Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-04-11 / 1038. szám

XXVIII. évfolyam. 1038. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengd! Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn; 502—96. Felelős szerkesztő t V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő* 1931 április 11. Ténybeli tévedés írta: SPANNBERGER ALAJOS dr. elüt járó Kell-e elöljáróság1? — cím alatt megjelent közlemény a Budai Napló február hó 28-iki számában azokban a kételkedéseinkben erősített meg minket, amelyeket akkor éreztünk, amikor latolgattuk, vájjon a nagy- közönség rendelkezésére bocs ássak-e a kerületi elöljáróságok intézményének ismertetéséről szóló cikkünket. A nyilvánosság elé lépés idején arra gondoltunk: szolgálatot teszünk-e a felvilágosítás szempontjából, ha a cikk közreadását kérjük? Elérjük-e afezal régi vágyunkat, hogy Budapest közönségének lelkületében így tükröz- tessük vissza az 1893. évi XXXIII. törvénycikk szellemét, ahogyan azt a törvény előkészitői. a fejlődő város közigazgatási jogi szükségleteinek ér­tékelésénél annak idején maguk előtt látták. A Budai Napló-ban tanulmányunk közreadása nyomán megjelent cikk kétségeink megszüntetésével döntő megállapítást alakított ki bennünk a tekintetben, hogy a kerületi elöljáró­ság, miint közigazgatási szerv rendel­tetését és hivatását a közvélemény még mindig nem helyesen ítéli meg. Nem jártam Párizsban, harminc­éves közszolgálatom alatt nem juthat­tam abba a szerencsés helyzetbe, hogy e kultárközpontot a maga sajátos finomságaiban megcsodálhassam s mint jogaszember, e világváros életét irányító közigazgatási apparátus mű­ködését megfigyelhessem. így a cikk ama részével, amely székesfővárosunk közigazgatasi berendezését Párizséval hasonlítja össze, vitába nem bocsát­kozom. De talán jobb is hazám keretei közé szorított ismeretekkel számolni, a jelén esetben. A Kell-e elöljáróság? kérdésre leg- hatarozottabb igennel felelek és nem azért, mert ez a kérdés éppen akkor hangzott fel, amikor reá válaszolnom a kerületi közigazgatás területéről „*lanem azért, mert erős a meg­győződésem, hogy az elmúlt harminc- "®Tév folyamán, amely idő alatt ez a közintézmény a székesfőváros köz- ]gazgatäsi feladatainak tetemes részét ellátta, a nagyközönség ügyes-bajos dolgainak megoldásán fáradozott, ugyanakkor elvitázhatatlan érdeme­ket is szerzett, mint ügyintéző szerv íizon^ a téren, ahol a közvetlen és egy­szerű közigazgatás elvének megvaló­sulását várják. Budapest nem hasonlítható Párizs­hoz. Párizs régen megállapodott vi­lágváros, Budapest ezzel ellentétben az 1872. évi XXXVI. törvénycikk életbeléptetése óta a mai napig foly­tatódó hatalmas fejlődés ellenére még mindig nem érkezett el a megállapo dottság^ végpontjához. Tehát a köz- igazgatásii berendezkedése szervezetét illetőleg — szerény nézetem szerint — nem tarthat ott, ahol Párizs. Bi­zonyára Párizs közigazgatása a vá­rosfejlődés megállapodottabb voltánál fogva bizonyos koncentrált szervek beállításával lebonyolítható. Főváro­sunkban az egyre tartó beépülés, indusztriálódás a népességi szaporo­dás révén újra és újra nehéz közigaz­gatási kérdések merülnek fel. így nálunk nélkülözhetetlenné válik a kerületi elöljáróság, mint helyi ha­tóság alakjában az a közigazgatási szerv, amelyik a fennálló törvények, kormányrendeletek és törvényhatósági szabályrendeletek végrehajtásával a központi szervet mindezen ténykedé­sek alól mentesíti, abból a célból, hogy a városfejlődés fokozottabban megkí­vánt egyetemes érvényű szabályozó és irányító