Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-10-08 / 1231. szám

2 Budai Napló 1936 október 8. zett szárazföldek és tengerek eloszlását, a főbb hegyeket, széles folyókat, sőt az őserdők borította méret len területeket is; a sivatagokat, a művelt országok városait mint apró pontokat. A Föld átmérője a valóságban 12.750 kilométer; ezért Lendl 12% méter méretben ajánlja a hatalmas papirmasé-gömb kialakítását, aminek készítési módját alapvető munkájában tüzetesen leírja. Miután így beavatta a múzeumlátogató kö zönséget a csillagászat idevágó fejezeteinek nép szerűsítése során a mi Egünk és Földünk ismere­tébe, bemutatja utóbbinak keletkezését, kialakulá­sát, mégpedig tüzetesen és kimerítő rendszeres­séggel a következő termekben, melyeket a geológiai tanulságoknak szánt. A földtani osztályban model­lek, íöldgömbök>, képek, diorámák sorozatából meg tudjuk a Föld kérgének, felületének, hegységeinek, síkságainak, kőzeteinek milyenségét, a tüzes égi golyótól kezdve, méretlen geológiai korszakokon át a mai állapotáig való kialakulását. Átmegyünk a következő termekbe, ahol az Elet kezdetétől, a kibalt és megkövesüit maradvá­nyokból szerzett ösléntanyi gyűjtemények vannak s ezek kiegészítéséül ismét mesterséges, helyesebben művészien készített diorámák, rekonstruált állat­óriások, őselefántok, őslovak stb. láthatók. Mind­ezekben a tudományos feldolgozás és oktató rend­szeresség uralkodik; a mutatós kiállítás pedig na­gyon vonzza a látogatókat. Az őslénytani osztályból a növénytani és állat­tani gyüjteménytermekbe jutunk, ahol ugyan­csak az eddigi szokásos muzeális és bizony sokszor unalmas egyszerűségtől eltérően, figyelemreméltó, mutatósán készített gyűjtemények állnak rendelke­zésre. Biológiai csoportok, anatómiai preparátu­mok stb. élénkítik az állatrajok sorozatait. Fölötte érdekesek az azután következő ösem béri, majd embertani (anthTopológiai) és néprajz (ethnográfiai) bemutatások. Utóbbiak között, mi ként egyebütt is, a magyarság érdemes sajátossá­gait emelik ki. A földrajzi (geográfiai) osztály szintén kellemesen oktat és szórakoztatva tanít bennünket, míg legvégül az emberiség szellemi (pszichológiai) kifejlődésének vezető példáit fog­lalja egybe a tervező. Régi kultúrákból válogat most, a tűzszerű Prometheus-tól kezdve az „Emj bér tragédiája” magasan szárnyaló befejezéséig ahol Zichy Mihály ismert rajzával és Madáchi Imre mondásával fejezi be ezt a gyűjteményt. Innét lépcsőkön lemehetünk a belépőterembei tnelyből indultunk és'melyhez a nagyközönségnek szánt természettudományi könyvtár csatlakozik; sőt, amerikai módon tudományos mozi és büffé is. Ilyen összefoglalóan sokoldalú és vonzóan szép, nagy hírre és sűrű látogatottságra számító kulturális intézmény még sehol sincsen. Ha ezt Budapest haladó fejlődésébe és idegenforgalmába beillesztjük: hazánk jóhírét, megbecsültetését szolgál­juk vele! Ezért újból kérem intéző és döntő tényezőin­ket, mielőtt a Lágymányos erre való dunaparti ré­szének rendezése fölött határoznának: vessenek ügyet Lendl Adolf dr. nagy­szerű terveire, amiket ő már néhány évvel ezelőtt a székesfőváros közönségének, illetőleg a magyar haza kulturális haladásának önzetlenül felajánlott. Nem veszélyezteti sem az autonémiát, sem a történelmi hagyományokat a budai és pesti zsidóság együttműködése Mi újság a Városházán ? A 7-es autóbusz vonal eddig nem teljesítette a várakozásokat. Hogy a jövőben ez a járat megfelel­jen rendeltetésének a BESzKAKT elhatározta, hogy meghosszabbítja és átviszi az Erzsébet-hídon. Uj megállóhelyet is létesítenek a Luther-utca sarkán, to­vábbá a Bákóezi-út és Baross-tér sarkán. Megálló­hely áthelyezés trütnéik az 1-es autóbusznál is. A vil­lamosvonalak közül a 20, 22, 30 és 32-es relációknál történnek vltoázások. A Magyar Hét kiállításán három teremben Ügyes elrendezésben mutatja be a fővárosi útépítési ügyosztály a főváros út és csatornahálózatát, továbbá mindazt, amit a kertészet az utóbbi években végzett. Szemléltetően láthatók a fővárosi kertészet által ké­szített rendezési tervek, amelyek közül a legkiemel? kedöbb a Tabáné. Szép a többi fővárosi ügyosztály kiállítása is. Lamotte Károly alpolgármester elnöklésével ülést tartott a főváros munkásügyi bizottsága. Szóba- került a munkások béremelési kérdése is és ezzel kap­csolatban az alpolgármester kijelentette, hogy ha csak egyetlen fillérrel is emelnék a munkások órabérét, ez félmillió többkiadást jelentene, ami a közszolgáltatá­sok árának egyidejű emelését tenné szükségessé. A bi­zottság elnökévé Szabó Józsefet, alenökévé Andréka Károlyt választották meg. Egyébként a bizottság nagy tárgysorozatára való tekintettel egész anyagával az ülésen nem' tudott végezni és ezért október 9-én, pénteken, újabb ülést tart. Uber Endre alpolgármester halálával megüre­sedett alpolgármesteri állásra Sipőcs Jenő főpolgár­mester kiírta á pályázatot. Az alpolgármesteri állás betöltésére minden valószínűség szerint még e hóban sor kerül. Száztíz állásra Irt ki a főpolgármester pályáza­tot az alpolgármesteri álláséval egyidejűleg. Ezek kö­zött szerepel a tüzoltőfőparancsnoki, 1 számvevőségi főtanácsosi és 6 kerületi orvosi pályázat. Szendy Ká­roly polgármester 352 új állásra írt ká pályázatot ok­tóber 16-os határidővel. Az állásokat előmenetel útján töltik be és azon külső pályázók nem vehetnek részt siker reményével. Október 13-án kezdődik a főváros költségveté­sének tárgyalása. Október 12-én a főváros közigaz­gatási bizottsága tart ülést, a pénzügyi vita október 13-án kezdődik- Az előző napon terjeszti elő Szendy Károly expozéját. A vita előreláthatólag két hétig fog tartani. A déli kerület törvényhatósági választásai ellen a Keresztény Ellenzék és a Szabadság Párt panasszal éltek. A Közigazgatási Bíróság Bothos tanácsa Bor­sos Endre előadásában most tárgyalta a petíciót, me­lyet elutasított, miután az abban előadottakat alapta­lannak találta. Legutóbb megemlékeztünk azokról a harcok­ról, amelyek a budai izraelita hitközségben dúl­nak a most közelgő hitközségi választásokkal kap­csolatba]! Cikkünkre több levelet kaptunk, több­nyire olyanokat, amelyek azt mutatják, hogy ál­láspontunk, amely a budai zsidó hitközségnek. pesti hitközséggel való szoros együttműködését sürgeti, lelkes helyeslésre talált a budai zsidóság körében. Kaptunk azonban egy olyan levelet is, amely élesen szembeszáll az együttműködésre vo­natkozó sorainkkal. —Nem szabad ebben a kérdésben — írja H. L. úr, a levél beküldője — egyszerű anyagi kér­dést látni, mert sokkal fontosabb erkölcsi érdekek forognak kockán. Arról van szó, hogy az egyesü­lési párt győzelme esetén megszűnnék a budai hit­község önállósága, beleolvadna a pesti hitközségbe, már pedig a budai zsidóság történelmi múltjának és tradícióinak megőrzése kötelessége a mostani generációnak. H. L. úr levelére a következőket mondhatjuk: Érdeklődtünk a kérdés mibenléte iránt és meg­állapítottuk, hogy nincs itt jogfeladásról vagy tra- díciók elárulásáról szó. A budai hitközségek to­vábbra is megtartanák önkormányzatukat, mert nem egyesítésről, hanem csupán együttműködésről van szó, éppen a budai 'zsidóság érdekében. Nem látunk egyszerű anyagi kérdést ebben a fontos problémában, ellenkezőleg: Buda és a budai zsidó­ság erkölcsi, kulturális és szellemi életének nagy érdekeit tartottuk szem eőtt, amikor az együttmű­ködés gondolata mellé álltunk. A történelmi múltat senki se tiszteli jobban, mint éppen a Budai Napló. Hasábjainkon szárnta- tan cikk jelent meg, amely a budai zsidóság múlt­ját ismertette, mert hiszen Buda történtében jelen­tékeny szerepe volt mindig a zsidóságnak. Megír­tuk ezeken a hasábokon, hogy már a rómaiak ide­jében is éltek zsidók Buda földjén, amit az Aquin­cumban talált zsidó vallásé légionárius síremléke is bizonyít. Nem tiszteletlenség azonban és nem megtagadása ennek a múltnak az, ha a most roha­mos fejlődésnek induló, modem Budán, az ittélő nagyszámú zsidóság érdekében, fontosnak és elke rülhetetlenül szükségesnek látjuk annak a nagy er­kölcsi és anyagi értéknek a bekapcsolódását, amit a pesti zsidósággal való együttműködés jelentene. Az együttműködés nem veszélyeztetné sem a tör ténelmi jogfolytonosságot, sem a tradíciókat, v. szont új perspektívákat és fejlődési lehetőségeket nyitna meg a budai zsidóság és ezzel az egész bu dai. oldal számára. Kérjen mutatvány számat és fizessen elfi a Budai Naplóra Az óbudai hajógyár, Széchenyi István alkotása most száz éve, 1836 októberében bocsátotta vízre első hajóját Irta: Kolling Oszkár A Dunán a rendszeres gőzhajózás 1830-ban indult meg. A vízi közlekedésnek fejlesztésén ettől az időtől fogva Széchenyi István gróf fáradságot nem kímélve dolgozott. Indítványai széles körökben visszhangra is találtak, mivel ebben az időben, vasutak hiányában, a gőzhajózás volt a legmoder­nebb közlekédési eszköz. Ennek tökéletesbülését a vízi útvonalak akadályainak elhárításában és a gőzhajók létszámának emelésében vélte megold­hatni. 1835-ben „Uber die Donaudampfschiffahrt" című művében mindenekelőtt hazai hajógyár építé­sét sürgette. Már keresi is helyét a Duna partján. Erre nézve írja: — O-Budán, ahol, mint remélem, egész nyáron át fog dolgozni a „Vidra" (mederkotró hajó), las­sanként szebb alakot ölt a kikötő... és idővel ezen helyről valamivel nagyobb gépek, mint eke, vella, fogó és kalapács fognak előkerülni. Az óbudai hajógyár számára az óbudai szigetet magasabb fekvésénél fogva alkalmasabbnak találja a pesti (újpesti) szigetnél és óhajtja, hogy min­denféle hajógyártáshoz Pest közelében ipartelep létesüljön. Széchenyi tevékenysége nyomán a Dunagőz- hajózási Társaság a hajógyár létesítését határozta el. Az igazgatóság eme elhatározásáról a Jelenkor 1836. évi 23. száma hozza: „Az 1836 február 12—14-iki közgyűlésen Puthon János az igazgatóság nevében a következő adatokat is közölte a részvényesekkel:" „A feldunai részen sok aggodalmat okozott eddig, hogy a hajók ollyor igen veszélyes jégtor laszoktól elég biztonságban nem lehettek. Könnyű telek megótták ugyan e veszélytől a hajózást, mind azonáltal az igazgatóság nem tágíthatott aggodall mán s gondteli nézett a Duna mentén olly hely, után, mely biztos révnek alkalmas lehetne. Ezenl menedékhely végre fel is találtatott és pedig szel zenesére épen ott, ahol leginkább óhajtható vala, t. i. Budánál. Ennek kimutatását az igazgatóság a dunai gőzhajózás magas védjének, a főherceg Nádornak köszöni s az ő kegyessége hatásának tulajdoníthatja, hogy a medertisztító „Vidra“ pa­rancsot kapott ezen új révhelybe költözni és benne a meder kimélyítésén dolgozni. Ily módon most már a gőzhajók Magyarország fővárosánál telel­hetnek s a felügyelés, kijavítás, hajólegénységi tar­tás s több efféle mind igen könnyítve lön Buda és Pföt szomszédságával. A revhelyükhöz legközelebb eső egyik sziget tökéletesen alkalmas egy biztos és kényelmes hajógyárnak, melyre nézve forró hálá­val említhetni, hogy az illető hatóság megadá az engedelmet ezen szigetnek a mondott czélra fordít- hatasa iránt. Rajta már is serény munkásság dol­gozik, mert az I. Ferencz hajó szárazra vontatván, ott igazíttatik ki s bővíttetik meg. Mi ezen igazí­tást és kibővítést e hajóra nézve illeti, ezt azért vala szükség tenni, mert a hajó a dunai alsó török- reszre rendeltetvén, hogy kiállja a Vaskapun való átmeneteit, igen erősnek kell lennie s továbbá mi­vel az igazgatóság nem is akar egyhamar azon esetben jönni, hogy e hajót ama vidékről fölhozatni kenytelemttessék. Azon jeles hajó gyármester, ki Triestben a társaság tengeri hajóinak építtetését intézte, ezentúl ezen budai hajógyár felügyelője leend és melléje Triestből hozatott ácsok rendeltet­nek. Ezen ácsokkal* együtt hozattak föl hajóslegé­nyek is a gőzhajók számára.“ (Jacoby Péter: Bpest kézikönyve, 36. old.) A hajógyár már az első évben eredményes munkát végzett, melyről a „Jelenkor“ 1836. évi 84. számából olvashatjuk: „Október 18-án délután 5% órakor, szép veröfénycs napon a budai szigetről, mint gyár­helyről, a Duma tükrére bocsájtatott az ,„Árpád" nevű új gőzhajó. -. Az 1836 esztendőt tekinthetjük a magyar hajó­gyártás megkezdési időpontjának. A „Honi Vezér" 1842. év 169. száma az óbudai szigeten levő hajógyárról közli: „Ki az óbudai szigetet 1830-ban s ezt egy év­tized lefolyta után, tehát 1840-ben ismét élő sze­mekkel megtekint», az előbbi pusztaság vagy erdő­ség helyett, ott, hol ollykor marhák legeltek, gyar­matot lát, — épületeket kőből s fából s több ajkú munkás embereket, kik a gőzhajózás minden ága­zatával foglalatosak... Mindaz azonban, mit ottan jelen látunk, tekintetbe vévén, újdonságát csak né­hány év szüleménye. ... Ó-Buda felette sokat nyer e számos munkás ott tartózkodása és pénzök elköl­tése által, valamint a sok idegen gyakori megláto­gatása által, ez kérdést nem szenved s ez egyedül már elégséges ok arra, hogy e nagyszerű intézet szerencsés fennállását és gyarapítását tiszta szív­ből óhajtjuk.“ Bárki érkezzék a révhez, mihelyt kilép a szá­razra a már távolról feltűnő, magas, templom­alakú épülethez siet. Ez a dokk, melynek fedele alatt a munkások szárazban dolgozhatnak. Leírja részletesen az alkotást, valamint az épülőfélben levő Sámson hajót. 1843-ban vízrebocsájtják a 200 lóerejfi Herku­lest, mely alkalommal" gróf Széchenyi kalauzolja a a gyárban megjelent nádori fenséges párt. 1844-ben a Buda nevű gőzös után vízre kerül Széchenyi nevű gőzös is. A hatalmas haj ótest orrán gróf Szé­chenyi faragott mellképe már messziről szembe ötlött, akinek éltetésével felavatta a hajót Wenck- heim grófné. Ez alkalommal elhangzott ünnepi beszédből idézzük a Jelenkor szavait: „... István gróf tespedésből életre ébresztő a magyart, és nagynak kiálltja őt a hálás magyar ajak. Széchenyi nagy neve sajátod, — gőzös küzd­hetsz a habokkal, mert neved a közjóiét partjára eveztet...“ A százéves forduló alkalmával a mai gazda­sági nyomorúságunkból való kiútnak szorgos kere­sése közben is emlékezzünk meg kegyelettel, de egy­ben a jövőben való bizakodással is, — a legna­gyobb magyar áldozatos tevékenységéről és mun­kásságának eredményeiről akkor, amikor mostaná­ban a magyar mérnöki elme és munkáskéz hatal­mas alkotását, a harmadik Duna-tenger járó ha­jónkat, „Szeged“-et vízrebocsájtották. Lakások tökéletes ciánozása garanciával FISCHER VACUUM Vilmos császár-út 33 Telefon: 11-24-49 Egyes bútordarabok ciánozása, molyir­tása ciánkemencében FISCHER, Vilmos császár-út 33 Telefon: 11-24-49 A Budai Színkör sorsa Nemrégen véget ért a Budai Színkör szezonja s ezzel a főváros szabad rendelkezését ismét vissza­szerezte a színkör felett. Az idei szezont csak mél­tányosságból hagyták meg Sebestyén Géza özve­gyének, a bérlő halálával azonban a bérleti szer­ződés megszűnt és most gondoskodni kell a színház- épület további hasznosításáról. A Színészszövetség néhány nap előtt bead­ványt intézett a polgármesterhez és kérte, hogy a Budai Színkört a régi tradícióknak megfelelően engedjék át ismét az ország legjobb vidéki szín- társulata számára nyári állomáshelyül. Sebestyén Géza is, mint temesvári színigazgató kapta nyári kerületül a Budai Színkört és csak a román meg­szállás után telepedett le végleg mint budai szín- igazgató a fővárosban. A főváros közművelődési ügyosztálya még ebben a hónapban a szakbizottság elé terjeszti a Budai Színkör sorsának eldöntését. A szakbizott­ság álláspontjától függ, vájjon csakugyan a leg­jobb magyar vidéki színtársulat kapja-e a Budai Színkör bérletét, vagy nyilvános pályázatot írnak ki a színház hasznosítására, esetleg harmadik meg­oldás mellett határoznak. Megkezdődött a fűtés! A kokszfogyasztó közönség részére a Székesfővárosi Gázmüvek fűtőtechnikusai a legrövidebb időn belül díjtalan szakszerű felvilágo- sitással szolgálnak. Akinek tehát kályha- vagy kazántüzelósnél bármilyen szaktanácsra vagy felvilá­gosításra van szüksége, forduljon bizalommal Budapest Székesfőváros Gázmüvei Melléktermékek-osztúlyához! Vili, Tisza Kálmán-tér 20. sz. Telefon: 3-109-83, 3-109-16 II most feltárt óbudai amfiteátrum romjai felett épül a főváros legmodernebb iskolája Gáldy Béla tanügyi főtanácsos, fővárosi bizottsági tag nyilatkozik az új budai iskoláról Újlak és Óbuda határában, szemben a bécsi úti nagy városi háztömbbel — mint jelentettük — világviszonylatban is nagyjelentőségű felfedezésr jutottak. Ásatások közben rábukkantak régi ro t mokra, amelyekről csakhamar kiderült, hogy a vi * lág egyik legnagyobb amfiteátruménak romjai amelyek méreteiben megközelítik a római Colosse umot. A romok egyik részét korhűen rekonstruáljál ’ és mint ritka, muzeális látványosságot fenntartják 1 a közepén pedig felépítik az ország legmodemebl ' iskoláját. Így aztán a sokszázéves régi római em­lékek farkasszemet fognak nézni a modem kői 1 egyik legpompásabb iskolapalotájával. Az iskola igazgatójának, Gáldy Béla tanügyi ‘ főtanácsos, fővárosi bizottsági tagnak érdeme; 1 hogy a régi terv a megvalósulás stádiumába jutott. Az ő eljárásának köszönhető, hogy a főváros köz­gyűlése gyorsan letárgyalta a telek kérdését és hogy az állam az építkezési költségeknek legalább egy részét már a költségvetésbe is beállította. Az iskola új épülete 5 emeletes lesz. Homloká­val a Nagyszombat-utcára néz, közvetlen környeze­tét pedig — előnyére fog válni a régi római emlék­köveknek is — fásítják, parkírozzák. Az iskola tetején tetőterasz lesz s így majd lehetővé válik szép időben a szabad levegőn való tanítás. Nagy zárt udvara lesz az iskolának, minden tanterem pedig külön zárható ruhatárat és mosdót kap. A céllövő-sport gyakorlására kis lőteret is kap az intézet. Ami pedig a legérdekesebb, az épület szu- terénját téli sportuszodává akarják kiképezni, hogy a főváros középiskolás ifjúsága télen is za­vartalanul élhessen a vízisportnak. Már a pincében is tanítunk — mondja Gáldy igazgató A Budai Napló munkatársa beszélgetett az iskola igazgatójával, Gáldy Bélával, aki a követke­zőket mondotta: — A kultuszminisztérium ügyszeretete, a pénz­ügyminisztérium megértése és a főváros, különösen ! pedig Szendy polgármester lehetővé tette, hogy az I új iskola építkezését a közeljövőben megkezdjék. A főváros a Bécsi-út és Nagyszombat-utca sarkan lévő 1800 négyszögöles telket, melynek értéke 200 ezer pengő körül van, teljesen ingyen átengedte az iskolának. A közoktatásügyi miniszter úr pedig a közel 1 millió pengős építkezési költség elsodr eszét — 300 ezer pengőt — beállította az idei költség- vetésbe, a többit pedig a legközelebbi költségvetési évek fogják fedezni. Így most már az építkezés megkezdésének nagy akadályai nincsenek és re­méljük, hogy á jövő iskolai évben már az új épü­letben lehetünk. — Ebben az épületben már lehetetlen len­nünk, — mondja tovább az igazgató — tizenhárom osztályunk van és 700 diákunk. A rajztermet, a , különféle szertárakat már fel kellett áldoznunk es 1 most már jóformán a pincében is tanítunk. I — Az új épületre vonatkozóan még jóváha- : gyott tervek nincsenek. Mindenesetre igyekszünk I a kor követelményeinek mindenben megfelelni. Az intézet igazgatósága éppen ezért azzal a javaslat- 1 tál fordult a kultuszminisztériumhoz, hogy a gőzfűtés fáradt vizét vezessék az inté­zet szuterénj éhen elhelyezendő meden- ■ céhe és ezzel oldjuk meg a diákság fedett ; úszócsarnokának problémáját. ] — A III-ik kerületi Árpád gimnáziumból és a 1 III-ik kerületből indult útjára a magyar úszás és j vízipoló-torna számos büszkesége. Iskolánk több- szőrösen győztes vízipolócsapata pedig egyik taná- rnnk vezetésével éppen a nyáron utazta be az északi államokat, ahol diadalmasan szerepelt. Fel- ( nőtt csapatokkal kerültek össze diákjaink és az . összes meccsek eredményeként 162 gólt adtak és j mindössze 9 gólt kaptak. A III. kerület tehát nemcsak épülő új iskolá- j jára, nemcsak a hatalmas amfiteátrum dicső rom­jaira, hanem sportoló fiaira is büszke lehet. } Székács György j

Next

/
Thumbnails
Contents