Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-07-19 / 1130. szám
XXX. évf. 1130. sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . . 24.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill* Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják 1933 julius 19. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 «¥» magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Alltndó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I, Bors u. 24 Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6 ig iTengerifzigifoirä nőtte hi maiái a Sábán ™ Minfeev tizennyolc évvel ezelőtt 64 darab ^aktával méltón volt a Tabán kérdésé, a tűk hogy keresse meg a varos a bSugymmisztérimm támogatásával az akkor még integer Magyarorszag törvénybatosagait es hívja föl okét, hogy segítsenek megalkotna a budai Kvralyi Vár méltó keretét es a varat környező Tabánon építsen minden törvényhatóság a maga szamara palotát. Építse abban a stílusban, a mely az ő területén otthonos es jellegzetes, legyen ott szállóhelye a törvényhatóság vezetőinek, ingyen la kás kitűnő diákjai szamara, akik a fővárosban folyatják egyetem te- nulmányaikat, es állítsanak boltot a törvényhatóság területén gyártott, csinált! vagy, Itermelt különlegességek szamara. Az akkori időben a belügyminiszter és a székesfőváros fölhivasa nem maradt volna kellő visszhang nélkül és kőbevésett cáfolatát adná a tria nőni gúzsbakötésnek. Azóta olyan világraszóló kerete volna a királyi várnak, a koronának és a felséges királynak, amely ritkítaná a párját A Gellérthegy északi lejtőjén helyezkedett volna el Árva, Trenosén, Liptó es a többi északon fekvő megye — a Na^e- iryen Erdély, — a Gellert labanal a Dunántúl, az Atilla körút mentén az Alföld és Horvátország, a dunapar- ton Fiume. Legalább itt maradt volna meg a régi, nagy Magyarország. ' Akkor azonban azt hittek, hogy verekedni fognak a gazdag emberek a tabáni telkekért és pompás üzletet cisnál a város. De ráfizetett. Húsz év alatt megduplázódott a kamatok kamatával a kisajátításba fektetett tőke A rommá lett Taban pedig megmaradt az elvesztett világháború jelképének. Azóta nagyot fordult a világ. Most beledobták a köztudatba az új jelzőt: Tabán a fürdőváros! — Szerencsétlen gondolat. Mert hirdetni azt, hogy itt van a reumasok Mekkája és ezt a Mekkát mégis me; redek hegyoldalba építeni, ahova reumás beteg aligha tud felvanszo- rogni, nem életképes elgondolás. De kimutattuk azt is, hogy a modem világfürdő, a mi világhírű gyógyforrásaink fürdővárosa azon a kis területen, amit Tabán-nak nevezünk, el nem fér, ott fel sem építhető. A Tabán lehetne a fürdőváros kirakó ablaka, de semmiesetre sem Buda- bath fürdőüzem. A fürdőváros sok részre oszlik és ott kell «kezdeni, ahol már régi világhíre van, a keserűvizek forrásainál, ahol elegendő hely is volna ennek a résznek a méltó kiépítésére. Ehhez kapcsolódnék az Erzsébet gyógyfürdő, a Gellért-fürdő, Rudas- és Rácz-fürdokön at,^ a meleff gyógyforrások, az Alsohevi- ”ek fürdővárosa, amelynek adott központja a Karácsonyi-palota. így folytatódnék föl a hegyvidékre, a Zugligeten át a Svábhegyre az udu- lőváros. Hasonlóan fejlődne ki a felsőhévizek fürdővárosa a Király, Lukács- és Császár-fürdőkből kiindulva, a Rózsadombon, Szepvol- gyön át föl az Attila parkon is túl a Mátyáshegyen készen álló óriási parkig. Ide csúcsosodnék ki az Árpád forrás és a Római fürdő kornyékén kialakuló fürdőváros. ^ Józanul ezt másképen elképzelni nehéz. A szakemberek: Kovácsháyy tanácsnok, Zilahy Dezső, Bársony Oszkár, de maga József Ferenc főherceg is ilyen alapon vélik megoldhatni ezt a nehéz kérdést. A Tabánnak ebben csak olyan része van, mintha valaki azt mondaná, hogy a Balaton nyaraló-' és fürdőző hivatását, szerepét meg lehetne oldani — mondjuk Keszthely kifejlesztésével. Azzal is, de nem csak azzal.^ A Tabán tehát nem megoldás a fürdőváros világeszméje számára. _ A Tabán lehetne a magyar főúri világ városrésze. Csendes, jólevegő- jü, kilátástnyújtó, élléggó elkülönített. A Tabán tulajdonképpeni hi^ai- tása, hogy családi lakóhelyül szolgáljon a nagykorúiig terjedő belső Resten dolgozó,—irodák, boltok* műhelyek fülledt levegőjén élő vállalkozók, kereskedők, iparosok számára, mert öt perc alatt elérhető, ahol reggel, délben, este jó levegőhöz jutna a belvárosra utalt, jobbmódú polgárság. | A Tabán lehetne — diákváros, ha ide helyeznék át az egyetemet. Minden másra jó, csak éppen fürdővárosnak legkevésbbé. Dubonai Pál. # Szakemberek segítségével igyekeznek most toldanirfoldani a Tabán kérdését és szakbizottságot hívnak össze, a tabáni tervpályázat bírálóbizottsága címén, amelynek elnöke a polgármester, tagjai a kereskedelmi miniszter, a Műegyetem, az Országos Középítési Tanács, a Magy. Orsz. Képzőművészeti Tanács, a Budapesti Mérnöki Kamara, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége, illetve azoknak kiküldött képviselői. A pályaművek jutalmazására egy 5000 pengős első díjat, egy 3000 pengős második díjat tűzött ki a főváros, ezenkívül öt darab érdemes tervet egyenkint 1000 pengőért vásárolA kereskedelmi miniszternek a közelmúltban elhangzott nyilatkozata szerint az idegenforgalom fejlesztése úgy gazdasági, mint nemzeti szempontból igen jelentős s napjainkban fontosabb, mint valaha. Terve szerint a fővárosból kiinduló kirándulások megszervezésével a Balatont, a Bükk-hegységet, a Mátrát, Lillafüredet, Mezőkövesdet és a vidék egyéb érdekes pontjait is belekapcsolják az idegenforgalomba. Az itt említett kirándulások között azonban — sajnos —• nem szerepel a Dobogókő, holott a dobogókői kirándulások rendszeresítése egészen különleges jelentőséggel bír és pedig éppen a kereskedelmi miniszter által felállított kettős szempontból: kitünően szolgálná a revíziós propagandát, mert nincs Cson^a-Magyarországnak még egy pontja, ahol hazánk igazságtalan és értelmetlen megcsonkítása oly eklatánsán szembetűnnék, mint éppen a Dobogókőn. Mig dél felől — egészen közelből — a Jánoshegy és a Hármas- határhegy, továbbá Pestnek egy ré6ze üdvözölnek bennünket, addig északkeletről, alig egy kőhajtásnyira tőlünk, már a ránkkényszerített trianoni határ néz felénk. Lábunk előtt fekszik Szob, mely mögött a csehszlovák határnak megtett Ipoly kanyarodik a Dunába. A távoli északon — tiszta időben — a Magas Tátra csúcsai is előtűnnek, megmutatván, hogy meddig ért ősi hazánknak szervesen együvétartozó földje. Tehát közvetlenül mögöttünk Pest, előttünk — megdöbbentő közelségben — a trianoni ihatár, messze távolban a Magas Tátra, régi nagyságunk szimbóluma! És mindez szinte térképszerűen terül el előttünk. Lehet-e a revíziós eszmének hatásosabb propagandaeszköze, mint ez a panoráma, mely némasága mellett is oly érthetően és világosan beszélt Bizonyára nem lett volna céltalan, ha a közelmúltban uá- lunk megfordult sok száz külföldi újságírót ide hozhattuk volna, mert egy ilyen „tetemrehivás“ nem maradhatna egészen hatás és eredmény nélkül. — Ezek az újságírók azután saját meggyőződésük és a saját szemükkel látottak alapján írhatták volna meg lapjaikban a trianoni határ tarthatatlanságát. jelentékenyen emelné az idegenfornak. A bírálat befejezése után a pályaterveket két hétig nyilvánosan kiállítják. Szeptember végéig beérkeznek a pályázatok, októberben elbírálják, télen döntenek, tavasszal kezdik az építést. A Nemzeti Egység, a polgári egység nagy gondolatának melegágya — Buda. Itt bimbózott ki, a nemzet ez öreg fáján, ahol hivatott kertészük ápolták — és most, hogy a nem-' zet egész fája ebben a virágdíszben áll, mintegy hirdetve az eljövendő tavaszt, a gyümölcstermő nyarat, — mi öreg budaiak tisztelettel és szeretettel hajiunk meg a főkertész előtt, aki Virágzásba hozta az egész fát. Nem lehet nagy nemzeti célokért harcolni fanatikus j lelkesedés nélkül’ Nincs eredmény fegyelem nélkül. Amikor a japánok Port-Artur várát ostromolták, hatalmas sáncárkok álltáik a rohamok útját. 32 ezer ifjú japán az első felhívásra beletemetkezett a sáncárokba és e mártír bősök testén át robogtak diadalmasan a várba a japán vitézek. Port-Artúr 3 nap alatt elesett. Az első nagy sebét itt kapta az orosz világbirodalom. Japán, a kis Japán pedig világhatalommá fejlődött. A nemzet feltámadásának útját álló sáncárkokat a Vezér első szavára kész betemetni ’ez a nép, még akkor is, ha ez a sáncárok a nemzet sírja volna is. Turáni nép vagyunk. A japán testvémép eposzi példája világít Keletről felénk. Halálraszán- tan — élni fogunk! inat és meghosszabbítaná a külföldieknek nálunk való időzését. A Dobogókő nemcsak Csonka-Magyar- ország legszebb pontja, hanem — a külföldiek által is elismert — elragadóan szép és egészen speciális kilátásával egy sorba állítható a külföldi nagyhírű kilátópontokkal. Ami Böcsnek a Bax, ami Salzburgnak a Schaf- berg, vagy Luzernnak a Rigi és a Pi- ' látus, az Budapestnek a Dobogókő. Ezt a turisták már régen tudják és kellően értékelik, csak sajnos, hatóságaink nem akarják felfedezni a Dobogókőt. A panoráma specialitása a meredek szakadék és a 600 méterrel alattunk, magas hegyet között kanyargó Duna. A Dobogókő értékét emeli Budapesthez való közelsége is. A Dobogókőn itt-ott megforduló németek és osztrákok el vannak ragadtatva az innen nyíló csodálatos kilátástól és nem tudják megérteni, hogy miért nem vezet fel sikló, függő- vasút, vagy legalább is autóut s joggal mondják, hogy nem becsüljük meg azt, ami szépet nekünk a természet adott. Ma egy dobogókői kirándulás egész napot vesz igénybe s emellett az utak ismerését is feltételezi, mert csak Pi- lisszentkerésztig visz az autóbusz, onnan gyalog kell az utat megtenni. Ezért külföldiek ritkáin fordulnak meg rajta s a hazai turisták is túlnyomórészt csak vasárnap látogatják; de még így is évenként legalább 15—20 ezerre rúg a Dobogókőt látogató turisták száma. Ha azonban az autóutat kiépítenék a Dobogókő tetejéig, ez esetben mindössze egy délutáni kirándulásról lenne szó, mert a Dobogókő a Gellért-szálló- tól kiindulva autón legfeljebb 2 óra alatt elérhető s így biztosra vehető, hogy már az első évben is legalább százezerre növekednék a Dobogókő látogatóinak száma. Arra kell tehát törekednünk,, hogy minden számottevő külföldi, aki csak megfordul nálunk, kirándulást tegyen a Dobogókőre. Már eddig is sokat mulasztottunk é téren, mert ide kellett volna hoznunk a nálunk megtartott különböző kongresszusok résztvevőit is. Ezernyi idegent hoznak a eserevonatok, ezek körében is megfelelő propagandát kellene csinálnunk. Autóutat a Dobogókőre! A Dobogókő a revíziós propaganda szolgálatában Világlátott külföldiek, gyakorlott , utazók megszokták, hogy egy metropolis látogatásánál annak környékét is felkeressék már csak abból a célból is, bogy a város fekvését, földrajzi helyzetét jobban megismerjék. Egy ilyen kirándulásra azonban csak a legritkább esetben áldozhatnak egész napot, hiszen szűkösen beosztott idejüket gazdaságosan kell kihasználniok. Nem mellékesek a pénzügyi szempontok sem. Egy mátrai vagy bükki kirándulás például nemcsak egész napot vesz igénybe, hanem tetemesen többe kerül, mint amibe kerülne egy dobogókői délutáni kirándulás. Nagy szállodáinknak gondoskodótok kellene arról, hogy a külföldiek figyelme a Dobogókőre fel- hívassék, illetve, hogy ezek a Dobogókő látogatására serkentessenek s a Gellért- szállótól délutánonkint induló „sightseeing cnr“-oknak kell a pesti szállók vendégeit a Dobogókőre felvinni. Jelentékenyen emelné ez az idegenforgalmat és meghosszabbítaná a külföldieknek nálunk való időzését. Az autóút — ahogy már jeleztem — Pomázon át Pilisszentkeresztig készen van, forgalom azonban álig van rajta, mert az útnak nincs folytatása, hanem úgyszólván zsákuceát képez. A dobogókői inat tehát már azért is ki kell építeni, mert különben a Pilisszentkeresztig épített útnak magában véve alig van jelentősége. Innen kell tehát az utat kiépíteni a Dobogókőre. Az erre fordítandó áldozatok aránylag csekélyek és a kettős célkitűzésre való tekintettel eltörpülnek azokhoz á — nemzeti és gazdasági szempontból egyaránt fontos — eredményekhez képest, melyeket a terv megvalósításától joggal várhatunk. A legcélszerűbb megoldás lenne a Három forrásvölgyön keresztül menő, tehát már meglevő ú. n. Mexikói útat megjavítani, kiszélesíteni és kihenge- j relni egészen a Két Bükkfa nyergéig (itt máris 574 m, magasságban lennénk) s onnan a Hármasmezőn keresztül kiépíteni az utat a Dobogókőre. Ez a legutóbbi szakasz már csak cca 3 krn-t tesz, melyből cca 2 km. vallásalapítványi területen vezet keresztül. A létesítendő új út a közalapítvány érdekeit is szolgálná, de nem hagyhatók figyelmen kívül a szociális szempontok sem, mert az útépítés révén a környékbeli lakosság munkához, kenyérhez jutna. Bizonyosra vehető, hogy a dobogókői autóút költségeihez <a főváros is hozzájárulna, mert elsősorban a főváros idegenforgalmát emelné. Itüblein Bichard dr. Ellenvélemény .. és mégegyszer a svábok! Vettük a következő sorokat: Fábián Gáspár dr. úrnak „Mégegyszer a svábok“ címmel közölt észrevételeire szabadjon nekem is hozzászóia- nom. Szavahihetőségében egyáltalán nem kételkedem, történtek és történnek túlkapások mindenütt és a sovinizmus elfajulásainak látjuk a jelenben is különös eredményeit. Azonban nem kell a gyermeket a fürdővízzé), kiönteni. Magam is sváboktól származóin és családom egy része erős nexust tart a magyarországi németséggel, ezért szabadjon rámutatnom, hogy igenis a ma- I gyár svábság nemzeti érték és szívesen adott új hazájának mártírokat és szívesen hasonult külsőleg is a magyar nemzethez. Háládatlanságról tehát szó sem lehet Hogy akadtak és mindig is akadnak egyesek, akik valamely okból hazájuk ellen vétenek, ilyen bizony akad a leg- I nagyobb soviniszták közt is. Igenis állítom, hogy igen nagy kultúr- és történelmi munkát végeztek magyar svábjaink magyar hazájukban, igenis állítom, hogy túlnyomón vannak és voltak mártírok a magyar haza eszméjéért és lesznek is. De nagyon ártalmasnak tartom, hogy egyes vezérek ágaskodásainak túl nagy fontosságot tulajdonítanak és végzetes konzekvenciákat vonnak le. A magyar haza van oly vonzóerejű, a magyar kultúra, oly értékes, hogy azt ne- csak megbecsüljük, hinnem külsőképen is dokumentáljuk. Ne keltsünk hangulatot a másik tábor számára és ne dőljünk be nekik, amikor úgyis a eéljuk/az volt, hogy diszkreditáljanak. „Gewalt erbittert nur die Schwärmer, abér^Bekehrt sie nie.“ A magyar társadalomnak példát kell mutatni a türelmességröl, de követelni kell az elmagyarosodást. Most se tulajdonítsunk túlzott fontosságot a megmozdulásnak, főleg akkor ne, amikor célja az volt, hogy széthúzást teremtsen köztünk. A magyarságnak megvan a történelmi hivatása és ezt pillanatra se felejtse el; a magyarságnak Ausztriát minden erejéből támogatni keli, mert nem ez az ellenségünk és nem kell Vilmos császár szavaihoz alkalmazkodni: — „Preussens Art ist brutal und rücksichtslos“. Ez történelmi tény, ezt nem keli hozzánk átültetni. „Ungarns Art ist kon- sekvent.“ Ez szebb. Kérem elnézésüket, ha gondolatmeneteink eltérnek, de tartoztam leszögezni, hogy a magyarországi németség nagyon-nagyon sokat tett már hazájáért és nem fog köztük áruló akadni, akárhogyan is heccelik. Maradtam kitűnő tisztelettel: Barsi Rónay Jenő dr. ügyvéd. A Pasarét hivatása — Pasarét, Törökvész és környéke Egyesület közgyűlése — Tespedő Buda is kezdi bontogatni szárnyait és a Dunához torkoló völgyekben tolakodik, húzódik feljebb és feljebb a hegyek közé, ami tulajdonképpen hivatása is. Aki szereti a természetet, a csendet, nyugalmat, az lassanként mind átköltözik Pestről Budára és boldog, ha a belső város közvetlen közelében ligetszerű, kertes utcákban lakhat. Ezt a kérdést a város eddig nem méltatta elég figyelemre és nem követjük ebben Hollandia példáját, ahol nincs különbség az építkezésben a város és a vidék között, A budai hegyvidéknek j— kivéve talán a Hűvösvölgy külső részét és a Svábhegyet — nagyon falusias külseje volt, mert apró viskók épültek, nem pedig lakájos bérviilák. A Pasarétre pedig valami átmenetfajta kell, amely félig város, félig kert jelleggel bir, hogy összekapcsolja a tényleges hegyvidéket a várossal. A Pasarét a kapocs a város és a Zugliget között, amely utóbbi hivatva volna a felső Krisztinaváros és Pest üdülőtelep szerepére, de feltárva esetleg található gyógyforrásait , ide- csúcsosodjék a tulajdonképpeni budai fürdőváros, mely egyúttal előkelő nyaralóhellyé fejlődnék. Tíz percnyire van a várostól kellő közlekedés mellett s így valóságos áldása volna Pestnek, ahol pénzt és időt takarítana meg a kereskedő, iparos és tisztviselő, kit a városhoz köt a hivatása. Amig a Pasarétet lehetetlen területté tette a téglavető és a temető, városi fejlődésről szó sem lehetett. Ezt a gátló körülményt találta meg szerencsés kézzel KOZMA JENŐ dr., akit saját otthona is e vidékhez fűz és kitakarítva ezt a két akadályt a Pasarét fejlődésének útjából, biztosítva számára a megfelelő közlekedést, önmagától indult meg e városrész rohamos fejlődése, oly mértékben, hogy szinte beleesett a másik túlzásba és veszélyeztette ennek a területnek' kertvárosi jellegét. Három- és négyemeletes bérviilák: épülték egymás mellé kertes keret nélkül, elállva a kilátást és , megrontva a tájkép szépségét. Ahogy azt Kozma Jenő, a Pasaréti Egyesület közgyűlésének bejelentette, itt is megtalálták azokat a módozatokat, amelyek a túlzásnak elejét veszik. Hálás is a Pasarét lakossága Kozma Jenőnek a közérdeknek ily intenzív módon váló szolgálatáért; aminek kifejezést adott a 'közgyűlésen H o f f e r Béla vasúti igazgató,
