Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-10-08 / 1231. szám

34. évfolyam Budapest, 1936 október 8 # Várospolitikai, közgazdasági és társadalmi hetilap # Alapító: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, KRISZTINA-KŐRÚT 113/b TELEFON: 1-602-96 I Gömbös Gyula | Buda nem volt, hanem lesz Legújabb statisztikai számok Buda gyors és nagyvonalú fejlődéséről Négy esztendeje, hogy az ország élére állt Gömbös Gyula, frissen, fiatalon, hódítóan. Erős volt, magabízó, teli hittel és akarással, ragyogó örömmel. Ügy érezte, hogy ki kell for­gatnia sarkaiból a magyar glóbuszt, új világot teremteni a régi helyén, új célokat és perspek­tívákat tűzni a nemzet elé és ma, négy rövid év után, nincsenek már céljai, örökre megpihen a fáradhatatlan, lankadást nem ismerő lélek. Amikor a képviselőházban első nagy be­szédét mondotta és felsorolta kormányzati pro- grammjának egyes pontjait, Friedrich István szinte elragadtatással kiáltott közbe: „Hiszen ez a mi fiúnk!..És ma, amikor ott fekszik némán, kiterítve a ravatalon, az egész ország érzi, hogy a halott Gömbös Gyula az ő fia. A mi fiúnk, mindnyájunké. Ezt siratjuk benne. Azt, hogy a „mi fiúnk“, a magyarságé, a magyar lélek minden erényével és hibáival. Nem a miniszterelnököt, a politikust, hanem a meg nem alkuvó, kemény magyart, akinek minden gondolata a nemzeté volt. Az idő és a történelem dönti majd el, mi­lyen volt politikusnak, de hogy népének ön­zetlen és igaz szolgája volt, azt joga, sőt köte­lessége a nap krónikásának is megállapítani. Azt, hogy egy államférfi jól, helyesen csinálta-e azt, amit csinált, az eredmények mutatják meg, aíjmelyek sokszor csak évtizedek múlva jelent­keznek. De: hogy becsületesen, tiszta szívvel és nemes hittel végezte Gömbös Gyula a maga művét, azt mindnyájan tudjuk, mindannyian láttuk. Még halálának megdöbbentő tragédiája is színmagyar tragédia. Amikor ezelőtt néhány évvel Endresz György, a világ legtragikusabb sorsú repülője Rómában közvetlenül a cél előtt lezuhant és szörnyethalt, Mussolini megdöb­benve mondta ki a fájdalmas igazságot: — Csodálatos, hogy milyen tragikus sorsú nép a magyar. Gömbös Gyulának is le kellett zuhannia, hogy beteljesedjék rajta a magyar végzek Szárnyalni akart, magasra, mindig magasabbra, érezte a maga erejét, büszke volt fiatalságára, fizikai erejére — és most itt fekszik sápadtan, összetörve. Isa por és hamu vagmuc ... Forog a történelem kereke, az idő nem áll meg. A budai vár majd új lakót kap, mert így követeli azt a nemzet életé, de talán nem túl­zás, ha azt mondjuk, hogy Gömbös Gyula so­káig fog élni a nemzet lelkében, amely befo­gadta őt szeretett fiai közé. Emberi közvetlen­sége, póz nélkül való szeretetreméltósága, a belőle kiáradó meggyőződéses, sőt sokszor fa­natikus hit nemcsak tiszteletet váltott ki az emberekből, hanem sZeretetet is. Az államférfi alakja, a politikus figurája mögött ott éreztük a jó, a derék, a becsületes embert, akit sze­retni kell. Ez a szeretet teszi élővé halála után is Gömbös Gyulát, akit őszintén gyászol és sirat most az egész magyar nemzet. Túlbecsülte a saját fizikai erejét, amelyre pedig oly büszke volt. Szigorú bírálói, politikai ellenfelei azt mondják, hogy politikai erejét se mérlegelte a kellő objektivitással. Az utóbbit majd eldöntik a rohanó események, amelyek új feladatok elé állítják a magyar politika irá­nyítóit, az előbbit azonban, fájdalmas végze­tességgel döntötte el az a döbbenetes tragédia, amely gyászba döntötte az ország népét. Hogy Buda élete miképpen alakul, hogyan fejlődik és milyen szédületes arányokban halad a modem világvárosi nagyság felé, azt mindenki a maga szemével is láthatja, ha olykor-olykor fi­gyelő szemmel halad végig a jobbpart utcáin. Min­denütt építenek, dolgoznak, új meg új területek kapcsolódnak bele a város lüktető életébe, de hogy ez mit jelent számokban, azt csak most tudtuk meg Illyefalvi Lajos úr statisztikai szakkönyvéből, amelynek Budára vonatkozó adatai nagyon sok ör­vendetesét tartalmaznak. Mindenekelőtt az építkezések terén van óriási fellendülés, sokkal, de sokkal nagyobb, mint a pesti oldalon. Ezt az alábbi számok igazolják: 1910-ben Budán 6791 ház állott, 1930-ban 10.383, 1935-ben pedig 12.949. Vagyis 25 óv alatt több mint száz százalékkal emelkedett a budai la­kóházak száma. Pesten az arány jóval kisebb, a fejlődés sokkal lassúbb. Rengeteg földszintes és egyemeletes családi ház épült az utóbbi években Budán, aránylag azonban még több négy és öt- emeletű palota. Pedig ez még csak a kezdet kez­dete, mert hiszen az igazi nagyszabású építkezés csak most, 1936-ban indult meg egyes budai vá­rosrészekben, más részekben pedig a legközelebbi időkben kezdődik majd, amikor a nagy városren­dezési problémák (mint például Óbuda új szabá­lyozási tervének végrehajtása, a Víziváros új sza­bályozása, a kelenföldi híd budai fejével kapcso­latban a környék rendezése stb.) megoldódnak. A főváros fejlődésében Budát illeti meg az első hely, ezt mutatja a satisztika minden egyes fejezete. A lakások száma e képpen szaporodott Bu­dán 1920—1930 közt: I. kér.: 1920-ban 21.406, 1930-ban 28.913 IX kér.: 1920-ban 11.422, 1930-ban 13.004 ÜL kér.: 1920-ban 12.685, 1930-ban 15.925 vagyis összesen 45.513-ról 57.842-re emelkedett a budai lakások száma. Kár, hogy a statisztika nem számol be itt a legutolsó 5 év eredményéről, ame­lyek bizonyára még sokkal nagyobb méretű fejlő­dést mutatnának. Ugyanekkor a lakók száma így alakult: X kerület: 84.818—102.869 II. kerület: 45.366—47.451 m. kerület: 47.824—55.511 Ebből az derül ki, hogy a legnagyobb fejlő­dés az I. kerületben volt, főképpen azonban a kerületnek azokban a részeiben, amelyekből a XI.' kerület alakult ki, mert hiszen magában a mostani I. kerületben a fejlődés lehetősége csaK egyes utcákra szorítkozhatott. Hogy Buda lakossága milyen mértékben nö­vekedett, arranézve csak annyit, hogy míg 1920- ban Budán 178.008 ember lakott (ugyanekkor a főváros egész népessége 858.369 főre rúgott), 1930-ban már 205.831 ember élt Budán (Budapes­ten pedig 916.210 ember), addig 1935 évben Buda lakosainak száma 248.092-re emelkedett, vagyis 5 év alatt több mint 25 százalékkal! Ma tehát az a helyzet, hogy Buda lakossága már közel egynegye­déi teszi ki a főváros egész lakosságának. Százalé­kokban kifejezve még világosabb ez a kép, amit az alábbi számok tüntetnék fel: A főváros lakosságából 1920-ban 21.15 száza­lék esett Budára, 1935-ben pedig már 23.39 száza­lék. Ugyanez idő alatt a balparti lakosság száza­lékaránya 78.85 százalékról 76.61 százalékra csök­kent. Vagyis Buda lakossága sokkal erőteljesebb emelkedést mutat, mint a pesti oldalé. Kevésbbó kedvező a kép, ha a népesség ter­mészetes, vagyis születések alapján való szaporo­dási adatait tekintjük. Itt azt a sajnálatos tényt találjuk, hogy ezer lakosra mindössze 10.5 élvc- születés esik Budán, ami még a pesti születési arányszámnál is rosszabb (10.7). A budai oldalon a legkedvezőbb a születési arányszám Óbudán (14.0 ezrelék), a legrosszabb a IT. kerületben (8.4 ezrelék). Ennél az egész fővárosban csak a IV. kerület nrányszáma rosszabb, 6.7 ezrelék. A halandóság Budán 9.8, ezer lakosra számítva, ami azt mutatja, hogy a természetes szaporodási arány­szám mindössze 0.7 ezrelék. A budai oldal népes­ségszaporodása tehát úgy áll elő, hogy a pesti ol­dalról és vidékről költöznek igen sokan Budára. Abszolút számokban a budai kerületek termé­szetes szaporodása a következő: I. kerület (1915-ben), . . . + 8 XI. kerület (1915-ben). . . . + 65 II. kerület (1915-ben). . . . + 83 III. kerület (1915-ben). . . . +187 Mind ebből látható, a természetes szaporodás nagyon csekély, a Vízivárosban pedig a halálozá­sok száma 83-mal nagyobb, mint a születéseké. A múlt évben egész Budán mindössze 2603 gy érmés született és 2426 ember halt meg, vagyis a termé­szetes szaporulat mindössze 177 főre rúg. Rengeteg egyéb igen érdekes szám és adat be­Az óbudai közlekedési mizériák súlyosan meg­bénítják ennek a fejlődő városrésznek gazdasági életét. A panaszok és az orvoslási módok megbe­szélésére szombaton este értekezletet tartottak az óbudaiak. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a III. Egyesült Polgári Társaskör tágas helyi­ségeit. Ott voltak Óbuda társadat mának kiválósá­gai, köztük a felszólalókon kívül Vájná Ede ny. fővárosi tanácsnok, kormányfőtanáesos és még számosán. Az értekezletet Andréka Károly ny. főkapi­tányhelyettes nyitotta meg, aki tömör és tartal­mas előadásban ismertette az óbudaiak panaszait. Egyben rámutatott helyesléstől sűrűn megszakí­tott beszédében az orvoslás módjaira is. Hangsú­lyozta, hogy mindössze azoknak a sérelmeknek jó­vátételét kérik egyelőre, amelyek könnyen megva­lósíthatók. Minden egyes kívánságukat szervesen beleilleszteni óhajtják, a remélhetőleg mielőbb megtörténő közlekedési ügyek rendezésébe. Andréka Károly után Rózsa Aladár terjesz­tette elő a határozati javaslatot, amelyhez többen hozzászóltak. Felszólaltak többek között: Hanfhy- Haidekker János kerületi elöljáró, Pólya Antal adófelügyelő, Orova Zsigmond dr. törvényható­sági bizottsági tag, Magasházy Mihály csónak- háztulajdonos, Nádas Béla dr., a Rózsadomb és Vidéke Egyesület főtitkára, Bede József dr., rendőrfőtanácsos és Kasszay Zoltán dr. A Rózsa Aladár által előterjesztett és az ér­tekezletnek elfogadásra ajánlott határozati ja­vaslat külön pontokban tárgyalja az egyes közle­Régebben már ismertettem Lendl Adolf dr. nagyszabású tervezetét, mely — ha a Lágymányos rendezése keretében megvalósítják — nemcsak a székesfővárosnak, hanem egész hazánknak világ­hírbe emelkedő egyik elsőrendű tudományos és is­meretterjesztő nevezetessége volna. Most, hogy a Boráros-téri híd létesítésével kapcsolatban a Lágy­mányos rendezésére pályázatot írtak ki, időszerű­nek látszik e múzeum nagy tervére újból felhívni az illetékes tényezők figyelmét. Klebelsberg Kunó gróf, korán elhalt nagy kultuszminiszterünk, nemcsak a Nemzeti Múzeum természetrajzi és néprajzi gyűjtöményeinek akart új és megfelelő hajlékot biztosítani, hanem az északamerikai és németországi múzeumokban kez­deményezett új irányt is be akarta nálunk vezetni, olyformán, hogy a szorosan vett tudományos gyűj­teményektől függetlenül, látványos részletekkel gazdagított, ismeretterjesztő osztályokat is akart a kuiiúrális intézmény keretén belül létesíteni s ezeknek kigondolására, alapvető megtervezésére Lendl dr.-t kérte föl. Lendl e tervezetében a múltkor leírt Tudomá­nyos Kerteken át jövő s a monumentális múzeum palotába lépő közönséget elsőbben félhomályos fogadó oszlopcsarnokba vezeti, mintha templomba kerülne. E terem ablakaiból a külső sötétségbe tekinthetnek az odaérkezők, mintha kívül éjszaka volna. Az első széles ablak előtt ül Pater Hell Miksa, a világhíres magyar csillagász szoboralakja, aki — száz éve most — a nap átmérőjét számította ki pontosan. A másik és többi ablak előtt maga a közönség nézhet csillagvizsgáló meszelátócsö- vekbe, melyekben egy keletkező naprendszert, az Andromeda spirális ködfoltot látja. A terem má­sik oldalán kitekintve a rio de janeiroi kikötő ki­világított házsorait látja, mélyek előtt Alexander von Humboldt szobra áll; mert e nagy tudós ott tanulmányozta — szintén közel 100 éve már — szél még Budáról a főváros új statisztikai köny­vecskéjében, egyelőre azonban csak ennyit raga­dunk ki belőle. Érdekesek, mert gondolkozásra késztetők ezek a „beszélő számok”, amelyek el­mondják azoknak, akik olvasni tudnak a statiszti­kai számoszlopok közt, hogy — Buda nem volt, hanem lesz. kedési eszközökön kívánt módosításokat, szem előtt tartva, hogy nem annyira a villamosközleke­désen, mint inkább az autóbuszközlekedésen kí­vánnak javításokat és óhajtják ennek fokozását. Kívánják: a trolleybusznál a villamos kis- szakaszjegy árának megfelelő viteldíj bevezetését, a menetszám-szaporítást és a villamos átszállóje­gyek érvényesítését. Csatlakozást kémek a római­parti autóbuszhoz. A szentendrei vonalnál menet­sűrítést, több megállóhely áthelyezését, egyes út­szakaszokra kisszakaszt, a 40 filléres bírság meg­szüntetését és — addig is míg a Nánási-úti villa­mos megépül — erre az útszakaszra autóbuszt, villamostarifával. A Pálffy-téri villamoshoz a BSZKRT-kocsik közlekedésének az átszálló forga­lomhoz való csatlakozását. Kérik továbbá bizonyos sérelmes jegykezelési módszerek és a podgy ászdíj­szabás módosítását. Összefoglalva az óbudaiak kívánságait megál­lapíthatjuk, hogy azok minden anyagi megterhe­lés nélkül keresztiilvihetök, ami nemcsak az óbu­daiak szempontjából, de a BSZKRT-ra is elő­nyös lenne. Az óbudaiak kívánságát az egyenlő elbánás elve is méltányossá teszi, hisz Rákospa­lota, Újpest, Csepel lakosai részére van autóbusz', de Óbudának nincs. Megyer, Újpest, Rákospalota, Kispest, Pcstszenüőrinc, Pestszenterzsébet részére városi BSZKRT viteldíjas villamosközlekedés van, csak Óbuda külső részeiben nincs. A főváros és a BSZKRT önmagának tesz szolgálatot, ha az óbudaiak sérelmeit minél előbb és gyökeresen orvosolja. a tropikus sötét éjszakában a csillagok hullását: egy-egy Világ kezdete, forgó ködből való keletke­zése és hulló csillagokban való kimúlása vonul a szemlélők elé. E teremtésnek ilyen kezdete és vége kö­zött él most a mi Földünk is! Ezért en­nek kedves ismertetésével vezeti be a mi tudósunk a Természettud. Múzeum be­rendezését. A következő homályos kupolateremben be­mutatja ezután Naprendszerünket, még fje­dig a Zetss-féle .^Planetárium” segítségével, ami nagyszerű, lélekemelő látványosságnak mond­ható: A nagyméretű terem felhőtlen, sötét- egén csillagok fénylenek, kellő elrendezésben, mint nálunk általában nyári éjszakán a sza­badban. Egyes csillagcsoportok felismerhetők és e vetített fényes pontok lassan haladva keringenek az északi sarkcsillag körül. Fel­tűnnek közöttük a mi Naprendszerünk bolygói a mesterséges égboltozaton. — A közönség szék­sorokban ül és áhítattal nézi. És most megszólal az előadó hangja, aki a látott csillagok járását ma­gyarázza és sokat elmond rólak. — Mindez alig félóráig tart, amire kinyílnak a következő már világosabb és még magasabb terem ajtajai. Az érdeklődök most odavonulnak és itt még fényesebb látványosságban van részük: a Világok kezdete és vége között megismerték a mi testvérb Hygóinkat s a Holdat az előbbi teremben keringő Naprend­szerünkben és most folytatásképpen maguk előtt látják szabadon a térben az óriás földgömböt! Észrcvételnül fel van függesztve, belső mecha­nizmus forgatja; a terem egyik oldalától meg van világítva; másik oldalán a sötét éjszaka árnvéka borul a hatalmas gömbre, melynek domborművű felületen szemlélhetjük a tcrineszetsxecúen színe­Jobb közlekedést Óbudának! Még néhány szó az Országos Termé­szettudományi Múzeum elhelyezéséről Irta: HeiUiyey Vilmos dr., nyug- államtitkár n.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents