Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-01-25 / 1109. szám

1933 Január 26 ELÖP IZETBS Egy évre . . 24. — P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja —- tagjai féláron kapják HIRDETÉSEK £gy hasáb aiáUa, 1 m/m maga* sor egyaztii közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények magállapodás «zeiiat A hirdetések dija mindenkor el6re fizetendő AlUadt hlrdUkuk ntgy kit« unit' Buda. érdekelt a várospolitika., közgazdáéig, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁQ BÉLA szerKesztoaég és kiadóhivatal: Budán, I. Bo Telefoni Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 lg A magyar jövő útja Kelet felé vezet A miniszterelnök uj iránykitüzése Uj világtávlat — uj élet — uj gazdasági rend A Nyugat csődje végre fölnyitotta a világ szemét és mi magyarok is kezdjük belátni, hogy onnan, ahonnét a béke idején sem jutott nekünk más, mint vállveregetés és üres biztatás, — onnan ma, a nehéz időkben nem várhatunk semmit. Az egykori Bur­gund sorsára jutottunk. Egyik szom­szédjának sem fájt amiatt a feje. hogy Burgund miképen tud a saját ere­jéből élni, boldogulni, hanem csak azt lesték a szomszédok, hogy mikor tudják igájuk alá vonni. Úgy jártunk, mint Lengyelország a múlt század­ban, amely országot folyton körül­nyirbálták az oroszok, a németek és az osztrákok, hogy végül nem is ma­radt Lengyelország. Csak olyan lé­gies fogalom volt és csak azon múlt. hogy a leigazolt lengyelek mégis csak lengyelek maradtak minden orosz, német és osztrák befolyás dacára, fiaik mindhárom hódító államban nagy szerepet vittek, mentették a nemzet nyelvét és végül harminc mil­lióra szaporodtak. Az első világren­gés lerázta róluk a hódítókat és most hatalmas állammá alakultak, mely ha őszintén kezet fogna velünk dél­felé, az észtekkel, finnekkel észak felé, — gátat vetne a pánszláv áram­lásnak. Az egyetlen nemzet Európá­ban, amelylyel barátságos viszony­ban együtt járhatnánk. Diplomáciánk pedig ezt a lehetőséget hanyagolja el. Dél felöl a szlávok ellen az a gyűrű védhetne meg, amely mögöttük Albá­niától Macedónián, Bolgárországon át Törökországig vezet. Ez volna a kapcsolódás útja kelet felé. Gömbös Gyula miniszterelnök, akit gondos körültekintésre szorít a mai kényszerhelyzet, most nyitogatja azt* a keleti kaput, amely új világok ké­pét mutatja, új lehetőségeket, új kap­csolatokat tár elénk, uj utat nyit a szebb magyar jövő felé. Két Ízben is a Kelet felé mutatott programmot adó beszédeiben Göm­bös Gyula miniszterelnök. Ugyanezt vallotta a mellette álló, nagykoncep­ciójú kereskedelemügyi miniszter: Fa- binyi Tihamér. De érzi ezt mindenki, aki komolyan foglalkozik a magyar jövővel. Angliát keleti birtokai tették világ­hatalommá, a hollandusok cseppnyi országát egyetlen egy keleti sziget . tette naggyá. Pedig ezek háborúval, ' fegyverrel, erőszakkal ragadták ma­gukhoz ott a hatalmat. Mi felénk könnyes szemmel nyújtja testvéri ke­zét a kelet. A turáni vér, a közös nagy múlt, Attila, a török hódítók másfélszázéves uralma Budán, a mi számunkra dicsőség emléke, de a val­lásos kegyelet is, amely Budához, Giilbaba sirjához fűzi őket és az egész mohamedán világot, amely vallást ma a világnépesség egy negyede vallja, — egymásra utal bennünket.. A turáni népek világszövetsége ketté szeli az orosz birodalmat és fé­ken tartja mindkét részét. Az orosz föld déli részét turáni népek lakják- Tibetből az Aral-tó, Kaspi-tenger, a Kaukázus, a Feket-tenger északi part­ján ezer esztendőnél öregebb hun­magyar fejfák bizonyítják, hogy ott mindenhol turáni nagy őseink lak­tak. A lovas kozákok, a kazár magya- ffyarok utódai a gyalogszerrel járó szláv népek között. Béla király ide­jén még virágzottak a régi magyar államok n Kaspi-tó partján a Kauká­zus alján és a tatár nép söpörte el őket. összevegyültek, most is ott elnök, — elszlávosodott a nyelvük. A Káspi-tó mellett élő teke-turkománok, az erdélyi dákák. tekék, Dece-bál né­pének utódai. A Kaukázus cserkésző népeit ma is igy nevezik. A Kaukázus forró gyógyvizet termő barlangjaiban ősmagyar fejedelmek emléktáblái bi­zonyítják akkori és ottani létüket. Nagy világigazságra mutat rá a Mi­niszterelnök ur, amikor a mai ma­gyar éjszaka pirkadó hajnalát a Ke­leten látja, miut ahogy az Ávpádházi királyok az Adriaj tenger birtokát keresve, utat egyengettek az Anjouk számára, ahonnan Nagy Lajos király származott, akinek országát három tenger mosta és utána még 150 évig Kiewben is magyar volt a müveit osz­tály nyelve. A maga bandita rendszerével Atr.e-: rika önmagában pusztul el, a penésze- dő erkölcs rothadásba viszi a Nyu­gatot, — számunkra ott nincsen hely! Mi keleti nép vagyunk.! Dubonai Pál. ftmririiif^TirtiTíinTi Ritka és furcsa jubileumot iinuepelhetett múlt hónapban Óbuda, a főváros legmostohábban kezelt ős­városrésze — ahogy ezt a kitünően szerkesztett Egyházközségi Tudósító­ban olvassuk. Huszonöt évvel ezelőtt 1907-ben a magyar országgyűlés mint 28. törvénycikket alkotta meg és el­rendelte Alba Ecclesia-nnk, a Szent István király által az óbudai határ­A magyar nyelv tisztasága érdeké­ben megindult dicséretreméltó moz­galom időszerűvé teszi annak a kér­désnek a feltevését: helyes-e, hogy fővárosunk nevét egy idegen szó egé­szíti ki és csúfítja el. Külföldön igen sokat jártam és igy alkalmam volt sok idegennel hazánk­ról és annak fővárosáról beszélgetni. Ezek között voltak olyanok, akik csak annyit tudtak rólunk, hogy fő­városunk neve — Buda-Pest (a leg­többen még azj sem tudják), voltak olyanok, akik ennél többet is tudtak rólunk, sőt olyanok is akadtak el­vétve, akiknek rólunk való pontos is­meretei igazán megleptek. Valameny- nyien, azonban úgy tudják, hogy szé­kesfővárosunk két részből áll: Buda székváros és Pest főváros. S vala­hogy úgy képzelték, hogy mi csak könnyebbség kedvéért mondjuk egy szóban: Budapest. Ha valamire az iskolából emékeznek, akkor ennyire és igy emlékeznek. Pedig itt olyan városról van szó, amelynek alkotórészei gyakorlatilag már régen, 1873 óta- pedig törvénye­sen is egybeolvadtak. Mintahogy a budapestkörnyéki helységek gyakor­latilag már rég egybeforrottak a fő­várossal. ha törvényes csatolásuk csak ezután következik is. Bizonyára az téveszt meg egyese­ket, hogy a lakosság a város duna- jobbparti részét még ma is Budának nevezi, ahogy nevezték az ország fő­városát hosszú évszázadokon keresz­tül Attila fivére: Buda után. A másik oldalt a nép még ma is röviden. Pest­nek nevezi, sőt elég helytelenül a Budapest nevet is Pestre rövidítik a közbeszédben- Erről a névről pedig tudjuk, hogy nem magyar eredetű. Idegen szó (Pecz), amely magyarul kemencét jelent és német fordítása: Ofen. Feltevésem szerint a város egyik részénok német neve: Ofen, ennek a szláv „pest“ szónak a fordí­tása, (lehet, hogy az avar nyelvből maradt ránk. ahol ez — állítólag - vizbenyuló sziklát jelentett, de ez nem egészen bizonyítható) és azt a hivatalos osztrák használat helytele­nül alkalmazta. Buda neveként. Ugyanígy. zavarták az osztrák hiva­talos körök annak idején össze a szlo­véneket a horvátokkal. ban Árpád fejedelem emlékére emelt, | de azóta elpusztul* templomnak újra I való felépítését és a templom építésé- re, az emelendő obeliszk költségére, I a telek megszerzési árán felül 600-000 aranykorona hitelí. engedélyezett. A megalakított Árpád-emlékbizottságnak ma már csak két élő tagja van: báró Forster Gyula elnök és Csánky Dezső bizottsági tag és c kincstár kisajátí­tás útján megszerézte a szükséges területeket a hegyi temető melletti dombon. 1914 tavaszán meg is indul­tak a munkálatok, de a világháború megakasztott mindent. 1907-ben szük­ségesnek tartotta a nemzet a nagy honalapító emlékének méltó módon való megörökítését. Mennyivel na­gyobb szükség van e templomra és emlékműre ma, hogy így elszakadt testvéreink arra, mint szimbólumra tekinthessenek, amely szabaddá, mű­veltté és naggyá teszi őket. Bármi­lyen nehezek is a viszonyok, Óbuda erről nem mondhat le. — De nem mondhat le a másUc furcsa jubilálás- ról sem, aminek 1933-ban lesz 25- év­fordulója. Ugyanis -a magyar ország- gyűlés 1908-ban újra egy valóra vált törvényt alkotott, amely az Óbuda— Hungária-úti hid építését rendelte el. Ez is a vízbe esett, annyi sok más életbevágóan fontos tervvel együtt. S azóta Óbudán egy szál gyertya mellett, fekete drapériák között, gyászdalok éneklésével jubilálnak — elveszítve a hitet a, törvények erejé­ben. Bármint legyen is, sajnáattal lát­juk, hogy amig az osztrák az idők folyamán miden nevet igyekeztt az osztrák tartománynak tartott Ma­gyarországon németre fordítani — helytelenül még a lefordíthatatlan Buda nevet is — addig mi magyarok minden idegen nevet megtartottunk, igy Pest nevét is. Sőt például a fel­vidéken igen sok magyar helységnév eltótosodott. A főváros nevével a legnagyobb hiba ott történt a városok egyesíté­sénél, amikor Buda neve mellé fel­vették az idegen Pest nevet is. Pedig az ősmagyar Buda név kiegészítésére, megváltoztatására semmi ok sem volt. Nem indok az, hogy a székváros tör­vényhatósággal bővült, még ha az olyan nagy és jelentős is, mint Pest volt Ha egyszer egyesítenék Bdapest- tel, pld. Pestszentlőrinc nevét nem /‘•ellene szükségszeriileg a főváros ne­vébe felvenni, furcsán is hangzanék: Budapestszentlőrinc. Számtalan példa van arra, hogy más törvényhatóságo­kat kebeleztek be vagy egyesítettek valamely várossal, anélkül, hogy an­nak nevét megvátoztatták volna. Példa, Manchester. Antwerpen, Rot­terdami esete. Rotterdamot az idők folyamán: Kralingen, Katendrecht, Delfshaven, Üharlois és Fijenoord helyiségekkel egyesítették, de nevét mindvégig megtartotta változatlanul. Azt ajánlom tehát, hogy az 1873-as törvény úgy módosíttassák, hogy a székesfőváros nevébe ne vétessék fel Pest neve. hanem változatlanul tart­suk meg azt a nevet, amelyik évszá­zadokon keresztül nagyszerűen meg­felelt nekünk. Rövid és könnyen meg­jegyezhető, akár csak Róma. Pá­rizs, London vagy Berlin. Még egy köriimény va, ami erősen amellett szól, hogy a város régi nevét használjuk újra. Budapest ugyanis nagyon hasonlít Bukarest nevéhez. Külföldiek állandóan össze is tévesz­tik a kettőt. Nagyszámban láttam amerikai és angol leveleket, amelye­ken a. címzés igy szólt: Budapest (Ro­maine). Egyik amerikai irodának szemrehányó levelet is írtam ebben az ügyben. A levél aláírója irodasze­mélyzetét okolta a hibáért. Pedig azt hiszem ő maga is csak azokból a könyvekből, és nyomtatványokból ér­Buda — és nem Budapest! Ez — ősi magyar szó, az — kevert, szláv, germán: — kemenze, — pestis — Összetévesztik Budapestet Bukaresttel ­Irta: Széli Sándor I lesuit a való helyzetről, melyeket az eset után neki megküldöttem. Azóta is többször hallottam, hogy a két nevet: Bukarest és Budapest állandóan összetévesztik egymással, Ezt valószínűleg az a körülmény is elősegíti, hogy külföldön sokan még ma is összetévesztik Magyarországot Ausztriával a minthogy ennek fővá­rosa Bécs, a másik város Budapest (vagy Bukarest nem nagy különbség, kicsire nem néznek) nem lehet más, mint Románia fővárosa. Ebből az összetevésből azután ko­moly hátrányok is származhatnak. Példa erre az az eset: Nemrégiben ar­ról értesültem, hogy az erdélyi ese­ményekkel kapcsolatban többek kö­zött egyik angol nyelvű lap is meg­emlékezett és pedig igy: .... Buda­pestről külön vonatokkal jöttek a tüntető diákok az erdélyi lakosság megfélemlítésére. Ha visszatérünk a régi nevéhez és elhagyjuk Budapest nevéből azt a csúnya, néhány nyugati nyelven nya­valyát jelentő szót: Pest, nem le­szünk többé ennek az összetévesztés- nek sem kitéve­De ettől eltekintve is, Buda nevé­hez több mint ezer esztendő dicsősé­ges hagyománya fűződik. Olyan szép, patinás és ősmagyar név ez, melynek hallatára megjelennek az ember lelki szemei előtt Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás dicsőséges korszakának em- I lékei. Gondoskodni lehet arról, hogy ez a régi név ismét köztudattá váljék a világ közvéleményében, ami nem nagy feladat. Minden külföldi, akivel eddig erről beszéltem, annak a BUDA név jobban tetszett, mint Pest vagy Bu­dapest. Nagyszerű alkalom volna a régi név visszaállítása abból a szem­pontból is, hogy az idegenek által annyira kedvelt fővárosunk szépsé­geiről és nevezetességeiről is egyben felvilágosíthatnánk a világ közvéle­ményét. Ez már tisztára a távirati tudósító-irodák külföldi közleményei­nek helyes megszövegezésén múlik. Akadály vagy ellenvetés tehát nincs. Hatalmas erő van a mi régi történeti hagyományainkban, ragaszkodjunk tehát hozzájuk. És nevezzük székesfő­városunkat, mint hosszú évszázado­kon keresztül ma is Budának. Külföldre menő leveleinkre pedig Írjuk rá a küldő cime mellett azt is, hogy Budapest) Csonkamagyaror- szágon van (Rumpfungarn, Hongrie Mutilés, Trianon Hungary stb.), em­lékeztetve az egész világot arra, hogy van egy egész Magyarország is, melynek kétharmad részét idegenek bitorolják. De mind a két országnak, Magyar- ország és csonkájának szellemi fővá­rosa: Buda. Mert a költő is igy énekelte: Él Ma­gyar, áll Buda még! A keleten sehol sincs szó Budapest­ről, ott csak Budát, Budunt ismerték- (A névváltoztatás nem volna egyedül­álló a világon, hiszen csak nemrég változtatták a norvég főváros: Krisz- tiánia nevét „Os/o"-ra- Szerk.) Rossz utak drága élelmezés Érdekes kérdésre világít rá egy levél. A kérdés, bár vicinális jellegű, nagy hord­erejű Buda szempontjából. A nagyváro­sokat a környező községek termelői lát­ják el a fontos élelmiszerrel, elsőrendű fontosságú tehát, hogy ezeket a községe­ket úgy kapcsoljuk be a forgalomba, hogy lakóik gyorsan és olcsón jussanak a vá­rosba. Pest síkságon fekszik s a falvak villamos, helyiérdekű, vagy vasút igénybe­vételével könnyen elérhetik a fővárost. Más a helyzet Budán. A környező falvak nagyrésze, mint Bújna, Tarján, Perbál, Héreg stb. vagy nagyon távol fekszenek a vasútállomástól, vagy csak nagy kerü­lővel, komplikált átszállásokkal juttat­hatják el terményeiket a tővárosba. Ez természetesen időveszteséget jelent s a tetemes útiköltség az élelmiszerek árát is megdrágítja. Perbál község például or­szágúton 24 kilométerre van Budától, la­kóinak mégis 70 kilométert kell megtenni- Ok, mert 10 kilométer autón utazás után jutnak Esztergomba és 60 kilométer on­nan a vasút Budapestre. Ezen az állapo­ton segíteni kell és pedig a legkönnyebben megvalósítható módon, autóbuszvonalak létesítésével. Ehhez azonban jó utak kel­lenek s bizony Buda környékén sok he­lyen balkáni útviszonyok uralkodnak, a mit az is bizonyít, hogy az autók rugó- próbáit is itt tartják. A nagy munkanélkü­liség enyhítéséhez is hozzájárulna, ha ta­vasszal újraépítenék Budáról a hegyvi­dékre futó utak távolabbi szakaszait, me­lyek a már kiépített útszakaszok folytatá­sában még ősállapotukban vannak. Bizto­san akadna vállalkozó, aki rentábilis üz­letnek tartaná autóbuszvonalak létesítését, amivel nemcsak a falvak lakóinak tenne szolgálatot, hanem egyrészt a piacnak, másrészt a budai kereskedőknek is, akik így az élelmiszereket olcsóbban szerez­hetnék be s olcsóbban is árusíthatnak azokat. Különösen aktuális ez most, az Élelmiszernagyvásár kihelyezése kapcsán, mert igy Buda szeparálhatná magát a tá­voleső pesti csarnoktól. Az aquincumi vasúti állomástól, innen a vasúti töltés alatt az előző századokból hires vadregényes Krempel-malomhoz ju­tunk, ahol a Római-fürdőből idevezetett patak kelet felé kanyarodik, majd a Du­nába ömlik. Az egykori Krempel-malom helyén jelenleg korcsma van. Nem csoda, ha ennyi régiség láttára a költőt (Tóth Árpád) a múlt borongós hangulata ihleti „Az aquinkumi korcsmában“ cimü vers megírására: „Koccints* igyunk! — kire? — Kocints a régi, holt Leányra, Akit, itt a langyos régi fürdőn.. Szelíd hullám ölelt s a fénylő sárga fürtön Hanyatló Róma bus napfénye haldokolt.“ Menjünk a kibetonozott ágyú patak mel­lett készült pompás műúton a vízfolyásá­val szemben tovább északra. Az utszélén az ókori vízvezetéknek, az Aqueductnak kőoszlopait láthatjuk helyenként. Ezek ezt a köböl faragott vízmedencét hordoz­ták, mely a Római-fürdő forrásainak kris­tálytiszta meleg vizét elvezette úgy a ka­tonák lakta Aquinkum fürdőibe, valamint tovább a polgári lakosság (mintegy 60 ezren lehettek), lakta városba, a mai Óbudára. A szép befásított utón kb, félóra múlva RÓMAI-FÜRDŐ telepre jutunk. Az ut egyenesen az uszoda céljára szolgáló ' Római-fürdő . Havaihoz vezet. A lombos erdőben levő tavat ti-1 zenhárom, a földből bugyogó forrás ál- I landóan. 23 fok C. meleg vízzel táplálja, oly bőven, hogy naponta kb. 160.000 hek­toliter viz folyik innen el felhasználatla­nul a Dunába. Valaki Kiszámította, hogy egy nap alatt elfolyt viz kalória értéke 6 waggon prima magyar szén kalória ér­tékének felel meg. Az uszoda ugyan egy­szerű kabinokkal van felszerelve, de ez nem riasztja vissza a rádióaktiv viz fel­frissítő gyógyhatását ismerő fürdozö kö­zönség ezreit attól, hogy elfáradt tagjaik részére uj életerőt szerezzenek itt. Római-fürdő vadregényes részletei igen sok hírneves festőt inspiráltak művészi alkotásokra. (Kézdi Kovács László, Váradi Gyula, Sárdy Bruttus, Ringer Erzsébet stb.) Bizonyára kevesen tudják, hogy az AZ ELSŐ KÓRHÁZAK egyike Magyarországon a Római-fürdő tava mellett volt. 1330 körül a János lovagok építették a felső melegforrások mellett a Szentlélek kórházat, amely va- lószinüleg csak a mohácsi vész után szűnt meg. A török hódoltság idejében Beruthkane llidzénet: hívták a Római-fürdőt, ahol a tó mellett vár alakú lőpormalom volt üzem­ben. Csak munkaszünet idején gyönyör­ködhetett a városi lakosság a malomban és a környékén levő szőllőben, rózsaliget- ben, tulipánkertben, a fürdőket is használ­hatták. A lőpoYmalom kerekei és a hen­gerek alól folyó vizben, főleg a nők sze­rettek fürödni. Csak azt nem tudom, hogy Római-fürdő és Akvinkum II, Wiesinger Frigyes dr. korházi főorvos előadása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents