Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-11-26 / 1238. szám

2 Budai Napló _______________________ t9%- Bovember *• aki t Botzephqndt János dr. üdvözölt és ugyancsak ö tolmácsolta az óbudaiak kérelmét.- Eminens érdeke a fővárosnak, a III. kerü­letnek és a sportnak egyaránt — mondotta Botzen- hardt — hogy az egész kérdés már most dűlőre jusson. Bár még messze van az olimpiász, a terü­let kijelölését és megszerzését nem lehet elodáz­ni, mert most még olcsón lehet hozzájutni. A köz­lekedési és egyéb közmunkákat kellő beosztással és jobban lehet igv megvalósítani. Arra kérte az OTT elnökét, hogy a Nemzeti Stadion helyének ki­választásánál vegye tekintetbe az óbudai aranyhe­gyi területet, amely minden szempontból megfelelő. Kelemen Koméi nagy figyelemmel hallgatta Botzenhardt János dr. fejtegetését, amelyeket az illetékes tényezőknek meg keik szívlelniük. — Döntő nvilakozatot azonban — mondotta többek között — még nem tehet. Alkalmat fog ta­lálni, hogy mégegyszer megtekinse mindazokat a helyeket, amelyek a Nemzeti Stadion szempontjá­ból eddig szóba kerültek. A kiválasztásnál kizáró­lag a sportszerűség lesz az irányadó. A Nemzeti Stadion felépítésére azonban csak a Nemzeti Sport- csarnok felépítése után kerülhet a sor és termé­szetesen, ha ebben a kérdésben a kormány részé­ről is megtörténik a döntés. Kelemen Kornél ezután hosszasabban elbeszél­getett a küldöttség tagjaival és teljes megértéssel hallgatta meg azokat a különböző szempontokat, amelyek az aranyhegyi elgondolás mellett hang­zottak el. Fellner Pál hangsúlyozta az elhanyagolt óbudai kerület végleges és sürgős szabályozásának szük­ségességét és főként az utak rendbehozását. JPetrOCStk' Lajos szerint első teendő, hogy a lé­tesítendő Stadion környezetét kell megfelelően .ki­építeni. Hangoztatták a küldöttség tagjai, hogy a legszámottevőbb tényezők foglaltak már állást az Aranyhegy mellett, így: a Közmunkák Tanácsa, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, továbbá a Budapest Fürdővárom Egyesület is. Csaknem egy órahosszat folytak ezek a meg­beszélések. A küldöttség tagjainak távozása után Kelemen Kornél elnök a Budai Napló munkatársa előtt még kijelentette: — Természetes adottságánál fogva is rokon­szenves előjttem az aranyhegyi terv. Addig azonban nem lehet állástfoglalni ebben a nagy- fontosságú kérdésben, mig a kerület rendezé­se és az uj óbudai hid ügye dűlőre nem jut. Csak ezután lehet szó a terület kiválasztásáról. Reméljük, hogy a Stadion ügye nem alszik el és hogy Óbuda végül is győzni fog. Az a szívós­ság, amellyel Buda előkelő képviselői harcolnak a Stadionért, előbb-utóbb diadalmaskodni fog az akadályokon. Alig van talpalattnyi föld a budai oldalon, mely elmúlt ,régi időkre ne emlékeztetne, mihelyt egy kissé mélyebbre hatol az ásó. Az utóbbi időkben történt óbudai ásatások mind érdekes és értékes régiségeket hoztak felszínre, amelyek egy valami­kor magas színvonalon álló kultúráról, eleven, lük­tető életről tesznek tanúságot. A történeti emlékek felszínre vetésében méltán illeti meg a vezetősze­rep Óbudát. Ha valahol a budai részeken lecsap a csákány valamely rozoga, régi házra, vagy megfordul az ásó a földben, az illetékes tényezők nagy gonddal ve­szik szemügvre a terepet, nehogy pusztulóba men­jen egy-egy megőrzésre érdemes történelmi emlék. Most rendezik a III. kerületben a SzöUő-utcá- nak a Föld-utcába torkoló részét és Buda idegenforgalmi jelentősége illetékes, uj bizonyítékokat kapott a világ előtt az Union In­ternationale de l’Hotellerie gyűlése alkalmából. A bizonyítékok annál nagyobb értékűek, minél ille­tékesebbek részéről érkeznek azok. Már pedig itt az elismert szakértők legjava gyűlt össze Európa 22 államából. Mint házigazda, az Alliance, magyar aldnöke, Marencich Ottó francia, angol, olasz- és német nyelven üdvözölte a nemzetközi társaságot a Hun­gáriában s csak időhiány miatt mellőzött még vagy l négy nyelvet, de tiz sem lett volna elég arra, hog) valamennyi megjelenít anyanyelvén szóljon. Ez a sok, élesszemű szakember, akiknek való­ban erős részük lehet a világforgalom ideirányitá- sában, az udvariasságon jóval túlmenő áradozással szólt a főváros és különösen Budai szépségeiről és értékeiről. Újszerű meglepetés volt számukra a magyar specialitások sorozata: az Operaház balettkarából alakult remek tánccsoport, amely a Liszt-rapszódiá­ra és egyéb vonzó magyar melódiákra táncolt, a Britanniában megnyílt vadászterem, Haranghy Jenő professzor szinmagyar művészi freskóival, kovácsol; vasdiszeivel és Németh Aladámé sok, finom ipar- művészeti ötletével. Aztán Buda természeti szépsé­geinek sorozata. A Királyi Vár megtekintése után a Margitszigeten, mint váratlan díszlet változás: felszállt a ködpalást és gyönyörű napsütés áradt a Margitsziget még mindig zöld pázs-tjára a Palali- nus-szálló széles, de meghitt architekturás-arányú étterme előtt. Budai terület nyújtotta a tOj vábbi fokozatot is. Mire a társaság feljutott a Sudb- hegyre, kigyultak a nagyváros csillagai és itt is, ott is elragadtatással emlegették a „tündéri képet“, a csatornázási munkálatoknál lépcsőlejáratra akadtak. Már a harmadik és negyedik foknál régi török fegyverek bukkantak elő, közöttük egy díszes nye­lű szurony. Azonnal jelentették Hanthy-Haidekker elöljárónak, aki megjelent a helyszínen és intézke­dett, hogy a csatornamenti kiásott helyet ne te­messék be. Pár lépésnyire a lépcsőié járattól régi kút kává­jához ért az ásó. A kút az első becslés szerint mintegy négy-öt méter mély. Hanthy-Haidekker elöljáró mindkét leletről értesítette Némethy Károly tanácsnokot, a közművelődési ügyosztály vezetőjét és Nagy Lajos dr. egyetemi tanárt, az aquincumi muzeum igazga­tóját. amely a Svábhegyi Szanatórium terraszáról tárult eléjük. De itt külön meglepetés is várt rájuk: a házimoziban vetített film, amely jórészt Buda sze­zonéletét, a strandfürdőket és a város egyéb idegen­csábító tulajdonságait hozta eléjük Stein Pálma gondosizlésű összeállításában. A hotel világ parlaínentje itt saa(v azott: hogyhu ő csinálná Budapest propagandá­ját, mit ajánlana; leginkább. Buda itt is győzött, itt találták a legtöbb idegenfor­galmi értéket. Este kivételesen újra kivilágították a Gellért­hegy, a Várpalota, a Koronázó Temnlom és a szál­lodások által emelt Erzsébet-kiláto építményeit, ami a dicséretek újabb sorozatát provokálta. Budára szólította őket a szállodás ipartestület diszlakomája is, amelynek kiemelkedő pontja volt a Magyarország világhelyzetét is önérzettel és rend­kívül hatással ismertető beszéd. Ez igazolta, hogy a magyar szállósok általános kultúra szempontjá­ból ugyancsak magas nívón állanak. A feltűnést keltő beszédet Gundel Károly tartotta franciául. Gasztronómiai változatosságot igazolt még a Royal, a Vadászkürt, a Carlton, a Duna palota; „Midnight-Tee“ vidám szórakozásai fogadták őket az Astoriában, de a múzeumokról és a filharmoni­kusok művészi produkcióiról sem feledkeztek meg, valamint a komoly tárgyalásokról, amelyek főkép a nemzetközi-devalváció jelentősége, a nem­zetközi személyzetcsere és az autarchia lebontása körül folytak Marencich Ottó javaslatára.. Mindennél, fontpsabbnak -jmóndpljták- a/orib^p Magyarország idegenforgalmi jövőjének nézőpont­jából Buda gyógyforrásait és a Tabán fürdőváro­si koncepcióját. Budapest közigazgatása 1686-tól 1872-ig — Ftaxmayer József dr. könyve — A Fővárosi Statisztikái Hivatal nagy hoz­záértésről és nagy gyakoirilati érzékről ism|ert igazgatója dr. líllyefaivi I. Laijos a „Statisz­tikai közlemények“ című sorozatában mindig azokat .ai problémákat igyekezett a naigykq- zönség előtt megvilágítani, amielyek a legna­gyobb aktualitással! bírtak. Budai és Pest városának a törököktől való visszafoglalása utáni időszakkal! senki eenj foglalkozott, pedig e történelmi neiminisizcen'- eiálkfól átitatott esztendőben, amikor Buda­váriul flelszaibWitásámak 250-ük évfordulójáról, az egész világon lelkesedéssel emlékeznek meg, különösen aktuálissá vélik', hoigy az az­óta elmúlt időszaknak iái közigazgaitástörténie- tét is megismerjük.' Ennek a konkrét és minden tekintetben ak­tuális feladatnak az elvégzésére IllyefailVi igazgató nemi is találhatott volna alkalmasabb egyént, mint Flax'mayer József dr. fővárosi tanácsjegyzőt, aki a lehető legapróbb reste­tekig tanulmányozta és megismerte a székes- főváros közigaziglatósi szervezetének -minden részletét. Dr. Flaxmayer József kötött mamutéval fogott hozzá munkájának ímegvaTósitásáihoz. Sikerült neki igein tömören, 10 ívnél állag na­gyobb könyvben összefoglalni mindazt, a sok értékes adatot. ami keffllö megvilágításba he­ly dzi részint ,a (székesfőváros fejlődésének utolsó 250 évét, részint pedig p közigBzgatá# kialakulását. Ezeknek- a tényeknek és száraz adatoknak birtokában nagyszerű irói képességet mutat fel Flaximayer könyve Bőven ismerteti a párhuzamosan fejlődő két városnak, Búi­dénak es Pestnek hősi küzdelmét az önkor­mányzat megszervezése, annak la gyakorlati életbe való átvitele, valamint a város fejlesz­tése terén. Különösen érdemének kell feltüntetni azt, hogy munkája megírásában mindemkor a leg­messzebbmenő tárgyilagoisságot 'tanúsítva — őrizkedett a lehetőség szerint minden szub­jektív kritikai megállapítástól. Ezáltal munkája egészen kiváló forrásmunkává vált és ösztönözni fog májsokat is, hogy ,a főváros közigazgatás- történetét, ezt iá- rendkívül hálás terrénumot tovább vizsgálják, kutassák. A szerző túlzottan szerény akkor, amikor érdemes munkájának előszavában hangoztat­ja, hogy nem történelmet akar megírni, hanem kp^g&feg.a.tjifsii^ —szalonunk árnak, .szánta Tehát oily am vezérfonálnak, amely alkalmak a továb­bi kutatások számára és amelyre az. iroda- dalomban már eddig is igém' nagy szükség volt. Titokzatos lépcsölefáratot találtak Óbudán /I ssz álló sok viláoparlamentje — 'Budáról The silence of Buda Irtunk John Brophy rendkívül érdekes könyvéről, amely Magyarországról és jelen­tős résziben Budáról szól. Most az illusztris szerző és a Hutchinson-oilágcég engedelmé~ vel közöljük az ,,Ilonka speaks of Hungary e. könyv „Buda csöndje’’ c. fejezetének el- j sö részét. A magyar nyelv kiejtésének szabályai egészen egyszerűek és valamennyi szóra vonatkoznak. Bár az ember nem képes arra, hogy a magyar nyelvet egyhamar megértse, a különböző helyek’ neveit könnyen meg lehet tanulni. „Buda” szóban az „u”»t úgy ejtik ki, mint egy rövid, dupla „o”-t az angolban pl „Book”; a magyar „s” egyenlő az angol „sh”-sel s igy „Pestet” úgy ejtik ki, mint­ha az angol „Pesht” lenne. Ha az ember ezt meg-, tanulja, örömet okoz minden magyar embernek,) mert már nagyon unhatják azt, hogy fővárosuk) nevét rosszul ejtik ki a külföldiek.-Budának elsőbbségi joga van. Ö a régibb a két ikerváros közül. A Duna hosszan és valóban szépen kanyarodik a két város között — és nem. olyan messze, a külvárosok felé, mint Bécsben.í Hat modern hid (egy újat épp most építenek) köti össze a két várost, köztük a Lánchíd is, ame-j lyet 90 évvel ezelőtt az angol Clark Ádám épített, így aztán könnyű a közlekedés a két város között. Tegyük fel, hogy a Ferenc József-hidon haladunk át: azonnal a Szent Gellért szálló és fürdő kevert építészeti stilusu, hatalmas épülethez érünk. Er­ről azonban majd egy másik fejezetben beszélek, mert Budapest nyitott strandfürdői külön életet jelentenek. Buda számos, többé-kevésbbé lejtős dombon épült. Épp a híddal szemközt emelkedik a Szent GellérLjhegy, phol a püspököt, aki egy csomó magyart térített meg, hordóba gyömöszölve a Du­nába lökték. Mártirságának 'emlékét égy hatal­mas, keresztet emelő fehér szobor és egy sziklá­ba vájt barlang hirdeti. Az utóbbit megkapóan • kivilágítják esténkint s napkelte után az ember ki­sétálhat a hotelterrasz tangómuzsikás hangulatá­ból, hogy a forgalmas út másik oldala fölött .emelkedő kápolna egyszerű, tiszta énekeit hall­hassa. .. Számos kanyargó ut vezet a sziklás hegyol­dalon a hegytetőre s igy nem nehéz a séta. (Egyéb­ként erről jut eszembe, hogy tudomásom szerint Magyarország az! egyetlen európai -ország, ahol igazán értenek a virág- és a gyep rendes kerté­szetéhez.) Ez a séta talán jó félóráig tart, de a tetőre érve az ember elgyönyörködhetik a kilá­tásban, mielőtt az északi oldalon lemegy. Most, ha nem kívánjuk igénybevenni az autó­buszt, vagy a Lánchíd ’budai fejétől induló sik­lót és szerény két pengőt pazarlunk el taxira (eb­ben a borravaló is benne van), úgy a taxi végig­visz egy kellemesen emelkedő utón, amelyet fes­tett redőnyü kedves, régi villák szegélyeznek — egyenesen a VárLa, amely Budának hivatalos és rezidenciális központja. Azt hiszem, nincs még egy kormány, amely" fenségesebb helyet választott volna ki főhadi­szállásul: egyik oldalon a tágas de szokatlan ala­kú terek, a szűk, árnyas uccák, majd a terraszok, amelyekről kilátás nyílik az egész Duna kanya­rodóra, az elegáns, karcsú hidakra és a Pest ház­tömegéből kiemelkedő tornyokra és templomokra. A másik part aranyzöld dombjai, amelyek a fo­lyó mellett terülnek el, fönséges bálteret adnak a városnak. Nyugatra fordulva egy percnyi sétá­val az ember a Bástya-sétányra ér el: hosszú ave­nue, amelyet gesztenyefák árnyékolnak be, alatta zöld mezőség, amelyet parádés célokra haszálnak föl s e mögött a termékeny völgyön, újabb hosz- szu, olaszos dombokon siklik el az ember szeme;1 az utolsó dombsor bizonytalan körvonalú kékje: elkeveredik az égbolt tisztább kékjével. A középen, a dunamenti domb hátán épült a legtöbb palota, minisztérium és hivatal. De na várjon az ember semmi olyant, ami a White- hallra, a Quai d’Orsayra, vagy a Wilhelmstrasse- ra emlékeztetné. Iltt midenütt tartózkodó, szín-, te bájos arányok tárulnak eléd. —- És a csönd!) Az autóbuszok és taxik csak néha futnak át. a főtereken, de mintha adózni akarnának a tör-, ténelemnek, alig-alig hallani motorjuk zaját. Csak délelőtt tizenegy óra és dél között hall az ember olyasmit, amit olyan zajnak nevezhetne, amely megszakítja a Vár hagyományos csöndjét, mert ekkor folyik az őrségváltás, katonazene kíséreté­ben. Ha augusztusban, a Szent István-heti ünnep­ségek idején jön ide az ember, a katonaságon ki- vül egy csomó — részben középkori divat szerint öltözött — előkelőséget is láthat pompás arany, fehér, vagy bíbor ruhákban. Az év többi részében a katonák khaki-szinü egyenruhát viselnek, Merek, khaki-számi sisak'ot. A katonabandával elvonuló uj őrséget kivont kar- du tisztek fogadják s a csapat nyomában lelkes gyereksereg halad idegenekkel elvegyülve. Ez a szertartás inkább festői sem mint hatásos —1 még a kordont képező rendőrséggel együtt sem, mert a hatalmas minisztériumi épületek tövében ele­nyészik a kis csapat. A minisztériumok és a hivatalok nehezen kü­lönböztethetők meg egymástól. De csak politikai­lag tájékozott emberek számára (nem tartozom közéjük) jelenthet az veszteséget, hogy nem tud­ják a pénzügyminisztériumot a külügyminisztéri­umtól megkülönböztetni. Legtöbbjük XIX. század­beli klasszikus stílusban épült s az időálló falak kitűnnek a régibb, kopottabb házak közül. Budának ezen a részén sok magyar arisztok­rata-család városi háza áll s közülük nem egy újra rákényszeríti az embert, hogy észrevegye a magyar és az angol Ízlés hasonlóságát. Nem mint­ha építészeti stílusuk egészen egyforma lenne, de ezeknek a házaknak homlokzata kerül minden fel­tűnést. Legtöbbjük XVII. századbeli stilus szerint épült: két emeletnyi magas középső bejáratuk és vasrácsos ablakuk van. Az ember azzal az érzés­sel halad el mellettük, hogy valóban kellemes uejj cában sétál. De egy percnyi gondosabb vizsgálódás azt eredményezi, bogy a magasság és a széles­ség aránya, az ablakok és erkélyek elhelyezése, a fölösleges díszítések hiánya, a tartózkodó szo­lidság nemcsak a szemet, hanem a lelket is kielé­gíti. Ha szerencséje van az embernek és ajánlást kap, megnézheti valamelyiket belülről is. Ha nem, az angol követség cockney-arcu és hangú ajtón- állója (egyébként nyugalomba vonult zsoké) egy jó szóra beengedi az embert a tipikus budai ház kertjébe, ahol fehér falak, zöld redőnyök veszik körül az elegáns udvart, amelynek komolyságát egyetlen magányos árnyékotadó fa bontja meg. A királyi palota a Dunára néz le. Hatalmas, igazi palota úgy kívül, mint belül. Ami engem il­let, jobban tetszettek a palota terrasz-kertjei, ame­lyeknek pázsitja fölött a Dunára nézhettem le. A jelenlegi épület az 1890-es évekből datálódik, mert az eredeti, amely a tizenharmadik század­ban épült, elpusztult a tatár hordák támadásakor,, majd újraépítették s 1686-ban megint elpusztult, amikor Budát vsiszafoglalták a törököktől. Kül­seje nemes formájú és hatásos, de több tekintet­ben hasonló Európa más királyi palotáihoz. Be­lülről a különböző nagyságú szobák sorozata egy márványoszlopos, csillogó csillárokkal teli, hatal­mas bálteremben kulminál, amely még az ameri­kai Középnyugat fecsegő turistáit is csöndre ijeszti. Ha az ember nem kiváncsi az általános tud-* nivalók tömegére, legjobb, ha elkerüli a hivatá­sos vezetőket. Ha tudod, hogy a háború előtt het­ven évvel Magyarország egy sikertelen nagy füg­getlenségi harc után kényszerült elnyomott társa lenni egy magaskulturáju és hanyatló birodalom­nak, ha tudod, hogy Ferenc József császár sze­rette a bürokráciát és Ausztriát s gyönyörű fe­lesége, Erzsébet viszont nem a formaságokért, ha­nem Magyarországért rajongott, ha lehetséges volt, elkülönülve élt férjótő(l ebben a palotában; ha tudod, hogy a császárnő fia és unokaöccse, a ba­jor II. Lajos öngyilkosságot követett el s őt ma­gát Genfben 1898-ban egy anarchista leszúrta; ha tudod, hogy a magyarok, bár lehet, hogy nem na­gyon szeretik az osztrákokat, még mindig rajon- ganak a királyság gondolatáért, legtöbb állami in­tézményük elé a „királyi” jelzőt teszik és az or­szág fejét, (akit mindenütt másutt elnöknek hív­nának) kormányzónak nevezik — ha mindezt tu­dod, nem leszel elzárva a hatalmas termek és visszhangzó folyosók intim titkai elől. Ezek a termek és folyosók teli vannak drá­ga, de rideg tapétákkal, harmadrangú festők mű­veivel, aranymázu székekkel és díványokkal, ame­lyek mind azt az érzést keltik benned, hogy egy királynak mindig kényelmetlenül kell élni és ke­vés jut számára abból, amit mások magánéletnek neveznek.. A Halászbástya később