogy most ny. rk. egyetemi tanár lett, határkő a végtelenül szerény tudós életében, olyan alkalom, amelynél ismét és ismét fel kellene fedezni tilge falvit 5 'üdvözölni él a főváros lakosságának egyeteme nevében, amelynek nincs hívebb és szeretőbb szolgája, mint éppen ő. 5 éta az épülő Budán Az építőtevékenység — hála a rendkívüli ház- adómentcsségnek — kedvező méreteket öltött Budán. Különösen a Margil-köruton és a Vízivárosnak a Fő-utca, Margit-körut és Várhegy-oldal által határolt részén folyik nagyarányú építkezés. Ez a városrész, amely girbe-görbe, keskeny utcáival, alacsony, kopott házaival méltán „második Tabán“-nak nevezhető, rövidesen eltűnik a föld színéről. Az I. kerületben a Krisztina-köruton és azj lAtólial-ulcában folynak nagyobb építkezések, míg a kerület többi részében nincs számbajöhető változás. Érdekes, hogy a XI. kerületben alig épül nagyobb ház, pedig az új hid építésétől éppen itt volt várható az építkezés fellendülése. A 111. kerületben a nagyobbszabású építkezések egyelőre szünetelnek. Az építtetők a megígért rendkívüli házadómentességre várnak. A külterületeken állandóan folyik a családiházaik és villák építése. BUDAI PÉKEK RÁTKAI FERENC SÜTŐÜZEME II., RETEK-UTCA 4. SZÁM TELEFON t-412-79 PsfttaAoQ sütö- és cukrászüzem Böszörményi-ut 36/a ~i készítményei egész Budán kedveltek Ruzicska Pál Kenyérgyára II., Horválh-u. 29. ▼ Telefon ; 1-518-23 INTÉZETEK, KAVÉHÁZAK, ÍTTERMEK SZÁLLÍTÓJA ísthnzel KENYÉR III. Zsigmond u elismert 45 Klet: 1-531Budai Nanlú Szeptember 18-án avatják fel a Horthy Miklós óidat A Budai Napló munkatársa elsőnek ment át az uf íjidon A Horthy Miklós körtéren világvárosi forgalom I bontogatja szárnyait, hatalmas bérházak rengetege mintha varázsszóra nőtt volna ki a még nem is olyan rég puszta térségeken, autóbuszok robaja, villamosok csilingelése kél versenyre hangos kalapácsokkal, amelyek szorgos kezekben, utolsó ütésüket kattogtatják a Verpeléti-útón, hogy szabaddá tegyék az utat Budapest befejezéséhez közeledő egyik leghaitalmasalbb és legszebb látványosságához: a Horthy Miklós hídhoz. E pillanatban még látványosság, ami nemsokára oda fog tartozni egy kialakuló új, nagy városnegyed mindennapi életéhez. A villamossínek is ott kígyóznak már a Verpeléti út közepén, kiépítve egészen a budaii hídfőig, zöld fűsávok mentén teljesen kész aszfalt-gyalogjárdák kapcsolódnak a híd mindkét oldalához, várva a pillanatot, amikor megindul rajtuk az ujjongó emberáradat, hogy testvéri érzülettel ölelje magához a túlsó partot, amely eddig olyan elérhetetlen messzeségben volt tőle. A nagyszerű híd már készen áll, csak az utolsó simításokat végzik rajta, de ezek már nem akadályai az első átkelő sétának, a budai oldalról a pesti Boráros térre és onnan vissza, amelyre az alkalmat és engedélyt Tantó Pál miniszteri tanácsos, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium Dunahídépítési ügyosztályának vezetője adta meg a Budai Napló munkatársának. Szívszorongással indultunk el a ragyogóra öntözött Verpeléti úton, amely túl a Budafoki-úton merész kanyarulattal, itt még doszkaraktárak, kertek és búzakeresztek között, egyenesen