Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-12-15 / 1067. szám

Buía'p'eSI. I59Í. cfecemBer 15. Budát Kaplö KI mint vet, úgy arat, MAUTHNER magnál Jobbat sehol sem kaphat! hmmíídön kecfelmi részvénytársaság MAUTHNER MAG Aiaoitási óv 1874 ___ SÜR OŐNYCIM I MAUTH NE HÉK, BUDAPEST. Te?efon" 465*65. Központ: VII., Rottenbiller-u. 33. - Fióküzlet: IV., Kossuth Lajos-u. 4. Nagy főárjegyék, mely növényárjegy­zék: őszi árjegyzék jácint, tulipán stb. vírághagymákról ingyen és bérmentve a Ferencrendíek templomival szemben. SZENT Qzttért GYÓGYFÜRDŐ Vlzgyógyl n ® *> hullám- és napfürdO Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet hogy a baj megvan és — a jó tanács oly ritka. * A pártirodák sem tudnak új dolgokat kitalálni. Elkezdte az egyik azzal, hogy kiadta a maga nagy választmányának név­sorál, mintegy leszögezni igyekezve egyes embereket a párthoz, de — ahogy Pesten mondják, — mit tesz Isten? — a többi párt is kiadott mindenféle névsorokat és kiderült, hogy Budán vannak polgárok, akik három-négy pártnak is oszlopos tag­jai, ami sok évődésre, de sok viszályra is alkalmat ad. * Éppen így csinálták a pártirodák a panaszüggyel. Amikor az egyik párt plaká­ton hirdette, hogy panaszirodát állít, rög­tön jelentkezett a másik azzal, hogy ö panasznapokat tart és így lett Budából egy valóságos panaszfront. Sokat panasz­kodunk és keveset gyógyítunk. Ebben di­cséretes kivétel Óbuda. * Rengeteg panaszt intéz el minden csü­törtöki pártnapján az óbudai és újlaki Ke­resztény Községi Párt. Legutóbb alaposan megvitatták a pártban a kerület sok ügyes­bajos dolgát s különösen felpanaszolták a mindig jelenlévő bizottsági tagoknak a Kórház utcai piac „hinterland“-jának meg­teremtését s ezzel kapcsolatban a Szél utca rendezését a Kórház utcáig, a fővá­ros tulajdonában lévő ház lebontásával, áz óbudai autóbusz, amely Jelenleg a Vö- ■ösvári út végétől az új temetőig jár, ;redetileg a Fő tértől Indult. Amikor a -aktanya utcát javították, a járatot ideig- enesen beszüntették, a menetrendekben na is, mint a Fő térről induló járat sze- epel, de valójában ott nem jár, pedig ■agy innen, vagy a Flórián tértől indulva agy szükség volna erre. A Flórián térről Fő térre visszahelyezett villamos vég- llomás is megérett már a megvalósításra- illást foglalt a párt a Dunapart rendezése gyében, a Lőpormalomdiilő sártengerének íegszüntetése ügyében is, majd örömmel dvözölték a hadirokkantak csatlakozását, kik felismerve a keresztény párt szociá- s erejét és alkotóképességét az eddigi salódások után teljes tömegükkel erősí- k a pártot. A Keresztény Községi Párt legutóbbi pártnapján, Óbudán, Botzenhardt János dr. elnöki megnyitója után Toperczer Akosné mondott nagyszabású beszédet az aktuális politikai helyzetről, megvilágítva a párt álláspontját a tisztviselő és nyugdíjkérdés­ben, melyet nagy megelégedéssel hallga­tott a mintegy háromszázfőnyi tömeg. Vizdos Géza dr., a II. kér. pártelnöke ha­talmas beszédben a gazdasági helyzetet ismertette, követelve, hogy a tőkének, mely ma olyan könyörtelenül foglal állást a legnehezebb helyzetekben is — keresz­tény, morális tartalmat kel! adni. Kacsán Károly orszgy. képviselő melegen üdvö­zölte a legszerencsétlenebb sorsban lévő téglagyári munkásokat, akik dacára a sok lázításnak, most százhuszan léptek be a Keresztény Községi Pártba, hitet téve ar­ról, hogy a legnagyobb nyomorban sem veszítik el keresztény lelkűket és magyar szívüket. Ezután Galda Béla, a lelkesen és nagy eredménnyel dolgozó újlaki párt­1 szervezet elnöke . mondott szellemes beszédet, majd Láng Lipót, és Bély József lelkes felszólalása után a kitünően sike­rült pártnapot Botzenhardt János dr. elnök zárta be. Az újlaki Keresztény Községi Párt ha­talmasarányú munkával szervezte meg a pártot és az újlaki Kulturházban minden csütörtökön tartott ülés eseményszámba megy komoly progranunjával és nagy láto­gatottságával. Különösen kiveszi részét a céltudatos munkában-a Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetsége dr. Tclkessy Ivánná jlnqklete mellett és az ifjúság, amelyet Hafntr Bélaj-rés Muskóvits Lajos nagy agilitással vezetnek. A személyi kér­dések nagy részét megoldva, a legégetőbb közérdekű kérdésekben is nagy eredményt ért el ez a szervezet, amelyet Kuncze La­jos dr. törvényhatósági bizottsági tag és Gajdu Béla gimnáziumi igazgató nagy kon­cepcióval irányítanak. A pályaválasztás ideális, ha ki-ki arra a helyre kerül, ahol tehetsége, fizikuma, legjobban érvényesül. Közbelépnek azon­ban a gyakori és fájdalmas csalódások főkép az alsóbb néposztálynál. Ott szinte meglepő a tájékozatlanság, legyen szó akár fizikai munkáról. A legtöbb kézműves is csak a maga mesterségét ismeri, van­nak, akik azt sem jól. A legtöbb csak a saját munkájának kellemetlen tulajdonsá­gait látja. Azokat sorolja fel, ha mun­kájáról beszél. Igen sokszor ez az oka, hogy néha akaratán kívül a szülő elide­geníti a saját gyermekét a saját pályájá­tól. Teoretikus alapon pályát választani igén nehéz. Minden vonalon korántsem lehet. Érvekkel valakit az ipari pályára terelni, aggályos valami. A tanácsadás jöhet szív­ből, de, hogy jó-e, az már megint más kérdés. S ha már egyszer valamihez hoz­záfogtunk, nehezen hagyjuk abba. Rész­ben kényelmi, részben időbeli és pénzbeli szempontból. Uj pálya veszteséget jelent úgy az ifjúra, mint a mesterre. Ebben leli magyarázatát, hogy sokan 'szívesen abba­hagynák az első lobbanásra kiválasztott pályát vagy mesterséget, de újat kezdeni már nem akarnak. A párisi Kereskedelmi Kamara tanácsa, a fentieket megszívlelve, szakított az egy­oldalú, az elméleten alapuló pályaválasz­tási rendszerrel. Attól az alapgondolattól vezettetve, hogy ipari pályára csak akkor HALLÓ! ITT 52 — 7 — 69! nagy tévedés. mert BIZALMAS % KEDVES SZOBÁIMBAN hogy csak a kerthelyiségem érdemli nyáron a látogatást Tisztelettel SUTTENBERGER A. T|T| CT KJ is pompásan 1 érzi magát a vendég kitűnő konyhám, __ . pincém és ajó zene mellett 21 TROMBITÁS v®n«léglö tulajdonosa _________________ w II-, RETEK UCCA 12 leh et irányítani valakit, ha előbb alkalmat adunk neki a szerszámok megismerésére és gyakorlására, tehát képességeinek, ügyességének kimutatására, V-. felállí­totta Páris különböző pontjain az elemi iskola kiegészítését ■;szolgáló u. n. tájé­koztató iskolai műhelyeket. Ide mindenki, még az utcai gyerek is beléphet (13—15 év között), aki pályát keres. A tájékoztató műhelyek mintegy 20^-20 dolgozó kézre mintaszerűen vannak berendezve. 4—5 rokonszakma, egymástól elkülönítve egy- egy épületben. Minden műhelynek megVan a maga vezetője. Az Intézet élén egy műhelyi munkában jártas pedagógus áll. A szeretet műhelyében szives, fogadta­tásra talál az ifjú. A. belépőt meghallgatja az igazgató, — ha a. szülő is- vele jön — kezébe adja a prospektust, inaid végig ve­zeti a műhelyeken. A látottak egy pilla­natra betöltik serdülő lelkét. Választ. Munkát kezd. Egy-egy műhelyben két he­tet' tölt. (Ebédjéről is gondoskodnak.) A próbaidő letelte után 'bemutatják a válasz­tott mesterség, monográfiáját, életét Ha pedig egy iparág sern nyérte mog a.pélyá- vafasztó tetszéséi, elviszik égy másik is­kolába, ahol újra kezdi a tájékozódást, ta- pogatódzást a szeretet jegyében. Ha pedig kedvet kapott az ifjú a mű­helyi munkák valamelyikére, akkor ösz- szeiii a pályaválasztó tanács: orvos, szülő, tanácsadó, szakmunkás, műhelyvezető és igazgató. Előkeresik ,az elemi iskolából a pontosan vezetett . személyi lapot. Meg-, hányják-vetik a dolgot. Mindent megla-. tolva, határoznak a gyermek pályája fe­lett. (Még baleset ellen is biztosítják.) Utánozzuk, Vegyünk és adjunk szer­számot minden 11—12 éves ifjú kezébe már a rendes iskolában, hisz sohasem tud­hatjuk, ki hol és miben- érvényesül legjob­ban. Pascal mondása örökérvényű: „A mesterség megválasztása az egész élet legfontosabb dolga.“ Ebben a szellemben mutat jó példát Páris városának műhe­lyekkel mintaszerűen berendezett 360 elemi iskolája. Ott úgy ítélik, hogy. a? ipari ABC-nek, a technika alapját képező szerszámismeretnek tanítása a legjobb eszköz a képességek konstatálására. Sok elveszettnek vélt tehetség terelődik ily- kép a mindenütt biztosabb kenyeret nyújtó ipari aktiv pályára. Orel Géza Xapy pontot teszünk az IBUSz, sokat vitatott kérdése mögé. Befejeztük, Azt a célt, hogy az ide­genforgalmat elválasszák a gyümölcsök­től, a csokoládétól és minden .más, azzal össze nem egyeztethető ügytől és üzlettől, — elértük. Csak azt sajnáljuk, hogy Bár­sony Oszkár, az idegenforgalomnak elmé­letileg és gyakorlatilag képzett egyik ve­zéralakja, megválik eddigi vezető szerepé­től e téren, hogy más gazdasági ágban értékesítse tudását. Erről a változásról írja a magyar köz­gazdaságnak harcos, régi lapja a,,Magyar Kereskedelem és Pénzügy" a következőket: „Uj vezetői beosztás az IBUSZNÁL" A 6-os bizottság megvizsgálta az állami üze­mek revíziója során az IBUSZ-t is, ahol a sok igazgató miatt rendkívül drága az ad­minisztráció. így kénytelenek az IBUSZ-nál is racionalizálni és ismét egyedeire oszlik szét a vállalat.. A Menetjegyiroda vezetője lesz Farkas igazgató, a Hirsch postáé fíuí- hard igazgató, a könyvosztályé Ferencit igazgató, a csokoiáléiizlet vezetője lesz Bársony igazgató, a gyümölcsüzlet vezető­je Tasnády Szűcs András lesz, a hirlaposz- tályt pedig Sági igazgató veszi át.“ Érdekes, hogy tasuádi Sziits András, a nagy vasúti szakértő most a „gyiimölcs“- osztályt veszi át — mert stilszerü is, — aki, mint jó gazda, eddig is a gyümölcs- szedés mestere volt a vállalatnál. A lap más helyén ezt'írja a Magyar Ke­reskedelem és Pénzügy:, „Magyarországon .Jelt szerv foglalkozik az idegenforgalom propagálásával. Az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács- és ..a, Főváros Idegenforgalmi Hivatala. Az állam a,;.jöyárc^i7OÍ^000Q^P-^t.Jordit-.az. idegen- forgalom propagálására es á főváros ide- genforgaimi hivatala dicséretes tevékeny- séget is lelt ki e tekintetben és mostanáig nagy eredményeket mutathat fel. Az IBÜSZ-nak is kötelessége lenne a monopó­lium és horribilis jövedelmei fejében erre a célra áldozni; ellenben ez a társaság in­kább igazgatói magánjövedelmét halmozza és a rokonságnak szerez busásan megfize­tett állásokat. Ezt a vállalatot kellene sür­gősen megszüntetni és magánkézbe, bérbe­M1NDENNEMU TEHERAUTÓ FUVAROZÁS ifj. SCHAFFER FERENC II.. TÖRÖK-U. 2. Telefon HÍVÓ 55-2-98 adni a monopóliumot, • amelyre már régen megérett." Azután kimutatást közöl az egyes orszá­gok idégenforalmáról és köztük kimutatja, hogy Magyarország idegenforgalma áll utolsó helyen. Bizonyítja ezt az Idegenforgalmi Szövet­ség ankétje, amelyre meghívta a szállodá­sokat s ahol valóságos vihar tört ki az idegenforgalmi tényezők működése ellen. Részünkről ide tesszük a — nagy pontot. RUDAS Fürdő radioaktiv hőforrás GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ o© FEDETT USZODA KIRÁLY-FÜRDŐ (pitetta 1558 ban KARA HUSTAFA budai Iran. Budán, II., Fő-utca 84. az. IC fniíílC sz*nsavas nátront, szénsavas ill lUftUü me9Zet’ szénsavas klórnátriumot és magnéziumot tartalmazó hóvvlz köszvény, csúz-, bőr- és csontbeteg­ségek, (émmérgezés, máj-,lép-, méh-, húgyhólyagbántalmak, gyomorhurut és alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. Gőzfürdők: • : • • r*««el l~b nőknek hétköznap d. u. 2—7. Juókúra. Hung ária rádium tartalmú lithiumos gyógy­forrás Budán, Erzsébethídnál IVÓ-KÚRA nyitva; reggel 7 órától este 6-ig.- Szénsavval telítve •• HARMAT-V I Z! UJ VEZETÉS Szeifert-Kávéház MARGlt-KÖRUT é.' 2SIGMÖND-tJ sarok a budai úri közönség találkozó helye e s t é-a k i n t ELSŐRANGÚ-CIGÁNYZENE Kitűnő meleg konyha. Bel- és külföldi lapok. Figyelmes kiszolgálás Tul.i Tihaméry Kálmán SZÉCHÉNYI GYÓGYFÜRDŐ a Városligetben a székesfőváros egyik legmoder­nebbül felszerelt, legmonumentá- lisabb gyógyfürdője. Ivókúra. Nép­fürdők, nyári (strand) uszoda. KITŰNŐ közlekedés ^Utazás Ibudán Irta: Gegus Dániel. n. Valahogyan kezd télbe csavarodni a ter- észet. Erről veszem észre, hogy milyen ssan haladok én itt Budán. Zimankós 1 volt akkor, amikor a Muki kutya ki­sért a kapun, elindultam a Városmajor cából s a szép, meleg nyáron át nem tud­ni messzebbre jutni, mint a fogaskerekű isutig, amelynek jobbra kitérő oldalán, :y kedves magaslaton szép, tornyos épü- t hívogatott, mondván nagy szeretettel, >«y ő a pincemesteri iskola. Hohó, itt nulják a borászatot, ez nekem való hely. indig bizonyos hajlandósággal viseltettem )é nagyapám megmentett szőlővesszejé- sk jóízű bogyói jránt s emlékezetem nem al, amikor megállapítom, hogy alig le- :ttem kilenc-tíz éves, amikor a maróti ilvinista papi udvaron borszedéskor, izldő tájon, nádszállal szopogattam a vek által összehordott, mindenféle lőré­it összeöntögetett kollektát. A kálvinista ip fizetése ugyanis nagyrészben termé- :eti járandóság volt hajdanában: bor, iza, ölfa, faggyúgyertya, fejeléscsizma, int a csőszöké, meg a kanászoké. Szüret án, mikor a must már forrni kezdett, ki­ttek egy szép napon a papi udvarra egy ír hatalmas egyfenekű hordót, a kisbíró dobolta, hogy borszedés lesz. Elöljáró am'ek tiszteletes urammal az élén végig- tek egy hosszú ikszlábú asztalt, arra !0y ménkű könyveket terigettek s ezekbe gyezték, amint egy-egy -egyházi adózó egérkezett a maga fickójával, fickójá­én a borával, amellyel egyházi adót tar­ázott leróni. Mi papkölykök ott sündörög- ink a kádak körül s ki szalma-, ki nád­iálon szívta az összetöltögetett lőrét, stére hát nemcsak az elöljáró uramék, ; mink is el voltunk totál készülve. Mint ilyen jónevelésű gyermek, jól esett tt ott a Rókushegy sarkán az utcák ne- ílt Olvasni, Azt mondja, hogy: „firmel­léki utca", „Tokaji utca", „Csopaki ut­ca", „Egri utca“ és így tovább, minden borfélének megvan ott a maga utcája. És a pompás, boros utcák közepén a pince­mesteri iskola, amelyben az én kedves Herics-Tóth Jenő pajtásom is professzor, még pedig a pálinkacsinálás professzora. Nem tudom, ezekkel a professzorokkal is úgy csinálnak-e, mint a cukrászinassal, aki­nek a gazdája megengedi, hogy nyakig tömekedjék a pompás édességekkel, mert így azután megundorodik tőlük s többé nem kívánkozik hozzájuk. Kontrasztképen az előbbi vonzó nevű utcák után egy hosz- szú utcán ezt a nevet olvasom: „Hermann Ottó utca". A magyar pókászok nagyfeje­delme. Emlékezem erre a nemes ember­re, igazi kurucfajta volt, lelkes,, nemes gondolkozású és nagy tudós. Hajlott hátú, alacsony ember volt, hosszú nagy szakál­lal, vállára omló Krisztus-hajjal. Szép ; magyar írásai voltak, magyar halászokról, , vadászokról írt komoly és szép dolgokat. A Muzeum-kertben sokszor megbámultam, ott lakott a Muzeum épületében. Ugyanott csodáltam meg az öreg Pulszky Ferencet is, aki szintén nagy tudós és politikus volt, nyakába omló hajat hordott s valóságos elefánt-profilja volt. A tudós pókászról azt beszélték, hogy van neki a lakásában egy pókjá, ennek a neve „Mika“ s ha a gaz­dája hívja, szépen, engedelmesen előmá­szik a sarokból. Hermann Ottó is volt po­litikus, ideális Kossuth-párti. Egy nagy fogyatékossága volt: a süketség. Maga írta egyszer rezignáltam „Én a feleségem­nek csak a mosolyát élvezhetem, a hang­ját nem.“ Tartja róla egy humoros párbaj­eset. A parlamentben összekerült Wahr- mann Mórral, nevezetes Tisza Kálmán pár­ti követtel s az összecsapásból pisztoly- párbáj keletkezett. Wahrmann Mór meg nagyon rövidlátó volt. Mikor szembeállí­tották őket a segédek, Wahrmann elkezdte a pisztojyával keresgélni ellenfelét s azt kérdezte a segédétől: „Hol van az a gaj?“ A célozgatást látta Hermann Ottó, de süket lévén, a segédeivel informáltatta magát: „Lőtt már az a zsidó?" Hermann Ottó nérir: a pincemesteri Is­kola tiszteletére kapta ezt az utcát, de mert azon a környéken néhány komoly, tudományos intézet is van, amilyen töb­bek között a Meteorológiai Intézet is, ahol az én kedves Massányi Ernő tudós bará­tom Ievelibékáskodik. Onnan szedi össze tudományos alapon az időmegállapításokat, amely furfangos tudományról egy nagyon érdekes előadást hallottam tőle a „Hollós Mátyás Társaságiban. Abban az időben már féltem attól, hogy magam is tudóssá leszek, mert amíg Massányi Ernő a leve­gőbe vitt fel, Pávai Vájná Feri bebujtatott a föld alá, amíg végül Ujj Gyula' a világ­mindenségbe kalauzolt, dobálkozván ak­kora számokkal, hogy mind a két fülem kétfelé állott tőle. Ez- már egy kellemetlen gyerekkori emlékkel: is összekapcsolt. Volt a falumban egy tudálékos paraszt ember, a Pintér Dávid János. Valahogyan össze­olvasott egy csomót- csillagászati munkát s amikor én, mint első, második sintaxista hazakerültem, elfogott az utcán: „No, Dá­niel, hát meg tudod-e mondani, mennyire van a nap a födtül?“ Képzelhető, milyen rémes kérdés volt ez nekem, amikor, őszintén meg kell Vallanom, ma sem tu­dom. Ujj Gyulától valamit kapiskáftam, de bizony én azt is elfelejtettem már. Semmi érzékem nincs a tudományok iránt. Pintér Dávid János gazda (s nagyon lenézett: „Hát micsoda diák vagy, te, Dániel!“ Azért is jöttem nagy zavarba, amikor egy szom­szédos utcasarkon ezt olvastam: „Kitaibel Pál utca“. Jóságos Isten. Ki lehetett ez a Kitaibel Pál? Valamelyik vidéki városban láttam azt a jó szokást, hogy az utcanév mellett van egy tábla, amelyik megmagya­rázza, honnan "’száhnazik a név, ki volt az, akiről az utca nevét kapta. így Arány János, vagy Vörösmarty Utca mellett ott volt a költők rövid’ életrajza, úgy hogyha az ember bejárta áz egész várost, egész kis tudóssá, irodalmárrá, tudorikussá ké­pezte ki magát. No ‘lám, ha ez a Kitaibel Pál az én vidéki városom nevezetessége lett volna, a magyarázó tábla mindjárt közelebb hozta volna hozzám. Rendőrt mivoltomnak köszönhettem, hagy végre megtudtam, ki volt Kitaibel Pál. Erős nyo­mozást indítottam, egy. sereg embert ki­vallattam, míg veire, hosszú idők múltá­val, akadt egy ember, ' aki leleplezte Ki­taibel Pált. Restellem a tudatlanságomat, de az vesse rám az első követ, aki hama­rább kitalálta, ki volt Kitaibel Pál. A pincemesteri iskola kapujából gyö­nyörű kilátás nyílik a Svábhegyre. A lan- kás hegyoldalon virágos . fák (tavasszal jártam arra, ma bizony már hullatják a sárga leveleiket) mosolygós villák, amott a kanyargós úton bujdosik két nagy ska­tulya: a fogaskerekű vasút. Kedves, bájos vidéken megy keresztül. Mentői feljebb ér, annál csodásabb panoráma nyílik a lete­kintő utas elé. Fejedelmi látvány, alig tud az émber betelni vele. Hát még este, teljes kivilágításnál. Amikor- a szélesen elterülő nagyváros ezer meg ezer villanygömböcs- kéje kigyúl s tündéri fényben úszik min­den a messze láthatárig. Beszélhetnek ne­kem a világ minden nagyvárosának a szép­ségéről, ezt a gyönyörűséget nem láttam én sehol. Meg a Dunapartot, amikor a bécsi hajó elhagyja a Margitszigetet s a Margithíd alól kidugja az orrát. Csiholj talián meg francia, meg bármiféle nemzet­ség. Ilyet egyiktek se tud produkálni. Szinte elbámul az ember, hogy miért'megy mégis nálunk olyan nehezen az az idegen- forgalom'. Valószínű, hogy nem sokat ér­tünk hozzá. Bejártam úgyszólva . Európa minden nagy városát s bizony mondom, hogy a drága (ezt a „drágát" arra értem, hogy sokba kerülnek) magyar követsége­ken sehol se láttam egy magyar prospek­tust, ■ vagy látképet,- vagy vonatkozást Magyarország és ‘Budapest -szépségére, látnivalóira. Pedig még ézénkivül ott van­nak Budapest fürdői, amelyeket- Viraág Béla bátyám most Kelet felé’ ajánlgát na-gy lelkesedéssel. Jó húromon 'jár, bizony ne­künk az Ajá Sofia mécset felé kell fordí­tani inkább az arcunkat. Megalakult már a „buduni“ török egyházközség is, sőt a Budai Naplóból azt i$ lúdom, hogy .'Goi Baba sírja felett felzendült a müezzin éne­ke: Allah akbar, Allah khérim! A csigavonalban vándorló, a fák között hol eltűnő, hol kibukkanó fogas már oda- fönt jár az Istenhegyi útnál, amikor a te­kintetem balra, a Rókushegy felvezető útján megakad egy gyönyörűséges épüle­ten. A Baar-Madas leányiskola ez igazi kálvinista alkotás. Mint hithű kálvinista, kigyönyörködöm magamat a szépséges pa­lotán s boldog vagyok, hogy mi szejgény pogányok, Ilyet tudtunk produkálni. Két­szeresen gyönyörködöm, mert a palota al­kotója Medgyasszay István tisztelt bará­tom, aki ezért még külön kitüntetést is kapott, úgy tudom, a Corvin koszorút. Meg is ünnepeltük őt ebből az alkalomból a Hollós Máyás Társaságban lelkesen, annak rendje és módja szerint. A Zugliget és Hűvösvölgy felé haladó gyönyörű fasorban bandukolok tovább s élvezem a Svábhegyről felém szálló illatot s a csodálatos, özondús levegőt. A régi katona-temető begyöpösödött, elhagyott, némán bámuló sírkövei alatt visz az utam, amelyben történetünk égy kellemetlen alakja is nyugvást talált, a Budavárát vé­delmező HentzI generális. Ott esett el Buda ostrománál a Szent György téren, amikór a betóduló ellenség ellen ö maga is kardot rántott. Vitézségére mutat. Egy gyógyszertárba Vitték s ott kötözték be a sebeit. A szeleburdi (nomen est omen), Szeles Adorján bombázta meg a Szent György téren állott szobrát, amelyet az­után1 Ferenc József rendeletére az ugyan­csak utamat álló kadétiskola udvarán he­lyezték el. Hogy innen hová lett, nem tu­dom. Aggházy Kamill vitéz ezredes úr tudná megmondani. A Henczi sírjának is volt egy eseménye: Janszky tábornok megkoszorúzta valamilyen alkalommal. Ha jól emlékezem, Í889-ben volt ez. No lett ebből nagy ribillió. A generális Muzeum körúti ablakának a megpariityázásábau magam is résztvettem. Régi négykrajcá- rosokkal, az úgynevezett élénk suszter- tallérokkal bombáztuk a Brázay házat, Lá­Tájékoztató műhelyek a pályaválasztás szolgálatában

Next

/
Thumbnails
Contents