Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-12-15 / 1067. szám
V .*>r v: rr/r * XXVHI. tvf. 1067^y ELŐFI2E TÉS: Egy évre . . 24 — p Négy ed évre . 6. __ P Esy es szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja __ tag jai f é 1 á r o n kapják érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár- om' lövészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA 1931 DEC. HÓ 13 HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megáilapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllandóHtrietöknek nagy kedvezmény Szerkesztőség és kiadóhivatal: Búdén, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órék: délutén 4-6-íg Hunyady Ferenc aki nem is írja magát grófnak, pedig annak született, és a dm hivatását teljesen betölti, — aki katolikusnak mondja magát, de keresi a nemzet talpraállítása érdekében az összeköttetést Rassay Károlyig, — aki az agrár-falu szempontjából nézi . a gazdasági helyzetet, de várja az iparos-városhoz őt kapcsoló politikust, — aki a „harmincévesek“ lobogó életkedvével naponkint mégis két óra hosszat tájékoztató, komoly írásokat olvas, — aki a gazdasági élet minden terén jártas és mégis hisz a nemzet feltámadásában, — Hunyady Ferenc gróf itt él Budán, a budai hegyék alján. Ismeri Budát, de ismeri Buda politikusait is, mint a saját tenyerét, kívül és hévül, —- a magyar földművesnép szegényei tulajdonába szeretné szétosztani a főpapság kevés hasznot hozó uradalmait, de csak az illetékesek hozzájárulásával, — a mai nehéz helyzettől nem forradalmat vár, de kibontakozást keres, —- a föld dús kincseit igyekszik kihasználni és fölmenteni a trösztök és kartellek uzsorázó uralma alól, — a pártok mai keretében nem egységet lát, hanem az alkotóerők igáját — a kormányzópárt látszatos egységét alkotó Elemeire bontva, új, egészséges, gazdasági építésre alkalmas csoportosulásban látja a jövőt, — a gazdasági helyzetet nem jelszavakkal, hanem a vállalkozás lehetőségeinek megteremtésével véli megoldani, -—- sürgeti a bevált, elismert szakemberek bevonását a I kormányzás minden szakába, — j és a kormány tekintélye, a köz- j bizalom helyreállítása, a külföld tisztelete érdekében kemény harckészséggel követeli a tiszta kéz uralmát. Erős visszhangot ver majd tettrehívó szava Budán. Te áldott budai föld, Te leheled magadból, sugárzód a föléd hajlókba azt az ősmagyar erőt, amely vészben, viharban megacélozza a szívet, fényesíti az elmét, hogy a vezér ne önmagát féltse, hanem a nemzetet. A vezérek itt élnek, szétszórtan, más-más utakon járva, de egy cél felé. Mért olyan távol egymástól? j Buda legendás hagyományai, szí- [ veket markoló történelme, tlsz-1 Múltabb erkölcse különös patinával j vonja be lelkűket. A véráztatta Várhegy tülemelkedik a földszinten imbolygó Bábelen. Egy cél felé törekedve, küzdve, vezeti a várost, ■— az iparos-várost, _ a főbírói szék ura, Ripka Ferenc, ugyanazzal a bizodalom- mal, ugyanazon hittél, mint Hunyady Ferenc, —- de korban haladottabb, élettapasztalatban dú- sabb, -— aki szintén ott lakik a budai hegyek alján, — aki alulról indult, küzdelmes gyermekkorral, önmagát nevelve, művelve, — aki az élet minden kísértésében megőrizte tiszta lelkét, tiszta kezét, __aki saját erejéből küzdötte föl mag át a magyar metropolis első polgárává, -— akinek a múlt idők törvénye megítélte a comes címet és