Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-09-14 / 1138. szám
XXX. évf. 1X38. BZ. ELŐFIZETÉS Egy évre . . . 21.— P Negyed évre . . 6.— P Egyes szám 40 fül. Egyesületek amelyeknek hivatalos lapja, — tagjai féláron kapják Búdat Napló 1933 szeptember 14. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles. 1 •£» magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. UÍ városrész készül a Gellérthegyen túl, a Lágymányos és a Kelenföld, az őrmező, őrsöd és Sasad egybeolvasztásával. Buda Alsóvárosnak nevezte el ezt a területet ötletesen Gömöri Győző, az egyik kelenföldi társaskör elnöke, aki a maga társaskörét is „Buda Alsóváros Egyesületinek nevezte el. Ez az új városrész nem is annyira új, de föltétlenül ennek a századnak a szülöttje és központja a Szent Imre tér. Egyik főútvonala a Ferenc József hídtól kiinduló Horthy M. út, amely a Szent Imre téren két ágra válik és innen indul Budapest egyik leghosszabb sugárútja, a Fehérvári út, mely ma Budapest egyik perspektivás, nagyjövöjű útja. Keresztezi ezeket a Lenke út, amely nagyarányú fejlődésnek indult és rövid időn belül látványos útja lesz Budapestnek. Fő közlekedési ere ennek az új kerületnek a „Kelenföldi sugárút“ lesz, amely szerencsés elgondolásban a Boráros téri út híd folytatásában a keserűvízforrásokhoz vezet, kétszer oly hosszú mint az Andrássy út és szintén villaszerűén végződik majd} amely útnak megnyitása, hozzáfér? hetően új világfürdőtelep megalakulását jelenti és hivatva lesz a Budán elhanyagolt ivókúrát a helyzethez méltón kifejleszteni. Új város képet kapna itt a főváros, mert dombnak futna a végén s így a világítás csodás hatásait érhetné itt el a város. A kelenföldi pályaudvar és a Máv töltése szerencsétlenül három részre osztja ezt az új városrészt és ezen okvetlenül, sürgősen segíteni kell. Ningsm semmi jogosultsága., hogy áz‘összekötő hídon at a Sasad aljáig fusson a vonat, aminek semmi gyakorlati célja sincsen. Annak már a Fehérvári út előtt le kell kanyarodnia a Dunapart felé és megkerülve a téli kikötőt, a Duna mentén épült gyárak szolgálatára kell állania, hogy Albertfalva határán ágaztassa szét a dombóvári és győri útvonalakat és a Osepelszigettel szemben a Dunapart közelében épüljön föl az új kelenföldi pályaudvar. Megszabadul így a fejlődést gátló töltéstől a kelenföldi rész és mintegy varázsütésre új és jelentős értékké válnak azok a telkek és családiházak, amelyek ma — megfelelőbb helyi közlekedés hijján — értékben nem emelkednek, de vesztenek. A kerületet átmetsző új Kelenföldi sugárút rendkívül módon hatna szintén az út környékén a telekérték emelkedésére. Az új hídfő környéke — mint ahogy azt a Ferenc József hídfő környéke igazolja — rövid időn belül kiépülne és városfejlesztő Itatása olyan mértékben hatna a ma még vadonban fekvő dunamenti részre, mint ahogy hatot a Ferenc József híd is. A különféle gátak, feltöltések, vasúti vonalak miatt ma még rendszertelenül épülő új városrész a Kelen- löldi.sugárút kiépítése révén rendezett, planirozott területen szintén megindítaná jobbról, balról a nagyarányú építkezést, ahová szívesen költözne a pesti oldalnak idehajló részéről a jobb, hegyi levegőre vágyó közönség. Hozzáférhetővé téve, föllendülne a Sósfürdő a maga világhírre érdemes és női bajokat párját ritkító módon gyógyító forrásaival, már ma is szép fürdőparkjával. A Dobogódomb környéke, amely előtt terülnek el az Őrmező keserííviz forrásai, mögötte pedig az örsödi völgy világszerte ismert és a Saxlehner család által annak idején világraszóló arányokban bevezetett keserűvízek, — szinte fölkínálkoznak a világtőke