Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-10-27 / 1144. szám
XXX. évf. 1144, az. 1933 október 27. ELŐ FIZETÉS Egy évre • . . 24.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fill. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 «S* magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Állandó'Mrdetflknek nagy kedvaxminy Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda« ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2«96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. Nehéz kérdés még most is, a mai tisztult helyzetben a főváros vezetőpártjának, az „Egységes Községi Polgári Partnak“ lemondása tiz esztendős^ múltjáról, amelynek minden sikerét, diadalát, eredményét éppen a „polgári, gondolatnak köszönhette. F hitetlenül áldozatot hoz a párt a „Nemzeti Egység“ összefoglaló nagy eszmejenek, amikor lemond a „Polgári Egységből, hogy a nagyobb, országos áttfogású '„Nemzeti _ Egység“-ben rejlő nemzeti reneszánsz eszméjét szolgálja. Jellemzi a „Polgári Egység“ vezérének és vezérkarának hazafias célkitűzését, hogy ereje tudatában Budapesten is alárendelte mindezt az országos egységnek, mely osztálykülönbség nélkül egy táborba toborozza az egész magyarságot^ s ezzel megteremti a „parlamentáris diktatúrát“, mely alkotmányos keretek között, törvényes alapon,^ az együttérző nemzet akaratfat képviselve, vértezetten áll a világot újból végigseperni készülő vihar előtt. A jövőbe vetett bittel és bizalommal megindult, világviszonylatban is értékes eredményeket elért gazdasági ténykedésben megnyilatkozó, nagyarányú nemzeti megújhodás minden politikai vezérszerepet vivő politikustól megkövetelte azt az áldozatot, hogy évtizedes "> munkája eredmér nyeit, pártját, szervezetét a nagy nemzeti eszme oltárára tegye áldozatul, ahogy azt a Polgári Egység {jártja és vezére tette, a legegyszerűbben igazolva ezzel, hogy közéleti szerepét önzetlenül szentelte a köz- ügyek szolgálatának. Nehéz kérdés, — hogy ez a párt a kormányzati rendszer minden felesleges rázkódtatása nélkül, évtizedes munkával, elismerésreméltó közéleti szereplésseL alkotva meg a pártot, önmaga meggyöngítésenek elkerülésével miképen tudja az új, a nemzeti nagyság arányainak megfelelő keretekben elhelyezni. A városi pártok nem máról-holnapra érik el uralmukat, itt a vezérek erős napfényben emelkednek polgártársaik fölé, érdemes sikerek sorozata segíti őket a magasra emelt paizsra. Áll ez a tétel elsősorban Budán. A hirtelen kiállás sikere még nem jelent diadalt, a polgárok helyeslése még nem jelent pártot Ennek a városnak és itt ismét elsősorban Budának minden kerülete, annak minden körzete szinte családias tradícióknak hódol, ahol máról-holnapra nehezen válhat az idegen — prófétává. Aki mégis felküzdötte magát hosszú évek során a polgári bizalom szószékébe, azt a vállalt kötelezettségek nem engedik, hogy onnan egyéni okokból egyszerűen lelépjen. Az országos vezér is szigorúan követeli a párthűséget és bünteti a pártbontást, az országos új vezérkart sem véve ki ez alól. Tiszteli az alkotmányos formákat, követeli az etikai formák megbecsülését, parancsolja az adott szó betartását, ami a választásnál tett hűségnyilatkozatok miatt a pártok összeforrását, vegyülését, a régi keretek lebontását a gyakorlatban föltétlenül nehezíti. Nehéz kérdés, hogy új községi választás áthidalhatná-e mindezt, mert nincs meg az alkotmányos alap a közgyűlés, — s ami talán még nehezebb — a Tanács feloszlatására. Az egységesítés ttneglevő lehetőségei mellett, de a miniszterelnök nobilis felfogása mellett is, az alkotmány- sértő erőszak ki -van zárva Európának talán legmunkaképesebb városi képviseletével, a budapestivel szemben. Eredményes munkát végez és — megbolygatva mai rendjét — kárát vallhatná ez a szintén vajúdó, fejlődő világváros. A nemzeti diktatúra az ősi szabadság földjén, Magyarországon, ^ osakj alkotmányos formák között érheti el azokat a magasabb nemzeti célokat, amelyeket maga elé tűzött. A vezérek áldozatkész bölcsességére, lemondásra is kész hazafiságára van szükség a nemzeti nagy átalakulás vajúdásai közepette, hogy az egység, a Nemzeti Egység megteremtése, a nemzet jövőjének megalapozása, a régi országnak régi keretek közt való kialakulása, — az új honfoglalás nagy gondolata, — ennek a városnak valóságos világvárossá történő fejlesztése, ne csorbultam hanem diadalmas épségben kerüljön ki az ezer érdeket érintő Megváltás izzó kohójából. Dubonal Pál. Buda és Ankara mértföldjelzői a turáni testvériségnek és egy újabb, szebb turáni jövő hajnalhasadását jelentik. A testvér török nemzet felszabadítója és a magyar nemzet vezére, Firudun ősi földjén, baráti testvércsókot váltottak egymással, hogy megpecsételjék az újból egymásra talált két testvérnép szövetségét. Gházi Kernéi Musztafa basa és jékfai vitéz Gömbös Gyula tábornok hálára kötelezték a turáni nemzeteket tettükkel mert a magyar miniszterelnök ankarai látogatása történelmi jelentőségű és több volt egy egyszerű udvariassági ténynél. A Budai Naplót és táborát kétszeres örömmel töltötte el a turáni út, mert mi harminc éve harcolunk már a szent turáni szövetségért a nyugatiak minden gáncsvetése dacára. Eszméink diadalrajutását látjuk Gömbös Gyula ankarai utazásában és hálásan hajtjuk meg az elismerés lobogóját a turáni eszmét dicsőségesen képviselő magyar miniszterelnök előtt. Nem jól van így, hogy . a Görögkeleti Magyar Egyház püspöki állását nem magyar emberrel akarják betölteni című közleményünkre vonatkozólag kapjuk az alábbi értesülést: Ka ff as Leontios archimandrita színtiszta görög ember, aki 1916-ig a brassói görögkeleti egyház papja volt, majd Berlinben a görög követség plébánosa, 1927-ben jött Budapestre az itteni görög alapítású görög-keleti egyházközség plébánosának. Vélegesen van alkalmazva s amint 5 évi itt tartózkodása lóvá rosrósz leit Óbuda, ahol egyre- másra kerülnek napvilágra a nagy- mult emlékei, az érdekesebbnél-érde- kesebb római leletek s ahol a hagyomány szerint honalapító Árpád fejedelmünk is pihen 'egy- ezredéve. Budapesten úgy vagyunk Óbudával, mint voltunk a dicstelenül megszűnt monarchia idején — bécsi viszonylatban — Budapesttel. Az uralkodóház kedvenc „Residenzstadt ja“ ugyanis Becs volt. Ott épültek: a hatalmas Burg, a pompás színházak, a meséskincsü múzeumok, a monarchia méreteire szabott •minisztériumok és intésetek, meg egyéb középületek; nem is akadva meg a szobrok tömkelegén, de megakadva azon, hogy míg Bécs szinte tobzódik a .Városfejlesztő és trend,-! bentartó polgármesterek szobrában, addig minálunk ezideig egyetlen polgármesterünk szobrát sem látjuk nyilvános téren, pedig úgy vélem, hogy a nálunk még mindig meglehetős gyenge lábon járó polgári öntudatot mindenesetre fokozná az utódok ércben megnyilvánuló kegyelete. Ha ez utóbbi soraimból az olvasó valamelyes gúnyfélét érezne ki, hát megnyugtatom, hogy ilyesmi távol áll tőlem, de valahogy mégis különösnek találom ezt a feltűnő gondolkozásbeli különbséget Bécs és Budapest polgársága között. A lényeges különbség azonban nem a polgármesterek terén volt a két főváros között, hanem abban, hogy az annak idején uralkodott dinasztia minden fényt és minden számottevő pénzt Becsbe fektetett bele, Budapesten pedig ai királyi palotától kezdve a színháziakig mindent nekünk — a nemzetnek — kellett megalkotnia. Csináltak is. Magunkra- hagyatottságunk megacélozta az ifjú város erőit, úgy hogy ma már joggal mondhatjuk ki Budapest neve mellé a büszke jelzőt, hogy a: Buna királynője. A három városnak 1872-ben történt egyesítése óta több mint két emberöltő telt el, amely időszak legnagyobb 'részében a forgalmasabb pesti rész kiépítése volt soron. Mi budaiak olykor-olykor jlázadoztunk ez ellen, hiven ősi hagyományainkhoz, hiszen (Hunyady László lefe-i jezése után is itt ütötte fel először fejét a lázadás szelleme, de a jobb jövő reményében egy-egy biztatással (megelégedtünk. Ügy véljük telik, magyar állampolgárságát meg fogja kapni. Közben magyarul is megtanult. — Hogy valamely törvényesen bevett magyar felekozetnek ki a főpapja, az az illető egyháznak vagy felekezetnek a saját autónom belső ügye, de hogy egy magyar főpap mégis csak nemzetiség szerint és származására is magyar legyen, a legkevesebb, amit a magyarok Itthon, Magyarországon elvárhatnak, ilyértelmű volt az október 12-én megje'ent hírünk tendenciája is és nem akartunk a Petőfi- téri görög egyház ügyeibe beleavatkozni. A budavidéki izlám szent sírhelyét találták meg, ahogy a Mohamedán «Magyai\ Kulturbizottság közli velünk és most már hitelesen is megállapították Giirs Elias Baba El Münedzsi sírhelyét. Az izlám e turáni vérségű nagy szentje a mecset alatt alussza örök álmát Érd községben, ahol a hamzsabégi területen még igen sok mohamedán (a nép török síroknak nevezi) sír található meg jókarban, valószínűleg az egykori hamzsabégi török magyarok és hozzátartozóik tejtemlei vannak ott eltemetve. A kutatást végző komité ezeket a sírokat is megvizsgálja s az eredményeket a nagy izlám sajtójával közölni fogja. A A mohamedán-magyar kulturkomité főtitkára az érdi eredményt közölte Sekib Arszlán émirrel is Genf ben, az izlám népszövetségi megbízottjával és a főbb mohamedán vezető egyéniségekkel, hogy a mecset romjaira Érden új mecsetet építhessenek és a muzulmánok újból, mint évszázadokon át, elzarándokolhassanak nagy szentjük sírjához. azonban, hogy most, amikor a város- fejlesztésbe amúgy is bizonyos terv- szerűséget akarunk beüevinni, időszerű, hogy beszéljünk Óbuda sorsáról különösen akkor, amidőn bizonyos jelek arra mutatnak, hogy megint erőszakkal akarják visszaszorítani ennek a városrésznek újabban szépen megindult fejlődését. Óbuda szabályozásánál — figyelemmel egész Buda egyetemes célkitűzéseire — főleg öt szempontra kell súlyt helyeznünk. Az első és ■legfontosabb, a honalapítói Árpád hid (talán Attila-hidt — A szerk.) megépítésével kapcsolatos szabályozások helyes lefektetése, a második nem kevésbé fontos a kerületben levő- fürdők lés gyógyforrások fejleszthetőségének a (Szabályozás keretében történő előmozdítása. Meggyőződésem ugyanis a -magam több évtizedes tudatos szemlélődésem alapján, hogy úgy a Császárfürdő megfelelő átépítése (a régi értékek kellő megóvása mellett) mint pedig a Rómaifürdö megépítése csak úgy érhető el, ha a megfelelő szabályozáson felül még külön törvényben biztosított kedvezményekkel nyúlunk ennek az ügyeknek a hóna alá, amelyekhez bízvást hozzá lehet tenni a Budai Mária forrás, mint pedig ama még ismeretlen gyógyforrások ügyét is, amelyeknek kijelölését célravezetőnek vélnök mielőbb Pávai-Vajna Ferenc szakavatott kezére bizni, mert neki igaza van abban, hogy még ha nagyon igyekezünk is a földalati kincsek feltárásával, alig győzzük előteremteni azokat a földfeletf szükségelt kincseket, amelyeket legnagyobb részben a vesztett háború eredményeképpen naponta ki kell izzadnunk. A harmadik fontos kiinduló pontja la szabályozásnak fa Honalapító Árpád temploma és liget létesítésével összefüggő szabályozási kérdések, amely célra a szükséges terület évtizedek előtt megszereztetett, a templomépítő bizottság a törvény- hozás által ki is küldetett — úgy tudom a bizottságnak ezidö szerint még egy tagja életben van, azonban ez az egy is megfeledkezett megbízatásáról — s amely templom és emlékmű hivatva volna pótolni a Dévényi, Zoborhegyi, Czenki, Zimonyi ezredéves emlékműveket, amelyeket az ősi területeinket megszállott barbárok dühe elpusztított. Ezzel a törvényhozásilag teljesen elrendezett feladattal volna kapcsolatba hozandó az óbudai hegyvidék többi részének szabályozása, különös figyelemmel az itt szabálytalanul és károsan működő téglagyárak kiszorítására. A székesfőváros tanácsa e kérdésben ugyan még csak ott tart, hogy e hó közepére szólott időpont- fra a négy (szabadon garázdálkodó vállalattól üzemgazdálkodási terveket követelt be és még mindig azt vélelmezi, hogy ezekkel a vállalatokkal a fair-play szabályai szerint lehet eljárni. A hegyvidék lakossága» de a több ízben kiszállott különböző fokú városi bizottságok is, már évek óta tisztában vannak azzal, hogy ezeknek az „ipartelepeknek“ ittléte — a beépített kerületrészek közvetlen közelsége miatt is merő anakronizmus, a tegnap rendetlensége és gondolattalansága, a tegnap hibája és bűne — minden fejlődés és szépség ellen, aminek innen el kell tűnnie. Hogy pedig mennyire nem lehet ebben az esetben a fair-play elvét szem előtt tartani, azt nemcsak a Pasarétről kitisztított Drasche-féle téglagyár volt területének rendezésével kapcsolatban felmerült költségek tetemes volta teszi indokolttá, hanem az a magatartás is, amit ezen vállalatok egyike (a Nagybátony- Ujlaki) a székesfővárossal szemben legutóbb is tanúsított pl. a Bécsi úton a város nyakába sózott téglavetőgödrök és főhelyek kiigazítási perében. Itt ugyanis az a helyzet, hogy a téglagyár eladott a városnak többemeletes bérházak építésére egy igen jelentős telekkomplexumot. A telkek eléggé „planirozva“ voltak, úgy hogy a bizottság simának látta az ügyet. Az „Óbudai Hegyvidéki Szövetség“ később, amikor a tervekről értesült, rámutatott beadványában ugyanarra, hogy a sima ■ felület alatt mély gödrök és tavak medrei vannak elrejtve, ez azonban kellő figyelemre nem talált és amint értesülök, már itt is kezdetét veszi a fiók Pasarét esete, mert harmadfokú határozati alapján egyelőre 38.000 pengőt kell fordítania a városnak az itt emelt nagy lakóházak épségének megóvására. Konsulok vigyázzatok! A negyedik — szabályozási szempontból ugyancsak fontos jellegű feladat a Nemzeti Stadion helyének a Bécsi út melletti Kaszásdűlőn, avagy a Szentendrei út melletti Mocsár asdülőn történő kijelölése. Mindannyiszor ünnepnapja a fürdőváros gondolatának, valahányszor a Budapest-Fürdőváros Egyesület, a népszerű József Ferenc főherceggel az élén összehívja tagjait gyűlésre, de évenkint pirossal aláhúzott ünnepnap: a közgyűlés. Ennek az eszmének hivei, támogatói és rajongói jönnek össze ilyenkor, hogy újabb és újabb bizonyságot szerezzenek ennek a városmentő nagy elgondolásnak fejlődéséről, való- sággáválásáról. Most, e hó 21-én talán nagyobbszámú közönséget vonzott a meghívónak az az értesítése, hogy Huszár Aladár, Budapest főpolgármestere felszólal a közgyűlésen, ami föltétlenül azt jelentette, hogy az eszme tábora új bajvivóval szaporodott, akinek módjában áll ezt a gondolatot gyorsabb ütemben diadalra vihetni. A közgyűlésen megjelentek: Türr István 48-as tábornok leánya, Stefánia, Karafiáth Jenő ny. miniszter, Skerlecz Iván báró, horvát bán, Scholz Kornél államtitkár, a belügyminiszter képviseletében, Némethy Károly v. b. t. t.,. Huszár Aladár főpolgármester, Liber Endre h. polgármester, Szendy Károly, Kovácsházy Vilmos tanácsnokok, Sa- marjay Lajos, a Máv elnöke, Sen» Ottó elnökhelyettes, Válkay Bertalan min. tan., Széchenyi Károly gróf, a Weekend Egyesület elnöke, Homonnay Tivadar orsz. gyűl. képv„ Becsey Antal, Ilovszky János, Német Béla dr. Bánó Dezső, Oszoly