Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-06-17 / 1221. szám
34. évi. 1221. sz. ELŐFIZETÉS Negyed évre 6 — P Egy évre. . 24 — P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1936 június 17. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, I mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint ■ kiránts dija mlideaksr előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Alapította: VIRAÁG BÉLA (1903—1936) Szerkesztő-bizottság : HENNYEY VILMOS Dr., PÁVAI VA1NA FERENC Dr. és SZILÁGYI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Szász Károly-u. 4 Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig VIRAAG BÉLA Viraág Béla, a Budai Napló alapító szerkesztője június 9-én reggel 5 órakor a gróf Apponyi Albert Poliklinikán, 73 éves korában meghalt. Yiraág Béla 1863 október 19-én született a trencsénmegyei Motesicben. Középiskoláit Trencsénben, Pozsonyban, Körmöcbányán és Budapesten végezte, majd a budapesti Műegyetemen technikát tanult. Munkatársa volt az „Üstökös“-nek, az „Ország-Világinak, a „Budapesti Hírlapinak, az „Egyetértési nek, a „Kis Ujság“-nak és önálló szerkesztője a „Fővárosi Lapoké nak. Puskás Tivadarral együtt 1892-ben ő alapította meg a Telefonhírmondót. Egyik alapítója volt az Otthonnak. 1903-ban visszavonult Budára, ahol előbb a Budai Szemle munkatársa volt, majd megalapította a Budai Naplót, amelynek harmincnégy éven keresztül felelős szerkesztője volt. Az ismert kitűnő hírlapiró és szerkesztő halála úgy újságírókörökben, mint a főváros társadalmában osztatlan részvétet keltett. Nagy álmok álmodója... Isten veled! Csillag voltál Buda egén. Te voltál a hajnali muzsikaszó és Te voltál az esti harang kongása is. Te voltál a lelkiismeret és Te voltál ennek a csodálatosan szép városnak nagy álmodója. A próféták lángszavával és az apostolok hitével jártál köztünk. Te voltál, aki mindenkinél jobban megérezted, hogy Budavára a magyar szellemiség nagyszerű temploma. Védelmezted ezt a Budát, amelynek lelkét sem a török, sem a német nem rabolhatta él, de amelyet majdnem halálraítélt a Nyugat áfiuma. Belekapaszkodtál a magyar múltba, koronázó Mátyás-templomunk csipkés, gótikus tornyába, a düledező, régi budai családi házakba. És Te, aki láttad, hogy valaminek történni kell Budánjhogy a hegyek, fák, erdők, kis házak hangulatát, tiszta varázsát megtarthasd : kitaláltad a századok óta gyógyító erejű budai gyógyvizek fölött a fürdőváros perspektívájának ragyogó kupoláját. És most, hetvenhárom éves korodban, amikor már az Áltálad hirdetett eszmék jelentős része testet öltött, kenyeret, forgalmat, hasznot jelentve az emberek sokaságának és a köznek egyaránt, most, amikor álmaid többi része is a megvalósulás félé közéle dik: — elmentél közülünk szerényen, csendben mint ahogy itt jártál köztünk. Elmentél s mi csak sokára fogjuk igazán érezni az űrt, amely félszázados munkásságod után következik : mert ma még benne élünk a szent káp rázatban, amelyet Te álmodtál szépnek Bu dára és ma még nem tudjuk, hogy milyen rögös volt az az út, amely ezekhez vezetett. Te magyaráztad meg nekünk először, hogy Budát ismét azzá kell tennünk, ami volt Hollós Mátyás királyunk századában és Te végeztél új irtást abban a szellemi őserdőben, amelyből azelőtt csak Nyugatra volt kiút a magyarság számára. Az évezredes — nyugati civilizációjú — magyarságot legyalázó trianoni békeparancs után, valami tudat alatti szent ihlettel ráeszméltél arra, hogy a történelem új feszítő erői megint Keleten vannak és hirdetted, hogy a túlgépesített és a túlfinomult, hajlottgerincű európai gondolat a lassan őrlő malmok kövei közt fel fog morzsolódni és akkor a turáni magyarságnak, amely álmodozó, de egyeneslelkű, amely kpmolyan veszi az adott szó szentségét, az lesz a femfitita, hogy az omladozó nyugati civilizációt több lelki tartalommal átmentse az em beriség számára. Üj népvándorlást éreztél, amely a Japán birodalom hatalmának fokonkénti terjedé seben máris megindult és úgy érezted, hogy ez magával hozza az osztó igazságot a mi számunkra is. * Álmok álmodója voltál Viraág Béla. Ezt az új magyar evangéliumot Te hoztad él nekünk. Mi hiszünk a Kelet erejében, mi akarjuk a magyarság világhivatását. Mi nem fogjuk elfelejteni soha Buda nagy ,,öregemberének“ tanítását és közkincsként őrizzük szellemi hagyatékát. * Az olvasók közül talán senki sem sejtette, hogy mennyi művészi öntudat volt abban, hogy a Budai Napló formája, beosztása a századeleji zsurnalisztikái hagyományokat megőrizte. Hányán voltunk, akik fiatalos hévvel ellenszegültünk ennék a formailag élavult laptípusnak. És mégis, amikor egyes ünnepi alkalmakkor összetalálkoztunk az olvadókkal, láttuk, hogy Viraág Béla tanításait csak ebben a formában lehetett elmondani annak a közvéleménynek, amely az ősz szerkesztőt prófétájának tartotta. Hagyománytisztelet, a múlt emlékeinek megbecsülése, minden magyar érték felismerése és ápolása jellemezték Viraág Bélát és a nemzedékeket, amelyeket magyar ízlésre nevélt az újságíráson keresztül. * Bangha Béla mondotta egyszer: Budának lelke van, Buda egy külön világ. Ezt a külön lelkiséget Viraág Béla és a Budai Napló gárdája formálta ki. Amivel lelkibbek vagyunk itt Budán, amivel többek vagyunk a rohanó életű világvárosiak átlagánál: ezt Viraág Bélának, a hegyek és a kis budai házak költőjének köszönjük meg, legalább friss sírhantja mellett. A művészi romantika, a hangulatok szépsége nem mindenkinek kell, de nekünk a levegő, a tisztultabb életszemlélet és a lélék nagy erőssége. Többé már nem mosolyognak a messzenéző kék szemek. Többé már nem hajol kéziratok tömege fölé, többé már nem diktál gépbe és nem panaszkodik már többé az új világra. Többé már nem fogják bántani irigyek és együgyűek. Az áldott budai föld ölelte karjába a magyar föld szerelmesét. És amikor sírjánál elhangzott az utolsó búcsúbeszéd is, amikor eloszlott a gyászoló sereg, amikor itt lent már minden elvégeztetett... akkor az ősz költő Viraág Béla levetve magáról a múlandóság köntösét, odaállt az Úristen élé és beszámolt földi küldetéséről, a magvetésről, amely reá bízatott. Azután egy csillagablakon lenézett az ő szeretett Budájára és bizonyára hallotta is, amikor a Mátyás-toronyban este megszólalt a lélekharang. Buda búcsúja szállt az ég felé ! Álmok álmodója, Isten veled /