a hídfőhöz visz. Lenyűgöző látvány fogad: a Horthy Miklós híd budai hídfőjének nagy méreteiben és egyszerűségében egyaránt hatásos, művészi kiképzése. Mintha egy szentély tágas előcsarnokába lépne be az ember, akit az alacsony, lefutó és ki szélesülő márvány korlátok magukhoz akarnának ölelni. A budai oldalon tervezőnek, mérnöknek, építőművésznek szabad keze volt: a beépítetlen, nagy pusztaságon összhangba lehetett hozni a hídfő kiképzésér, a hídfő környékének rendezésével. Nem úgy, mint a pesti oldalon, ahol a Boráros-tér súlyos adottságaival kellett ímegküzdeni. Deszkából épített kaliba szinte a levegőben lóg a főpillér közelében, a híd korlátjához rögzítve. Az építkezést vezető egyik fiatal mérnök — hevesen tiltakozik, hogy a nevét kiírjuk — éppen egy lengyel mérnöknek magyaráz, aki Varsóból jött a híd tanulmányozására’. Nem akarjuk félbeszakítani, de már tudja, hogy a Budai Napló olvasóközönségét altatjuk a hídról tájékoztatni és] a legnagyobb készséggel áll rendelkezésünkre: — Négy esztendővel ezelőtt, 1933 júniusában indult el az építkezés a budai oldalun a főpillér alapozási munkálataival; egy évre rá hozzáfogtak a medervasszerkezethez, ősszel már teljesen be volt szerelve a budai szélső nyílás, tavaly pedig végig elkészüli a vasszerkezet. — A legkegyetlenebb téli napokat — alig két hétét — kivéve, éjjel-nappal, szünet nélkül folyt a munka. A pillér- és mély-építkezéseket, úgyszólván egy pillanatra sem lehetett megszakítani, de gyakran még most is kell éjjel dolgozni, mert a betonozást sem lehet abbahagyni. Sürgette a tempót az idő rövidsége is, hiszen a tervek szerint az óriási munkát 1937 végére okvetlenül be kellett fejezni. Sajnos, voltak fennakadások, különösen pénzügyi nehézségek, de a munka heve, a munkában résztvevők lelkesedése — a legfelsőbb irányítástól a legutolsó munkásig — legyőzte ezeket az átmeneti nehézségeket és lehetővé tette, hogy a híd a kitűzött időnél hamarább elkészüljön. Ha minden simán megy, egy egész esztendővel c'őbb készek lettünk volna. — És mikor lesz kész a híd? — kérdezzük. Informátorunk szeme felragyog:- Szeptember 18-án már fel is lehet avatni!- Kemény, határoz'ott hangon hangzik el ez a Mindenki tud a régi budai „Tsászár Feredő“ országszerte híres Anna-báljairól. Mások a híres régi balatonfüredi és parádi Anna-bálakról is tudnak. Máig kötelező nyárvégi ujságirodalmi forma, mint a „Tavaszi strófa", hogy nyáridon minden újság megírja a régi füredi Dalidókat, nem feledkezve meg a „nemzet bárójáról“, Bizay úrról, a füredi Anna-bálok híres-hirhedt figurájáról. De azt kevesen, vagy alig-alig tudják, hogy az Anna- napján, július 26-án tartott Anna-bálok eredeté nek semmi köze az Anna névhez, illetőleg hogy az 1830-as években Pestbudán megjelenő, tüntető magyaros kedvű bálok bécsi eredetűek. Itt, Pest- budán lett az „Ahnen-Ball“, vagyis „ösök-bálja’’ névből Anna-bál. Itt Pestbudán lett az eredetileg népíejskcdő bécsi „Annen-KIosterkeller-Ball“ névből Anna-bál és nyert nemzeti tartalmat, magyar veretet, főleg az „októberi diploma“, illetőleg az 1861—1867. korszakban, a kiegyezés előidőben. Bécsi eredőjüket a régi Bécs városhistorikusai írdátum. Itt másodpercröl-másodpercrc hajszálnyi pontossággal van kiszámítva a munka s csalhatatlan a hit a végső dátumban! Érdekel a felhasznált anyag: — Nyolcszáz vágón vasat használtunk fel és pillérenként körülbelül hatezer köbméter betont. A pilléreket kívülről budakalászi mészkővel vontuk be. Ez egyike legkitűnőbb hazai köveinknek. Általában minden hazai forrásokból került ki és tervszerűen mellőztük a külföldieket. A port- landi cementet magyar cementgiyárak szolgáltatták, a vasszerkezet túlnyomó részét a magyar állami vas- és acélgépgyárak, de részesült a szállításban a Ganz-gyár és a győri vágón- és gépgyár is. A vasanyagot a diósgyőri és ózdi vasgyárak hengerelték. — De nemcsak az anyag magyar itt az utolsó szegig, hanem egy szálig magyar kezek munka- járak dicsőségét hirdeti ez az alkotási Három vállalat jutott itt munkához: az alépítményeknél a Zsigmondy Béla részvénytársaság, a támfalak és díszítmények munkálatainál pedig a Fábián-So- mogyi-György és a Csengery-Pallay mérnöki es építési csoport. Vállalatonként állag 120—150; összesen 450 munkás dolgozott. Ez a szám azonban igen magasra ugrik, ha figyelembe vesszük, hogy többezer vasmunkás hosszú időn át kizárólag csak nekünk dolgozott, óriási kiterjedésű hfdműhelyekben. Olyan hatalmas csarnokok ezek, hogy egyikébe-másikába egész hidnyilás belefér! — A híd teljes hossza 511 méter, a meder fölött 378. méter, maga mögött hagyva a Lánchidat, amely 375, a Ferenc József hidat, amely 331 és az Erzsébet hidat, amely mindössze 290 méter hosszú. Előtte csak a Margithíd áll, hídfőtől-hid- főig a maga 608 méteres hosszával. Valamennyit túl fogja azonban haladni a tervezett óbudai híd, amely 840 méter hosszú lesz. Vezet a Horthy Miklós híd szélességével is, amely 22 méter és 70 centiméter. Kétszerese a Lánchídnak, amely mindössze 11 méter. A kocsipályára, amely fakockákkal van burkolva, 15 méter 70 centiméter jut, az aszfaltos gyalogjárok szélessége mindkét oldalon 3Ví méter. A hatalmas műre tíz millió pengőt irányoztak elő és ezt a keretet nem is kellett túllépni. A budai hídfőn állványfelhőkarcoló ágaskodik az égnek: ͧT — igén, — hangzik a felvilágosítás — itt a pillér északi részére kerül a hősi halott tengerészek emlékműve. Szentgyörgyi szobrászművész és Miskolczy műépítész pompás álkotása. Az első gondolat az volt, hogy a híd mind a négy oszlopfőjére piramist vagy emlékoszlopot emelnek. Ez a terv azonban meghiúsult és most a Szentgyörgyi— Miskolczy elgondolás valósul meg: a hajószerű alapzatból a fiumei világítótorony kicsinyített mása — de így is ölvén méter magasságban — emelkedik ki. Az előtérben Hungáriát ábrázoló alak egy matrózt buzdít harcra. A talapzat belsejében kis tengerészeti múzeum lesz: itt helyezik el az aranykönyvet, amely a hősi halottak neveit tartalmazza. Sajnos, ez az emlékmű mar nem készülhet el a híd felavatásáig, ez azonban természetesen nem lesz akadálya a híd megnyitásának. — Kik vettek részt a híd építési munkájában? — Tantó Pál miniszteri tanácsos, aki mint a kereskedelmi minisztérium Dunahid-építési osztályának vezetője, tartja kezében a munkálatok legfőbb irányítását és aki a legnagvobb készséggel bocsátotta a Budai Napló rendelkezésére az adutokat, szerényen elzárkózik a válasz elől. De azért mégis megtudjuk, hogy az ű tudása, hozzáértése, t asszorgalma és lelkesedése hatotta át és, vitte macával a nagyszerű munkában kiváló munkatársait is: helyettesét, Dömötör Sándor miniszteri osztály- tanácsost. Kovács Alajos miniszteri műszaki főtanácsost, a munkálatok helyszíni irányítóját, Sávos Károly és Böhm Viktor mérnököket és a többieket mind. a legegyszerűbb munkásig, akik szellemi és fizikai erejük legjavát adták a magyar teremtő erő e nagyszerű megnyilvánulásához. m, m. Iák meg, akik viszont a bécsi keletkezésű magyar Anna-bálokról nem tudnak. A szokás ott kezdődött, hogy a híres, régi bécsi bálok, a Nobel-Bälle, a nemesi bálok közül az 1 °00-as évek elején a legelőkelőbbet a bécsi utcanyelv „Ősök bálja“, azaz „Ahnen Ball” néven no-' verte. Ezeken csak udvarképes urak és dámák jelenhettek meg, vagyis csakis olyanok kaptak erre meghívót, akik a régi bécsi spanyol udvari' etiquette által előírt kamarási, nemesapródi, ne- mespohárnoki, alapítványi dámai, máltai lovagi, vagy egyéb, ennyi meg ennyi őstől való származást igazoló próbát udvari titulusaik elnyerésére már letették. Az ősök érdemei voltak tehát az elzárkózó bálra való meghívathatás föltételei. Valóban az „ősök bálja“. Ahnen Ball volt ez a bál: elekelő, ennek megfelelően igen merev, tehát rettentően unalmas és szertartásos bál volt. Vígkedvű bécsi nemes úrfiak találták ki e merev előkelőségű .lAhnen-Ball“ kontrabálját, éspedig, (j-accúki - taUásba fxcaktíkus i/adbuJtacoUal Részit HUTTER ésSCHRDNTZrt. Budapest, VI., Vilmos császár ut 63. Telelőn: 1-229-18. Mintalap Ingyen hogy azt a nevében is megcsúfolják, ai II. József császár által feloszlatott bécsi Anneu-Kloster, az Anna-kolostor óriási pincéjében berendezett belvárosi serház pincehelyiségeiben rendezték ezt meg. Ez a furcsa, jókedvű, bécsiesen demokratikus bál egy-kettőre nagy módiba jött. Ez az, amit Lumpen-Ballj vagyis „Rongjyos (bál“, aztaz „G’schnasseter Ball” néven is neveztek. Megjelentek ezen a bécsi „fekete arisztokrácia víg urfiai •, a Schwarzenberg, Fürstenberg, Aichelburg, Wln- disch-Graetz, Esterházy, Maldeghem, Sizzo-Norris, Kaunitz, Clam-Gallasei, egyéb hercegi, grófi és bárói famíliák ifjú tagjai. De megjelent az igazi, kedélyes bécsi „kleines Volk“ is, a jókedvű fiáker- mesterek, virstlifőzők, serfőzőlegények; csaposok, gesztenyesütök is, főleg azonban a „szép nem": a kedves bécsi varrólánykák, virágcslnálók, fűző- csinálók, csipkeverők, a mosólányok (a Wasch- maderl Becsben és Párisban csupa fiatal nő), a vasalónők, pincérlányok. Ott voltak a bécsi diákok is. Finom — nos, finom nem volt ez a társaság, ellenben vegyes, az volt. Főleg azonban „gemütlich“ volt és ez volt a fontos. „Ös” — ilyen is volt ezeken a bálokon. De volt hangos torok es táncos láb, harsogó kacagás és elsősorban fiatalság. A századelejei Bécs soha és sehol olyan jól nem mulatott, mint az Annen-Keller háljam. A szigorú Polizey azonban nem nézte jó szemmel e mulatozást, mely néha-néha botrányos verekedésekbe is fúlt. ée derék serfőző és mészároslegények és a „Herren Studenten“ néha felettébb alaposan ela- gyabugyállák egymást és a sokösű és demokrata nc-mesurfiakat. Ez azonban még a kisebb baj lelt volna. A nagyobb baj ott volt, hogy ez a „keresz- lül-kasúl“ valói, vagyis „KTeuizfidel' barátkozás valóban a mind erősebben jelentkező Volksfreund- schaft, a forradalmi Népbarátság fészke lett. Bécs az 1830-as években forradalmibb volt, mint Pest. A Camarilla előző időiben a hatalmas Metternich és az abszolutizmus Becsben gyűlöletesebb volt, mint Pesten. Bizony, Bécsből indult el a revolu- ció, hogy Pozsonyon át érkezzen Pestre. Mire a bécsi Annen Ball-okat, e farsangidői bálokat a Polizey • elnyomta, ezek „Virágbál“ néven Pesten is jelentkeztek, de itt már magyar lánccal, magyar köntoskéve), magyar cigánymuzsikával fellépő, a „bécsi német“ ellen tüntető verettel. Rövidesen ezeknek is Anna-bál lett a neve. Ezeken az 1830-as évek végén lett először módi a magyari rokolya és a magyari párta. Ez már a Martiuselő mozgalma volt. Nem igaz, hogy Balatoniul ed kezdte az Anmi- bálokat. Az sem igaz, hogy ezek a budai Császárfürdőben kezdődnek. Az egykorú újságokból ki-ki könnyen kiböngészheti a pesti Fejér hajó vendégfogadó hirdetéseit. Itt kezdődtek a felvidéki, len- gyeles „Dalidó“ nevet felvevő, immár nyárideji Anna-bálok, melyeket ..Virágbál" néven is nevezlek eleinte. Először, mint májusi MajaJes-ek jelentkeznek. Csak később tevődnek át Anna-napjá- ra, a budai Horváth-kerlben levő nyári serházba, a Tsászár Feredőbe, majd Balatonfüredre is. Minden jel arra mutat, hogy az 1820-as erekben még neve szerint is ismeretlen új lánc, a „Csárdás“ ezeken bukkan fel. Ezt a régi, magyar „Friss’-ből csinálták a városi táncmesterek. írók nevezték cl a népieskedés ekkor már kilombosodó csárdaromantikája léivén „Csárdásának. Ezt az új szót — mint a régi magyar táncok históriájának egyetlen hozzáértő művelője, néhai Réthei Prikkel Márián írta meg, Garay, a poéta írja le először, amikor először látja az új „Csárdás'-t. 1861 után újra módi lett az Anna-bál. Nagyanyáink boldog ifjúságának bájos emlékei voltak ezek. Ekkor már illett egyszerű mosóruhácskában, pöttyös „kalikó”-ban megjelenni az Anna-hálokon. Ezek jövedelmét már ekkor a rokkant szabadság- harci honvédek kapták. Az új magyar reménykedés boldog helyei voltak ezek az édes Anna-bálok. Itt hangzott a régi táncdal, a „Megvirrad még valaha!“ Iszom biz' én veletek, ha veletek lehetek, Egy pohár bortl Ha veletek nem lehetek, jaj de bánom! Ha veletek nem lehetek, dinom-dánom! Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka a magyarnak! Idestova százévesek az Anna-bálok, régi, kedves emlékek, nagyanyáink emlékei. Az unokáknak is emlékei lesznek valaha, OÁZIS ARAB KÁVÉZÓ kitűnő úri konyha XI , ROBI HY MIKLÓS UT 60. TELEFON t 4 590—93 (Bejárat Irinyi János utcai ol‘a>on) A régi budai Tsászár-feredői Anna-Báiok, Ahnen-Bali, Anna> Bál Irta: Bevilaqua Borsody Béla Copyright byBudal Napié művészi szobafestés, cimfestés, ■ mázolás, fényezés, zománcozás Budapest, VI. Izabella-u. 89
