Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-10-19 / 1143. szám

XXX. évi. 1143. sz. előfizetés Egy évre . . . 24.— P Negyed évre . • 6.— P Egyes szám 40 fill. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják Budai Napló 1933 október 19. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Állandó ^hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: viraág Béla Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. Budához kell kapcsolni a Dunántúlt, hogy ezzel géljük Buda forgalmát és egyúttal megt remisük a kapcsolatot a budai für­dők és a Balaton kozott, egyöntetűen intézve el így a dunántúli fürdők ügyét is, megteremtve a harmas egy­séget, amely egymást egészíti ki. A betegnek és a gyógyulást ke­reső idegennek meg kell itt, ebben a hármas egységben találnia a teljes felgyógyulását, a kúrától az üdülésig. A forró vízben gyógyuló embernek föltétlenül szüksége van arra az át­menetre a mindennapi eleihez, aimit a forró víz után a langyos Balaton nyújthat neki. Ezt társadalmi úton kell meg­szervezni. . A dunántúli megyék szervezetle­nül állanak természeti kincseikkel és egymásrautaltságuk szinte meg­követeli, hogy valamelyes olyan szervezet fűzze őket egymáshoz, a mely a gyakorlati életben már be­vált és a társadalmi élet elfogadott formája. Buda vezérkaszinója a „BUDAI POLGÁRI KÖR“, amelynek helyiségei vétekesznek Budapestnek csaknem minden ka­szinójával egy-kettőt __ kivéve.^ A Vigadóban lévő pompás helyiségét a kaszinónak a mai társadalmi élet Budán nem tudja se betölteni,^ se vonzóan élénkíteni. Fenntartása nehéz áldozatokat követelj a tagok­tól s a hétnek csak két estje toboroz­za nagyszámban a tagokat. A Du­nántúlt összekapcsoló, mondjuk „DUNÁNTÚLI KASZINÓ“ nagyszerűen megférne itt a „Budai Polgári Körrel“, amelyik Budán egy esíti a társadalom színe-javát és melegebb összetartózandóságba^ hoz­ná Budával a Dunántúl vezérem­bereit és mindazokat, akik a Du­nántúl érdekeit szolgálják a közélet bármely terén, akár társadalmi, akár kultúrális, vagy fürdőügyi szempontból. A gyakorlati élet szükségleteit véve alapul ez a „Du­nántúli Kaszinó“ hiányt pótolna és ügyesen megszervezhető, mert mó­dot adna azoknak a modem gazda­sági kérdéseknek a közvetlen meg­vitatására, amelyek 'hivatalos úton csak nehezen tisztázhatók és egyez­tethetők. Jól megszervezve ez volna Magyarország 'lio/rmadik nagy ka­szinója a „Nemzeti“, az „Orszá­gos“ kaszinón kívül, mint „Dunán­túli kaszinó.“ Céljai adottak. Elsősorban Buda­pest nya/raltatása. A! milliós város nyaralni vágyó lakossága szívesen keresné fel a Dunántúl romantikus vidékeit, ha ott megteremtenék a nyaralás lehetőségeit, olcsóbban, mint Ausztriában. Maga a Balaton környéke is három megyét össze­fogó óriási nyaralótelep, amely ma csaknem tiz hónapig Ícihásználaíla- nuí fekszik. Nagyon kevés berendez­kedés és jó közlekedés hamar Ma­gyarország nyaraló területévé tenné a Balaton környékét. A sokat emle­getett Bakony a maga vad regényes tájékaival, a Kemenesalja és a Me­csek a maga szépségeivel a leggyö­nyörűbb nyaralóhelyek lehetnének, ha kioktatnák a falu népét, megépí­tenék az autóutakat és gyors, olcsó vasúti, vagy autóbusz, esetleg légi közlekedést teremtene az állam, mert ezek nélkül nyaralás nem képzelhe­tő. Divatba; jönne a Dunántúl és az alföldi rónáról is szívesen jönne ide a hegyvidékét kereső, nyaralni vá­gyó közönség. Az egészséges emberek révén igy megteremtett idegenforgalmat nö­velné az üdülést kereső betegek for­galma, akik Buda hévizein felgyó­gyulva szívesen keresnének üdülést Európa egyik legnagyobb tava kü­lönösen szép partján, ha ott meg­találnák mindazt, amit például Ausztria nyújt a nyaralóinak. Lon­don népe annyira hozzákötötte ma­gát Skócia egyes vidékeihez, hogy még az unokák is ott nyaralnak, azokban a csinos, kedves kis pa­rasztházakban, ahol nagyapáik nya­raltak. Ezeket a melegebb, bizalma­sabb, családias összeköttetéseket kell megteremteni, — az adott helyzete­ket a nyaralásra alkalmassá, lehető­vé tenni, ami évtizedes munkát kí­ván ügyem, de nem érhető el bürok­ratikus módszerekkel, csak közvet­len megbeszélések útján, minden hi­vatalos színezet nélkül, a kaszinó bizalmas levegőjében, ahol jótanács- csal szolgálnának a kipróbált szak­emberek, ahol ennek megfelelő könyvtár állna rendelkezésre és ahol az ország sorsát intéző tényezők is még aznap fölkereshetők, sőt ezekbe a megbeszélésekbe is belevonhatok'. Egy nagy családdá kellene átala­kulnia az egész Dunántúlnak, ami szolgálná a kormány terveit is, a Nemzeti Egységet és mindennek Budán kellene kicsúcsosodnia, a bu­dai Vár aljában épült Vigadó épü­letben, ahol tárt karokkal várnák mindazokat, akik igy szolgálnák Buda érdekeit azzal, hogy viszont a Dunántúl betegei itt keresnének gyógyulást Budán s a telet a város­ban átélni vágyó vidéki közönség Budán keresne téli szállást. Igaz, hogy akkor Budán is meg kell majd teremteni mindazt, amit a főváros­ban keres a vidék: kitűnő kőszinhá- zat, hangversenytermet, hatalmas filmpalotát, a téli sport számára al­kalmas intézményeket, pompás, ké­nyelmes kaszinókat, hoteleket, elő­kelő vendéglőket, kávéházakat és elsőrangú üzleteket. És mindezt el lehetne intézni né- hányszáz körlevéllel, felhívással, egy gondosan megállapított terv szerint, amely felkeltené és lekötné a Dunán­túl vezéregyéniségeinek figyelmét és érdeklődését. Ennek a „Dunántúli Kaszinónak“ a költségvetése is sokkal alacsonyabb volna, mint más országos kaszinóé, mert adminisztrációja és helyisége megosztana, esetleg három részre is, ha a Budai Polgári Kör megtalálná azt a harmadik tényezőt, amely a kettővel harmonikusan összefűzhető. A Hollós Mátyás Társaság, amely, mint irók, művészek és tudósok egyesülete Budán, maga is — mint negyedik tényező — keres olyan tár­sadalmi keretet, amely a Társaság­ban felmerült eszméket szélesebb körben terjesztené, bizonyára szi­vesen vállalná a szellemi élet élén­kítését rendszeres felolvasások és előadások rendezésével, ha állandó otthont találna ilyen társadalmi, nagy egyesülések keretében. Vezér kell ide, aki a maga tekin­télyét vetné latba Buda érdekében, nagy szolgálatot téve a félországnak és az egész nemzetnek. A „Budai Polgári Kör“ élén Kozma Jenő áll, aki rajongásig szereti Budát, egész életét ennek szentelte, minden mun­kásságát ennek áldozza, vezetőszere­pet visz az országos közéletben, a budai polgárság vezére, — az ő egyé­niségéhez fűznénk legszívesebben ezt az elgondolást! Ha vállalja — nagyot segít Bu­dán! Viraág Béla. A legelső magyar asszony, Horthy Miklósné őfőméltósága most, a tél küszöbén ismét saját szive melegé­vel szeretné enyhíteni, türhetőbbé tenni a szegények, a nincstelenek, a gyámol­talanok számára a tél hidegét és lelkes szóval hivja fel a nemzet tehetős pol­gárait, hogy szeretettel, jóakarattal te­gyék elviselhetővé magyar testvéreik előrelátható téli nyomorúságát. Segítsen, aki segíteni tud! Járuljon hozzá azzal, amit nélkülözni tud. Ma nincs fényűzés, nincsen hajsza léha örömök, kedvtelések után, — ma minden fölösleges fillér nyomorgó testvérünké. Szivesen közvetítünk minden legcse­kélyebb adományt a Nagyasszony se­gítőpénztárába és a nagy nyilvános­ság előtt nyugtázzuk mindazt, amit a maga szegénységében juttat a budai társadalom szegény, -m'agyar véreink fölsegélyezésére. Fogadjak meleg szívvel a felülről felénk szálló meleg szót, a legelső ma­gyar asszony esdő szavát! Buda vagy Budapest ? Budapest nevének meg­változtatását