Kálmán, K. Császár Fe-t renc biz. tagok, Gerlóczy Zsigmond, Itt a helyzet az, hogy az Aranyhegyi ároknak néhai Fock Ede előrelátása eredményeképen történt szabályozása, a Bécsi úttól észak-keletre eső területet alkalmassá tette ilyen építkezésekre is, amit nemcsak legfontosabb nemzetközi autóutunk ittléte és ennek a területnek pompás forrásokban való bősége teszi indokolttá, hanem azok a klimatikus és egészségügyi szempontok is, amelyeket nemcsak a népjóléti minisztériumi és az Országos Magyar Közegészségügyi Egyesület tett magáévá, hanem pl. Jan Wils holland építész is, az amsterdami olimpiai stadion tervezője is, aki a Magyar Mérnök- Egyletben legutóbb tartott előadásában a közlekedési szempontokkal egyenrangúnak deklarálta a „feltétlenül egészséges környezetet is.“ Talán nem is kell külön hangsúlyoznunk, hogy hazai szakférfiúinknak többsége ugyanezt a felfogást vallja. Itt kapcsolódik be a szabályozás ötödik talán legfontosabb irányítója a közlekedési ütőerek végleges lefektetése. E téren bizonyos adottságokkal kell számolni, mint amilyenek a Dunapart kiépítése, a Lajos- liíca rendezése, a Vörösvári utca és Bécsi út megfelelő és folytatólagos rendezése, a Szentendrei útnak a Bécsi úttal történő összekötése és a Körúti forgalomnak a kerület északi részére történő kiterjesztése, valamint a hegyvidéken keresztülvezető transzverzális útnak folytatólagos kiépítése. Most ugyan benn vagyunk a hét sovány esztendő egyik leggorom- bábbjában, de eltekintve attól, bőgj minden napnak meg van a maga feladata, éppen ilyenkor kell előkészíteni az ügyeket úgy, hogy ha de- rültebb lesz az ég, ha megnyílik egy kissé a bőség szárnya, akkorra tudjuk mit és hogyan akarunk. Az összes folyómenti városok vizmeníén fölfelé fejlődnek és terjednek és ez fog bekövetkezni Budapesten is. Az épülő Lipótváros már bizonyítja ezt. Óbuda sokezredes múltja megköveteli, az elődök városalapító szelleme pedig egyenesen figyelmeztet bennünket az aquincumi lapály pompás adottságaira. Nekünk, akik látunk és hallunk, nem szabad észrevétlenül hagyni a múlt nagyszerű jeleit. Polgármestereink pedig a bécsi példa szerint ambicionálják az alkotók számára kijáró — ércben is kifejezésre jutó — polgári hálát! Bilkei Papp Lajos, Korányi Sándor, Wenhardt János, Dalmady Zoltán egyet. orvösitanárok, Groseh Károly min. tan., Keiner Ede dr. orvos, Ber- czell Jenő ny. alpolgármester, Bayer Krucsay Dezső svéd főkonzul, Czyzew- szky Gyula dr, a Margitsziget főorvosa, domonyi Domony Móric és Nádas Viktor a MFTR képviseletében. Dräsche Lázár Alfréd, az IBUSz elnöke és Bársony Oszkár .vezérigazgató, Pogány Móric műépítész, Szegő Pál kormány- főtan.', Saxlehnei) Kálmán gyógyforrástulajdonos, Pajor Sándor a Szanatóriumok Egyesülete nevében, Báthory József min. tan., Pávai-Vajna Ferenc főbányatan., főgeológus, Frank Miklós dr., a Balneológiái Egyesület főtitkára, Németh Imre dr., a Szállodások Ipar- testülete nevében, Tausz Béla dr. főorvos, Tábori Kornél szerkesztő, Ambrus Manó, a Zugligeti Egyesület nevében. A közgyűlést József Ferenc dr. királyi herceg nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, köztük a tőle jobbra és balra ülő Korányi Frigyes bárót és Huszár Aladár főpolgármestert 1 Ki-, jelentette, hogy 10 éve áll az egyesület élén és napról-napra jobban megszereti ezt az eszmekört, mert érdemes érte (dolgozni. (Megemlékezett Pávai- Vajna Ferenc dr. főgeológus eredményes kutatásairól és az általa feltárt új forrásokról, amelyekkel nagy szolgálatot .tett a fürdővárosnak^ továbbá egy német államférfiról, aki nagy jőSzilágyi Károly HyfcSiS Elsőből —utolsó Mentsük meg Budapestet! — Huszár Aladár főpolgármester szózata Budáról — — A Budapest-Fürdőváros Egyesület közgyűlése. —
