Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-02-11 / 1111. szám

XXX. évf. 1111 St.,

ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyedévre . 6. — F

Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják

1933 f*bruáM^_

HIRDETÉSEK

Egy hasáb széles. I m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint

A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó hirdetőknek nagy Kedvezmény

Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság

FELELŐS SZERKESZTŐ

VIRAÁG BÉLA

Szerkesztőség ás kledóhlvetali Budán, I. Bors u. 24 Telefon; Aut, 602-98. Hivatalos órák: délután 4-6 lg

■|> Sötétedik!

Pirkadó fény után vágyakozunk és - most hullott le a nagy magyar éj egyik legragyogóbb csillaga.

Fölfelé törekszünk és — egy sirgö- dör újból a mélybe ránt.

Törnénk előre és — egy ravatalnál ismét megtorpanunk.

Az uj jövendőt nézzük és — mégis vissza kell tekintenünk könnytől fátyolozott szemmel a múltba.

Eltörpült népnek az óriások egész sorát kellene nemzenie és mégis a meglevő kevésből ütött ki egyet a létünket fojtogató sors.

Az örtállót!

Lábainál megáll a Nyugatnak az a szennyes áradata, mely elsodorta a magyar föld kétharmadát.

Odaállt sziklának! — amely elnéz a kalózhajók fölött és megállítja a íenger parlelmoső hullámát. Azon a sziklán megtört a hullámverés és azon túl már derengett a pirkadás.

Még a partjaink ellen törő, idegen hajók is félárbócra eresztett zászlóval fordították el vitorláikat, amikor megrendült a sziklaóriás. Még a kalózhajók is lámpát oltva suhantak tova, nehogy az összeomló szikla még dőltében is megtorolja az ellenünk elkövetett bűneiket.

És most ismét sötétben maradiunk.

Ki látja a hajnalhasadást, ha a hegytetőn álló őr is -örökre lehunyja a szemét?

Rázd meg a világot teremtő nagy Isten, hogy uj fényesebb csillagok kerüljenek ismét a sötét magyar égre. uj fényt árasztó, uj reményt fakasztó, uj bizalmat keltő sugárözön világítsa meg utunkat, ahol ma ravatalba botolva, sirgödörbe lépve botorkál a magyar.

Mi már csak satnyán sziporkázó fáklyát tudunk gyújtani, hogy azt a nehéz koporsót elkísérjük utolsó utján.

Fekete szárnyával ismét Budán csapott végig az ország felett lebegő sötét végzetünk. Az árván maradt ország árvasága kétszeresen nehezedik reánk. Mélyebbre vájt szivünkbe a fájdalom; égetőbb a seb, súlyosabb a gyászunk, — mert a mienk volt, Budáé.

Érdemes volna külön előadás keretében részletesen megtárgyalni hazánk földrajzi helyzetének adottságából következő új szerepét: Magyarország Kelet - lété vnló orientálódásának szükségességét és gyakorlati jelentőségét. Nyugat felől tekintve: Magyarország a Balkán és a Kelet kapuja. Kelet felől tekintve: az első nyugat; civilizációid ország Budapest peedig az első, nyugati értelemben vett metropolis. Voltaképpen itt, nálunk kellene lebonyolódnia Kelet és Nyugat találkozásának, a különböző kultúrák és gazdasági összeköttetések kicserélődésének. Akik Kelettel foglalkozunk, megállapíthatjuk, hogy igen könnyen tudnánk idegenforgalmi eredményeket elérni a keleti államokban, ha ott is kellő propagandát fejtenénk ki.

Ugyanis Kelet népei a nyugati civilizációt eddig úgyszólván kizárólag a le- igázó, gyarmatosító nagyhatalmak útján ismerhették meg, már pedig különösen a mai feszült időben és egyre feszültebbnek Ígérkező jövőben sokkal szívesebben vennék, ha a gyarmatosító politikától mentes nemzetek közvetítenék feléjük a nyugati civilizációt. Példapéppen emit- | tem, hogy még a tőlünk oly messze fekvő I és az angol érdekszférához tartozó Indin | is 12 millió pengő értékű vasúti anyagot rendelt a magyar államvasútak gépgyárában az utolsó időkben, holott bizonyá- j ra megkaphatta volna ezt az angol vas- i ipartól is.

A nyugati civilizáció közvetítésének kérdésénél számbajövö egyéb nemzetok, amelyek Keleten már eddig is megelőztek í bennünket: Csehszlovákia, Ausztria és I Lengyelország. Ezek közül kettő a szláv, I egy pedig a germán nyelvközösséghez tartozik, amelytől csak nehezen tudia | őket «. keleti ember megkülönböztetni. 1

És szomorodott szívvel tekint ismét Budára a magyar nép, ahol fekete zászlókat lenget a szél, ahol lábujhe- gyen járnak az emberek, ahol még a Mátyástemplom galambjainak búgása is elhalkult, csak a férfiak zokogása sir bele a sötét éjszakába, amikor ismét temetkezik ez a nemzet, — temeti nagy fiát a magyar:

APPONYIT!

Ebben az Európában iestvértelenül álló magyar nemzét, éppen ázsiai származásánál fogva, sokkal több bizalmat és ro- ‘ konszenvet találhat ott, mint bárhol másutt Nyugaton, vagy bármely más európai nemzet az ébredő Keleten.

A keleti népek is tudják, hogy fejlődésük iránya a nyugati civilizáció felé mutat, mert az emberiség történetében ez a nyugati civilizáció még akkor sem múlhat el nyomtalanul, ha netalán ténylegesen bekövetkezik a pesszimista szociológusok által bejósolt nyugati csőd.

Shediac Fülöp dr. keresztény arab orvosnak Magyarországról Írott cikkei teljes terjedelemükben jelentek meg az egyptomi Missr és egy beyrouthi nagy arab napilapban. Ez a cikk Rudyard Kipling angol Írónak azzal a mondásával kezdődik: „Kelet Kelet marad. Nyugat Nyugat marad és a kettő sohasem fog találkozni“, de Sheidac dr. rögtön megemlíti, hogy Bipling mindig csak Anglia és India között utazgatott, nem csoda tehát, ha így irt Kelet és Nyugat viszonyáról. He azonban ö «rs megismerkedett volna a magyar nemzettel, amely ázsiai származása révén keleti nemzet, de ea | történelem folyamán teljesen átitatódott a nyugati civilizációval, akkor bizonyára megváltoztatta volna véleményét és azt Irta volna, amit ő most leír: Kelet Kelet marad, Nyugat Nyugat marad ugyan, de a kettő mégis csak találkozni fog egymás- sal a testvér magyar nemzet közvetítése útján.

Ennek az elgondolásnak meg kellene mutatkoznia Kelet felé irányuló idegenforgalmi propagandánknál is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Nyugattal szemben sok vonatkozásban hátrányban vagyunk, míg Kelettel szemben határozott

fölényben. Nem kell szégyclnünk ebben a propagandában ázsiai származásunkat sem. A Kelet pedig Magyarország keleti és déli határánál kezdődik, tehát beleértendő már* a Balkán s főleg az egyre modernebb államéletet élő török testvérnemzet is. Az sem igaz, hogy a keleti népek nem utaznak, vagy, hogy a keleti népeknek nincs pénzük utazni. A keleti emberek utazásának mindig valami kimondott célja van, a keleti idegen qualitativ idegenforgalmi anyag, amelyet ennek a jellegnek megfelelően kell is kezelni. . zt pedig, hogy a keleti nemzetek szegények, nem szabad mondanunk, mert ott sokszázmilliós tömegek élnek, akik között, ha talán percentuálisan kevés is a gazdag, de ezek a gazdagok részint mérhetetlen vagyonok urai, részint pedig abszolút szamokban kifejezve, jelentős idegenforgalmi tömeget jelentenek számunkra.

Idegenforgalmi propagandánknak any- nyira céltudatosnak kell lennie, hogy ne- csak a* mával és a holnappal törődjék, hanem a holnaputánnal is. A holnaputánt pedig minden kétséget kizáróan Kelet nemzeteinek ébredése és erős fellendülése fogja jellemezni. Erre a holnapután- ra kell nekünk készülnünk akkor, amikor minden olyan kapcsolatot, amely bennünket közelebb hoz a Kelethez, már idegenforgalmi érdekből is támogatunk.

Budáról indult az az idegenforgalmi nagyjelentőségű mozgalom, amely a 350 milliós Iszlám világ figyelmét akarja ráterelni Magyarországra és különösen Budira, amely ennek a vallásnak másfél évszázadon át egyik kulturális központja volt és ahol Gül Baba sirja van. Még ha nem is vesszük figyelembee a távoli Keletről kecsegtető kilátásokat, akkor is tudnunk kell, hogy Európában több, mint hárommillió mohamedán él (Páriában

100.000, ’Londonban 80.000) és ezeknek egyetlen szent helyük lehetne a budai 1 GUI Baba síremlék. Hivatkozom az Iszlám vilüghiríi tudósának, Qoldzieher Ig- nácnak megállapítására: „A szent sirok látogatásának a mohamedán nép oly nagy jelentőséget tanúsít, hogy hite sze- | rint a Mekkába való köteles zarándok- I lást is helyettesíti.“ Ebbe az idegenforgalmi kérdésbe politikát belcmagyarázni | tájékozatlanság.

De ezt is céltudatosan kell elökészi- teni, mert hiszen a mohamedán vallású- aknak egyenesen vallási kötelességük az ! utazás. A Korán előírja a hadzs-t, a meliliai zarándoklatot s mi más volt min- j dig M kka, mint egy nagy nemzetközi j idegenforgalom központja. Egy arab ul- | ság (El Dzsámija el Arabija) nemrég clk- 1

két közölt a már említett Chekib Arslan emir magyarországi látogatásáról és közölte az emirnek azt a nyilatkozatát, a melyben felhívta az arabokat a magyart és balkáni mohamedán testvéreik meglátogatására. Az utazást és hittestvéreik felkeresését egyenesen vallásos kötelességüknek jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy voltaképen a mekkai zarándoklatok is arra szolgáltattak alkalmat, hogy ott a Kaaba körül a legkülönbözőbb mcszlim nemzetek egymást megismerjék, megszeressék és egymással üzleti összeköttetésbe is kerüljenek.

Ha Kelet felől intenzív idegenforgalom indul meg, akkor már magától fog elkövetkezni a nyugati idegenforgalom javulása is.

Nem azt kivánom mondani ezzel, hogy szüntessük meg a nyugati idegenforgalmi propagandát, hanem azt, hogy ennek a propagandaköltségnek legalább egy részét fordítsuk Kelet felé is, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez még hamarább fogja meghozni az ellenértéket, mint a nyugati propaganda.

Buda, 1933 febr. 10.

Két nagy csatát nyert meg most Kf>zma Jenő dr. amiket a budai polgárság, főleg a kis cmDerek érdeKéoen vivott meg a törvényhozó testületekben. Az egyik diadalt a ,köztisztviselők érdekében verekedte ki, amikor megvédte eredményesen a kisfizetésű tisztviselőket a fizetés leszállítás réme ellen, — a másikat a családi kisházaié tulajdonosai eruc&eueu vívta ki, amennyiben azok házaaójanaic emelését gátolta meg. A kormány szívesen hajlott Kozma Jenő érvelése felé és csak bizonyos érdekcsoportok képviselőivel kellett kéményébe harcot vívnia. De azt keményen is állotta és előkelő gesztussal a győztesen befejezett küzdelmet nem vitte a nagy nyilvánosság elé, nem dicsekedett vele, csak a jól betöltött hivatás, a közérdek megvédése, a kötelesség lelkiismeretes teljesítésében kereste a lelki megnyugvást. Mi budaiak nem mehetünk el e mellett anélkül, hogy Buda vezérével szemben ne rójjuk le önkéntes hálánkat. A Hollós Mátyás Társaság, mely távol áll minden politikától és csak a Buda érdekében kifejtett köztevékenységet látja, már is a teletelhető legnagyobb elismeréssel igyekezett elismerni Kozma Jenő érdemeit. A polgárság megtalálja maga hálája megnyilvá- nításának kellő módját a választások ideién. A budai polgárokra feltétlenül számíthat Kozma Jenő.

Idegenforgalmunk uj célkitűzései

A keleti kapcsolatok kimélyité.se Medriczky Andor dr. előadásából

Elmélkedés a borról

A Pénteki Borgazda Társaság borestjén előadta:

Melczner Jenő.

A bor! a bor! a bor! Hatalmas fogalom, amelynek a régi népeknél külön istene is volt. Ilyen isten volt a szanszkrit Soma, Árméniában Spandoramat, Thráciában Sabarios, Sziriában Moloh, Palesztinában Noé, Egyiptomban Ozirisz, Líbiában Ammon, Arábiában Orotal, Görögországban. Dionizosz s a rómaiaknál Bacchius. A magyar, amióta elhagyta a pogány vallást, már csak a hasa istenit! emlegeti annak, aki úgy iszik mint egy pogány.

Az is érdekes, hogy csak a magyarnak vau eredeti, az ujgur és a régi kunéval azonos szava a borra, míg a többi népségek legtöbbje azt a szanszkrit „véna“ szóból’formálta át a maga nyelvére. így lett az armémiai- ghini, a georgiai gvino, a kelta gwimen, az ethiopiai wain, a görög gjinosz, a héber gwian (szőlőtő), a latin winum, a francia vin, az olasz vino, a német' Wein s az angol wine (vein).

Szerette Spandora istennő a perzsát, mert közel egy méter hosszú szölőfürtöt termesztett néki, de ivott is az, mint három hordó. — Viszont a bort a régi zsidók is nagyon szerethették, mert csak akkor nem itták, ha mély gyászba kerültek. Érdekes a régi zsidó felfogása a borról. A Bírák Könyvében a héber Jothám szerint a „must Istent és embert fölvidít, míg a Bibliai példabeszédek. könyve szerint „Nem való királyoknak bort inni. mert ha iszik, meg talál felejtkezni a törvényről és elvéti a szegény ember igazát. De adjatok bort az elkeseredetteknek, az hadd igyék és hadd feledje nyomorúságát! — Spártában az újszülött csecsemőt borban fürösztötték s ezért mondta Csokonai,

„hejh, be szeretnék spártai csecsemő lenni!“ —

Találóan mondja a brémai tanácsház borospincekapujának felirata, hogy „Mivel a nemes tanács a bölcsességet odafent gyakorolja,. a bölcsesség forrását itt lent tartogatja“.

Bor az élet serkentője, bor nélkül gép az ember. A régi rómaiak ars medicijére, művészetére is beismerten sok esetben csak a bor adta meg az ihletet, az impulzust.

Ezért nagyon sok mondás — miként az ősidőkben, úgy ma is, dicshimnusza a bornak. — Álljon itt nehány a javából.

A fóti dallal kezdem:

„Bort megissza magyar ember, jól teszi! és

„Egy pohár bor" a hazáért meg nem árt!“ „Bort a billikomba! Részegítő, lánghullá- mu bort!“ (Kívánta Petőfi is).

„Borban a bu, mint a gyermek átúszik“ (monda Vörösmarthy)

„Ha szíhatok borocskát, a gondjaim csücsülnek“ (irta Csokonai „Bukergetőjében“) Csikóbőrös kulacsához pedig ekként fohászkodott: „Drága kincsem, galambocs- kám, csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, száz leányért nem cseréllek. — Óh ha szivünk szerelmének kis zá- logi születnének. S ott ülnének hosszu sorral, a kuckóban, tele borral!“ (Nem volna utolsó!) Ezt a kulacsocskát nevezte cl később Jókai klipiklapatoriumnak, mert szép kluk-kluk énekszóval vándorolt át a borocska a kulacsból a torokba.

Jó Petőfiről mondták, hogy olvasatlanul ivott, mert maga kérdezte „Hányadik már a pohár?, pedig szegény már a harmadik pohárnál becsípetfc

A régi telhetetlen borisszák világában mondták, hogy „Többen halnak borban, mint az tengerben.“ Ma már csak azt halljuk, hogy „Vén embernek és betegnek bor a patikája.“

A bor mindenkor nagy vigasztaló is vol.t Mikor János nádor poharát emelve szólt II. István királyunknak, hogy „Igyunk királyom! nem boldog a magyar!" István igy felelt: „Igyunk nagy Ur! voltunk mi már kutyábbul is!“

A csángó Moldvában a bort „bar“-nak mondja. Úgy mondják azért, mert olyan savanyu, mint anémetnek a „drei Männer Weinje“ (egyik fogja, másik tölti, a harmadik nyeli), amelyet ha lenyel, a borzongás barr szava tör elő torkából. Ezért hát a csángó a bárt hideglelés ellen használja, hogy rázza ki testéből a hideget. — Lám! miből lesz a cserebogár!

Egy régi orvosi könyv mondta szentenciaképen, hogy „Dógos embernek ivós bort való innya, a szinbor mulatságból való!“ (Ivós bor alatt az óbort, szinbor alatt a mustot értették.)

A régi „Magyar oskolá“-ban 1792-ben azt tanította Szenthe Pál, hogy „A barmok vízzel, de borral éljen az ember. Légyen aki emes vizitaltól üres.“

Goethe szerint a bor a németet szerény- nyé teszi, mert azt mondja, hogy „Nur die Lumpen sind beschieden!" (Nem úgy a magyart!) •

Ismeretes Luther Márton mondása, hogy „Ki nem szeret bort, asszonyt és danát, Futóbolond ez az egész élten át.“ Magáról meg azt mondta, hogy „Ich fresse wie ein Böhme und saufe, wie ein Deutscher: das sey Gott gedankt!“

Bizonyára a mi lutheránusaink is követik az egészséges prófétát, csakhogy a sors kissé megcsúfolta őket, mert nyíri vinkós helyre tette az ö Rómájukat, Nyíregyházát.

Ha a magyar azt mondja, hogy „szereti a borkát", bizonyos lehetsz felőle, hogy a borókát, de meg a Boriskát is érti alatta. Göre Gábor nótája is azt mondja, hogy: „Ez a világ mi véna,

Ha egy kis bor nem vonal

A szép asszony, meg a bor, sej!

Megvigasztal mindenkor."

Ismerjük e nótát:

„Jaj de magas ez a vendégfogadó,

Van-e benne jóbor, széplány eladó?“

Lám azért változtatta át Krisztus Urunk is az ivóvizet borrá, mert tudta, hogy arra szüksége van az embernek. A bort saját vérének helyettesítőjéül rendelte. Kell-e ennél nagyobb megbecsülés? — Az Aetna oldalán termett világhírű tüzes bort ré- gente Lacrima Christi-nek, Krisztus köny- nyének keresztelte el az olasz.

Az a mondás, hogy jó bor mellett sírva busul, sírva vigad a magyar, csak annyiból nem helytálló, mert a magyar sohse sir, legfeljebb könyvezik, csak a nótája sir. Ha meg panaszkodhatnékja van, inkább összeveri a bokáját, de akkor sem sir.

A régi székelynek mindennapi kenyere volt a bor, innen még a mai mondása is, mikor borral kínálja vendégét: „Faljon már egy kicsit!“, vagyis: igyék!

Nem jól ismerte Rabealis a magyart, mert különben nem mondta volna, hogy „Az étvágy evés közben támad, de a szomjúság ivás közben elmúlik“ (Múlik a majd mit mondok!) — Az ördög is szomjúsággal emésztette el a fiát.

Most azonban bocsánatot kérek, mert betolakodom kissé az orvosi tudomány berkeibe és szakembereket idézek tanukul, hogy igaz mesgyén haladok. — De előbb igyunk egyet!

Duclaux, a párisi Pasteur-intézet tudós igazgatója saját fiziológiai kísérletei alapján állítja egyrészt, hogy az alkohol sokkal értékesebb táplálék a cukonál, mert egy sulyegység alkohol tápértékc kétszer annyi, mint a cukoré, másrést, hogy minden egészséges férfi testsúlyának minden kg-ja után 1 g alkoholt fogyaszthat naponta. Ez egy 75 kg súlyú egyénnél körülbelül háromnegyed liter jobbfajta magyar asztali bornak felel meg, amit az egészséges ember minden aggodalom nélkül bátran elfogyaszthat.

Ugyanezért a párisi „vin compris“ = a „bor beleértve" menüt kiszolgáló vendéglőkben, — ami a rokon német Wein- zwang-gal, vagyis a köteles borfogyasztással — minden terítékhez fél liter vörös bort adnak, ami napi egy litert jelent.

Vámossy és Mansfeld orvosprofesszoraink a 60 kg testsúlyú egyén táplálékát javítandó, napi 6 deci 10 százalékos tokaji bort imák elő s ez a szervezetben cgyáltaljában nem okoz kárt.

Király Albert dr.-nak, a magyar orvosi archívum 1908. évi folyamában közreadott „az alkohol mint energiaforrás“ című lanulmáyna szerint bebizonyosult, hogy az alkoholtartalmú italok legnemo- sebbike, a bor, egyéb előnyös hatása mellett, a megengedett határokon belül is értékes energiaforrásként áll az emberi szervezet rendelkezésére.

Váltóláz és tífusz eseteiben a bor kitűnő előzetes védekező szer s azt is tudjuk, hogy a spanyolnáthánál az Izzasztó forralt fehér bor n lkülözhetetlen.

Maurice Loeper párisi orvosprofesszor bebizonyította, hogy a bor hatására a peptonos emésztés 15—20 százalékkal, a iiasnyálemésztés 10 százalékkal e melke- di és amellett diuretikus hatású is, bőségesebb vizelet elválasztást idéz elő.

Az orosz Merjanian szinreakciós vizsgálatai beigazolták, hogy az ui bor, főként a must, jelentékeny mennyiségű vitamint tartalmaz (a kiforrott bor már nem), fiiig a francia S. Cuvier és Nodon azt bizonyítják, hogy a bor radiokativ kisugárzásokat bocsát ki magából, ami az élőszervek működését igen elönyöseu befolyásolja. ,

Mint utolsóra hivatkozom még a párisi orvosi akadémia elnökére, a száz éves Dr. A. Quemiot-ra, aki 1931-ben közreadott „Hogyan érjük el a 100 éves élet-