Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-12-24 / 1242-1243. szám

1936. december 24. EGYESÜLETI ÉLET 2bocay> (foula dc.iiHM\fá&e. a 35 éve* JUhteUi Bwfycvzda- tácsaság.'-faH, December 18-án, pénteken este ünnepe volt a Pénteki Borgazdatár saságnak: 35 éves fenállá- sét ünnepelte Budának ez a rendkívül előkelő baráti társasága és ez alkalomból ünnepelték Zboray Gyula dr.-t is, a társaság egyik ala­pítóját, 35 éven át vezető tagját. A pénteki vacsorán úgyszólván teljes szám­ban megjelentek a társaság tagjai. De számos vendég is eljött, hogy szeretettel ünnepelje Zboray Gyula dr-t, akit mindenki szeret és aki nélkül még, amint azt RipTca Ferernc dr. be­szédében elmondta — már régen szerteszéledt volna a Pénteki Borgazdatársaság, amelyet Zboray Gyula személye tartott össze 35 éven keresztül, jóban, rosszban. Az első szónok F i n á c z y Béla volt, aki gyönyörű ezüst szivardobozt nyújtott át rövid beszéd kíséretében az ünnepeltnek. A doboz te­tejét az összes tagok aláírása díszítette. Ezután Zboray Gyula emelkedett szólásra, aki a társaság történetét, 35 esztendős múltját ismer­tette. Goszleth Ernő fővárosi tanácsnok, Árvátfalvi Nagy István, Sólyom Feke- t e Vilmos dr., Lugmayer József dr., R i p k a Fe renc dr. és Benedek Szabolcs főjegyző ■ mondottak beszédet, ünnepelve Zboray Gyulát. A vacsorán résztvettek: Kozma Jenő dr. Petracsek Lajos dr., Ripka Ferenc dr., öttömös- sv Zénó dr., Rózsás Pál, Thordai Lajos dr., Fe­kete Géza, Pénzes Mihály dr., Baittrok József dr., Fináczy Béla dr., Lugmayer József dr.. Nádas Béla dr., Remete Viktor, Blahos Rudolf, Melczner Jenő, Pásztélyi Vilmos, Guth Ferenc dr„ vitéz bárcziházi Bárczy Boldizsár dr., Fe­kete Jenő, Huszka János dr.. Zijahy Kiss Lász­ló, Major Árpád dr., ifj. Móczár Elemér dr., Prost János. Oláh István dr„ Vezér Károly dr. dr. Szlávik Ferenc, dr. Bállá Béla, dr. Fodor Antal, dr. Kundt Ernő, dr. Pataky Ferenc, dr. Pajor Rezső, dr. Vadász Mihálv, Nagyőszi Fe­renc, dr. Juhász Ödön, Szabó György, Bicskey Jenő, dr. Sauer Zoltán. Kimentette magát: Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter, Lendl Adolf, Heyduck Ödön dr„ Zilahi Kiss Jenő ny. alpolgármester és még számosán mások. A társaság kedélyes hangulatban a késő órá­kig maradt együtt. Zboray Gyula dr. tanulmányát a Pénte­ki Borgazdatársaság 35 éves múltjáról legkö­zelebb részletesen ismertetni fog juk a B u d a i Napló hasábjain. * Az Óbudai Hegyviueki bzövetség kara- csonyiaunnepe december hó üu-an, vasárnap volt a Császárlürdó Hollós Mátyás termében. Az ünnepélyen a felruházandó es megajande- kozandó gyermekseregen es hozzátartozoikou kívül jelen volt a szövetség sok tagja, a ve­zetőség teljes Számban, elen vitéz ualánthay Glock livadar elnökkel és a hölgybizottsági tagok, kik a beérkezett pénz és természetbeni adományokból szeretettel rendezték a szép karácsonytaünnepet. Az elnöki üdvözlés és a jelenlevők imája után művészi program kö­vetkezett, melynek keretében, Boldogh Lajos rendezésében vitéz némes Nagy György né há­rom szép költeményét mondotta el, majd zon- gorakisérete mellett két bájos zenei szerzemé­nyére a 4 éves Vágvölgyi Pipike táncművésze­tét mutatta be. Hárosi Elza énekkel szere­pelt hatásosan. Maróthi Magda operaénekes­sé két éneket adott elő, majd Boldogh La­jos Mikus Csák István zongorakisérete mel­lett. szerepelt elismerő tetszést keltve. E zenei program után a Szövetség megvendégelte a gyermeksereget, 15 gyermeket tetőtől talpig felruházott s a többi gyermekkel együtt édes­ségekkel megajándékozott. Az ünnepély meg­rendezéséhez hozzájárultak: pénzbeli adomá­nyokkal: Bartos Dezső, Borvendég János, Fá­bián' Ignác, Brunner József, Cintula Imre, Fáhn Gyula, Fuchs György, v. Galánthay Glock Tivadar, Gál József, Goór Lajosné, özv. Grusz Józsefné, Habermann Oszkár b. Hazai Miklós, dr. Jankovics Sándor, Kaufmann Arthur, Kiss Sándor, Köröskényi Gyula, Kulcsár Sándor, Kuszenda Gyula; dr. Laubál Károly, dr. Lász­ló Imre, vitéz Lukassy Károly, dr. Martin György, Miesz Ernő; Molnár Ilona, Pataky Er­zsébet, dr. Pető Andor, Pollák Ernő, Reiner Hugó,1 Rőczey Lipót, Rupp István, Seszták Fe­renc, Steiner Sándor, Szabolcs Ferenc, Szervei György, Tornóczi Ernő, Vörös Lajos, özv. Weiser Rezsőné, Zeisel István, Zwarg Frigyes, természetbeni adománnyal: Bhandl Rudolfné, Boldogh Lajos, Borbiró Jánosné, Hertzog N„ Köröskényi Gyuláné, Kun D. Dezső, Kuszenda Margit, Magurányi Sándor, Magyar Köztiszt­viselők F. sz. 25, fiók, 'özv. Pálmay Károlyné. Sági kereskedő, Steiner Sándorné, Schmideg M. kereskedői Szervei Györgyné, Tepper ’Bo- riska, Ungár festékkereskedő. A Budai Katolikus Kör az emerikánások „S i c a m b r i a“ korporációjával, együtt Fő-u. 83. szánt helyiségeiben táccal egybekötött Sjzil- veszter-estét tart, melyre vendégeket is szíve­sen látnak. ii Napló 5 Seregszemle a titokzatos budai szekták dzsungeliében TÖR RÉSÉRVÉ AMER ICÁIN Az egyik budai szekta működését a st.-germaini békeszerződés biztosítja. Mormonkeresztelő egy budai fürdőben. Az utóbbi időben újból tombolássá fajult a bizonyos időközökben aneg-megujuló szektaláz, amely főleg a ihivő és a romlatlan, romanti­kára hajló embereknél ainait nagy sikert. Ért­hető (ennélfogva, hogy a népbiutitásmak ez a féktelen offenzivája a budai polgárságnál arat a legnagyobb e/redménniyel, természetesen a vidék után. Az udvarok hátsó részeinek kis szoba-kon y- hag lak agaiban, kis budai vendéglők szuterén kis külön szobácskáibanj vagy pedig a külön alkalomra bérelt termekben tartják egyre sű­rűbb összejöveteleiket, a budai szekták tu- catjái. Ezeket a vendéglői összejöveteleket is- tií-ntiszteletekn.ek csúfolják ahelyet pedig templomnak, vagy legjobb esetben imaháznak. Azt is meg kell elöljáróban állapítanunk, hogy a budai szekták tagjainak zömét né­met ajkú fővárosi polgárok alkotják, akik világmegváltó böcseisséget hirdető köny­veiket és propaganda-irataikat külföldről', im- impoTtálják. Az „egészség-imádók“ szektája a Vár egyik kig eldugott uccácskájában székel a Mátyás-templom közvetlen közelében és lé tezését a> kapun ez a felírás hirdeti: FIRST CHURCH OF CHRIST SCIENT Itt az „istentisztelet'' kizárólag németnyel vű. A bejáratnál azonban ■— igen felltünő el helyezésben — elénktolakodik — a peraely. A szobában néhány széiki és kis pódium Ennyi a bútorzat- No meg egy hamishamgu, ütött-kopott harmonium. A „pap" és hívei egyszerű polgári ruhát hordanak és komoly arccal éneklik a szent dalokat. Ezt követi a szekta fejének pré­dikációja, majd az úgynevezett „gyakorlónők' lépnek akcióba, öreg, fejkendős, tudálékos bu­dai nénikék, akik azért emelkedtek e megbe­csülendő rangra, mert sikerült — mélyebben elmerüliniök „az isteni igazság tanába". Ta náeg ég tájékoztató órát adnak, ráimádkoznak a hívőre és hiszik, hogy ezzel meggyógyulnak A sáekta egyik tagja felvilágosításul'elárul ja, hogy az egészségimádók szektáját egy ame­rikai hölgy: Mrs. Mary Baker-Edely alapitottr és azt tanítja, hogy a beteg embert az imád­ság és a isizellem is .kigyógyithatjai Bűnök é: hetegségek csupán — tévedések és vallójában nem is léteznek. Az örök atya igaz leszármazottjai Szinte fáj lleinni ezt a bizarr címet, de en­nek az úgynevezett „filozófia alaptételnek" az ■alapján működik az egyre terjeszkedő és ugyancsak Budán — a Kapisztrán ucca kör­nyékén szék lelő — mormons zekta1. Az egy élő Isten és az örök emberi életnek, mint az örök atya igaz leszármazottjának tekintik magukat a mormonok. Ezek szerint: az emberek csupán testet öltött szellemek, akik tanulni és tapasz­talni küldettek a földre.' Nyilvánvaló, hogy itt pontosan idézik a mormon-könyvet, az ame­rikai Smith próféta szent könyvét. Ennek ér­telmében hiszik és vallják, hogy azok, akik nem mormonok hitében haltak meg, csak ak­kor üdvözölhetnek, ha valamelyik helyettesük K BflKfl“ BŐRDÍSZMŰM!) SZi KÜZLET l\V flU ii., CsaloglDT-i: S0. sz. iSzéna-térnél) megnyílt. KetlkOlSk, bóroodök, aktatáskák, pénztárcák, esernyők, övék. Karácsonyi ajándékok legnagyobb választékban VILMOS CSiSZÉR UT 45 - T.: H19I7 ► Egy város-e még Budapest? KISS FERENC illatszer, háztartás, fotoszakiizletben Budin: I. EnJresz C*.tér4b.T-:I-668-» I Milyen ajándékokat szán a főváros kitűnő ve­zetősége Budapest népének a karácsonyfájára? Tudjuk, az ajándékozó kedv bőséges, a mód an­nál szűkösebb, de azért kerül a karácsonyfára ki- sebb-nagyobb meglepetés Budának is, Pestnek is, ennek,i meg annak a kerületnek is. Mit hoz a főváros karácsonya a budai hegyek lakósságának? Ezeken a sorokon tekintsük meg az ö aktuális problémájukat. Talán azt kellene mondanunk: jobb lenne, ha semmi sem lenne számunkra ezen a karácsonyfán, amikor azt látjuk, hogy a „bűnös hegyvidék” ré­szére még ott függ — a virgács, a kitervelt és még mindig vissza nem vont vizdij-szürtaxa alakjában. Bocsánat, de a hegyvidék lakóssága ilyen aján- ajándékból nem kér. Azt a leghatározottabban, a legélesebben visszautasítja. Amikor a Budai hlapló hasábjairól elindult a riadt kiáltás, hogy el nem viselhető külön viz- (Újakkal akarják megterhelni a hegyvidéki lakos­ságot, az érdekelt tömegek, társadalmi különbség nélkül, ingatlantulajdonosok és lakók egyarán|t, megmozdultak. Aminthogy ez nem bal- és jobbol­dal kérdése, egzisztenciális kérdés a hegyvidék szá­mára. De annak a kérdése is, hogy egy város-e még Budapest? A hegyvidékiek tartoznak-e egész Budapest terheiben résztvenni, viszont egész Bu­dapest ne vállaljon hegyvidéki terheket? Láthatják a városháza urai, hogy itt nem viz- felárat, hanem tiszta vizet kell önteni a pohárba. Örömmel láttuk, hogy a hegyvidékek egész mozgalom az egyesületek sok aprőbb-naggobb erén társadalma felfigyelt a figyelmeztető szóra és a át már el is indult, hogy közös folyamba ömöl­ve, erejét megmutassa. Egyik budai egyesület a másik után tűzi napirendjére a küzdelmet a kü­lön hegyvidéki vizdijak ellen s reméljük, ha kell, ezek a részmozgalmak mielőbb találkoznak egy közös, hatalmas mozgalomban. Beszélgettünk \a Városháza pártjainak tekin­télyes embereivel, jobbról, középről, balról egy­aránt és bízvást mondhatjuk, a hegyvidéki lakos­ságon fordul meg, hogy a megismert egyértelmű rokonszenv teljes értékű politikai támogatássá ala­kuljon. Kereszténypárti,'egységespárti bizottsági tag csak úgy, mint a nemzeti szabadelvű pártnak, a keresztény ellenzéknek és#a szociáldemokrata párt­nak az embere készségét nyilvánította arra, hogy támogatja pártjában a hegyvidékiek álláspontját. Az egyik nyilatkozó egyenesen destrukciónak jelle­mezte azt, hogy a főváros egyes területeit kü- l önleges megterhelés alá vonják nz egységes te­hervállalás elvének sérelmére. — Budapest visszaesésének — mondotta — az egyesítés előtti időkbe. Évszázados természetes fejlődést csúfolna meg, ha elindítanák, pillanat­nyi rosszúl felfogott pénzügyi érdekből, a* egye­sített főváros szétbomlasztását... Igen, erről van szó. Lépésről: visszafelé, a 18. század irányában, az egységes Budapest eszmé­dének destruálásáról. Ne higyje ugyanis senki hogy Budapest jelentős területednek a számkivetése a által itt a földön megkeresztelkednek — mór-1 s< monokká. I n Mormonkeresztelön I bi egy budai fürdőben I b: Különös sizerencséník volt, hogy szemtanai I /* lehettünk egy j,Ilyen rendkívüli, különleges nk-11,1 tusnak. Éppen az elmúlt napokban történt azl egyik — kisebb látogatottságu budai fürdőben. I A pap szerepét itt egy Krisztnat-körúti keres-1ll kedő töltötte be nagy „mjormonsegédlettel“, a|k delikvensek' pedig egy házaspár és ennek fel-1 nőtt l'eánya voltak. Mindezék már a koraesti!n órákban együtt voltak, de — tapintatosa n — I é [megvárták, míg az utolsó fürdővendég is eltá-1r vozntt, azután kezdetét vette a keresztelő. Az asszonyoknak felsőruháikat le kellett Ik taniniök, a pap, pedig ingben és térdig felgyürtl I nadrágban hozzálátott a kereszteléshez. Oda-1 * vezette a megkereszteléndőket a medence lép-1 E csőjéhez, miközben harisnyája csuromvizes lett, Is azután lenyomta a delikvens fejét egy szem-l 1 pllantásra a vizbe és — ezzel már be is feje-l 1 ződött — keresztelési szertartás. i '< A mormonok azt állítják', 'hogy szektájuk | ; ja világban ma már közel egy milliót hívőt I I .számol, de élénken tiltakoznak a többnejűség vádja ellen, amelyet már 1914-ben betiltottak. A Rózsadomb egyik leroimlbolásra érett kis 11 .viskójában van a Babai-szekta és mellettük 11 .már előkelőbb villaszerű épületben a Jehova angyala című szekta budai tagozata őszintén szólva I: magunk is csodálkoztunk e látottakon. Azt! ' hisszük elérkezett az ideje annak, hogy ezek a I téveszmék végre igaz, valósógukbani és bizarr-1 ságukban minden fonákságával nyilvánosságra I kerüljenelk. i „Jehova angyalai" bibliakutatóknak tart-1 ják magukat. Ezt a szektát nehány évvel ez-1 előtt már hatóságilag betiltották, de végül isi [ újból megkezdte működését, anivel létezésüket al st.-germaini békeszerző­dés szabályozza és biztosítja. . . Az „ezredes" felolvasását rendszerint tucat-1 nyi áhitatteljes hívő hallgatja, majd a prédi-1 dikációt rendszerint hitvita követi. i A methodisták szektája- néhány évvel ezelőtt még rendkívül elterjedt I s volt Magyarországon. 5000 tagja volt — álli-1 í lag. Nekik nincsenek papjaik, csak prédiká-1 toraik és álláspontjuk szerint közvetlen akarnak érintkezni az örök­kévaló Istennel, minden közvetítő sze­mély nélkül. z A budai szekták száma ma már lényegesen I kisebb, mint volt néhány esztendővel ezelőtt. I Igen sok budai szekta a pestkörnyéki 5 budai hegyvidék német községeibe I t , . tette át működésének székhelyét, t Ezek közé tartozik a budai baptisták egy I n része és az adventisták, sőt nazarénnsoké is. I akik különösen Óbudán élnek szép számmal. I y De ki * tudná még felsorolni a többi sok-sok I titdkban működő szektát, amelyekből egy-egyl •- körzet ma is zavartalanul működik a csendes, I k munkás budai kerületekben: vivigíánusok.I :- uröczök, darpupysták, albrechtisták, stb. stb. I le • Félrevezetett embereik! (m. o.)l szös teherviselésből és az egységes elbánásból cm indíthat el veszedelmes érzésbeli széttagolt- igot is. Itt nem akarunk foglalkozni a hegyvidéki ibbszörös vizdij képtelenségével és tarthatatlan- igával, — megtettük megjegyzéseinké* erről is- íételten, és nem takarékoskodunk a legélesebb irálat hangjával a jövőben sem, — itt most azon- an csak a közjogi következményekre, Budapest >1 kiépített közszelleme destruálásának a vesze- elmére akarunk rámutatni. Tudjuk, hogy mindez, szándékban, senkitől sem !l távolabb, mint Budapest vezetőitől, de amióta ídjuk, hogy a pokolhoz vezető ut is jószánd ékok­ai van kikövezve, a figyelmeztetés kötelesség. Egy-két példát csupán. Milliókat készül költe- i a főváros, nagyon helyesen, arra, hogy a Zugló s Kőbánya körül lesben álló halálsorompókat vég- e eltakarítsák a létbiztonság és a város fejlődése lől. Mi lenne, ha a hegyvidékiek, meg a többi ludaiak és távolabbi pestiek azt mondanák: mi :özünk Zuglóhoz és Kőbányához? Fizessék ők a öltségeket. Pontosan ugyanez lenne a helyzet, ha i többi Budapest mondaná, hogy a hegyi lakos­iág fizessen több vizdijat, mert a hegyre tény- eg költségesebb fölnyomni a vizet, mint valame- yik kőbányai földszintes házba. És akkor fizesse i Horthy Miklós-hid költségeit a Ferencváros és Szent Imre város. Hát nem a legnagyobb képte- énségekre vezetne, ha a hegyvidékiek ellen- ter­vezett büntetőhadjárat gondolatát következetesen ke­resztül akarnák vinni?! Szerencsére a mellényt még nem gombolták be ,igy hát nem kell még újra kigombolni. De hogy sor se kerülhessen rá, újra és újra azt kell mondanunk, hallgassa meg a hegyvidékek lakos­sága a cserkész jelszót: légg résenl Mindenkire számíthat az, aki elsősorban önmagára számit A hegyvidékek népe akassza a főváros karácsony­fájára a virgács mellé az önmagába és ügyének igazságába vetett hitnek aranycsillagát. Hasonlatosképen ahoz a csillaghoz, amely egy­kor ezen az estén a pásztorokat és a királyokat vezette az Üdvösség felé. K. B. Akik már búcsúznak a Színkörtől Talán azt hisszük, hogy elröppent ifjúságunk jön vissza méf* pár szóra, vagy fájdalmas, gyö­nyörűséges emlékezésre, de szeretnénk néha-néha eljárni oda, ahol egykoron, vidámak, álmodozók, reménykedők, szóval fiatalok voltunk... A Horváth-kert vén fáiról peregnek a levelek, ráhullanak a halálraítélt öreg színkör tetejére. A leveleket tovább sodorja az őszi szél, az öreg épületre pedig fenik már a bontó csákányt, j Lebontják? Nem bontják le? Csak idő — fájdalom, rövid idő — kérdése. Előbb tűnik-e el a régi ház, vagy mi, akik régi emlékezések, sóvárgó, soha vissza nem térő örömök nosztalgiájával búcsúzunk tőle? De ni-ni nem vagyok egyedül. Két tipegő já­rású öregur áll mellettem. Az egyik próbálja még legényesen forgatni kezében az ezüst fogantyús ébenfabotot, de ha egyet lép, bizony már támasz­téknak használja. A másik, szálfa termetű, hó­fehér hajú öreg — csiptetőt tesz a szemére és úgy nézi a színkör kopott deszkáit, mint aki bú­csúzik tőlük. Emlékszel-e, szólal meg az egyik, mikor még Jászai Marcsa játszotta itt Medeát? — Hogy emlékszem-e? Mindennapos voltam én itt. Akkor fogalmazó gyakornok voltam. A va­csora ára, meg sokszor egy-egy zálogba tett ru­hadarab ment rá a jegyre. Éhesen tapsoltam. Be szép idők is voltak! — Emlékszel-e az öreg Krecsányi örökös Fe­renc József kabátjára? Amikor nyaranta megjött Temesvárról (vagy Aradról?) minden színházláto­gatóját régi ismerősként üdvözölte. — Hát amikor Blaháné énekelte a Nyári piros almát? — IWfeg Dobó Katica a Madarászt. . — A régi szerzők neveit nem feledted-e még el? Gyöngyi Izsó, Kökény Albert... — Komáromi Mariska, Csurgay Etel, Németh Jóska... Es folyik a szó, és folyik az emlékezés. Rég elfeledett és örök életű nevek követik egymást. Majd újból csend lesz, mig az egyik öregúrnak csak eszébe jut valami: — Ki is énekelte ezt a dalt? Valamikor halá­losan szerelmes voltam bele és most a nevére sem emlékszem már: Ez 6, az édes lányka, előttetek itten, Kit széles jókedvében, kit széles jókedvében Teremtett az Isten... Rekedten, halkan és hamisan tör elő a hang az elhasznál gégéből. Hanem az a könnycsepp, amely végig pereg a barázdás arcon, a csiptető alól — az valódi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents