Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-08-15 / 1225. szám
2 Budai Napló U)Jtj augusztus l!j. azért, hogy betegeik beküldésével stlx támogatnak a főváros fürdővállalatait, pályadíjakban és kedvezményekben részesüljenek. Kidolgozott tervezetem er'ré nézve rendelkezésre áll. Ha csak a pesti 4000 orvos közül mindegyik naponta egy fürdőzőt produkál, Vámossy tanár Aszerint millióra rúg fel a fürdőbevétel. És akkor beruházni, fejleszteni érdemes és könnyű munka lenne. Mert nevetséges ellenérv az, hogy a modem fürdőszobák vették el a fürdőzők kedvét a fürdőktől. Szeretném én látni, ha én mint háziorvos elmondott női páciensemnek, minő különbség a bőr szépítése, regenerálásunk szempontjából a radióaktiv. kénes, természetes vízben fürdés az otthon fclmelegített vízvezetéki víz között, hogy nem bírhatnám-e rá heti egyszeri gyógy fürdőzésre? Vagy ha elmondom, hogy a természetes kelenföldi keserfivizek kellő keverésben való használata a marienbadi fogyókúrák hatását is felülmúlja és sohasem mérgez —• szemben sok mérgezni képes pillulával! Igenis, a "legkitűnőbb propaganda az orvosi. Adjuk az ő kezükbe fürdőink propagálását animáljuk, szervezzük be őket, mindazokat, akik erre készséggel, tehetséggel, tudással bírnak. Biztosan magam mögött érzem orvoskollégáimat, akik egyöntetűen igazat fognak adni nekem abban, hogy gyógyfürdőink ügye orvosügy. És nem egy, nem két orvos ügye. A magyar orvosok egyetemes érdeke, egyetemes ügye. A próbapőr eredményét várják a Logodi-utcai háziurak Novemberben már visszaköltöznek a lakók a Vároldal restaurált házaiba A ifitdai Napló munkatársa az udvari és várplébánia káplánjától, Semptey Lászlótól megtudta, hogy a Szent Jobb őre igen egyszerűen őrzi a szent ereklyét. Az őrzés abból áll, hogy nála van a Szent Jobbot magába záró ereklyetartó kulcsa. Ezt a kulcsot természetesen nem hordja állandóan magával, mint ahogy azt áz egyszerű lelkek képzelnék, hanem az udvari és várplébánia irattárában tartja, a várplébánia pecsétje alatt. A szent ereklye az udvari és várplébánia templomának oltára mögötti kápolnában, az úgynevezett mozaik-kápolnában van. Évközben testőrsége nincs a Szent Jobbnak, csak az évnek azon napjain, mikor a Szent Jobbot közszemlére teszik és kihozzák a kápolnából. Ezek a napok augusztus- 20-ika és a körmenet utáni napok, egészen augusztus 27-ig, amikor a Szent Jobb az udvari és várplébánia hajójában várja az előtte elzarándokolok ezreit. Ezekben a napokban Mészáros János dr., a (Szent Jobb őre áll az ereklyetartó mellett, kendővel törölgetve az ereklyetartó üveglapját, amelyet az elébe járulók sorra m egcsókolnak. Kevesen tudják, hogy nemcsak Szent István hetében hozzák ki a mozaik kápolnából a Szent Jobbot, hanem május 30-án is. Ez a nap Szent István Jobbjának megta- * lálási emlékünnepe. Ezen a napon találták meg sok száz evvel ezelőtt a keresztény kereskedők Boszniában a törökök által elrabolt nagy nemzeti kincset. Az a díszes ereklyetartó, amelyben ma Szent István Jobbját őrzik, 1862-ben készült. A (magyar püspöki kar készíttette a remek kivitelű, drága ereklyetartót. Az ötvösmunkának ez a magyar remeke méltán vetekszik Európának másik nevezetes efeklyetartójával, a kölni dómban levő három királyok ereklyéinek tartójával. Néhány nap múlva ismét kihozzák az udvari és várplébánia mozaik kápolnájából a díszes ereklyetartót a drága ereklyével, hogy szemmelláthatóan hirdesse ország-világ előtt az ezeréves Magyarország első szent királyának emlékét. Az ünnepek után azután visszahelyezik pihenő helyére ezt a rendkívüli (kincsünket. Felvetődik önkénytelenül is a kérdés: nem kellene-e nagyobb gonddal, több elővigyázatossággal őriztetni? Tudjuk, hogy méltó helyen van, olyan kiváló férfiak őrizete alatt, akik szent féltéssel, rajongó hódolattal őrzik meg nemzeti kincsünket. Ez azonban talán mégsem elég, jó lenne, ha a főváros és a hatóságok karhatalomról is gondoskodnának, amely segítene az egyházi férfiaknak a Szent Jobb őrizetében. Utóvégre a Szent Jobb nemcsak egyházi ereklye, hanem, — mint az ősi vers mondja — „drága kincse népnüknekrNagy szenzációja volt az év első napjának a várhegyi hegycsuszamlás, amely bérházaknak és villáknak egész sorát tette lakhatatlanná a Lóvasútiéi le egészen a Vérmezőig. A hegyomlás legsúlyosabban sebesült épületei a Lovas-út 26. számú villa, a Lógodi-utca 63. számú modern bérpalota, a Lógodi-utca 61. és 59. számú villák, továbbá az Attila-utca 85. számú százéves földszintes lakóház voltak. A lakóknak — az Attila-utca 85. számú ház néhány lakójának kivételével — el kellett hagy- niok veszélyeztetett hajlékaikat. így még január folyamán kiköltözködött a lóvasúti villából a villa tulajdonosa, Kellermarm László műépítész, valamint az épület földszinti lakásának addigi bérlője, Bornemisza Géza iparügyi miniszter. A Lógodi- utca 61. és 59. számú villák tulajdonosainak, Tur- novszky Dezső huszárezredes nejének és Bottka Józsefnének is el kellett hagyniok rommá lett hajlékaikat az akkori kitelepítések során. A legsúlyosabban a Lógodi-utca 63. számú modern bérpalota lakóit érintette a várhegyi katasztrófa. Ebből az épületből 17 lakónak kellett kiköltözködnie, mégpedig a legviszontagságosabb módon, az ablakon keresztül, mert a kaput akkor már befalazták a hegy alátámasztási munkáinak során. A házban lévő üzletbérlőknek is el • kellett költözniök, sőt még a házfelügyelőnek is. A hegyomlás szenzációja azután lassan elmúlt és a lapok, amelyek annyit írtak akkoriban a hegy csuszami ásról, elfelejtették az ügyet. A Budai Napló most örömmel jelenti, hogy a hegycsuszamlás folytán szükségessé vált védőintézkedések úgyszólván teljesen befejeződtek és a Lógodi-utca 63. számú bérpalotában november 1-én már ismét beköltözhető állapotban lesznek a lakások. Időközben az Attila-utca 85. számú földszintes ház mellett épülő új ötemeletes ház is felépült, amelynek építkezése — egyes, azóta már megcáfolt vélemények szerint — a hegyomlást elindította, mégpedig azáltal, hogy a ház alapozásánál megbolygatták a hegyoldalt. Ki a felelős a hegycsuszamlásért? Beszéltünk a Lógodi-utca 63. számú ház tulajdonosának, Báró Lászlóimnak ügyvédjével, aki elmondta, hogy az épület restaurálási munkálatai a napokban már megkezdődnek. A ház tulajdonosa saját költségén restauráltatja házát, hogy elejét vegye a további lakbérveszteségeknek, de a restaurálási költséget át fogja hárítani a károsodás előidézőire. Azt, hogy felelős-e valaki a ház megrongálásáért és beomlásáért, pör fogja eldönteni, amely már meg is indult. Egyelőre az a helyzet, hogy a szakértők még nem tudták benyújtani véleményüket. mert a főváros nem adott engedélyt a betekintésre azokba az iratokba, amelyekben annak idején lefektették véleményüket a hegyomlás okairól. Annyi fordulat már mégis van az ügyben, hogy a bíróság kötelezte a fővárost, adjon engedélyt az iratokba való betekintésre. A hegyomlás alkalmával lakhatatlanná vált villákban egyelőre változatlan a helyzet. A Lovas- út 26. számú villa még mindig lakatlan. Nincs lakója a Logodi-utca 59. és 61. számú villáknak sem. A villatulajdonosok Bárd László dr.-né pőrétől teszik függővé további magatartásukat, készen arra, hogy ha kell, szintén porolnék. Sztrájkolnak a lakók, nem fizetnek házbért Beszéltünk az Attila-utca 85. számú ház tulajdonosával, Telkes Ernő külügyminisztériumi sajtóelőadóval is, aki elmondta, hogy házában teljesen megszűnt már a veszély. A főváros által épített támfal elkészült, a víztelenítési munkálatok befejeződtek. A háznak a Lö- godi-utea felé eső, hegyen épült szárnyát lebontották, az udvart teljesen átépítették, két terraszt építettek, egyszóval ellenállóvá tették az épületet. A ház Attila-utcai frontján nem változott a helyzet, ott nem kellett semmiféle munkát sem végezni, beomlás veszélye nem fenyeget. A lakók, az akkoriban kilakoltatott két család kivételével mind megmaradtak, de a bért hol űzetik, hol nem. Házbérmérséklésf is kértek. A háztulajdonos a kétszobás lakások bérét havi 50 pengőről 30-ra, az egyszobásokét pedig 20-ra mérsékelte. A lakók azonban kijelentették, hogy csak 25, illetve 15 pengős béreket fizetnek. De ezt sem fizetik pontosan, hanem csak ahogy eszükbe jut. Az év első hónapjaiban egyáltalában senki se fizetett lakbért, de a háztulajdonos mégse lakói tat ja ki őket. ■— A kilakoltatás lakásonként 80 pengőmbe kerülne, — mondja mosolyogva Telkes Ernő — ennyit pedig nem ér meg. Ilyen háztulajdonosok is csak Budán akadnak . . . Budapest az európai iszlám- mozgalom központja Budapest népe Budavár visszavételének 250-ik évfordulójára készül. A magyarság ünnepe a tiszta és jogos nemzeti öröm emlékének szól, de nincs és nem is lehet nyoma ebben már, az egykori ellenfél iránti haragnak vagy gyűlölségnek. Egy negyedévezred hatalmas történelmi távlata sok mindent másképpen mutat a késői utókornak, mintahogy azt az események átélői látták. Ma már nem „pogány“ nekünk a török, hanem nemes és nagymultú nép, amely származásában és lelkiségében sokkal közelebb áll hozzánk, magyarokhoz, mint sok-sok politikai kényszerűségből „baráttá“ lett nemzet. A magyar államvezetők, régi, nemes hagyományok nyomán, az iszlámot a bevett vallásfelekezetek közé sorolták. A „Budai Napló" a török néppel való testvéri kapcsolatoknak meggyőződéses híve és fejlesztője, hasábjait készséggel bocsátotta és bocsátja a jövőben is a mohamedán magyarság, de az egész iszlám rendelkezésére, mert izzó magyarságunkkal hisszük, hogy ezzel hazánknak szolgálunk. Készségünket meleg hálával fogadja a világ minden táján élő mohamedán nép. Jele ennek sajtójuk, egyházi és világi vezéreiknek' felénk irányuló számos elismerése. A „Budai Napló" olvasói ismerik ebbeli munkánkat és bizonyára érdeklődést kelt köreinkben, hogy az iszlám híveinek egy nagy és lelkes tábora Budapestet akarja a tiszta iszlám vallás központjává tenni. Hónapokig dolgozott itt már ez évben Hadzsi Ahmed Ayaz Khán, aki a távoli Indiából jött hozzánk. Idejövetelót a Gül Bába Komité egyik levele előzte meg. Perényi Zsigmond báró és Bárczy István dr., a Komité elnökei írták ezt Kadiánba, az iszlám vallás egyik új irányzatának fejéhez, Hazrat Amirul Momeneen Khalifatül Messiah II.- höz. A Gül Baba Komité felhívta levelében a figyelmet a magyar-mohamedánok történetére, törekvéseire és céljaira. E levélre válaszképpen személyesen küldte ide az egyházfő, Hadzsi Ahmed Ayaz Khánt. Ez az előkelő személyiség megszerette hazánkat, megtanulta nyelvünket is és a mohamedán világ lapjaiban felbecsülhetetlen értékű propagandát fejt ki csonka hazánk igazságának. Testvért talált a magyar lélekben, amely megérezte és viszonozta ezt az érzést. Útjának vallási céljaival nem foglalkozunk, mert az már teológiai kérdés. Nekünk csak jólesik és büszkeséggel tölt el, hogy az iszlám egyik vallási mozgalma nagy szerepet szánt nekünk vallasa terjesztésében, amikor az ahmadija mozgalom központjává akarja tenni fővárosunkat. Része van ebben a felekezeti türelméről világszerte ismert magyarságnak, de — szerénytelenség nélkül mondhatjuk — része van ebben a Budai Naplónak is, amely elsőnek érezte meg a Kelet népe testvéri és származási közösség sugalta kapcsolatainkat az iszlám népével. E siker serkentésül szolgál, hogy tovább haladjunk a megkezdett úton és még szorosabbra fűzzük mohamedán testvéreinkkel való összetartozásunk érzéseit. A budapesti fürdőpropapanda hiányai Irta: Dr. Nemes J. György Hozzászoktatott Istenben boldogult jó Viraág Béla bátyám, hogyha meglátott, cikket kért tőlem, sőt azt is megtette, hogy rám szólt: írj erről, meg arról a fürdőügyi problémáról. Hogy Budán nemcsak kvaterkázva lehet inni, hanem valóságos karlsbádi kúrák is végezhetők. Mentsvár volt a Budai Napló, amelynek hasábjait a megboldogult kitárta a tehetségesen írogató fürdőorvosok előtt, akik az ő szökelmetes Buda Bath- vagy Buda Spaja érdekében fejthették ki álláspontjukat. Garmadával sorakoznak így a fürdők és források érdekében írott cikkek, az Attila-forrásról, a keserfivizek keveréséről, a Rudasfürdő jövőjéről, a fürdőkórház helyéről — amelynek csak a rádiumtartalmú kénforrások környékén szabad megépülnie s nem a Városligetben (minthogy csak a leghatásosabb fürdők nyújtják a világpropoganda szempontjából legértékesebb gyógyeredményeket) sth. sfcb. A fővárosi közgyűlésen számos orvosa és nem orvosi hozzászólás hangzott el, amelynek kicsendülő refrénje, hogy a különbözőő idegenforgalmi hivatalok nincsenek összhangban fürdőink propagandájának és céljaiknak tekintetében. Magamnak is feltűnt, hogy az egyik ilyen nagy hivatal külföldi hirdetményében (ha jól emlékszem a London’s Illustration News-ben olvastam) Budapestre híva az idegent mindenféle szépet s jót felsorol de ■— éppen Budapestnek immár világhírűvé váló fürdőit nem említette! Pedig, ha itt nem, úgy sehol sincs joga az igazi egykéz politikának, laz- egyesült erővel hirdetett fürdőpolitikának, annak hirdetésével, hogy egyetlen metropolis sem rendelkezik annyiféle és oly bőséges gyógyforrással, mint a magyar korona gyöngye, gyönyörű Danakirálynőnk. így (a helyes propaganda nem emelné ki a rheuma szót sem, amely csak tünet szerint határolja meg sok mozgásszervi betegség körét; ne is akarjunk ebben specialisták lenni, mikor nyugaton speciális rheumahely bőségesen és már régi fel- készültség intézményes beállítottságával évtizedek óta eleve lekonkurált velünk. De Budapestnek éppen csodás összhangoltsága, operák, klinikák, strandok és magaslati szanatóriumok csodás el- dorádója ez, aminek párja nincs széles e világon. Gyógyforrásairól állíthatom — analysisek, gyógyeredmények, történet és jelen alapján —, hogy igen-igen nők külföldi gyógyfürdőt pótolhatnak, sőt a legtöbbet felül is múlják — kellő orvosi irányítás és némely még hiányzó követelmény megvalósítása esetén. (Gyógysétá- nyok, diéta, kurhaus, kurmuzik, Forschungsinstitut.) Dálmady professzor, akire soha el nem múló kegyelettel emlékszik a budapesti fürdőorvosi kar, már kijelölte az irányt, melyen a budapesti fürdő- propagandának haladnia kelL Egy bölcs polgár- mesteri intézkedés ép a múlt hóban intézkedett, hogy viszont a fürdőfejelsztési program Bán- laky Géza szakavatott kezébe tétessék, aki .józan és túlzásoktól ment ítéletével irányítsa a mai lehetőségek mellett a legszükségesebb és legsürgősebb hiányok pótlását, mindazt, «.mi nélkül nem teljes egy modem világfürdő képe és adottsága. Mert bármennyire is modernizálódik a tudományos búvárlat útján a balneológia, vannak megrögzött és empirikusan kiépült tradíciók úgy a fürdőkúráknál, mint az ivógyógymódnál, melyeket mi sem nélkülözhetünk. Csak egynémely példát a fentiek ismétlésére: Fedett sétány nélkül, diétás reggeliző hely nélkül, nincs külföldi ivókúra «csarnok. Ojrvosi felvilágosító közeg és közeli laboratórium nélkül három egymás melletti forrásból összevissza és annyit iszik a laikus, hogy az nem is lehet közömbös részére annál is inkább, minthogy pl. a Rudas előtti három forrásnak három különböző indikációját (gyógyjavallatát) ismerjük. A gyógyzene hozzátartozik ahhoz, hogy szép sétányon szórakoztassa a betegeket s azoknál mintegy psychéjükön keresztül hatva járuljon a gyógyeredmények előmozdításához és fokozásához. Hasonló követelmény valami központi kúrszalon létesítése, ahol a külföldiek találkoznak, ahoi csak fürdővendégek vannak és iá gyógymódokról, kezelésről kicserélhetik véleményüket, olvashatnak, társaloghatnak. Kétségtelen, hogy Budapest egészséges fürdőpropagandájához ' ■ elsősorban ezeknek a hiányoknak kiküszöbölése szükséges és idetartozik egy úgynevezett fürdőgyógyhatást- kutató és regisztráló laboratórium létesítése is, mert csak konkrét gyógyeredmények, azaz tudományos bizonyítékok alapján küld ide a külföldi orvos beteget. És ha a főváros vizsgáltatja az élelmiszereit, a vízvezetéki vizet, miért ne állíthatna fel olyan forrásbiológiai intézetet, mely saját gyógyvizeinek tisztaságát, kémiai és gyógy- hatását kutatja. A legégetőbb hiba, hogy a budapesti fürdők orvosi propagandája hiányos. Mert nézzük, kik volnának hivatva ezt a propagandát kiépíteni Elsősorban maguk a magyar orvosok. De szűkítve a kört, legalább is a budapesti fürdőorvosok. Akik a vizeket ismerik, sőt, akiknek ez kenyere. De őszintén szólva: várható-e intenzív propa- gandasztikus vagy pláne kutató tevékenység attól az erősen favorizált gyógyító mestertől, aki még a késő esti órákban is rendelésével van lekötve? Lehet-e egész emberre való propagandamunkát követelni bármelyik pesti fürdőben működő orvostól, aki mással nem törődhet, minthogy praxisát kellő eredménnyel elvégezhesse? És ha koncepció dolgában oly magasan állj. nának, mint a legtöbb világfürdő orvosai! Vagy talán tévedek, ha pl. a karlsbadi városi tisztiorvosra gondolok, aki az évenkénti nemzetközi orvosi továbbképző kongresszusoknak geniális rendezője? Vagy a marienbadi városi orvosokra, akik a gyógyvizek biológoiai mechanizmusának minden csinját-binját ismerik, lapot szerkesztenek és állandóan cikkeznek vizeik gyógy hatásáról? Nálunk nincs /orvosi propaganda a szó orvosi értelmében nincs a fürdővárosnak orvosi vezetése és nincs kiépítve a kollaboráció orvos és fürdőorvos, orvos és fürdők között. Benczúr tanár előadásaiban keserűen mutatott reá az okok egyik csoportjára: arra, ami a praktizáló orvosok averziójának és a propagandának egyik kerékkötője: hogy t. i. a fürdőben működő orvoskollégák túlságosan a therápiának és chemofizikai (elektromos stb.) kezelésnek aláhúzói — holott a fürdőkben csak fürdeni kellene a betegeknek s a kezelést el tudnák végezni a praktizáló külső orvosok vagy fürdőkezelésben jártas, külföldi nyelveken is beszélő szakorvosok, akiknek címét és nyelvét minden hotelportásnak is tudni kellene. A beteg elvesztésének réme az tehát, ami a saját orvosi karunkat is a fü/rdök negligólóivá teszik. De ez csak az egyik okcsopoit. A másik, amire szerénységem is többszr őszintén rámutatott az, hogy az orvosoknak hazafias szólamokból megélni nem lehet és igenis keresnie kell azokat az animáló tényezőket, amelyek etikai határokon beliül
