Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-04-03 / 1216. szám
31 évi. 1216. sz. ELŐFIZETÉS Hegyed évre 6 — P Egy évre. . 24— P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok f éláro n kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1936" április 3 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, x mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2P. Ismertető közlemények megállapodás szerint I hirdetés dija mindenkor előre fizetendő Napló Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- Felelős szerkesztő: ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig Hm* Hafrif-Budapfrst Hcu s mindenkinek segédkezet nyújtani, aki gazdálkodni akar, nem ugyan protekciós tyúkkölcsö- nökkel és a célvagyonnak nemzetromboló felapró- zásával, hanem hosszúlejáratú hitelek nyújtásával, az intelligens elem, tisztviselők és nyugdíjasok földhözjuttatásával, az intenzív többtermelés forszír ozásával. Gyümölcs, méz, vaj, tojás, vad (élő és lőtt), hal korlátlanul exportálható, a primőrtennelésre pedig egyenesen a Gondviselés predesztinálja az országot. Először ezt megcsinálni, aztán telepíteni, nem fordítva. Lehetőleg kevesebbet beszélni. A múlt nyáron alkalmam volt két szőlő-gyümölcsöst megtekinteni s a szüretig megfigyelni. Mindkét terület terjedelme 600 négyzetöl volt, pár lépésnyire egymástól. Beültetve jó szőlővel és kb. 20—24 gyümölcsfával. Az egyik gazda erősen konzervatív volt, a másik a többtermelés és intenzív munka híve. És az eredményt A konzervatív 2Vá hektó bort szüretelt, eladott negyven kiló gyümölcsöt és huszonöt kiló szőlőt. A másik, a többtermelés híve szüretelt 11 hektó bort, eladott másfél mazsa szőlőt és fél mázsa gyümölcsöt. De a saját téli háztartására is mindene megtermett, íme, ez a különbség!! Vagyis az egyik tönkremegy hasonló nagyságú és minőségű földdarabon, a másik megél és gyarapodik. A telepítésnél is ezeket a szempontokat kellene legelsőbben is figyelemre méltatni. László Zoltán dr. Mert ennek a kérdésnek a rendezése ott kezdődik, hogy ennek a városnak a nevét el kell választani, a — nem is nép, nem is nemzet — pásztorokból összeverődött tömegtől, amely ma „Románia“ büszke néven világpolitikát akar csinálni, különböző nemzetek nyelvéből összeszedett beszédével. Valahol a Balkánon éltek a „kutzowla- chok“, pásztornépek, amelyek télen a Balkán déli oldalán, nyáron északi lejtőin legeltették nyájaikat. Amikor a görögök és bolgárok onnan kiszorították őket, felhúzódtak az erdélyi Kárpátokba és ugyanúgy éltek ott, mint a Balkánon, két feleséget tartva: — egyet az északi, másikat a déli részen. Amikor a rómaiak megirigyelték az Erdélyt birtokló „Teke“ törzstől, a Dákoktól a kitűnő sót és milliós hadseregüket ide zúdították, — konzul került Daezia tartomány élére, aki az akkori rendszer szerint tölcsérszerüen bányászott sóbányákat télen nem müveltette és — fölvéve az eltartás költségeit, a — Rómából küldött — rabszolgák számára, akik a sót bányászták, elnézte, hogy azok akkor megszöknek, mert tavaszkor kapott elég új rabszolgát és megtakarította a kosztpénzt. Ezek a szökevények: spanyolok, frankok, germánok, berberek stb. a hegyek közé menekültek azokkal a rabszolgákkal, akik bűnösök voltak: gyilkosok, tolvajok, csalók és a pásztoroknál találtak ellátást. A hadifoglyok tovább mentek — haza. A gonosztevők itt maradtak és p ásztorkodtak — beszélve azt a különféle nyelvekből összetákolt nyelvet, amelynek túlnyomó szókincse a latin volt. Ezekből lett az oláh, illetve ma már „román“ nemzet, ennek fővárosa Bukarest és ezzel tévesztik össze Budapestet. Ez nekünk, magyaroknak nem kell. Az a szó Pest, nem olyan fontos és egyúttal idegen nyelven „pestist“ jelent. Miért ragaszkodunk hozzá? Nincs is jogunk hozzá, hogy a környékét „Pest“ néven idekapcsoljuk. Az egymáshoz csatoláshoz egyedül és kizárólag a történelmi nagymultú, hagyományokat őrző budai Várnak van joga — és szívesen veszi minden idecsatolt község és terület. Évek óta foglalkozunk ezzel a kérdéssel, talán hozzájárultunk a gondolat népszerűsítéséhez. Főleg politikai fölényünk érdekében, amely nem engedi, hogy a körülöttünk most világvárosokká növekvő Prága, Belgrád, Bukaresttel egy nívón maradjunk. Meg kell közelíteni a kétmilliós várost, hogy Ivözép-Európa vezető fővárosa maradjunk. Budavárai Minden nép egyformán kénytelen kiejteni ezt a szót és fölment minket minden zavar alól, aminek fölidézése miatt használják nemzetközi viszonylatban az oláh „Bucuresci“ név helyett a „románok“. Hát legyen az övék a „rest“ is, a „pest“ is. Megtette más nemzet, megtehetjük mi is. - és örök időkre rendezzük ezzel a kérdést. Talán egy új, szebb, nagy kor kezdetét jelez-1 zük ezzel, amelyet nem — a minket örökké eltaposó, kihasználó, de mégis a fenébe kívánó Nyugat — hanem a Kelet hoz számunkra. Ázsiából jöttünk, ahonnan a kultúra jött Európába és ahonnan a világrendet megváltoztató Japán jön! Nekünk most nagy dolog ez az európai kapkodás, rendezkedés, fegyverkezés, szövetkezés, pedig mind nagyon apró kérdés a küszöbön áll, minden kétezer esztendőben ismétlődő népvándorlással szemben, amelyet Európa nyakába zúdít rövid néhány éven belül — Japán. Mostanában nagyon kell vigyáznunk, nehogy azt a szörnyű butaságot elkövessük, hogy Európát akarjuk ismét megmenteni, mint ahogy tettük a tatárjárás idején, — és azon nem okulva — a török felvonulás idején, amely harcokban elvéreztünk, pedig nem is ellenünk jöttek és a helyett, hogy e hódító népekkel karöltve mentünk volna a hálátlan ,Eu.rópn oiiori — elgáncsoltuk testvéreinket es elvéreztünk mi is. Azért, hogy azután minket dobjon prédául oláhnak, rácnak, csehnek a „művelt“ Nyugat. Ázsiának 200 millió éhező népfölöslege van, ez okozza Ázsiában a belső zavarokat és ezeket átteszik Európába a japánok. ötven éven belül Párizsban lengyelül vagy oroszul beszélnek majd, ha ránkzúdul Kína, Japán, Mandzsu és India népfölöslege. Micsoda gyerekjáték lesz akkor minden európai politika! De el kell készülnünk. Nines „Tokió“-utunk, „Japán-parkunk“ van a Rudas-fürdőnél, de nincs „Peking“-terünk. Zoro- aszterről is nevezhetnénk el utat, utcát és így tovább. Az idezúduló Kelet találjon itt rokonneveket. Találja itt „Budhát“, amely világraszóló turáni származásunk vára. Viraág Béla A gond és a finánc — Sok a szó, — kevés a tett! — Abból az érdekes vitából, amely a képviselőházban folyik hetek óta, bizony egyetlen család sem jut kenyérhez. Egyszerre mindenki a telepítés szakértője lett, politikai pártállásra való tekintet nélkül. A bürokrácia is gőzerővel dolgozik, hiszen újabb elhelyezkedés lehetőségei révén biztos poziciók kínálkoznak a telepítés törvényével. Ám arra senki sem gondol, hogy körül kellene tekinteni az országban: — nem lenne-e érdemesebb és jövedelmezőbb, többet dolgozni, többet termelni, többet exportálni, intenzívebb földmívelést űzni s ezáltal munkaalkalmakat teremteni, jövedelmeket szaporítani, rossz földeket jobbá, az életet olcsóbbá tenni? A jobb- és többtermelés gazdasági áldást jelent, míg az elhibázott telepítés csak jóvá nem tehető károkat okozhat. Rossz föld nincs, csak lusta ember és rossz gazda van. Még a sziklák között és szaharai homokban is lehet termelni, amint azt a „futóhomok” gazdaságokban vagy a Karszt és Hercegovina dohánytermelésében is láthatjuk. Itt Budán is maga a föld fűti a talajt. De addig nem szabad józan ésszel telepíteni, amíg tízezernyi hold föld parlagon hever, akár mocsaras, akár karsztosodó vidékeken (pl. a Balaton vidékén, a Dobosban, a Bakonyban), amíg a futóhomokot meg nem kötik s amíg olyan erdészeti politikát űznek, hogy inkább megtűrik a csenevész, pusztuló cser- és bükkfa-roncsokkal telt erdőket (ha ugyan erdőnek lehet az ilyesmit nevezni?) de amikor valaki azt a szemetet ki akarja irtani és helyébe gyümölcserdőt (diót, cseresznyét, meggyet, gesztenyét) akar telepíteni, akkor az erdészeti osztályról kitessékelik a mindent megölő bürokraták. Nemrég volt erre több konkrét eset a Balaton vidékén. Ha az okos magánkezdeményezést mái' csirájában agyonütheti egy miniszteri tanácsos, akkor minek a szószapulás a parlamentben? Amíg minden öl földet racionálisan ki nem használnak, amíg Buda s az Alföldnek áldást rejtő meleg vizeit nem használják fel intenzív (belterjes) kertészkedésre, melegházak fűtésére és primőr-termelésre, amíg a főváros és nagyobb városok szemetjét és fekál-trágyáit nem használják a földminőség javítására és termőképességének fokozására, ami Berlint naggyá tette, ami munkanélküli földmívesek húszezreinek adna állandó kenyeret, addig a telepítés csak újabb kísérlet marad, amelynek árnyékában ott lovagol a gond s mögötte a finánc s a végrehajtó. A hollandusok, dánok, belgák, svájciak fél- holdnyi terjedelmű földeken fölöslegig tudnak termelni s abból úri módon megélnek, mert intenzív a gazdasági rendszerük. Csak mi, kimondott agrár nép, ne tudnánk a földből megélni? Földtulajdonhoz joga van mindenkinek, aki a földet túrja s /annak termékeiből él, de ezt fokozatosan kell kiépíteni. Erősen fokozni kell a méhészetet, legalább ötszörösére kell évente emelni az állományt, szaporítani kell a haltenyésztést és hitvány erdők helyett gyümölcsfaerdőket kell telepíteni Miért IfMSzIk a magyar nyelvet? Imádkozni sem szabad magyarul nálunk a görögkeleti iskolában — Az érettségin itt többet kell tudniok a leányoknak a német irodalomról, mint az osztrák iskolákban — Hajmeresztő germán-irodalmi érettségi tételek — Szomorú, hogy Magyarországon a görögkeleti vallást követő ortodox magyar gyerekeknek nemcsak a templomi szertartásokat kell oláh, szerb, vagy görög nyelven tudniok, hanem kénytelenek a Hiszekegyet, Miatyánkot, az Angyali üdvözletét és egyéb imádságokat a nemzetiségi nyelven megtanulni, még ha azon a nyelven egyetlen szót sem értenek meg. Itt feltétlenül rendet kell teremteni drákói szigorral, mert lehetetlenség, hogy a valláson keresztül vagy 30.000 görögkeleti hitvallású tiszta magyar fajú népet hatósági asz- szisztencia mellett kivetkőztessenek magyarságukból ^y& legfelsőbb dogmája kimondja: — mindenki a saját anyanyelvén imádhatja az Istent. Nem tudjuk, hogy a magyar kultuszminiszter úrnak van-e arról tudomása, hogy a magyar középiskolákban a német nyelvet olyan túlbuzgalommal tanítják, hogy a diákok, igaz ugyan, hogy nem tanulnak meg németül beszélni, ami minden nyelvtanulásnak a célja volna, hanem kevesebb nyelvtudással inkább több germán szellemet nevelnek beléjük. Nem a német nyelv ellen akarunk támadást intézni, mert hisz minél több knltúmyelvet beszél valaki, annál többet ér és könnyebben boldogul az életben, de az ellen kell tiltakoznunk, hogy amikor a magyar irodalomban egy Rudnyánszky Gyulának, Komócsy Józsefnek, Vajda Jánosnak, Reviezky Gyulának, Endrődy Sándornak, Bartók Lajosnak, Kálmán Károlynak, Jánosi Gusztávnak, Ipolyi Amoldnak, Vaszary Kolozsnak, Kmoskó Mihálynak, ezeknek a magyar határokon is túlnőtt hírneves íróknak, költőknek, tudósoknak a nevét is alig említik meg a magyar irodalomban, addig az idei német érettségi tételek között nálunk ilyen témák szerepelnek: Die geistigen Strömungen des XVIII. Jahrhunderts. — Der Kampf der Leipziger und der Schweizer. —> Epigrammata Klopstocks. — Wieland und sein Oberon. — Lessing als Kritiker und Dichter. — Heiden röslein. — Sturm und Drangperiode. — Schillers Gedankenlyrik. — Wallensteins Trilogie. — Wilhelm Teil, — azonkívül Goethe vagy húsz költeményének kritikai méltatása. — Mi is érettségiztünk valamikor, görögöt és latint tanultunk komolyan, németet is. De ilyen tételek talán Németországban sincsenek. Ki a felelős? Ezek a tételek német-szakos egyetemi tanárjelöltnek is súlyosak, nemhogy 17—18 éves gimnazistáknak, pláne, amikor a feleleteket német nyelven kell leadni. Hiszen ezek a kérdések nagy olvasottságot, a nyelv tökéletes tudását követelik. Minek többet ismerni egy idegen nyelv irodalmából, mint néhány eminens nagy alakját, kevés életrajzi adattal és egy-két világviszonylatban értékes művét. Részletesebben tanulni a német irodalmat, mint a magyart, — egyenes őrület, emberpalánták kínzása. Goethe, Schiller, Herder, Kömer, Freiligrath, Heine, Kant, Ganghofer, Lenau, Wieland, Uhland, Suttner, Berta, Rosegger, May Károly, SaeherMasoch, Wagner / Richard. _JJ Lessing, Klopstock, Kneipp, Gerstaekker, Bach, Brahms, Beethoven, Mozart, Strauss János, ez pont elég. E helyett praktikus német nyelvet és beszédet kell tanítani. Hogy ezt nálunk éppen a kultusz intézői nem akarják megérteni. Német provincia vagyunk? Osztrák koronatartomány ? Nem politikai és gazdasági szempontból értem, hanem irodalmi és kulturális szempontból. Nem becsüljük le a német kultúrértékeket, megbecsüljük a költők és gondolkodók népének nagy, értékes alkotásait, csak a gyerekeink fejét ne tömjék tele felesleges tudással. De talán megkérdezhetnénk Berlinben és "Bécsben is: — ugyanannyit kell-e a német és osztrák iskolákban a német diákoknak a magyar nyelvből és irodalomból is tudniok, mint a mieinknek a németből? Mert viszonossági alapon még érthető lenne. De a magyar nyelvet egyetlen német iskolában sem tanítják, az irodalmunkból pedig legfeljebb, ha Petőfi, Jókai és Madách, no meg Liszt Ferenc, Mátyás király, Szent István és Kossuth neveit tanítják lekicsinylő modorban, annak dacára, hogy német nyelven kitűnően megírt magyar irodalomtörténetek vannak (Toldi Ferenc, Sehwicker Henrik) és pompás fordításai majdnem minden magyar költőnek, írónak és tudósnak. Itt idejében segíteni kell. Inkább a magyar ősiséget, a magyar mytholó- giát (Ipolyi püspök munkájából) és társalgási nyelveket tanítsanak. Idegen irodalomtörténeteket pedig magyar nyelven kell előadni, nem őrületbe hajszolni ezzel a gyermekeinket. Dubonai Pál A magyar orvosok és a fürdőváros... — Közöny vagy érdekellentét ? — Egyik orvos előfizetőnk írja nekünk: A Balneologiai Egyesület március 2-iki Gellért- szállóbeli összejövetelén érdekes előadás és tartalmas hozzászólások alakjában került szóba a magyar orvosok szerepe Budapest fürdőváros további kialakulásában. Az előadó Benczúr Gyula c. rk. egyetemi tanár őszinte szavakkal fejtegette azokat az okokat, melyek szerint a magyar orvosi kar fokozottabb támogatását eleddig hátráltatták. Előadásának egyéni színfoltjai mellett is voltak általános jellegű megállapításai. Szerinte sokban hiányos még az orvosi kar ismerete fürdőinkről. Ezen a téren mielőbb pótlásra van szükség. Különösen meg kell győzni a balneológiái természetes tényezőknek, a hőforrásoknak gyógy energiájáról, gyógy- képességéről orvosainkat, akik részben közönnyel, részben hitetlenkedéssel állanak szemben fürdőintézményeinkkel. De nagy mérvben szerepel egy bizonyos érdekellentét is, amely a fürdők erkölcsi károsodásával is jár. A beutaló orvos nem szívesen hallja visszatérő betegétől, hogy a gyógyforrások alkalmazásának csaknem elhanyagolásával rajta olyan különféle villamos procedúrákat és injekciós kezeléseket végeztek a budapesti fürdőkben, melyeket ő maga is elvégezhetett volna, a nélkül, hogy ezért a fürdőkbe kellett volna küldenie betegét s önmagát is kitéve annak, hogy esetleg betegét el is vesztheti. Nem is szólva arról, hogy a gyógyvíz gyógyító energiájában való hitet ez mennyire tompítja, határozott érdekellentétbe kerül a beküldő orvos a gyógyfürdőkkel. Benczúr tanár azt ajánlaná, hogy közületi gyógyfürdők csak fixumos orvosokat alkalmaznának, hogy még a látszata is elkerül tess ék annak, hogy ott privát betegek elhalászására lehetőség nyílik. Az orvosok tudományos készültségének fokozására Benczúr tanár szavainak kiegészítése képen Bélák egyetemi tanár és Jakab László főorvos kutatóintézeteknek létesítését és orvosi továbbképző előadásoknak megtartását javasolták. Sümegi és Vándor főorvosok a betegek orvosi kötelező vizsgálatát helyeslik nem közömbös
