Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)
1935-09-08 / 1202. szám
XXXII. évi. 1202 a. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6. _ P Egy es szám 4© f. Egyesületek, amelyek nék hivatalos lapja, tagjai féláron kapják Budai Napid 1935. szept. 8. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- lyek megállapodás szerint. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedvezőién Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- sa9i 'társadalom és művészet terén szolgáló újság Felelős szerkesztő : V I R A Á G BÉLA Főmunkatárs: Szombathy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50»2>96. Hivatalos órák: délután 4- 6-ig. NEM VOLT OLY FONTOS SOHft mint eppen most, a nagy letörés, a nagy nyomorúság, nincstelenség, kenyérhiány és allástalanság idején, P°é?y......... a megfelelő helyre a megfelelő embert. . állítsák. Első sorban ott, ahol a vezetőszerep valami különös szakképzettséget kivan. Sajnos, vannak még, azaz alakultak ki újabban olyan szakmák, ahol a legalaposabb tudás még valami különleges ős-ösztönöket is megkíván. Szinte jósszerű képességeket. Ennek a nemzetnek a szerencséje, hogy mindig voltak kivételes képességű fiai, akik nagyrészt külföldön boldogultak. Liszt Ferenc, Zichy Mihály, Munkácsy, Puskás, Körösi Csorna Sándor és még egy végtelen sora a világnagyságoknak. Volt bőven, jutott a külföldnek is. Magyarországon több zseniális ember termett mindig, mint egész Európában. Milliókra megy azok száma, akik itthon nem tudtak boldogulni, de külföldön megbecsülték tudásukat. Nálunk viszont boldogulnak és gazdagodnak a bolgár kertészek. Ezt ne tudná a magyar gazda megtanulni? Tudná. Példa rá Kecskemét, Nagykőrös. Ott művészek már e téren és baromfitenyésztésünket szívesen látja a londoni piac, — lovunkat, ökrünket az egész világ. Fekete hó címen megírtam egyszer, hogy geológus mélyfúróink az egész világon urai a föld belsejét kutató munkának. Pedig azelőtt so-: basem foglalkoztunk ezzel. Itthon újabb fúrásaink eredménye: — a titokzatos „Juventus“ forrás, amely, játszva gyógyítja az orvosok által megállapítani nem tudott nehéz betegségeket. De ott van Hajdüszö-' boszló, Debrecen, Karcag, — né-j hány év alatt világhírre tettek szert. De itt van Buda ! Évezredek óta mutogatja világ- hirre érdemes, földalatti gyógykin- cseit, de Zsigmodny óta — ötven éven át — senki fölszálló> vizet nem tudott hozni, az egyetlen Pávai Vájná Ferencen kívül. Itt iá, az országban is. Az ő isikeres fúrásai nyomán, mások is próbálkoztak — hiába. Csak óriási költségeket pocsékoltak el. Pávai Vájná ellen iri- gyei és epigonjai állandóan Lillafüred abbamaradt fúrását hánytor- gatják fel. Pedig azt laikus is tudja, hogy ott, ahol a hegyek között melegvizű tó van, ott mélyen lent, valahol forró forrásnak kell lennie. Lillafüred fúrását a politika duga- szolta el. Egy megállított fúrás ^ a harminc sikerrel szemben jelentéktelen. Miért nem a harminc sikereset emlegetik ? Nemcsak, hogy nem emlegetik, dé az irigyek aknamunkája még azt is lehetetlenné tesz,i hogy ezt a rendkívüli tudású embert, az ő rettenetes munkakészségével, csodás ösí|b-í tönével, — kellőképen kihasználhassuk a nemzet érdekében. Mennyi munkaalkalom, a megélhetésnek mennyi alkalma es alig- alig felfedezett forrása szunyád ezekben a felkínálkózó természeti kincsekben. A Máv. nagy terhét, azt a 70 milliót meghaladó évi nyugdíjat 3 év alatt lehetne leszállítani az egyharmadára, ha azokat a föld mellől került alantas alkalmazásban állott nyugdíjasokat, a feltárt melegvíz-források révén primőr termelésre lehetne fogni, amiből ők* maguk is jobban megélnének, mint nyomorúságos nyugdíjukból. Ezek az ingyepes energiaforrások az egész világ piacát biztosítanák nekünk, mert az üvegházak fűtőanyagának megtakaritásaval, 75 % -kai olcsóbban termelnénk, mint a Páris melletti primőrtermelők, akik egy holdon gazdálkodnak és autón járnak. Az utolsó tíz ev alatt Pávai Vájná száz forró forrást feltárt volna, lehetővé téve a primőrök olcsón való termelésén kivin, az olcsó világítást, fűtést és más olcsó energiát. I " Nagy érték a földgáz! Tálán ma a legnagyobb — a nagyvárosokban, ahol világit és füt. Ez kiséri a legtöbb forróvizet, amely a mélységből feltör. Valóságos, nagy ipartelep lehetne az egész Alföld, — ahelyett szócsatákba fullad minden becsületes törekvés. Minden nagy gazdasági kérdés — nálunk — egy ember megélhetésének a kérdésévé válik. A szakmákban, a nem szakemberek számára. Egy ember megél és milliók pusztulhatnák. Ez a nagyétvágyú, kistudású emberek kora, akiktől éhenhalhat a nemzét. Bizonyítja ezt a' közel múlt. Unos- untalan olvassuk, hogy valahol a Bükk tövében, a Tisza mentén, Szatmárban annyi lesz a petroleum, hogy azontúl egy cseppnyit sem kell behozni és — sehol semmi. De van, valahol a Dunántúl, Mihályiban, ahol — már szagolnak valamit. Sajnos, nem földgáz, hanem szénsav s éppen ez nem kell az ott fúró külföldieknek. Az ilyent aztán sietnek az állam nyakába varrni. A pestkörnyéki most feltárás alatt áló petróleum- 'és földgáz-fúrások mégis csak mások, csakhogy — ezeket Pávai-Vajna Ferenc tárta fel. És. . . ? Nehéz ezt megérteni, Uraim ! A szenvedő ország, a görnyedő polgárság érdekében felzúdul itt minden jobb érzés. De ma — fojtsuk vissza a lélegzetünket, mert sorsdöntő órák, napok előtt állunk.. Ma hallgasson el minden jogos panasz, — ma némuljon el minden kétkedő szó. A magyarság jövője van kockára téve, és nem-mi intézzük, kevés a szavunk hozzá. Osztatlan bizalom kell, hogy kisérje azokat, akik ma a gyeplőt tartják és a helyes utat keresik. A magyarok istene segítse őket! VIRAÁG BÉLA A Visziváros a Batthyányi vásárcsarnok életképes fen- tartása. — Állandó virág és gyümölcski- állitás. — Asz Óbudán túli orsszágréssz lerakodófa A budai kereskedők panasza, mely szerint túlnagy költséggel és időveszteséggel vásárolnak be a „csepeli“ nagy vásáron, arra készteti a II. kerületet, de egész Buda társadalmi köreit és egyesületeit, hogy élénkebben foglalkozzanak a Batthyány-téri vásárcsarnok ügyével. Tény, hogy a kereskedők és vendéglősök már hajnali 3 órakor kénytelenek embert, kocsit elindítani Csepelre, hogy idejében haza kerüljön az áru. Ez a 2—3 órai idő ésraz a költség, amellyel ez a bevásárlás jár, rendkívül megdrágítja az árut, — azt az árut, amit hajón, vonaton és kocsin hoznak északról, az Óbudán túl, Esztergomig terjedő vidékről, — elsétálva itt a Batthyánv-téri csarnok előtt, mert a gyümölcsöt és a zöldségféléket, finom primőröket csak lépésben szállíthatja a termelő, nehogy összetörje és eltölt 3—4 órát azzal, hogy innen Csepelre jusson és visz- sza. Úgy a termelőnek, mint a nagyban vásárló kereskedőknek, vendéglősöknek nagy hasznára válna, ha ebben a vízivárosi vásárcsarnokban létesítenének Buda számára nagy vásárt reggel 5—10 óráig. Mi budaiak olcsóbban élnénk és úgy a kereskedő, mint a vendéglős mégis többet keresne. Ezzel a kérdéssel foglalkozott legutóbbi ülésén a II. KERÜLETI IPAROSKÖR, amelyen részt vett több régi kereskedő és ismertette ezt a ferde helyzetet. Vali Gábor elnöklete alatt bizottság alakul, amely ezt a kérdést állandóan felszínen tartja és Grenyó Bertalan ügyvezető elnök indítványára elhatározták, hogy népes küldöttséget vezetnek a polgár- mester elé és föltárják előtte azt a különös helyzetet. Szendy polgármesterről tudják, hogy minden kérdést megfontol, igyekszik | azt legjobban megoldani és — ami fo — be is fejezi. Azt is tudják, hogy Budát szereti. Bizalommal mennek feléje. , . , , Az iparoskor ez ülésén Váli Gábor szóvátette, hogy Budának kötelezettsége van a Budai Napló szerkesztőjével, Viraág Bélával szemben, aki mar 32 esztendeje szolgálja Buda és polgárainak nagy érdekeit es számos altala tol- vetett eszméje vitte Budáig mai fejlődése útjára. 72 esztendős az ősz szerkesztő, aki beteg is, most lepett irodalmi működése „ötvenedik“ esztendejébe és ezt az alkalmat ki kell használnia^ Budának, hogy vele szemben háláját^ bizonyíthassa. Az elnökség felhívja a budai iparos és kereskedő köröket és egyesületeket, hogy e jubileum megünneplését beszéljék meg. A „Budai Iparosok és Kereskedők Köre“ vasárnap déli^ összejövetelén szintén élénk vitára adott alkalmat a Batthyány-téri vasar- csarnok ügye. | Most hogy a Testnevelési Tanacs nem vállalta a vásárcsarnok átalakításának költségeit, ismét nyílttá vált ennek a vásárcsarnoknak az ügye. itt az az álláspont talált élénk pártolásra, hogy azt tegyék a fürdőváros egyik .kedves helyévé azzal, hogy ott állandó VIRÁG- ÉS GYÜMÖLCS- KIÁLLÍTÁST rendezzenek, ami kedves látványosság volna, használna a gyümölcstermelők nalc _ és n£m járna valami nagy költséggel a csarnok átalakítása, — sőt jövedelmező volna, mert csekély beléptidíj mellett jövedelmet is hozna, de elre- kesztve a csarnok egy részét üvegfallal, ott kávéházat és éttermet rendezne be méltányos bér ellenében — szívesen látogatná a közönség. így megtérülne minden költség,— volna a Vízivárosnak érdekes látványossága a fürdővendégek és idegenek számára, — de fejlesztené ez az állandó kiállítás Buda kertészetét és gyümölcstermelését. Hubert Vilmos elnök ily irányú propagandát készít elő. A két elgondolás kapcsolható és föltétlenül hasznára válna Budának, az idegenforgalomnak és a fürdőügynek. Dubonai Pál Nincs forrás, nincs madárdal a budai hegyvidéken „ ... Sokszor szó volt arról, hogy a budai hegyvidék vízszegény, - vagy hogy mélyen járnak azok a karsztvizek, amelyeket fel kellene tárni s így a madár nehezen tud itt megélni. Főleg a dalos madár. Azért nincs, vagy csak nagyon ritka a madárdal a budai hegyvidéken. Pedig erre szükség van, mert a vidék szépségét, báját, kedvességét emeli. Ezen okvetlenül segíteni kell. Vagy meg kell keresni a forrásokat, még ha mélyebben vannak is, vagy mesterséges forrásokat kell teremteni. A vízvezetéket tovább, kiljebli kell vezetni és ott apró tavakat alkotni. Ezek a pihenőhelyek máris kedvesebbé tennék a kirándulásokat, de föltétlenül vonzanák az éneklőmadarakat, ami csattogó madárdallal telítene az erdőket. Ezek mellé teli etetőket is állíthatna a város, megszaporítva az erdőőrök számát. Az ügyesen levezetett vizek csjak hasznára volnának az erdei fáknak, az egész erdei kultúrának, — de állandóan vízzel látnák el a hegyekéből levezető árkokat, apró vízcsíkok fennek azokat kedvesse. Mindez nem járna valami elviselhetetlen költséggel, de aránytalanul emelné a hegyvidék szépségét. Történelem a föld alatt — A tabáni és óbudai uj ásatások — A Budai Napló 1935. július 17-i számában Margittay Rikárd dr. belső munkatársunk tollából tudósítást közölt „Az óbudai ásatások" címen, NAGY LAJOS DR., áz akvinkumi múzeum igazgatójának lapunk részére tett nyilatkozata nyomán. Kiegészítésül most adjuk közre a Debrecenbe egyetemi tanárnak kinevezett tudós igazgatónak a tabáni és óbudai ásatásokhoz fűzött további felvilágosításait. — A tabáni városrendezéssel kapcsolatos földmunkák során római őrtorony került napvilágra, melyet 374 körül Frí- geridus római helytartó emeltetett s amelyet most a fővárosi kertészet méltó módon, díszes helyen fog megőrizni. Sikerült feltárni a római kort megelőző kelták putrilakásait is a Tabánban és 4 szobára való anyagot a kutató tevékenység már összeszedett. így bebizonyosodott, hogy az a kelta korról való kapcsolat, melyet azelőtt csak gyanítottunk, tényekkel is bebizonyítható. Stradovitz Alcsia régész, II. Napoleon császár idejében a franciaországi Bibradte kelta várost találta meg és írta le. Ugyanakkor azonban a kutatók ott még korábbi korszakok anyagát is megtalálták és pedig a csiszolit-kőkorsjak neolit emlékei mellett előkerültek a korai bronzkor mészbetétes edényei is, melyet kagylók mészpáncéljából nyert fehér anyag díszít. Uitána a Hallstatti (vas) korszak emlékei kerületk napfényre s így mindezekből megállapíthatók, milyen ősi történelemelőtti időkben létesült az a dunai révátkelő hely, hol azután már a magyar középkorban a sokadalmakat (vásárokat) tartották s amely alapul szolgált a Minor vagy Parvus, Pest, azaz a mai Buda kialakulásához. Megemlítettem, Óbudával kapcsolatban a Laktanya-utcai régi zsidótemetőt. Ennek sírkövei között több olyan darabat fedeztünk fel, melyek korábban római sírkövek voltak és 1753-ban átfarag- ták. Úgyszólván ezek képezték az óbudai zsidó múzeum alapításának magvát, melyet azután Orova Zsigmond dr. székesfővárosi bizottsági tag valósított meg, díszhelyre állítva e kőemlékeket. Különösen fel kell hívni a figyelmet e múzeum ötvös tárgyaira, melyek a kiállítási anyag bővítésekor odakerültek. Itt olyan nagyértékű, ritka tárgyakat őriznek, hogy az Iparművészeti múzeumban megnyílt^ ötvösművészeti kiállításon külön fülkében mutatták be a zsidó múzeum által kölcsönzött anyagot s a thóra- díszek, takarók, függönyök több szekrényt töltenek meg. E darabok már az 1888. évi országos kiállításon is szerepeltek de akkoriban azokat mint „augs- burgi“ jellegű ötvös munkákat könyvelték el az ott) létezett híres ötvösműhelyekről s csak most, mióta a saját magam és Mihalik Sándor kutatásai alapján pontosabban ismerjük Pest-Buda ötvösművészetét, derült ki, hogy annakidején az óbudai zsidó hitközség nem az augsburgi műhelyből, hanem a pesti és budai ötvösöktől szerezte be kegytárgyszükségletét. Ezáltal olyan anyag került a tudomány elé, mely egész új színbe és világításba helyezi Buda és Pest eddig nem ismert és félreértett ötvösművészetét.“ Eddig tartott tudós professzorunk páratlan érdekességé közleménye, mely után előmunkása, Hugyecz József mutatta meg e sorok írójának a feltárásokat. Ez az ember is valóságos archeológus, csak úgy dobálózik egyszerű ember létére a „hypocaustum“ (földalatti fűtés) „szarkofág, „Dis Manibus” felirattal, szakkifejezésekkel, s notesza tele van a kutató árkok pontos rajzával és felmérési adataival. Fényképezés után búcsúzunk Nagy jLajos igazgató úrtól aki nemsokára itthagy bennünket mindnyájunk nagy szomorúságára s titokbna csab abban reménykedünk, hogy egyszer mégiscsak Budán fogjuk őt ismét viszontlátni. Margittay Rikárd dr. Sxalay Sándor dr, ny. előljóró A Sashegy .. .„Nem tudom, van e olyan, élő magyar lény, akár Budapesten, akár a vidéken, aki még nem volt a Sashegyen? Könyörgöm neki, saját érdekében, hogy mielőbb pótolja a mulasztást. Kalapot kell emelni a főváros Sipőcz rezsim-je előtt, azért, amivé varázsolták a Sashegyet. Valóságos miniatűr Svájc! A nagyszerű sziklák alatt, felett és mellett kedves szerpentin utak kígyóznak, egyik a másik fölött olyan költői módon, aminél szebbet, főváros közelében lehetetlenség volna találni. A hegy két csúcsáról pedig olyan gyönyörű kilátás nyílik, hogy * talán a legpompásabb az összes budai kilátások között.“ így ir, a ragyogó tollú Nagy Emil, volt m. kir. igazságügyminiszter, a Pesti Hírlap aug. 11-ik vasárnapi számában Évtizedek óta, nap nap után járom a gyönyörű, mesék országába illő helyet és a természet fenséges szépségei után vágyó lelkem még sohasem fáradt el. E táj látása mindig újat nyújt. A felhők örökösen változó játéka : a város, a hegyek, a völgyek fölött ; .a szinpompa kü- lönfélesége, amelyet egyfelől az élet, a szüntelen mozgás, másfelől a békesség birodalma : — a szabad természet, a kék hegyek, az alföld áldott termésének szin- gazdasága — nyújtanak. Mind megany- nyi, festő ecsetjére való kép. Hát még a napkelte 1 Vagy a fenséges tüzes korong lenyugta, az égi erő és hatalom fényszórója, milyen hatással van a porszemre, akit a Föld nevű bolygócsillagon — embernek hívnak, saját magát pedig a teremtés koronájának mondja ? A Sashegy mindkét magaslata dolomit kőzet alakulat és ott ahol megfelelő földréteg is van, fenyőfával borított. Kár, hogy a kommunisták ideje alatt két Ízben is erdei tűz pusztította a szép fenyőfa kultúrát. Távolsága a belvárostól tiz perc. A 8. számú autóbuszjáraton, amely a legkiválóbb, szinte csodálatos műszaki megoldással épült transverzális utón halad át, a hegy északi részén. A keleti és nyugati hegyoldalt pedig az 59. és 61-es villamosvonal érinti. A hegynek mind a négy oldalát villák és ezek parkjainak százai diszitíki Levegője tiszta, száraz, por-, füst- és kénmentes, szub- alpin és a déli oldalán való állandó lakás — az orvosok tapasztalatai szerint, — a alkalmas a légutak betegségének és az úgynevezett Basedow-kórnak gyógyítására. Egykor a világhíres sashegyi bor termelőhelye volt, most pedig a legizlete- sebb őszibarack hazája. Ha azonban mind azokhoz kellene eljuttatni ezt a lappéldányt, akik eddig a Sashegyet és vidékét felkeresni elmulasztották — mondjuk — csak a fővárosunk lakosai címére, akkor is, félmillió példányban kellene e lapot megjelentetni ; mert többször, mint nem, megesik, hogy legragyogóbb napokon isu alig pár százan élvezzük ezt az elragadó kilátást és üde levegőt. Pedig a közmondás szerint : — „galambok ^ csak oda repülnek, ahol galambok vannak“. A fürdőváros idegenei előtt, de úgy látszik a főváros polgárai előtt is — magunknak kell az utakat kitiporni, hogy nyomunkban forgalom, élet ébredjen. Itt vannak a főváros területén működő elemi- és középiskolák, — irányítsanak ezek ősszel és tavasszal csak egy- egy kirándulást a Sashegy és vidékére — például ősszel a barackos Sasadra — megtelik a tiszta, egészséges levegőjű vidék eleven élettel, szárnyaló dallal, játékkal és vidámsággal és a hazatérés rövid útja sem igényei fáradalmat a játszásban elfáradt gyermekektől. A sok turista szervezet pedig, amely nagyobb feladatokra szokott vállalkozni, téli programjába állíthatná be, a télnek majdnem minden napján fehér kalapu Sashegyet és ennek romantikus vidékét. A mi büszkeségünket: — Nagy Emilt is leleplezem. Hogy miért tartja velem és másokkal együtt a sashegyi kilátást a legpompásabbnak, az összes budai kilátások közül? — mert innen elláthat drága csonka hazánknak arra a tájára is, ahol az ő bölcsője ringott, amerre a látás olyan végtelen, mint a magyar fájdalom. Régi budai óhajtás amely minden választás után megnyilvánul, most is jelentkezik már a régi módon és a régi keretek között. Bizalmas, baráti társaságokban kerül szóba, hogy kellene egy bensőséges, minden erőszakosságot kizáró Budai Párt... Mert — valahányszor ezen a címen tömörült a polgárság és kiválasztotta a maga vezéreit, azok egyidő múlva már átját- szották magukat Pestre, nagyvonalú fővárosi politikát csináltak, ahelyet, hogy városrészpolitikát csináltak volna és a budai polgár ismét ott volt, ahol azelőtt, minden budai ambíciójával és a Budához ragaszkodó szeretetével. Pedig annak igazát, hogy ilyen budai tömörülésre szükség van és hogy ennek révén is válhat valaki nagyszabású városi politikussá, —1 ott van a múltban a „Szebeny- párt“, vagy, hogy úgy mondjuk a „Szabad Polgárok Pártja“. De itt volt a közel múltban a „Polgári Egység Pártja“, amely Budáról indult ki és néhány év alatt meghódította a fővárost. Buda és Pest két különböző világ. Már láttunk olyan pesti embert, aki átkerült Budára és egy-két év múlva már vérbeli budainak vallotta magát, — de alig tudunk rá esetet, hogy budai ember Pestre kerülve ne emlegetné sóhajtva Budát. Minden választásnak van utóize. A ki nem elégített vágyakozás, de a más irányú érvényesülés is valami elégedettlenséget vált ki, amely szinte lehetetlen helyzeteket teremt, mint, ahogy ez most is
