Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-12-24 / 1242-1243. szám

2

Budai Napló

1956. december ül.

Az uj Horthy Miklón-hid• A hídfőnél lévő kezelési-épii I ct e k nem emelkednek túl a híd magassagan.

délre fekvő terület azonban ma még teljesen rendezetlen, feltöltetlen gödrök és mocsarak terülnek azon. itt tehát szabályozási tervre van szükség. Ez ia szabályozási terv azonban még a jövőé. Az ott levő területek a Közmunkatanács tulajdonában vannak, nem alakultak ki azok a nagy városrendezési problémák, amelyekkel itt számolni kell. Végleges szaíbályozási tervet tehát nem is lehet még készíteni. Mindössze az a két, egymást keresztező útvonal végleges itt, amely a rajzon fel van tüntetve. A egyik a Horthy Miklós ut mellől a Ehi- naparton indul el és vezet kissé iveit j vonalban a vasúti töltésig, a másik a tervezett körtértől vezet a töltésen keresztül a téli kikötő irányában. Ez a két ut azért végleges, mert feltétlenül szükség van rájuk.

— A Budafoki-utnak már beépült része ugyanis annyira keskeny, hogy nem alkalmas a megnövekedett és a jövőben még inkább emelkedő forgalom lebonyolítására. A Budafoki-ut folytatását tehát beszüntettük, illetve megszakítottuk azzal, hogy egy parksávval lezártuk azt. A délről északra irányuló forgalmat az az ut fogja lebonyolítani, amely délről északkelet felé vezet, a Dunapartra, a Horthy Miklós hid felé és amelyre a hid mellett épült szerpentinuton jutnak fel.

Az állandó kiállítási terület

— Az eddigi tervek szerint — folytatta Álgyay-Hubert Pál dr. — a szabályozandó területnek az a 200.000 négyszögméter kiterjedésű része lenne az állandó kiállítási terület, amely a tervrajzon látható. Természetesen lehetséges, hogy nem kerül ide az állandó vásár és más célokat fog szolgálni ez a hatalmas terület. A köztudatban azonban már benne van és számos illetékes tényező úgy tervezi, hogy a Nemzetközi Vásárt ide kellene elhelyezni. Maga az a tény4 hogy a terület nincs feltöltve, nem lehet akadály, mert akármit építünk is erre a helyre, a területet mindeképen fel kell tölteni, mert mai állapotában nem maradhat az meg. Hiszen, ha az uj hid megnyílt, ez a környék egyenes folytatása lesz a pesti Nagykörútnak és kétségtelenül gyors tempóban fog fejlődni.

— Maga a kiszemelt terület rendkívül alkalmas lenne a Nemzetközi Vásár céljaira. Arra predesztinálja könnyű megközelíthetősége, gyönyörű fekvése, mely később még szebb lesz, amikor a pesti oldalon — 1942 után — eltűnnek a közraktárak a Dunapartról, továbbá az elevátor és a dunai pályaudvar. Nem a Közmunkatanács feladata eldönteni azt, hogy ide kerül-e a Nemzetközi Vásár, azonban mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy számos illetékes tényező már elfogadta azt a megoldást. Így többek között Szendy Károly polgár- mester ur is, akinek véleménye szerint a területen levő tó igen alkalmas lesz aria, hogy a kiállítási terület látványosságait növelje és alkalmat adjon olyan természetű bemutatnivalók számára is, amelyekhez viz szükséges.

A budai központi pályaudvar

— A terület végleges szabályozási terveinek szempontjából rendkívül fontos természetesen az is, hogy milyen lesz a \tervezett budai központi pályaudvar elhelyezése. A kereskedelmi miniszter ur őnagyméltóságának elgondolása szerint az uj pályudvar — mint azt a Budai Napló már ismertette — valószínűleg a Lenke ut meghosszabbításában, a vasúti töltésnél lesz. A hídról elinduló ut iránya

Szép, szálas férfiak, csendesen, mint az árnyék, gyülekeznek az Esplanade szálló külön termében. Magas fez a fejeken. Kissé idegen típus az arcokon, ünnepélyes meghatottság mindeniken.

A Budapesten lakó mohamedánok, akiknek tem- Iplomot varázsolt a szálló külön terméből főpapjuk, Durics Hussein Hilmi, azért jöttek össze, hogy megünnepeljék a nagy mohamedán ünnepet, a Bajrámdt! Vendégek is vagyunk, más hiten lévők, mert ezek a mi mohamedánjaink, akik leginkább az évtizedekig hozzánk tartozó Bosnyák-országból származnak, istentiszteletükből nem csinálnak titkot. Magyar emberek, akik izzó szeretettel varinak eltelve magyar hazánk iránt. Áhitatosan lépünk be hát a templommá varázsolt terembe, melynek' keleti sarkában keleti szőnyegek vannak leterítve s ezekre térdelnek, majd ülnek le a hivők, akik a terem bejáratánál levetik a cipőjüket. Félkör alakban térdelnek, a fez a fejükön, aki azt nem hozott, kendővel köti be a fejét. Az imám előimádkozik, azután a kör elé térdepel, arccal feléjük, a r$hap, az olajbarna arcú Durics Hussein Hilmi/ Átveszi az istentisztelet vezetését, halk férfias baritonjával mondja az imát, amelynek állandó refrénje: Allah Ekber. Nagy az Isten.

Feláll a pap, a hivők is vele, majd arccal keletnek földre veti magát s úgy ismétli meg az ima minduntalan visszatérő szavait: Allah Ekber.

Megható, szép egyházi szertartás ez. Lélekben együtt szállunk a magasba mohamedán testvéreinkkel.

A szép szertartás után hivők és vendégek átvonultunk a szomszéd terembe, amelynek asztalánál feketekávéval s cukorral kínál meg Durics' Hussein Hilmi mohamedán egyháza. Itt azután előlépett az egyház müezzinje s szép magyar beszédet mondott, amelyben hálásan ünnepelte a közös hazát, a testvéreket, akikkel együtt harcoltak azért a földért, amely őket is szülte s amelynek szenvedéseit ők is egyformán viselik. Utána székre kapaszkodott fel egy szúrósképű, mosolygós szetehát aszerint fog változni, hol lesz az uj pályaudvar, amelyhez vagy enyhe kanyarodással, vagy csekély töréssel fog odavezetni.

1938. tavaszán kész lesz a Tanács uj székháza

Megkérdeztük ezután Álgyay-Hubert Pál dr.-t, mi lesz a Fővárosi Közmunkák Tanácsának székházával? Mikor kerülhet sor annak és a szomszédos házaknak lebontására ?

— A Tanács uj székházát — felelte kérdésünkre Álgyay-Hubert dr., alelnök - a Madách Imre-ut megnyitásával kapcsolatban építik fel. Amig az uj székház fel nem épül. addig a mostani székházban maradunk, az azonban máris bizonyos, hogy legkésőbb 1938. tavaszán, de lehet, hogy hamarabb is beköltözhetünk az uj székházba és a mostanit átadhatjuk a fővárosnak lerombolás céljából.

mü 12—13 éves kis mohamedán gyerek, akinek Topcsagics Azir a neve s magyar nyelven elszavalta Gegus Dánielnek erre az -alkalomra Irt versét:

Üdvözlégy testvér.

Isten, — minálunk Alláh a névé,

Alláh-Akbár, — a mázlim istené,

Isten, Allah: egy és mindenható,

Erény As nagyság, meg nem osztható S akik vagyunk az ő gyermekei,

Egymásnak mind édes testvérei.

Üdvözlégy, testvér! — nyújtsd felém kezed, Szivünk az, ami tehozzád vezet,

S a hála, hogy testvéred vagyok,

Szememben, nézd, örömkönnyü ragyog:

Hogy egy oltáron Korán s Biblia;

S hogy e szép honnak vagyok a fia.

E szép országban együtt szenvedünk,

Ami neked fáj, csak az fáj nekünk, —

Sorsod nehéz volt, nekünk is nehéz,

Együtt szakadt ránk minden szenved és,

Allah Akbár s a te nagy istened Mindig velünk volt s testvérünk, veled.

Szent ünnepünkhöz jöjj, testvér, velünk,

Lássad, miként oszt áldást istenünk.

Az isten egy, csak másként hívja szánk,

De egy a lelkünk és egy a hazánk, —

Szálljon le hozzá, maradjon vele Alláh akbár s magyarok istene.

Nagyon szép beszédet mondott a magyar izlám múltjáról, bőséges történeti reflexiókkal dr. Med- riczky Andor fővárosi tisztviselő, ismert keleti tudós, végezvén beszédét török nyelven, hogy a társaságban megjelent bagdadi vendég is megértse, aki angol nyelven fejezte ki elragadtatását a látottak és tapasztaltak felett.

Este megint összegyűltek a budapesti mohamedánok s kelet-kedvelő vendégeik vacsorára a Gül Baba vendéglő külön termében/. Itt vacsora után Durics Husszein Hilmi főmufti számolt be indiai utazásáról, amely eseményekben gazdag volt

Ramazán-Bajrám ünnep Budán

s a kitűzött célt illetőleg eredményes. A főmufti gyűjtött pénzen akarja felépíteni Budán • a mecsetet s mohamedán iskolát, — erre a célra egy évig tartó indiai utján tetemes összeget sikerült gyűjtenie. Gegus Dániel, dr Medriczky Andor dr. Nemes Jenő, Pávay Vájná Ferenc mondottak beszédeket a vendégek részéről. Érdekes volt a Budapesten tartózkodó Ayaz khán beszéde, aki félévi tartózkodás után már jól beszéli a magyar nyelvet. Csatics Abid, Héját Hassan Burjam és dr. Ztki László bagdadi újságíró beszéltek még kedves, lelkes és hazafias szellemben.

Római romemlékek a Duna közepén

Az első budapesti hidat a rómaiak építették Kr. után a II. században és Aquicumot kötötte össze a pesti oldalon’levő Transaquincummat, a mai Rákospatak torkolatánál. Ekkor történhetett az első Dunaszabályozás is, mert mesterséges töl tés és védőgát nélkül el sem képzelhető fővárosunk e legősibb hidja, amelynek sűrűn egymás mellé vert hatalmas szilfákból álló cölöpsorát Zsigmondy Gusztáv fedezte fel az 1870-es években a Margitsziget fölött levő ,,fürdő-sziget”-nél.

Ezt a hatalmas cölöpzetet a 80-as években Salamon Ferenc történetírónk is látta. A rómaiak különben nagy művészek voltak a védőgátak, csatornák, vízvezetékek építésében és pompásan dolgozó mérnökeik sokat bajlódhattak a Duna jobbparti szabályozásával. A Duna ugyanis, természetes geológiai vonzódását követve, Óbuda felé mosott magának uj medret. Óbuda-Aquincum akkoriban még összefüggő szárazföld volt a mai Hajógyárszigettel, ennek déli csúcsánál levő és a hetven óv előtt elkotort Fürdőszigettel s a Margitszigettel is.

Németh Sándor régiségbuvár 1823-ban bizonyítja, hogy az óbudai parton is és a Margitszigeten is vannak a Dunába benyúló és egymás folytatásának mutatkozó római korbeli omladékok, amelyek úgy függhettek össze, ha a Duna mai medre helyén szárazföld volt. A XIX. század első negyedében megjelent Tudományos Gyűjtemény pedig szabatosan felemlíti, hogy a Margitsziget északi csúcsától a Fürdősziget déli csúcsáig egy másfél- ölnyi széles kőfal húzódott a víz alatt, amely közel két évezred előtt a Duna áradását volt hivatva megakadályozni.'

I. VIRflíG ILONA

MŰVÉSZETMsíoLÍII I

rí- MARGIT KÖBÖT Mi. TELEFONI l-***-&.

Hatalmas fejlődést mutat Buda lakosságának száma a legutóbbi százötven esztendőben. Egy 1780,-i összeírás szerint Buda lakóinak száma huszonháromezer, mig 1931-ben ez a szám megtízszereződött, mert akkor már 227.784 lakója volt Budának. Egy 1821,-i összeírás 6074 családban 25.228 lakót talált Budán. Ebből a katolikusok száma 23.93h, az evangélikusoké' 170, a reformátusok 62, a görögök és rácok 595, a zsidók 466 fővel szerepelnek. Harminc év múlva, 1851-ben megduplázódott a lakósság száma, mert 50.127 embert számoltak Budán, mégpedig a Várban' 3828, a Krisztinavárosban 4766, a Tabánban 9495 a Vízivárosban 11359, az Országúton 4286, Újlakon 4219, Óbudán 12174 lélek volt.

A sport térfoglalása Budán

Irta: Mező Ferenc dr.

Tíz év sem múlt el Budavára visszafoglalása után s máris vigan durrogtak a betelepedett polgárok puskái fából tákolt lövöldéjükben .A várfalon kivülépült ez a németül Schusshaus-nak ne vezett kis hajlék, azon a területen, amelyet a mai Margit körút, Menház- és Görgey Artúr ucca, valamint a Széna tér határol. Itt hódolt Buda polgársága e nemes sportnak egész 1860-ig, ekkor a város fejlődésének esett áldozatul a lövölde. A lövészek néhány évig a Lipótmezőn lévő katonai lövölde vendégei voltak, mig aztán 1866-ban bevonulhattak a Marcibányi téren épült és máig is fennálló remek lövöldéjükbe.

A múlt század közepe óta más testedző ágak is polgárjogot nyernek a Duna jobboldalán. Legelőbb a gimnasztika, a mai torna elődje ver gyökeret. A múlt század huszas éveinek végén Pestre kerül Napoleon egyik daliás gárdatisztje, Clair Ignác és mint harcmester, „vívásra s riiás célirányos“ testgyakorlatra' oktatja a mindkét nembeli ifjúságot. Sok gonddal küzd, de nem csügged, sőt 1851-ben elhatározza, hogy Budán is nyit testgyakorló iskolát. A városi hatóság örömmel fogadja vállalkozását és őt, valamint fiát, Alajost, mint „a szakbani jártasságuknál ismeretes férfiakat1, megbízza az iskola megszervezésével. A tanács a Jezsuita lépcső közelében, a Halászbástya alatt a „két födött tornác“ közölt elterülő helyet jelöli ki az intézet céljaira, átalakíttatja „fövénytérré“, bekerítteti, de a felszerelésre szükséges költségeidet is megajánlja. Kedvezőtlen pénzviszonyainál fogva fizetést nem tud adni Clairéknak, de megengedi, hogy a növendékektől mérsékelt tandijat: junius 15-től augusztus végéig terjedő időre 4 frt 20 kr.-t, az egész tanszakra, vagyis október végéig 6 frt-ot — szedjenek.

Az iskola 1851. junius 16-án nyílik meg: „Ofner gymnastische Schule“, majd később „Städtische gymnastische Schule” a neve. Clair az intézet vezetését teljesen fiára bízza, ez aztán 1856-ban Szidanils Fereno torna tanítót veszi maga mellé segédoktatónak. Már ez év őszén gróf Pálffy Móric helytartó engedélyével megkapja a királyi palotához tartozó szertári épületinek („Zeughaus”) a Duna felé eső részét s ott téli tornatanfolyamot nyit, — de a következő évben — a tetemes fűtési költség miatt — megszünteti azt.

A hatvanas évek elején egyre erősbödő nemzeti érzés az intézet nevében változást idéz elő, amennyiben a tanács határozatából — 1860-ban — a „Budai testgyakorló intézet“ név kerül a régi német helyébe. Még ez évben — november 21-én

— újból megkezdődik a téli (omázás, ezúttal a Vízivárosban, a kapucinusok házában levő élpmi iskola egyik földszinti termében.

Clair Antal 1866-ban meghal, utána Szidanits Ferenc lesz az intézet fő-tornatanítója. 1866-ban a tanács megnagyobbittatja a nyári tornateret, gyarapítja a tornaszereket, úgyhogy a következő nyáron már körhintán, két deszkás hintán, négy pár gyűrűhintán, két rudhintán, mászópóznákon, függélyes, rézsútos és vízszintes létrákon és három fanyujtón edzheti magát az ifjúság. Ezeken kivül

— ahogy a kedvesemlékü Bély Mihály feljegyezte

— öt földbe erősített korlát, futó, ugróárok, mércék, ugródeszkák tették a felszerelést. A mélyugrást a bástya egyik kiugró részén gyakorolták. Most már felnőttek is látogatják a tornateret. A téli tornára dr. Say Mórnak, a II. kér. reáltanoda igazgatójának engedélyével a reál alagsorának egyik helyiségében rendezkednek be. Ide is eljárnak a felnőttek is, számuk egyre szaporodik és 1868-ban ezek alapítják meg a Budai Tornaegyletet, amely mai napig melegágya a testi kultúrának és egyik büszkesége a nemes Budának.

A tornaintézet továbbra is fennmarad s hol Budai Tornaiskola, hol Budai városi tornakert néven találkozni vele. Az 1872. évben, a tavaszi idényt megnyitó ünnepségen megjelenik Pauler Tivadar vallás és közokt. miniszter, aztán Házmán polgármester, Majláth György a legfőbb semmitő- szék elnöke is. Ekkor a növendékek száma 150-re rúg. Két év múlva — május 12-én — megint nagy ünnepélyességgel), katonabanda közreműködésével nyitják meg a nyári tornaiteret. Az egykori tudósítás szerint „érdekes látvány volt a mintegy négyszáz kisfiú bevonulása dobszó mellett és még érdekesebb ügyes tornajátékuk bemutatása“.

1860-ban Mayer Antal nyitott tomaiskolát a Micherl-féle kertben, de ez hamarosan megszűnt. Vele egyidőben keletkezett Langer Gyula magán- tornaintézeta Ó-Budán s bár csak 1869-ig állt fenn, mégis felkeltette az érdeklődést a torna iránt. Utána Gergely Jakab torna tanító karolja fel

Óbudán a tornát. Két évig ingyen tanítja a gyermekeket a református templom udvarán berendezett nyári tomahelyiségben. 1872-ben pedig megalapítja az Óbudai Torna Egyletet. Tornászai rövidesen bemutatkoznak a közönség előtt is. Délcegen, katonás rendben vonulnak a Filatori-gát mellett levő térségre, hogy az előre felállított Inyujtón bemutassák képességeiket. A közönség sűrű rajokban özönlik a térre, hogy tanúja legyen készségüknek, de ahogy az egylet történetében olvashatni, még nem volt mindenki tisztában céljaikkal. Feljegyezték például, hogy amikor az öreg óbudai sváb meglátta őket vörös ingükben kék nadrágjukban, derekukon díszes, rojtos övvel, véleményét ebben a kérdésben sürítette össze:

— Was wüln’s ta te Noam? (Mit akarnak itt ezek a bolondok?)

Ekkortájt már az atlétika hivei is jelentkeznek, bár igaz, hogy egyelőre még csak — tornászköntösben.

A’ Budai Csolnak Egylet megalakulásával (1866- ban) megszaporodnak az evezősök is. Az egylet tagjai még 1874-ben versenyeznek, aztán — úgy látszik — feloszlik az egylet.

Ekkoriban ver hazánkban gyökeret a kerékpársport is. Eleinte gúnyolják-csúfolják őket, később már megállnak az emberek s megcsodálják ügyességüket. Táboruk egyre szaporodik, úgyhogy 1889-ben már Kerékpársport néven szaklapot is indítanak. Az uj lap ezzel a kedves költeménnyel indul el útjára:

Üdvözlet.

Nehéz mozdonynak volt eddig jelképe A röpkelábu, szárnyrakelt kerék,

S vaspánton jár — amerre útja mérve —- A múlt idők füstös fia —- a gép.

Jelen a múltnak— im —i nyomába lépe. Csakhogy lerázta vaspántos nyűgét,

Irányához szívesen kötve és szabad Könnyen vezérli erő s akarat.

Testedző sport ma! Ám de a jövőben Uj fejlődésnek egy lépcsőfoka,

S ha edzett lesz majd testben és erőben.

Tovább eszmél a „kerék“ bajnoka.

Addig csak hasson edzőn, fejlesztőén S a jövő számára legyen iskola:

Ne érje vád a nemzet gyermekét,

Hogy mindenütt nem tölti be a helyét. Üdvözletünk visszhangja száll elétek,

Kik messze tájról hoztok uj erőt,

Uj fényt szerezni a „kerék“ nevének,

Uj tettre kelteni a már csüggedőt.

Versenyre fel! Mert elmaradni vétek,

Babér díszíti a merész nyerőt!

A pálya vár! Üdv annak aki mert Nekünk a jelben mindig győzni kell.

Negyvenhét évvel ezelőtt fakadtak a költő leikéből e gyönyörű gondolatok, de azért nemzetünk virágoskertje: ifjúságunk ma is megszívlelheti, leikébe vésheti.

— Versenyre fel! Üdv annak, aki mer!

De üdvözlet a másvilágra, hálánk, kegyelete« tiszteletünk annak is, akinek lantjáról a dal elhangzott: feledhetetlen, galambősz bátyámnak, galamblelkű barátomnak — néhai Viraág Bélának.

J