Széli Sándor úr vetette föl a „Budai Nap­ló“ hasábjain, mint olyan ember, aki a világot járja nyitott szemmel és alkalma van megfigyelni az idege­nek észjárását és tévesen szerzett véleményét. Most megnyilatkozik más­valaki, aki szintén járta a világot és akinek most is alkalma van az idegenek vé­leményét megismerni: — Gundel Károly úr, aki az ellenkező következtetésre ju­tott Szivesen teret adunk az ő felfogásának is, mert a vita tisztázza az eszmét Jóhangzású és jó-hirrel kapcsola­tos névnek a megváltoztatása — le­gyen az akár családnév; választott művésznév, üzleti vállalkozás cége, vagy akár helységnév — mindenkép nehéz és kockázatos. Nem lehet vitás, hogy fővárosunk nevének „Budá“-ra való leegyszerű­sítése vagy visszaváltoztatása (?) előnyt jelent bizonyos szempontok­ból. „Buda“ magyaros hangzású, rövid, könnyen megjegyezhető bár­mely anyanyelvű idegen által is és nincsen kitéve az összetéveszthetőség veszedelmének, mig „Pest“ szláv- hangzású, a pestisre emlékeztet és végül Budapestnek Bukaresttel való hasonhangzása révén könnyen ösz- szetéveszthető. Budát is, Pestet is e néven neve­zik közel egy évezred óta eleink és természetes, hogy Budapestnek ne­vezték el apáink a két városból egyesültet. Tragikus, hogy nem gon­doltak akkor a Bukarest nevével való hasonlatosságlra, de kérdés, hogyha gondoltak is reá, meg tud­tak volna küzdeni a pesti polgárság vezetőinek lokálsovinizmusával és nem lett volna-e akadálya, sőt meg- hiusítója az egyesítés tervének, ha az elnevezés nem egyesítésre, ha­nem a testvérvárosba való beolva­dásba utalt volna. Most azonban ezen hiába kesergürik. A Budapest név átment a köztudatba, világszerte így tanítják, így ismerik a Duna király­nőjének, gyöngyének, a fürdőváros­nak nevét. Különösen az utolsó 10— 15 évben ezen a néven Írtak róla a világ minden j nyelvű újságjában, emlegették ittjárt utazók élőszóval, dicsérve szépségét, tisztaságát, ételét, italát, zenéjét, fürdőit. Büszke ön­tudattal vallhatjuk, hogy Budapest­nek hire és pedig jó hire van. Távoli és közeli országok fiainak talán még csak a tervezgetés, álmodozás stá­diumában lévő útprogramjában ott szerepel ez a szó: Budapest. Tenger­járó hajók fedélzetén, hotelek hali­jában, ha utas emberek arról vitáz­nak, melyik a világ legszebb városa, a vitából nem maradhat el soha ez a szó: Budapest. Valódi, reális érték ez a hírneve fővárosunknak. Ne dob­juk el magunktól, mert Pestnek ne­vét eltörölni, eltüntetni, kiirtani úgy sem tudjuk, sem mi, sem unokáink. Amig a Duna partján állani fog ez az igazán eggyévált testvérváros — akárhogy hívják is az egészet — a lakosai részére csak „Pest“ marad Pest és „Budának“ Buda a Duna jobb- és balpartján. Ami az összetéveszthetőséget illeti — hát édes Istenem! — felületes emberek mindig voltak és mindig lesznek. Minél nagyobb a földrajzi távolság és minél jobban távolodik némely ember az iskola padjától, an­nál nagyobb a névelcserélés lehető- »gége. Az idegenforgalmat nem a föld­rajzi tudás megbizhatósága irányít­ja és kétségtelen, hogyha a felvetett terv valóra válna és a Budapest ne­vet törölnék a menetrendekből, úti­könyvekből és térképekről, hogy he­lyébe „Budá“-t Írjanak, úgy ezzel teremtenének csak igazában olyan helyzetet, hogy a Budapestet kereső Bukarestben kötne ki és ekkor lenne az összetéveszthetőség lehetősége nemcsak nagyobb, de veszedelmesebb és károsabb a jelenleginél. A Budapest név ma a világ ide­genforgalmi piacán „márka“ s mint ilyen érték, sőt valóságos kincs. Ne­künk szegény magyaroknak nincs olyan jó sorsunk, hogy lemondhat­nánk a legkisebb értékről is a ma­gunk jószántából, mikor amúgy is öleget szedtek és szednek el tőlünk erőszakkal. Ne dobjuk hát el, amink van, hanem becsüljük meg! Gundel Károly. Uj vízmű létesül rövidesen tizezer . szuezi csatornán át Afrikába is. De köbméter viz továbbítására az óbu- I harcol Buda két része is érte: Óbuda dai Táborhegyen. Ezt a vízmüvet I és Hűvösvölgy. Óbuda mozgalmat függetlenül a Dunától a Bécsi út I indított, hogy a világforgalom útja mentén lévő igen bővizű Árpádf.n- I a Bécsi úton, a III. kerületet érintve rás fogja táplálni. Innen nyomják I torkoljon a fővárosba, fel a Táborhegyre a pompás forrás- I A főváros környékének szabályozási vizet, amely az ottani hegyvidéket I tervét a belterülettel összhangban kó- látja el. A vízmű megépítése más- I szitik és a közvetlen vidékre a köz­fél millió pengőbe kerül. | munikatanáes hatáskörét kiterjesztik. A transkontinentális útéri erős j Ezzel Nagy-Budapest kialakulása egy harc indul meg, amely Londonból I lépéssel előbbre jut. Budapesten at megy Indiába, sőt a | Kisszakasz-rendszert a Balatonhoz is — A fürdőügy és idegenforgalom föllendítése — — Buda gyógyvizeit kapcsoljuk a Balatonhoz — A magyar géniusz kitermelte nagy Baross Gábort, aki egy merész gondo­lattal megteremtette azt a zóna-rend­szert, mely bámulatra ragadta az egész világot és jövedelmező üzletté tette a magyar vasútakat. Hogy miért tértünk le erről a rendszerről, amely minden időkben abszolúte jónak bizonyult, az örök titok marad. Erre a kérdésre csak­is a háború utáni konjunkturális bürok­rácia tudna válaszolni. így állott még nemrég a főváros ki­tűnő közlekedési vállalata is, a Besz- kárt, folytonos deficittel küzdve, míg magánvállalat korában, haraszti Jetii­nek Henrik, majd a Hűvösök és később Sándor Pál igazgatása meüett kitűnő üzletnek bizonyult. Itt is egy nagyszerű elgondolás kellett, mely kirántja a ká­tyúba rekedt szekeret. Patz Sándor dr., a Beszkárt igazgató-főmérnöke elgon­dolta a kisszakasz-rendszert és azt sike­rült is az ellenvélemények dacára, meg­valósítani. Az ötlet életrevalónak bizo­nyult és alig párhetes alkalmazása után már javult a helyzet és a forgalom megtízszereződött. Baross Gábor és a Beszkárt példáján okulnia kellene a MÁV-nak, főleg a fő­város-környéki és balatoni forgalmat illetőleg, helyette azonban a németek oknltak és haladéktalanul magukévá tették a kitűnő kisszakasz-ötletet és mint Kurz*Streckentarif, egyelőre a Berlin és a német nagyvárosok helyközi és környéki szomszédos forgalmában rendeletileg életbeléptették. Már utasí­tották is a szakreferenseket, hogy a na­gyobb fürdők forgalmának emelésére is dolgozzak föl. Csak egy példát hozok föl: a vasúti kisszakaszrendszer a néme­teknél 5, 10 és 20 kilométeres kis-zóná- kat állít föl, amelyeken III. osztályon 10, 15, 20; másodosztályon 15, 20 és 25 pfennigért lehet utazni. A diákok ed­digi hetikártyáit 70 százalékkal, a mun- kásjegyeket 80 és 90 százalékkal mérsé­kelték. A forgalom két héten belül (az­óta van érvényben) oly magasra emel­kedett, hogy a vasútak alig győzik a forgalom lebonyolítását. A nagy forga­lom kis haszon elve örök igazság ma­rad a kommerciális fogalmak között, de nagyobb munkát ró az adminisztrá­cióra, azonban ezzel egyúttal újab:- munkaalkalmakat és elhelyezkedési le­hetőségeket is teremt. A németek most kevesebbet ankéteznek, fontoskodnak, bürokratizálnak,, cselekszenek a köz javára és csaknem tiz millióval csök­kentették a munkanélküliek táborát. A Balaton, nemzetünk e többezer éves ősi kincse, a turáni népek e szent tava és gyógyvize, a magyar idegen- forgalomnak eddig kiaknázatlan és óriási perspektívát nyújtó aktiv tétele, lassú haldoklásra van Ítélve, ha vagy a Baross-féle zónatarifát vagy a kis­szakasz-rendszert haladéktalanul életbe nem lépteti a MÁV. Esetleg a távolsági viszonylatban (határoktól a Balatonig) a zónatarifát, a helyközi, szomszédos és balatoni körforgalomban a kis- szakaszrendszert a német Kurz-Stre- ckentarif mintájára. Mert az teljesen megbénítja a forgalmat, ezt a főszezón- ban láhattuk, hogy p. o. Balatonfüred és Veszprém, Balatonfüred és Balaton­kenese, Balatonfüred és Tapolca között az alig 25—30 km hosszú vonalakon a jegyárak szinte megfizethetetlenek. — Természetesen a vonatok üresen közle­kednek. Holott a békében Veszprémtől Balatonfüredig harminc fillérrel el le­hetett utazni, most néhány pengő a jegy ára. Tele is voltak a vonatok a régi világban mindig. De itt van Buda és a Balaton kö­zötti távolsági forgalom, mely megfi- zethetlen még a harmadosztályú sze­mélyvonaton is, a gyorsvonat! jegy­árakról nem is szólva. Békében a Ba- ross-rendszer alapján Budáról gyors­vonaton /tour-Tetour harmadosztályon Siófokig, Balatonfüredig, Veszprémig, vagy Fonyódig öt korona volt a jegy ára. Zsúfolt vonatok közlekedtek. Ma üresen, járnak, hacsak valutasiberek. külföldi milliomosok nem utaznak raj­ta. A MÁV okszerű tarifareviziója és a kisszakasz-rendszer bevezetésé a vas­út jövedelmeit annyira fokozná, hogy az amúgy is utazni szerető magyar kö­zönség (ez turáni nomád vérünk örök­sége) újra állandó utassá válna és megtöltené a vasútak pangó kasszáit. Ha a kormány a közvélemény nagy .megnyugtatására leszállíttatta a ke­nyér, a szén, a fa, a textilárak, a bőr árát, hogy egyrészt a szociális nyo­moron enyhítsen, másrészt, hogy vár­ható forgalommal a kereskedelmi mér­leget megjavítsa, itt az ideje, hogy az utazást is, ami nem luxusdolog, hanem a közszükségletek kiegészítő része, ol­csóbbá tegye. A Balaton vidéke epedve várja a nagyszerű miniszteri gesztust, amely egy tollvonással rendet teremt a lehe­tetlen vasúti tarifális anarchiában és megmenti a csonkaország utolsó nagy idegenforgalmi és gazdasági értéket a végső pusztulástól. A forgalom hiá­nya ugyanis megöli a Balaton körül fekvő helységeket, fürdőket, telepeket, megbénítja a Balatonra szoruló váro­sokat: Veszprém, Pápa, Székesfehér­vár, Nagykanizsa, Tapolca, Devecser, Sümeg, Zalaegerszeg, Kaposvár, Zirc, Győr, Szombathely és Sopron, de kihat Budára is, ahonnan a békeidőkben cso­dálatosan nagy és sűrű volt a forga­lom a Balaton felé és vissza. Meg kell menteni a balatoni forgal­mat országos érdekekből! László Zoltán dr. Adókivetés — Üzembeszüntetés A miniszterelnök annak tudatában, hogy az államok és nemzetek gazda­sági fejlődésének egyedül a termelő munka volt mindenkori kútforrása, az ország irányitásának átvételétől kezd­ve a gazdasági élet vérkeringésének felfrissítését és a termelő munka fel­lendülését tűzte ki céljául. Hogy menyire közelítette meg a célt — arról tanúskodnak külkereskedelmi mérlegünk adatai, melyek szerint a múlt év első 8 havának 200J. millió pengő értékű kivitele ez év hasonló időszakában 2245 millió pengőre emel­kedett, míg az előző év első 8 havának 17.8 millió pengős külkereskedelmi passzíváját a f. év első 8 havában 25.8 millió pengős aktíva váltotta fel. Eltekintve a miniszterelnök átfogó koncepciójától, az eredmény főleg an­nak tudható be, hogy szerencsés kéz­zel választotta meg munkatársait ak­kor, amikor a legfontosabb gazdasági tárcák élére nem száraz teoretikusokat, hanem a gyakorlati életet alaposan is­merő, tetterős és a kellő felkészültség­gel rendelkező férfiakat állított, akik a máról- holnapra, sőt óráról-órára változó gazdasági helyzetnek megfele­lően intézkednek. Amikor a kormányelnök a kisembe­rek alatámasztásával, eletstandardjuk feljavításával a szociális ellentétek ki­küszöbölésével a fogyasztóképesség nö­velését szolgálja, mely utóbbi az ösz- szes termelési ágak mind fokozottabb

Next

/
Thumbnails
Contents