Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)

1934-09-15 / 1176. szám

Budát Kapu ■B »> ___ ** FIZ Ó GUMMIHARISNYA különlegességek. EGÉSZSÉGÜGYI CIKKEK SZAKÜZLETE HUNGÁRIA ACKOTÁS-U. 1/a (Vérmezővel szemben) ke Budapest legrendezeitebb kert­városainak. A nyál- folyamán az akvinkumi HÉV állomástól a Ró­maiparton közlekedő kisszakaszos autóbuszjárat most megszűnik s ez­zel a Rómaifürdő és a csillaghegyi Dunapart közlekedés nélkül marad, pedig a csónakázás évadja még kél hónapig is eltart és úgy a Nánási út környékén, a Dunaparton és a Kis- sing-telepen már számottevő, téli­nyári lakosság telepedett le. A Ró- maifürdőtelep Egyesület elnöksége Kézdi Kovács Lásgló elnök, Szil- vássy Károly ügyv. elnök és V irter Ernő dr. titkár most a BSzKRt.-hoz fordult és azt kéri, hogy a HÉV ró­maifürdői állomásától az Ernőd ut­cán át a Dunapartig, az autóbusz mostani végállomásáig kisszakaszos autóbuszjáratot rendezzen be. A BSzKRt. igazgatóságában ma ural­kodó szellem bizonyára szeretettel és meleg érdeklődéssel fogadja a kétezeresztendőre visszatekintő ak­vinkumi fürdőtelep kérelmét. fl budai kertészek létküzdelme ködésből, Magyarország tehát tengelye a dunai problémának. .... A magyar álláspontnak pedig irányt szab az a tanulság, hogy a Duna-meden- ce gazdasági dezoláltságának és nyomo­rának gyökere Európa^ háború utáni át­rendezésében keresendő. A meglevő álla­mi keretekbena zegyiittműködést bármily tökéletes alapon is hozzuk létre, a gaz­dasági talpraállitást ’ még mindig igen tö­kéletlenül oldottuk meg. A világ nem hunyhat örökre szemet a nyílt igazság­talanságok s oly gazdasági paradoxonok felett, aminőket a békeszerzodesek lei­idéztek. , , , . . , , A revízió a nepek érd eke, erei eke a Magyarországtól clkapcsolt területeknek is, amelyek nem találták meg mostam összetartozásukban az élet jobb lehetősé­geit. A szerzett területeket politikai megemészteni Cseh-Szlováki^t Románia és Jugoszlávia sohasem lesznek kepesek. A kisantant sem remélhet hatalmi konszo­lidációkat, különösen olyan területiek ural­mában, melyek ezer éven keresztül szer­vesen odanőttek anyaterületiikhoz. Ko­máménak be kell látnia azt is, hogy a kétl szláv állammal való politikai testve rés il­lése természetellenes. Románia^ a szláv présben, mely északról és délről agyon-j szorítással fenyegeti a középső Dunavölgy népeit éppúgy részese az ejnyeletés ve­szélyének, mint Magyarország és Auszt­ria. De elsősorban Európának kell figye­lembe vennie, hogy jövőjét nem a gyen­ge szaporodásit germánság fenyegeti, ha­nem inkább a szapora s nagy tömegeiben már bolsevikivé lett szlávság. A háború előtti statusquonak mar 'részleges visszaállítása is egy csapásra megváltoztatná a gazdasági anarchiát s emelteit’ közvetve is a politikai lelki at­moszféra kedvezővétételévei mozdítaná elő a gazdasági kapcsolatok továbbépíté­sét Dr. Hennyey Vilmos Küldöttségjárt Szendy Károly alpol­gármesternél, Soltész Imre ny. cs. ezredes vezette és azt kérte, hogy a vízhiányban szenvedő „Horthy Miklós kertváros szá­mára, ahol 217 házban több száz^ család lakik, építsék tovább a vízvezetéket, a- mihez az ingatlantulajdonosok 100—100 pengővel járulnak hozzá. Az óbudai híd, amely 40 év óta kisért, pedig egyike ez elhanyagolt városrész legfontosabb kérdéseinek; — most vég­re oda. fejfődöti;, ,kogy; kqjnolv elhatáro­lások tárgyává tettek. Nagy és szép al­kotás lesz Árpád hídja, vagy Attila hídja és esetleg világra szóló emléke lesz Atti­lának, a Duna medrében állítva fel a világ mindama tájékáról összehordott sziklatalapzaton, amely világot uralta volt. Hire járt, hogy a hid vas-alkatrészeit már gyártják, de most kiderült, hogy_ tu­lajdonképen még pozitív tervezet sincs róla, mert legújabban más helyre terve­zik, mintegy 150 méterrel feljebb, mint ahogy az első tervek szóltak. Lehet, hogy ez a megoldás praktikusabb, a megoko- lása helytálló annyiból, hogy a Margit­szigetnek fürdői részét nem lehet kitenni H&leVIlhiC összkomfortos' IIC laíUU d3, tisztviselő szép öröklakásom alkalmi áron eladó. Hétezerrel azonnal átvehető. II., Várfok-utca 1. II. 20. az ott átvonuló taxi-zajnak. Azért lejáró itt is kell, hogy Óbudáról és Újpestről is gyalog közelíthessék meg, ami egysze­rű megoldás. A fő, hogy végre fölépül­jön, ami a Duna két oldalán beláthatat­lan fejlődésnek szolgálna alapul. Jubilál a Ponty utcai felsőkereskedel­mi iskola és nagyobb szabású ünnep ke­retében kívánja megülni az intézet fenn­állásának ötvenedik évfordulóját. Az emlékbizottság ezúton is kéri a volt ta­nítványokat, hogy címeiket jelentsék be az igazgatóságnál, II. Ponty u. 3. Bemutatkozó hangversenyét az ujonan alakult Budapesti Szimfonikus Zenekar szept. 20-án rendezi a budai Vigadóban. Az új zenekar tisztán budai alakulás és karnagya S á m y Zoltán. Dorozsmai szélmalom. Ha a Budai Szín­kör az idén nem készülne téli szezonra, egész bizonyos lenne az, hogy a „Dorozs­mai szélmalom" is rövidesen sikeres váu- dorutra kelne a budapesti színházi világ­ban. így azonban az uj Erdélyi-operett arra hivatott, hogy téli színházba járásra csábítsa a budapesti közönséget. A dorozs­mai népkor műkedvelő előadása körül szövi operettmeséjét Erdélyi Mihály. A „János vitézre“ készülnek és a szemre- való parasztleányzó a főszerepet játszó földesurról azt hiszi, hogy csak az ura­sági hajdú. A földesurnak szintén megtet­szik parasztleány, tehát nem leplezi le magát. A tévedések játéka alakul igy ki, mely már-már drámai fordulatot is venne, ha a földesúri nem vonná le a következ­ményeket és nem emelné fel magához^ a leányt. A Budai Színkör tetszetős előadás­ban, igen jó szereposztással hozza színre az operett-újdonságot. A női főszerepet | Olthy Magda játsza. A Nemzeti Színház fiatal művésznőjének vendégszereplését bátran minősíthetjük piími^donna-alvató- nak. Soltby György széphangu, jóvágásu földesura, Kováts Terus viharos múltat I sejetető bárhölgye. Major István mulat­ságos parasztlegénye, Kabók Győző izes- zamatos parasztgazdája. Tamás Benő pa­pucshős zsidó boltosa erőssége az előadás­nak. Hősök Csillagtuirája. Az Orsjzágos | Frontharcos Szövetség autó és motorsport osztálya október hó 7-én vasárnap ren­dezi meg a Yl-ik Országos Frontharcos Találkozóval kapcsolatban a már hagyo­mányossá vált „Hősök Csillagturáját“. A díszes emlékplakettot mindazok megkap- jk, akik október hó 7-én vasárnap délelőtt 9 cs 10 óra köfcött a budapesti Hősök Te­rén lévő célvonalon áthaladnak. Nevezési határidő: 1934. szeptember hó 29, neve­zési dij 5 pengő. A tuna szabályait, vala­mint nevezési iveket felhívásra postán megküld az Országos Frontharcos Szövet­ség autó és motorsportosztálya, Budapest, Vili. Rákóczi-út 27. Telefon: 34-7-14. Rettenetes küzdelmet folytat, nemcsak Óbuda, hanem csatolt ré­szei is, mint amilyen a Rómaifürdő- telep olyan közlekedési lehetőségért,. amely elfogadható időközökön be­lül tenné lehetővé a város belsejébe való utazást és a visszatérési. A HÉV e tekintetben nem felel meg eléggé a közkívánatnak, mert nagy időközökben közlekedik és amellett elég távol is esik a Dunapart men­tén épült fürdőteleptől, amely egyi­A budai hivatásos kertészek és virág- I kereskedők, akik ez év folyamán tömö­rültek és megalkották a „Budai Kertésze- | ti Egyesület“-et, e hó 1-én népes gyűlés­re jöttek össze a Hidegkúti úton levő Violett vendéglőben Mezei Ferenc elnök meghívására, aki ifj. Virágh Ferenc főtit­kár és Ludvig János titkár közreműködé­sével érdemes nagy munkát végeznek a budai kertészek érdekében. Szeretettel fogadták lapunk szerkesztőjét, aki az első megmozdulás óta lelkesen szolgálta ezek­nek a kertészeknek és virágkereskedők­nek a mozgalmát, elismerő szóval üdvö­zölte őt Mezei Ferenc elnök. Azután Lud­vig János titkár felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, amely felsorolja mindazo­kat a sérelmeket', és panaszokat, amelyek nehezítik a kis kertészek megélhetését és kizárja őket több olyan kenyérkereseti lehetőségből, amelynek teendőit eddig elismerés reméltó módon végezték. A kis kertészet szakképzettséghez van kötve, de részvénytársaságok és más társaságok képzettség nélkül kertészkedhetnek, — de magánosok is termelhetnek otthon vi­rágot, árusíthatják is, sőt igazolvány be­szerzése leseién piacon is árusíthatnak. Ezeket a nagy ellentmondásokat az élet­ben nehezen megvalósítható föltételeket igyekezett valahogy összhangba hozni az élettel az az új tervezet, amelyet a Budai Kertészeti Egyesület vezetősége szerkesz­tett meg és amelyet Ludvig János titkár olvasott fel, hogy azt vita tárgyává te­gyék. Meggondolt szavakkal mondták el véleményüké és észrevételeiket: Lendvai István, Récsán Mihály, Nagy István, Ka­tona Sándor, Vavra Vilmos, Pelőcz József, Bohár László, Pálffy István és Bujáky György. Az elhangzott felszólalásokra válaszolva Mezei Ferenc elnök igyekezett a kétségetkeltő részleteket megvilágítani, amit az ülés köszönettel tudomásul vett. A fiatal modern építészetnek átütő si­keréről számolhatunk be Budán. Talán sehol nem volt oly nehéz a küzdelem, mint a patinás, előkelő budai házak között és sehol nem volt oly nagy a siker. Ma már Budán szinte kizárólag modern há­zak épülnek és Buda európai viszonylat­ban is mint modern építészeti törekvések városa szerepel. Nem a mindenáron újat hajhászó és rikoltozó modernségé, hanem azé, amely a legfőbb feladatának a termé­szetbe és környezetbe való nyugodt be­illeszkedést tekinti, amely külsejével az egészséges vidéken élő, egészséget és vi­lágosságot szomjazó ember lelkét tükrözi vissza. Ez a modern építészet sokkal inkább beleillik a régi, nemes patinába, mint an­nak erőltetett utánzása. Az idegen, ha Bu­dára jön, csodálkozik a réginek és újnak I nemesen összeolvadó harmóniáján, az aj I villák adta szies foltokon, amelyek szé- I Ezt a tervezetet megküldték a vidéki egyesületeknek is és a titkár felolvasta d válaszokat azokban foglalt észrevétele­ket ismertetve. A tervezetet országszerte lelkesen fogadták, ahogy azt a Heves, Borsod, Baranya, Hajdú és Békésmegyei egyesületektől jött levelek bizonyítják. — A közeledő Halottak napja és Mindszen­tek ünnepére való tekintettel Mezei elnök felvetette a temetők előtti árusítás kér­dését is, mert ilyenkor kontárok áraszt­ják el a temetők környékét. Az ő indít­ványára elhatározták, hogy kiildöttségi- leg felkeresik Rosta János h. tanácsno­kot, azzal a kérelemmel, hogy erre az árúsításra csak kertészeknek és virágke­reskedőknek adjanak engedélyt és tilt­sák el onnan a kontárokat. Bizonyos el­keseredéssel szóltak hozzá a kérdéshez: Nagy István, Nagy Bertalan, .Récsán Mi­hály, Ludvig János és Vavra Vilmos s ab­ban állapodtak meg, hogy a Városházán csakis a „Budai Kertészeti Egyesület" meghallgatásával adják ki az engedélye­ket, majd Ludvig János titkár lelkes be­szédben sürgette az összetartást és aján­latára a választmányba bevették azokat a fiatalokat, akik az egyesület érdekében dolgoznak. Ezen a gyűlésen Lindner Já­nost vették fel a választmányi tagok so­rába, amivel a gyűlés tárgysorozata ki­merült és Mezei Ferenc elnök köszönetét mondott a Nemzeti Egység Pártja vezetői­nek, hogy mindenben segítették az új egyesületet és az alapszabályokat is jóvá­hagyatták. — Ezután vendégül látták a kertészek a „II. Rákóczi Ferenc országos kuruezgevesület“ vezetőségét, amelynek nevében Okloicsányi Károly ismertette ennek az egyesületnek a céljait és nagy figyelemmel hallgatták meg Donátn György lelkes beszédét, Szalontay Mihály felszólalását és dr. Székány Béla befeje­ző szavait. pen, nyugodtan illeszkednek be a termé­szet szépségeibe és úgyszólván nyitva áll­nak a napnak és levegőnek. Az uj budai bérház — a Horthy Mik- lós-ut és Vásárhelyi-utca sarkán — sima­sága mellett elegáns, zárt jellege mellett — világos és napfényes. Tetőterraszáról a világ egyik legkulturáltabb hegyvidé­kére nyílik kilátás. Preisich Gábor és Vadász Mihály építészeket örömmel és büszkeséggel töltötte el a feladat, hogy ennek az ősi szépségű és mégis csodálato­san fiatal városnak meg építsék egyik modern, uj bérpalotáját és ebben a fő­városnak első modern, a hangosfilm cél­jaira készült színházát — a Simplont. Az összes európai fővárosok legszebb mozgóinak modern építési rendszerét vé­gigtanulmányoztuk — mondják az építő­művészek — hogy felhasználhassuk a technika és akusztika legmodernebb vív­mányait. Az uj színház padlója a vászon Modern romantika Budán — az uj építkezésekben — Ahol az uj Simplon-mozi megnyílt — Szent hagyományok Irta: PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. A Kr. e.-i harmincharmadik vagy hat­vanhatodik ezredév nyarán mintha vala­mivel többször s mintha melegebben sü­tött volna be a déli nap a szeleta-bar- lang pitvarába. Ma népesebb volt a barlang. A leg­belső, még mindig meleg zugból új hang sivított ki a törzs ■ összegyűlt, asszonyai­nak egyhangú zümmögéséből. A törzs öreg vezérének ma született az első déd­unokája S amikor a fiatal apa öblös hangja a barlang ereszéről hirüladta a törzs örvendetes, nagy eseményét, a fér­fiak is rendre felgyülekeztek a vezér barlangja elé, ahol a lobogó tűzön hatal­mas szarvasbika combjai sültek. Medvebőr kerevetén a vezér- gyönyör­ködött unokája mesterségében, ki legtöbbre vitte az Avas-szarúkövének megmunká­lásában s éppen most fejezte be a remek­be faragott babérlevélé kopjahegy pat­tintását. Megelégedéssel simította végig fehér szakállát s míg utána a messzeség­be tekintő szeme lassan megpihent a mai Lillafüred gőzölgő forrásain, látszott, hogy gondolatai messze szállónak abba a régletünt ősidőbe, amikor ott bővebben bugyogott a forróviz, s mint siheder ő készítette nagyapja részére az ünnepi- kopja hegyét. Amikor csendet intett, még az asszo­nyok zsivajgása is elcsitult. ~ Nemzetségünk fiai idefigyeljetek. Őseink szokásai szerint, mint hatalmas nagyapám és a többi nagy őseink, ami­óta ezen az áldott helyen megteleped­tünk, én is elmondom nektek első déd­unokám születésekor nemzetségünk szent történetét. , — A mi fajtánk ezen a földön olyan régen lakik, hogy ma már az egész törzs kezének ujjain sem tudnánk összeszám- Iáim az évek számát és az elpusztult családokat. Amit most elmondok, az _ ilye n nagy napon — törzsvezér ajakéról törzsvezérre szálló — szent hagyomány. Jól figyelj te is unokám 1 — Régen más világ volt ezen a vidé­ken s én úgy látom, hogy megint kezd visszatérni az az idő, amikor mint dic3ő őseink, ti is kivetkőzhettek lompos bőr- gúnyáinkból s izmaitokat megint a szent nap sugarai keményítik meg. Abban a boldog időben ma már nem élő gyors vadak nyájai legeltek a nagy sikság ta­vai és mocsarai szélén, a fákon ízes gyü­mölcs termett s első nagy ősünk ivadé­kai szabadban tanyázhattak, csupán a nagy fenevadak, a kardfogú tigris és tár­sai zavarták nyugalmukat, különösen akkor, amikor még a nap nyila nem gyújtotta meg számukra a szent tüzet. Attól kezdve az örökké égő tűz fényc- lángja azokat is távoltartotta tőlük. — Boldog idő volt akkor. De mi se panaszkodjunk, mert a későbbi nemze­dékek élete a mienknél is keservesebb és fergetegesebb volt. Egyszer csak a boldog és hatalmas ősök lába alatt meg­mozdult a föld s lassan-lassan új hegyek nőttek a régiek tetejére.. Menekült, fu­tott, aki tudott, a többi ottveszett s ez így tartott sok-sok nemzedéken által. Dicső nemzetségünk ebben a rettenetes nagy és borzasztó hosszú földindulásban erősen megfogyatkozott. A síkon a vizek kilódultak eddig csöndes medreik-part- jaik közül és elsöpörtek minden elevent, amit utolértek. Sok-sok ősünk csontja porlad a síkság megint zöldelő iszapja alatt, anyáitok álmatlan éjszakákon ma is hallják elvétve sóhajtásukat. — Aki az egyre kövesebb, kopárabb,, összetört hegyekbe menekült, azt egy nemzedék alatt legalább annyiszor, mint amennyi a madár lába — megriasztotta a földindulás ^ s visszatérve, amikor ke­reste családját, annak tanyája helyén már egész új hegyet talált. .. — Egyik ősünkről mondja nemzetsé­günk szent hagyománya, hogy amire öreg korában sok bolyongás után a hegység másik oldalán, a régi ellenséges törzs vi­dékére is elvetődött, fiát és egyik leá­nyát ott találta meg azok között, jó ba­rátságban. Osszekeltek a régi ellenségek s egész sereg unokának örvendezett az elveszettnek hitt szülő. Ennek a tanyája a nagy földinduláskor mintha lába nőtt volna rettenetes rengések és zúgó-ropogó morajlás között erdostől-mezőstől, amed­dig a szem ellátott, megindult s ment, haladt lassan előre. A széleken, mint jég­torlasz a vízpartján, mindenfelé hatalmas sziklák és kövek meredeztek-bukdácsol- tak, eleven lény ott nem tudott átver­gődni. A mezőn-erdőn át is, hol itt, hol ott megrepedt a föld és tűnt el a régi népes család egyik-másik tagja. Elnyelte a föld. IA végén, hosszú évek múlva csak egy fiú és egy leány maradt. Amikor már majdnem éhenhaltak, a romhalmazzá zúzódott úszó földsziget borzasztó zök­kenéssel megállott. Egy fél emberöliő óta először pihentek meg, mint gyerek­korukban, nyugalmas földön. A földszi­get sziklás pereméről pedig feléjük te­kintő remegő embereket láttak a zöld erdő szélén. Ezek az erősek tőlük fél­tek a nyomorultaktól, mett ők a hegy­gyei jöttek, s törzsük sok öregjét-gyere- két temette el a hegy. így békült meg a hegység két oldalán örök idők óta egy­mást pusztitó két ellenséges törzsünk, azóta együtt küzdöttek a közös ellenség, a borzalmas földindulás ellen. — Sok-sok emberöltő alatt végre más vidékekre húzódott a föld mozgása, de ez alatt új ellenség ütötte fel fejét: a hideg. A hegyeket rendre ellepte a hó, a jég, s a csenevész bokrokon már az ízes gyümölcsök helyett csak fanyar bo­gyók teremtek és a legelő nyájak he­lyeit bozontos fenevadak riasztották a didergő emberieket. — De mintha a hatalmas föld jóvá akarta volna tenni, amit pusztított, hol itt, hol ott óriás pánafelhők keletkeztek, forró gőzök és meleg források törtek fel az egyre ritkábban megrázkódó sziklák közül, ahol felmelegíthették elgémbere­dett tagjaikat nyomorgó őseink. A forró vizű források mellett ember-állat megint összegyülekezett s a fű-fa magasabbra aőtt. A hegyoldalak gőzt pipáló repedé­sei és üregei rendre barlangokká széle­sedtek. — Egyik bátor ősünk bemerészkedett az egyik ilyen barlang magas pitvarába, amelyből a gőz már' csak az eresz aljáu gomolygott kifelé. Kellemes meleg volt ott, a sziklákat forró viz csurogta be, de az ember egyes padkákon, száraz me­leg sziklákon verhetett tanyát. Ide hú­zódtak be s hosszú idő múlva először nyújtózkodtak ki a jó melegben. Lábuk alatt a barlang fenekén a lecsapódó víz­gőz forró patakocskaként íolydogált s ette mindig mélyebbre a padkák küszö­bét, fenn pedig a gőz rágta mindig ma­gasabbra a barlang ereszét. — Ma már nagyon is befúj a szél a barlangba. Lám a kicsinyeket már egé­szen be kellett terelnünk a hátsó sötétebb részekbe, pedig ott néha még most is kénköves és csinos levegő áramlik ki, olyankor jobb, ha asszonyaitokat is ki­• parancsoljátok a gyerekekkel a napra. Ma már nem tart sokáig az ilyesmi, de az én dédapáimnak még gyakran kellett egyik barlangból a másikba költözzenek, s aki visszamerészkedett a csípős, kén­köves szagú, régi üregbe, bizony nem egyszer maga is ott veszett. Mi már is­merjük ezeket a halálthozó helyeket, ma már senki sem megy a „medvék barlang­jába“, pedig akinek jó szeme van, — úgy-e unokám, te odalátsz — esténkint gyakran lát oda besurranó kóbor med­vét, farkast. Száraz a pitvara, de ami­kor napnyugatnak elkanyarodik és hir­telenebből szalad a hegybe, egyszerre éppen a medve orráig ér fel a barlang csípős lehelete s már is szédülten gurul a barlangi lejtőn lefelé, a többi sok mel­lé. Nincsen onnan visszatérési Nincsen annyi kovakőszilánk a lábatok alatt, mint mennyi medve, farkas és más ok­talan állat csontja hever ott egymáson. Az elsők között egyik lusta ősünk is ott porladozik, aki a 'törzsfő kezétől meg­sebzett haatlmas medve-hímet látott a medvebarlangba menekülni. Két napig leste hiába titokban, s azt hitte, hogy az sebében döglődik s így könnyen jut hoz­zá. Bemászott utána. Nem is került visz- sza többet, fia is csak a kőbaltáját ta­lálta meg a fordulónál s a vörös barlangi agyagban a keze nyomát, amint szédülten elbukott a más medvéje után. — Én azonban — mondá a vén vezér a szarvaspecsenye és medvehús lakoma után — azt mondom nektek gyermeke­im, hogy nem sokáig fog már a mi tör­zsünk a barlangok leheletétől félni, le­költöztök megint a hegyek lábához. Ott ismét ingyen gyümölcsöt teremnek a fák, csordákban legel a kérődző vad. A tél ma már nem olyan szigorú, mint gyermekkoromban. A nap melegebb év- ről-évre, s a medvebőr nyáron már az én öreg vállaimnak is sok. Lám most is csak erre a fájós lábamra terítem. A meleg források is költözködnek már a hegyek alja felé. Te hoztad a hirt úgy-e fiam, hogy ahol völgyünk a dombokhoz ér, meleg víz bugvog fel, s még télen is tavasz van körülötte 1 — Ez a viz a mi barlangjaink forró vize. Régen ügyelem már, hogy amíg a Szeleta napkeleti ágából még mindig csak gőz tör felfelé, a napnyugatiba már a pitvarban lecsapódó pára összegyülem- lő forró víz folyik el, s a falakon cifra kőoszlopok 'híznak évről-évre vastagabb­ik. szeptember 15 K Stott ém szövött méteráruk Úri és női fe hérne müek RENDELÉSRE BALOGH DIVATÁRUHÚZBflN II., MARGIT KÖRÚT 4 Telefonhivó s 56—4—70 Blattner Gyula Aranyéremmel kitüntetve Üvegesmester, képkeret speciálista Budapest, II. Hunyadi János-utca 21. Sm|át házában) Alnpltázl áv 1801. _________(Telefonhivó « 504-47)____________ SCH RÄPLER HALÁSZLÉ FOGALOM! III. LAJOS-UTCA 27 HANGULATOS SCHRAMMELZENE AZ ÁRUK MINŐSÉGE ELSŐRENDŰ AZÁRAK OLCSÓK A KISZOLGÁLÁS FIGYELMES SI KLÓ S DIVITjRjtZBRN XI. HORTHY MIKLÓS ÜT 14 •TELEFON: 50-3-43 ra, ti már be sem tudtok odáig menni, ahol (ni gyermekkoromban bujócskát játszottunk. Az also forrás homokjában találtátok ineg nagyanyátoknak a csillo­gó hegyi jegec fülbevalóját. Azt a felső ág csermelyében veszítette volt el, a nagy mosakodáskor. — Irigyellek téged szép unokám, le már a zöld mezők sátrai alatt tanítod majd nemzetséged történetére törzsedet, s nem lesz gőztől nedves a kacagányod, mint az enyém. A minapi nagy hóolva­dás után egész patak zudult be a felső kürtőn s kávicsa ma is itt hever a bar­langban, vastagon takarja régi tűzhelye­inket, sok drága szerszámunk is odave­szett. Előbb-utobb kiönt innen a sok hi­deg viz, de azért csak had olvadjon a hó. Nézzétek csak, milyen szépen zöldéi az a hegyoldal is, tavaly még alig volt raj­ta egy-egy fűszál. — Hegyek tűntek el, hegyek merül­tek alá, hegyek nőttek megint magasra. Forró gőzöket, meleg forrásokat izzadtak, préseltek egymásból ki az egymás nya^ kába szakadó földrétegek. A melegből hideg lett s megint derül felettünk az ég, olvad a jég, zúgnak a vadvizek, sza­porodik a fű, fa, több a hal, kövérebb a vad. , ., __ — B oldog unokám vezesd majd népe­det szebb, boldogabb vidékre, ha majd az én csontjaimat is feloldja a csípős le- heletű barlang meleg vize. Azt aka­rtam, hogy engem még a barlang patak­jában temessetek el, mint apáimat. Uld- ja fel testem a hegy lelke, amelyik me­legével megmentette fajtánkat az orok tél pusztításától. Én még legyek a regi, ósdi, de te és fiad vezessétek uj csapá­sokon nemzetségünket I — Az éjszaka azt álmodtam, nogy unokáitok unokáinak utódai nagy kőha­zakban laknak, nagy folyok mellett a szép száraz síkságon, s csak kedvteles­ből jöttek a mi hegyeink közé. Boldogok voltak, ha barlangunk avvagos kövei közt egy-egy eldobott kőszerszámunkat megtalálták s kétkedve csóválták fejüket a vének, amikor az őseire visszaütő egyik ivadékunk megint fel akarta csalogatn völgyünk hévforrásait. Én hozzáhajoltam, bíztattam, s elmondtam neki is a mi szent történetünket 1 — Amikor szemébe néztem, abból a te szemed öröme csillogott felém, a te lelked vándorolt belé, újat akart: a régi jobbat I melle emelkedik s igy az első sorold™ n ülőknek nem kell a nyakukat meresz temok. Az erkély — a régi meredek kar­zat helyett — intim, majdnem vízszintes és nagy befogadó képességű. A színház fa­la az akusztikai törvénynek megfelelő fo­gazott felület, ami nagyszabású fényhatás számára ad lehetőséget. Igyekeztünk meg­oldani a befelé haladó és a távolodó kö zönség teljes elkülönítését s kedélyes elő­csarnokokat és dohányzókat építettünk A mozi fűtése a modern légfűtés. Elektro­mos ventillátor hajtja a nézőtérre télen a meleg nyáron a hideg levegőt. A vá­szon nem architektónikusan körülkerete­zett) szinpadon van, hanem szerves része a nagyteremnek. A kép olyan, mintha ki­lépne a vászonból, amely nagyobb a meg. szokottnál és az ember úgy érzi előadás közben, mintha benne élne és mozogna a képpel. Az uj hangosgépek hangja a jó akusztikájú helyiségben megdöbbentő­en tökéletes és élethfi. Az ember csak ilyenkor érti meg igazán, hogy a hangos­film mt jelent. (G. S.) íjf A legnagyobb elismeréssel nyilatkoz­tok a tervező építészek azokról a válla- latokról, amelyek a hatalmas arányú munkában résztvettek. Az épület és mozi összes festő, mázoló, tapétázó mun­káit és a falszövetburkolást a S i e b u r g e r J. és T s a cég, IV. Váci utca 35. vé­gezte. A mozi aluminium tapéfláját a brüsszeli gyár kizárólag a cég megren­delésére készítette s ez az első nagysza­bású ilynemű tapétázás Budapesten. A vállalat különben specialistája a tapétá­zásnak. I PORTÖRŐ JENöl ■HHSa DROGU1STA ö Ajánlja dúsan felszerelt illatszer, § kötszer, vegyszer, betegápolási 0 és háztartási, valamint FOTO CIKKEK | üzletét q I. KRISZTINA TÉR 7. TEL.i 507—95 <5 Niki I. Krisztina kit. 10. (Anna ndvnr) X TELEFONI 557—83 g oOOOQQOOGOOQQPtOOOGQOGOGGOOOO

Next

/
Thumbnails
Contents