Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-04-03 / 1216. szám
2 Budai Napló 1936. április 3. fürdőprocedurák, szénsavas és hőfürdők vétele előtt s így lehetővé tennék, hogy bizonyos fürdőrayonok- ban új, nagyobbszámú orvosi kar telepednék le. Nemes J. György v. főorvos megállapítja, hogy nemcsak érdekellentétekről kell őszintén beszélni, hanem keresni kell azokat az etikailag megengedett eszközöket, melyek a 9000 magyar orvost a fürdők támogatására animálnák. A hazafias jelszavakon kívül világszerte érdekévé teszik az orvosoknak, hogy üzleti fürdővállalkozásokat maga is felkaroljon s annak valami hasznát maga is tapasztalja. Nemes dr. idézi az Orvosszövetség hivatalos lapjában tavaly leírt konkrét javaslatait, melyeket praktikus voltuknál fogva itt is megemlítünk. I. Minden orvos fürdőbeutaló blokkot kapna. Ezen 3 perforáció szerepelne. Egy kedvezményre jogosító szelvény. (Csakis orvos útján és nem színházi lapok útján lehessen kedvezményes fürdőjegyet kapni!) Másik az esetleges kezelésekre adna a fürdőorvosnak korrajzszerű rövid útmutatást. Végül a harmadik szelvényt a beteg a gyógyeljúrás eredményének leírásával visszaviszi a beküldő orvosnak. Ezeket az eredményszelvényeket a kezelőorvos összegyűjti s ezekért a Gyógyhelyi Bizottság palya- díj címén évente jutalmat, tudományos prémiumot szolgáltat. II. A gyógyszergyárak mintáinak és brosúráinak hasonmásaként minden orvos mintavizeket, minta fürdőjegy-pakettet kap (pl. 10 uszoda, iszap, hővíz, Zander, ivókúra, keserűvízjegyet összefűzve). III. Orvospropagandista keresi fel az orvosokat itt s a vidéken, minden felvilágosítást megad, apróbb emléktárggyal kedveskedvén s a fürdők használatára buzdítja az orvost és betegét. (Nemcsak beutalt de fürdőző beteg és egészséges tömegekre is szükség van. Más a meleg Dunavíz es a thermálvízben való fürdés.) Külföldi orvosok bankettezését évente egyszeri Kongresszusokkal kötné össze, ahol magyar orvosok is jutányosán résztvehetnének. Az értékes hozzászólásokat Felber igazgató a Gyógyhelyi Bizottság nevében azzal a kívánsággal zárta le, vajha a Fürdő-, Kórház- és Kutatóintézet mihamar megvalósulna, a kutatások megindulnának és számos szakszerű dolgozat jelennék meg, mert ezáltal a külföld a legmegbízhatóbb propaganda- matériát kapná, viszont a külföldi betegek ide- özönlésével a hazai orvostársadalom is csakhamar a saját érdekét tartván szem előtt, a hazai és főleg a budapesti gyógyfürdőket fokozottabban kultivál- tatná betegeivel. Benczúr tanár összefoglaló szavaival és Bán- laky igazgató elnöki zárszavával ért végett a nagyfontosságú és horderejű ülés. Egy bizonyos, a 9000 magyar orvos olyan tényező a propagandában, amelyre nemcsak bazirozni lehet, de kell is. Minden eszközt meg kell ragadni arra nézve, hogy a magyar orvosok fürdőink ba- rátjai legyenek. Vámossy tanár számítása szerint millió pengőre rúg az az összeg, melyet fürdőbevételeink plusszaképen könyvelhetnénk el, ha min■ den orvos csak egy-egy beteggel többet animálna I naponta fürdőbe. Nem az észt és svéd orvosok I vállán nyugszik a magyar l'ürdőügy, bár kétségtelen a külföldi propaganda sok rendkívüli jelentősége: hanem elsősorban is a sikeres magyar belső orvosi propagandán dől el az itthon maradt magyar pengők sorsa, fürdőink fejlődése, jövője. Alszemérem nélkül szembe kell nézni a magyar orvosok clégületlenségének okaival. Biztosan vannak okok!. Fürdőink kicsinyes elzárkózása orvosaink kedvezményes fürdőigényeivel szemben szintén bölcsen elimináiandó. Nem lehet az sem, hogy míg az olasz Fiuggi víz ingyen mintákat küld az itteni orvosoknak, ásványvizüzemeink, keserűvizeink méregdrágán szállítanak az orvosoknak. Protekciós egyének hamarabb kapnak kedvezményes fürdőjegyeket, mint sok propagandát űző lelkes orvos. Vagy van a székesfővárosi Dunauszodában is orvosi kedvezmény? Kap olcsóbb ivókurajegyet a gyomorbeteg orvos? Akkor hogy győződjék meg a hévíz Karlsbaldihoz hasonló gyógyhatásúról önmagán? Ha a Pezsgőfürdőbe csak annyi kedvezményt kap az orvos, hogy szélirány helyett kabint használhat (ha van): neheztelni fog az egész Gel- lért fürdőre s az egész Fürdőváros mozgalomra! Stipendiumokkal, pályadíjakkal kell a magyar orvost a beteganyag fürdőbeküldesere animálni. Orvosa tanácsára egyszer hetente minden fürdőszobával rendelkező polgár is szívesen megy gyógyfürdőbe, ha szellemi és testi regenerációjáról való tudományos magyarázatot kapja orvosától. És az a hölgy is el fogja hinni, hogy a kénhydrogén és rádióaktív tényezők bőrének üdeségét és ifjítását is előmozdítják. Benczúr tanár kesernyésen állapította meg, hogy az ilyen orvosi propagandához ráérő és odavaló egyéniségek kellenek s ha meg nincsenek, kreálni kell őket a magyar balneologiai, a budapesti gyógyfürdők léte, gigantikus perspektívája érdekében! (®r> S.) Budai Theatrum — Százötven éves a Várszínház — Százötven év előtt nyílt meg az első magyar színház, ahol magyar nyelven adták elő a színdarabokat. Ez a budaiak érdeme s ha elnémít azóta a budai theatrum, amely II. József császár jóvoltából a Karmelita atyák templomából és kolostorából alakult át a múzsák tanyájává, mégis ez az intézmény volt az, amely a magyar szellemet átmentette a jövő számára. Sajnos, hogy az az épület, amely falai között a török hódoltság idejében Allah dicsőségét hirdető derviseket, majd későbben szentéletű Karmelita barátokat látott, még későbben pedig a gyermekkorát élő magyar színészet otthona lett, most teljesen elnémult. A híres, kedves Várszínházunkat bizony pókháló szőtte be, ellepték a molyok és a por. Amíg odaát Pest városában színház színház után épül, a magyar kultúrának ez a régi, történelmi patinájú otthona, pusztulásnak indult. Pedig egykor Buda volt a színjátszás hazája, a Vörös sündisznónál (ez is valamikor klas- trom volt, ott a pénzügyminisztériummal szemben) és a Fehér Kereszt vendéglőben (ez is megszűnt, eltűnt) rendszeres színielőadásokat rendeztek, 1783 április elseje óta pedig a regi hajohidnúl megkezdődött az állandó színházi élet a nyári előadások rendezésére épült fabarakkban. József császár németesítő beamterjei es tisztjei nagyon nélkülözték a bécsi életet, a Pozsonyból áthelyezett állami hivatal tisztviselőinek hiányzott az. Ezért a kalapos király elrendelte, hogy a karmelita papok kolostorát alakítsák át budai színházzá es állandó úri kaszinónak is használják, a Városmajort pedig rendezzék be parknak. A munkaiatokat Kempelen udvari tanácsos végezte, aki színházzá építette át a Klastromot. Így lett az Thalia temploma, ahol Buda közönsége másfél évszázadon át lelki gyönyört talált a bujdosó magyar irodalom munkáiban és világvárosi szórakozást. Háromszor hetenkint volt előadás: vasárnap, szerdán, pénteken és a helyárak a hat forintos páholytól a tizenöt schein-krajcáros karzati jegyig változtak. Egy évszázadig folytak az előadások, majd lassan átvándorolták a színházlátogatók a szomszédos Pestre s az utolsó „ferenejózsefi“ idők alatt már csak nagyritkán volt előadás Budán, legfeljebb, ha az udvar itt tartózkodott. Egy negyed évszázad óta alig néhány előadást láttunk itt, míg a háború óta végleg nyugalomba és feledésbe merült Budának ez az egykori pompás kultúrintézménye. Nem lehet változtatni a helyzeten, mert rossz helyen áll, — de azért kár a kedves Várszínházért. Koppantó. JELLEVÜE kávéházi helyiségében kávéházi reggelik, feketék, uzsonnák KÁVÉHÁZI ÁRAK Összes napilapok, folyóiratok Külön utcai bejára Éhgyomorra naponta igyák egy pohár vizet RAVASZ cukrász I., Krlsztina-körút 75. Telelőn: 50-2-82 ELŐKELŐ CUKRÁSZ-SZALON Árpádkor! vártemplom romjai a Kamaraerdőben —lit prédikált utoljára Szent Gellért ?! — — A BUDAI NAPLÓ akciójának eredményei — Munkatársunk, Margittay Rikárd dr. hosszabb cikkben hívta fel az illetékes körök figyelmét lapunk egyik szeptemberi számában a Kamaraerdő tétényi platóján levő bozótban található nagy- mennyiségű kőmaradványra, melyek között faragott oszlopfejek, girlandos kapitélek, oszlopok és párkányfejek is akadnak s melyeket a környékbeliek a Szabinett-vár romjainak tartanak. E romok még a főváros határán belül feküsznek, de helyüket a térkép sem jelzi és velük régészeti munkák sem foglalkoznak. Mivel a Szt. Gellért-legen- dákból tudjuk, hogy a vértanú utoljára az akkor már létezett Diósd községhez tartozó Sancta Sabina kápolnában misézett utoljára, mielőtt. Koppány pogányainak áldozatul (1046-ban) esett volna, az elferdített név arra adott gyanút, nem-e a legendában szereplő 900 éves templom romjaival állunk szemben? Munkatársunk e romterületet egy rádióelőadásában is szóvátette s örömmel jelenthetjük, hogy a napokban (egy bizottság, melynek tagjai Bártfai Szabó László dr. történész, Simonyi Dezső dr. archeológus és Hídvégi László fővárosi mérnök voltak, kiszállott a helyszínre, mely mellett éppen most folynak az lúj balatoni autóút építési munkálatai. A bizottság meglepetéssel állapította meg, hogy csakugyan Árpád-kori románstílű, ú. n. vártemplomra mutatnak a romok, melyeket nagyjában fel is mértek s arányaiból is e típusra következtettek. A végleges vélemény persze még csak az oklevélanyag kikutatása után lesz megoldható, de bármiképpen hangozzék is az, fontosnak tartanók, ha régi helyén közvetlenül a [balatoni idegenforgalom új autóstrádája fölött újra felépülhetne Budának e csodás kilátású magaslati fekvésű, közel ezeréves középkori egyháza. Magyar szó, magyar név, magyar szív. — A „Budai Polgári Kör“ pénteki borgazdatársaságában előadta — BENEDEK SÁNDOR. Midőn őseink a népvándorlás korszakában, több mint ezer esztendő előtt megalapították a magyar hazát, bizonyára tiszta és erőteljes magyar nyelvet hoztak magukkal az őshazából. A történelem folyamán azonban ez a nyelvtisztaság nagyon kicsorbult. Ez a hanyatlás több tényező összehatásának eredménye. Ezek között első helyen áll az idegen nyelvű népekkel való együttélés, majd az idegen ki-1 rályi hatalom. A középkorban a tudományból és a főiskolákból kiszorult a magyar szó s helyét a hatalmas római egyház nyelve, a latin váltotta fel. Még a [reformátusok debreceni kollégiumában is latin volt az előadási nyelv s Kölcsey korában a kollégium híres könyvtárából a diákok nem kaphattak magyar olvasókönyvet. Az osztrák uralom alatt fokozatosan folyt a germanizálás. Mária Terézia királyunk el- németesítette a főurakat s a magyar szó las- sankint az alsóbb társadalmi rétegekben is ritkul és német szavakkal vegyült a nyelvtisztaság rovására. Különös lendületet vett a német szó az 1848-iki szabadságharc után, az úgynevezett Bach-korszakban. Én akkor már nagyocska fiú voltam s egy színmagyar, sza- bolcsmegyei faluban laktunk. Az édesapám, aki fiatal éveiben huszártiszt volt, hózentrá- gert hordott s mikor a csizmáját felhúzta, p strupliba dugta az ujját. Az édesanyámnak mantilja volt, melyet a komótban tartott, a muffal együtt. A grószmama tubákolt. A köznép nem tudta, hogy mi a csoda lehet az a pecér, meg a közvetítő, mert a mi falunkban a pecért sintérnek s a közvetítőt szenzálnak hívták. Az idegen szavak honosítását az alkotmányos élet sem szüntette meg. Ügy repkednek ma is a levegőben, mint a legyek a lépes méz körül- Halljuk a családban, az irodalomban, a közéletben mindenütt, még a szószékről is. A rikkancs azzal kínaija a lapját, hogy szenzáció, szenzáció, amelyet a tömeg nem is ért. A germanizmust nemcsak maguk a german szók alkotják, hanem a germán kifejezések szolgai áttelepítése is. Egyik elhunyt magyar hazánkfia, Vértesy Jenő „Ének a csúf germanizmusról1'1 cím alatt igen érdekes verset írt, amelyet valamelyik lapban olvastam. Az utolsó strófája a következő: „Látod, szittya testvér, beszédünk így néz ki, Am ez is germán szó: aussehn és nem vész ki, Ezért ily csúf szókat ép nyelvérzék — elvet, És tisztán megőzi a| szép magyar nyelvet." Ez ugyan tréfás vers, de érdemes arra, hogy komolyan vegyük. Különben a magyar nyelvtisztaság kérdésével ma már szakköreink s a napi sajtó is foglalkoznak és erre vonatkozólag igen figyelemreméltó közleményeket olvashattunk. A Budapesti Kereskedelmi .és Iparkamara, a Baross- szövetség és a kereskedők és iparosok általában magyar szavakat kérnek az Akadémiától. Nékám Lajos orvosprofesszor pedig azt a megdöbbentő nyilatkozatot tette a magyar orvosi könykiadói vállalat közgyűlésén, hogy nyelvünk elszigeteltsége és fogyatékossága nagyobb csapás, mint volt a mohácsi vész. A magyar szó mellett természetesen nagy értéke van a magyar névnek is. Ha erről beszélünk, elsősorban is meg kell állapítani, hogy hazánkban az idegen nyelvű vezetéknevek száma igen magas. Ennek természetes és mesterséges okai vannak. Természetes okok, hogy a velünk együtt élő nemzetiségek száma is mindig magas volt és hogy igen sokan, kifogástalan magyar hazafiak is, ragaszkodtak ősi családi nevükhöz, amit szerintem rossz néven venni nem lehet. Mesterséges ok pedig az, hogy a németajkú királyoknak ellenszenves volt a névmagyarosítás, sőt tiltották is. A református egyházi életben bizonyos részt veszek s feladataim közé tartozik egyes egyházak látogatása is. Egy ilyen alkalommal került a kezembe Üllőn egy királyi rendelet, amelynek másolatát Mocsy Mihály esperes úr szívesen bocsátotta rendelkezésemre. A rendeletet a helytartótanács 1815 május 9-én 13.362. szám alatt közölte az alsó hatóságokkal; tartalma szerint minden névváltoztatás tilos volt s visszahatott azokra is, akik nevüket T—««oaJaIjt a-kAllrril unarnKKmi V9.1tA7.tflt.tÄk meg. Ezt a rendeletet megelőzte az a királyi parancs, mely szerint a zsidóknak német nevet kellett felvenni, ami meg is történt. Ez természetesen sok bonyodalmat okozott, mert a köznép ki sem tudta ejteni a német nevet. Ügy segített eztán magán, hogy a zsidókat magyar tréfás vagy gúnynévvel ruházta fel. A mi falunkban például volt egy Groszmann nevű szabó, akinek két fia volt. Az apát vén Csacsinak, az idősebb fiút nagy Csacsinak, a fiatalabbat (az én barátomat) kis Csacsinak hívták. Ebben az volt az érdekes, hogy a nagy Csacsi kis apró emberke volt, a kis Csacsi pedig majdnem öles fickó. Névmagyarosításról tulajdonképpen csak az 1867. évi alkotmány és az emancipáció után beszélhetünk, de erre nézve sincsenek statisztikai adataim. Csak az 1881—1905. évi adatokat sikerült megszerezni egy magánforrásból (Telkes Simon gyűjteménye). E szerint a most jelzett 25 év alatt 42.134 névmagyarosítás történt, melyből egy évre kerek számban 1700 esik, ami a régi nagy Magyarország népességéhez viszonyítva igen csekély. Névváltoztatás természetesen történhetik magyarosítás nélkül, sőt a magyar szó rovására is. Iskolapéldája ennek a hunyadmegyei magyarság eloláhosítása. A múlt század végén Erdélyben postakocsin utaztam s megismerkedtem Rozgonyi Viktorral, a pulyi járásbíróval. Tőle hallottam a következő esetet: „Tanút hallgattam ki s kerdtem a nevét. Gyoriás, volt a válasz. Mi a vallása? Református, felelt a tanú. Tud-é magyarul? Egy szót sem, felelt az oláh. Sehogy sem tudtam ebben megnyugodni és addig kutattam, míg megállapítottam, hogy az én oláhom nagyatyját még György- Kovácsnak hívták és egy kukkot sem tudott olahuT. így magyarosítottunk mi. A trianoni békeszerződés után a névmagyarosítás mozgalma élénkebbé vált, ami a magyarság régebbi elnyomásának természetes visszahatása volt. Erre nézve azonban statisztikai adataim nincsenek s évek óta a hivatalos lap sem közli a névváltoztatás eseteit. Az bizonyos, hogy a névmagyarosítás 1920. év óta jelentékenyen meghaladta az előző évek eredményét, bár újabbain ismét csökkenő irányzatot mutat. Ez a csökkenés bizonyára a külföldi sajtotámadások s a belizgatás következménye. A magyarországi német népművelési egylet titkára ellen é miatt jelenleg is bűnvádi eljárás van folyamatban. Ez az úr egy népgyü- esen a többek között azt szavalta, hogy aki nevet megmagyarosítja, az nem lehet becsüle- tes ember. Ti PTTTn n cry árusít ás szempontjából borgazdatársaságunknak teendője nincs. Idei első borgazdánk neve Rózsás, a másiké Pénzes. Nomen et omen. Rózsa és pénz. Kezdetnek eleg. Forog ugyan köztünk egy pár idegen hangzású név is, de ha jól megvizsgáljuk, ez is magyar. Itt van^ például az én derék barátom, Baittrok. Hat ez a név nemetesen hangzik, pedig tiszta magyar. Két szóból áll, a bájból és rokkból. A közepén levő két tt csak összekötő betű, melyet annál inkább elhagyhatunk, mert a baj elvezesehez nem mindig szükséges a rokk. • A fízlávik és Heyduck tisztelt nevek is magyar szavak, az első a Szlávi névnek, a másik a hajdú szónak többes száma. A prost szó, amint Kelemen Béla híres szótárának 474. lapján olvasható, egyenlő a prosittal, már pedig ha az ember trüsszent, rendszerint azt kívánják, hogy prosit. A prosit szó tehát honosítva van. Prost János barátunk pedig tovább is nyugodtan prüsszenthet. Lugmayerről már évek előtt megírtam „Ének a pénteki borgazda-társaságról“ című versemben, hogy „Lugmayer magyar szó, lúg, máj és r betű. Perdöntő, hogy Józsi magyar eredetű". Azt hiszem, újabb bizonyításra nincsen szükség. Ezeket a tisztelt neveket csak példaként hoztam fel s megállapíthatom, hogy a budai polgári kör borgazda^társasága minden tagjának kebelében tiszta magyar szív lakik. Már pedig nem a szó s nem a név a fő dolog, hanem a szív. Az a magyar szív, mely telve van a múlt emlékeivel, a jelen feladataival s a jövendő reményeivel. Hogy milyen az igazi magyar szív, legyen szabad, befejezésül erre nezve egy történelmi esetet felhoznom. A Bach-korszakban Albrecht főherceg el- látogatott egy ősi magyar városba. A megyefonok természetesen nagy fogadtatást rendezett s a tömeg lelkesen vivátozott. Vivátozott, de nem eljenzett. Ez feltűnt a főhercegnek is s kérdést intézett a megyefőnökhöz, aki őszintén felelt. — Fenséges Uram, így kellett intézkedni, mert a mi népünk úgy el van rontva, hogyha éljent kiált, mindig hozzá teszi, hogy Kossuth Lajos. A nemzet vezérei és hősei iránt a magyar szívben ^élo ez a hodolat nem egy korszaknak a tulajdona, hanem örökön-örökre élő érzés, melyet nem homalyosit el sem az idő, sem a balsors.