közigazgatás^ tevékenységét a központi szerv minél szabadabban és energikusabban fejthesse ki. Ettől a hatalmas érvtől eltekintve, utalunk az 1930. évi XVIII. törvény­cikk 6. {-ára, amely az önkormány­zat közigazgatási hatóságainak fel­sorolásakor a kerületi elöljárót jelöli meg a kerületi közigazgatás hatósági szervéül. Ez a céltudatos beállítás megerősítésre talál ugyanezen tör­vény 53. {-nak 2. pontjában, amely szerint: „A kerületi elöljáró hatáskö­rébe azok az ügyek tartoznak, ame­lyeket az 1893. évi XXXIII. törvény- rT- <V^7 más jogszabály a kerületi elöljáróság hatáskörébe utalt”. Az ianént említett törvényszakaszok! bizonyítják, hogy a kerületi elöljárói ■ Sí “í, tanulmányunkban kifej jezett óhajtásunk törvényes alappal m, vagyis maradjon az új törvény­nyel létesítendő közigazgatási beren- dgzkedesbeii az 1893. évi YYYTtt törvénycikk szelleme érintetlen, mert az általa eletrehívott szerv: a kerületi elöljáróság szolgálja leghívebben az ügyintézés közvetlenségét, gyorsasé- gat. Azoknak, akik a mai mindenáron való racionalizálás gondolatának út­vesztőjébe tévedtek, nem szabad meg­feledkezniük arról, hogy a kerületi elöljáróságok potcstas executive első­fokú hatóságai. Ha pedig azt, mint megdönthetet­len tényt^ gondolataink láncolatába il­lesztjük és figyelemmel vagyunk arra is> hogy a mindennapi élettel a köz­igazgatási esetekre alkalmazott tör­vény, kormány- vagy szabályrendelet­nek valamelyes formában a nagykö­zönséggel szemben való érvényesítése­kor oly intézkedések hozassanak meg, amelyek az ügy végleges elintézésé­nek, esetleg felsőbb hatósági elbírá­lásnak alapját, képeztessélc, akkor megdől a párizsi közigazgatási rend­szerrel való összehasonlításnál az igen tisztelt cikkíró úr által nálunk java­solt oly hatósági szervezet beállítása, amely sok kisebbrangú tisztviselővel kívánná mindazon ügyek lebonyolítá­sát, amelyek éppen a gyakorlati élet sokoldalúsága folytán nagyarányú felkészültséget, tapasztalatot, az élet mélyreható ismeretét tételezik fel. Három és fél évtized alatt nem volt képes az 1893. évi XXXIII. tör­vénycikk a maga jelentőségét a gya­korlati életben elismertetni! Haszta­lanul tették szóvá a székesfőváros kerületi elöljárói, hogy törvények és miniszteri rendeletek megszövegezésé­nél Budapest speciális közigazgatási szervezetét vegyék figyelembe. Az iratváltásoknak foganatjuk nem volt, a kormányrendeletek mindig „községi elölj áróság”-okról tettek említést, amely meghatározás alatt Budapest is értendő és csak később, mintegy a legutóbbi öt esztendő folyamán hono­sodott meg az a helyes kifejezés, amely a végrehajtó hatósági szervek felsorolásánál külön említi meg Buda­pestre nézve a kerületi elöljáróságot. Ennek a hosszú ideig késlekedő megkülönböztetésnek következménye­ként magyarázható a közelmúltban az egyik vidéki főszolgabírói hivataltól érkezett megkeresés érdekes szövege­zése. Ennek bevezető sorai ekképpen hangzanak: „Tegyen jelentést a kerü­leti elöljáróság...” Nagyobb illusz­trációt a közvélemény tévedésének ki­mutatására nézve alig nyújthatunk ennél az „utasítás”-nál, amelyből ki­tűnik, hogy a vidéki, főszolgabíró a kerületi elöljáróságot megfosztja ha­tósági jellegétől és olyan alárendelt­ségi . viszonylatba helyezi, mint ami­lyennel a falusi elöljáróságokkal szemben valóban rendelkezik is. Ez a jelenség, mondhatjuk, általá­nos. A közvélemény ténybeli tévedése akkora, hogy annak eloszlatására a múltban közzétett tanulmányunk nem lehetett elégséges. Minden félreértésnek azonban zá­ros határidőn belül maga a belügy­miniszter fog végetvetni, aki az új fővárosi törvény 53. {-ának rendelke­zéséhez képest a törvény életbelépte­tésétől számított három éven belül el fogja készíteni azt a törvényjavasla­tot, amelyik a székesfőváros közigaz­gatásában korszakalkotó munkásságot kifejtő keriile ti elöljáróságoknak a i jövőben is — hasonló fontosságú sze­repet fog juttatni. Szervezkedik a Kelenföld Az új fővárosi törvény Kelenföldet a székesfőváros önálló, XI. közigaz­gatási kerületévé tette meg. Ez az ön­állósítás új, páratlanul gazdag fejlő­dés korszakát nyitja meg. Ennek a nagyjövőjű kerületnek 1000 hektár­nál nagyobb területén 50.000 ember él itt a festői Gellérthegy és Sasbegy tövében, a Duna partján; itt van az ország egyetlen technikai, főiskolája, az ország legnagyobb és legmodernebb elektromos központja, világhírű Szent Gellért-fürdője, a természeti kincsek egész tárháza, — mindez e kerület birtokállományába tartozik. Megépül a Boráros-téri híd; hídfője körül lé­tesül a főváros állandó kiállítása. Át­építés előtt áll a kelenföldi pályaud­var, hogy mint Buldapest-fürdőváros állomás — Budabath — méltó külső­vel fogadja Nyugat ideözönlő népét; mert itt futnak össze a gazdag, nyu­gati országok vasúti vonalai. Itt van Budapest-fürdöváros kapuja; súly­pontjában a világhírű GeÜért-, Ru­das- és Sósfürdők, a világszerte is­mert keserűvizek forrásai; a létesí­tendő magyar Karlsbadnak páratlan gyógytényezői; mindannyian a remél­ve várt hatalmas idegenforgalomnak zsilipjei. Ide kívánják telepíteni a Magyar Stadiont, a hazai és nemzet­közi sportéletnek világraszóló intéz­ményét. Megoldásra vár e vidék fej­lődésének egyik égető kérdése: a HE V-probléma. A közművek: csator­názás, vízellátás, útépítés, világítás stb. céltudatos és kitartó fejlesztése. A polgárság nem nézheti ölhetett kézzel a körülötte kibontakozni ké­szülő jövőt és erre ^munkára kívánja a Kelenföldi Társaskör a kerület pol­gárságát meghívni és megszervezni., hivatásra, osztályokra, felekezetekre való különbség nélkül, mely társaskör foglalkozni kíván a szűkebb pátriá­nak belső, helyi problémáival, a helyi ipar és kereskedelem jogos érdekei­vel; és messzemenőleg a gazdálkodók ügyeivel, akiknek tevékenységét, fő­leg a szakszerű gyümölcstermelést a fürdőváros programmjába intézmé­nyesen óhajtják bekapcsolni. A Kelenföldi Társaskör helyisége I., Féhérvári-út 24. sz. alatt lesz a ref. egyház bérházában. Az Egys. Községi Polgári Párt vezetősége most arra kéri az összes választókat, hogy csatlakozzanak. A felhívást Becsey Antal, Barla Szabó József dr. tör­vényhatósági bizottsági tagok és Ko­vács József, Gómöri Győző kerületi, választmányi tagok irt&k alá. ! Berlin új favai széppé tették a német főváros régeb­ben sivár környékét, mely éppen olyan futóhomokos volt, mint Budapest kör­nyéke. Sőt még ennél is rosszabb. Amióta Berlin nem a Spree folyóba ereszti a nagy csatorna ürülékét, ha­nem a szennyvizet felfogó tavakban leiillepeszti és az így nyert trágyával keveri a tavak helyén kiásott futó­homokot, — 40.000 hold hasznavehe­tetlen területet tett termőfölddé, li­getté, kertté, az új tavakkal változa­tossá, széppé a tájékot — és odafej­leszti a város környékét, hogy ellássa finom zöldséggel, gyümölccsel Ber­lint, — azóta kísért nálunk is az a gondolat, hogy Budapest környékét és a budai hegyeket díszítsük tavak­kal. Vagyunk sokan, akik ilyen szem­mel nézzük e város közvetlen környé­két. Ha az Ördögárok forrásait meg­nyitnák, 3—4 tavat lehetne elrekesz- teni a Hűvösvölgyben. Fent a