méltóságot, de nem igyekszik élni vele, — aki katolikusnak vallja magát teljes hittel, de tanaiból a város kormányzásához csak a felebaráti szeretetet hozta magával, — aki az iparos-város kezét nyújtja az agrár-falunak, — aki keresi a szegényeket, az árvákat, hogy éhséget csillapítson, könnyet törüljön, de nem vár érte köszönetét, ,— aki a gyűlölet tobzódása közben egymaga bontott zászlót és polgártársai tízezrével állottak táborába, hogy igazát bizonyítsák, — és aki a vezérséget a nyert csata után másra ruházta, hogy ne csak egy tábor, hanem a polgárok összesége érdekében álljon békés munkába. Kifogytam a superlativusokbúl. Nem találok megfelelő virágos és marcipán- édességű szavakat, melyekkel dolgokat és eseményeket oly .gyakran, minden érdem nélkül illetünk. Mert ablakom előtt egy rézmetszetre emlékeztető égbolton az öreg Buda tornyai és minaretjei merednek a magasba, a Duna pedig hatalmasan hömpölyög Becstől a Fekete tengerbe és onnan Konstantinápoly felé. Kihajolva az ablakomon, közvetlen alattam látom a pesti oldal híres korzóját, vidám, de kissé pajzán légkörével és a világ legcsodálatosabb embereivel. Az elszegényedett és elnyomott magyarok túl intelligensek, semmint hogy kétségbeessenek és túlságosan gyerekesek, semmint hogy letörtek- legyenek, ezért hát nevetve, énekelve járják az általuk hőn szeretett Duna partjait. A legudvariasabb emberek a földkerekségen; a legvidámabb és a lehető legkellemesebb közöttük élni. Bánatukat úgy hordják magukon, mint niás nemzetek fiai a kitüntetéseket, — de több ízléssel. Budapest valóban rabjává telt engem! Kézzel, lábbal, ésszel és lélekkel rabja vagyok e város szépségének. Egy város, amely semmit sem követel tőled, de adakozó, mint egy hálára kötelezett fejedelem bőkezűsége. Egy par excellence európai fürdőhely, mely körülmény eddig jórészt elkerülte a pihenést keresők figyelmét. De elég, ha az amerikaiak rámutatnak majd e tulajdonságára, amit meg is fognak tenni. Budapesten egyes szállodák a föld legjobbjai közé sorozhatók. Virágok közé beágyazott Qellért fürdője egy pompás nyílt uszoda, melynek periodikusan ismétlődő mesterséges hullámai, kitűnő étterme, vidám napernyői, valamint cigány és amerikai zenéle, cézári igényeket is kielégíthet. Svábhegyi Kurhaus-ja világhírű. Kitűnő tennisz és golf pályákkal. (Saljapin legkedvesebb tartózkodási helye.) Csak 20 percnyire taxival, mely kirándulás huszperces halálveszéllyel egyenlő.-A párisi taxik lassú, bénulásra hajlamos Simmons ágyakhoz hasonlíthatók a budapesti kiskocsikkal szemben. A látogató itt egy kis ízelítőt kaphat a várost körülvevő gyönyörű vidékből. Magyari ebben a városban játszik utólérhctetlen hangú hegedűjén és vezeti cigányait esténkint a Dunapalotába, vagy a Hungáriába,' de számos egyéb vendéglő is a tehetségek nagy számáról tesz tanúbizonyságot. De mindez csak felületesen érinti Budapest hódító csábosságát. Külső szépsége egy más lapra tartozik. Ezt azonban nem kell keresni. Magától lopódzik be az agyadba és szivedbe, mint egy szégyenérzet nélküli nő. Ha történetesen tél elején utazol Budapestre (Bécstől öt óra vasúttal és egy óra repülőgéppel), mint ahogy én tettem, úgy bizonyára találkozol hal vérű mindentudókkal, akik megkérdezés nélkül kifejtik neked, hogy az a bolond feltevésed, hogy Budapesten télen élet van, vagy hogy ott egyáltalában