épült, mint a királyi vár, de világok választják el a palota stílusától Kissé északabbra fekszik, de szintén a Dunára néző domb tetején. Hosszú, ragyogóan fehér kö­vekből épült bástya ez, nagyon tiszta és díszte­len román stílusban, kupolás tornyokkal, kanyar­gó lépcsőkkel, terraszokkal... Bár az építmény főbb vonalai román és gót stílusúak, a boltíveken mór hatásokat véltem fölfedezni, de a két hatás szerencsésen olvadt egymásba. Ha nem is archi­tektúrái, de művészi szempontból ez az építke­zés egyike a legsikeresebb kísérleteknek arra néz­ve, hogy a1 középkori formát és stílust újra föl­idézze. A Halászbástya mögötti kis téren Szent István lovasszobra álL Mint a Szent György-tér Mátyás-kutja, ez is az elhunyt Strobl Alajos mű­ve (nem tévesztendő össze Stróbl Zsigmonddal, akinek portréi jólismertek Londonban is). A Vár legszebb épülete a Koronázó templom, vagy Mátyás székesegyház. Ez a Szent Háromság téren áll. Nem nagyon nagy, de finom arányú és kitünően díszített épület; magas, karcsú tornya figyelemreméltó, kövei hasonlóak a londoni Wren templomok portlandi köveihez. Ennek stílusa gó­tikus s bár nélkülözi a klasszikus építkezés töké­letes egyensúlyát és egyszerű szimmetriáit, nem­csak magassága és körvonala változatos, hanem színe és építőanyaga is, amely végre összefüggő és megnyugtató egészben találkozik. Fogalmam sincs róla, bogy a szakértők milyen helyet adták neki az európai templomok listájában, de az éa talán tudatlan, de tapasztalt szemem számára na­gyon egyéni és fönségesen esztétikus. A boltivá bejárat fölött hatalmás köralaku ablak nyílik a balra emelkedik az alacsonyabb, sokszínű Béla to­rony. A lejtősödé tetőket több különböző oldal­ról kell megnézni, mert zománcozott, többsiku te­tői zöld, piros, sárga és szürke színűek . Ez a templom a XIV. században épült az ere­deti 1045-ben emelt templom helyén, amelyet a tatárok elpusztítottak. Ahogy az épületet a szá­zadok folyamán kibővítették, jellege a románból gótra változott. A törökök uralmuk alatt mecse­tet csináltak belőle, csak belsejét változtatták meg. Egy legendát is hallottam, hogy 1686-ban, ami­kor a keresztény seregek Lotharingiai Károly ve­zetésével megostromolták a várat, a törökök ré­mülten idemenekültek; egyszerre a fal megnyílt s váratlanul a Szent Szűz vörös márványszobra tá­rult szemük elé. S a következő napon a várat be­vették a keresztények. Ezután I. Lipót császár a jezsuitáknak adta a templomot, akik mindig mo­dem gondolkozásnak voltak, de építőik itt nem sok ízlésről tanúskodtak s két nagy épületet emeltek melléje, még pedig abban a barokk-stílusban, amely Középeurópa oly sok városában teszi pró­bára a látogató udvariasságát. A Mátyás- kathed- rális másik neve egyébként onnan lered, hogy Ferenc Józsefet itt koronázták meg magyar ki­rállyá, éppúgy, mint a szerencsétlen sorsú IV. Károlyt. A Várban nincsenek nagy kávéházak vagy áruházak, de a mellékuccákban kicsiny, sokszor nagyon régi üzletekre akad az ember s egy cso­mó kellemes kis kávéházra, ahová a nap heve elől boldogan ül le, hogy tejszinhabos kávét vagy egy nagy pohár, szódával kevert fehérbort, az n. n. „hosszulépést” igyék. Az öreg Buda bája nem tényekben rejlik. Az építészeti szépségek és a pompás kilátás nélkül kétségtelenül nem lenne bá­ja, de ezt a kedvességet mégsem lehet az előbbi tulajdonságaival meghatározni, úgy, mint a pillangó röptének kimondhatatlan bája nem analizálható ki egy gombostűre szúrt lepkéből. A Vár különös jellege: kisugárzás, amely két­ségtelenül túl van az emberi munka megfogható tényein, túl a két titokzatos dimenzión: téren és időn. (Folytajuk)

Next

/
Thumbnails
Contents