Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-12-22 / 1208. szám

mil. 1208. SZ. előfizetés lened évre 6.—P Ebi Évre. .24.— P Egyes szám 401. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1935 dec. 22 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, i mm. magas sor egy­szeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2P. Is­mertető közlemények megállapodás szerint I hirdetés dija mindenkor előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- Felelős szerkesztő: ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos érák: délután 4—6-ig )Cl<f /«2A CSENDES ÉJ... A legszebb látomásnak szentséges éje, amelyben hirtelen csillagok szikráznak, angya­lok dalolnak, pásztorok szíve veri a dicsőség himnuszát. Rejtelmes éj, amelyben az elhagya­tott, durva, borzalmasan meztelen, kemény és faragatlan betlehemi istállóban az Isten lép le a földre, hogy egészen az embereké lehessen. Titokzatos éj, ahol a Kisded igézete megállítja a világtörténelmet s a végtelen áldás, az áramló öröm, a diadalmas erő, az égig érő szépség finom és alázatos, lágy és meleg cso­dáival elindítja az emberiséget az élet sötétjé­ből az örök világosság felé. Az angyalsugaras első betlehemi éj ezerkilencszázharmincötödik glóriás ismétlődése most érkezik el újra hoz­zánk. A karácsonyi angyalkák hímes szárnyai már itt suhognak mellettünk, súrolják már a szíveket, amelyekből a gyémántnál is ragyo­góbb tüzek gyulladnak és zengeni kezdenek, zengeni, gyöngyöző, jóságos, kacagó csengéssel, amitől megédesednek, illatossá, ünnepivé vál­nak a legkeservesebb, a legszürkébb percek is. Zuhog belőlük, mint kiapadhatatlan források­ból az öröm szivárványos olaja, a jóság aranya, a szeretet bíboros, forró méze. S mindeniken rajta a Jézuska üdvözítő csókja. A békés és jóakaratú emberek az Űr vá- rásának ebben az izgalmas idejében még külön is keresik és fakasztják e drága forrásokat. S közöttük az első sorban a jó budai egyesületek, asztaltársaságok és családok járnak, hogy min­den helyen minél kedvesebben, minél adako- zóbb bőséggel lehessen jelen a kicsi Jézus. A Szentséges éj gyönyörű varázsát gondosan ké­szíti elő sok-sok ezer kéz, szétsugározva a Sze- retetet a szívtől a szívig, a lélektől a lélekig, le­hozva így az eget a földre. Kitárulnak a szere­iét zsákjai, hogy a nagy nyomorúságunkban is kiönthessék piciny és nagy magyaroknak egy­aránt a boldogító ajándékokat. De minden kis és nagy budai karácsonyi ünnepségen, csak egy pillanatra félrevonulunk az ablakhoz és elnézve a háztetők között, a felhőfüggönyök mögött keresünk egy kis, egy egészen Ms darab eget. Az égen pedig a csúnya földi ködön és füstön keresztül meglessük a fényes csillagokat. ... a betlehemi csillagot, hogy annak izzásában megláthassuk a mosolygó édes pici Jézust, aM világot gyújt szegény mindnyájunknak s áldását adja széttépett ha­zánkra, búban-bajban élő Budánkra, imádkozó, árva magyarokra. R. RÉW SÁNDOR Botdog Uacá ••• s&ewU&i a U&c d utdQtydc u&wzet Évszázadokat kívánó lépések egyikét teszi meg most Budapest székesfőváros, amikor ol­tárra helyezi a magyar ösiséget és meghódol a sokezer éves dicső hagyományok előtt, amelyek a hűn magyar népet már évezredekkel ezelőtt a világot uraló népek között a legelsők sorába emelte. Az Árpádházból származó királyok idején még megvolt a kapcsolatunk azzal a Kelettel, amelyet turáni népek laktak és amelyen mint­egy kétezer éven át yonult Tibet alól a hunok és magyarok s a velük rokontörzsek egész sora Európa szívébe, liehet, hogy még' korábban nyugatról indult el ez a népcsoport a Mádja földről Afrikán és Kis-Ázsián át a turáni tá­jakra, de honvágya visszahozta az ősi mezőkre Európába. Az Arpád-ház idején még melegen élt a tudat, hogy Ukrajnában 150 évig ural­kodtunk, törzsünk nagyrésze ott is maradt, mert Nagy Lajos idején Ukrajnában is magyar volt még az intelligencia és még éltek a rokon­sági kapcsolatok is.. A mohácsi vész után, amikor rászorultunk a germán népek segítségére — ferde helyzetbe jutott a nemzet, mert elszegényedve, kipusz­tulva szolgaságba igyekezett a germánság szo­rítani a magyar nemzetet. A germán uralom megerősödésével meg­szűnt a magyar ősi dicsőség és deresre került, aki emlegette. A magyarok őstörténete fele­désbe jutott és különös kegyelemből megenged­ték, hogy fölvigyük Álmosig, Árpád édesaty­jáig, aki elindította a magyarságot a mai Ma­gyarország felé és hogy ne keressük tovább az ösiséget, feleségül adták hozzá az ősmagyar hit ősanyját, Emesét, aki tulajdonképpen a ma­gyarok Évája. Céltudatosan vakarták ki a tör­ténelemből a germán fajok a mi dicsőségünket, mert nem tűrték, hogy a germán népek hatá­rán túl kelet felé, náluknál ősibb, nagyobb múltú, dicsőségesebb, kulturáltabb nép is lé­tezzen. Évszázadokon át tiporták lábbal ezt a mi ősiségünket és igyekeztek egyenrangúvá ne­velni velünk a bevándorolt bocskoros oláhokat, rácokat és más múlttal nem bíró néptöredéke­ket. Magát Budát, a magyarság hagyományos várát, amelyet az Árpádok idejében a germá­nok és a sok harc és háborúban megritkított falvak népét sváb telepesekkel pótoltak olymó­don, hogy Buda és Pest nagy körzetben német­ajkú lakossággal volt körülvéve. Mintegy száz esztendeje annak a nagy nemzeti lépésnek, amelyet Boráros János, Pest egyik vezérembere iktatott törvénybe, hogy Pesten magyar nyelven kell tanítani az elemi iskolákban. Az a törvény tette lehetővé Pest el- magyarosodását és azt, hogy a németajkú Po­zsonyból ide tették át az országgyűlést, elke­rülve ezzel Bécs nyomasztó közelségét is. A szabadságharc utáni időben ezt a törvényt be­szüntették ugyan, de 17 év múlva ismét életbe­lépett és most hetven év óta ez volt Budapest magyarosodásának az alapja. A mi tudományos világunk, minden in­tézményünk, amely á nemzet múltját lett volna hivatva kutatni, tisztázni és fölemelni, annyira a germán kulturális fölényének hatása alá ke­rült, — oly téves és visszás utakra terelte a ku­tatást, hogy az ősmagyar történelem ez alatt a hetven év alatt csakis az adatgyűjtésre szorult, amit lelkes emberek végeztek saját anyagi romlásuk árán. Ma már oly óriási adathalmaz áll rendel­kezésre, tudósok egész sora tette tanulmány tárgyává a múltat, hogy szinte bűn volna, ha továbbra is takargatnánk azt, aminek föltárá­sával bizonyíthatjuk, hogy Európának legré­gibb műveltséggel bíró népe él a Duna és Tisza között, olyan ragyogó, ötezer esztendőre vissza-» menő múlttal, aminőyel egy nemzet sem ren­delkezik. A nemzet teljes függetlensége új utakra terelte a magyar székesfőváros kormányzatát és csak a rátermett egyéniségek jöttére volt szükség, hogy a magyar hagyományos ősiség, a hún-magyar dicsőség, a görög és római mi­tológia mellé sorakozó ősmagyar mitológia he­lyet foglaljon abban a tananyagban, amely a magyar ifjúságot van hivatva a nemzeti szol­gálat eszméjében nevelni, hitet, biztatást, erőt adva neM a mai nehéz nemzeti küzdelemben. Ma már csaknem befejezett tény, hogy a székesfőváros a kormány segítségével mint ve­zértantárgyat bevezeti iskoláiban a magyar ősiség történetét, amely elhatározás évszáza­dokra biztosítja a mai városi kormányzat szá­mára a magyar nemzet háláját és elismerését. VIRAÁG BÉLA Új pártalakulás — Budán Buda polgársága kerüli a politikát, de annál szívósabban ragaszkodik azoknak a kér­déseknek sürgős megoldásához, amelyek Buda fejlődését szolgálják. Minden kerületnek van­nak ilyen problémái, kezdve Buda legdélibb csücskén, ahová nincs közúti közlekedés és a sósfürdői szárnyvonalat kell meghosszabbítni, — lebontani a kerületet kettéosztó vasúti gá­tat, — áthelyezni a kelenföldi pályaudvart. De ott van Sasad is. A Krisztinában fontos a déli vasút Mtolása a gellérthegyi alagútig, hogy egybeforrhasson a felső szép hegyvidék­kel. Az alagútnál új fürdőforgalmi pályaud­var. A Vérmező átalakítása fürdőügyi parkká, északi részén állandó zenekarral. A Széna-tér végleges rendezése a a II. kerületben és a Mar- got-rakpart. fürdőügyi sétánnyá való átalakí­tása. És így sorjában a hegyvidék bajai, a Szép völgy közúti közlekedése (a 4-es hurok), — Újlak rendezése, — Óbuda szabályozása, az Árpád-templom felépítése, a felső medence szabályozása és parcellázása, — a Mátyáshegyi park rendezése és hozzá való út stb., stb. ké­pezi az új budai párt programmját. Kerülni akarja az országos politikát és csak a városhá­zára kíván néhány képviselőt küldeni. Ügy ér­tesülünk, hogy a taggyüjtő íveket már mint­egy százan írták alá a budai öt kerületben és január folyamán hívják össze az alakuló gyű­lést. Beíle^einesek járják Luca-napjától kezdve a budai'utcákat, be­térve házakba, vendéglőkbe hirdetni: dicsőség az Istennek... békesség a jóakarata embereknek! tSzínes papírokból összetákolt templomocskát vagy istállót ábrázoló ládikát hordoznak magukkal, amelyben kicsiny gyertya fénye mellett a Szent Család papírból kivágott, vagy gipszből, viaszból formált alakjai láthatók. Sorrajárják a lakásokat s a legtöbb, helyen szívesen meghallgatják a betle- kemesek karácsonyi énekeit, az isteni Kisded szü­letésihez, a pásztorok imádásához, a három kirá­lyok zarándok] ásóhoz fűzött ártatlan mókákat. A hídkérdés révén végre szabályozáshoz jut Óbuda és megvan minden valószínűség, hogy ez a városrendezés impozáns és nagyarányú lesz. En- jjek a szerencsétlen városrésznek minden nagy kér-, dése félévszázadon át érik és a hídkérdéshez ha­sonlóan húzódó Árpád-emléktemplom ügyében kapjuk előkelő kézből az alábbi sorokat. HONALAPÍTÓ ÁRPÁD APÁNK! Egy kis patak közelében, amely kőmeder­ben folyik Attila király városa felé, temették el a magyarok Árpád fejedelmet. Anonymus arról is megemlékezik, hogy a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére a magyarok Árpád sírja fölé templomot építettek, amelyet Fejér­egyházának neveztek el. Árpád fejedelem ha­lálának ezredik évfordulóján a magyar ország- gyűlés a honfoglaló érdemeit törvénybe iktatta és ugyanakkor elhatározta azt is, hogy Óbu­dának azon a részén, hol Fejéregyháza egy­kori helyét sejtik, emlékművet és székesegy­házat emeltet Árpád emlékezetére. Mindez 1907-ben történt. Megalakult az emlékmű- építési bizottság, melynek elnöke Forster Gyula báró lett, aki nagynevű munkatársakra talált a bizottság tagjai között: Hausmann Alajos és Csánky Dezső személyében. Az em­lékmű és templom terveinek elkészítésével Ti­sza István gróf Schulek Frigyes világhírű mű­Külön élmény az előrehaladó nagy hajónak gépházába beletekinteni. Újon­nan felfedezett metropolisunknál is kí­váncsiak lehetünk arra, milyen a belső szerkezete, milyen kerekeken forog az élete. Meglátogattuk kétszeresen megvá­lasztott polgármesterét, aki mindent elkö­vet, hogy felemelje kis országunk szenve­désektől megviselt szép fejét. Köszöntőm amint számoszlopok mellett készíti éppen csatatervét és kérdem, hogy miképpen látja városának helyzetképét a többszö­rösen egymást követő hét szűk esztendők közepette? A háború megpróbáltatásai után úgy lát­szott, hogy mindennek eláll a lélekzete, hogy itt megszűnik minden fejlődésnek a lehetősége. Ügy látszott, hogy ez a székesfőváros, melyben az ország lakosságának csaknem 12%-a éli a maga ünnepi és hétköznapi életét, a művelő­dés és a gazdasági továbbhaladás országútján kátyúba jutott. Végül megajándékozzák a betlehemes gyermekcsa­patot, amely azután odébb vonul egy házzal. A betlehemjárás nem különleges magyar szokás, a legtöbb európai keresztény népnél a magyar bet- lehemezéshez hasonlóan megtalálható, ami azt bi­zonyítja, hogy templomi eredetű, általános ünnepi szokás. Most már sokat veszített eredeti jelentő­ségéből. Az ország némely vidékén azonban a régi hagyományokat híven megőrizték s a betlehemetek ajkán ugyanazok az énekek és mondókák szólalnak meg, amelyek már évszázadok előtt ringatták ün­nepi hangulatba az ájtatos hiveket. Ne kergessük ki a betlehemeseket! Az édes Jézuska eljövetelének örömét hirdetik s ezért megérdemelnek néhány fil­lért vagy egy-egy falat ételt. építészet bízta meg. Így volt. Tudjuk mind­annyian, akik akkor részt vettünk a közélet­ben. És mi történtt Jött a Világháború. Azok az államféi-fiakr művészek és tudós mesterek, akik az emlékmű előkészületeit szervezték, egy-két kivétellel, ma már nincsenek életben. De él Schulek Frigyes fia, Schulek János mű­építész, akinek a birtokában vannak a gyö­nyörű tervek, amelyek ma már részletekben is kidolgozva, várják azt az időt, amikor életre kelnek majd azok a nagyszerű elgondolások, amelyek az Árpád-templom fölépítésével nem­csak a magyar múlt dicsőségét hirdetik, de jel­képezik a magyar jövőt is, azt a szétsugárzó ős, turáni erőt, amelynek legbeszédesebb em­léke lehetne az Árpád-emlék. A mai kormány­zat minden vonalon a nemzeti érzés és gondo­lat megvalósítására törekszik. Az Árpád-em­lékmű megalkotása a legháládatosább feladat volna, mert ennek a kérdésnek a visszhangja már évtizedek óta ott él a magyar társadalom sztvében. Szendy Károlyról, a főváros pol­gármesteréről mindenki tudja, hogy lelkes tá­mogatója minden nemes elgondolásnak s így reá vár a feladat, hogy illetékes helyen szó­szólója legyen az Árpád-emlékmű és templom mielőbbi megvalósításának. A szerkesztőséget üdvözli (Aláírás). A súlyos 14 esztendő alatt Budapest nem­csak hogy nem veszít népi erejéből, hanem ipara es kereskedelme éledni kezd az inflációs időszak megszűnése után, hatalmas építkezési mozgalom növeli és szépíti a várost. A sok megpróbáltatás és a gazdasági vál­ság ellenére, a jelenlegi Budapest statisztikai eredményei állják az összehasonlítást a háborút megelőző boldog évek adataival. Lebírhatatlan életbátorsággal megtalálja a maga fejlődési irányvonalát. Kerek hatvan esztendővel ezelőtt a Buda­pestté egyesített három város lélekszámúi együttvéve 280.000 főből állott. Az 1900. év­ben 733.000 főben, 1910-ben pedig 880.000 fő­ben állapította meg a népszámlálás a főváros lakosszámát. Az időközben bekövetkezett sú­lyos események csak meglassították, de meg­akasztani nem tudták a székesfőváros népese­A CSALÓDÁSOK VÁROSA — Új élet indul Óbudán — KARÁCSONYI BŰVÖS TÁJKÉP amit SZENDY KÁROLY polgármester tárt Budapest jövőjéről az olvasó elé CZAKÓ ELEMÉR nyugalmazott államtitkár kérelmére

Next

/
Thumbnails
Contents