Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-12-24 / 1068. szám
XXVili évf. 1066.SZELÖPIZE TÉS: ügy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes sz4m 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek' hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják 1331. DEC. HÓ 24. HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy mim. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Adaodú btrdetflkoeh nagy Kedvezmény Buda. érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ i VIR AÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos őrék: délutén 4-6-ig CSENDES, KEDVES KARÁCSONYI ÜNNEPET kivárnunk minden budai testvérünknek! Nem kívánhatunk se boldogat. se szépet, mert minden karácsonyfa rövidebb lett néhány arasszal, minden égő gyertyája a reá hulló könytől serceg. Minden homlokra új barázdát szántott a gond és az arcok pirosságát lemosta a nyomor. A gyermek Jézus oly messziről jön, hogy talán el sem érkezik mihozzánk .... ünneprontás Elmúlik ez a karácsony is gyermek- kacaj nélkül, mert ennek az esztendőnek kevés karácsonyfája termett, amely azelőtt oly boldogan fejezte be az esztendőt. Nincs ma itt öröme se kicsinek, se nagynak és már az arasznyi karácsonyfa is elszáradt, de megnőtt helyette a gond. Rosszul szántott esztendő szomorú termése. Megromlott itt a földműves ekéje, eltörött a mesterember kalapácsának a nyele, kiesett a fuvaros kerékszöge, elfogyott | a kereskedő portékája s az utcán ház-1 ről-házra jár és kopogtat a nyomor. Dehogy. Csak mi látjuk ily sötétnek az éle-1 tét itt Budán, mert az Andrássy úton ott j liheg az élvezetre vágyó élet, autók j lipsszú Sora áll az út közepén, a kávé- házak ablakát kinyomja a selyembe, bársonyba, prémbe burkolt tömeg, és hajnalig szól a zene a cifra lebujokban. Itt Budán fogához veri a garast az elnyűtt ruhában a piacot rovó anya és elnyűtt cipőben járja rokonságát az egykor jómódban élt budai polgár, hogy valami kis örömet szerezzen gyermekéinek. A sápadtarcú emberek egymást kerülik, nehogy az elejtett szóból előtörjön a rejtegetett nyomor és megmaradjon a régi rend látszata. Szomorú karácsony., Ahol még kigyúl a gyertya a karácsonyfa ágán, ahol még jut dió, aranyozott alma, vagy talán selyempapir- ba burkolt cukorka, — ott is sírva borulnak egymásra a szülők. Talán az utolsó családi ékszer, talán az egyetlen meleg ruha volt a gyermekek kis (örömének nnzy áldozata,. MreSöörr smíst rétiOKer v-öii bS' íWRP gékony gyermek szívén, micsoda emberek nőnek majd itt föl, akiknek nem volt karácsonyuk, akik szenvteleniil nézik majd egymás baját, mert nem szokták illeg gyermekkorukban, hogy szeretettel okozzanak egymásnak örömet az emberek. A középkor sötétsége húz mifelénk, minit a sötét felhő az égen a maga ijesztő, rideg szívtelenségével, amelynek hite, vallása, hazaszeretete páncélba öltözött és karddal állta útját a portékáját cipelő kereskedőnek és ve-1 ri vissza nyomorgó otthonába a jobb sorsot kereső vándornépet. Az átütött szívű, vérehullató, jóságos Máriának is rideg arcot rajzolt az a kór, a megváltó Jézusnak is csak a szenvedését látta, csak a keresztfa alatt kesergett hamis mellveréssel, — de nein látta a kis Jézust, aki glóiiás fejjel, zöldelő ággal a kezében a sze- retetet hirdeti és boldog kacait fakaszt kisdedek ajakán, hogy új reményt, új szeretetet inkasszón a szívekben és glóriája mellett ott ragyogjon a jövendő boldogság. A Gellértfiirdő bérbeadása most a magyar idegenforgalom és fürdőügy egyik legfontosabb kérdése, egyrészt azért, mert komly, belföldi ajánlat is van a Gitndel Károly és társáé, másI. Igen tiszteli Szerkesztő Úr! AIfim vagyok tollforgató ember és meg- esketik, hogy nem úgy fejezem ki magamat, ahogy azt a zsurnalisztika megkívánja, — de mégis csak leirom azt, amit örömtől dagadó szivem diktál. Mert hogy nagyon jól vagyunk itt a Vízivárosban. Már jobban nem is lehetünk. Gyöngy a mi életünk. Egység és jólét dúl mi közöttünk. Olyan jólét küszöbén állunk, hogy más kerületből már szivárognak be | a lézengő ritterek és a szegénylegények, j hogy úrrá legyenek fölöttünk. Megújul itt i az élet. Lehántjuk a régit. És lerántjuk I magunkról a régi gúnyát, hogy újba, dísze- | sebbe öltözzünk. Talán rossznéven is veszi tőlünk jó I Gallina Frigyes, hogy változtatni akarunk holmi elavult neveken, de a „v í z" már bosszant minket, amikor itt már senki vizet nem iszik (lásd a sűrű borestéket) I — a ferblizés is kiment a divatból (römi- zünk és bridzselünk) s igy „vízire" már sor nem kerül, szóval — kint vagyunk a vízbőll De ha már kint vagyunk, menjünk ki belőle egészen. Kelenföld már Szent Imre város, mért kell nekünk szégyenszemre cipelni a vizet, mint várost. Le az idejétmúlt Víziváros névvel! Csakhogy a ló tanács itt nehéz.- ttorvűrus,' — sörváros?1 --Missé pro-\ zai. Pezsgőváros? Hát élünk, élünk, de nem pezsgőnk. Ám, ha lé, hát lehet leves is, — mondjuk krumplileves-város. Nem nem. Ez is prózai. Ám ha mégis az ételnél maraáunk, keressünk mást. Van itt elég: — palacsintaváros? — nem jó — rétesváros? — Ez már jobb. De akkor mért ne lehetnénk életünk egyik örömének a kifejezői, mért ne lehetnénk Pecsenyeváros!' Itt, ahol annyi pecsenyét sütnek és mindenki a maga pecsenyéiét sütögeti, ahogy azt a történettudós Kun Béla képviselő úr mondotta. Csak arra kell ügyelnünk, hogy oda ne süljön, meg ne kozmá- sodjék. Akkor a polgárság is névhez jutna végre, akár csak a Braun ha xl erek Óbudán. | Mi volnánk — die Pecsenyégen!. Ha már a tudományokra hivatkozunk, akkor talán földrajzi fekvésünk révén juthatnánk megfelelő névhez. Lássak csak. Észak-Ám erikát egy vékony földrész választja el Dél-Amerikát ól, — a Panama tartomány, ott van az a híres csatorna Is. Ha ezt vesszük alapul, akkor megvan az analógia, mert ebben a városban Pestet a többi Budától éppen a Vizi- i részt azért, mert ezzel kapcsolatosan I a világszerte ismert Cook utazási cég [ is belekapcsolódik. Ez ,az ajánlat for- I máiban komoly és Kovácsházy Vilmos tanácsnok hivatott lényegét tisztázni, j város választja el. Ez is egy vékony földcsík, ahol hajózható csatorna is van (u Duna) és másféle csatorna is. Ezen a jogcímen bátran lehelünk Panamaváros! Ezzel segítünk a kalapos iparunkon is, mert minden innen jkikerült kalap valódi paiwmakalap lesz. Sót újfajta panamakalapokat is kreálhatunk, könnyebbeket, lyukasabbakat. ahol a napsugár is jobban áthatolhat. Nekünk nincs okunk félni a napsugártól, mint a tengerentúli panamistáknak, nekünk nincs. vaj a fejünkön, mi éppen olyan érdektelenek, mint amilyen vajtalanúk vagyunk. A Víziváros névcseréjét bizonyára en- j gedélyezi Szlranyavszky Sándor államtitkár úr, aki jósággal megért bennünket. És végül még egy fontos érv: „Itt mindenki szeretne valami ló, kis, zsíros panamában benne lenni!" — Tessék elhinni, hogy csak azért szidjuk a panamákat, mer! nem vagyunk benne. Pedig lehetnénk. Van itt Budán is még egy eladó kert, a vadaskert. Vagy a Vérmező. Valami középület, például a Ferdinand kaszárnya, vagy a Levéltár. Esetleg megvehetné a város a Buda—Esztergomi vasutat. Ez is olyan helyiérdekü-féle. Csakhogy sürgős volna. De van jogunk a Panamavdros címhez —■ ősi jogon is. A Pán = a Bán szóval, tűnt urat jelent. A Víziváros ma uralja Budát, ma ez a központ, itt van a politikai élet súlypontja és így joggal mondhatjuk, hogy ml vagyunk „ama Pán" vagy szumintí fordítva „Pán ama", ami igazán egy fogalom a Panamával, attól az egy kis vesszőtől eltekintve. Már pedig a vessző ránk fér, — nem is egy, de huszonöt. Hasonló jót kíván szeretettel Pobula Dani panamai polgár. Dizíuárosi potQár te.ue.te a „Tbudcií %a.pfó/'-fioz Pártélet Budán Politikában nem szabad nagy súlyt helyezni vacsorái hangulatokra, de azért a rutinirozott politikusok mégis ügyelnek arra, hogy ezek a hangulatok — ne forduljanak ellenük. Legnagyobb hiba azonban, ha valami fiatal képviselő bevallja nyilvánosan, hogy a pártban_bai van^v-oártjapmlik. a párt- ._ keretek dtíledezuek... Mert a szegény választópolgároknak ettől kétfelé áll a fülük és vagy olyan pártot keresnek, amelynek a keretei nem dőltek el, vagy — új, erős keretek között új pártot alkotnak. Az ilyen elszólásokat nem egyhamar bocsátják meg a pártvezérek, mert pártot alakítani — nehéz, pártot összetartani — még nehezebb, pártot sprengolni — könnyű. Az Egységes Községi Párt krisztinavárosi központjában, a Budai Társaskörben Becsey Antal érdekes előadása után megesett ez Petracsek Lajossal, akit ment képviselői fiatalsága,- de aki ezt az elszólást azzal is tetézte még, hogy a párt egységét féltette a keddi és a szerdai vacsoráktól, szemrehányással illetve azokat, akik a pártbomlás idején máshol is és más társaságban is vacsoráinak, — mint csütörtökön. Ezért sem tűz otdót a mellére Kozma Jenő dr., a pártvezér, mert ha az ő testőrtisztje már ilyen barátságos szerdai vacsoráktól is félti a párt egységét, akkor mégis csak - bajt sejt a polgár a Polgári Párton. Ha az ilyen nyilatkozatokat valami I primitívebb foglalkozású egyén teszi, — tegyük fel valami szőnyegkeres- kedő, — akkor ez csak vacsorái hangulat, de így, ha egy politikus... No, de nem baj! Majd beletanul ebbe Petracsek Lajos is, aki bizonyára nemcsak egy ciklusra kívánkozott a parlamentbe és. most . rejtve- tartja a maga hadsereget, annyira rejtve, hogy ezen a bizonyos csütörtöki vacsorán, amelynek különös súlyt és tartalmat adott Becsey előadása, — egyetlenegy párt- híve sem jelent meg. Hát azok hol vacsoráltak? Mert rajta kívül mások is keresték őket. A szerdai vacsorák valami misztikus hatást váltottak ki Budán a különböző pártokon, azzal az egyetlen nyilatkozattal, hogy azok barátságos vacsorák és nem pártvacsorák. Hetvennél több iüggetlen, önálló, nyiltszemű és nyilt- eszú úriember találkozása ez, ahol barátságos eszmecserét folytatnak a ma még megoldatlan kérdések felett és érdeklődéssel hallgatják olyan politikusok fejtegetését, tervét, amely politikusok még nem koptatták el magukat itt Budán és akiket kiemelt a politikai hullámzáson kívül a saját értékük. Múlt szerdán, e hó 16-án a Császárfürdő Hollós Mátyás termében találkozott a társaság és meghívta Hunyady Ferenc grófot, ezt a közvetlen, rokonszenves, nagy képzettségű önálló vezető és bizonyára nagy politikai pályafutás elején álló képviselőt, mint budai polgárt, aki szívesen fejtette ki nézeteit a múltról és a jövendőről, egyszerű, tiszta, átszűrt világnézetét, amellyel megnyerte ha.ll- Katóit Feszült érdeklődéssel hallgatott előadását több felszólalás követte, köztük Szilágyi Károly és Kiss Menyhért volt képviselők fejtették ki nézeteiket. Különös értékkel bírt dr. Szentirmay Ödön kúriai bíró előadása a részvényjogról, amely kérdés rendezéséről most készül alapvető tanulmánya. Befejezte az estét dr. Hennyey Vilmos h. államtitkárnak Hunyady Ferenc grófhoz intézett köszöneté a társaság nevében, kifejtve, hogy ez nem folytat személyi kultuszt, nem befolyásolja a rang, a vagyon, a származás, — mert csak az embert látja, a tehetségét, szelleme tisztaságát, szívjóságát és hazafiságát Ezért látta örömmel vendégül Hunyady Ferenc grófban az egész embert. A társaságnak egyelőre nem célja egy új pártnak az alakítása, hacsak nem a tisztakezű, önzetlen, építő emberek pártjának, — mint ahofey Hunyady gróf sem gondol most még politikai párt létesítésére, bár vezéreszménkkel teljesen egyetért és szeretettel viseltetik Buda iránt, mely új otthont adott neki. Éppen ezért számítunk az ő rokonszenvére, mint ahogy ő is számíthat erre a társaságra az igazságos, minden társadalmi réteg jogos érdekeit felkaroló és tisztakezű közélet megteremtésének munkájában. A társaság csak éjfél után oszlott szét. * Élénk vitára adott alkalmat a legutóbbi Keresztény Községi Párt óbudai gyűlésén György Andor állam vasúti főfelügyelő indítványa, amelyben javasolta, hogy a keresztény párt vonuljon ellenzékbe a kormánynak a tisztviselőkérdésben leszögezett álláspontja miatt. Sok hozzászólás után a párt ilyen értelemben kérte a központ állásfoglalását. Fontosnak tartotta ezután a párt, hogy foglalkozzék a két főforgalmú, országút jelentőségű Bécsi út és Szentendrei út rendes kiépítésével s mivel ezek állami feladatok, meg fogja keresni ebben az irányban a kereskedelemügyi minisztériumot. Az óbudai hid megépítése körül furcsa helyzet támadt, mert minden választáson az ellenpártok nagyhangú kortesigéretnek használták fel ezt a nehéz kérdést, amelyet szófecsérlds nélkül ma egyedül és erélyesen csak a keresztény párt kíván megvalósítani. A Lajos utcai villamos sínpárjának az alapzata, úgylátszik, teljesen tönkrement, mert a villamosok olyan rettenetes zötyöaéssel és ugrálással járnak ott, hogy megremegtetik az ódon házakat s ezeknek falazata teljes hosszában sok helyen meg is repedt. Több társadalmi réteg tömeges bekapcsolódása után a párt most az ifiúság megszervezését határozta el s ezzel Mádét CL gyáua nyut Szatira 1 felvonásban. Irta: Kiss Menyhért, a Hollós Mátyás Társaság tagja. A báró. Juhász Mária, Juhász András, Juhász Marika, Tóth Julis, Szomszédasszony, Nagy Ferenc, Qál Péter. Történik: Budapesten, napjainkban. Polgári Ízléssel berendezett szoba. Jobbról, balról, szemben a közönséggel is ajtó, emellett ablak, melyen át látni a szobába lépőket. Juhász Mária, mikor a függöny szétmegy, varrógépnél ül és dolgozik. Nagyon izgatott, félbehagyja és kinéz az ablakon, majd újból munkához ill. Délután van 5 és 6 óra között. Mária: Borzasztó izgatott vagyok. Már itthon kellene lennie, de hát csak nem történt meglepetés? A fiam biztosra viszi a j megválasztását. Legrosszabb esetben nem lesz egyhangú. (Felkel a varrógép mellől, kinéz az ablakon.) A fiam egész életét erre tette fel. Tóthék is várják, hogy kitűzzék az esküvőt. Szomszédasszony: (Erős kopogás, majd hirtelen kinyitja az ajtót, szinte futva rohan be. Fölindult hangon.) Jónapot kívánok. Bocsásson meg, hogy kopogásomra választ sem vártam, hogy szabad-e. Tudja-e, mi történt? Az ötödik emeletről Kovács János, vendéglős most dobta le magát az udvarra. A feleségét a vasrácstól húzták vissza a gyerekek. Követni akarta a halálba. Mária: Ismertem szegényeket. Borzasztóan sajnálom. Szomszédasszony: Az asszony öt gyermekével ott térdel a vértócsa mellett. Borzasztó hallgatni rekedt zokogásukat. Jöjjön le, nagysád. Most érkezett meg a rendőrség. Mária: Nem tudom nézni a halottakat. Félek a halottaktól. Szomszédasszony: Azt beszélik, hogy egyik pincére nagyobb összeggel megkárosította. A múlt héten adta el a bútorait, mert jótállt a sógoráért. Vendéglője a Rákosi rendező állomás mellett volt. Az megszűnt. A környéken a gyárak nem dolgoznak. Egyik baj hozta a másikat. Mária: (Jósággal.) Mégse volna szabad eldobni az életet. A szenvedést is meg kell szokni. A nyomort is. Aki kioltja az életét, nem mer szembenézni a szenvedésekkel. Szomszédasszony: Aki nem ment át a poklon, nem tudhatja, hogy mekkora a pokol szenvedése. Mi se tudjuk. Jöjjön, vigasztaljuk meg a szegény asszonyt. Mária: Nem, nem. Holnap ami felesleges ruha van, összeszedem és átviszem a gyerekeknek. Oh az a sok öngyilkosság, nem merek lapot venni a kezembe. Már az udvarra sem merek kimenni. Borzasztó, hogy nem tudunk élni s nem tudunk segíteni; (Kívül kopognak.) Szomszédasszony: Isten vele nagysád, sietek. Az uram nincs otthon, holnap a kislányom megy a tánciskolába. Jó volna, ha Marika is vele menne. Együtt jönnének, mennének. Ma már kiskorukban megtanulják a lányok a táncokat. Mária: (Klkfséri.) Isten vele, szomszédasszony. Ha hazajön a Marika, leküldöm, hogy a táncórát megbeszéljék. Szomszédasszony: Isten vele, várjuk a I Marikát. (El.) A báró: (Deres haj, piros arc.) Jónapot, kedvesem. (Egy kis csomagot ad át.) Mária: Isten hozta. Ilyen szokatlan időben nem is tudom, minek köszönjem a sze- i rencsét. Olyan sápadt az arca. A szeme sem tetszik. (Gyengéden cirógatja. Leveti a felöltőjét. Egy kényelmes- karosszékbe ülteti az asztal melle. Maga a zsámolyra ül, egészen közel hozzá.) Báró: Hogyne romlana le az ember, mikor napról-napra látja, hogy tönkremegy. Egy éve adtam el Zsarkóczot. Azt hittem, elég lesz az adósságaimra. A napokban a báróné hidalmási pusztáját kellett eladnom. Már csak ezer holdra zsugorodtam össze. Mária: Az élet nagyon drága,' kedves. Pedig már alig vannak igényeim. Báró: Gyermekkoromban lovaglásra, vadászatra és sportra tanítottak. Ügy számították, hogy a birtok jövedelmét nem lehet elkölteni. Mária: Szép idők voltak. Báró: Mária, azért jöttem, hogy valamire megkérjem. Arra kérem, hogy úgy rendezze be háztartását, hogy az eddigi | 600 pengő helyett 400 pengővel is beérje. Mária: Akkor nem tudok cselédet tartani. Akkor mindent nekem kell megtenni, nehéz lesz, de ha nem lehet másképen. Báró: A családi ékszereimet cl kell adnom. Két év óta ezekből fedezem a maguk költségeit. Mária: Csak míg a Marikámat felnevelem. Báró: Az egyik gyárban van nagyobb érdekeltségem, de ott is njunkabvrharcok vannak, már álig fizetnek nekünk valamit. Mária: Pedig a munkások is keveset keresnek. Hányán dobják cl maguktól az életet. Ma is itt nálunk az ötödik emeleten ... (Az ablak alatt 3—4 fiatalember társaságában jön Juhász András. A társaságból egy harmonikázlk. Halkan dalolnak. András hangja kihallatszik, ki „Elment a rózsám Amerikába..című dalt dudo- rássza. Az ajtót kinyitja és a szobából kifelé utánuk szól.) András: Szervusztok fiuk! Vacsora után még lemehetünk egy félórára a kávéházba. Jöjj' utánam, Feri. Egy hang kívülről: Az amerikai utat ] meg kell beszélni. Lehozom a sógoromat | is, aki most jött Clevelanditól. András: No, jó. Hát jöjjenek. (Köszön az anyja cs a báró felé.) Jócstét. bácsi. Kezét csókolom, anyám. Mária: Isten hozott. Jókedvű vagy, tehát gratulálhatok? András: Lehet. A jókedvemhez lehet gratulálni. Mária: Hát köszöni a bácsinak is. András: Köszöntem, de nem fogadta. Mária: (Örvendezve.) Ugye egyhangú volt a választás? Minden szavazat rád esett. (A báróhoz.) Kedvesem, gratuláljon. Andrást ma a nyomdász szakszervezet rendes titkárnak választotta. Tudja, hogy ez magas és biztos állás? Báró: Én nem gratulálok. Miért gratulálnék? A fizetését az én zsebemből veszik ki. Mária: Mégis nagy dolog a közbizalom, s boldog vagyok, hogy az én drága fiamat maguk fölé emelik a társai. András: (Éllel, de tréfálkozva.) Szerencsés vagyok. Ha kevesebb is volt a bizalom, több volt a szerencsém anyám. mert én már úgy jöttem a világra, hogy a szerencsét a bölcsömbe tették. Báró; (Mintha únná, vagy bántaná ez a mondat.) Nem szeretem a dicsekvő embereket. Aki dicsekszik, vagy gyermek, vagy bolond. Tehát unalmas. András: (Fölényesen.) Bácsi, az unalom a gondnélküliek privilégiuma. Ahol nincs kenyérgond, küzdés, harc, kétségbeesés, ott a gyermek is okos, a bolond is böl- csclkcdő s ha mégsem lennének szellemesek, pezsgővel űzik el a jelentkező unalmat. Nálunk az unalom, ha megjön, ott marad, mint a szegénység monopóliuma. Báró: (Nevetve, célzással.) Nyomdász- legény, mint Nietzsche. Mária: (A báró felé.) András rengeteget tanult, sokszor hajnalig bújja a könyveket. Báró: Kár neki a tudomány. Csizmadia maradjon a kaptafánál, az ilyenből lesz a tudálékos, aki mindent rosszul tud. András; A bácsiék viszont mindent jobban tudnak. , Báró: Nem szeretem, ha a költők és I ítélő bírók szerepében tetszelegnek. András: A munkámat elfogadják és megfizetik. Ellenben a véleményem... Báró: Magának fiam, még nem lehet véleménye. Mária: A szobában vár a vacsora. Izgatott vagy. Talán lefeküdnél. András: Köszönöm anyám, megkaptam a vacsorámat itt is, ott is. Mária: Beszéli az Istenért! András: (Tréfálkozva.) A kíváncsiság bűn. Jobb nem tudni semmit. Sem a jót. sem a rosszat. Es én nem tudnék neked rosszat mondani. (Lehajtott fővel bemegy a szomszédszobába.) Mária: Istenem, mi történhetett, hogy fgy titkolődílk? Minden reménye ez az i
