Budai Napló, 1934 (31. évfolyam, 1152-1182. szám)
1934-09-15 / 1176. szám
XXXI. w. 1178. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 ff. Egyesületek, amelyek nek hivatalos lia.pja, tagjai féláron kapják 1934. szent. 15, HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés- aél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető köziemé- íyek megállapodás szerint. á. hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hlrd.Uknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ. |j Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. V I R A A G BÉLA || Telefons 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4- 6-ig. Megint beszélgetünk. öli a sárguló platánok alatt, a Csá- szárfürdő patinás udvarán és önzetlen, nyugodt szóval mérlegeltük azokat a különös ellentéteket, amelyekkel tele van az ország és túlon-. túl telt ez a nagy város. Nekünk Budapest nemcsak világváros, nemcsak kultúrális központ-! já a magyar, különleges értelmi világnak, amely ma a turáni kultúrában vezet és nyugatnak az utolsó fáklyája, annak a fényességnek, a- mely egykoron bevilágította az akkori világot, nekünk ez a város az az ősmag, amelyből ismét és ismét — amíg a világ volt és a világ lesz, — kivirágzik a turáni népnek az emberiség vezetésére szóló hivatása. Nekünk éz annyi, mint az indusnak a hite, a vallása: — Buda. Nincs a világon más nyelv, amelynek kialakulását oly tisztán lehet kimutatni, — mint a magyar. Hogy minden fennmaradt nyelvemlékünk idegen, svájci, szláv, vagy germán barátok és hittérítők után, téves följegyzésben maradt reánk, baj, de még ennek dacára is bizonyítható, hógy ma is azt a nyelvet beszéljük, amit ezer év előtt, — vagy hogy három ezer év előtt beszéltünk. Európa mai kialakulását Attilának köszönheti. Előle menekültek a szászok Angliába, tömörültek a frankok és a germánok. Itália népét, amelyen minden népe a nép- vándorlás korának véresen végiggázolt, — Attila nem hányatta kardélre és nem rombolta le Rómát. Lehetne-e a katolicizmus ma oly nagy, ha Róma -akkor elpusztul és elveszti világuralmát ? Azt mondja a szkeptikus, hogy sem a húriok, sem az avarok után nem maradtak nyelvi emlékeink, tehát nem lehetett világnyelv az, a- mit beszéltek. Igaz, nem maradtak meg, mint hún, vagy avar emlékek, de csak azért, mert ezt a mi turáni ősnyelvünket beszélték s amit találtunk, magyar volt, magyarnak mondottuk mi és az akkori följegyzések. Mondja a geográfus, hogy valószínűleg úgy van, mert minden tagadással szemben ott vannak a mai térképek, és az angol, a német, is úgy olvassa otthon, hogy van egy hegység Európa és Ázsia ^határán, amely „uraT-ta az „altájat“. Ez talán mégis csak magyarul, azaz hun-, illetve avar nyelven szól hozzánk és az a város, amely akkor, — mint később Róma, vagy ma London — uralta az akkori világot „Ur“ városa volt. ( , ,, Az írástudó mondja, hogy^ ezt bizonyítja az „írás“ is, a „rovás“-írás, mert a magyar a betűt ma is rojja és nem írja. De ki írt akkor? A pap irt és mire írta? — arra, amire a pap-ír. Van, aki mosolyog a mondottak felett; van, aki másra tereli a szót. Aki mosolyog az idegen származású magyar ás nem hallja, nem érti, i nem érzi, hogy mennyire sikolt ki ebből a turáni múlt világnagy saga. Nem az a turáni átok, hogy sok párt van az országgyúlesen és sok vezér más úton véli hamarabb meg- közel,teni a nagy célt, hanem az, hogy a kevesebb turáni versejittel bírók, nem hisznek abban a nagy múltban, amelyen fölépült a jelen és épül a jövő. ^ Az építés munkájához azok szóltak, akik annak részesei, az ő különleges képességeik és tudásuk révén: — a magyar nép maga keresi már a megoldásokat. Ezer év óta a gabonatermelésnek volt a híve, szolgája, rabja. Most már rizst, gyapotot, gyógynövényt és főzeléket kezd termelni] Eizzel jár a gyű mölcsfaültetés, amit a gabona nen tűrt meg. Az ország még nem siet ebben £ nép segítségére, csak engedi, d< nem irányítja, — megtűri, de nen ad hozzá jobb módot, eszközt, le hetőséget. Pedig alattunk a tenger nyi forróviz, — többet er a szénné és minden fűtőanyagnál -— és szol gá]|tatná az ingyenes fűtőanyagot a főzelékfélék termeléséhez, ötvei százalékkal olcsóbbá^ tenné az ele tét, mert ezzel a forro vízzel futhet ne, termelhetne élelmet es termelhet ne^ erőket, munkaenergiákat és olcsóbb volna villany, tehát a világítás, a gépeket hajtó erő termelése, az utazás, a közlekedés és a gyári üzemek számára az energia. A geológus keserűen jegyzi meg, hogy a mélyfúrások terén a magyar nemzet vezet, mert szerte a világon Ázsiában, Délamerikában a mélyfúrásokat magyarok intézik — eredményesen. Csak itthon nincs értéke. Mert mindenbe rögtön beletanulunk és annak mesterévé leszünk. Igen, — de értelmetlen közfelfogással állunk szembe, — veti közbe az, aki világraszóló eredményeket ért el már és mégis szánakozó mosoly kiséri sziszifuszi munkáját. A fejlődésnek csak gátakat tudunk vetni, ahelyett, hogy zsilipeket nyitnánk és megtermékenyítenénk az egész országot. Minden haszontalan föld termékennyé válna. És itt ismét az élet minden kínja, keserve riadoz ki a szóból. A budai fürdőügy egyik apostola tálalja fel a Rómaifürdő különös történetét. Yolt idő, amikor az volt e nagy eszme elhanyagolásának a leple, hogy előbb minden budai fürdőt meg kell vásárolnia a városnak, csak aztán képzelhető el az egységes központi fiirdőpolitika. Ezzel takargatta bűnét régebben a városháza, jöttek új emberek, követelték ennek az okos mondásnak a megvalósítását,, s ez abban csúcsosodott ki, hogy megvették a — Ráczfürdőt. Helyes, ez is kellett. De ha állják ezt a megokolást, akkor miért húzódik három évtized óta a Rómaifürdő megvásárlása ? Külföldi tőke oly sokszor vállalkozott erre, de a tulajdonosok elutasították, rn.erí, várták a magyar fővárost. És várják ma is még — harminc év óta. Most ismét új emberek jöttek a város élére, vannak köztük értékes^ elmék, kemény magyar koponyák, de értékelik-e a magyar fürdőügyet ? Ma még játszik velünk a sors, — mondja a történelem neves kutatója — de ezt a játékot mindig világfelfordulások követték. A világháború csak előjátéka volt a küszöbön álló világégésnek, amelyben elpusztul majd Európa kultúrája. A Keleten, a misztikus Keléten, lehet, hogy éppen a turáni síkságon, már megszületett talán az új világmegváltó, a próféta, a Messiás, aki talpra állítja a forrongó Keletet és emberir- itó gázokon, tankokon és öldöklő villanyáramokon át legázolja Európát, ahol kő nem marad kövön és fölépíti a romokon az új, tisztult világot, amely új ezer évig biztosítja a népek békés fejlődését. Jön, mert jönnie kell az uj népvándorlásnak, mely a kiélt Európában is új életet teremt. Mi, magyarok ott leszünk ! A testvéreink jönnek ! DUBONAI PÁL házakig terjedő egész útszakasza és au. nak összes mellékutcái bevonassanak a forgalomba. Az a rövid útszakasz pedig, melyet a kocsik az lstenhegyi-ut Kissváb- hegyi oldalán, a Matyó-utcáig befutnának, rövidesen igen áldásos eredményekkel járna, és megindulna ott az építkezés, A Matyó-utca sarka még igen messze esik — légvonalban is — a Fogaskerekű Vasút első feltételes megállójától s igy a két járat között semmiféle érdekellentét nem foroghat fenn, az a javaslat ebből a szempontból sem támadható. Ami viszont az Istenhegyi-ut autóforgalmát illeti, ezt semmiképen sem zavarhatja az egyirányú autóbusz közlekedés. A fenti indokokra és az Autóbuszüzem saját tapasztalataira való tekintettel reméljük, hogy hamarosan jelenthetjük a 19-es autóbusz utjának ilyen értelmű átalakítását, annál is inkább, mert ez semmi^ újabb befektetést az Autóbuszüzem részéről nem igényel. Neuhaus Ferencz Mégis csak dunavizet kap Buda! — Kilencmillió pengőbe kerül az uj budai vizmtt — Fürdlőváros-teonfuszió — A nem léíexö kérdés Nem eléggé meggondolt, de egészen véletlen dolog volt, hogy a fürdőügvet, fürdőforgalmai szolgáló, eddig nagy hivatást betöltő egyesületet elnevezték: — ..Budapest Fürdőváros Egyesületinek, mert ez szülte azt a konfúziót, hogy fürdővárost, azaz egy új városrészt kell fölépíteni, amely a fürdőügyet és annak forgalmát szolgálja. 1905-ben volt alakulóban az első ilyen egyesület, de az „Fürdőforgalmi Egyesület" néven alakult volna meg. A közönség körében és felfogásában e név révén kialakult a „fürdőváros“ fogalma és olyan konfúziót teremtett utóbb e fogalom körül, amelyet nehéz lesz kiirtani. A fürdőváros, mint építészeti fogalom nem létezik. A fürdőváros eszmei fogalom és azt jelenti, hogy az adott természeti gyógyerőket úgy kell a betegek rendelkezésére bocsátani, hogy azt mindenki a maga viszonyaihoz mérten a legteljesebben kihasználhassa, de a fürdőváros már régen megvan és ez a fürdőváros a Gellértfürdőtől a Császárfürdőig terjedő Dunapart, Buda legszebb része, világ-szép hely, szebb az egész városban nem is található, ahol a még szükséges szállodák és kórházak a szükséglet szerint fölépülnek majd. A fürdőváros az a része a városnak, ahol gyógyforrások és fürdők vannak, — ahol olyan gyógyautó közlekedik, amely a nehéz betegeket a szállótól vagy penzióktól a fürdőkbe szállítja, — ahol a beteg kísérői kellő parkot találnak, szórakozást és megfelelő ellátást, — ahol ji gyógyuló beteg kellemes helyen és környezetben töltheti idejét. Ez nincs kötve, de nem is köthető se a Tabánhoz, se a Gellérthegyhez, mert nem kézzel fogható, hanem eszményi és éppen ezért fölépíteni sem lehet. A konfúzió oly nagy már e téren, hogy nagyobb intelligenciájú egyének is foglalkoznak „a fürdőváros kiépítésével". Legutóbb Szivessy Tibor műépítész közölte az „Újság“ útján egyik ilyen tervéti, de nem tudta megmondani, mint ahogy senki sem tudja, hogy az általa tervezett és az építendő „fürdővárosban“ mit is kellene fölépíteni. Mert mankón, bottal járó reumás betegeknek, akik a völgyben laknak,^ nem építhetünk reuma-fürdőt a hegyre, viszont szállodát sem azoknak, akik a völgyben épült fürdőket használják. És így tovább. Ez az abszurdumok városa volna és nem fürdőváros. Értem. Az építészek építeni akarnak, csak fürdővárost ne akarjanak építeni es — ne szabályozzák ezen a címen a varost. Bízzuk a székesfőváros nagy intelligenciájú mérnöki karára, hogy a tabam hegyoldalt miképen építik be. A legegészségesebb terv, hogy egyenes vonal halad tovább a Krisztina, illetve a Tabáni körút és az első emeletig feltöltendő talajba sülyesztett Fehérsas- téri iskola felett halad el a Gellérthegyig, ahol az Erzsébet hídfő felé hajlik el a Fehérsas-téren Közte és az Attila korút között „ folytatólag kiépítendő a Horváth- kert, mint park, amely északnak is folytatódnék a Krisztina körút és Attila utca között, lebontva a Páuler utca mindkét oldalán épült házakat. Akkor kapánk megfelelő fürdőparkot, mert a Vérmező teremtve volna e célra és kapnánk ott egy fürdőközpontot — idegen kaszinóval, stb. a Karátsonyi palotában, amelynél ideálisabbat elképzelni sem lehet. A világ legszebb fürdőparkja húzódna a Gellérthegytől föl csaknem az Olasz fasorig. Minden kombináció, hogy a Tabánon épült fürdővárosban lehetne berendezni az ivókúra-csarnokot), — hamis, mert a beteg közvetlenül a forrásnál kívánja inni a gyógyvizet és azért is, mert, ha azt csöveken vezétik a hegyre, elveszti gyógyerejét. Ami pedig a belsővárosban elhelyezett strandfürdőt illeti, — igazán a legszerencsétlenebb idea. Hova, miképen? Jöhetne valaki azzal a tervvel is, hogy a Gellérthegyet kell kivájni, és valami óriási barlangban létesíteni a strandfürdőt. Mert a belső dunapart piszkos vizében aligha kíván strandolni valaki. Aki mégis kivánja, annak ott van a gyönyörű Gel- Iérfürdő hullámos tava. Kár fokozni új tervekkel ezt a „fürdőváros konfuziót \ mert minél több lesz a terv, annál későbben rendezik a Tabánt, amire pedig, mint a Belváros villatelepére sürgősen volna szükségünk. POBULA DANI Buda folytonos és természetes fejlődésének párhuzamosan, de túlnyomó részének magas fekvése miatt a vízellátás évek óta mind gyakrabban kínos helyzeteket teremtett. Már ezelőtt öt-hat évvel is a nyári csúcsfogaysztás elérte a 230 ezer köbmétert, amely a város folytonos fejlődése és a nagykiterjedésű fogyasztóterületnek távoli és magas- lekvésű pontjain kevésnek bizonyult. Ezen tehát sürgősen segíteni kellett. Illetékes helyen érdeklődve informátorunk a következőkben tájékoztatott : — Buda vízellátásában a rohamos benépesedés következtében jelentkezett aggasztóan gyakori zavarok azt bizonyítják, hogy a bajokon csak új viznyerőteriuet megszerzésével és új viztermelotelep létesítésével segíthető. Az új vízműre hárul maja tehát az a feladat, hogy a budaújlaki vízmű termelésének a kiegészítésére szükséges, mintegy 30—40.000 köbméter vízvezetéki vizet szolgáltassa. — De az új vízmű rendeltetése lesz az is, hogy teljesítőképességét napi 100—120.000 köbméterre fokozza s'" amint a főváros egységes vizelosztó rendszerének szerves réa legközelebbi évtizedek vízszükségletének a növekedését is ''kielégítse, — A vízellátás kérdésében nincsen a kutatásnak olyan elgondolható útja — a drága szűrőberendezésektől a „karsztvizek“ feltárásának tervéig mindent átgondolva a legkézenfekvőbb megoldást választottuk és ez a Szigetmonostori koronauradalom déli sarkáig húzódó 6100 m. hosszúságú, átlag 250 m. szélességű partsáv megvásárlása volt. — Ezen a földsávon három kúi- csoport (256 csőkúttal) egy-egy gyűjtőkúttal, és átemelő telep, nyomóerő, a főtelepből a városba vezető 20.800 m. hosszúságú főnyomócső és nyomásszabályozó medence létesül. Ez a hivatalos álláspont. Ezt a kérdést azonban mégis tisztázni kell, mert a budai hegyvidék rengeteg karsztvize, amely hányákat önt el, sok millió liternyi pompás vízzel, mégsem mellőzhető. Szakértő geológusok véleménye szerint egy dunai alagút költségeivel ezek a karsztvizek föltárhatok és Buda vízszükségletét örök időkre biztosítanák. B. S. A revíziót kikényszeríti a gazdasági tjeiyzet — A „Dunavölgyi Kérdőjel” — n 19-es autóbuszjárat és annak hibái A Kissvábhegy és környéke lakóinak hosszas fáradozásai ez év junius 15-vel azzal az eredménnyel jártak, hogy a BSZKRT Autóbuszüzeme megindította a 19-es kocsijáratot, mely a Déíivasuttól — tehát a 3-as járat végállomásától — egy uj autóbusz járatot léptetett életbe, az Orbánhegyi utón, az Istenhegyi ut kereszteződéséig. A környék lakói érthetően nagy öröm-, mel vették annak idején a hirt, hogy régi és jogos vágyaik végre teljesedésbe mennek, a menetirány kijelölése azonban hamarosan lehütötte örömüket. Úgy véljük, hogy az elmúlt 2V* hónap tapasztalatai az Autóbuszüzem illetékes urait is meggyőzték arról, hogy e járat — ebben a formájában — életképtelen. Al9-es vonalat körjárattá kell átalakítani és meg kell kissé hosszabbítani. Ez jóformán semmi többköltséggel sem járna ellenben úgy a közönség mint az üzem érdekeit a mainál összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben szolgálná. A helyes vonalvezetés, véleményünk szerint, az volna, hogy ezek a kocsik az Orbánhegyi utón, majd az Istenhegyi utón a Matyó utca sarkáig közlekednének, ott megfordulnának és visszafelé az Istenhegyi utón jönnének le a Délivasutig. A Matyó utca sarkán a kocsik megfordulása minden nehézség és a forgalom legcsekélyebb megzavarása nélkül megtörténhet, mert az Istenhegyi-ut közepén lévő nagy, háromszögletű gyepsziget, természetes adottságot nyújt a sima megfordulásra. Ilymódpn elérhető, hogy a Pet- hényi és Trencséni-utcák lakói, valamint visszafelé az Istenhegyi útnak az 1—43 Elekes Dezső dr. érdekes tanulmánya: Ismerteti: HENNYEY VILMOS dr. államtitkár. A „Dunavölgyi Kérdőjel" címen a „Magyar Statisztikai Társaság“ kiadásában a közelmúltban rendkívül értékes, több mint 300 oldalra terjedő munka jelent meg, amely Középeurópa gazdasági problémáját tárgyalja és eredményeképpen a magyajr. jövő szemponijából is nagyfontossagu politikai következietések- re hívja fel a figyelmet. A nagyszabású mű szerzője. Elekes Dezső dr. aki bevezetésül gazdag adatokkal alátámasztva mutatja ki,_ hogy a Duna medence központi fekvése, kereskedelmi, stratégiai, főleg földjének gazdagsága miatt az európai történelem minden idejében a népek vetélkedésének állandó tárgya volt A történelem legnagyobb csodáinak egyike, hogy a magyarság északról és délről a szlávság szorító karjában, a mongol török invázió hatalmas sodrában s a germán nyomás dacára egyáltalán fennmaradt. De ugyancsak a történelem tanúsága szerint a dunai terület központi része, a gazdasági-természeti törvények s a földrajzi kohézió parancsára újból és újból egységbe forrt össze valahányszor az erőszak szétszakította. A párizsvidéki békék a föld-, néprajzi-, nyelvi-, történeti-, lélektani viszonyok figyelménkivül hagyásával rajzolták át a Duna-medence térképét, de nem ügyeltek arra sem, hogy az uj egységek gazdaságilag életképesek lehessenek. Magyar- országon és Ausztriában a gazdasági létfeltételek egyoldalúak. Viszont Cseh-Szlo- vákiában, Jugoszláviában és Romániában heterogén területeket erőszakoltak közös egységbe. A balkáni kis államok kultúrában, gazdálkodásmódban alacsonyabb rendű területeihez más népi sajátosságokkal biró, magasabb színvonalú saellemi- ségü és gazdaságú területeket ragasztottak. Ezek egységes gazdasági területekké ybeolvadni sehogysem tudnak s az „Jyesítés erőszak olása balkanizálja azokat a területeket is, amelyeket eddig a nyugati kultúra áramköre táplált. Ez akadályozza a gazdasági fejlődést. A szlávság túlsulyraiutása veszélyezteti Európa faji egyensúlyát. Szláv hegemóniával s ennek révén esetleg^ a_ bolse- vizmusnak Közép-Európában való átcsem- pészésével fenyeget. A magyarságnak az elcsatolt területeken népszámlálúsról-nep- számlálásra észlelhető rohamos fogyását a könyv a magyar kisebbség kipusztitásá- ra törekvő kisebbségi politikának tulajdonítja. Ez is intő jel a segítség sürgősC0(T0fg| Az agrárgazdálkodásról a gazdaságföldrajzi és statisztikái adatok rendszerében nagy alapossággal kimutatja, hogy a világtermelésben Európa és a Duna-medeneg> be részesedése jelentősen aláesett. Mégis megnyugvást kelt szemző bizalma a dunavölgyi államok agrárjövője iránt. Csupán látszat, hogy a Dunavölgy agrár termékeinek vásárlói, így Németország, Ausz- iria, Cseh-Szlovákia és Olaszország egyes terményekből az utóbbi évek erőfeszítéseivel elérték az önellátást. Ezek az országok nem valódi szükségletüket.^ hanem csupán a válság következtében erősen lecsökkent fogyasztásukat tudják kielégíteni. Európának, melynek éléskamrája a Duna-völgye, sokkal több élelemre, gabonára van szüksége, mint amennyi saját éléstárából kitelik. Szükségletét Európán kívülről kell fedeznie. Búzából az európai államok még mindig 100-120 mij- lió métermázsa behozatalra szorulnak. Kézenfekvő a kívánság, hogy Európa búzaszükséglete elsősorban az európai termésből nyerjen kielégítést. Ipari szempontból 'a könyv különösen a nemzetközi kartellektől s a termelés nemzetközi rajonirozásától vár eredményeket. A középeurópai államok külkereskedelmi viszonyait rendkívül gazdag statisztikai kommentár világítja meg. Kiderül ebből, hogy a Duna-medence öt állama egymás közt áruforgalmának csak egy- harmad részét, míg kétharmad részét a Duna-medencén kivüleső területtel bonyolítja le. Ennek oka, hogy a szabad áru- Icserét akadályozó intézkedések a természetes forgalmi kapcsolatok járt útjairól a külkereskedelmet mindjobban más irányba, távolabbi piacokra terelik. _ A vámfalak leépülésével természetesen jelentős eltolódások várhatók a külforgalom irányaiban és arányaiban. Érdekes jellemzését adja szerző a kereskedelempolitika modern harci eszközeinek, melyek a külkereskedelmet valósággal visszasü- lyesztik a primitiv cserekereskedelem állapotába. A kontingensek, kompenzációk és kliringmegállapodások rendszerében a jegybankokba, külkereskedelmi hivatalokba, kompezációs irodákba terelődött, erősen büroratizálódott külforgalom ma szintén áttekinthetetlen labirintusban bonyolódik le, átfogó irányítása alig lehetséges. Minthogy a politika beárnyékolja a gazdasági probléma megoldását, tartós és gvümölcsöző gazdasági együttműködés elsősorban a politikailagl egycélú állmon közt remélhető. E szempontból a magyar- osztrák-olasz összefogás a leghelyesebb utón jár. Emegegyezést különösen Németország felé kívánatos továbbépíteni. Bármint alakuljon is a helyzet, Magyarország, központi feKvése, a középeurópai vizi és szárazföldi utaknak rajta keresztül való áthaladása folytán s mint a szláv-germán Egymásra nehezedé« forgópontja nemmaradhat ki az együttmTí-