számára, hogy itt jelentős befektetésekkel Európa leghivatottabb ivókúra telepe létesüljön. Az új városrésznek pompás hegyi keretet ad Sasad hegye, amelynek lejtőin már lassanként épül az új villaváros. Tálán ösztönszerűen, talán tudatosan a Városházán kialakult az a vélemény, hogy ezt az új városrészt külön kerületté kell tenni, ami a túlságosan nagy első kerület adminisztrációjának nagy könnyítésére szolgál. Az első kerület adófizető polgárainak érdeke is azt követeli, hogy a rendkívül távol eső és félnapokat igénylő utazás alól >— a Várbeli elöljáróságra és vissza — fölmentessék, amely közkívánság elől a Városházán sem zárkózhatnak el, mert elvégre is nem a kerület polgársága van itt az elöljáróságért, hanem fordítva. Az első kerület felosztása három részre már elhatározott tény s a kihasított két új kerület lesz délen a XI., északon pedi ’ a XII. kerület. Csak éppen hogy neífoaen alakulnak ki ezek az új egységek, amit gátol egyrészt a pénzhiány, másrészt a folyton változó politikai helyzet. Pedig az új kerületek kialakulását a városi adminisztráció tökéletes berendezésének kell megelőznie: Fölvetődött az a gondolat is, hogy egye; lőre „kirendeltségeket“ állítanak fel az új kerületekben, de bizonyára zavarba jön minden gyakorlott elöljáróság! vezető, ha fölvetnék előtte komolyan azt a kérdést, hogy a kerületi adminisztráció mely részeit rendeljék ki. Ez csak ideiglenes foltozás volna, költséges kísérlet és nem elégítené ki a polgárságot. A kelenföldi részen, amely a fejlődésben is vezet, ma már sürgős az intézkedés és a Városházán elhatározták, hogy a volt Zichy-féle képtár helyiségeiben rendezik be az új elöljáróságot, illetve kirendeltséget. Szerencsére a kiküldött építészeti bizottság ezt a tervet elvetette, mert elsősorban költséges, másodsorban nem célszerű. Bérházban elhelyezett elöljáróságra vonatkozólag elriasztó példa a népes hetedik kerület elöljárósága, ahol botrányos helyzetekkel küzd a közönség is, a tisztviselői kar is. Bérház sohasem épülhet alkalma^ módon ilyen nagy hivatal számára. Drága és célszerűtlen. így járhatna a kelenföldi új elöljáróság is, ha a pillanatnyi szükség ilyen megoldásra kényszerítené a Városházát. Még ideiglenesen is fölösleges költséggel és rengeteg bosszúsággal jár. A Kelenföld, mint Budapest egyik legnagyobb kerülete, mint gyárváros is rohamos fejlődésnek indul majd egyik részén a Dunaparton, másik részében , világjelentőségű fürdőteleppé alakul át, harmadik részeben pedig villaszerűén épülő hegyvidék s így ide olyan elöljáróságot kell állítani* amely a fejlődését irányítani és . előmozdítani tudja. Takarékossági szempontból is, de főleg városfejlesztési szempontból mielőbb meg kell oldani annak az utálatos gödörnek a kérdését, mely a Horthy Miklós út .és Fehérvári út összefolyásánál, undortkeltő állapotban várja a végleges rendezést. Kelenföld legszebb terén ez a legtöbbet ígérő telek, önként' kínálkozik fel az új városrész központjának, ahol minden olyan közhivatalt összpontosítani kell, ahol gyakran fordul meg a kerület közönsége. Tehát elsősorban ide kell építeni az elöljáróságot, mégpedig hatalmas, impozáns palotában. A_mai tőkeviszonyok mellett föltétlenül akad vállalkozó, aki ezt fölépíti és szívesen vállalja úgy, hogy a város harminc év alatt évi 25 ezer pengő bérrel törleszti. Erre a telek tömbre kell épülnie valami re- doutszerű épületnek is, amely esetleg színházi célokra is szolgál, nagy hangversenyteremmel, amely bálteremnek is alkalmas és nagyobbará- nyú gyűlések befogadására is felhasználható. Ezt a telektömböt sürgősen rendezni kell, mert új városképet teremtünk vele és eltakarjuk a hátamögött még rendszertelenül épülő városrészt. Állanak ott már teljesen kiépült utcasorok is, de a tájkép ma mégis sivár, mert a Fehérvári út rendezetlen, amit pedig egyelőre a vasúti töltés átjárójáig okvetlenül meg kell építeni. Az elöljáróság fölépítése így sok olyan célt szolgálná, ami egy világváros fejlődésében rendkívül fontos és várossá avatná azt a városrészt, ^anieiy ma falusias, hatást vált ki a szemlélőben. Az a jóakarat mely a Kelenfölddel szemben a Városházán megnyilatkozik, föltétlenül biztosítja a polgárságot afelől, hogy itt nem kicsinyes, ideiglenes toldozásról van szó, hanem a világvárossá fejlődő Budapesthez méltó megoldásról. .Dubonai Pál. Buda világünnepe 1686—1936. — A múltban rendezett ünnepek. — — Érdekes adatok a lengyel segítésről. — Állandóan emlékezetben kell tartanunk azt az európai világeseményt, aminő Budavárának 1686-ban történt visszafoglalása volt, amiben részvett Európának csaknem minden nemzete és így annak megünneplése gondos rendezésben világünneppé válhat, ha az illetékes haltóságok már most intézkednek arról, hogy a nagyvilág kellően informáltassék. Minden adatot lehetőleg feldolgozunk és kérjük mindazokat, akiknek erre vonatkozó adataik vannak, hogy azokat rendelkezésünkre bocsátani szíveskedjenek. A nevezetes évfordulót minden alkalommal megünnepelték s most közöljük ezek leírását. Buda 1686-iki visszafoglalásának hajdani évfordulói. 1687 szeptember 2-án, Buda visz- sza foglalásának első évfordulóján „a kereszténységnek e diadalmas napján“ — miként a jezsuita atyák budavári rezidenciájának évkönyvei írják — „a melyen a múlt évben Buda a mi kezünkbe visszakerült és a mely eseménynek évfordulóját megünnepeltük, a szentséggel menyeit (baldachin) alatt, a melyet a csapatok kiválóbb tisztei vittek, a többi tisztek, nemesek és a polgároknak céhei részvétele mellett, körme- net tartatott. A császári résnél, — tudniillik azon helyen, melyet a császáriak a roham alkalmával legelőször elfoglaltak — az Ambrus-féle hymnus ágyúk dörgése mellett elmondatott. Két nyelven, németül és magyarul díszbeszédek mondattak, melyeket a körmenetileg érekzett pesti nép is meghallgatott. Ezeknek végével ugyanazon rendben történt a visszatérés templomunkba, a hol Istennek ünnepélyesebb misében ágyú- dörgések mellett hála adatott...“ 1711-ben a negyedszázados emlékünnepet, annak dacára, hogy Budán erősen pusztított, a pestis, mégis a rendes ünnepélyes keretek közt ülték meg, amelyek a fenti leírástól csak annyiban különböznek, hogy a visszafoglaláskor zsákmányolt zászlókat s fegyvereket is körülhordozták a körmeneten. A száz év előtti évfordulót a legutóbbi számokban ismertette a Budai Napló. A megszokott formájú ünneplések közül csak az 1886-iki kétszázados évforduló válik ki különös fényével. A már évekkel előbb megalakított rendezőbizottság megbízta a ma is nagy tiszteletben álló történettudósunkat: Károlyi Árpádot a visz- száfoglalás történetének megírásával. Károlyi Árpád díszműve még ma is a legjobb és legtökéletesebb monográfiánk ez esményről. Azután megbízták Majláth Bélát a történeti kiállítás rendezésével, amely 1886 augusztus 15-én meg is nyilt, továbbá emlékérmet verettek, a helyőrségi templom falába emléktáblát illesztettek, nagyszabású ünnepségeket rendeztek. 1886 szeptember 1-én délután 5 órakor a Történelmi Társulat és Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága együttes díszülést tartott a Vigadó nagytermében, amelyet a díszes közönség zsúfolásig megtöltött. Megjelent a brandenburgi ezredek főtiszti küldöttsége, Becs és Stockholm képviselői, a magyar kormány, a főpapság, a katonai és polgári hatóságok s ama külföldi csaladok tagjai, akiket az ostromban résztvett őseik iránti kegyelet ide vonzott. Pontban öt órakor megjelent kíséretével az uralkodó, /. Ferenc József, s akkor Ráth Károly főpolgármester elnöki beszéddel megnyitotta a dísziUést. Utána Kemény Gábor br., Széchenyi Antal gr. beszéltek, majd Károlyi Árpád előadása után Báth Károly rövid beszéddel bezárta a díszülést. Másnap, a tulajdonképeni évfordulón, a várbeli helyőrségi templomban Simor János hercegprímás mondott főpapi misét és ünnepi beszédet, a Te Deum után pedig ünnepélyesen leleplezték a templom falába illesztett emléktáblát. Délután díszebéd és szeptember 5-én, vasárnap, népünnepély a Városmajorban — zárták le a 200 éves fordulót. * Érdekes világot vet az akkori politikai viszonyokra az a körülmény, hogy Budavára visszafoglalásában nem vettek részt a lengyelek. A Budát 1686-ban visszafoglaló ár- mádában ott találjuk Európa majdnem valamennyi népét. Volt ott bajor, sváb, frank, brandenburgi hadtest, ausztriai és magyar sereg, svéd segélyhad s többezer fő- és középrangú spanyol, olasz, francia, angol, skót önkéntes, valósággal nemzetközi jellegű hadsereg. Csak éppen a lengyelek hiányoztak. 1683-ban a lengyelek vitéz királya, Szobieszky János, szabadította meg felmentő seregével Bécset a török veszedelemtől, de ott volt lengyeléivel Esztergom visszavételénél is és a következő évben Buda sikertelen ostrománál a lengyel sereg a magyar sereg mellett táborozott. Hogy történhetett mégis, hogy a nagy felszabadító ármádiában nem találunk egy lengyelt sémi Az ok: féltékenység, sértődés, pletyka, intrika, s mind az a sok gyarlóság, melynek összefoglaló fogalma: a magasabb politika. A magyar királyi trónért folytatott vetélkedés, amely a tényleges uralkodó, I. Lipót, a Habsburgok uralpiäval elégedetlen magyarok vegére, Thököly Imre és a lengyel király fia, Szobieszky Jakab közt kialakult, volt a forrása azoknak a torzsalkodásoknak, melyek folyomá- nyaképen Szobieszky János Esztergom elfoglalása után sértődötten vonult haza téli szállására s a következő 1684-ik évben már csak egy hadtestet küldött Érsekújvár és Buda ostromához. Mivel pedig a belső engedetlenség és a betegsége tényleg annyira meggyöngítették, hogy a tatárok elleni harcban visszavonulásra kényszerült, sőt 1685-ben a tatárok Lembergig pusztították az országát, Szobieszky 1686-ban szövetségre lépet az oroszokkal s a legyei fronton vette fel a harcot, a törökkel. Bár betegség gyötörte, maga vezette hadát és sikerült is elfoglalnia Moldva fővárosát, Jászvásárt (Jassyt). így történt, hogy Buda visszafoglalásában nem vettek részt a lengyelek. —y —a dr. Az elnyomott svábok A barbár magyarok által oly rettenetesen elnyomott, szegénységbe üldözött, megkinoztatásukat oly fölényes kulturmegadással tűrő, igazán szána- lomraméltó svábokról, — ahogy ezt ők Germániában rólunk hirdetik, — ahogy az ő gálád anzágolásukat cáfoló újságokat is megfenyegetik, — írja a minden idevágó adatot gondosan összegyűjtő „Magyarok Lapja“, a következőket: „A Bleyer-féle elnyomási vádakra ugyancsak rácáfol a Mária Terézia és II. József korabeli torontáli telepesek esete. Néhány héttel ezelőtt a párisi „L,Illustration“ közölt egy cikket fény- képfelvételekkel Charleville, Soultour stb. bánsági községekről, melyek annak idején tiszta francia települések voltak. 45—50 évvel ezelőtt az öregek még jól beszéltek franciául; a családnevek ma is franciák; Lafleur, Grandjean, Dupong, Mousong, Robespierre stb., nyelvük azonban már régen nem francia, nem is magyar, hanem sváb! Tehát „a nemzetiségeket elnyomó Magyarországon“ a franciákat beolvasztotta a legnagyobb ellenségükbe, a németségbe, a bécsi körmönfont telepítés. És Bleyer még panaszkodik és követelődzik!“ — Nevetséges! A belügyminisztérium szeptember 15-én kezdi meg a 3,200.00 pengő hadi- k ölesönsegély folyósítását. Az új házadómentességi törvénnyel kapcsolatosan a Mérnöki Kamara tervezete szerint a beépített belterületen való építkezés esetén 15—20 éves házadómentességet kapnának, míg olyan területen, amelyen még nem volt épület, mindössze 15 éves állami adómentességet nyújtana a kormány. A Tabán üres területeinek parcellázását határozta el a főváros. A parcellák értékesítéséből kb. 6 millió F bevétel várható, egyelőre azonban nem megfelelő az érdeklődés. Az építkezési munkálatok a legjobb esetben jövő tavasszal fognak megkezdődni. A Boráros téri híd előmunkálatait télen is folytatják, mert a jövő év tavaszáig el akarnak készülni az alapozási munkák egy részével és a parti munkákkal. A Boráros téri híd építkezésével kapcsolatban a vas- és gépipar egy része az őszi hónapokra is foglalkoztatáshoz jutott. Érdekes, hogy a Boráros tér környékén a hídépítési munkák láttára meglehetősen élénk telek- spekuláció fejlődött ki. Az újabban megalakult épitő takarékpénztárak is részben erre a környékre koncentrálják most figyelmüket. A várhegy oldalának rendezését készíti el a Közmunkák Tanácsa. Az Erzsébet sugárút megépítését és az Andrássy út meghosszabbítását fedezet híj- ján nem tudják megvalósítani. Törványtjárók mizériái _ Az ügyes-bajos ember útja Esztergom és a budai Törvényház között — Esztergom és Buda között a törvénykezés révén elég élénk a forgalom; az esztergomi járásbíróság területe ugyanis a pestvidéki törvényszék területéhez tartozik, ennek székhelye pedig Budán, a Vízivárosban, a Fő ucca 70—78. szám alatti törvényházban van. Minthogy Esztergom és a pesti Nyugati pályaudvar között a távolság 58 km, Esztergom és Buda-Császárfür- dő között pedig csak 49 km. Esztergom számára a legközelebb eső budapesti pályaudvar Buda-Császárfürdö. volna és nem a pesti Nyugati pályaudvar. Az esztergomiaknak tehát JJu- da-Császárfürdőn iát kellene leggyorsabban és legolcsóbban a budai Törvényházat is elérhetniük. A hosszabb esztergom—pesti úton a menetjegy ára az I. osztályon 5 P 60 f, a II. osztályon 3 P 90 f, a III. osztályon 2 P 60 f, míg a rövidebb esztergom—budai úton csak 5 P 50 f, illetve csak 3 P 30 f, illetve csak 2 P 20 f. Buda-Császárfürdőtől a Törvényházig csak két kisszakasz- jegy kell, a pesti Nyugati pályaudvartól azonban már három kisszakaszjegy. Mindezt egybevetve: az esztergom— budai út költsége a Törvényházig és onnan vissza az I. osztályon 2 P 12 f-rel, a II. osztályon 1 P 32 f-rel, a III. osztályon 92 f-rel : kevesebb volna, mint az esztergom—pesti úté, — ha a „volna“ nem volna és Buda nem Buda volna . . . A tényleges helyzet szerint ugyanis a fent felsorolt előnyök még nem használhatók ki, mert Buda—Császárfürdő vasúti forgalmát egyelőre még csak kültelki mértékre szabták. Esztergomból Budára már reggel 9 óra előtt igyekszik eljutni az az esztergomi, akit reggel 9 órára idéztek a budai Törvényházba. Vonatja reggel 6 óra 48 perckor indul Esztergomból Budapestre, minthogy Óbudán nincs csatlakozása Iluda- Császárfürdő felé, kénytelen a pesti Nyugati pályaudvarig jegyet váltani, Pestre 8 ,óra 53 perckor érkezik, itt kénytelen autótaxira ülni és áthajtani Budára a Törvényházhoz, mert különben biztosan lekésik a 9 órás tárgyalásról. Persze gyorsabban, kényelmesebben és olcsóbban érné el a Törvényházat,