van élet, hivatalos és helyi közegek működésére verethető vissza. Ezek a halvérü mindentudók élő enciklopédiái a nemtudásnak és legnagyobb ellenségei a romantikának és szépségnek. Ne hallgass rájuk. Budapesten csodálatosképen a föidény júliusra és augusztusra esik, — hogy miért, azt nem tudom, mert hiszen Budapest egy ritka madár, egy fürdőhely négy évszakkal. November olyan, mint október New Yorkban, december esős, mint egy hazájától elszakadt, de annál barátságosabb angliai április,- januárban tündöklő és őszinte drámai szépségű hó borítja a várost, (pompás korcsolyázó étet és a nagyváros társadalmi élete ekkor éri cl tetőpontját, ha a drámai tél nincs a kedvedre) és február már a tavasz beköszöntője, március végén már a Qellért fürdő lágy habjaiba vetheted magad, mely természetesen nem mis, mint Óbuda hires forrásA két pálya ívelése kell, hogy találkozzék. Az egyik felülről indul és lefelé ível, a másik alulról ível fölfelé. Találkoznak-e vájjon? Az egyik most lépett ki a küzdőtérre lángralobbant lélekkel, nyitott szívvel, — a másik ottáll megfeszített izmokkal tartva, feszült lélekkel irányítva a nemzetet vezető város hajójának kormány- rúdját új világok, új célok, új hivatások partja felé. Vájjon találkoznak-e? Az agrár-falu és az iparosváros. Dubonai Pál. vize, hatalmas terraszán pedig puha borjúhúst és krumplipürét elletsz. És ez így folytatódik szeptember végéig. A Lukács- fürdőben még januárban is lélict szabad ég alatt fürödni. Meleg helyiségekben levetkőzöl, fejest ugrasz a vízbe és egy szabad bassinban találod magad, köröskörül hóborította hegyekkel. A víz természetesen meleg, gyógyító hatása a római időkig vezethető vissza. Az egyetlen csalódás, mely Budapesten ért: a színház, de ez a csalódás nem elegendő ahhoz, hogy teljesen elzárkózzam tőle. Az embernek az az érzése, hogy -a színházi szakma emberei nem foglalatoskodnak egész napon ál "eredmény nélkütr szorgalmiik arra enged következtetni, hogy valami rendkívülit nyújtanak. Annál nehezebb megérteni, hogy egy ily visszamaradt és szúette intézmény mikép tudott a világnak egy — kissé túlbecsült Molnárt adni, egy Márkus Emiliát, akit a magyar Duse-nak lehet tekinteni. Szinte érthetetlennek látszik, hogy a félig gamin, félig tragika Fedák Sári (véletlenül épp Molnár második felesége, ha 12 év véletlennek tekinthető) is ebből a légkörből került ki. A színészek egy kis töredéke jó, de a többi vásári, vagy annál is rosz- szabb. Az előadások rettenetesek és a darabok többnyire jelentéktelenek és gyerekesek. Az egyetlen reménysugár Tamara Nijinsky (Nijinsky leánya), ki 10 éves korában bámulatosat látszik produkálni. A hallgatóság a leglelkesebb egész Európában, hálás, jólelkű, mely tulajdonságok a színészektől megfelelő produkciót várnak, ha arra a színészek egyáltalában képesek. Rendszerint ez, sajnos, nem sikerül. Egész más a helyzet a hangversenyekkel. Minden jó művész megfordul itt és minden hangverseny ünnepi est számba megy. Bolondházszerű tapsvihar, melyből csak az előkelőek vonják ki magukat. Jól eshet a művészeknek. Azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy az az amerikai turista, aki Bécs, Salzburg. Baden vagy St. Moritz után hátat fordít és nem használja fel idejét arra, hogy lelátogasson a magyar Alföld határára, az nemcsak hogy valami bájosát, de értékeset is elmulaszt. Még a vonaton eltöltött pár óra is kellemessé válik azáltal, hogy egy kis emberke egy pengőért agy fülhallgatót ad neked, mellyel úgy a bécsi és berlini rádióprogrammot, mint a Budapestről közvetített cigányzenehangversenyt igénybeveheted. Meg vagyok győződve, ha az emberek egyszer megszűnnek ezt a várost Bukaresttel felcserélni és ha nem törődnek azzal a bolond rémhírrel. Rogy a versa illési béke óta Budapest szürkévé és élettelenné vált, ha ráeszmélnek majd arra, hogy mily közel fekszik Bécshez, akkor Budapest, mint népszerű és történelmi nevezetességű fürdőhely fog az emberek lelkében élni. Ha pedig mindez nem következik be, minden reményt feladok. Annak bizonyítéka lesz az, hogy nincsen semmi rendszer, vagy tervszerűség abban hogy az utazóközönség mikor és hol mii csináljon. Természetesen nem szeretném látni a várost tömve alkudozó és vékonypénzű turistával, mert hiszen Budapest természeténél fogva arisztokratikus város. Hitelleveled kitehet akár ezer, akár száz dollárt, ha szeretsz szép helyen - tartózkodni és tudsz jól élni, arisztokrata lehetsz Budapesten. Végül még megjegyzendő, hogy Budapest olcsó. Csodálatosan, bámulatosan, szinte tragikusan olcsó. Elsőrangú ebéd a Dunapalotában (Budapest Ritzje) egy, a Duna partján felállított asztal mellett elfogyasztott pompás menü, a New York-i Cyrano-tól, vagy Roberts-töl megszokott szolgálmányok színvonalán mindössze 85 centbe kerül. Tudom, hogy a szakértők átka fogja Budapest a supertatiuuso/k uárosa Irta: Nederhocd Roberta. kísérni azt a kijelentésemét, hogy a magyar pezsgő utolsó cseppig van olyan Jó, mint a francia champagner, holott az előbbi szintén csak 85 centbe kerül. Egy quart pezsgő! Szobalányok, akik mosnak, vasalnak, tisztítanak, fehérneműt javítanak és akik akár egy királynőt (talán helyénvaló lesz itt megjegyezni, hogy román királynőt) is kielégítő módon állnak az ember szolgálatára és akik egy narancssárga sétapálcáért, vagy egy értéktelen üvegnyakláncért a legsúlyosabb helyzetben is melléd állnak, meghatottan mondanak húsz percig hálát és „csókolják kezeidet“ ha egy ! hónapra 8 dollárt fizetsz nekik. Egyikük egy írógépről emelte le a kezemet és úgy csókolta meg egy komplikált mondat kellős közepén, mert 20 centet adtam neki négy ruha és három kalap kitisztításáért. Soha többé nem követem el megint ezt a hibát! Budapest egymaga elegendő ahhoz, hogy az ember zsoldosává váljon, de megmutatja azt is, hogy bár város mindig város marad, _ egy romlatlan lelkű város mégsem paradoxon, hanem egy gyönyörű és nagyszerű igazság. Ügy látszik, mégis csak sikerült egy pár ! superlativust találnom. A fordított város XVIII. Hivatalosan is alátámasztható az a felfogásunk, hogy ebben a városban csaknem minden megfordítva történik és ha ma már igyekszünk is ezeket a fonákságokat elkerülni, a múltat menteni nem tudjuk. Rajongó szeretettel írja tanulmányait Budapestről dr. Gallina Frigyes tanácsnok és most megjelent „Utcáink esztétikája“ című tanulmánya sok érdekes adatot, megfigyelést tartalmaz és írásaiban főleg arra törekszik, hogy méltányos hangon gyakoroljon kritikát a múlt hibái felett és jelölje meg az irányt a városfejlesztés minden terén, amelyet a jövőben követnünk kell. Ennek az utolsó tanulmánynak egyik része foglalkozik a kertészet szerepével és talán ezért, mert a kertészet látja el az utcát kertészeti díszítéssel, — egy kissé szigorúbban tárgyalja a múlt hibáit és jelöli meg a közeljövő teendőit. A közelmúltból kifogásolja azokat a térdíszítése- kqt, amelyek nyerskőböl építve, apró, egjr- másbafolyó kis medencéket képeznek és nem valami sok ízlést árulnak el. Érdekes, hogy a nagyközönség is milyen figyelemmel kíséri a kertészeti díszítéseket és az ezzel kapcsolatos alkotásokat, ezt bizonyítja Gallina tanácsnokhoz érkezett számos levél, amelyek közül közöljük az alábbit: * Budapest terein alig találni egy árnyal- adó fát, ha egy kissé elterebélyesédik, azt kivágják és hitvány, gyenge, csene- . vész fát ültetnek helyébe, mely árnyékot egyáltalában nem nyújt az alatta üdülést keresőnek. — Nyugat-Európa nagy városaiban a meglévő, elöregedett fákat megvasalják, karókkal alátámasztják és mindent elkövetnek, hogy annak életét még néhány évvel meghosszabbítsák. A kipusztult fák helyébe távoli vidékekről, erdőkből hozatnak már megerősödött, de átültetésre még mindig alkalmas fákat, melyek, ha koronájukat még annyira is visszametszik az átültetés alkalmával, néhány év múlva már újra árnyatadó fává terebélyesednek. Tessék ezzel szemben megfigyelni Budapest fásítását Az 1930. év nyarán a Krisztina-téren a zöldségárus bódék között éveken át nagy gonddal megőrzött, szép, lombos gesztenyefákat, amelyek még nem voltak elöregedve, hét-három délután kivágták, a templom oldalfala ottmaradt csupaszon s a fák helyén óriási költséggel egy kis virágágyat készítettek. A kivágott gesztenyefák közül egy többet ért s nagyobb hasznot nyújtott a polgárságnak, mint a meglévő s temérdek kiadással készített szerény virágágy. Csodálni lehet a Krisztinaváros híres nyári vendéglőseit, hogy e városrészek annyira jellegzetes gesztenyefáit engedték kivágni s erélyesen nem tiltakoztak ellene. Ennek a városrésznek a szép lombos gesztenyefák adták meg bájos jellegét s most ezek elpusztítva, a templom kopasz oldalfalát nézhetjük. Az oktalan faírtás egyik legfeltűnőbb esete a Várhegy pesti oldalán évekkel ezelőtt kivágott gyönyörű gömbszilfák. A kivágott fákat nem pótolták, a hegyoldal hamarosan csúszni kezdett, minek következtében az 1930. év nyarán hatalmas cementfalakat voltak kénytelenek emelni, hogy a hegyomlást megakadályozzák. A Svábhegy gerincén, a Normafa feleit húzódó gyalogút mentén igen szép 8—10 éves gesztenyefák voltak. A folyó év tavaszán, riigyfakadáskor, egy vasárnap reggel Budapest természetkedvelő közönsége a fákat a földön heverve, kivágva találta. A nedvkeringés a fákban már megindult, a hajtások duzzadtak s erőteljesek voltak .mindenki csodálkozott, miért kellett e szép árnyatadó fákat kivágni? Néhány hét után a kivágott fák helyébe csenevész, gyenge fákat ültettek. A Horváth-kert fáit (Krisztinaváros) ugyancsak megritkították s azóta a Krisztina körút és a Krisztina tér sarkán levő illemhely szabadon díszeleg s az ott levő autótaxiállomás soffőrjeit magam hallottam panaszkodni, midőn a fákat kivágták, mondván, hogy még azt a kis árnyékot is irigylik, amit a kivágott fák nyújtottak nekik. Az Erzsébet körúton, mindjárt a Rákóczi út mellett, pár évvel ezelőtt kivágták az ott levő gyönyörű celtiszekct, hogy ott egy földalatti illemhelyet építsenek. Nem gondoltak arra, hogy ily szép terebélyes fákat máról-holnapra nevelni nem lehet s a főútvonalak mellett illemhelyeket külföldön seholsem helyeznek e:, hanem igyekszenek azokat mentői jobban befásítani s feldíszíteni. A fák udvara (nyílása) mindenütt igen kicsi, legjobban bizonyítja ezt a Lánchíd és Erzsébethíd között elhúzódó budai Duna- part ,ahol a meglevő, terebélyes gesztenyefák gyökerei az. aszfaltburkolatot megrepeszti k. Ha megnézzük Bécs fásítását, látjuk, hogy az útvonalakat szegélyező fáknak legalább kétszer olyan nagy nyílásuk van, mint a főváros útvonalain levő fáknak. A Tisza Kálmán tér legjobban igazolja, hogy tereink nem megfelelő fanemekkel vannak fásítva. Ezt a teret 35 évvel ezelőtt- fásították, de árnyatadó fát ma sem találni rajta! Tereink' C tossz fásításának kulcsát a szakértő szem hamarosan meg is találja. Kertészeink, hogy szép gyepet tudjanak készíteni, az árnyatadó fákat nem kedvelik s éz okból csak kugliakácokat, vagy olyan fákat, ültetnek, amelyeknek számottevő lombjuk nincsen. Legjobban igazolja ez állításomat a Gellérthegy északi oldalán, az utóbbi években készített parkozás, A hegy oldalát homokkal feltöltötték s külföldről drága pénzen fenyöcsemetéket hozattak s azokkal telepítették be a hegyoldalt • Magában azt a tényt, hogy a hegy oldalát homokkal feltöltötték, nem lehet eléggé elítélni. Az Erzsébet térre s más tereinkre a síkfekvésü pesti oldalon sziklákat hozattak, de a meglévő sziklás hegyoldalt homokkal feltöltik! Ha a főváros erdészeire bízták volna a hegyoldal fásítását, azok tudták volna, hogy oly fa- nemekkel kell beerdősíteni e hegyoldalt, melyek otthon érzik magukat. Ez okból nem kell messzire elmenni. Nézzük a Gellérthegy keleti oldalán levő sziklás terület csalit]ait. Találunk ott tölgyet, gesztenyét s minden egyéb fanemet, mely lombot ad s mely között a hazánkat látogató vándormadarak otthont találnak, az üdülést kereső polgár pedig árnyékot. E hegyoldalra telepített fenyők annyira nem érzik otthon magukat, hogy azokat, az elmúlt évek nyarán, még éjjel 11 óra után is öntözni láttam. Szükséges volt az öntözés, hogy c fák megmenthetők legyenek, mert tűiket hamarosan hullatni kezdték. Míg, ha árnyatadó honi fákkal telepítették volna be a hegyoldalt, azok megmentésére, illetve gyorsabb fejlődésének biztosítására feleannyi víztömeg sem kellett volna, mint az ittlevő külföldi fenyő- csemeték megmentésére. Pártélet Budán Tanácstalanul áll az egész világ és a jó tanács ma ritka. Igaz, hogy az ország tele van politikai és gazdasági éceszgébe- rekkel, de — ha egy kis szerencsénk van, — valamelyik majd csak ráhibáz. Bethlen Istvánnak könnyű dolga lett volna. Jókedvű társaságban mondotta el Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, hogy amikor először bekerült a képviselöházba, Bethlen István gróf az egyik társasvacsora alkalmával félig tréfából, félig komolyan levizsgáztatta az új képviselőket a beszédtanból. Mindegyiknek beszédet kellett mondania és mindegyik igyekezett is, hogy a maga államférfiúi bölcsességét bizonyítsa. Amikor Kozma Jenőre került a sor, ő röviden csak annyit mondott, hogy: „Én Buda város képviselője vagyok s egyik választóm Bethlen István gróf, a miniszterelnök. Ha egyszer bajba találna jutni, forduljon líozzám...“ Amin akkor- az egész társaság jqízücn mulatott. Nem tudjuk, hogy Bethlen István gróf élt-e ezzel a felhatalmazással és kért-e Kozma Jenőtől tanácsot, annyi bizonyos,
