Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-08-15 / 1225. szám
34. évfolyam Budapest, 1936 augusztus 15 1225. szám «CV *XWVJ MJzJ Várospolitikai, közgazdasági, társadalmi és tudományos hetilap Alapító: V.IRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, KRISZTINA-KÖRÚí 113/b TELEFON: 1-602-96 Szeut István csodcífa Szent István napja a magyar szív és lélek ünnepe. Messze túl egyházi jelentőségén a magyar nemzeti és állami lét szimbólumává magasztosult Szent István napja, éppen ezért csodálatos és páratlan az egyházi és nemzeti ünnepék közt az egész világon. Más országoknak meg népeknek is vannak szentjeik, történelmi vonatkozású nemzeti ünnepeik, de olyan szentjük, olyan nemzeti ünnepük nincs, nem is lehet, amelyet hasonlítani tudnánk avval a tündöklő nemességgel, amelyet Budának és Magyarországnak ez az ünnepe sugároz a magyar lelkekbe. A Szent Jobb-kéz, ez a drága kincse népünknek, nemcsak egyházi ereklye, mely előtt leborul a hódoló lélek: élő valóság, mert az államalkotó nagy (művét hirdeti, a magyar nemzeti államot., az európaivá lett magyarságot. „Isten csodája, hogy még áll hazánk” — mondja Petőfi egyik legszebb versében, de ez a csoda nem volna lehetséges, ha nem segítette volna egy másik csoda: Szent István király. Nem, a Szent Jobb-kéz nem halott ereklye. Él, cselekszik, oltalmaz és segít mindaddig, amíg magyarok élnek ezen a földön és nem felejtik el Szent István királyt, amíg ragaszkodnak nagy művéhez: az önálló magyar államhoz, a nagy király birodalmának európai rendeltetéséhez. A honfoglalástól Szent István királyig terjedő évszázad még Ázsia volt. Vele kezdődött a magyarság számára Európa. Vannak ma, akik túlzott nacionalizmusból, vagy rejtett egyéni érdekekből divatossá lett idegen példa hatása alatt, az ősi pogánysághoz való visszatérést hirdetik, visszakövetelik Ázsiát. Komolytalan és káros ez a kótyagos próbálkozás: nemcsak a Szent király emlékezetét sérti, hanem a magyar állami életet is, amely akkor indult el, amikor a dicső király behozta a kereszténységet és vele együtt Európát a pusztuló, szervezetlen ázsiai magyarság közé. Ha nincs István király, ma a magyarság is csak történelmi emlék lenne, mint húnok, avarok, alánok és egyéb a föld színéről eltűnt népvándorláskori népek, melyeknek emlékezete már csak ásatási leletekben él. Ez az óriási jelentőségű történelmi tény testesül meg, kap látható formát évről-évre ezen a gyönyörű ünnepen, amelyen aj nagy király emlékezetének hódol a magyar nemzet minden fia, felekezete, vagy egyéb csoportja. Ha vagyunk: azért vagyunk, mert a szent király akarta. És ha leszünk, azért leszünk, mert követjük az ő tanítását, éurópaiak maradunk, európai magyarok. Elsősorban magyarok, mert a világ számára csak akkor jelentünk értéket, ha megőrizzük külön egyéniségünket, kultúránk különleges magyar báját, másodsorban pedig európaiak, akik szolgálatot, teszünk Európának azzal, hogy gazdagabbá, színesebbé tesszük az itt élő kultúrnépek életét a magunk lelkének virágaival. De Szent István nemcsak a múlt és a jelen. Szent István király a jövő is. Szent István gyönyörű birodalma ma romokban hever. De él a szentistváni gondolat és amíg ez él, nem vesztünk el és nem veszett el az egységes magyar birodalom. Él a Szent korona tana, hirdetve, hogy van egy hatalom, amely erősebb a szuronyoknál, meg ágyúknál és ma, amikor jelenünk nincsen, az a hit éltet bennünket, amelyet Szent István koronájának ereje sugároz felénk. Rendkívüli erő ez, amit ismét csak az államalapító szent királynak köszönhetünk: ő vezetbennünket a jövő felé és övé lesz minden dicsőség, amikor a Kárpátoktól az Adriáig újból egy lesz a magyar birodalom. A magyar fkitámadás felé Szent István király dicsőséges Jobbja mutatja az utat. A budai Várban őrzik a Szent Jobbot épúgy, mint Szent István koronáját. A nagy király ünnepén a budai vár felé tekint a magyar nemzet, de Buda a lelki középpontja mindazoknak a magyaroknak is, akik most tőlünk elszakadva, alázatos szívvel küldik imájukat a Szent király felé, hogy újból egyesítse őket a maga védelme alatt. Az elszakított területeken tilos az ünneplés Szent István napján. Az elrabolt magyarságnak nem szabad a katolikus egyház magyar szentjéhez fohászkodnia. De túl a határokon, bilincseken, szuronyokon meg az elnyomatás száz más eszközén százezrek szívéből fakad fel az imádság Szent István király dicső alakjához, hogy jöjjön, ismételje meg a nagy csodát, hogy még áll hazánk. A katolikus egyház szentjei közt számos gyönyörű csodatétel fűződik a nagy király nevéhez. Legnagyobb csodája azonban az élő magyarság, amely mélységes hittel, buzgó reménységgel fordul ezen a napon a szent király tündöklő nagysága felé. Szendy polgármester a középosztály villavárosát akarja megépíttetni a Sasadon Egy előkelő és kitűnő várospolitikus, aki Szendy Károly polgármester bizalmas környezetéhez tartozik, mondotta nekünk a következőket: —■ A polgármester nagyon ambiciózus férfiú. Főképpen azt ambicionálja, hogy tettekben is megörökítse magát. Amit, mint tanácsnok a tanügyi osztályban csinált, minden közigazgatási szakértő előtt elismerést és bámulatot keltett. Mindennek a végletekig való leegyszerűsítése: éhben c™ _rgy monda than lehetne össze- süríteni a tanügyi osztályban véghezvitt reformjait, de ezek igazi értékét és jelentőségét csak a szakemberek tudják megbecsülni. A polgármester azt szeretné, ha a nagyközönség, Budapest polgárai is értékelnék az ő teremtő munkáját. A polgármesterek emlékei tetteik által élnek a polgárok memóriájában, sok nemzedéken keresztül, de az ilyen polgármesteri tetteknek valóban olyanoknak kell lenniök, amelyek minden polgárból valósággal kikényszerítik az emlékezést, vagyis az elismerést. — Nos, Szendy polgármesternek van egy kitűnő ötlete. Van Budapestnek, illetve Budának egy meglehetősen elhanyagolt része: a Sasod. Az a terület, amely a Sasadi-út, a Tö- rökbálinti-út, a Budaörsi-út és a főváros budaörsi határa között fekszik. 'Ennek a meglehetősen nagy területnek, amely a Lágymányos természetes folytatása a Svábhegy felé, e pillanatban igen nagy előnye az, hogy majdnem üres. Szendy polgármester azt csinálhat vele, amit akar. Nem lehet egy várospolitikus, elé szebb feladatot állítani, mint elébe tárni egy szűz területet s azt mondani: íme, itt teremthetsz valamit a tetszésed s az ízlésed szerint. A polgármester a középosztály villavárosát szeretné megteremteni ezen a valóban szűz területen. — A Sasad Buda egyik legegészségesebb része. A Svábhegy déli és keleti nyúlványa a Kelenföld felé, tehát a legkedvezőbb a fekvése. Az orvosok védett, napsütéses fekvése, száraz klímája miatt már régen elnevezték „magyar Davos“-nak, amelynek tiszta, ózondús levegője számos légzőszervi és más betegségben szenvedő beteget állított talpra. Ezek a klimatikus előnyök, de a különlegesen szép fekvés is, valamint a gyümölcstermésre kiválóan alkalmas talaj predesztinálják arra, hogy vülaváros legyen. De ne a gazdagoké! Adjuk ezt a területet a nemzet gerincének, a középosztálynak! Ne csináljunk belőle fényűző városnegyedet, hiszen ilyen már több is van Budán is, Pesten is, hanem egy egyszerűbb, a középosztály zsebéhez mért villavárost! — A mód, ahogyan ezt keresztül lehet vinni, Szendy polgármester elképzelése szerint igen egyszerű. A Sasad egy részére már megvannak a városszabályozási tervek, amelyek megengedik egészen kis telkek alkotását is, tehát alkalmasak arra, hogy szegényebb emberek ü megszerezhessék. A polgármester most el akarja készíttetni az egész Sasad szabályozási tervét, még pedig abban a szellemben, hogy a telkek a középosztály részére megvásárolhatók legyenek. A Sasad túlnyomó része szőlő és gyiimöicfös, majdnem kizárólag a budaörsiek tulajdonában. De a budaörsieknek már nem jövedelmező ez á rész. Üj szőlőt nem érdemes telepíteni, a barack jövedelmezősége a telekértékhez képest csekély, úgyhogy a budaörsiek szívesen eladják a földjeiket, mert a sasadi földek áráért kétszer és háromszor akkora földet tudnak vásárolni a falu határában. Most nehéz a budaörsiek helyzete, mert az egyes telkek túlságosan nagyok A Szent István-napi körmenetben résztvevő, a Vár utcáit ellepő óriási tömegek előtt néhány percre megcsillanik a díszes ereklyetartó, amelyben a magyarok első királyának Jobbja pihen, de kevesen tudják, miképpen és hol őrzik a szent ereklyét az év többi napján. Mint ahogy azt is kevesen tudják, hogyan maradhatott birtokunkban annyi vér- zivaraots század, tatárjárás, törökdúlás után is a Szent király Jobbja. A legenda szerint, mikor István királyunk szenttéavatásakor Szent László kiemeltette Szent István tetemét a székesfehérvári sírból, épségben találták a jobb kézfejet. Ekkor alapította meg a nemzeti ereklye megőrzésére Szent László a Szentjdbbi apátságot. Később, a török uralom alatt, a Széni Jobb Boszniába került. Keresztény kereskedők akadtak rá és váltották magukhoz. Megőrzés végett a raguzai dominikánusok kolostorába vitték. Több mint kétszáz 'évig maradt ott, anélkül, hogy Magyarországon tudták volna, hol van. Mária Terézia hozatta el Raguzából a szent ereklyét 1771-ben. Előbb Schönbrunnba vitette, onnan hozatta azután a. magyarok kérésére Budára. A Szent Jobb őrizetét Mária Terézia a szent Zsigmondi prépostnak, az akkori udvari plébánosnak és az angol kisasszonyok főnöknőjének őrizetére bízta. Pénzt is veretett a visszaszerzés emlékére. A legszentebb magyar ereklyét igen soahhoz, hogy egy középosztálybeli ember megvásárolhassa, parcellázni pedig addig nem szabad, míg a városrendezési terv nincsen készen. Ezt akarja megoldani a polgármester, aki már sók részletében is elgondolta ezt az új város- alapítást, így például egyes arra való helyeken megengedné a zárt sorban való építkezést, de egységes, a város által előirt stílusban! Vízvezeték és villamosvilágítás a főbb útvonalakon már behálózza a vidéket, i tehát a közművek bevezetésének költsége sem i vet gátat ennek a nagy reformnak. — Van-e szebb feladat egy várospolitikus számára, mint egy új várost. alapítani ? Mi, a polgármester őszinte barátai és tisztelői a legnagyobb érdeklődéssel várjuk a Szendy-várost, amely azzal örökíti meg az ő polgármesteri működését, hogy otthon s egészséget ad Ha nemzet legtöbbet szenvedett osztályának. kan őrizték már a hosszú évszázadok folyamán. Első őrzői a benedekrendiek voltak, abban a biharmegyei, Szűz Máriáról címzett Szent jobbi apátságban, amelyet Szent László alapított 1083-ban, hogy ott a Szent Jobbot őrizzék. Négyszáz év múlva, 1498-ban, II. Ulászló a pálosokra bízta a monostort, akik 1557-ig voltak birtokosai a javadalomnak s őrzői a Szent Jobbnak. 1563-ban világi kézre került a szent ereklyét őrző monostor, 1660- ban a török ült bele s bírta, míg csak ki nem űzték. Ezekben az időkben vándorolt el az országból a janicsár áradat hömpölygő zűrzavarában annyi más kincsünkkel együtt legszentebb kincsünk, a Szent Jobb is. Hogy hogyan került Boszniába, senki sem tudta. Talán valamelyik kontyos aga vagy fosztogató janicsár vitte magával a többi zsákmánnyal együtt. A vadképű mozlim-harcos- nak fogalma sem lehetett az ereklye jelentőségéről, de gondolta, nagy érték lehet, ha a „gyaurok” annyira őrizték. Mikor a Szent Jobb Boszniából Raguzába került ismét, szerzetesek őrizték, a dominikánusok. Azóta, hogy Mária Terézia hazahozatta, a budavári udvari és várplébánián őrzik. Jelenlegi őrzője 1916 óta Mészáros János dr. prelátus, budapesti érseki általános helytartó, a Szent Jobb őre. Elődje Kanter Károly prelátus volt, aki később Esztergomba került és ott- is halt meg.------ ----------------------- ----Nin cs őrség a Szent Jobb mellett Szent Istvántól Szent Istvánig Csak az egyház őrzi a nemzet féltett kincsét