Rózsa­dombon most épül a Törökvész-út és a Pusztaszeri-út, enyhe lejtőjű völgy­katlan két szélén és ahol találkoznak, ott legmélyebb ez a völgy, — a kat­lan közepén egy kis katlan. A jó Isten is tómedernek teremtette ezt a helyet. Tó a Rózsadomb és a Szemlő- hegy között, 100 méternél magasab­ban. Azt hiszem, hogy a völgykatlant körülfogó domboldalakról lefolyó eső­víz és hóié megtöltené a tavat, de fúrhatna itt víz után Pávai Vájná Ferenc főgeológus a város megbízá­sából. Ha pedig nincs víz sehol, szív­hatnának ide a Dunából is vizet. Alig van egy ágyúlövésnyire. Ez a tó nem­csak a tájkép szépségét emelné száz­szorosán, de elláthatná a Rózsadom­bot kertlocsoló vízzel, ami értékben emelné a telkeket. Lehet, bogy a tó­fenék nem eléggé víztartó és esetleg átereszti a vizet, akkor azt agyággal, cementtel kell vízhatlanná tenni. Még ezt a költséget is megérné és télen gyönyörű sportteleppé fejleszthető. Sajnos, a telek banktulajdon s a két új főútvonal révén nagy értéket kép­visel, ami megölője minden szép terv­nek. — így írja ezt nekünk egyik lel­kes előfizetőnk. Oilűgannep 1938-ban! Szent litván halálának 900 ik évfordulója Irta: NEMES JENŐ GYÖRGY dr. v. fürdőorvos. Különös figyelemre számíthat Fritz János dr.-nak az a javaslata, hogy a fürdővárosi és idegenforgalmi terve­ket 1938-ig hoznák feltétlenül tető alá, amikor is 900 éves évfordulója lesz Szent István királyunk halálá­nak, amely dátnm nemzetközi szem­pontból is rendkívüli lehetőségekre ! adhatna alkalmat. Idegenforgalmi, nemzeti, kulturális és revíziós céljainkon túlmenőleg hasznosíthatók volnának — szerintem is, rendkívüli gyógyerejű, évszázados gyógyvizeinknek a külföldiekkel való egyidejű megismertetése fürdőzés, ivókúra és fürdőélet szempontjából. Nincs a világnak még oly metropolisa, ahol az isteni adottságok a polgár­ság nemzetgazdasági jólétének javí­tása szolgálatába úgy állíthatók vol­nának, mint Budapesten, illetőleg Budán. Es ez az 1938-as dátnm valóban al­kalmas lesz, hogy a „magyar nemzet világkiállítás keretében számoljon be a világnak ezeréves kultúrájáról és jelenéről". De e nevezetes dátumig idegenfor­galmi és balneológiái szempontból is — készen kell már állnunk: Buda­pest, jobban mondva Buda-Fürdö- város jellegének teljesen ki kell épül­nie. Nyugat és kelet népei Budapes­ten, annak idegenforgalmi vonzereje, gyönyörű fekvése, hegyei, hidjai, kul- túrepítmenyei mellett a legfőbb isten­áldotta vonzerőt: a thermák metropo­lisát is meg kell, hogy találják — minden hiánytalanságában, modern komfortjával, kollonádjával, parkjá­val, „Kurhaus”-szerű „tornyával”, rbeumakórházával együtt. Hogy legyen itt fürdőváros, ha magok az érdekelt fürdőtekinté­lyek ölnek meg minden megmoz­dulást. íme egy eset: — A Do­hányjövedék megvásárolta az Es- planade-szálló szomszédságában levő házat, mert annak telkén ré­gebben erős kénes gyógyforrás tört elő, akárcsak az Esplanade- szálló alapjainak ásásakor. Az erős kénszag akkor megszédítette a munkásokat. A Dohányjövedék úgy vélekedett, hogy a saját be- tegsegélyző intézménye számára emel ott gyógyszállót és olcsón gyógyítja ott a betegeit. Ezt a szép tervet persze ankét előzte meg, ahol résztvettek azok a fürdő- tulajdonosok, igazgatók és szakér­tők, akiknek gyógyforrásait eset­leg befolyásolhatja az új forrás megnyitása. Természetesen — eí- lenezték a tervet, csakhogy való­színűleg hiába, mert az épület kellő megalapozásához meg kell adni az engedélyt s így a forrás mégis csak előkerülhet. Csakhogy ezzel a fojtogató rendszerrel itt fürdővárost teremteni nem lehet, még ha oly melegen karolják is fel ezt a Dohány jövedék betegse- gélyzője részéről Marinovich min. tan. és Grentzner főszámtanácsos. Eovésss - Háború A Budai Lövész Egyesület közgyűlése Csak erős kéz mentheti meg ezt a régi patinás egyesületet Eléggé ünnepélyes keretek között I nyitotta meg Sternád István ügyve­zető főlövészmester a BUDAI LÖVESZEGYESULET ezidei közgyűlését. Az elnöki asztal­nál az elnök mellett helyet foglaltak Studinka Bébi dr. h. főlövészmester, korm. főtan., trvh. biz. tag, az egye­sület ügyésze, Bittner János korm. főtan., h. főlövészmester, Jelenek An­tal h. főlövészmester, Császár Zoltán főtitkár, Kovács István dr. jegyző es László Elemér főpénztáros. A Lövő­ház terme teljesen megtelt, mert a ta­gok úgy érezték, hogy rendkívüli ese­mények színhelyévé válhat al közgyű­lés. A szimpatikus megjelenésű elnök, Sternád István üdvözölte a niegjelen- teket és kegyelettel megemlékezett az plhúnyt főlövészmesterről, dr. vitéz Végh Kálmán honvédelmi államtitkár­ról és az egyesület többi halottjáról. A költségvetés tárgyalásánál vala­mi csendes morajlás indult meg, mert ellenőrizhetetlen hírek kerültek forga­lomba az egyesület drága telkeinek olcsó eladásáról, — a könyvtár körül észlelt hiányokról és a választott tisztviselők dotációjáról. Amit azután végleg kirobbantott Bertl Emil ezre­des indítványa, amely szabályozni szerette volna a választott tisztviselők és a szerződtetett alkalmazottak dotálá­sát, illetve tiszteletdíját, az elnökség homályosan megfogalmazott indítvá­nya helyett. Ez az indítvány két tá­borra osztotta a közgyűlést es ha lát­szólag barátságos, mégis szenvede- lyes kifakadásokra adott alkalmat és az elnök nem tudott úrrá leírni, a mind élénkebbé és hangosabbá váló közhan­gulaton. Pro és kontra szólaltak fel azután e tárgyhoz Panka Karoly Gá­bor, Ráthonyi Zoltán, Bertl ^ Emil, Császár Zoltán, Studinka Béla dr., Kennigs Aladár tábornok, Alapi Ist­ván, Babits Sándor dr., Szojka Sán­dor, Lugmayer József dr. és Pálágyi Ernő dr. A vita alatt lassan felállott min­denki, vitatkozó csoportok alakultak, az ^emberek egymást akarták meg­győzni, az öregek csititani igyekeztek a fiatalokat és szinte könnyes szem­mel nézték a fölzaklatott kedélyálla­potban hullámzó társaságot, ahol a különféle vádakat, — talán alaptala­nul — vagdalták egymás fejéhez. Percenkint megszólalt az elnök csen- getyűje, de hasztalanul. A rend fel­bomlott, külön csoportok vonultak különféle helyiségekbe és végül is ki­alakult az a vélemény, hogy az egye­sület vezetését erős, fegyelmet tartó kézbe kell adni. Sokan abban látták az egyedüli mentséget, hogy el­ismert tekintélyt kell az egyesület élére állítani és általánossá vált az a vélemény, hogy a Víziváros nagynevű képviselőjét, KOZMA JENÖT kell megnyerni főlövcszmestemek, Guth Ferenc dr. elöljárót pedig he­lyettesének. A mentőgondolatnak ha­mar nagy tábora támadt és már úgy­látszott, hogy az új választásnál a kettévált egyesület elégedetlen tagjai Kozma Jenő nevével indulnak harcba. A meg nem szervezett, a hirtelen ki­alakult akció esélyeinek azonban Kozma Jenő személyes barátai, és hí­vei nem akarták kitenni a kerületi pártvezér illusztris személyét. Inig- mayer József dr., Petracselc Lajos dr., Berzeviczy Kristóf, Kulcsár Richárd, Strinovits Ferenc, Studinka Béla és Kozma Jenő párthíveinek egész sora állta útját annak, hogy Kozma Jenő nevét beledobják ebbe a harcba. Az elnökség, látva a megliasohlást,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents